Somogyi Néplap, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-19 / 115. szám

ä2 ••'■l&IS'ÍMP* megyei bizottsága es a megyei tanacs lapja Erőszakos honfoglalók A Fekete kerti városrész az erőszakos honfoglalók eldorá- dója Kaposváron. Apró házikó áll a Keszthelyi utcában. A tu­lajdonos — atlétatrikós fiatal­ember — az udvaron dolgozik. — Az építési engedélyt kér­jük. Meglepődik, bemegy a ház­ba, és visszajön üres kézzel. — Az nincs. — Akkor hogyan építkezett? — Engedély nélkül, a saját szakállamra..; — Tudja, hogy ez törvényte­len? — Tudom hát... Fábos Lajos a törvénysértő. Aura hivatkozik, hogy mások is így csinálták, és körbemutat az új házak felé. — Most ml lesz a házammal? Az építési osztály vezetője a törvényt idézi: — Le kell bontani, és bírsá­got kell fizetnie. A kert másik oldalán két szép családi ház között folyik az építkezés. A kőművesek már belülről vakolják az egyetlen helyiséget. Egy másik mester a kéményt falazza. — Tervrajz? — Nincs. — Engedély? — Az sincs — mondja Ba- Hcskó István. — Csak úgy ösz- szefogásból csináljuk, rokoni alapon... A kőművesek csak hümmög- nek. — Tudtuk, hogy így nem építkezhetünk. Ismerjük a sza­bályokat .;. Följebb üveg előtetős, veran­das víkendházikó. Egy mele­gítés fiatalember napozik a kertben. — Először felépítettük, és utána kértünk engedélyt Per­sze nem úgy csináltuk, ahogy a tervet készítették... Tehát félrevezettek minden­kit. Építettek egy olyan házat, aminek majd kárát vallják, mert le kell bontani. — Miért csinálták így? A tulajdonos felcsattarK — Megfizettük a tervezőt meg a kőműveseket, ők a szak­emberek ... Csak ezen a környéken har­minc-negyven egyszobás házat építettek engedély nélküL — Bejönnek a falusiak, vesz­nek egy telket, felhúznak egy kis vityillót, és tönkreteszik ezt a városrészt — mondják a törzslakók és hozzáteszik: — Nem akarnak ők építkezni, hi­szen csak alvóhelynek használ­ják a házukat Azt mondják, még így is jobban jönnek ki, mintha fizetnék a drága albér­letet ... Az biztos. De a város ilyen luxust nem engedhet meg ma­gának. Ha késve is, de rendet teremtenek. Ugyanez a helyzet a Lonka- hegyen és a Szigetvári utca vé­gén. Hermann József is itt építke­zett. Dühösen szidja a tanácsot. — Maguk csak erre jók. örüljenek, hogy építettem!.. ­Gomba módra szaporodnak Kaposváron a családi házak. Űj utcák nyílnak. Ez örvende­tes tény. Az viszont elszomorí­tó, hogy egyre több a »iekete«- építkezés. Ha ez így megy to­vább, a városképet még évtize­dek múlva sem lehet kialakíta­ni. Sürgősen tenni kell hát! A tanács építési osztálya — kis létszáma miatt — képtelen arra, hogy átfogó ellenőrzést gyakoroljon, és már az építke­zés kezdetén lefülelje az erő­szakos honfoglalókat. Ezért célszerű lenne egy építészek­ből álló társadalmi bizottságot alakítani. Tagjai között föl kell osztani a várost, és így a maga területén mindenki köny- nyen és állandóan ellenőriz­hetné, hogy nem építkeznek-e engedély nélkül. Az utcaképet elcsúfító, engedély nélkül épí­tett házakat le kell bontatni, a rendbontókat pedig meg kell bírságolni! Németh Sándor Tüntessék el a kátyúkat! A nagyatádi járás egyik kövesúttól távol eső községé­ben volt dolgunk a múlt hé­ten. Az előző hetekben nem esett, azért bátran vágtunk neki a Rinyabesenyőbe vezető földútnak. Az első kilométe­reknél nem volt semmi baj, azután azonban annál több. Egy kátyú, két kátyú kész­tette kerülésre kocsinkat. Az első akadályt még csak köny- nyedén vettük, a második azonban utunkat állta. Meg­lepődtünk azon, hogy hogyan kerülhetett ide ennyi víz, mi­kor az út többi része száraz, sőt helyenként porzik. Ki a felelős az út rossz ál­lapotáért? A rinyabesenyői vb-titkár szerint az útnak ez a része a lábodi tanácshoz tartozik. Az ősszel még híd volt itt, de elmosta a tavaszi olvadás. Ugyan hordtak mel­lé olyan két kocsira való tör­meléktéglát, de a hidat még nem állították helyre. Két- három hídgyűrűre és néhány emberre volna szükség, s meg lehetne javítani a földutat. Ha most nem végzik el ezt a mun­kát, a víz teljesen alámossa a híd medrét, s még jobban megnehezíti a közlekedést. Fedig az eldugott faluban elég sok jármű fordul meg. A Tejipari Vállalat tejet szállít Rinyafoesenyőről, a földműves­szövetkezet kenyeret visz na­ponta oda. Mivel a község lakói gyakran mennek Bá­bodra és a járási székhelyre, szükség van a jó útra. Kora tavasszal, ősszel, a nagyobb esők után amúgy is rossz, nem helyes tehát, hogy ennyi­re elhanyagolják. Jó lenne, ha a Lábodi Községi Tanács minél előbb intézkedne a ká­tyúk eltüntetéséről! B. M. Megfhsiamodás Az egyik vidéki üzemben üzemmel, amelyben eddig dol­dolgozik. Mos,t itt van a me­gyei tanács ipari osztályán, és várja, hogy az osztályvezető kimondja az igent, azaz hoz­zájárul, hogy kilépjen a vál­lalattól. Az osztályvezető azonban hajthatatlan. Most is csak azt mondja, amit fél árával ez­előtt: nem engedi el. »-Abban az üzemben, ahol jelenleg dol­gozik, ön az egyetlen műsza­ki, egyébként sincs ok arra, hogy elmenjen. Ha nyomós indokot látnék, ha szakmai fejlődése, családi körülményei kívánnák, magam is segíte­nék, de amit érvként említ, az kevés...« A technikus elcsodálkozik, és még szomorúbb arcot vág. Nem elég indok az, hogy ösz- szeszólalkoaott az igazgatójá­val? Kijátssza az utolsó adut is: — Valami olyat teszek ön­magámmal és családommal, aminek beláthatatlan követ­kezményed lesznek, és nem vállalok felelősséget érte. A kezével babrál, mint egy tíuircás gyerek. Látszik rajta, hogy igazgatójának néhány) erélyesebb szava olyan hulM- mákat korbácsolt föl benne» amelyek viharos erővel csap­kodják a nyugodt partokat. Bemagyarázta magának, hogfr jelenlegi munkahelyén nem tud tovább dolgozni. Máris más hely után nézett. Nyilván tudatában van annak, hogy kevés még a műszaki, s kap­va kapnak utána. Vagy az is lehet, hogy ez volt az első gondolat, az alap, amelyre fel­épül a sértődöttség szülte töb­bi ... Hallgatunk. Pattanásig fe­szült a légkör. A technikus nem tágít. Mintha csak próbá­gozott, úgy látom, a legkevés­bé sem érdekli. Az nem az ö gondja. A fölei őssóg az osz­tályvezetőt terheli. Vajon csalr az osztályveze­tőt? Azt nem, aki bár jól tud­ja, hogy egy ideig nem sike­rül helyette új műszakit talál­ni, mégis elmegy? Ügy gon­dolja tán, ő nem köteles fi­gyelembe venni a körülmé­nyeket? Olyan konok, mintha sose hallott volna a közösség érdekeit mindennél fontosabb­nak tartó szocialista embertí­pusról, arról, hogy ebben aj társadalomban az egyén bori dogulása attól függ, hogyan mennek a közös dolgok. S ezért nem mindegy, hogy ho­gyan működik egy műszaki nélkül maradt üzem. Ám hiába tette próbára az osztályvezető türelmét, mert az felállt, még egyszer udva- riasan^ de nagyon határozot­tan leszögezte eredeti állás­pontját, és segítséget ígérve a nézeteltérések tisztázásához, szívélyesen kezet nyújtott a technikusnak. Az szomorúan húzta be maga mögött az aj­tót ..: :.. Hát igen. Az élet nem gördül mindig simán. Vannak döcoenők, váratlan fordulatok, akadnak nehézségek^ amelye­ket vagy a munka, vagy mi magunk támasztunk. Néha meg önmagunk túlozzuk el a gön. dókat, sötéten látunk. Ennek az embernek meg kell még tanulnia, hogy a problémákkal szembe kell nézni. A mi tár­sadalmunk emberét nem jel­lemezheti a gyávaság, a megfu- tamodás. Céljaink nagyok és szépek, harcolni kell elérésü­kért. Le kell gyűrni minden nehézséget, ami utunkban áll. küzdeni mások és önmasvr'- ellen kérlelhetetlen’ a sértődöttséggel, a gyerünk hibázott, aztán vább előre! Talán — gondolom, amikor hallgatom a technikus hazafe­lé tartó lépteinek koppanását — ő is megérti ezt, és az osz­tályvezető döntését egy idő múlva nem fogja már kény­szerítő utasításként felfogni Sőt! Szinte bizonyos vagyok benne, hogy ’belátja, nem lett volna érdemes apró összekoc­canások miatt bonyolult prob­lémába keveredni sem önma­gának, se másoknak, és szív- vel-lélekkel munkához lát új­ra, vállalja a harcot, a helyt-] állást, hisz — a végén tud­tam meg — kommunista ..: Szegedi Nándor ' r v*T:>-rv:. • • ; ' w 'v‘ <sVt V* * ' * Villamosítják a majort az őrtilosi Szorgalom Tsz- ben. Képünkön: A 14 méter magas telefonkeresz- tezó tartóoszlopot szerelik Számyasi László és Szárnyasa József, a DÉDÁSZ dolgozói.-I RJ agyon sok bosszúságot okoz a kaposvári vasútáUo- máson az olajoshordóknak a raktártól a fűtéházág való szállítása. A szertár munkásai nap nap után a síneken keresztül, gyakran a vasúti szerelvények alatt gurítják a hordókat. Ez a szállítási módszer viszonylag elég drága, mert egyrészt baleset veszélyével fenyeget, másrészt mert egy hordó átszállítása átlag egy munkaórát követel. Előfor­dult, hogy amikor a hordót a szerelvények alatt gurítot­ták, a mozdony meísrántotta a vagonsort Csak a véletlen­nek köszönhető, hogy nem történt baleset. Sipos József szertári brigádvezető 1961 szeptemberében ésszerűsítési javallatot dolgozott ki. Javasolta, hogy az ola­jos-hordókat szertári targoncán a vasút déli oldalán szállít­sák a fűtőházhoz. Erre a célra építsenek hidat a malom­árok felett néhány használt vasúti sínből és talpfából, ezen az olajoshordókat be lehet gurítaná a fűtöházhoz. Ezzel megszűnne a baleseti veszély, és némi pénzmegtakarítást is jelentene. A javaslat megszületett, s 1961. szeptember 14-én eljutott a MÁV Pécsi Igazgatóságának Anyaggazdálkodási Osztályaira. Az osztály értesítette Sipos Józsefet, hogy javas­latának elbírálása 1962. április 30-ra várható. A határidő le­telt, de az elbírálásról semmi hír sem érkezett egészen ad­dig, amíg Sípos József nem érdeklődött Akikor telefonom értesítették, hogy ésszerűsítéséért majd kap száz forintot. Amikor az ésszerűsítő szóvá tette, hogy nem érti, miért ez a huzavona a javaslat körül, azt a választ kapta: még gondolkodnak azon, hogy megépítik a hidat vagy sem. A szertár dolgozód most azt kérdezik, hogy ha nem jó a javaslat miért akarnak adni Sipos Józsefnek száz forin­tot, ha viszont jó, akkor miért nem valósítják meg. Vajon meddig tart még ez a huzavona? K. I. Lottó-juniális A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az idén több meg­lepetést is tartogat a lottózók­nak. Az első a lottó-juniális. A júniusi játékhetek szelvényei között ugyanis a szokásos havi jutalomsorsoláson kívül rend­kívüli tárgynyereményhúzást is tartanak, amelyen különle­ges nyereményeket sorsolnak ki. Ekkor sorsolják majd elő­ször a balatonalmádi lottó- üdülőtelep lakásait. A rendkívüli jutalomsorsolás ra akarná tenni az osztályve­zető türelmét remélve hogy hibái az megunja a vitát, s végül is Félre _ -------------, en ged. Hogy mi lesz azzal az megfutamodással! Javítson, aki Minden marad a régiben? I? lismerik az illetékeseik, hogy rendkívül rossz volt a ■aj múlt évben a Balaton-part tejellátása, s azt mond­ják, hogy az idén sem lesz jobb. Ez azt jelenti, hogy — tekintettel az idei nagyobb forgalomra — sok embernek két óra helyett három-négyet is kell várakoznia majd néhány deci tejért. És még többen lesznek olyanok, akik hiába áll­nak sorba; Talán azért van ez így, mert nincs elég tej az or­szágban? Vagy mert megoldhatatlan a szállítás? Nem, nem, hiszen például a vaj- és a sajteMátásban semmiféle zavar nem fenyeget. A baj az, hogy az ipar a kereskedelemtől, a kereskedelem az ipartól, a megye az országos szervektől, azok pedig a megyétől várják a tejeildátás akadályainak el­távolítását. Ez derült ki azon a nemrég megtartott tanács­kozáson, amelyen részt vett többek között az Élelmiszer- ipari és a Belkereskedelmi Minisztérium képviselője is. Mi­vel nem sikerült megegyezniük abban, hogy milyen lépése­ket tegyenek a probléma megoldásáért, félő, hogy minden marad a régiben, A siófoki tejüzem kapacitásnak növelésé­vel ugyan már elkéstek, de más üzemeket még bekapcsol­hatnak a tejellátásba, es napi kétszeri szállítással elejét vehetik annak, hogy megramoljon ez a fontos élelmiszer. A Somogy megyei Tanács Kereskedelmi Osztálya sze­rint lényeges javulást hozna, ha a boltok naponta kétszer kapnának friss tejet. Ehhez még két gé^kocciíra lenne szük­ség. Eddig azonban még *en' ^'-"-nd'i adni. 15emelhetőleg vé'Tíi1 .is »r ' vagya ’’atcn vize” ’ól lüge ép kö­lt biztosítani. 5*». N­legfőbb nyereménye: egy ví- kendlakás kétszemélyes sátor­ral, gumimatracokkal, víztáro­lóval, hálózsákokkal, gumicsó­nakkal és egy Renault személy- gépkocsival »súlyosbítva«. Egy másik víkendlakáshoz a cam- pingfölszerelésen kívül oldal­kocsis motorkerékpár a ráadás. 13 »egyszerű« víkendlakást is kisorsolnak a főnyeremények között. Ezenkívül 4 Moszkvics sze­mélygépkocsi, 10 televízió, 2 öt­venezer forintos lakberendezési utalvány, 4 »modem-gópcso- kor«, amelyhez hűtő-, robot­mosó-, porszívó, padlókefélő, kávéőrlő és mixergép, valamint villanytűzhely jut a szerencsés lottózóknak. Ugyancsak újdon­ság a 33 500 forint értékű, ■hangulatsarok«-nak elneve­zett nyereménytárgy, amellyel zenegépet, pianinót, televíziót, magnetofont, lemezjátszós rá­diót és 1000 forintos hangle­mezutalványt is kap a nyertes. Azt, hogy a rendkívüli juta­lomsorsoláson melyik júniusi hét vesz részt, a június 28-i hú­záson ugyancsak sorsolással döntik el. (MTI) SOfSOK Fésületlen gondolatok Még a trónszéken is kifé­nyesedik a nadrág. A sár néha a mélység lát­szatát kelti. * * * A halhatatlanság első fel­tétele a hálál. * « * A pokolban az ördög a po­zitív hős. * * * A rózsa hivatalból illato­zik. • * * Kezdetben volt az Ige. Az­tán jött a frázis. • * * Ha az emberevő késsel és villával eszik, az már hala. dós? * * • Az idő megteszi a magáét. És te? * * * Csu torás Péter fia a hu­szároknál szolgált. Egy na­pon sürgönyt küldött az ap­jának. »Küldj sürgősen pénzt, stop, elvesztettem a sarkan­tyúmat, vennem kell mási­kat, stop, szerető fiad, stop.« Az öreg Csu torás azonnal visszasürgönyöz. »Minek ne­ked egy másik sarkantyú, stop, ha a ló egyik oldalát megsarkantyúzod, a másik is vele szalad, stop, szerető apád, stop.« » * * Csolák válni akar a fele­ségétől. Az ügyvéd megkér­dezi: — És van rá alapos oka, hogy elváljon az asszonytól? — Hogyne volna! — vágja rá Csolák. — Micsoda? — Megismerkedtem egy csinos fiatal lánnyal.:. * * * Választás — Kedves Kropacsek úr, ezennel megkérem leánya kezét. — A tied fiam, de melyi­ket a három közül? — A kedves Kropacsek ár melyiket ajánlaná? * * * Pataki az autóbuszra vár a megállónál, s egyszerre csak dühösen kifakad. — így van ez mindig ez­zel a nyavalyás autóbusszal. Ha az ember nem vár rá, akkor sohasem kell várni rá, de ha vár rá, akkor biztos, hogy várni kell rá. * * * A főtéren találkozik két vidám atyafi. Az egyik a le­vegőbe bök. — Pardon, kedves kolléga, mi az a fényes tányér ott fent? — Hufck — szól a másik dadogva — hol? Ja, ott az égen? Várjunk csak, kérem. Ahhoz, hogy a hold legyen — hufck —, még túl józan vagyok ... Ahhoz, hogy már a nap legyen, még nem va­gyok elég részeg. Nem lehet más, csak egy illuminált to­ronyóra! S mindketten elégedetten folytatják útjukat az újabb illumináció felé. Négy könyv másodpercenként A Szovjetunióban másod­percenként négy könyv jele­nik meg — közli a TASZSZ. A több mint 300 kiadóvállalat gondozásában évente megjele­nő könyvek példányszáma valóban csillagászati szám: 1,2 milliárd. Ha valaki minden új könyvet megvásárolna, évente 80 000 kötettel egészít­hetné ki könyvtárát. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy! Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünB meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. «. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents