Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
A SZOVJET BALETT ISKOLÁJA »Változatok egy témára« — befejező mozdulattá próbát Galina Ulanova, a világhírű szovjet balerina vezeti. Csajkovszkij, Löszt, Prokof- jev melódiái szűrődnek ki a moszkvai Nagy Színiház mellett működő balettfőisfcola termeiből. Ebből az iskolából kerülnek kJ a szovjet balett világhírű táncosnői & táncosai, a kitűnő tánckar tagjai. Mi a sikerük titka? Miben különbözik ennek az iskolának a módszere és eredménye a külföldi balettiskoláéktól? Jury Kondratov, az iskola igazgatója így fogalmazta meg erre a kérdésre a feleletet: — A tőkésországokban a balettnövendékek ki vannak szolgáltatva az üzleti érdekeknek, mert a balettiskólák magánkézben vannak, és a vállalkozónak az az érdeke, hogy a növendék minél hamarabb színpadira kerüljön. Így nem adhatja meg azt az alapos és sokoldalú felkészültséget, amilyent mi adunk fiatal növendékeinknek. Fő náluk az, hogy a táncos a bemutatkozáskor technikai bravúrjaival hívja fel magára a figyelmet. Mi a mi növendékünket arra is neveljük, hogy tisztult stílusa és elmélyült lél- lásége segítse kifejezni szerepének a* emberi tartalmát, amellett, hogy mi is megköveteljük tőle a tánctechnika teljes elsajátítását, nem kevésbé, mint a nyugatiak. A szovjet balett a régen, is világhírű orosz balett hagyományait fejlesztette tovább, az ábrázolt jellemek belső, lelki átélését tanítva iskoláiban. A sablonos, külsőséges megoldások helyett a valóságos ember- ábrázolásra tanította meg a növendékeket. A moszkvai balettfőiskóla növendéked a klasszikus tánc mellett a népi táncokat is tanulják. Azért is, mert például a Nagy Színház egész estét betöltő táncdarabjai között olyan népmese tárgyúak vannak, mint a Kővirág, a Púpos lovacska, a Legenda a szerelemről . A növendékek komoly színészi tanulmányokat is folytatnak, hogy képesek legyenek az érzések, indulatok, a szerep megkövetelte pszichológiai tartalom kifejezésére. A színészi fölkészítésben a tanárok' Szta- niszlavsZkij rendszerének az elveit követik. A »drámai gyakorlat« óráin minden növendék részt vesz, nemcsak azok, akik kiütköző tehetségükkel előreláthatóan magántáncos- ként fognak szerepelni a legnagyobb színpadokon. A növendékek már a második évfolyamtól kezdve föllépnek a Nagy Színház előadásain, hogy megszokják a színpadot, és a próbákon közelről lehessenek tanúi a nagy művészek felkészülésének. Ágyban dohányzók figyelmébe! Egy milwaukee-i szállodában miniden hálószekrényen a következő felirat olvasható: »Amennyiben önnek szo- teása az ágyban dohányozni, kérjük, közölje velünk, hova szállíttassuk hamvait!» »►A három grácia* — a moszkvai Nagy Színház balettfóiskolája 5. évfolyamos növendékeinek szoborcsoport-gyakorlata. Interpelláció Husi-ügyben Gusztustalan, piszkos a Hűsi-üveg a barcsi Dráva Kisvendéglőben. Oldalára beiül lerakodott a szörp, a záró-! gumin pedig vastag fekete mocsok szomorítja az inni szándékozót A vendéglő felszolgálód tehetetlenül tárják szét karjukat: »Kérem, mi nem tehetünk róla. Szóltunk már nemegyszer az üzemnek ...« A piszkos üveget magunkhoz véve elmentünk a barcsi földművesszövetkezet hűsiüzemébe, hogy sürgős üvegmosásra hívjuk fel a figyelmüket. Elmondották, hogy éppen a napokban vették észre a rengeteg piszkos üveget, és máris intézkedtek. A zárógumikat kicserélik, s az üvegeket alaposan kitisztítják. Egy másik panasz is volt a hűsiüzemre: nem elegendő az üvegekben levő üdítőital, sokszor jóval kevesebb az előírt menTiyiségnél. Próbaméréseink is ezt igazolták. Nagy Sándor részlegvezető azt állította, hogy szabály szerint az üveg szájától 7 centiméterre kezdődhet az ital. A