Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-07 / 81. szám

Vasárnap, 1963. április 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Friss süteményt kérek...” nunk, hogy »tessék visszajönni Szombat reggel hat óra. Az élelmiszerüzletek előtt kosár, ral, kannával fölszerelt asz- szonyok állnak a nyitásra vár­va. Aztán elhangzik mindenna­pos kérésük: »Tejet, friss süte­ményt, kenyeret kérek ...« A válasz pedig: még nine»...“ — Csak tegnapit adhatok. Később kapjuk a frisset, nyolc és fél kilenc között — mond­ják a 313-as boltban. — Nem késői ez? — De igen. A munkába me­nő asszonyok, az iskolás gyere­kek hiába kérnek frisset. Pe­dig fél hétkor nyitunk. Koráb­ban kellene szállítani. Mit ad­jak így a tejhez? Magad arain ... Alig háromszáz méterre in­nen, a Füredi út és a Nádor utca sarkén van az fmsz 3-as boltja. — Péksütemény? — Van kérem, friss & ropo­gós is.., Magam szállítom már tizenkét éve. Hajnalban bemegyek a Mártírok terén le­vő sütödébe, és hozok .egy pa­pírzsákkal. Igaz, nem kapok érte semmit, de vevőim igé­nyeit kielégítem — mondja Horváth József boltvezető. «Később visszajövök .. — Ugye, friss kenyér, süte­mény még nincs? — érdeklő­dik egy vásárló asszony a 363-as boltban. — Jó, akkor majd később visszanézek ... Megint elmegy a fél délelőt- töm, pedig ma szombat van, és sok a dolgom. — Hogyan lehetne ezen vál­toztatni? — Ha zárt kosarakban a tej­jel együtt legalább a süte­ményt is megkapnánk .. . «Tessék visszajönni ...“ Négy asszony vár a Domb ucai 360-as élelmiszerbolt előtt. Kezükben tejeskanna, bevásár. lókosár. Reggel fél hét van. — Lehet ilyenkor már tejet kapni? — Igen, mindig van... — És friss sütemény? — Az nincs, csak tegnapi ... Ha marad... Közben kinyitják a boltot. Valóban, a tejeskannák ott so­rakoznak a pult mellett, a pék­süteményes rekesz viszont üres. — Csak délelőtt kilenc óra körül kapjuk meg akifiit és a zsemlét — közli a vezető. — Sajnos, ilyenkor reggel a leg­több vevőnek azt kell monda­Aliol több sütemény is elfogyna A Szigetvári utcai 377-es fű­szerbolt nagy forgalmat bo­nyolít le reggelenként. Süte­mény és kenyér egy darab sincs. — Csak úgy nyolc óra után érkeznek ide — tájékoztat Hi­dasi János boltvezető. — Ez nagyon kellemetlen, mert so­kan már vissza se jönnek, meg­veszik a városban. Ha idejé­ben, vagyis nyitásra hoznák, sokkal több elfogyna, mint így. Hol a láda ? — Hányszor mondták már, hogy majd egy zárt ládában vár minden reggel a süte­mény, aztán mégse lett belőle semmi — legyint Rab hajós, a 368-as fűszerbolt vezetője. — Az emberek már beletö­rődtek, hogy a tej mellé csak tegnapi kiflit vagy zsemlét kannak... És van egy másik panasz is. Eddig autóval szállították az üzíletbe a fehér kenyeret, a kora délelőtti órákban min­dig megérkezett. Aztán valaki »újított«, s most lovas kocsi hozza. Tizenkét áránál koráb­ban nincs is a boltban egy­szer sem. «Ma borán jöttek...1* Fél hét. Mór vagy húszán várakoznak a Vöröshadsereg útja és a Kelet-Ivónfa utca sarkán levő tejboltban. A tej kiszolgálása már hat órakor megkezdődött, a friss kenyér, a zsemle és a kifli azonban csak most érkezett meg. — Ma korán jöttek — jegy­zi meg az egyik asszony. jának ajánlására egész sor új szerszámgéptípus kialakítását kezdték meg a magyar üze­mek. Összesen 16 újfajta gép­ről van szó, amelyeknek kö­zös sajátosságuk, hogy rend­kívül pontosan működnek, s korszerűségben a nemzetközi piacon is megállják majd a helyüket. A tervező munka