Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

I „Sokfélék vagyunk“ AZ MS'ZMMEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Jókai—Hevesi—Tar dós: A KŐSZÍVŰ EMBER FIAI Nem is kicsit volt elkésett törlesztése a Csiky Gergely Színházaiak most műsorára tűzni, bemutatni Jókai »A kő­szívű ember fiai« című regé­nyének színpadi változatát. Ha számolni akarván a tényekkel azt vesszük figyelembe, hogy a hat évtizede halott Jókai olva­sottságát tekintve ma is élő­nek nevezhető, a késedelem jó­val több' éves, mint amióta színházunk van. Miért? Azért, mert a felszabadulás után klasszikusaink segítségévéi let­tünk olvasó nemzetté. Az iro­dalomtól, művészettől mindad­dig elzárt tömegeket Jókai, Mikszáth és Móricz életműve tette az olvasás örömére rá­ébredt emberekké. Nem hi­szem, hogy van magát iroda­lomértőnek és -szeretőnek ne­vező ember széles e hazában, aki nem ismeri a fentebb em- liított k'1n<j«fdkn«r.knt íiron e-7 A keöves és ai. anya, Baradlayné jön a Bécs védelmére készülő men, aiasszikusoaav. röppen ez fiúhoz, hogy a szabadságharc oldalára állítsák Richárdot. És el­a tény kötelezte volna a szín- hangzik az új jelszó: — Nyergelj, haza! (Tóth Béla, Szokolay Ottó, ... ... , “ , Gábor Mara és Bállá OlgaJ hazat nagyobb sietségre akkor, döklő romantikus alakok egyi­ke sem ihlette mélyebb ember­ábrázolásra az együttes tag­jait? Nem tudhatják. A szoká­sosnál jóval több volt a köze­pes rajzóra sikerűit figura. Ennek eredőire már utaltunk. Elismerést érdemelnek Tarr Bé­la artisztikus díszletei s mellet­tük néhány sikerültebb alakí­tás. Itt Bállá Olga, Szokolay Ottó, Csihák László, Holl János és némi fenntartással Virág Uona nevét említhetjük. Mint már mondottuk, az együttes zöme a Jókai-meséhő- sök karakterének hiteles rajzá­val maradt adósunk. Hogy gyengeségei ellenére is közön­ségsikert arat »A kőszívű em­ber fiai«-nafe kaposvári elő­adása, annak az a magyaráza­ta, hogy a mesére, ha nagy me­sélő mondja azt a mesét, szí­ves -örömest oda figyel a fel­nőtt is László Ibolya A szabadságharc elbukott, üldözött vadakká lettek a hösök. Ko­mor napokat élnek a nemesdombi kastély lakói, ám Baradlayné még igy sem bánja, hogy ellenszegült kőszívű ura végakaratának, és fiaiból hazafiakat nevelt... (virág Ilona, Baranyi László, Holl István és Gábor Mara.) címmel mutatta be a Megyei Könyvtár irodalmi színpada a mai szovjet líra néhány figye­lemreméltó képviselőjének köl­tészetét. A forró sikerű est társrende­zője a Magyar—Szovjet Baráti Társaság volt. Nem tudjuk, a rendezők közül melyiknek az ötlete valósult meg ezzel a be­mutató jellegű és a célnak mindvégig meg is felelő iro­dalmi esttel. Egy bizonyos, kulturális esemény volt a ja­vából, ráadásul barátainkká avatta annak a költőnemzedék- nek néhány tagját, amely az elmúlt hét évben kért és ka­pott hangot a szovjet iroda­lomban A Nagy Lajos Géza összevá­logatta versanyag meggyőzően mutatta, hogy a mai szovjet lí­ra új és az egy célról, egy esz­méről éneklő művelőit sodró erejű közéleti felelősség vezér­li. Őszinte, tiszta lobogás a szo­cializmus, a kommunizmus esz­méiért. Anélkül azonban, hogy szemet hunynának a közelmúlt tévedései, bűnei vagy akár a jelen gondjai fölött. Éppen ez, az alkotó életre szóló, harcra szánt elkötelezettség adja a bemutatott költők nagy nép­szerűségét. A műsor szerkesztője frap­páns rajzó portrékban ismer­tette meg a közönséget a be­mutató versek alkotóival. Ne­ki, a rendező Pettérdi Gyulá­nak és az irodalmi színpad tagjainak köszönhető, hogyha elvtársi barátság szövődött Jevtusenko, Vinokurov, Voz­nyeszenszkij, T var odv szidj, Je- szejeva, Ahmadulina, Rozs- gyesztvenszkij, a nemrég meg­halt Paszternák, valamint a népes hallgatóság között. A Megyei Könyvtár irodal­mi színpada a legjobb vers­mondóit vonultatta fel ebben a műsorában. Kiemelkedően szép volt Jevtusenko Ablak nyílik a fehér fák sorára című verse Zsoldos József póz- és pátosz­mentes, egyszerű előadásában. Nem véletlen, hogy jobbára azok az előadók tolmácsolták nagyobb sikerrel a költemé­nyeket, akik inkább versmon­dásra, mint játékkal is kísért szavalásra vállalkoztak. Meg- rendítően szépen szólaltatták meg az irodalmi színpad tagjai — háttérben az 503. sz. Ipari- tarnló Otthon szavalókórusával — Rozsgyesztvenszkij Rek­viemjét. Méltánytalan lenne, ha nem szólnánk külön dr. Albert Áron, Buzsáki Ilona, Somogyi Anna és társaik teljesítményé­ről. Hiszen ennek az estnek a sikere közös és gondosan elő­készített munka eredménye volt, s nagyon szerencsés do­log, hogy részt vállalt a műsor­ban Szabó András, a zeneisko­la tanára is a számokat jól, stí­lusosan összefűző zongorajáté­kával. Hasznos lenne, ha a Megyei Könyvtár irodalmi színpada ellátogatna legalább járási székhelyeinkre »►Sokfélék va­gyunk« című műsorával. L. I. Marcali vagy Böhönye? Nem az ellen emelünk szót, hogy a KISZÖV egyesíti, össze­vonja a böhönyei és a marcali vegyesipari ktsz-t, hiszen mindkettő azonos — szolgálta­tó — feladatot lát eL Csupán azzal nem értünk egyet, hogy az egyesített ktsz központját Böhönyén akarják elhelyezni. Ezt a távlati tervnek egy olyan elgondolásával indokolják, amely szerint a böhönyei, mar­cali vegyesipari klsz-hez hoz­zácsatolják majd a hasonló fel­adatot ellátó nagyatádi és csur­gói ktsz-eket is. Ezek irányítá­sa, ellenőrzése — mondják — Böhönyéröl a legkönnyebb. De hogy erre mikor kerül sor, vagy egyáltalán sor kerül-e rá, azt még nem tudják biztosan. Nemcsak emiatt tiltakoznak a Böhönyére való helyezés el­len a marcali járás vezetői s a járás ktsz-énék dolgozói. Mar­caliban tavaly épített a szövet­kezet egy korszerű üzemházat, s megfelelő irodák állnak ren­delkezésre még az egyesített ktsz központjának is. Böhö­nyén viszont nincs erre alkal­mas épület. S jelenleg a csak a marcali járás területén mű­ködő 'ktsz irányítása, ellenőrzé­se sokkal könnyebb a járás székhelyéről, mint BohönyérőL Sz. L. faa már kötelezőnek érezte Jó­kai népszerűsítését színpadon is. Noha epikust soha nem ké­pes színpad bemutatni művé­szetének teljes fényében! _ Ki­vált akkor üt ki balul a vállal­kozás, ha az történik, ami most is történt. Színházunk a ren­delkezésre álló feldolgozások közül nem a legjobbat válasz­totta előadásra, hanem a He­vesi—Tardos átdolgozást. Az ok? E dramatizálás előadása kevesebb szereplőt igényelt... Megjegyezzük, hogy »»A kő­szívű ember fiai«-nak bemuta­tása az annyira jól ismert re­gényalakokkal való újratalál- kozás öröméből fakadóan ered­ményezett inkább sikert. Sem a rendezés, sem a tolmácsolás művészi hőfoka nem volt oly magas, mint vártuk. Az epikus Jókait túlhangsú­lyozó feldolgozásról beszélve keH arról is szót ejteni, hogy kár volt leegyszerűsíteni a re­gényhősökből lett színpadiakat. Igaz, Jókai romantikus szí­nekben pompázó mesevilágá­nak hősei végletesek: vagy csak angyalok, vagy csak ördö­gök. Mégsem lett volna szabad kiegyeznie a rendezésnek a le­egyszerűsített szerepfeldolgo­zásokkal! Sallós Gábor rende­zésének javára az szolgál, hogy a helyenként 'kínosan vontatott színpadi változat megszólalta­tásában felfokozott ritmus ér­vényesült. (Minden elismerés a műszaknak!) Sajnos, a mese­szövés naívságát nem tudta tö­kéletesen tompítani a játék ele­ven irama sem. Sajnálkozva kell hangot adni annak, hogy a szereplőgárda számára »A kőszívű ember fiai«-nalk elő­adása nem volt nagy alkalom kimagasló színészi alakítások­ra. Igencsak a középszerűség uralkodott a Jókai-hősök meg­formálásában. Mi az oka en­nek? Évad végi fáradtság, vagy az, hogy az 1848-as sza­badságharc dicsfényében tűn­„TÚLÉLTEM A HÁLÁLOM...“ Disto bácsival egy idő * óta nehezen boldogult hófehér kontyú élete párja. Az öreg úgy virgonckodott, úgy legénykedett, mintha leg­alábbis java korában volna. Hiába zsörtölődött vele emígy Tér ka asszony: — Miért nem vetted megint magadra azt a lélekmelegítőt, megfúj egy szél, aztán ágynak esel... — Nem megmondtam, hogy ne emelj akkorát, ott a Jani, segít neked... És dobd már a fenébe azt a büdös pipát, mert tisztára tönkreteszi a tüdődet!... Az öreg csak. mosolyogva hallgatta, legyintet egyet- egyet, mint ha csak azt mon­daná: »Beszélj, amit akarsz, tudom, amit tudok...« Ez az­tán végleg kihozta a béketű­résből Terka asszonyt, és rendszerint igy csattant féU — Vén bolond... És tette a dolgát, közben játszotta a sértődöttet. Jól tudta ő, hogy honnan fúj a szél, hiába titkolta előtte az öreg gondosan. De hát a falu kicsi, és vannak jó szomszéd- asszonyok, akiknek segédleté­vel akkor is mindent megtud­hat az ember, ha ki sem moz­dul hazulról... így Terka asszony tisztában volt azzal, hogy attól a bizonyos naptól kezdve miért lett ilyen fele­lőtlen és idegesítően könnyel­mű az amúgy nagyon óvatos, az öregségtől, az elmúlástól rettegő Pista bácsi. — Hogy törte volna el a lábát az a vándorló jósnő, mi­kor belépett ebbe a faluba — mondogatta magában —, mert az bolondította meg az öre­get egészen. 7V emrég híre futott ugyan­1 ' is a faluban, hogy a szomszéd községekben jár egy jósnő. Belelát * jövőbe, meg­mondja pontosan, ki meddig él, a fiatal mikor házasodik, és mikor születik gyereke. Be­szélték, hogy nem tréfa ez. Egyszer például Pinczés Vince bácsinak a betegágyánál mon­dott jövendőt, és igaz volt minden szava, mert három napra rá tényleg megjött érte a kaszás az öregért. Pista bá­csi először nevetett a dolgon. — Bolond beszéd — mond­ta egyik délután a ház előtti kispadon üldögélve sógorának, akit mindenki csak kucsmás Daninak) hívott, mert télen- nyáron ugyanazt az elnyűtt szőrmesapkát hordta a fején. — Én nem merném ezt így mondani, Pista — kockáztatta meg az ellenvetést Dani, az­tán megint előhozakodott a megboldogult Vince bácsi ese­tével... — Hagyd ezt, már a könyö­kömön jön ki! Egy haldokló­ról könnyű megállapítani, hogy lejárt az ideje. — Hitetlen vagy te, sógor— De a te dolgod. Én azért erő­sen gondolkodom, hogy meg- reszkirozom azt a húszast, az­tán majd meglátjuk... Pista bácsi ekkor már nem nevetett, összeráncolt homlo­kán látszott, hogy töri a fe­jét. Valami igaza mégiscsak lehet ennek a Daninak — gondolta —, a magunkfajta idős embernek nem árt, ha tudja, hogy mennyi időt szán még neki a sors. Nem beszél­ve arról, hogy ott van az a jó kis hegyiévé, nagy kár len­ne itt hagyni, ha történetesen nem soh van már hátra, ak­kor legalább használja ki az ember azt az időt. Persze oko­san, mert tévedhet a vén asszony. ** — Ne hidd, hogy meggyőz­tél — szólalt meg hosszú szü­net után —, de azért menjünk el együtt. Már csak a kíván­csiság meg a tréfa kedvéért is. Megértem jó pár évtizedei, de javasasszonynál még nem voltam. Próbáljuk meg. De aztán otthon egy szót se er­ről! Még beszélgettek egy dara­big, kisütötték) a haditervet, megállapodtak abban, hogy sö­tétedéskor találkoznak. JP s te felé Pista bácsi igy " szólt Terka asszonyhoz: — Anyjuk, add a demi- zsont, kiballagok a hegyre. — Ballagsz ám az ördögbe ilyen későn! Ráérsz majd hol­nap délelőtt is! — Ejnye, ne vitázz velem folyton, megbeszéltem Dani­val, együtt megyünk... Terka asszony erre meg­enyhült, persze nem mutatta, s dohogva az öreg kezébe nyomta a korsót. —t Legkésőbb másfél óm múlva itthon aikarlak látni... Az öreg a kert áljában ta­lálkozott Danival, s meg vol­tak győződve róla, hogy senki sem látja őket. Simán megér­keztek a falu végi rozzant vis­kóhoz; itt a félkegyelmű Mali néninél szállt meg a jósnő. Óvatosan körülleselkedtek, nem várakozik-e kint valaki, mert azt már tudták, hogy egyszerre csak egy ember mehet be. — No, Dani, Hát akkor eredj! — súgta Pista bácsi. — Eredj te, mégiscsak te vagy az idősebb — szabadko­zott kucsmás Dani, akinek, mi tagadás, egy kicsikét re­megett a térde. Egy darabig tanakodtak, vitatkoztak, aztán Pista bácsi elindult befelé. Kucsmás Dani as orgonabo• kor mögé húzódott, reszketett kezében az üres korsó. Min­den neszre összerezzent, és nem tudta, hogy tulajdonkép­pen mitől fél jobban: attól-e, hogy a vén asszony rosszat jö­vendöl, vagy attól, hogy itt minden olyan kísértetiesnek rémük. Óráknak tetszettek a percek. Pedig a nyikorgó ajtó igen hamar feltárult, és Pista sógora megfeledkezve minden óvatosságról, nagyot kurjan­tott. — Bújj elő, Dani, gyorsan, gyorsan! Az úgy ugrott ki a bokor­ból, mintha csalánt dugtak volna a nyakába. — No, mi van — akarta kérdezni —, de sógora úgy hátba vágta örömében, hogy torkán akadt a szó. — Be se menj már, komám, olyan hírt mondok neked! Képzeld, öregem, túléltem a halálomat. — Kétrét görnyedt a nevetés­től. Kucsmás Dani értetlenül bámult rá. — Ne nézz ilyen bambán! Hát nem örülsz? Nagy hó­kuszpókusz után azt sütötte ki a banya, hogy hatvankét éves koromban váratlanul meg fogok halni. Hát nem vicces? A hatvannyolcadik évemet ta­posom! Ekkor már Dani is harsá­nyan Tievetett. És Pista bácsi ettől a naptól kezdve egészen megfiatalodott. Terka asszony meg csak hurcolja szivében a mérget, várja, hogy összegyűl­jön benne annyi harag, hogy a »vén boUmd«~on kívül az öreg fejéhez vágja azt is, hogy hiába titkolódzik, úgyis tud mindent... Vörös Márta SO/ZOK Eljátszotta az amerikai nőegyletek rokonszenvét Dan Eisenberg magánde­tektív alaposan eljátszotta a nagyhatalmú amerikai nő- egyletek rokonszenvét. A de­tektív ugyanis eltűnt szemé­lyek felkutatására speciali­zálta magát, és nemrég el­mondotta egy tv-interjúban, hogy az utóbbi évelőben 70 000 feleség vette igénybe szolgálatait, míg ugyanebben az időszakban mindössze 15 férj fordult hasonló kéréssel irodájához. E dicstelen ada­tok közléséért az amerikai nőegyletek bojkott alá vet­ték Eisenberget. * ♦ * A kendőzetlen igazság... Egy amerikai humorista megállapította, hogy a nők sokban hasonlítanak az igaz­sághoz: velük is csak ritkán találkozunk kendőzetlenül. Ne a bírót, a zsákot püföljétek! Az olasz AC Grappa fut- ballklub vezette be elsőnek, hogy a pálya szélén »Arbit- ro« (bíró) felirattal hatalmas homokzsákokat helyez el. A zsákok mellett tábla hirdeti: »Ha elégedetlen a bíró tevé­kenységével, töltse ki dühét ezen a homokzsákon! Ezzel önmagát és bennünket is sok bosszúságtól megkímélhet!« A közönség, úgy látszik, igénybe veszd a lehetőséget, mert egyes homokzsákokat a nagyfokú »használat« követ­keztében már ki kellett cse­rélni. » . • Kik a diplomaták? A Basler Nachrichten cí­mű svájci lapban olvastuk: »A diplomaták olyan férfiak, akiket azért küldenek kül­földre, hogy ott hazájuk ja­vára hazudjanak.« * * * Futballista erélyes neje Rio de Janeiróban egy lab­darúgó-mérkőzésen a sok ezer főnyi közönség legna­gyobb meglepetésére egy teljesen félresikerült 11-es után lerohant egy fiatel nő a pályára, és hatalmas po­font kent le annak a ' '.lakos­nak, aki a 11-est elrontotta. A futballista erélyes felesé­ge nem bírta elviselni férjé­nek rossz teljesítményét. * * * Eladó hercegi cím Egy súlyos anyagi zavarok­kal küzdő, tönkrement ná­polyi arisztokrata újsághir­detést tett közzé, amelyben »előnyös feltételek mellett« hercegi címét bocsátja áru­ba. A hirdetésre tízezer aján­latot kapott — valamennyit az Egyesült ÁUamokból! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknáJ és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. «. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents