Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. április ti. Mi van a pult mögött? PERMETEZÉS Permetezik a Balatonboglár; Áll’tni Gazdaság gyümölcsfáit. Egy-egy géppel naponta 100—120 hektoliter bordói levet permeteznek ki. BÍRÓ TÁLÁR NÉLKÜL A vevő rendszerint csak a csillogó kirakatokat, a szépen elrendezett pultokat látja. De azt már nem, hogy milyen rend vagy rendetlenség van a pult mögött és a raktárban. Arra kértük a Közegészségügyi és Járványügyi Állomás munkatársait, hogy segítsenek megmutatni, mi van a pult inogott... Különös ismertetgjelük a piszok és a hanyagság Már fél hétkor ott állnak az árura várakozó kocsik a húsüzem udvarán. Az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat FB 39-97 rendszámú autóján igen piszkosak a szállítóeszközök. Hasonló hozzájuk a Húsipari Vállalat túrakocsijában levő linóleum szőnyeg. A szállító- munkások ugyan hánespapucs- bam járnak a kocsi belsejében, de a papucsok talpa ragad a piszoktól Amikor megkezdik a húsmozgatást a magas pályán, 10—15 méteres szakaszon súrolja a szennyes beton a lelógó marhahúst. Kevesen ennének jó étvággyal abból a tepertőből is, amelyet Marosi István raktáros tárol. A földön húzogatott alumínium tepsik közvetlen a tepertőre kerülnek, »tgy gyorsabban megy« — mondja a raktáros, pedig tisztában van vele, hogy ez egészségtelen és szabálytalan. Tepertőt kérünk a Tanácsház utcai baromfi-vadboltban. Weisner Henrik az imént még vesét és velőt mért, most pedig csak megtörli kezét egy koszos rongydarabban, s így adná az árut. De nem kell. «■Minden húsboltban így csinálják« — vonja meg vállát, amikor rászólunk. Pedig van lehetősége a kézmosásra. A városi tanács hatósági húsboltjában nincs víz a tárolóban. A boltvezető köpenyei olyan piszkosak, hogy láttukra háborogni kezd az ember gyomra. Baj van az alkalmas- sági igazolással Is: lejárt már. Gusztustalan, undorító ez az üzlet. Az ajtó előtt várakozó asszonyok megjegyzik, hogy most még istenes, máskor ilyen »tisztaság« sincs. A Cseri úti 315-ös húsbolt jégszekrényében élesztőt tárolnak, így segítik ki a 303-as élelmiszerüzletet, ott ugyanis nincs jégszekrény. Pedig ez nem valami egészséges dolog. A 339-es húsbolt vezetője »nem ért rá« felhúzni a fehér köpenyt, civil ruhában fogadja az ellenőrzést. A pult alatt művészi a rendetlenség, a jégszekrényben pedig piszkos a hús. Ez azonban már a húsüzem hibája. „Miért kézzel?** A Május 1. utcai 385-ös kenyérbolt elárusítója, Papp Mária kérdésünkre így válaszol: — Tudom, hogy fogóval kellene, hiszen van itt vagy húszfajta cukrászsütemény. De nem adott a vállalat. Lehetséges ez? Ne tudnának beszerezni néhány süteményfogót? A bolt dolgozói pénzt is kezelnek, és közben , bizony nincs módjuk kezet mosni. Egészségtelen dolog ez. Állítsanak fel egy pénztárat! A Vendéglátó Vállalat piaci pecsenyesütőjébe pedig sürgősen egy szúróvillát kellene vásárolni, hogy Kiss Sándomé- nak ne kézzel kelljen fogdos- nia a sülteket. S ha már a Vendéglátó Vállalatnál tartunk, szólni kell az Engels utcai cukrászüzemről is. Hatalmas üstben forr a tej, az üstházból a hamu és a pernye a földre hullik, vagy beleszáll a nyitott kannákba és üstökbe. Fagylaltot készítenek itt. De ilyen körülmények között nem valami higiénikus a munka. Nem telne egy edényre, amit az üstház alá állíthatnának? És vájon a fürdőt meg a mosdót miért nem rendeltetésének megfelelően használják? Az nem raktár! Szóltunk már a 303-as élelmiszerboltról. A kicsi, túlzsúfolt üzletben megoldatlan a kenyér tárolása. A pult alsó polcain, alig másfél-két centiméternyire a földtől már ott a kenyér. Rámegy a por, a piszok, és aki látja, nem szívesen veszi meg az árut. Szekrény van de... Vajon mi a feladata az fmsz vasúti gombájának? Mosószer, sör, pálinka, kenyér meg minden található itt. A keksz mellett fáradtolajat tartanak. Van egy hűtőszekrény, azonban rossz, a tejfölt az ablakban »hűtik«. v Az sem mutat jó képet, hogy a Május 1. utcai 310-es csemegebolt hűtőszekrényében az üzletben található valamennyi hentesárut egy halomra dobálták. Nagyobb gondot kellene fordítani a hűtőszekrényre a Május 1. utcában levő 323-as csemegeüzletben is, ugyanis együtt tárolják az élesztőt a hentesáruval. öt-hatszáz ember fordul meg naponta a Május 1. utcai tej- boltban. Tisztaság, rend fogadja az érkezőt, hófehér tüllfüg- gönyök takarják a süteményeket. Hiba azonban, hogy a poharakat csak hetenként kétszer mossák ultrás vízben, a többi napon egyszerű meleg vizet használnak. Több mosószerre lenne szüksége a Budai Nagy Antal utcai és az Ady Endre utcai tejboltnak is. Mind az Ady Endre utcai, mind pedig a Május 1. utcai tejboltban sürgősen öltözőt kellene csinálni, mert a dolgozók ruhái közvetlenül az élelmiszerek szomszédságában vannak. * Ügyeskedés — A raktárban rendetlenség van — jelenti be előre a Vöröshadsereg útján levő 362-es élelmiszerbolt vezetője. Valóban. Rengeteg a kemény kenyér, az elszállításra váró göngyölegáru, a rothadt citrom és az üvegcserép. A fal penészes, ilyen a raktárban levő szalámi is. — Most akarunk rendet csinálni, már elkezdtük... — És a szalámival mi lesz? — Egyszerű; egy kis étolajjal sjínt adok neki, és jobban kelleti magát, mint azelőtt... — Ez is módszer! De milyen? A Kaposvári Tejüzem cseri telepén a férfiöltöző tisztaságával van baj. Mocskos a fal, és nemhogy kicsempézve, de tisztességesen kifestve sincs. A sajtot törött faládában szállítják, csak úgy meredez- nek a rozsdás szögek. A raktárban viszont ott vannak at alumínium tálcák. »Nagy helyet foglalnak el az autón« — mondják. A poharas tejfölt szállító alumínium kannák teteje szintén nagyon piszkos. Hogy mikor láttak vizet, azt bizony igen nehéz lenne megmondani. * * * Példát lehetne venni a 120-as Fővárosi Csemegeboltról, a Május 1. utcai 318-as hentesüzletről, a somogygeszti Üj Barázda Termelőszövetkezet piaci elárusítóhelyéről vagy a földművesszövetkezetnek a vasútállomással szemben levő vendéglőjéről. Ezeken a helyeken komolyan veszik az egészségvédelmet. Majd mindenütt találkoztunk raktározási gondokkal. A zsúfolt, szűk raktárakban hovatovább lehetetlen megfelelő módon tárolni az árut. Még mindig megoldatlan a kenyér és a péksütemény szállítása is. A szállítók piszkos .kézzel fog- dossák az élelmet, és ez nem valami bizalomgerjesztő. • * * A pult mögötti vizsgálat még nem ért véget. Napról napra szükség van az ellenőrzésre, hogy a közvélemény ereje rákényszerítse a rendszabálya - ellen vétőket a tisztaságra és az egészségvédelemre. Nem ismert senkit, amikor Kaposvárra került. Idegen környezet, új város, új szokások. Annyira különbözött minden napfényes tengerparti hazájától... A vállalatnál hamar össze barátkozott Somoskútival. Az irodában egymással szemben áll az íróasztaluk. Az életvidám, nagyhangú Somoskúti igyekezett magával ragadni a csöndes idegent. Egy reggel szomorú arccal találta irodatársát. — Mi bajod, ki bántott? — faggatta a fiút. Erre az egy levelet mutatott neki, s csak ennyit fűzött hozzá: — Udvarol magyar fiú húgom. Feleségül akar. Nézd, mit ír. »Kérem tőled cuki kezét.« Cuki, Cuki. Mi az, — Mire figyel tárgyalás közben? — Az emberek szemére. — Mit mondanak a szemek? — Mindent. Az igazságot és a hazugságot is. Bertalan József megtörli olajos kezét. Tessékel befelé parányi kis műhelyébe. — Tessék, kérdezzen ... Kintről gépzúgás hallatszik meg kalapácsclás, valahol he- gesz tőpisztoly surrog. Zajlik az élet a Bárdibükki Állami Gazdaság szerelőműhelyében. — Hány éves, Bertalan bácsi? — A hetvenkettedikben vagyok. — És mióta népi ülnök a bíróságon? — Van már vagy öt éve... Nehéz visszaemlékezni az elkopj/ cuki? Az én húgom nem cuki, ő Helén. Somoskúti csak nehezen tudta megnyugtatni, s ajánlotta, hogy nézegesse többet a magyar szótárt. Sok töprengés után elhatározta, hogy bemutatja hallgatag barátját a csinos Jutkának, akiről köztudomású, hogy tud bánni a férfiakkal. Talán Jutka segíthet. Kísérlete eredménytelen volt. Somoskúti nem tört le. Következett Kati, Marika, Edit, Éva. Egyikük sem tudta megtalálni az utat az ide csöppent fiú szívéhez. Végül is utolsó próbaképpen összehozta a város egyik legcsino- sabb hölgyével, Zsuzsával. — Délután fél ötkor van randevú — újságolta kedden reggel a fiú boldogan. Somoskúti végre megnyugodott. Izgatottan várta a fejleményeket. Másnap reggel a Május 1. utcán találkozott Zsuzsával. Már mesz- sziről mosolygott a lányra. — Gyönyörű barátja van! összeillenek. Látni sem akarom többé magukat — tört ki Zsuzsa, s köszönés nélkül elrohant. Somoskúti szédülten tá- molygott be a hivatalba. — Mit csináltál, te szerencsétlen? — faggatta barátját egy székre roskadva. Az csodálkozva nézett rá. — Én? Lementünk a resti — mesélte. — Ültünk egymással, kérdeztem, mit kér. Kávé. Én is. Tovább ültünk- Nem beszélt hozzám. Majd később mondott legújabb horgolásminták. Aztán csönd. Fél hét, háromnegyed, hét óra. Nézem óra, felállók, mondom: Ne haragudjon, Zsuzsika, én ilyenkor hallgatom mindig Szabó család. Fizettem és mentem, ö még maradt. De miért kérded, talán Zsuzsa mondott rám valami rossz? Én rendesen viselkedtem. ső tárgyalásra, régen volt, meg sok vofflt az öt év alatt. Es nem is olyan izgalmas, érdekfeszítő ügyek, mint mondjuk egy válóper. Többnyire közlekedési kihágások, ittas vezetés, figyelmetlenség, tudatos veszélyeztetés. Lehet, hogy némelyeknek talán egyhangú lenne, a második hónap után gépiessé válna minden. De nem lehet! Emberekről van szó, sorsokról, jövőkről. — Soha nem érezte még, hogy rossz volt az ítélet? — Nem volt rossz. Igazságos volt. Más ügyek is előkerülnek a távoli múltból, gépügyek, ahogy Bertalan bácsi mondja. — Volt egy Zetor-vezető. Rosszul lett a volán mellett. Az árokba fordult, kárt csinált. A gyomrát mondta, hogy az görcsölt, s onnan már nem emlékezett semmiről. Ítélnünk kellett fölötte. S amikor a bíró megkérdezte a visszavonuláskor — így nevezi a tanácskozást —. hogy mit szólok hozzá, bizony eszembe jutott, micsoda pokold fájdalmat tud akozni egy beteg gyomor. Mert én gyomros voltam, és tudom, hogy mi az. Figyelembe is vették a véleményemet. — Mi volt a legnehezebb? — Egy verek ed ős társaság. Három tárgyalást kellett tartaná, mert mindenki másként beszélt. Sokat törtük a fejünket, hogy mi legyen az ítélet. — Mi tükröződik az arcokról, amikor az ítéletet kihirdetik? — Sokan semmibe se veszik. Pénzes emberek, mit számít nekik az ezer forint? Mások meg nagyon elkeserednek. Leolvasható az arcukról, hogy abban a pillanatban, amikor meghallják, hogy hat hónap börtön, eszükbe jut egész életük. A család, a gyerekek meg a barátok, és 1 egész biztosan látják már a rácsot is. — Mit érez, amikor ítél? — Aki nem szándékosan követett él bűnt, azt sajnálom, aki tudatos bűnöző, annak nincs mentsége. Szeretem ezt: csinálni. Nagyon sok embert megismertem így, és olyan tapasztalatokat szereztem, amit itt igen jól hasznosíthatok. — Hol? — Hát az üzemi társadalmi bíróságon. Az elnöke vagyok: Tudja, az élettapasztalatom jó a bíróságon, a bírósági tapasztalatom meg az életben. o Este, lia valaki benyit a munkásszállásra, azt látja, hogy Bertalan Józsi bácsi az ágyon fekszik és olvas. Az új büntető törvénykönyvet tanulmányozza meg az ülnöki kézikönyvet. Hetvenkét éves fejjel a paragrafusok rejtelmeit kutatja. Máskor meg az italboltba toppan be, karszalag van rajta, mert önkéntes rendőr is. — Jönnek ám az autós ivók. Hívják a sofőrt is, az meg nem ellenkezik. Csak amikor szólok a csaposnak, hogy neki ne adjon szeszt, akkor csodálkoznak, és kérdezik, hogy mi közöm hozzá. Sokan még a hatalmukat is fitogtatják, de engem nem érdekel. Sajnos, elég gyakori az ilyen eset. Az az elvem, hogy akinek igaza var, az merjen szólni. Benyit egy ember. Segítséget kér valamihez Bertalan papától. Hiába, munkaidő van, sok a dolog. — Minden évben egy hónapot ülnökösködöm. Jó lenne azonban, ha nemcsak gépügyben kellene döntenem, hanem látnék mást is! , Hátha szükség lesz rá a társadalmi bíróságon. — Elve? — Bízni kell az emberekben. Postabélyeg helye 20 fillér Földmű vessző vetkezeti könyvesbolt Polesz György Parkosításhoz, házi kertek kiültetésére mielőbb rendeljen $ fenyőfákat f díszfákat díszcserjéket gladiolus - kardvirág - í különlegességeket oz ALSÓTEKERESI ÁLLAMI FAISKOLÁTÓL, Balatonviligos. Boí o * ózsák nagy választékban a CSEMŐI ÁLLAMI GAZDASÁGNÁL (Cegléd) kaphatók. Németh—Polesz—S zalai cA szófián ideqen J. A.
