Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-12 / 85. szám

Péntek, 1963. április 12. 3 SOMOGYI "í«Pfc*P hogy ah TfeJl$ENyEZflEK$ Lehet kevés költséggel is sok halat fogni Hogy jól vagy rosszul dol­gozik-e a Siófoki Halászati Vállalat, az nagyrészt attól függ, hogy milyen költséggel tudja kifogni a tervezett mennyiségű halat. Az idén különösen előtérbe kerül ez a szempont. A szoká­sos hat hét téli szünet helyett ugyanis három hónapig voltak tétlenül a halászok a kedve­zőtlen időjárás miatt. A ki­esést pótolni kell. Ennék tu­datában van minden halász. S úgy kell ezt tenniük, hogy ne használjanak fel a tervezettnél több alkatrészt, üzemanyagot. A munkaverseny legfőbb ér­deme az, hogy ennek a fel­adatnak végrehajtására ösz­tönzi a dolgozókat. A múlt évben a siófoki bri­gád kezdeményezésére indult el a versenymozgalom. A sió­fokiak felhívását, hogy csök­kentsék az önköltséget, s fog­janak több halat, elfogadta a többi brigád is. Élénk vetélke­dés bontakozott ki. Ezt bizo­nyítja, hogy a siófoki brigád alulmaradt a küzdelemben. Az élre tört egy addig az ismeret­lenség homályába burkolózott brigád, a Tihanyi. Tagjai olyan jól dolgoztak, hogy áp­rilis 4-én a vállalat nekik ítél­te oda a szocialista címet, ok­levelet, és jutalomban részesí­tette őket. A Tihanyi-brigád erejéből azonban nemcsak arra futotta, hogy megnyerje a mült évi versenyt, hanem az idén ma­gához ragadta a kezdeménye­zést is. Számolva a körülmé­nyekkel. a lehetőségekkel új felajánlást dolgozott ki, s el­juttatta a többi brigádhoz kér­ve őket, hogy keljenek velük versenyre. Vállalta, hogy ter­vét 101 százalékra teljesíti, az önköltséget 3 százalékkal csök­kenti, s 1 százalékkal kevesebb üzemanyagot használ föl, mint a mült évben, s hogy baleset nélkül zárja az évet. A számok mögött az a nagy erőfeszítés rejlik, amelyet szá­razon és vízen egyaránt ki kell fejteniük a hidászoknak, ha ígéretüket valóra akarják vál­tani. Mert például 101 száza­lékra teljesíteni a tervet olyan szakmában, ahol a szerencsé­nek is nagy szerepe van, bi­zony nem könnyű feladat. Nem irigylésre méltó a halász hely­zete, amikor félnapi megfeszí­tett keresés után üresen buk­kan föl a háló a víz mélyéből, s emiatt újra néki kell rugasz­kodni, hogy estére kelve a ter­vezett zsákmánnyal fusson be a hajó a kikötőbe. Az, hogy milyen a zsákmány, nemcsak a fizikai munkától, hanem at­tól is függ, hol, milyen vízen eresztik mélyre a hálót. Azaz fontos a halász szakképzettsé­ge, ügyessége. Tagadhatatlan hogy azok boldogulnak a ver­senyben is könnyebben, akiit sokoldalúak, képzettek, s ki­használnak minden lehetőséget a termelékenység fokozására. A lelkiismeretességen, a fizi­kai erőfeszítésen kívül szak­tudás kell ahhoz is, hogy a gépe'ket, hajókat úgy karban­tartsák, úgy irányítsák, hogy ne tegyenek fölösleges utakat, ne legyen üresjárat. A versenyfelhívás elment a fonyócE, a siófoki, a keszthelyi brigádokhoz. Már írták a vá­laszt: elfogadták a kihívást. Az eredménybe beszámít az a munka is, amelyet a vállalá­sok összesítéséig, azaz most végeznek. A brigádok eddigi teliesítménye váltakozó. Volt olyan nap is. amikor a keszt­helyi brigád 138 mázsa halat vitt haza. A kezdeményező Ti­hanyi-brigád legutóbb har­mincnyolc mázsa halat fogott. Közepes eredmény; Nagy küzdelemre van kilá­tás;., Szegedi Nándor FREILICHMANN: a Polip csápjai (91) Már messziről szemébe tűnt, pillanatig habozott. De aggo- hogy nem világít az ablak. Ez dalma Prokopij Alekszandro- szabályellenes volt. Akár alszik vies életéért arra késztette, az erdész, akár ébren van, a hogy egyetlen ugrással a kuny- hazban mindig égnie kell a hóban teremjen. A zseblámpa lámpának. Potrohovot ez a kö- fénye a földön fekvő öregre rülmény óvatosságra intette, hullott. Keze hátra volt kötöz- Leugrott lováról, elővette pisz- ve, szájába rongyot tömtek, tolyát, és nesztelenül az ajtó- Gennagyij faléje hajolt, gyor- hoz osont. Belülről volt bezár- san kioldotta kötelékét, kihúz­va. Gennagyij a kulcslyukra ta szájából a pecket, és mint- szorította fülét. Hallk nyögést ha gyermeket emelne, az ágyra hallott. Nékifeszítette vállát, fektette az eszméletlen óaice­de az ajtó nem engedett. Ek- vet A gyógyszeres ladikéból kor megfordult, hogy hasábfát szalmiákszeszt vett dó, és ez- hozzan, amivel betöri a desz- zel kezdte élesztgetni. Néhány kát, ám ebben a pillanatban perc múlva az erdész felnyö- valaki a lába élé vetette ma- gött, kinyitotta szemét. Látva, gát. Elesett. Az ismeretlen tá- hogy jobban érzi magát, Potro- madó finn tőrét akarta bele- hoz azonnal vette fegyverét, és döfni, de az alhadnagy vasma- kiment a házból, rokkall, megragadta csuklóját. A sebesült ugyanúgy feküdt, Bírókra kelték. Nyilvánvaló mint az előlbb, és halkan nyóg- volt, hogy az edzett Potrohov décselt. kerekedik felül. Az ismeretlen Zajcev egymás után öt lövést ekkor hangos torofchangot hal- hallott. Megpróbált felkelni, de látott. Előre megbeszélt vész- erőtlenül hanyatlott vissza jel volt ez. A ház ajtaja kissé párnájára, kinyílt, és egy harmadik sze- Kis idő múltán lovasok áll— mély vetette magát a küzde- tak meg az erdészlaknál. A lembe. Gennagyij látta, hogy csapat parancsnoka két lovast kettővel szemben nem állja a bocsátott Potrohov rendelkezé- harcot, pisztolya agyával teljes sere; maga pedig a sebesültet erőből lesújtott hát ellenfele nyergébe emelve, társaival fejére. Az ember szétvetett együtt elvágta to tt. karral nyúlt el a földön. Prokopij Alekszandrovics Finn tőrrel egyik kezeben, csak másnap került olyan ál­pisztolyával a másikban, lapotba, hogy elmondhatta, mi nyomban új támadója ellen történt vele az éjjel, fordult. Ez azonban félreugrott. Közvetlenül Gennagyij tá- Gennagyij kétszer is utána lőtt, vozása után kopogtattak. Ügy de úgy látszik, nem talált. A vélte, hogy Potrohov tér visz- menekülő léptei alatt ropogtak sza valamiért, és kinyitotta az * gallyak. A fiatalember egy ajtót. Ebben a pillanatban le­A rendbontókat térítse jó útra a közösség! ÁEt a tanác&ház előtt, és ömlött szájából a szitkozódó állatállományuk van.« S most Tűzoltókészülék személyautók részére A Fémlemezipari Művek kü­lönleges készülék mintapéldá­nyát készítette el, amely a sze­mély autókban keletkező tűz oltására alkalmas. A készülék púderfiinomságú porral áraszt­ja el tűz esetén a kocsi kigyul­ladt részét, s a lángot vagy pa­razsat azonnal elfojtja. Ben­zin- és olajtüzek, égő textília, fa, bőr, papír, gumi oltására egyaránt alkalmas. A készülék­ben tárolt oltóanyag súlya alig éri el az egy kilót. Ezért a be­rendezés könnyen kezelhető, s kis helyen elfér. Az