Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-22 / 117. szám

A LEJTŐN NEHÉZ MEGÁLLNI... Gyomoréi Jenő tizenhat éves torában, gyerekfejjel nekivá­gott a nagyvilágnak, de a Nyugatra tervezett kiruccanás egy Békés megyei javítóinté­zetben ért véget. Másfél évet töltött az intézetben. Javult, megkomolyodott? No, nem __ Az intézet el­ha gyása után ellopta egy hon­védszázados polgári ruháját — tíz hónapot kapott az Orosházi Járásbíróságon. És most ismét előzetes letartóz­tatásban várja a bírósági tárgyalás# <.. Tizenhat éves korában el­indult a lejtőn, s azóta lab­dázik az élettel..: Míg katona volt, becsületes, jó felfogású embernek ismer­lek parancsnokai, aztán 1962 áprilisában megnősült, de már július 30-án elvált a feleségé­től. Akkor kezdett ismét »lab­dázni-« ... Egy alkalommal ta­lálkozott feleségével, kibékül­tek, és elhatározták, hogy dél­utánonként majd kirándulnak a környékre. — Tudod mát? — szólt Gyömörei az asszonyhoz —, bérbe veszünk egy táskarádiót, úgy érdekesebb lesz... »— Barátját elvitte kezesnek a BELKER-kölcsönzőhöz, és 'két napra bérelt egy 1200 forint értékű táskarádiót A két nap letelt, a rádiót nem vitte visz- sza, hanem a donnert Ligeti Vendéglőben eladta egy isme­retlen férfinak hatszáz forin­tért .. s Tapolcára költözött, a 15. sz. AKÖVNÉL helyezkedett el mint kalauz. Dolgozott, de az estéről estére ismétlődő ki­ruccanások, az ital és a kár­tya sok pénzt emésztett föL Megismerkedett R. F. kádár­mesterrel, s azzal a mesével, hogy a válóperhez szüksége van pénzre, 500 forintot kért; ugyanígy csalt tó Ny. Z. au­tóbuszvezetőtől 300 forintot Az autóbusszal gyakran jár­tak Bala tonhenyére, s amikor Gyömörei tudta, hogy többet Kártya, ital és másoktól csalt pénz — Labdázás az élettel sen szüksége lenne 450 forint­ra, mert olcsón tudna burgo­nyát vásárolni. — Ötszáz forintot adtam ne­ki — mondta később H. L. — Megbízható fiúnak látszott, egyenruhás ember volt, ka­lauz ... De azóta se láttam. Gyömörei általában nem fi­zette tó tartozásait. J. J. AKÖV-adminisztrátortól az­zal, hogy édesanyja meghalt, temetésre kell a pénzt, há­romszáz forintot, Sz. L. pin­cértől hasonló mesével szá­zat, K. L.-től százhúsz, Cs. D- től kétszáz forintot csalt ki, s hogy teljes legyen Gyömörei Jenő bűnlajstroma, tudni kell azt is, hogy 430 forint értékű holmit lopott él szállásadójá­tól, A. F.-nétől, s amikor Ta­polcán lejárt az AKÖV-vel kötött szerződése, a 2304 fo­rint értékű kalauzruhát Bala­toni üreden eladta... Ismerősei azt vallják, hogy csaknem mindig éjfél után tért haza, rengeteget kártyá­zott, italozott, anyagi zavarok­kal küzdött, de sohasem pró­bált a züllött, léha életmód­nak véget vetni, inkább ha­zudott, csalt és lopott. Ö ma­ga ezt mondja: — Abban bíztam, hogy a kártyán majd nyerek ... Nem sikerült, mert nem is sikerülhetett! Gyömö­rei labdázott az élettel, máról holnapra élt a másoktól ki­csalt pénzből. Fiatal korátte­kintve nagyon mélyre zuhant A lejtőn nehéz megállni — ezt Gyömörei is tudja, de még most sem ismeri be, hogy ő a hibás. Azokat okolja, akik hittek neki, akiktől pénzt tu­dott tócsalni. »Ha nem hittek volna nekem, nem lennék itt...