találom, ra kiemelt üvegekben 9—19 centiméter volt az üres tér. Ekkor az adagolás nehézségeire, a szénsavas ballonok nagy nyomására hivatkoztak és minden másra, csak arra nem, hogy lelkiismeretesebb munkával elkerülhető lenne a reklamáció. »Máshol is így van a megye hűsiüzemedben« — ez volt az egyetlen »érve«. Éppen ezzel nem értünk egyet, és éppen ezért írunk erről, figyelmébe ajánlva az ügyet a Földművesszövetkezetek Barcsi Járási Központjának. P. Gy. Külföldi társasutazás a jutalma a Ki mit tud? győzteseinek Április 20-án, szombaton délután Szegedről sugározza a televízió a Ki mát tud? utolsó selejtezőjét. Egy hónappal később, május 19-én megkezdődnek az elődöntők. A döntőre július első hetében kerül sor. Körülbelül ezzel egy időben zajlanak le a Ki miben tudós? negyeddöntői, illetve döntői. A fiatalok vetélkedésének harmadik formája, a Ki minek a mestere? egyetlen műsorban mutatja be a fiatal népművészek, ipari tanulók és szakmunkások legszebb alkotásait. A három vetélkedő győzteseinek — várhatóan mintegy 20—25 fiatalnak — egységes jutalmat adnak: mintegy háromhetes külföldi utazásra viszik őket, s a kirándulás eseményeit filmen örökítik meg. MocUhc DieUUU ntm Uattpot Az ismert német színésznőt, Marlene Dietrichet él akarták hallgattatni. A Német Szövetségi Köztársaságban hangversenyt rendeztek az ENSZ Gyermeksegély Szervezete javára, s valamennyi művész tiszteletdíj nélkül lépett föl. Marlene Dietrich egy háborúellenes dallal szerepelt a műsorban. A hangverseny után néhány menedzser bizonyos körök megbízásából arra akarta rávenni a művésznőt, hogy ezt a dalt meghatározott ideig se rádióban, se hangversenyen ne énekelje, ahhoz se járuljon hozzá, hogy hanglemezre vegyék. Ennek fejében hajlandóak- nafc mutatkoztak jelentős összegű »bánatpénzt« kifizetni. Sokan emlékeznek, hogy Marlene első, háború utáni nyugat-németországi föllépése csaknem botrányba fulladt. Sokan nem akarják Hi ti er-ellen es magatartását megbocsátani, s a bulvársajtó isimét támadásba ment át. Az egyik hamburgi lap valami »botrány« szellőztetését harangozta be, de a többiek sem akarnak kimaradni a hajszából. A dal nem tetszik sokaknak, mert a hallgatóságot könnyen elgondolkoztatja. Régi amerikai népi dallam ez igen időszerű szöveggel: »Mondd meg nekem, hol ' vannak a virágok? Hol maradt valamennyi? Mondd meg nekem, hol vannak a sírok? Mondd, hol vannak a katonák? Miért maradt ott valamennyi?« A vesztegetési kísérlet ellenére a hanglemez megjelent, és ezt a dalt ma már nagyon sok állomás játssza a legkedveltebb melódiák között. De több ez, mint egyszerű dalocska. (Szentirma í) ■tmiSoaoK Aranyszőke kaj egy gyógyszer nyomán A British Medical Journal nevű orvosi szaklap érdekes gyógyszenhatásról számol be. Elmondja, hogy többen, akik görcsös izomállapotok ellen egy Mephenesin nevű gyógyszert szedtek, aranyszőke hajszínt kaptak. A különös hatásról dr. John Spillane, a cardiffi kórház ideggyógyásza számol be. Több esetet sorol fel, amelyben a gyógyszer huzamosabb szedése aramyszőkévé változtatta a páciens barna haját. * * * A rabok többe kerülnek az iskolásoknál Az angol börtönökben őrzött 25 000 rab az > államnak évi tizennyolcmillió fontjába kerül. Ez azt jelenti, hogy míg egy rabra évi 694 fontot költenek, addig Anglia legdrágább középiskolájában, Etonban egy diák mindössze évi 490 fontba kerül. • • • Egy kissé elavult rendelet Az angol álsóház több kép. viselője javasolta, hogy hatályon kívül kell helyezni egy XVII. századi rendeletet, amely szerint büntetés tér. he mellett tilos a férjnek este, kilenc és reggel hat óra között elnáspángolni a nejét, nehogy »az asszony kiáltozása megzavarja a szomszédok éjszakai pihenését«. * * * A legidősebb olasz „iskolás" Az olasz népiskolák statisztikai adataiból kitűnik, hogy az ország legidősebb élemistája 97 tavaszt számlál. Most jár a második osztályba, de reméld, hogy jövőre már az ötödik osztályt is elvégzi. Arra számít, hogy százéves korában beiratkozhat a középiskolába. Szürküljünk neki... fydijázbees üLtt I I ég ma is jól emlékszem nagyapám meséire. Pedig -alig nőttem ki a pen. delyből, mikor meghalt. De talán azért maradt meg bennem ilyen mélyen az emléke, mert nagyon szerettem. Szívós, mokány ember volt. Cövek tartása, vérrózsás, csontos arca, mélyen ülő, szénfekete szeme és hetykén kunkorí- tott fehér bajusza még százéves korában is az egykori betyárlegényre vallott. Orvosnál sosem volt. Kétszer sem mondom, hogy nem éli túl apámat, ha százegy éves korában le nem esik a létráról. De leesett, mert abban a hajlott korban is vállára vette a babos zsákot, hogy a padlásra vigye, ám a létra nálánál is ernyedtebbnek bizonyult. És olyan szerencsétlenül zuhant le, hogy a vaspántos küszöb halálos sebet ütött a koponyáján. Hej, de sajnáltam! Menynyi érdekes históriát hallottam volna még tőle, az ő betyár életéről... Mert betyár volt legénykorában. Nem tudom, mi vitte a ménes mellől a bujdosó szegénylegények közé. Erről sosem szólt. De otthagyta az uraság ménesét. Pedig dédapám után ő lett volna a számadó. Sokszor apprehendált is a gróf miatta. Egyszer is azt mondja dédapámnak: — Te, János! Ha netán erre vetődne az a bitang kölyked, küldd fel hozzám. Beszélni akarok a fejével..! Meg aztán úgysem láttam még eleven betyárt. — Igenis, méltóságot uram — süvegeit alázatosan dédapám. éhány nap múlva nagyapám, azaz a fiatal betyár eleget tett az uraság meghívásának. Késő nyáreste volt, mikor bebocsátották a kastélyba. A szolga remegve hajlongott előtte, mikor fölismerte. A gróf rendkívül szívélyes volt. A grófné meg a lánya pedig majd kiugrott a bőréből örömében, hogy egy igazi betyárral vacsorázhatott. A sült fogoly, a malacpecsenye és a párolt őzcomb jó ágyat vetett a homoki rizling- nek és a burgundinak. Az uraság igencsak gyakran koccint- gatott vendégével. S a tüzes nedű olyan bátorságra gerjesztette a grófot, hogy szemrebbenés nélkül sütögette el idétlen betyárvicceit. De a betyár nem vesztette el türelmét... meg az eszét sem. Hadd lássa az úri nép — gondolta hogy a szegénylegény is tud tisztességet. És éjféltájban békésen elköszönt. Másnap azt mondja az ura- $ág gúnyosan dédapámnak: — Idehallgass, te János! Hisz a fiad nem is igazi betyár. Olyan az inkább, mint egy jámbor ökör ... Még mulatni sem tud betyár módra. Hát csak küldd fet hozzám máskor is, ha erre téved. genis, méltóságos uram! — süvegeit dédapám, de szemében szikra villant, a gyűlölet szikrája. Még hogy az ő fia jámbor ökör! Mert az apja miatt békén hagyja a grófot? No, várj csak, gróf úr — dünnyögött magában. Háborgó lelke nem csillapult. Még este későn sem bírt álomra szende- redni. A karám mellett a fűre dőlve pipázgatott, de most a pipa sem bizonyult gondűzőnek. Már a dombok mögé bújt a viaszképű hőid, mikor váratlan zaj ütötte fülön. Mintha ■a föld szíve dobbant volna — úgy hallotta. Lovasok trappol- nak — állapította meg —, s a lábánál heverő Bundás is fel- vakkantott. — Nyughass, te! — csitította a kutyát, s ismét fülelt. A ló- dobogás hirtelen elnémult, és egy gyalogos közeledett feléje. Fia, a betyár jött. — Kend az, édesapám? — kérdezte köszönés helyett. — Hát ki más volna?... — Miért nem alszik már? — Mert nincs nyugtom,. — Aztán miért? — Miattad. — Hogyan? — Nem vagy igazi betyár. — Hát mi a fitty fene? — Jámbor ökör. — Ki mondja azt? — Az úr. — A gróf? — Ö... és üzeni, hogy máskor is menj föl hozzá. — Tüstént megyek is. —. De úgy, mint igazi betyár. Ezt én akarom. — Legyen nyugodt, kend — fordult sarkon a fiú, és pilla- natak alatt eltűnt az esthomályban. Egy kis idő múlva füttyszó rikkant, a kuvik hangja válaszolt rá. Míg a banda többi tagja körülfogta az ódon sasfészket, nagyapám a grófhoz sietett. Tf iaszgyertya sárga fénye “ derengett a dolgozószoba tapétái falai között. Az uraság egy bordó huzatú fotelban bóbiskolt az íróasztalnál; előtte nagy árkus papírok heverték rendetlenül. — Adjisten, méltóságos uram — köszönt keményen a betyár, miután rázárta maga mögött az ajtót. — Áh, te vagy az — rebeg- te ijedten a gróf. — Hát ismét eljött a kedves vendég? — El — mondta keményen nagyapám, és a rézfokost az asztal sarkához csapta. — De most nem a jámbor ökör, hanem a betyár... A gróf ijedtében felugrott, s védekezőén tartotta maga elé remegő kezét. Nagyapám mosolyogva húzott maga alá egy szélfet, és szembeült a gróffal. — Üljön csak le nyugodtan, méltóságos úr — mondta nevetve nagyapám. A gróf egy kissé magához tért. — Jaj, te rossz kölyök, de rám ijesztettél. Minek ez a buta tréfa? — ÍVÍég nincs vége, méltóságos úr — válaszolta határozottá» nagyapám. — Ezután főn a java..! Az urak párbajon kémek elégtételt a sértésért, de mi nem vagyunk egyenrangúak, így nem is hívom párbajra az urat. De a sértésért fizetnie kell. — Miről beszélsz? — meresztette tágra szemét a gróf. — Jól tudja azt az úr — felelte nagyapám —, de most bebizonyítom, hogy nem vagyok jámbor ökör, mint aminek az úr nevezett, de igazi betyár. — Ugyan már — nyögdécselt a gróf sápadtan. — Csak semmi mellébeszélés — vágott közbe nagyapám —, a sértésért fizetnie kell. Választhat: vagy az összes készpénze, vagy a koponyája. Tudom, hogy együtt van a titkos kasszájában ötszáz disznónak, háromszáz göbölynek, kétszáz csikónak és száz vagon búzának az ára. Előadja-e az úr, vagy meghúzzam a ravaszt? öregapám egyszerre két pisztolyt szegezett a grófra. Az rémülten hátrált a fal felé, ahol egy hatalmas festmény mögött rejtőzött a rengeteg pénz. Más alkalmatosság híján a díványtaka/róba bugyrolta nagyapám a töméntelen pénzt, s így szólt a grófhoz: — Most pedig jól jegyezze meg az úr, amit mondok. Napkeltéig ki ne merészkedjék innen, mert megbánja! Addig lesz ideje gondolkodni: érdemes-e gúnyolni a szegénylegényt. Mert tudja meg, akkor lennék jámbor ökör, ha most is a maga igáját húznám, és Im eltűrném a sértegetéseit. M ásnap alighogy megvirradt, a gróf magához hívatta dédapámat, a szám-: adó csikóst. — Átkozott haramia a fiad — ordította eszelősen —, kirabolt, tönkretett... De felköttetem, téged meg földönfutóvá teszlek. Dédapám jámbor figyelemmel hallgatott, és a lelke mélyén mosolygott a megleckéztetett grófon. Majd a pillanatnyi csöndben így szólt: — Elmegyek én küldés nélkül is, méltóságos úr, de előbb lerovom a fiam adósságát... Ihal van e — nyitotta ki az ajtót, amely mögött dédanyám tartotta karján a pénzes bugyrot. — Én nem számoltamA meg és a fiam sem. Az úrnőit' kell tudni, mennyi. Tessék, számolja. A gróf erre úgy elámult, mintha nyakon öntötték volna. S mikor föleszmélt, mohán ölelte magához dédapámat a pénzes bugyorral együtt. — Édes Jánosom! — kiáltotta kitörő örömmel. — Mától kezdve a családomhoz tartozol. — Köszönöm, méltóságos úr — bontakozott ki dédapám a szokatlan ölelésből —, de én csak elmegyek innen más vidékre. Megélek én még a magam becsületéből. A fiamat pedig ne űzesse. Amit tett, tudja az űr, miért volt.. Es tanulja meg, hogy a betyárnak is van becsülete ... No, Tstefi áldja. Szűcs Ferenc