autósok tartalékbetéteket Is könnyű­szerrel magukkal vihetnek, s ha az eredeti töltet kifogy, a tartályt egy perc alatt kicserél­hetik. A sorozatgyártás az év vége felé kezdődik meg, s tíz első 500—600 példány körülbe­lül decemberben kerül forga­lomba. (MTI) 1300 új csapószéket szereltet föl a Moziüzemi Vál­lalat az idén a megye filmszín­házaiban. A böhönyei, a kadar­kúti és a simanfai mozikban már készek ezzel a munkával, hét moziban pedig a második és a harmadik negyedévben kerül rá sor. Üj függönyökkel is ellátják a filmszínházakat. A vállalat 600 000 forintot költ a moziknak ülőhelyekkel, illet­ve függönyökkel való korszerű­sítésére, szépítésére. szó. Sértegette a tanácselnö­köt, de leginkább a tsz-einök- re zúdította haragos monda­tait. . Minden bizonnyal ivott is már, mert néha akadozott a nyelve, s ilyenformán mondta a magáét: — Na és ha ittam? Jólesett. Ezek miatt jártam most is Kaposváron — bökött a ta­nácsház felé Szabó György. — Nincs igazság! A fiamnak fi­zették iki a nekem járó pénzt, 400 négyszögölet elvettek a háztájimból, 12 egységgel ke­vesebbet adtak. Miért? Mert nem tetszik a képem az el­nöknek ... Valami sérelem érhette a 63 éves Szabó Györgyöt — így vélekedtem, s ezt jó lesz azon­nal tisztázni, mert minden bi­zonnyal nemcsak az először látott idegennek nyilatkozik így. hanem szitkait szétszórja a falu utcáin, az italboltban, mindenütt, ahol megfordul... Pedig az eddei Egyetértés Tsz folyamatosan erősödő gaz­daság, az eredmények alapján a tagság ismételten bizalmat szavazott a vezetőknek, s nem is olyan régen egy országos hírű szakember szájából hal­lottam: »A eddeieknek szép itt ez az ember, s durva han­gon beszél a vezetőkről... Kiderült, hogy alaptalanul. Mert Szabó Györgynek külö­nösebb baja nem volt a veze­tőkkel, míg élt a felesége. Azaz egy kis haragot, ellenségeske­dést mindig hurcolt magában, mert valamikor községi bíró volt, aztán tanácselnök, de mint erre a tisztségre alkal­matlantól, megvonták tőle a bizalmat. A sértődöttség az­óta se hagyja nyugodni. Mikor felesége meghalt, hamarosan új asszonyhoz költözött. Fia — éppen apja életmódja és ma­gatartása miatt — kéi-te. hogy a közösbe bevitt gazdasági föl­szerelés következő részletének kifizetésekor az örökség ráeső értékét neki adják. Kéki Lász­ló tsz-eünck tanácsot kért a me­gyei jogásztól, s mivel igenlő választ kapott, a fiúnak fizet­te a több mint ezer forintot. Akkor kezdődött a baj. Aztán csak tetéződött azzal. hogy Szabó György mint munka­csapat-vezető nem látta el a tisztséggel járó feladatát, s ezért levontak tőle 12 egysé­get, majd pedig leváltották. Érthető és természetes ez. Ed­den a háztájit aszerint mérik ki, hogy az előző évben ho­gyan dolgozott a tag. Ezért kapott annak idején 1200 négyszögölet. Viszont tavaly teljesítette a kötelező egységet, s mint mutatta az elnök a följegyzést, most megkapja a hiányzó 400 négyszögölet is; Tehát nem elnyomott, igazság­talanul megbántott ember Sza­bó György ... Ezért felháborító, hogy egy megbecsült vezetőt, a közössé­gért odaadóan fáradozó em­bert ilyen módon, úton-útfé- len szidalmaz. Az elnök csöndes, halk sza­vú, még ő kér: — Az igaz, hogy nagyon bánt az ilyen dolog engem, de azért kérem, ne csináljanak ügyet belőle . .. Nem, nem csinálunk ügyet belőle. De a jóérzés, az em­berség megköveteli, hogy szót emeljünk az ilyen hang, az ilyen magatartás ellen. A fa­lu szorgalmas népének meg­van a véleménye Szabó Györgyről. De ez nem elég! Elsősorban azoknak, akik bol­dogulásukat biztosítottnak lát­ják Kéki László vezetésével, kellene igen keményen föllép­ni és szemtől szembe bírálatot mondaná Szabó Györgyre. Vörös Márta Épül a csibenevelö a nemesvidi Alkotmány Tsz-ben. Az építke- zés 120 000 forintba kerül. A tsz a második negyedévben már 10 000 húscsibét ad át a Baromfifeldolgozó Vállalatnak. — j ütötték. Estében az asztalnak A rendelkezésre álló egyik; zuhant, a lámpa feldűlt és ki- lovast az öreg mellett hagyta,; aludt. Proíkopij Alekszandro~ maga pedig a másik kíséreté-* vies bírókra kelt támadójával, ben elindult az erdőbe. Bejár- 1 hogy valamiképp megkaparint- ták a körzetet. Ezen az éjjé- ? sa fegyverét. Amikor ez vég- ' re sikerült, és a fegyverét el­lenfelére szegezte, a hívatlan vendég a kezébe rúgott, így a golyó az ablakot találta. Arra, hogy ezután mi történt, az er­dőkerülő már nem emlékezett. Az alhadnagy tisztában volt vele, hogy a támadást a diver- zánsok követték ei, vagy azok, akiket erre felbéreltek. Rablás­ról ugyanis szó sem lehetett. De akkor — töprengett Potro­hov — mi késztette a kártevő­ket a támadásra? Mit keres­tek? Minden holmi a helyén volt. Azonkívül Belgorodova- Szeverinova megsebesülésének napján a Szminnov százados vezette különleges csoport a leggondosabban átkutatta az erdészlakot. Mi az, amit nem vettek észre? Talán valami tit­kos rejtekhely lenne itt? Az a körülmény is erre a gondolatra vezette, hogy a banditák táma­dása után a kunyhóban kicsi, éles tőzegvágó baltát talált. Nyilvánvaló, hogy a Ms balta nem a támadáshoz kellett, ha­nem valami más célt szolgált. Potrohov tüzetesen átkutatta a padlót, a falakat és a meny- nyezetet. Az egyik sarokban a padlógerenda kissé felhajtott. Fel tépte és megvizsgálta a ge­rendák között a földet. — Nem jó nyomon jársz — len azonban már nem történt; semmiféle újabb esemény, I Már pirkadt, amikor Potro-; hov és társa visszaérkezett a | kunyhóhoz. Prokopij Alek-1 szamdrovics a szamovár körül I sürgött-forgott. Régi szamovár; volt ez —- mint Gennagyij * megtudta —•, több mint negy-j ven esztendeje használták, és; a távozó erdész mindig utód-; jára hagyta. Az együtt töltött; két hét alatt az öreg nem en-t gedte használni a szamovárt.; Hogy miért nem: Gennagyij nem tudta kitalálni, kérdezni meg nem akarta. Zajcewel együtt szorgosko­dott az a katona is, akit Pót-] rohov hátrahagyott a háznál, i A lovasok sietve kipányváz-] ták lovaikat, és bementek a; házba. Az erdőben töltött esős' éjszaka után különösen jól-: esett nekik a száraz és tiszta: erdészlak kényelme. Genna­gyij örült, hogy levetkőzhet.] Ekkor vette csak észre, hogy: az asztalt tiszta lenabrosz bo-i rítja, rajta kenyér, felszeletelt; szalonna, egy doboz áfonya-] lekvár és négy pohár. Az öreg: már hozta is a forró szamo-i várt ] — Vendégeink vannak! —: dörmögte barátságosan. — És: még csak illendően el se lát-] juk őket. Mindenről nekem mondta halkan az ágyban feli- kell gondoskodnom, ahelyett, vő Prokopij Alekszandrovics, hogy neked jutna eszedbe .;. — Tréfás szemrehányással pil­lantott a zavart Gennagyijra, és mindenkit az asztalhoz tes*: sékelt anélkül, hogy felnézett volna. Ezek voltak első szavai a tá­madás óta. »Vajon az öreg ki­találta-e, hogy aiem egyszerű banditák támadtak rá?« — gondolta Potrohov. Mivel jól ismerte az erdész sajátos jel­lemét, szótlanul továbbfoly­tatta a kutatást. Aprólékos gonddal vizsgált végig min­den repedést a falon, a pad­lón, a mennyezeten, de sem­mi gyanúsat nem talált. A TEMETŐK TUDÓSA Zömök és erős. Külsőre ag­gastyán, de belül fiatal. — Ha az ember dolgozik, az idő gyorsan elszalad... Ennyit mond, és fáradtan int. Rengeteget dolgozott. A méhek szorgalmával gyűjtöt­te a magyar népművészet kincseit. Járta a falvakat, és papírra vetette a látottakat. A század elején jelentkezett először tudományos munkai­val. A Magyar Nemzeti Mú­zeum bíráló bizottságát meg­lepte a fiatal tanár témavá­lasztása. A temetőkről írt. Es nemrég — fél évszázaddal később — küldte el második munkáját. A Néprajzi Mú­zeum értékesnek találta ta­nulmányát. A Zamárdiban lakó Torbágyi Novak József Lajos, ez a hosszú nevű, kü­lönös öregúr így lett hivata­losan is a temetők tudósa. Boncolni szeretném életét, nyolcvan évét. Két könyvet tesz elém. — A világhírűvé vált ha­lasi csipke feltalálójának és első készítőjének, Dékány Árpádnak voltam tanítványa. Alig tizenhat éves, amikor tanárának buzdítására hoz­zákezd a gyűjtőmunkához. — Bár mindig a történe­lem érdekelt, mégis rajztanár lett belőlem. Negyven évig tanítottam ... Ilyen az élet... Az érettségin majdnem meg­buktam történelemből. Már akkor elhatároztam, hogy visszaadom a leckét... Kitűnő rajztehetség. Mun­káit megvásárolja a Néprajzi Múzeum és az Iparművésze­ti Múzeum. A rajztanárok ki­állításán elnyeri a nagydíjai. Hat évvel később, 1928-ban visszaadja a leckét. Az élet­ben kitűnőre vizsgázik törté­nelemből ... — Uralkodók és föembe- rek című segédkönyvemből küldtem egy példányt a tar nár úrnak. Azt válaszolta, hogy mindig a zsebében hordja, mert nélkülözhetet­len. Ez volt a legnagyobb di­cséret. Tudtam bizonyítani... Mutatja a másik könyvet. A Kisfaludy Társaság pályá­zatára harminc énekből álló hőskölteményt írt Attiláról. Evekig kutatta a hun motida misztikumát. Bejárta az or­szág minden zugát, és össze­gyűjtötte a szájhagyományo­kat. A 70 000 sorból álló költeményt 700 nap alatt ir­ta meg. — Érdeklődést akartam ébreszteni nemzetünk múltja iránt.. i — A temetkezési módok, a sírfák... Ez is történelem. A temetők történelme... Tanulmánya vaskos, hatal­mas munka. — De még ide is betör a humor. Egy sírfán ez a vers van: **Szegény Kántor Pista szerette a halat, igen mohón ette, megölte egy falat. Ha­lász életének azért léve vége, mert a halszálkánál szűkebb volt a gége.-« Kinéz az ablakon az éjsza­kába. Majd újabb kéziratkö- teget tesz elém. — Ez a másolat. Az erede­tit most küldtem el a kiadó­nak. Daniéról írt életrajzre­gényt a költő halálának 600. évfordulójára. Szenvedélyéről faggatom. Nem hallja a kérdést. Leg- i~talabb gyermeke, a most é'ettségiző Klotild válaszol: — A Balaton. Még mindig a Legjobb úszók közé tarto­zik . Németh Sándor — Igaz, hogy a vendégeket nem ilyen itallal kellene fo-; gadni, de másnak nincs itt az ideje. Meg kell őriznünk a jó­zanságunkat — mondta, mi­közben teát töltött a poharak­ba. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents