Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 82. szám

Somogyi Méplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYE! TANACS LAPJA Magyar Diesel-vonatok útban Argentínába Becsületbeli €jr Ha valaki tartozik, első, hogy adósságát rendezze. Ez becsületbeli kötelesség. Külö­nösen amikor az államnak var gyünk adósai. Az Ingatlanke­zelő Vállalatnak a lakbértar- tozásról készített nyilvántartá­sa azonban azt mutatja, hogy nem mindenki gondolkodik így­„Elfelejtettem.. .* 5fe. Erzsébet Marx Károly utca 14. szám alatti lakos há­romhavi lakbérrel, 87 forint­tal tartozik. — Az nem lehet, a lányom befizette... — A vállalat mást mond .. . — Pedig február 28-án vagy március első napjaiban adta föl a pénzt. — S ha mindenki így ten­ne? —• Megmondjam őszintén? Nem tudom, hogy mikor fi­zettük be. Nagyon hanyag va­gyok ezen a téren. Elfelejtem, későn jut eszembe, mint most ÍS..: — Nem lehetne ezen vál­toztatni? — De igen .:. Nem olyan nagy összeg, a jövőben inkább előre befizetem. „Gondoltam, így megcsinálják...* — Önök háromhónapi lak­bérrel tartoznak. — Tudom. Ha megmondom, miért, akkor megérni;.. — Miért? — A múlt év nyarain elrom­lott a csatorna, beázott a la­kás. Szóltunk, kijöttek a vál­lalattól. valamit javítottak a csatornán, de a vizes, lemál- lott falat úgy hagyták. Gon­doltam, ha nem fizetek, ak­kor majd megcsinálják... Kü­lönben úgy tudom, hogy jo­gom van nekem is rendbe ho­zatni a lakást, s a lakbérből lefoghatom ^ Ha magánházban lakna, akkor igen... De így nem, s csak az IKV munkáját, a ta­tarozások tervszerű elvégzését nehezíti. — Igaza van — mondja rö­vid gondolkozás után H. Ré­temé Május 1. utca 23. szám alatti lakos. — Helytelenül cselekedtem. Rendezem tarto­zásomat .; . „Miért, olyan nagy összeg...“ — Kérem, ebben az évben még nem fizettek lakbért — nyitunk be K. Balázsné Ber­zsenyi utca 11. szám alatti la­kására. — Miért baj ez, a kéfchóna- pi lakbér talán olyan nagy összeg? — Nem kettő, hanem há­rom ... — Csak a januárival és a februárival maradtam el. — És a márciusival, hiszen minden hónap 25-ig kell a lakbért befizetni. Az pedig már elmúlott. — Soha nem maradtam adó­sa a vállalatnak. Akkor per­sze nem jöttek egy éviig sem, amikor a mennyezet majd ránk szakadt. — Ez nem jogalap a tarto­zásra. — Tudom, fizetek is, de négy gyermekemet magam tartom, nehéz anyagi helyzet­ben vagyok ... Rövidesen ren­dezem ... „Úgy emlékszem, fizettünk .„* I. Géza, Május 1. utca 53. Négyhónapi lakbérrel, 92 fo­rinttal tartozik. — Ügy emlékszem, fizet­tünk. — Akkor honnan a tartozás? —1 A vállalat azt állítja, hogy a múlt év októberében, novemberében elmaradtunk, pedig befizettük a lakbért. — Az elismervény megvan? — Sajnos, éppen ez hiány­zik. — Es az idei két hónap? — Azt március 11-én befi­zettük. I. Gézáék is megértették, hogy nem helyes, ha elmarad­nak. Megígérték, hegy rende­zik tartozásukat „Szándékosan nem fizettem...** Ezzel fogadott Zrínyi utca 4. szám alatti lakásán B. Géza. i— Miért? — Nézze meg ezt a lakást, és ez a válaszom.:. B. Gézáék »otthona" min­dennek nevezhető, csak lakás­Kúp alakú fenyők a hókárok csökkentésére Csaknem egymillió erdei fát pusztított el a téli hótakaró Az erdőgazdaságokban elké­szült az előzetes összesítés a tél okozta károkról. Több mint száz esztendeje — amióta egyáltalán kimutatások ké­szülnek róla — o fenyvesek­ben még nem pusztított any- nyit o hó, mint az idén. A Du­nántúlon öt-tíz mázsa hó gyűlt össze egy-egy erdei fenyőn, s az óriási súly alatt csaknem egymillió fa tört ketté. Az er­dei fenyőknek mintegy öt szá­zaléka pusztult így eí. Bár ilyen méretű hókatasztró­fa csak egészen ritkán fordul elő, s olyan elemi csapásnak számit, amit nem lehet meg­akadályozni, az Erdészeti Tu­dományos Intézet feldolgozza a rendkívüli tél tapasztalatait, és kutatja a későbbi hőkárok csökkentésének lehetőségeit. Egy érdekes megfigyelésre már szert tettek: az északi típusú keskeny, kúp alakú erdei fe­nyők az ország leghavasabb vidékein is mind épségben maradtak. Ezek a nálunk csak elvétve található fák éppen az északi havas időjáráshoz iga­zodva alakították ki az elkes­kenyedő koronafarmát, amely­ről könnyen lecsúszik, s így nem okoz kárt a hó. A kuta­tók most kiválasztják az északi típusú fenyők legjobb egyed eit, s ezekről a neme­sített »elit fák«-ról szaporít­ják majd el a kúp alakú fe­nyőket. (MTI) A nyugat-berlini műegye­tem hetek óta előadássoroza­tot hirdet »Zene a technika karában« címmel. Legutóbb a Párizsban elő görög származású zeneszerző, Yannis Xenakis művét ad­ták elő. A szerző »művét« a matematika, a geometria és az asztronómia képletei alapján komponálta. Zenéje a DP A hírügynök­ség jelentése szerint a nor­mális hallgatóságra » . • nem tett más benyomást, mint­ha bármely más kaotikus hang- és zörejkomplexumot élveztek volna végig, ahol az az egyetlen elv uralko­dikt, hogy minél jobban meg kell sérteni a hallgatóság dobhártyáját.* (Szentirmai) nak nem. Egyetlen pici, hideg, barátságtalan helyiség. Itt lak­nak három gyermekükkel. — Hogyan kerültek ide? — Albérletben laktunk havi négyszázért. Az IKV segített rajtunk, és a lakók beleegye­zésével ezt a helyiséget kiad­ták nekünk ... Jót tettek ve­lem, mert a lakbér csak havi nyolc forint nyolvan fillér. De a tanács — hiába kérjük — nem ad ennél megfelelőbbet. — Az IKV-mak nem áll ren­delkezésére lakás, a bért vi­szont még ezért a helyiségért is meg kell fizetni. Önök pe­dig ezt 1961 óta elmulasztot­ták. — Helytelenül jártunk eL Rövidesen kifizetjük tartozá­sunkat .; : « » » Rajtuk kívül még sokan vannak, ahik késve vagy csak többszöri felszólításra fizetik ki a lakbért, pedig nem nagy összegről van szó. Nem gon­dolnak arra, hogy megnehezí­tik. az IKV munkáját, a javí­tásra szoruló házak, lakások, tervszerű rendbetételét. Szalai László Hamburg: A felvétel a kikötőben készült, ahol hajóra rakjak a Ganz-MAVAG gyárban argentin exportra gyártott Diesel-vo­natokat. 1960 októbere óta 153 vasúti kocsi utazott a hamburgi kikötőn keresztül Argentínába. (MTI Külföldi Képszolgálat) dl f ures a ember fj'n jobban ismerem Zsu- zsit, miatt akárki a faluban. Olyan lány az, de olyan, hogy legutóbb is, ami­kor találkoztam vele, szinte magához szögezte a szememet. De nem is nagyon akartam le­feszegetni róla, bár mindig öt láthatnám. Neked nem tetszik, Andris? — A, ne viccelődj, hogyan is gondolod ... még hogy nekem — nézett barátjára zavart cso­dálkozással a kék melegítés le­gény. — Még nem is néztem ■meg közelebbről... — Nem-e? Hát ki dolgozik rele, talán bizony én? Még hogy nem nézted meg! — ne­vetett gúnyosan a másik. — No, látod, nemhiába mondják, hogy Bódog Andris furcsa em­ber, de ebben tényleg van igaz­ság. Két év óta együtt eteted a sertéseket azzal a lánnyal, az­tán kiderül, hogy nem vetted eszre, nem szereztél róla tudo­mást. Pedig a minap, amikor arra jártam kocsival, láttam, hogy ketten cipeltetek három vödör moslékot, és a középső­nek a fogantyúját szinte egy­más kezével markoltátok ... — Nem, hidd el, Vénái, ha mondom, nem figyeltem meg még a szemének, a hajának a színét se. A fején kendőt hord, szemébe nem néztem soha... Kasznár Vendel élvezettel hallgatta a legény mentegető­zését. Vendel is legény ugyan, de néha már nem is érzi magát annak. Belegyalogolt a har­minckettőbe, túl van azon az időn, amikor a farsangi bálo­kon hajnalig szokott táncolni a lányokkal. Eljárt fölötte az idő, és olyan zajtalanul osontak az évek, hogy észre se vette. Pe­dig Zsuzsi miatt, hej, de sok­szor kiöltözött, a korábbi máju­sok ibolyaillatú vasárnapjain. A lány nyolc évvel fiatalabb, meg aztán cselédsoron termett, neki amolyan tiltott gyümölcs­féle, nem hozzá való. Engedett is a tiltó szónak, hallgatott szüleire, rokonaira meg bará­taira. A szomszéd faluból aján­lottak neki egy vele egyidős parasztlányt. De Kasznár Ven­del akikor már huszonnyolc éves voll, és visszautasította az ajánlást mondván, hogy öreg lányt nem vesz feleségül. Zsu­zsit akkor vette észre ismét, amikor sertésgondozó lett And­rissal együtt. Addig is látta, ta­lálkozott vele, de most már a gyanú nem hagyta nyugodni: ki tudja, hogy az a két fiatal miben töri a fejét odakint a majorban? Talán a sertések burgonyáján kívül mást is főz­nek? Ezt bizony nem hagyhat­ta annyiban, hiszen Zsuzsinál különb lányt keresve sem ta­lált völna feleségnek, most már belátta. Éppen ezért na­gyon szerette volna tudni, hogy mi történik a sertések körül, mit beszélnek vagy mit csinál­nak Andrisék, ha meghitt ket­tesben vannak. Csak az volt a búj, hogy Andrishoz nehéz hozzáférni, annyira magába zárkózott, kevés beszédű em­ber ... \fég rozsdaszínű avar ta- kartaafak alját, de itt- ou mát maréknyi picsomók főtték félre a penészszagú le­veleket. A hó eltakarodott, a major környékén összeszugoro- dott pocsolyák maradtak az ol­vadástól. A magasban pacsirta énekelt, a sudár jegenye tete­jén pirítkozatt a napsütésben lakóját várva a gólyafészek. — Talán hóvirágot is talál­nék már — mondta Zsuzsi, és egy darab fát dobott az üst alá. Andrisra nézett, hogy mit mond, vagy egyáltalán mond-e valamit. Andris a gőzölgő üst­be bámult, és a kérdésre az­zal felelt, hogy zsebébe nyúlt egy cigarettáért és rágyújtott. A lány figyelte, amint határo­zott mozdulattal szájába dugja a cigarettát, és felkattintja ön­gyújtóját. ■— Te, Andrist —> szólította meg. — Mi lenne, ha körülnéz­nénk itt a közelben, hátha ta­lálnánk egy-két szálat? — Megnézhetjük — düny- nyögte a legény, de most se né­zett a lányra —, etetésig úgyis ráérünk. Zsuzsi Hűre sietett, Andris bezárta az ajtót és utánaballa­gott. Fejében még ott motosz­kált, amit Kaisznár Vendi elő­ző este mondott. Igaz is, ho­gyan lehet az, hogy Zsuzsit nem vette észre eddig? A zár- számadási bál után is sokan mondták, hogy Zsuzsival illett volna táncolnia, hiszen együtt dolgoznak, ők ketten még in­kább munkatársak, mint a nö­vénytermesztők. Mert télen is, nyáron is naponta találkoz­nak ... És tálán várta is a lány, hogy táncra kéri, de ezzel akkor adós maradt. Amint most Zsuzsi után né­zett, arra gondolt, hogy min­den lépését, szinte a gondola- tail is ismeri a lánynak. Teg­nap is azt kérdezte, szebb len­ne-e a házuk, ha lebontanák az elejét, és az egy szoba he­lyett kettőt építenének utca- frontra, magasabb tetővel, mint amilyen eddig volt. Ma meg azt mondta, új ruhát vesz, kéket. Zsuzsi ügyesebb volt, kezé­ben már egy csokor hóvirág fehérlett, amikor Andris oda­adta nekik azt a néhány szálat, melyet a fák tövében talált. — Zsuzsi... — mondta hal­kan a legény, miközben egy vén akác mohos kérgét karcol- gatta körmével —, édesapám kijönne helyettem ide egy napra, amíg a városban va­gyok, mert tudod, én is szeret­nék ruhát venni... egy öl­tönyt, valami szépet... — Hál akkor együtt mehe­tünk — nézett a fiúra a lány. — Talán pénteken vagy szom­baton. — Ügy gondoltam én is... És Andris most már nem ke­rülte a lány tekintetét. Bátran a szemébe nézett, hosszan és kutatóan. Kék szeme volt Zsu­zsinak, de ennél többet is lá­tott. És ettől melege lett. dj isten! — állított be takarmány-előkészítőbe szombaton reggel Kasznár Vendel. Bertalan bácsi, Andris apja megtörölte kezét egy zsákkal, aztán üdvözölte a lá­togatót. — No, mi. szél hozott erre, öcsém? — kérdezte kí­váncsian. — Ellenőrizni jöttem — mondta Vendi nyomatékkai és körülnézett: — De hol vannak a fiatalok? — Elmentek a városba. Ru hát vesznek. — Ruhát? — Azt. Ünneplései, szép ru­hát. Fiatalok, kell nekik az új holmi ... — Persze, persze ... Tudja, Bertalan bácsi, az ellenőrző bi­zottságban azzal bíztak meg, hogy nézzek itt körül. Nem mintha valami nem stimmelne az állatoknál, de hát ellenőriz­ni kell. — Ügy bizony, öcsém, min­denhol elkel az ellenőrzés. Örültek volna a gyerekek, ha most őket ellenőrizhetnéd. Olyan jól, hozzáértően csinál­ják a dolgukat, hogy csak jót lehet szólni róla. — Ügy igaz, tudom én is... Szóval együtt mentek? — Együtt, a hajnali, busszal. Már napokkal ezelőtt emleget­te Andris, hogy mennek, meg azt is mondta, hogy mind a ketten kék ruhát vesznek, egy­formát. Azt mondta a gyerek, hogy így szebbek lesznek ez­után a bálban, mert oda is együtt mennek majd. A csuda tudja — vakarta meg a fejét Bertalan bácsi —, én úgy vé­lem, hogy Andrissal történt valami, megváltozott ez a gye­rek... És Zsuzsit se láttam még olyan jókedvűnek, mint amilyen mostanában. Kasznár Vendel az ajtőkü- szöbön állt, onnan szólt vissza: — Fiatalok. — Magában meg ezt gondolta: kellett nekem Zsuzsiról beszélni Andris előtt? Most legalább kinyitottam a szemét! — No hát akkor ellenőriz­zünk — mondta mély sóhajtás­sal. Majd hozzátette: — Pedig Andrisról nem gondoltam vol- n-v hiszen olyan magának való . sa ember... Hernesz Ferenc ; Egy fiatalasszony mondja í ujjongva a kirakat előtt né­zelődő férjének: — Nézd, de szép az az új vonalú ballon- kabát. S a gombok is mi­lyen modernek rajta! Látod, veszünk a te kétéves kabá­todra is ilyen gombokat, s meg van oldva az idei kabát­gondod. S még mondja valaki, hogy nem szerények az asz- szonyok divatkérdésekben — főként, ha a férjükről van szó. — vj — * * * Értelmes amerikai : Egy amerikai végigjárja az i összes párizsi múzeumokat, s nagyon elcsodálkozik, ami- kor látja, hogy a Louvre egyik termében fiatal fes- : tők másolják a képeket. — Mondja — fordul az idegenvezetőhöz —, miit csi­nálnak a régi képekkel, ha az újak elkészültek? * * * Szerencsébe nség Géza egy nap nagyon zi­lált állapotban jött haza az ; iskolából. — Mi történt veled? — faggatja a papája telje­sen vizes vagy. — Beleestem az árokba. — Hogyan? Az új nadrá­godban?! — rémüldözik az apa. — Igen, Nem volt időm levetni — válaszolta a gye­rek. * *-* Michele Morgan francia színésznő az Elle című francia lap körkérdésére vá­laszolva ezt írta: — Rengeteg bajt, szomorü- | ságot, idegeskedést taikari- ; tarnak meg maguknak azok az asszonyok, akik idejében belátják, hogy a férjeket | nem lehet átnevelni. * * * Egy amerikai csokoládé- gyár televíziós előadássoro­zatban reklámozta készítmé­nyeit. Minden alkalommal ; két-három kisgyermekkel beszélgettek a felvevőkészü­lék előtt, s végül megkér­dezték, hogy mi lenne a V. g- ; nagyobb kívánságuk. Persze ! a legtöbb gyerek — a szug- gesztív beszélgetés hatására — egy jókora doboz csokolá­dét kért. — Legutóbb is így történt. : S amikor a rokonszenves bemondónő a kérdéssorozat végére ért, a kis Jimmyhez \ fordult: — Nos, Jimmy, mit szeret­nél ebben a pillanatban? — Azt, hogy a néni mu­tassa meg, merre van a vécé! * * * Fej bőrátültetés Amerikai bőrgyógyászok új eljárással igyekeznek se­gíteni mindazőkon, akiknek a feje búbján már nincs haj, de még »hajkoszomi« övezi fejüket. Az új eljárás lénye­ge, hogy azokról a területek- | női, amelyeken még vi­szonylag sűrű a hajnövós, a fejbőr piciny részecskéit átültetik a tar koponyára. Állítólag három hónap alatt az átültetett részeken nor­mális hajzat nő ki. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossutb tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari-Vállalat kaposvári üzemében» Kaposvári Latin ka S. u. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents