Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-13 / 86. szám
MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA QUiölcéyáu kimutató — TÍZ PERC ÉRTÉKELÉS ÖRVENDETES és figyelemreméltó érdeklődés kísérte a kulturális szemle járási bemutatóját Csurgón. S ha kevés volt is a műkedvelő művészet tisztultabb, igényesebb megnyilvánulása, a részvevők hosszabb idő elmélyült munkáját, tiszteletreméltó igyekezetét tanúsították. Nyolc órán át huszonhárom műsorszámban mutatták be tudásukat a járás legjobbjai. Egy kis létszámú őrtilosi énekegyüttes — nyolc lány — magyar népdalokat énekelt. Tisztán, pontosan, muzikálisam. Falujukban gyakran ösz- szejörmek dalolni, így ápolják a szülőktől, rokonoktól megtanult eredeti, póztól és stilizált hatásoktól mentes népművészetet. A szenteli színjátszó csoport tsz-bémájú darabbal jelentkezett. (Az egyetlen ilyen volt a négy közül!) Ezért dicséret illeti őket, bár előadásuk nem volt hibátlan. A zene- és kórusszámok között találtuk a legtöbb kifogásolnivalót, ezért itt is — a teljesség igénye nélkül —van néhány észrevételünk. Aziha- rosberényi kamarakórust örömei láttuk színpadon. Bátortalan énekükből azonban keveset ^hallottunk, elnyomta a harmonikakíséret. Helyes lenne több szólamú dal előadásakor a kíséret harmonikáinak az eredeti kompozícióhoz, a szólamok funkcióihoz igazodni. Elismeréssel szólhatunk a fiatal zákányi női kórusról. Ha továbbra is a tiszta és szép együtténeklés- re törekszenek, sok gyakorlással a járás erősségévé fejlődhetnek. Hasonlóképpen soksok hangképzésre van szüksége a csurgói népi együttes kórusának. A magas hangok meghaladták erejüket, a szopránból több »szólistát« hallottunk, s különösen a férfiszólamok nemegyszer intonációs zavarokkal küszködtek. Szólórészek hiányában egyhangú volt az egyébként jó képességű berzencei tánczenekar játéka. És ha már »Zenével a világ körül«-összeállí- tásra vállalkoznak, jó lenne Kubában kubai, Mexikóban mexikói dalt muzsikálniuk! NEM ÉRTHETÜNK EGYET a járás népművelési vezetőiből álló értékelő bizottság eljárásával. A csoportok, szólisták egész évi szorgalmas, lelkiismeretes munkájának minősítését — ha már vállalkoznak rá — nem lehet tíz- tizenkét perc alatt, állva, türelmetlen sürgetések közepette elintézni! Alapos elemzést, latolgatást, felelősségteljes elhatározást követel ez a fel6 művészeti csoport ős 26 szólista utazik tomogyból a keszthelyi Helikonra A napokban ült össze a bíráló bizottság, hogy megvitassa, megyénk középiskolásai közsül kik vegyenek részt a keszthelyi Helikonon. Az elbírálás alapja a március 30—31- én megrendezett megyei bemutató volt. Ezen több száz középiskolás vett Teszt. A többi között öt irodalmi színpad, három tánccsoport, öt énekkar, négy szellemi vetélkedő csapat, több mint harminc szólista, versmondó és két hangszeres együttes. Kis kezek, nagy mesterek Április 4—5—6-án zajlott le Nyíregyházán a zeneiskolai növendékek részére rendezett VL Országos Ifjúsági Kamarazene Fesztivál. Az előző évi találkozókat méreteiben és színvonalában is túlszárnyaló rendezvényen mintegy 400 fiatal muzsikus 90 zeneművet mutatott Te. A Kaposvári liszt Ferenc Zeneiskola 13 növendéke szerepelt a fesztiválon. Darvas Károly, Dárdai Árpád, Hegedűs László, H. Kovács Zoltán, Harsa Ilona, Jaczkó Gyula, Kardos Kálmán, Mayi Ida, Ribli Mária, Szildiai János, Szilárd Éva, Vági György és Zaoilla Norbert, a vonós, fúvós és zongora tanszak legjobb növendékei CorelE, Telemann, Haydn és Bod on Pál kamara- műveivel készültek föl a nemes versengésre. Együtteseink bemutatkozása már az első napon kiemelkedően sikerült. Haydn G-dúr előadását a nagyszámú közönség viharos tapssal jutalmazta, és a helyi sajtó is méltatta. A következő napokban sorra került növendékeink szintén tudásúk legjavát adták, s az országos hírű szakemberekből álló zsűri elismerését vívták ki. A kaposvári zeneiskola teljesítményét kiválónak minősítették. Növendékeink a hivatalos hangversenyek mellett meglátogatták a tiszadobi, a tisza- vasvári és a nyírbogdányi iskolákat, illetve üzemeket, és zeneszámokkal szórakoztatták a tanulókat és a dolgozókat. A fesztiválon elért szép siker Geibinger Sándorné és dr. Szirányi László zeneiskolai ‘a- nárok jó munkáját dicséri. A bizottság az előadó-művészeti ágakban, versmondásban tizennégy, a prózamondásban három, a szólóénekben öt, a hangszerszólóban négy tanulót tartott érdemesnek arra, hogy megyénket képviselje a Helikonon. A csoportok közül a Táncsics Gimnázium kamaraegyüttese, négy kórus: a fo- nyódi, a csurgói gimnázium énekkara, Kaposvárról a Táncsics és a Munkácsy Gimnázium énekkara, a Táncsics Gimnázium irodalmi színpada, a nagyatádi gimnázium szellemi öttusacsapata és a közgazdasági technikum tánccsoportja vesz részt az idei Helikonon. adat! A zsűri nem állt hivatása magaslatán. így felületes vélemények hatására több ízben helytelenül döntött. Két-három csoport érdemtelenül jobb minősítést kapott. Lássunk néhány példát. A csurgói népi együttes énekkarának teljesítménye vezetőjük véleménye szerint sem érte el a kiváló színvonalat. Miért kaphatták meg mégis ezt a minősítést? »Megsértődnének, szétmenne a kórus ...« — válaszolták. A csurgói népi együttes táncosai és a gimnázium énekkara tanulmányi kirándulás miatt nem vettek részt a szemlén. Mégis csak a művelődésügyi osztályvezető erélyes közbelépésére állt el a zsűri attól, hogy látatlanban megadja részükre a »kiváló«-! Viszont az őrtilosi népdaléneklő csoport — igaz, egyszerű, egyszó- lamú, de zeneileg kifogástalan — szereplését teljesen érthetetlenül »kezdetleges«-nek minősítette a zsűri. A nyolcórás műsort egy 25 perces kiválóra értékelt bűvészmutatvánnyal toldották meg. Hogy milyen művészeti ágban és milyen céllal, arra nem kaptunk választ. A népi együttes fiatal utánpótlás-táncosai részt vettek a bemutatón, azonban nem minősítették őket. Miért? VAJON MI A RUGÖJUK ezeknek a jelenségeknek? Műkedvelő művészeti mozgalmunk egyik nagy hátulütője a hiúság, az önelégültség. Holott a részvevőknek és a vezetőknek vállvetve kellene harcolniuk e káros szemlélet ellen. A részvevőknek meg kellene érteniük, hogy a »jp« fokozattal is dicséretes, szép munkát értékelnek. A zsűri hibázott, de nem jóvátehetetlenül. Ha sort kerítenek arra, hogy a csoportok vezetőivel közösen, elemző módon és őszinte légkörben beszélgessenek munkájukról, sokat segíthetnek a járás lelkes népművelőinek. Végül még egy észrevétel: helyes lenne, ha a népművelési tanácsadó és a KISZ gondoskodna arról, hogy a járási szemléken a megyei szakemberek szakvéleménye hangot kaphasson az értékeléskor. Wallinger Endre A pécsi balettegyüttes Angliában } London: A pécsi balettegyüttes a Piccadilly Színházban a híres Pókháló című balettet adta elő. A képen: Árva Eszter és Csifö Ferenc (MTI Külföldi Képszolgálat) Pityu és a kereskedelem Dityu egész délután nya- fogott édesanyja körül, hogy menjenek már megvenni az új ruhát, ha egyszer megvan rá a pénz. — Értsd meg, kisfiam, hogy nem érek rá! — magyarázta az anyja, de Pityut nem lehetett lerázni. — Ha annyira sürgős az a ruha — könyörült meg rajta az anyai szív —, akkor eredj, hívd el magaddal a nagymamát, az majd segít választani. Pityunak egyéb sem kellett, s markába szorítva a négy darab piros pénzt szaladt, mint a rég járatott csikó. Ám lelohadt a kedve, amint nagyanyja a tudomására hozta, hogy nem mehet vele, mert betegnek érzi magát. Száját sírásra görbítve sompolygott ki nagyanyja szobájából. Az utcán így gondolkodott: »Miért nem mehetnék egyedül ruhát venni?« A következő pillanatban már nyargalt is az áruház félé. Sokáig nézegette a kirakatból rámosolygó gyermeköl- tönyötoet. Zakatoló szívvei, fé—* Jé napot kívánok! Bocsánatot kérek, kedves elv- társnő, de hát... Szóval... volna egy rendkívül nagy kérésem. Ugye, meg tetszik engedni, hogy elmondjam részletesen? Olyan ;kellemetlen helyzetbe kerültem, hogy még kimondani is nehéz. Az elvtársnö az egyedüli, aki segíthet ... Ne tessék ilyen furcsán nézni rám, nem, még nincs semmi bajom, de ha így megy tovább, akkor bizony nemigen fogok többet ide jönni az anyakönyvi hivatalba. Térjek a lényegre, ugye? Igen, máris azt teszem, a világért sem szeretném elrabolni drága idejét... Tessék nézni, itt, itt, ni, ezt az újságot, ezeket az anyakönyvi híreket. Hát kérem, ez borzasztó! Tetszik látni, ide írták a születések közé: Klo- fác Vendel fia, Emánuel... Kérem, szíveskedjék végighallgatni, itt a személyazonossági igazolványom, engem hívnak Klofác Vendelnek ... Jaj, isten őrizz, ne tessék nekem gratulálni, mert itt valami iszonyatos tévedés van. Hogy ez nem lehet tévedés? Téngleg, itt a nagykönyvben is pontosan olvasható a név... Te jó atyaúristen, micsoda bajba kerültem! Mindig azt hittem, hogy a Klofác név egyedülálló ebben az országban. De ez még nem is volna nagy baj, csakhogy a távoli faluban, Birgeházán élő feleségem is azt hiszi... Hogy még mindig nem tetszik egészen pontosan érterá.?... Élnézést kérek, de olyan ideges vagyok... Igen, igyekszem rövid lenni. Mint említettem, Birgeházán lakunk, ormán járok be ide dolgozni. Albérletben lakom, hetente egyszer megyek haza. Vannak időszakok, negyedév vége — tetszik tudni, hogy van ez —, és megesik, hogy ilyenkor hétvégén sem utazhatok haza. Az én drága Matildom áldott jó asszony, csak az a nagy hibája, hogy iszonyúan féltékeny. Mindig igazolást kell vinnem a vállalattól, ha túlórázom. Pedig tessék elhinni, sohasem adtam okot arra, hogy kételkedjen a szavamban, hiszen csak rám kell nézni, nem az a fajta ember vagyok én. De hiába, Matildom azért csak gyanakszik. Most elképzelheti: megyek haza szombat délután, hát az asszony villogó szemmel vár a kapuban, és lobogtatja az újságot. Azt mondja nekem, hogy szégyentelen szélhámos disznó vagyok, és azonnal menjek vissza ahhoz a másik asszonyhoz, akinek, hát szóval ... tőlem van a gyereke, s ráadásul még a, nevemre is vettem. Én hüledezve hallgattam. Végül kifogyva a türelemből kikaiptam kezéből az újságot, hogy az lehetetlen, s bizony csaknem elállt a szívverésem, mikor megpillantottam egyetlennek hitt nevemet az anyakönyvi hírek között. Most már azonnal befejezem. Matildom nem hisz nekem, és nem enged be a házba. Ugye, maga is csodálkozik? Ilyen családi tragédia a huszadik században! Csak akkor hajlandó szóba állni velem, ha hivatalos papírokkal igazolom, hogy nem én vagyok annak az Emánuel- na>k a papája. Kedves elvtársnö! Hallgassa meg egy kétségbeesett férj kérését. Biztosan maga is asszony, gondoljon saját élete párjára. A vállalattól már megkaptam az igazolást, hogy nincsenek semmiféle gyerektartási kötelezettségeim. De Matildomnak ez nem elég! Nagyon kérem, állítson ki egy bizonyító okiratot, hogy csak névazonosságról van szó, és Emánuel nem az én gyermekem ... Hogy ezt elmondhattam volna rövidebben is? Es máris megkapom az igazolást? Ö, nagyon köszönöm! Máris rohanok haza. S ha már ilyen aranyos volt, elvtársnö, hadd kérdezzem meg, mi a véleménye: ne változtassam meg a nevem Picvarekra? Mit tetszik gondolni? Ez akkor egyedüli név lenne az országban? V. M. lénkén nyitott be az üvegajtón, és jobbra-balra bámészkodva kereste azt a helyet, ahol megleli a néki tetsző ruhát. — Keresel valakit, fiacskám? — szólt hozzá nyájasan egy idősebb férfi a pult mögül. •— Nem — dadogta a gyerek, majd tétovázva kinyögte, hogy ruhát szeretne venni. — Aztán mennyi pénzed van, öcskös? — kérdezte tőle az előbbi férfi. — Négyszáz... — pislogott most már bátrabban a gyerek. — És hol vetted azt a sok pénzt? — Anyukám adta, de 5 nem ért rá eljönni velem, a nagymama meg beteg... — magyarázta meggyőző őszinteséggel Pityu. A kereskedő eléje tett egy öltönyt a pultra. — No, mit szólsz hozzá, ez jó lesz? — Én olyant szeretnék, amilyen a kirakatban van. — Hát jó, akkor itt van, ez ugyanolyan. No, vedd csak fel a kabátot. Ó, hiszen ezt rád szabták ... Tessék a nadrág is, menjél be oda a fülkébe, és próbáld fél. A kereskedő élvezettel segített a próbánál, és miután látta, hogy a ruha megfelel, a gyerekkel a pénztárhoz ment. — Hogy is hívnak, kisde- gény? — Pityu. — Nos, Pityukám, a pénzedből még egy szép kis kalapra is jut, mert az is kell ám egy ilyen szép ruhához! Mit szólsz hozzá? — Az nagyon jó lesz — örvendezett a gyerek. Ű s Pityu néhány perc múl- *-* va boldogan szorította hóna alá a csomagot. Alig várta, hogy éldicsekedhessen édesanyjának a vásárlással. Az; azonban nem nagyon lelkese-; dett. — Miért nem jöttél haza, ha i a nagyanyád nem ment el ve-; led? — mérgelődött, de Pityu nem hagyta magát. — De hiszen édesanyámék szokták mondani, hogy most már nem csapják be a vevőket, mint a régi világban. — Nem ... De a pénzt elveszíthetted volna, meg tudod is te, hogy milyen a jó ruha... — Tessék csak megnézni — védekezett Pityu, miközben kibontotta a csomagot. Édesanyja, miután jól megnézte a ruhát és a kalapot meg a blokkot, megenyhülve ölelte magához kilencéves »nagyfiát«. — Az eladó bácsi segített választani ... Olyan kedves volt hozzám... — No, jól van, akkor most gyere, és elmegyünk megköszönni a kereskedő bácsi szívességét . . . msofto/c Precizitás A fonyódi járás egyik földművesszövetkezetének aárninisztrátorai észrevették, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat átvevője 20 fillérrel kevesebbet számolt az átvett tojásokért. Nosza, nyomban megírták a reklamációt a vállalat központjának, s figyelmeztették őket, hoigy a jelzett 20 fillért utalják át az MNB-nél vezetett csekkszámlájukra. Ez a precizitás azonban egy kicsit költséges volt. Hiszen a reklamáló levélre 60 filléres bélyeget ragasztottak, s a munka... Még szerencse, hogy nem expresszajánlott levelet adtak postára... — dz — • * * Tanár: — Egy éviben négy évszak van: tavasz, nyár, ősz, teL Jancsi, úgy látom, nem figyelsz. Állj fél, és mondd meg, milyen időt kell választani almaszedéshez! Jancsi (habozás nélkül): — Amikor a gazda a házban van, és a kutya meg van kötve. • * * László és Éva a listavezető A nyelvészeik: kimutattál!, hogy a divat, az ízlés változásai" a nevek népszerűségét sem hagyják érintetlenül. Hazánkban évente húsz-huszonöt új név keletkezik, s ugyanannyi elkopik. lekerül a napirendről. A modem kor erősen kikezdte a Józsefek, Jánosok, Máriák megdönthetetlennek vélt pozícióját, s tömegesen léptek elő az Andreák. Csillák, Brigitták, Gyöngyik. Bár az új, modern nevek még nem tudtak a népszerűségi lista legelejére kerülni, az élvonal hagyományos rendje máris megbomlott. A Józsefek az évtizedek óta féltve őrzött első helyükről a harmadikra szorultak, s átadták pozíciójukat a Lászlóknak. Az első helyet egyelőre szilárdan tartó Lászlót István, József, János, Ferenc és György követi a listán. A női nevek egykori királynője, a Mária — számszerűség dolgában — ugyancsak a harmadik helyre csúszott, s jelenleg Éva, Zsuzsanna, Mária, Katalin, Ágnes, Judit a sorrend. Szorosan felnyomul mögéjük Ildikó, Andrea, Csilla mintegy kilépve a ritka nevek sorából. A legritkább neveket pillanatnyilag a Dalmák, Fríandaflliák, Tamadolák, a férfiak közül pedig a Trisztánok, Vito-ldo-k, Edgárok viselik. Tekintve, hogy az elnevezésekbe törvényes rendelkezések nem szólnak bele, csupán az anyakönyvvezetők meggyőző- készségének tulajdonítható, hogy a nevek sorába nem fér köznek be szélsőségesen különc, bizarr elnevezések. Bár nehezen, de sikerült lebeszélni szándékukról azokat a szülőket, akik a Kicsi, az Ajándék, a Hold, a Vájár, a Gagarin nevet akarták adni gyermeküknek. Egy genfi özvegy asszony végrendeletében egy régimódi, erősen megvasalt ládát hagyott kezelőorvosára. Az orvos boldog sejtelmekkel vette át a hagyatékot. Bezárkózott dolgozószobájába, felnyitotta a rejtelmes ládát — és leesett az álla. Azok a gyógyszerek voltak benne, amiket az özvegynek fölírt, és amiket az asszony nem szedett be. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 11. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tét L Telefon 15-1«. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposváré Latinka S. tft. (. Szűcs Ferenc