« — mondja. A bíróság rövidesen ki­mondja az ítéletet Gyömörei felett És azután? Más ember lesz? Talán.;. Talán egyszer 6 is rádöbben, hogy az élet nem arra való, hogy labdázzon ve­le az ember:.. Vincze Jen« nem jön a faluba, mert a vál­lalattal kötött szerződése le­járt, azt hazudta H. L. nyug­díjas tanítónak, hogy sürgő­Gyakran szerepel a fonyódi tfizoltózenekar odahaza és a szomszéd községben. A fúvósok ott voltak a Balaton- bogláron megrendezett járási szemlén, térzenével szó­rakoztatták a fonyódiakat május 1-én. Legutóbb Bö- hönyén vendégszerepeit a zenekar. MŰÉLVEZET Különös varázsa van az estnek, Tátraiék játszanak. Nem tudom, miért, ilyenkor önfeledtebben ülök a nézőté­ren, s vakítóbbnak látom a csillárokat. Megszólal a ze­ne, s valami belső indítékra lehunyom a szemem, nem ér­zem, hogy ülnek körülöttem, csak a taps riaszt föl, s mél­tatlankodni szeretnék, hogy miért nincs csend. Mert a csendben tovább simogathat­na a muzsika, nem választa­nának el tőle erőszakosan, mint néha anyát gyermeké­től, hogy valóságra ébredve könnye csorduljon. Vádolom magam: érzelgős vagyok, elfogult, rajongó. Az vagyok-e valóban? Vagy olyan húrokat pengettek ben­nem, s mindnyájunkban, me­lyekhez csak a kiválasztot­tak, a kevesek juthatnak el? A tapsvihar is éreztet: meg- pendültek ezek a húrok, az estnek különös varázsa van... Mozart világa ez. Élik ők, és éljük mindannyian. Mint­ha önmagának muzsikálna mindegyik ember; nem mi, először ők élvezik saját játé­kukat. Sokat olvastam arról, hogy a vonósnégyes műfaja a legmagasabb fokú hangsze­res kultúrát követeli, s a leg. tisztább, legnemesebb műéi. vezetet jelenti a hallgatóság számára. Ha hittem olvasmá­nyaimban, most meggyőztek a szavak igazságáról. De fci- fejezhető-e így az élmény nagysága? Mondhat-e bármit az, aki hosszú idő óta keres­te a hangversenyteremben Mozart művei mögött Mozar­tot, s most talált rá először igazán, csorbítatlanul. Van­nak-e szavak szótárunkban, melyek megfogalmazhatatlan érzéseinket kifejezhetik? Za­varban vagyok. Mert amit Mozart alkotott, ahhoz nem lehet hozzáfűznivalóm, s amit Tátraiék játszottak, azt csak befogadni vagyok képes, hatását visszaadni aligha. A világjáró művészek négyese egy szellem, egy lélek a ze­V nében, kivételes hangszeres tudásuk az együtthangzás kápráztató szépségével tár­sul. A G-dúr vonósnégyes magasságokba emelt bennün­ket, hogy leereszkedve érté­kelni, szeretni tudjuk hét­köznapjaink valóságát. Aggódtam, féltve, nem bi­zalmatlanul. Haydn Zongora, trióját várjuk, s Tátrai Vil­mos, Banda Ede oldalán egy fiatal kaposvári zongorista vállalt szerepet. Hogyan si­mul majd játéka az övékhez, sikerül-e együttessé formálni a hármast, s töretlenül foly­tatni az előbbi mű szárnya­lását. Örömmel és elfogulat­lanul mondhatom: sikerült. Bemáth Magda, a zeneiskola tanára magabiztos nyuga­lommal, a mű lényegét, stí­lusát értve kelti életre szó­lamát. Érett, erőteljes zon­gorahangjára figyelünk, szenvedélyének sodrására, mely a harmadik tételt oly gazdaggá, magávalragadóvá avatta. Mintha megérezné a két kiváló partner lélegzet- vételét. S a taps, mely min­dig kizökkent a műélvezet­ből, kérdést sugall: miért nem választja többször a pó­diumot játékának érlelő esz­közévé? És újra a vonósnégyes. Tátrai Vilmos, Szűcs Mihály, Konrád György és Banda Ede Schubert remekét idézi. Vakítanak a csillárok, lehu­nyom a szemem. Egy fájdal­masan szelíd álomvilág poé- tikus megfogalmazása a har­madik tétel. Nem lehet nem emlékezni rá. Énekelnek, sa­jognak a hegedűk, mély tó­nusokat fest a brácsa, az egész olyan, mint egy ritka belső látomás. A művészet csúcsa ez, a képzelet sem szárnyalhatja túl. Meghajolnak, szerényen, alázattal, mintha bocsánatot kémének, hogy elrabolták az időt. S amikor kialszanak a lámpák, arra gondolok, hány és hány ember bensejében gyűlt fény az ö utolérhetet­len művészetük nyomán ... Jávori Béla Magyar „borválogatott** a ljubljanai nemzetközi borversenyen A Boripari Tröszt, az Álla­mi Gazdaságok Főigazgatósá­ga, a Szőlészeti Kutató Inté­zet és a Monimpex az ország legjobb tíz borával nevezett be a július 17-én Ljubljaná­ban kezdődő nagyszabású nemzetközi borversenyre. A magyar »borválogatott« tag­jai: az egri leányka, az egri bikavér és az egri medoc noir, a somlói tramini, a vil­lányi vörös és a pécsi cir­fandli, a debrői hárslevelű, a tolcsvai édes szamorodni, a tolesvai háromputtonyos aszú és a tokaji ötputtonyos aszú. (MTI) SETA A VASAMON — WEM. WEM VAGYOK SE RENDEZŐ, se idegenveze­tő, de szívesen megmutatom önöknek azt a pavilont, melyet keresnek — mondtam a vi­dékről jött házaspárnak, ami. kor megkérdezték, tudom-e, merre kell menni. Vállalkoz- hattam erre, hiszen már a saj­tótájékoztató alkalmával meg­ismerkedhettem a Budapesti Nemzetközi Vásárral, amelyen huszonhét ország 720 kiállító­ja mutatja be legszebb, leg­korszerűbb termékeit. Közben láttam azt is, hogyan változott a tegnap még kaotikus állapo­tából a vásár mára csodálatos, rendezett, gyönyörű egésszé, monumentálissá, és hogy nem­csak a nagy, hanem az aprólé­kos munkának is mily nagy jelentősége van. Még most is fülemben cseng annak a betű­festő lánynak a hangja, aki a Nehézipari Minisztérium pavi­lonjában nagy összevisszaság­ban heverő bonyolult gépek, siető rendezők közt azt kérdez­te, hogy hova kell tenni a fel­iraton a kötőjelet. Végül is helyére került a kötőjel és min­den más, ami itt látható. Job­ban mint tavaly vagy azelőtt. Hisz az idén éppen az az egyik legszembetűnőbb a városligeti mintabemutatón, hogy a ter­mékek szakosítva, lényegük hangsúlyozásával, áttekinthe­tően kerültek a közönség elé. MIKÖZBEN EZ ATVIL- LANT BENNEM, elindul­tunk a vidéki házaspárral. Azt vettem észre, hogy ott állunk a Kohó- és Gépipari Miniszté­rium hatalmas vásárcsarnoká­ban. — Mit? Hogy ehhez nem ért? — kérdem a korszerű szer­számgépek sokasága közt ta­nácstalanul álló asszonytól. — no do azért, lépjünk beljebb, — Ehhez mit szóinak? Mire kimondom a kérdést, már mindketten ott állnak egy fekete képernyőjű televízió előtt, és a férj hangosan betű­zi a mellette levő felírást: »TA —6301, automatikus képméret- stabilizálás, kontraszt automa­tika, fiziológiai hangerő szabá­lyozó.« — Ebből kell venni — mondja feleségének. — Nem, nem, mégse! Nézd meg ott, azt! Már nincs is fadoboza. Milyen csodálatos! Az AT—650. a legjobbnak el­ismert televízió már nem sor- első e nagyszerű tv-seregszem, lén. Egy kicsit várjunk még a tv-vásárlással! Nem kell so­káig várni, hiszen 1964-ben már forgalomba kerül a TA— 6301-es készülék. Az asszony bólogat, s mire föleszmélek, már ott jár a mo­sógépek között, s úgy nézem, azt a kicsit szemléli tüzetesen, amelyre azt írták, hogy 1,5 kg-os. De tetszik neki a törpe centrifuga is mellette. Vala­mit mond a férjének, aki a mo­torkerékpárok felé akar indul­ni. De csak akar, mert az asz- szony megfogja a kabátját, és oda viszi, ahol az edények van­nak. Noha sokáig időznek ott, mégsem tudom megállapítani, mi tetszik nekik. A zománco­zott edények vagy talán a tör­pe kávédaráló és az alma nagyságú Autpressz kávéfőző? Elfelejtették, hogy mit ke­resnek — tűnődöm, amikor be­lépek velük a Filmpropaganda pavilonba —, hisz ellenkező irányban megyünk. De belá­tom, hogy már rég nem urai önmaguknak, csalják őket a színék, a formák, a transzpa­rensek, amelyek igen sokat emelnek a vásár nívóján. Van miben gyönyörködni a film pa­vilon ban is. Egyik falán egy- egy ország filmgyártásának be­mutatásra váró alkotásait is­merheti meg a látogató címek, fotók révén. Épp az egyik sztár fényképe előtt állunk, amikor peregni kezd a film. AMIKOR BELÉPÜNK a szemben levő szovjet kiállítás­ra, még mindig hunyorgok a vetítés után furcsának ható napfényben. De azért jólesik arra gondolni, hogy rajtunk kí­vül még sok látogatót meg fog örvendeztetni a filmpavilon, mire megismerteti tizenhat or­szág filmgyártását, és ízelítőt ad többek közt a szovjet »Csil­lagos jegy«, a magyar »Asszony a telepen«, a francia »Hetedik esküdt« és »A púpos«, a cseh­szlovák »Éjféli mise«, az ame­rikai »Pogányok« című alkotá­sokból. De hova tűntek az útitársak? Ahá, ott állnak, a különféle elektromos háztartási gépek, hűtőszekrények, padlókefélő gépek, porszívók, mosó- és var­rógépek előtt, a művészi csont-, kő- és fafaragások, porcelánok, kerámiák közelében, és élénk eszmecserét folytatnak az egyik szovjet szakemberrel. Barátunk készségesén magya­ráz nékik a külön kiállítóhe­lyet elfoglald szövetek, kézi és gépi kidolgozású szőrmék, bőr­áruk tulajdonságairól is. Az asszony most hirtelen a gépek felé fordul. Már szinte látom, hogy átsiklik rajtuk a szeme. De nem, hosszan nézi őket. Elölről, alulról, oldalról. Azt mondta az előbb, hogy mit serp ért a technikához. Akkor nyil­ván azt sem tudja most fel­fogni, hogy mit jelent a gya­korlatban a félautomata mel­lett olvasható felírás: »Prog­ramvezérlésű, horizontális, gyémántfúróval ellátva. Tíz— kétszáz milliméter átmérőjű hengerfuratok megmunkálásá­ra alkalmas.« Bizonyára érthe­tetlen számára a 2A 430 jel­zésű koordináta fúró és a 6M 82 S típusú univerzális maró műszaki leírása is. És mégis úgy áll ott, mintha megbűvöl­ték volna. Azt hiszem, megsej­tette, hogy a gépek egy nagy szocialista ország fantasztikus technikai fejlődésének bizonyí­tékai éppúgy, mint amott azok a műszerek, amelyek a föld mélyének és az égitestek meg­ismerésére szolgálnak... AZ AUTÖKON MEREN­GÜNK a szovjet pavilon előtt. — Gyönyörű, nagy kocsik! — hallom útitársaim véleményét. Vajon vannak a vásáron ki­sebb méretűek is? — Ott ni! — mondom a cseh­szlovák pavilon felé mutatva. Skoda Octaviák, tökéletesített típusúak. De bővíthetjük a vár Sasztékot valamivel odább, az NDK pavilon mellett Már megyünk is. Előre tu­dom, hogy ott majd a Trabant 600-é lesz az elismerő nyilat­kozat Nem is csodálom, hi­szen a csinos külsejű s zemély - gépkocsinak négy fokozatú szinkron sebességváltója van, 23 lóerős, 3800—4000 fordulat­nál és 100 km-enként csupán 6,8 liter üzemanyagot fogyaszt. A kíváncsiság nem hagy alább, és kikötünk a nemzetközi autó­kiállításon. Itt főként a Re­nault és a Simca gyár árui kö­tik le a házaspár figyelmét. Már az első pillanatban eldől, hogy az új Renault tetszik job­ban- A befelé lejtő motorház­tetővel érdekes külsőt kölcsö­nöztek neki. Valóban csinos, és alighanem jó is. Legalábbis ezt állítja az ember, aki szoroz, oszt, bólogat. Ennék, azt hi­szem, előbb-utóbb autóvásárlás lesz a vége. A Trabantot még egyszer meg kell néznünk ... A kocsiláz szerencsére alább­hagy, és így nem felejtjük el megnézni az NDK pavilonját se, melyhez a Trabant tartó- zik. Németül üdvözöl bennün­ket az egyik csinos lány. Mi­közben ismerkedni kezdünk a kiállított tárgyakkal, mosolyog­va útitársam kezébe nyom egy villanyborotvát és elindítja. Újdonsült ismerősöm megle­petten bámul, aztán a bizta­tásra határozott mozdulattal arcához nyomja a készüléket. — Reggel nem borotválkoztam — mondja nevetve. Vajon most tudja pótolni? (Folytatjuk) Szegedi Nándor D • • 1 SOROK „A világ legveszélyesebb állata“ A New York-i áilatkert újonnan létesített majomha- zának egyik folyosóján egy bemélyedésnél táblát he­lyeztek el ezzel a felirattal: »A világ legveszélyesebb ál­lata.« Mikor a látogató bele­néz, önmagát pillantja meg egy tükörben. A következő tábla megmagyarázza: »íme, ön most pillantotta meg a világ legveszélyesebb állatát. A világ összes állatai közül az egyetlen, amely minden más állatfajtát el tud pusz­títani (több fajtával már meg is tette). Hatalma any- nyira megnövekedett, hogy most már minden földi élet elpusztítására is képes.« * * * Az állóképesség határa Az. egyik brentfordi kis tánczenekar játékidő-világ­csúcsot állított fel. Ötvenöt zenész szünet nélkül 80 óra 33 percen át játszott, s köz­ben. több mint 2000 számot adott elő. Elsőnek a dob dőlt tó a sorból: 48 órás játék’ után kilyukadt. * * * Hová lesznek a zászlók? Az USA kongresszusa fog­lalkozott azzal a kérdéssel, hogy milyen sorsra kerülnek a mindössze 48 vagy 49 csil­lagot ábrázoló, »elavult« amerikai nemzeti lobogók. Eredetileg úgy képzelték, hogy a használaton kívül he­lyezett zászlókat elégetik, utóbb kiderült, hogy egy egész rakomány ilyen lobo­gót cipőtisztító rongykent ex­portáltak. Eltérő vélemény — Mondja, Pista bácsi, nyolcvanéves létére minek házasodik? — Hát tudod, öcsém, csak azért, hogy legyen, aki majd lefogja a szememet, ha meg­halok. — Furcsa, én mást tapasz­taltam. Két feleségem volt, és ők nyitották ki a szeme­met. Az adófizető bosszúja Nem mindennapi módon fejezte ki egy nyilván mély­ségesen felháborodott wex- fordi (Írország) adófizető az adóhivatal iránti haragját. Az éjszakai órákban kalóz- lobogót vont fel a hivatal zászlórúdjára, s ezzel közne­vetség tárgyává tette. Az egerek védelmében... A londoni állatvédelmi egyesület élesen tiltakozott az ellen a terv ellen, hogy egérversenyt rendezzenek, és ehhez zsokénak öltöztessék a kis rágcsálókat. A cél egy sajtdarab lenne. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár; Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents