Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-21 / 116. szám

(VcuasAzío AZ MSZMP MEGYÉI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Ünnep a Balaton fővárosában Elcsendesedik a műhely. ' Még arra Is rápisszegnek az emberek, aki a nagy vasajtót vigyázatlanul teszi be, és zajt okoz. Egész kis kör alakult ki, és középen egy idős munkás áll. Öt nézik most íkutató kíván­csisággal valamennyien, Kiss Jánost, a TRANSZVILL ket­tes telepének TMK-csoportve­zetőjét. £ [vadnyitó. Hosszú évek óta borult ég, eső és a szabadtéri színpad helyett a Bányász üdülő képe tapadt e fogalomhoz. Megszok­tuk már, hogy szépséges Ba­latonunk legtöbbször megta­gadta ajándékát az ünneplők­től És most mintha biztatób­ban, nagyobb szeretettel várta volna vendégeit. Ragyogó napsütés simogatta a partot, s a hangulat is jobb volt, mint tavaly. Bmibertömeg gyűrűzött a mólón, a sétányokon. S bár szél korbácsolta a víz tükrét, hófehér vitorlások merészked­tek a nyílt vízre, s itt-ott már néhány edzett fürdőző is meg- himbáltatta magát a hófehér tarajokon. A múzeum előtti téren Be­szédes József mérnökre, a mú­zeum névadójára emlékeztek. Az ö mellszobrának leleplezé­sével kezdődött az évadnyitó ünnepségsorozat és Végen Im­rének., az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság vezetőjének meg­nyitó szavaival, aki bevezette az első látogatókat a vízgazdál­kodási emlékkiállításra. Meg­szépült, tartalmában gazdago­dott ez a múzeum, mely most dokumentumaival, térképei­vel, tervrajzaival a névadó munkásságának állít emléket. S még arra is gondoltak a kö­rültekintő rendezők, hogy a hajó legősibb formájának, az egyetlen tölgyfából faragott bödőnhajónak bemutatásával, a varsák, dobó- és merítőhálók kiállításával megelevenítsék a Balaton halászati történetét. Egy másik teremben pedig a százéves Siófok fejlődését do- dokumentálták olyan ízléses kivitelben, hogy valóban él­ményt jelentett a látogatóknak. S amint esteledett, haragra gerjedt Közép-Európa legna­gyobb tava. A vitorlásverse­nyen már mentőhajók is »sze­repeltek-«, s bár a Beloiannisz csillogó villanyfüzérével kifu­tott a nyűt vízre, a sziporkázó tűzijáték fényei, fénycsóvái fel­kavart, piszkosszürke vízben tükröződtek megtörve a magas hullámokon. Reggelre aztán elcsendesült minden. Napfényes környezet fogadta az ébredőket, s kora reggel már ott ült napernyője alatt Siófok »veterán« karika- turistája is, derűt varázsolva az emberek arcára. A sokévi szokásokból csak annyi ma­radt, hogy az építés törmelékei most sem tűntek el teljesen az évadnyitóra; csak annyi, hogy az üzletek, vendéglátóhelyek egy része most is téli álmát aludta, mint máskor, s hogy a reggeliző tejboltban mindösz- sze tejet, kávét és kakaót nem lehetett kapná. Ezzel szemben sokkal na­gyobb tömeg gyűlt össze a már hagyományosnak nevezhe­tő autós ügyességi versenyen és a minden eddiginél szebbé va­rázsolt Dimitrov parkban, ahol régi ismerősök, a BM Határ­őrség zenekara szórakoztatta délelőtt és délután is az üdü­lőket. S hogy többen voltak, mint máskor? Azt hiszem, ez nemcsak a jó időnek köszönhe­tő, hanem annak is, hogy a fia­talok és fiatalabbak kedvéért az idén nagyon színvonalasan dzsesszmuzsikát is játszott a kitűnő képességű együttes. Este aztán megindult az ára­dat a szabadtéri színpad felé. A plakátok neves művészek köz­reműködését hirdették, s mire reflektorok világították meg a színpad élénkzöld lombdíszle­tét, csaknem megtelt a hatal­mas nézőtér. És nyolc óra után pár perccel Lőrinez István köz­ségi tanácselnök ünnepi beszé­dével hivatalosan is megkezdő­dött a balatoni ülüdésd idény, megkezdődött a jubileumot ün­neplő Siófok gazdagnak ígérke­ző műsorsarozata. Színes ope­ra- és operettmíisorral szóra­koztatták a vendégeket főváro­Lőrinez István, Siófok tanács­elnöke nyitotta meg a balatoni idényt, sí művészeink. A sók taps, amit Gyurkovics Mária, Moldován Stefánia, Szőnyi Olga, Gena Pruss, Domahidi László, Jo- viczky József és Puskás Sán­dor vihetett magával emlékül, talán egy kicsit azoknak is szólt, akik sok-sok munkával készítették elő az idei üdülési idényt, s biztosítani igyekeztek, hogy a Balaton szerelmesei emlékezetes két hetet töltse­nek majd a tó partján; Jávori Béla Beszédes József Múzeumban. Ballagó öregdiákok Kedves ünnepség színhelye veit tegnap a Táncsics Gim­názium. A Dolgozók Ruházati és Fonóipari Technikuma első végzős növendékeinek búcsúz­tatását, ballagását tartották meg. A négy évvel ezelőtt in­dult iskola 31 öregdiákja egy hónap múlva képesítőzik. Külön osztályban tanultak a textil­művek és külön osztályban a ruhaüzem dolgozód: műveze­tők, technikusi beosztásúak, meósok és gyártásközi ellen­őrök. Tanulmányi eredményük kielégítő. A négy év során ki­derült, hogy van jövője ennek az iskolának, mert a megye iparfejlesztése egyre több jól képzett középkádert igényeL A tegnap délelőtti ünnepsé­gen a technikum harmadikos növendékei köszöntötték a ké pesítőzőket, majd Merő Béla, az iskola igazgatója és Róna Imre, a textilművek igazgató­ja emlékezett meg keresetlen szavakkal a nap jelentőségé­ről. Szomorú statisztika... A japán külkereskedelmi és iparügyi minisztérium közzé­tett statisztikai adatai szerint a japán bányákban, 1962-ben 61 530 baleset fordult elő. A balesetek következtében 491 bányász életét vesztette. (MTI) Költséges expedíció A Mount Everest megmászására indult amerikai expedíció nem kis pénzbe került. Kiszámították, hogy a vállalkozás csaknem kétmillió svájci frankot emésztett föl. Eh­hez képest Hillary tíz évvel ez­előtti sikeres Himalája-expedíciója igazán olcsó volt: mindössze 200 000 svájci frankba került A szovjet kereskedelmi flotta fejlődése A szovjet kereskedelmi flotta most hetenként ké* új hajót kap, míg a múlt évben kéthetenként három új hajóval gyarapodott. A szovjet kereskedelmi flotta az utóbbi tíz eszten­dőben két és félszeresére növekedett. Ezzel egyidejű­leg a flotta hajóegységeinek gyorsasága 33 százalékkal nőtt. A múlt esztendőben a szovjet kereskedelmi flotta hajói a világ tengerein ösz- szesen 65,5 millió kilomé­tert tettek meg, s hatvan országba szállították a szöv­ői árucikkeket, (fidTtt Segédlevelet kapott a kezé­be ezerkilencszázhuszannégy őszén egy ifjú ember; a MÁVAG-ban lett lakatos, a munkásfellegvárban, azon a helyen, amelyről az öreg vasa­sok még ma is úgy emlékez­nek meg, hogy az öntöde ke­sernyés-furcsa levegőjében benne vibrált a szocializmjjs. S az is igaz, hogy ettől az évtől még hosszú az időezer- kilencszázharmjincnyolcig ugyanis ennek a dátumnak jelentősége van a mai kis ün­nepségen —, mégis lényeges, hiszen kezdete volt egy szép munkáséletoek. Majd jött a munkanélküli' ség és kifutóskodás egy pék­ségben, röplapterjesztés és rendőri felügyelet. Mindabból jutott Kiss Jánosnak is, ami a mozgalmi emberek sorsa volt, 9 mindazt vállalta Kiss János is, amit a mozgalmi emberek vállaltak. Nehéz egy élet valamennyi apró mozzanatára visszaemlé­kezni, az idő fátyoit borítsak mindenre, s ötvennyolc éves fejjel aligha tudja valaki pon­tosan elmondani, hogy mi tör­tént harminc évvel ezelőtt. Mindenesetre az olyan emlé. kék, mint az öt deka szalon­na meg a negyed kiló kenyér, megmaradtak, mert volt idő­szak, amikor csak ennyire fu­totta a sovány kis fizetésből naponta. A vasúti bak tér gyermeke azonban kemény legénynek bizonyult, az évek acélossá ed­zettek. Megjárta a mozgalmi élet gyári iskoláit, s végül harmincnyolcban Kaposváron kötött ki, a cukorgyárban. Az­óta éppen huszonöt év telt el. itt van a kezemben annak a levélnek a másolata, amit Kiss János kapott a minap: "Az ön által végzett huszon­öt éves szolgálati idő alatti szorgalma és odaadása, a mun­kában való aktív részvétele\ a fiatalokért tett áldozatkész segítőkészsége, valamint a társadalomért tett, időt és fá­radságot nem sajnáló tevé­kenysége alapul szolgál arra, hogy a gyáregység vezetősége es a társadalmi szervek elisme­résüket fejezzék ki.« S valóban, ami a levélben csupán egy mondat, azt el­mondják a munkatársak is: »Nemcsak a szakmunkás, ha­nem az ember is kivívta sze- retetünket.« »A munkásem­bereknek ahhoz a csoportjá­hoz tartozott, akik a szak­májukat hivatásuknak tekin­tették.« Kiss János huszonöt éve dolgozik megszakítás nélkül. Ügy érzi néha, hogy nehéz már a munka, de akkor a va- sassziv újra biztatni kezdi: Ne hagyd el magad, mutasd meg. hogy milyen tud lenni egy veterán a munkában.« Ahogy befejeződik a rövid kis üzemi ünnepség, valaki odalép hozzá. — Gratulálok. Jó lenne, ha mi is ilyen emberek tudnánk maradni. Kiss bácsi szerényen hall­gatja. Nem csinált ő semmi különlegeset, hogy így ünnep­ük. Dolgozott, mert nem tu­dott munka nélkül meglenni Az egyik irodában ülünk le, hogy beszélgessünk a múltról, az életéről Arról faggatom, hogy a sok élmény közül me­lyikre emlékszik vissza a leg­szívesebben. Gondolkodik né­hány pillanatig. i— Talán arra — kezd bele —, amikor negyvenötben lép­tem a földet a parasztoknak, amikor nagy buzgalommal szétosztottuk a nagybirtoko­kat. Soha nem felejtem el az arcokat, a csillogó tekintete­ket. Akkor éreztem először, hogy érdemes volt a mun­kám, a munkánk. Az ifjúságra terelődik a szó, a sokat — és gyakran alaptalanul — szidott fiata­lokra. — Van nyolc ipari tanu­lóm. Nem mondom, néha ke­ményen rájuk kell szólni, de alapjában véve rendes gye­rekek. ök már nem tudják, hogy milyen volt a régi inas­sors. Nem kell nekik egyetlen vödörben megmosakodni mun­ka után, nem kell lopva el­lesni a szakma fogásait, mint nekünk. Mert régen..j Hej, de nehéz is volt! A mai gye­rekek igen értékesek. Lehet velük dolgozni. Végtére is ők állnak a mi helyünkbe! Kiss János TMK-csoportve- zető tudja, hogy mit mond. Az élet megtanította, hogyan ítéljen. Nyolc éve — ötvenéves fej­jel — érettségizett a cukor­ipari technikumban. Tanult, mert regen nem tehette. Polesz György Ötödször rendezik meg az idén a Szabadtéri Játékokat Szegeden Júüus 20-án Szegeden, a »napfény városában« ismét megszólalnak esténként az ün­nepi játékok harsonái. A fel- szabadulás óta ebben az év­ben rendezik meg ötödször a Szabadtéri Játékokat. A Dóm téren felállított szabadtéri színpadon július 20-a és au­gusztus 20-a között tizennyolc előadást tartanak. Olyan da­rabokat mutatnak be, ame­lyek még nem szerepeltek a Szabadtéri Játékok műsorá­ban. Az ünnepi játékokat július 20-án Erkel Brankovics György című operájával nyit­ják meg. A továbbiakban Strauss Cigánybáró című nagyoperettje, Shakespeare Szentivánéji álom című szín­műve, Verdi Trubadúr című operája/ kerül színre. Három ízben lép föl a világhírű Ma­gyar Állami Népi Együttes. Az ünnepi játékok rendezői arra törekedtek, hogy a hét­ezer nézőt befogadó szabad­téri színpad hallási és látási viszonyait megjavítsák. A ha­talmas nézőtér megemelésével most már az utolsó sorokból is belátható lesz a színpad. A hallási viszonyokat úgyneve­zett iker hangsugárzó beren­dezésekkel tökéletesitették. Az IBUSZ ismét szervez társasutazásokat Szegedre, így valószínűleg Somogy or­szágjárói sem hiányoznak majd az ünnepi játékok ese­ményedről. Csípnek a szúnyogok A legkellemesebben induló estét is meg tudják keserí­teni a rovarvilág parányi vérszívó szörnyetegei, a szúnyo­gok. Ruhán át is nagyszerűen használják szívócsápjaikat, megtalálják a rést a szandálon, és nem egy »szakosította« magát az ember orrára, fülére, homlokára. És olyankor kezdődik a vakarózás, a csapkodás, mindez persze sűrű bo- csámatkéréssed fűszerezve. Visszafojtott tőmondatok is el­hangzanak, de a szúnyogok nem mennek sehova, marad­nak, elő6ködnek és híznak. A Balaton partján már évek óta folyik a vegyszeres szúnyogirtás több-kevesebb sikerrel. Bizonyosan az idén is így lesz. De talán akad még a raktárban annyi szúnyog­irtó, amennyi élég lenne a kaposvári Szabadság park fáira meg bokraira, és esetleg jutna a színház meg a múzeum parkjára is. Rövid idő alatt végezhetnének mindhárom he­lyen. A parkok közönsége hálás lenne ezért a csekély, de mégis jelentős segítségért. V. Gju SO/ZOK Gépesített idegenvezető H. P. Biswanger angol elektronikus szakértő a nyá­ri turistaszezonra kidolgozta a teljesen gépesített »ide­genvezetőt«, amely fölösle­gessé teszi, hogy a turisták csoportokba összeverődve közösein tekintsék meg a ne­vezetességeket. A kicsiny, vállra akasztható, fülhallga­tóval ellátott készülékbe magnetofontekercsek helyez­hetők. A készülékhez számo­zott térkép tartozik, s a tu­rista a térképen megadott szóm megnyomásával meg­indítja a megfelelő magne- tofontekercset, amely kíván­ság szerint minden tudniva­lót elmond ötven londoni ne­vezetességről angol, francia vagy német nyelven. A ké­szülék a hozzávaló teker­csekkel együtt a londoni szállodák portásaitól napi 4 dollár 20 centért bérelhető. * * « Mérges kígyók versenykúszása Némelyek a kutyát, mások a macskát, ismét mások a kanárit kedvelik. Sirala in­diai település lakosai kob­rát tartanak a háznál. A fcígyóbarátok évente egy­szer hagyományos ünnepe* ülnek. Az ünnep legérdeke­sebb része a kígyóverseny. A kobrák kosarait elhelye­zik a rajtnál. A versenybíró által megadott jelre a mér­ges kígyók kimásznak kosa­rukból, s gazdáik pálcikájá­nak engedelmeskedve meg­teszik a meghatározott tá­vot, megfordulnak, és visz- szakúsznak a kosarukba. A kobrák úgyszólván so­sem marják meg a gazdáju­kat, de megközelítésűk ide­gen ember számára kockó- za.os. ... fi szórakoztató sajtóhibák növelik a példányszámot Az amerikai Southern Star kiadója rájött, hogy a szórakoztató sajtóhibák nö­velik a lap iránti érdeklő­dést Elbocsátottak három korrektort, és helyettük szerződtettek egy újságírót, akinek egyedüli teendője, hogy minden számban leg­alább egy humoros elírást csúsztasson. A lap két év alatt ötven százalékkal nö­velte példányszámát « * * Nagy fontosságú bajnok­ságot rendeztek New Jersey amerikai városban. Száz banktisztviselő ült rajthoz. S megkezdődött a küzdelem. A bajnokságot William O’Con­nor nyerte: tíz perc alatt 61 ceruzát hegyezett meg. * » * A Duna deltájában elte­rülő román Jihai Kogalni- ceaniu község traktoristái a XIII. századból származó kincsekre bukkantak. A le­let 9205 tatár ezüstérmét, 19 bizánci aranyérmét, 14 da­rab egyenként egykilós ezüstrudat és különböző ék­szereket tartalmaz. A talált kincs bizonyítja, hogy az 1300 körül virágzott mongol- tatár birodalomnak gazdasá­gi és politikai központjai voltak Dobrudzsában. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéi. Előfizetési dij egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. o. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents