Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

AZ IMPRESSZIONIZMUSTÓL NAPJAINKIG/ Megnyitották az UNESCO reprodukciós kiállítását AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYÉI TANÁCS LÁPfA A jobb könyvtári munkáért Mennyi a törzsolvasó? — Hová lesz a 40 százalék? — Növelni kell a kölcsönzési időt Módszertani értekezletet tartottak a múlt héten a Nagyatádi Járási Könyvtár­ban. A járási könyvtárvezető­kön és a megyei könyvtár munkatársain kívül megje­lentek a járási pártbizottság, a járási tanács illetékes osz­tályvezetői, előadói meg az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtudomáinyi és Módszer­tani Központjának munkatár­sa is. A megyei könyvtár helyet­tes vezetője, Szita Ferenc egy igen érdekes kérdésről, a törzsolvasók számának ala­kulásáról és az újra beiratko­zás arányáról beszélt. Elmon­dotta, hogy a törzsolvasók száma évek óta az összesnek 60 százaléka. Az olvasók 40 ■százaléka állandóan változik. Elmaradnak, és újak jönnek helyettük. A megyei könyv­tárban végzett fölmérések alapján 1961-ben 3100 olva­sót tartottak nyilván. Közü­lük 1962-ben nyolcszázan nem iratkoztak be újra. Kísérlet­képpen 400 volt olvasótól le­vélben megkérdezték távol­maradásuk okát A többség azt válaszolta, hogy nem ér rá olvasná, mert tanul vala­hol. Falun hasonló a helyzet. Ez az indok azonban inkább a könyvtárlátogaitás (kölcsön­zés, a kötelező olvasmányok, szakkönyvek stb.) mellett szól! Hol van tehát a hiba? Javítani kell a könyvtári szolgáltatás minőségét — ál­lapították meg az értekezle­ten. Olyan propagandamunkát kellene végezniük a könyv­tárosoknak, hogy az olvasó a következő évben is vissza­térjen. Vissza kellene hívni az olvasót, és ajánlani kellene az őt érdeklő olvasmányokat. Mi gátolja ezt? A falusi könyvtárak állo­mánya általában kielégítő. Azonban többségüknek még nincs olyan helyiségük, olyan kulturált környezetük, amely vonzamá az olvasót A tiszte­letdíjas falusi könyvtárosok nagy elfoglaltságuk miatt nem érnek rá az ajánló szolgálat­ra. Pedig erre kitűnő lehető­ség a — megyénkben fcb. 70 százalékos — szabadpolcos könyvtári rendszer. Ahhoz, hogy ezeket az akadályokat leküzdjék, heti 14—16 órára kellene növelni a könyvtárak nyitvatartási idejét. A tiszte­letdíjat is emelni kellene 3— 400 forintra. Ezt javasolta a fonyódi járási könyvtárvezető, mivel náluk már hat község­ben bevezették ezt a mód­szert Az értekezlet utáni napon Nagyatádon is készítettek egy tervezetet. A járás 12 közsé­gében heti 14—16 órára eme­lik a kölcsönzési időt. A má­sik szükséges teendő: a falusi könyvtárosok fokozottabb szakmai és irodalmi képzése. Vasárnap délelőtt ismét megtelték a Rippl-Bónai Mú­zeum kiállítótermei. Az ér­deklődőket az ENSZ kulturá­lis intézményének (UNESCO) »Az impresszionizmustól nap­jainkig« című kiállítása von­zotta ide. Ez a kiállítás 1949 óta már a harmadik kiadás­ban járja a világot, és 1860- tól, a modern festészet kez­deteitől, az impresszionista Manet fellépésétől mutatja be a korszak legjelentősebb alko­tóit. Célja: lehetőséget nyúj­tani, hogy azok is betekint­hessenek a huszadik század művészetének fejlődésébe, akik e műveket eredetiben nem láthatják. A kiállítást Láncz Sándor művészettörténész nyitotta meg. Beszélt a festészet for­radalmairól, amelyek mindig társadalmi mozgalmakhoz kap­csolódnak. — Az új a művészetben is nehezen tör utat, és a régi­vel való szakadatlan harcban győzedelmeskedik. Ezt nap­jainkban is érezhetjük. Sok újjal találkozhatunk a művé­szetekben, s idő kell ahhoz, amíg a közönség befogadja, természetesnek veszi ezeket a vonásokat. Száz évvel ez­előtt Manet első képe, a »Reg­geli a szabadban« óriási bot rányt kavart föl. Ma milliók zarándokolnak el ehhez a képhez. Az impresszionista látványelvűségtői hosszú az út a különböző izmusokon át a mai nonfiguratív absztrakt képekig. A fejlődés szakaszai mögött azonban mindenütt megtaláljuk a társadalmi moz­galmiakat —1 mondotta, majd megnyitotta a tárlatot. Nyugat-Európa szomorú statisztikája A közlekedési egészségüggyel foglalkozó orvosok nemzetközi társaságának kongresszusán Rómában az ismertetett statisz­tikai adatok között szerepelt, hogy Nyugat-Európában közle­kedési balesetek folytán évente 65 000 személy veszti életét, és mintegy másfél millió sebesül meg. (MTI) 1! loftősorsofósok májusi A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság összeállította a lottó má­jusi sorsolási naptárát. Eszerint a következő hónapban öt húzást ren­deznek, valamennyit vidéken. A hónap első lottósorsolását május 3-án Kisbéren tartják. Május 10-én Gyomén, 17-én Kisvárdán, 24-én Polgórdon, 31-én pedig Nagykani­zsán sorsolják a lottó nyerőszá­mait. (MTI) Vizsgakirakatok Sok szín, ötletgazdagság jel­lemzi az Iparéi kík-ki skereske- detani Vállalat és az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat több kaposvári üzletének újon­nan berendezett -kirakatát. Vizsgamiunka valamennyi. Al­kotóik igyekeztek többet adni a szokványosnál, újat produ­káltak, érthető hát, hogy na­gyon sokan, megállnak az üzle­tek előtt, s dicsérik az ízléses 'kirakatokat. Nem egyszer és nem kétszer tettük már szóvá, hogy kevés a fantázia a kaposvári üzletek kirakataiban, hiányzik a mo­dem megoldás, nagy a zsúfolt­ság. Változást sürgettünk. Nos, a jelenlegi vizsgarounkák azt bizonyítják, hogy az új kira­kat-rendezői gárda rengeteg friss ötlettel lát majd munká­hoz. A lakosság részére mindennemű villanyszerelést,-javítást soron kívül, szabvány szerint ké­szítünk. Telefonhívásra azonnal házhoz megyünk. Vasipari Ktsz, Kaposvár, Május 1. utca 3. Telefon 16-98. ____________________(37166) N IKKELEZÉST VÁLLAL a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz gyermekkocsi-készítő rész­lege, Berzsenyi utca 31. Telefon 25-70. (36863) A Kaposvári Városi Tanács V. B. Építési és Közlekedési Osztálya azonnali fölvételre keres egy általános mérnököt és egy Fizetés a tanácsi bérrendszer 1522/a kulcsszáma szerint. Jelentkezés a városi tanács vb építési és közlekedési osz­tályvezetői énéi. Fölvétel ese­tén lakást azonnal biztosí­tunk. <3534> A Somogy megyei Tatarozó és Építő Vállalat fölvesz festő- szakmunkásokat. Jelentkezés Kaposvár, Május 1. a. 52. szám alatt. ________ (37476) H a az Ady Endre utcai cse­megebolt kirakatait nézzük — Rónai Lajos és Vajtai Ferenc alkotásai —, örömmel látjuk, hogy lehet »tavaszit« adni az élelmiszerek, gyarmatáruk, ita­lok propagálásában is. Igen ta­láló volt az egyik nézelődő ember megjegyzése, hogy a ki­rakatot látva kedvet kap a vásárlásra is. Azt hiszem, en­nél nagyobb dicséret nem kell a rendezőnek. Igen tetszetősek a nagyáru­ház kirakatai is. Gordán Fe­renc nőá kötöttárukból és Kol- tay József méterárukból beren­dezett kirakata ugyancsak új megoldású formáival hívja fel a figyelmet. Bwlecza Mihály igen szép női konfekciékiraka- tot készített. Sokan megállnak a Május 1. utcai női divatáruüzlet előtt is. Princess Ferenc és Rónay Já­nos alkotásai talán a legszeb­bek. Nagyszerű színösszeállítá­suk méltán érdemel dicséretet. A kaposvári üzletek új kira­katai megnyerték a vásárlókö­zönség tetszését. Kár, hogy nincs egész éviben vizsgaidő- szak . ;; P. Gy. Sokan keresik föl délutánonként a községi könyvtár olvasótermét Nagybajomban. A művelődési otthonban levő helyiséget a megyei könyvtár segítségével rendezték be ilyen otthonosan. (Vadászaton p'gy hajnalon a halál megfújta trombitáját a rákói fenyves fölött. Belebor- zadt nagy busa fejével, lompos sörényével egy vad, és mélyen vájta magát a puha fenyőavar­ba. Nem tudta mi következik, de végigvonaglott testén vala­mi borzalom. — Egyszer volt ilyenforma érzésem, amikor egy kétlábú hencegő szembedobott. De nem láttam azóta egyet sem... Mi az? Mi futkos itt erre-arra ...? Nini! Két fehér hangos szájú... Ugyan mit kerestek ti itt? Hát még nektek áll följebb? Majd elkaplak én! Röf. Ugye, meg­ijedtetek, ti nagyszájú kicsi­kék?! Még a sűrűből is kisza­ladtatok! Mert valami mégis jön. Hű, a kétlábú hencegő! Menekülés a nagy gödörbe, ott biztosan jó lesz ... Egy csatta­nás, iszonyú fájdalom. Jaj, mi történt? Nem bírok a lábamra állni. Ott a kétlábú hencegő, s már harapnak, marnak be­lém a hangos szájú kicsikék. Nem bírok fölemelkedni, úgy gurulok a szakadék felé... A szakadék fenekén vagyok ... Fönn a kétlábú. Üjabb csatta­nás, még nagyobb fájdalom. Már nincs erőm megbosszulni a nagyszámok harapásait... A szakadék havas gerinceit már hegycsúcsoknak látom. A vé­kony fák mind vastagabbnak rémlenek. Aztán álmosító csőri- de<’""'i nehezedik rám... Í7 alószínű, így meséli el ' társainak ezt a számom­ra oly szép, felejthetetlen na­pot a kimúlt vadkan valami túlvilági ligetben. Aki örökös éjszakát teremtett neki, az én voltam. Azon a reggelen a rá­kói fenyves felé vettük az utat: puskások, hajtők meg egyné­hány foxi vaddisznóvadászatot tartani. Szép reggel volt. Mint­ha nem is tél lett volna, ha­nem cinkedálos, somvirágos korai tavasz. A kabátok a ko­csin maradtak, a puskások a nyiladékon eláltták. A hajtás elindult. Kopogás, fütyölés, ugatnak a kutyák, szalad a disznó ... Lövés. Tovább ugat­nak a kutyák. A szederincesek és szúrós fenyők tömege kö­zött csak kiértünk a puskás nyiladékra. Látom, az egyik puskás nagyban csapáz vala­mit — Mi van? — kérdezem.: — Meglőttem. — Hol? — Itt. Szégyellem, de bizony söréttel. Elhibáztam a ravaszt. — Odább meg négy ment át. Biztosan ezt sem lőtted meg halálosan, a fene látott ilyen vadászt, mint te! A puskások újra felálltak a második hajtáshoz. A hajtők bebújtak a sűrű bozótba, a kutyák csaholva rohantak, a puskás vonalon is lövés, az oldalt eláll’tolt puskánál is lövés. Oldalt tolódtam ki a fenyvest négy részre osztó nyi­ladékra. Barátom, aki arról nevezetes, hogy sokat szeret beszélni, nagyban magyarázza, hogy itt állt ezen a helyen, s tőle talán százötven méterre szaladt át a nagy kan a feny­ves másik felébe. De m&a&em sikerült meglőni. Allítgatja, bi­zonygatja, hogy hasonló körül­mények között már lőtt disz­nót. Elöl a pmkás vonalon is csak a vállukat vonogatják az emberek. Senki nem szól sem­mit. Magatartásukból szavak nélkül is érteni véleményüket. Az egyik megjegyzi: elment az akácos felé a két süldő. No, azokkal nem találkozunk ma. Nem baj, csak hadd menjenek. Viszont ide átjött öt-hat. Ak­kor ezt a részt kell körülfog­ni — hangzik a tűzzel és va­dászreményekkel teli válasz. Adják szaporán egymásnak a tanácsot, hogy hogyan kell ezt hajtani. Egyik a szakadék felé, a másik a szálas felé indítaná a hajtókát. Mindegyiknek van valami dirigálnivdlója. Végül megegyezünk abban, hogy a hajtás északról dél felé jön. De a fenyvessel határos nyuga­ti oldalon levő szálerdőbe is kell puska, hátha kitörnek. — Attól ne tarts! — Sohasem lehet tudni, hogy a disznó merre megy. — Visszajönnek ide a má­sik felébe, ahonnét elmentek — mosólyodik el kövér képével hangos barátom, és egy tapod­tat sem mozdul el arról a hely­ről, ahol a disznót látta. Kevés volt a puska a terület körülfogásához. Nekem is el kellett mennem leállni a feny­vessel határos nyugati szál­erdőbe. A kutyákat fogtam, és amikor a hajtők csörtetését hallottam, nekieresztettem őket. Egy kis idő múlva vissza­tértek. — Menjetek, keressetek, bű­ne, hüne! =- biztatom őket. Megint bemennek a sűrűbe. Ugatnak. Izeg-mozog a feny­ves. Egy igen erős ugrásnak vélt zörrenés. Leguggolok. Lá tom a tölgyfasorok között el­haladó fekete disznó testét. Jól van. Jó irányba megy. Pont a puskásoknak szalad. De az­tán mégis irányt változtatott. Egy hatalmas ugrással a feny­vesből a szálasban terem. Ez a nagy kan! Tőlem talán har­mincöt méterre .. a Könnyű volt a nagy fekete testet.célba venni. Ahogy ugrott, a levegő­ben érte a lövés. Amikor le­esett, már mind a két kutya rajta volt. Rágták, tépték. Utolsó erőfeszítésével még vé­dekezni akart, aztán legurult a szakadékba. Lementem meg­nézni. Alsó agyarai eltörtek, de a felsők annál szebbek. Egyik szemére vak, öreg kan. Megbé­kélt a szakadék fenekén. A fenyves királya volt... C1 ént már összegyűltek a puskások, és hangos barátom a gratulálás helyett méregtől remegő szájjal foga­dott: — Ez aztán szép munka volt, mondhatom! A kutyáidat azért küldted be, hogy mielőlünk hajtsák el a disznót. Önző va­dász vagy te, hallod-e?! Csak néztem rá, és csönde­sen ennyit mondtam: — A vadászszerencsét nem lehet megrendelni. Kocsira került a disznó, és lelógó, hosszú, bozontos fejet soloan megcsodálták a falun végig. Az orrát az agyarakkal együtt lefűrészeltem, átraktam a ruganyos kocsira, s elbúcsúz­va a többiektől hazaindultam. fiséplő József m&so&OK Két vagon pénz A lottó főnyeremények sze­rencsés tulajdonosai ma már olyan szép summát kapnak kézhez, hogy az súlyra mérve is tekintélyes mennyiség. A legutóbbi lottó telitalálatért já­ró 1 941 543 forint például 21 ki­ló 34 dekát nyomott. Igaz, hogy ebből egypár kilót nyeremény- illetékre levontak, de még így is mintegy 17 kiló pénzt vihe­tett volna haza a nyertes — de könnyebb volt a takarékbetét­könyv. A lottójáték kezdete óta har­minc telitalálat volt, s azokra 39 millió forintot, vagyis csak­nem fa tonna pénzt fizettek ki. Ha a lottó fennállása óta föl­vett nyereményeket — összesen több mint 1,7 milliárd forintot — »vetjük latra«, kiderül, hogy az százasokban számolva 19 000 kilón felüli súlyt nyom, s ennek a pénznek az elszállításához két tehervagonra lenne szükség. Ha a nyereményeket hivata­losan súlyban is számolnák, bi­zonyára senki sem tiltakozna, ha föltennék a, kérdést: Le­het-e pár dekával több? • • • Megadóztatott holdfény Egy Mindleton nevű angol állampolgár vasútvonal kö­zelében vásárolt telket, és építette föl házát. Beköltö­zése után hamarosan kapott egy felszólítást a vasúttársa­ságtól: »Haladéktalanul tör- lessze annak a fénynek az ellenértékét, mely lakóházá­nak a pályatestre néző abla­kaiból az épületbe érkezik...-« — írták a felszólításban. Nem értette szegény Mind- leton, mit akar jelenteni ez, mert a holdfényen kívül semmiféle világosság sem szűrődött be szobájába. Egy kis utánjárással aztán fény derült a dologra. A vasúttár­saság ugyanis nemcsak a pályatesthez szükséges föld­terület tulajdonosa, hanem a sínek fölötti légréteg is kizá­rólag az övé. A holdfény pe­dig azon keresztül érkezett a bajbajutott Mindleton szo­bájába ... • * • Brrr ! Űj ékszert hoztak forga­lomba az Egyesült Államok­ban. Ez nem más, mint aranyláncon lógó, csillogó drágakődarabkákkal kira­kott élő bogár, amely szaba­don mászkál a hölgyek keb­le fölött. Hát ehhez is gusz­tus keU!.,i * • • Ugyancsak amerikai »ta­lálmány« a zenés, fájdalom­mentes foghúzás. Fülhallga­tóin mindenkinek a kedvenc zeneszámát játsszák, s állító­lag ez annyira leköti a fi­gyelmet, hogy nem érnek rá jajgatni. Persze, ez nem űj ötlet. Hajdanában a falusi fogor­vosok műhelyeiben, miköz­ben a mester a páciens fo­gával bajlódott, a kisdnas egy hosszú tűt szúrt bele a kun­csaft vastaghúsába. Persze, hogy nem érezte a foghú­zást . : : Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÄLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünb meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítöknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe® Kaposvár« Latinka S. u. 6,

Next

/
Thumbnails
Contents