már min­denütt megindult, egyik-má­sik gépnek már a mintapél­óra előtt sohasem hozzák meg a pékségből az árut S a brióst, a vajas pogácsát, a zsúrfeemyeret »még csak most sütik« — humorizál az egyik szállító ember. A gépkocsi kísérői minden süteményt meglogdosnak, így számolják le. Nem kelt vala­mi nagy gusztust ez a lát­vány. Benézek a ponyvás gépko­csiba. Egymás hegyén-hátán a puha fehér kenyér, por és minden szenny könnyen hoz­záférhet. A gépkocsi egyik kí­sérője azonban megütközve néz rám rosszalló megjegyzé­sem miatt. Ö, úgy' látszik, nem taiMl semmi kivetnivalót eb­ben. — Tíz év óta nem tudunk zöld ágra vergődni ebben a kérdésben az iparral —mond­ja a 399-es bolt vezetője. A tej, a vaj, a túró pontosan megérkezik, a sütemény, a kenyér azonban soha. Amíg friss kenyér nincs, kénytele­nek vagyunk az előző napok­ról megmaradt száraz árut kí­nálni, de ki viszi el ezt szí­vesen? Rontja ez a mi kap­csolatunkat is a vevőkkel, mert csak azt látják, hogy nem tudják őket megfelelően kiszolgálni. Miért nem képes a sütőipar ugyanúgy idejében ellátni a bálitokat, mint a tejüzem? — ezt kérdeztek majd mindenütt... * * * Tegnap reggeli kőrútunk ál­talános tapasztalata: rosszul, szervezetlenül szállít a sütő­ipar. A lakosság nem érti, s nem is értheti meg, hogy miért nincs ott a kenyér és a friss sütemény reggel hatkor, fél hétkor vagy hét órakor, azaz nyitáslcor az üzletekben. dánya, sőt első sorozata is ké­szül, a legtöbb üzem legké­sőbb jövőre már sorozatban akarja gyártani új cikkeit. 1964-ben megkezdik a Buda­pesti Szerszámgépgyárban az optikai műszerekkel beállít­ható profilköszörű, a könnyű­ipari szerszámgépgyárban a nagy pontosságú furatköszörű, az Esztergomi Szerszámgép- gyárban pedig a különleges koordináta fúrógép sorozat- gyártását. (MTI) (Polesz—S zalai—V arga) A KGST ajánlására 16 újfajta géptípust alakít ki a magyar szerszámgépipar A KGST illetékes szekció­FREILICHMANN: a Polip csápjai (87) Drozdov sorsat is megkönmyí­— Igen; Mihail Drozdov mindent bevallott. Tegnap fel­kerestem a kórházban. ' Galja Szemjonova vallomása minden­ben beigazolódott. Drozdov azért, hogy megszabadulhasson gyűlölt nagybátyjától és bűn­társaitól, akik őt a bűn örvé­nyébe akarták taszítani, elha­tározta, hogy mint a mondabe­li hős, egymaga áll ki velük pár­viadalra. Ügy tett, mintha el­fogadná nagybátyja ajánlatát. Valójában arra törekedett, hogy megismerje nagybátyja bűntársait, és leleplezze őket a rendőrségen. Meggondolat­lansága csaknem éleiébe ke­rült. — Most jut csak eszembe — jelentette Vergizov —, tegnap felhívott az ötödik kerületi rendőrség parancsnoka. Szem­jonova ismét elhelyezett ná­lunk négyezerötszáz rubelt. A pénz Frimorszkból érkezett. — Nagyszerű kislány! — je­gyezte meg elismerően Resetov. — Rendőrségi feljelentésével, minden egyébtől eltekintve, tette. — Hogy érzi magát a fiatal­ember? — Túl van minden veszé­lyen. Legfőbb vágya, hogy se­gédkezhessek az ellenség elfo­gadásánál, és azt hiszem, hasz­nunkra lesz. Kopogtattak. — Tessék! Kosztricskin lépett be. — Üdvözlöm, hadnagy elv­társ! — köszöntötte Resetov. — Üljön le, kérem. Ne veszteges­sük az időt, hamarosan itt a hajnal. Vaszilij Kuzmics, kö­zölje, milyennek találta a »vendégeket«, és mit tudott meg róluk újabban? — Mindhárman Primorszkba utaznak — kezdte elmélyülten Vergizov. — Városunkban csak átutazóban vannak, éspedig azért, mert rajtunk keresztül közvetlen út vezet Moszkvából. Ezt mindenesetre nagy sietve közölték a szálloda portásával. Két napik tartózkodnak ná­lunk. Nagyon tetszik nekik a város, és az volt a kívánságuk, hogy megismerked hessenek az itteni nevezetességekkel» Pri- morszkiban be akarják várni az általuk bérelt fehérhajót, amely a város kikötőjébe szállítja cé­gük autóit. — Kérem, írja le az urak külsejét! — Az egyik magas, testes; kefefrizurája, kis bajusza van. Ajka vastag, állandóan sziva­rozik. Orra benyomott, bizo­nyára bokszolás közben szétver, ték az orrporcát. A másik ket­tő úgy hasonlít egymáshoz, mintha ikrek volnának. Mind­ketten középtermetűek, hajuk gesztenyebama. Tekintetük hi­deg. Teljesen egyformán öltöz­ködnek: nyakkendőjük, kalap­juk és esőköpenyük is egyfor­ma. Cigarettáznak, az egyetlen különbség köztük, hogy egyi­küknek kissé csámpás a járása. Még a foguk is egyformás aranyakoronás. Mindenesetre könnyen össze lehet téveszteni őket. — Még egy részletre szeret­ném felhívni az ezredes elv- társ figyelmét — mondta Koszt* ricskin, miután Vergizov befe­jezte mondani valóját. — Egyi­kük bal fülcimpájának vége hiányzik... — A színház után hova men­tek? — Az Inturist szállodába, ahd belültek az étterem-be. Resetov intett Kosztricsfcin- naik, hogy várjon, és felemelte a kagylót. — Resetov beszél. Helyes, folytassák a megfigyelést. Aztán egy ideig hallgatott. — Röviddel ezelőtt beszéltem telefonon a tábornokkal — for­Életmentő friss reménység Tompa kattanás, nyomában izzó sugarakat hullat a. sebé­szeti műtő lámpája. Átható jód és benzinszag; fortyog a sterilizátor, vízcso­bogás. A műtőasztal mellett egy vasállványra akasztott üveg­palackból lassan, egyenletesen csöpög lefelé egy üvegcsövön a vér. Szárnyas ajtókon át nagy fehér árnyak imbolyog■ nak nagy fehér gumiklumpák­ban. Valaki halkan referál: »... belső zúzódások .... ki­vérzés veszélye . .1., transzfú- zió megy ...« A sápadt fiatalember ott, a műtőasztalon mindebből sem­mit sem hall. Fekszik leszíjaz- va. Másfél órával ezelőtt még gondtalanul taposta a kerék­pár pedálját... Most körüláll- ják feltárton gumikesztyűs ke­zekkel. Az operatőr szeme lassan körbejár. Nyugodt, komoly pillantásokkal találkozik. Bó­lint. — Szikét!.. , — Tampon!., — Kampó!.. s Megindul a több órás küz­delem egy ember életéért. Közben újabb és újabb palac­kok kerülnek az állványra, s a csövön lassan csöpög a friss, életmentő vér. Valakinek, egy embernek a vére __ E rre gondoltam, amikor a Vizsgálatok sora előzi meg a vérvételt. (Lelkes István, Baksa Lászlóné labor, asszistensek.) tabi járási művelődési házban részt vettünk egy véradóna- pon. A Vöröskereszt és a me­gyei véradóállomás munkatár­sai szorgoskodtak ott, mialatt embereiket hozott az autóbusz Kányáról, Nágocsról és a kör­nyező községekből. A Vörös­kereszt hívására jöttek vért adni. Ingyen, emberbaráti ér­zésből. Egyszer talán még ők is rászorulhatnak ... Szinte mindenkit ez a gondolat vezet ilyenkor. De lépjünk közelebb. j — Pumpái­ul jón, Harag néni, | kedves, pum- H páljon ... £ Idősebb asz- H szony. Harag I Ádámné fek- 8 szik a fehér le­li pedőfal mellett. Kívüle még hárman nyújt­ják karjukat a lepedőn túlra. Egy apró szú­rás, és a mű­anyag csövön át máris ott ke­veredik a vér a palackban levő konzerváló ol­dattal. Közben a tenyér gyors, erélyes nyitá­sával és össze- zárásával, »pumpálva« si­ettetik az útját. Ebbe a helyi­ségbe csak vö- rösvérsejt- számlálás, tü­zetes szív-, vér­nyomás-, hő­mérséklet- és egyéb la bora­tes tsúlytól stb. függően 2—4 deciliter közöt mozog. A vérvétel után az uzsonmá- zóbain találtam a nágocsiákafc . — Hogyan kapcsolódtak be­le a vóradómozgalomiba? Egy kislány, MiZó Jolán el­mondta, hotgy sógornője kisba­bát vár, őrá gondolt, amikor jelentkezett. Balassa Lajosáé­nak férje, leánya és veje is üzemi dolgozó. »Bármikor szükségük lehet vérre« — mondotta. — Nekem ötvenháromban nagy műtétem volt, sok vért kaptam — hallom Rentier 1st* vánnétól. — Most — gondol­tam, valakinek én is vissza­adok egy keveset. A véradó neve ott az üveg­palack címkéjén. Egy név a több tízezer közül. Ritka eset, amikor a sikeres műtét után elhangzik a kérdés: »Doktor úr, kinek a vénát kaptam? Szeretném megköszönni ne­ki...« Rentier Istvánmé egyszerű szavait jó érzés hallani. Jóér­zés, hogy van, aki nemcsak a transzfúzió mai modem rend­szerét tartja természetesnek^ Ugyanolyan természetesen ad, »visszaad« is vért. Egyre több az önkéntes vér“ adók: száma. Karjukon a kis piros heg, a szúrás helye egy­két nap alatt eltűnik. Talán el is felejtik. Azonban áss üvegpalack — címkéjén a ne­vűikkel —, emlékeztet áldozat­készségükre. S lehet, hogy mi­közben eszükbe siem jut, vé­rük — esetleg éppen Balogh i&y jut a vér a palackban levő konzerváló ol­datba. Bácsai Teréz asszisztens és Kecskés László műtős. tórium! vizs- István, Juhász Imréné, Bozsá■ gália/t után ke- ki Jolán, Harag Ádámné vére Jó étvágyat! Véradás utáni kalóriapótlás. Miló Jolán és a ná* gocsi tsz-asszonyok. . dúlt ismét a tisztekhez. — Fel-! hívta a figyelmünket, hogy áll-} junk készen, mert az esemé-J nyék gyorsan fejlődnek. Sok. jel arra mutat, hogy közel a! kibontakozás — s a jelek egyi-J ke a »vendégek« érkezése. La-J bora tóriumunk tanulmányozza» a fegyvert, amelyet az ellenség | feltételezhetően hevet a kárte-j vésnél A mi feladatunk, ha-j tástalanítani ezt, de a legfőbb» teendőnk: megakadályozni az« alkalmazását. Éppen ezért,} még a fegyver használata előtt.} le kell tartóztatni, el keli szige- ♦ telni a kártevőket. A mi éber-» Bégünkön, pontos munkánkon» és fettrekószségünkön múlik f minden. } — Az a véleményem, Miahil» Nyikolajevics — jegyezte meg | Vergizov —, hogy feltétlenül | ott kell lennünk a vámvizsgá-t latnál Vizsgáljuk meg gondo-| san az autókat, a tartaléka lkat-1 részeket és a csomagtartókat.} Nincs kizárva, hogy az autók-» ban rejtik el a kártevő fegy-| vert. | — Ezt ■ feltétlenül meg kell} tennünk. Amint a »vendégek«» megérkeztek Primorszkba. Ka-» ladéktalanul foglalkozzék at kérdéssel Adataink szerint,} persze hozzávetőlegesen, meg. tudjuk állapítani, kikkel lesz» dolguk ezeknek a »keres ke-| dőknek«. De résen kell len-} nünk. hisz valószínűleg más; összeköttetésekkel is rendel-} keznek azon üdvül, amelyeloet: már ismerünk. ♦ Resetov felállt és végigsétált} a dolgozószobán. (Folytatjuk^ rülheitnek a véradók: karton­jukon a levételre javasolt vér­mennyiség számával Ez a mennyiség a testalkattól, a — egy Mhűlni Ikészülő, ron­csolt emberi testnek visz friss reménységet: életet. Wallinger Endre Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat 3 érig tartó siófoki nagy építkezéseire fölvesz elsősorban segédmunkásokat, kubikosokat, tor óbbá kőműveseket és egy építés%• technikust. 3 évig biztosítunk helyben munkát, kultúrált szállást, házias jellegű üzemi étkezést. Jelentkezni lehet: Főépítés-vezetőség, Siófok, Fő a. 222. és a járási tanácsnál, Siófokon. (37089)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents