Somogyi Néplap, 1963. április (20. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-27 / 97. szám
OMAR, GHARIB, MUSTÁIFÁ A szudáni Omar és a zanzi- bari Gharib törve beszéli a magyar nyélvet, legjobban az iraki Mustafa bírja. Igaz, már bét és fel éve hazáinkban él, a műszaki egyetem építészmérnöki karának hallgatója. Gharib közgazdász lesz, Omar meg gyógyszerésznek készül. Mindhárman a magyar állam ösztöndíjasai. o Mustafa nevetve meséli, hogyan tanultak magyarul. Furcsa kiejtésűként mindenütt megmosolyogták őket. Más lehetőség nem volt, elmen tek hát az italboltba. »A sok részeg ember között észre se lehetett venni, hogy mi is akadozva beszélünk.-« Egy másik emlék is fölrém- Hk. Tavaly nyáron otthon volt, moziba ment bátyjával. Bagdadban, és egyszer csak magyar káromkodás ütötte meg a fülét. Látta, hogy két férfi nem tud eligazodni az arab íráson, és mondják; szaporán a pogány máatyámkot. »Odamentem hozzájuk, noha ezt nem szabad. Bármelyik pillanatban jöhet egy spicli, hogy miért tárgyalok az idegenekkel...« És máris benne vagyunk a politikában; az iraki helyzetre terelődik a szó. »Csak egyféleképpen tudnám jellemezni az otthoni állapotokat: Hitler és Franco után Aref is a fasiszta diktatúra legkegyetlenebb eszközeivel dolgozik. Könnyű a fegyvertelen tüntetőkre repülőgéppel meg tankokkal lövetni.« Arca elkomorul. »Én tanulni jöttem ide meg a többi harmincöt társam. De ha népünknek szüksége lenne rám, bármelyik pillanatban készen tűznék a hazatérésre.« És Bagdad, a mesés város? »Nagyon szép. Az új városrészek a legmodernebb élvek szerint épülnek. Csak... Operát akartak építeni Kasszemék, de kinek? Húsz méter széles ragyogó betonutat száz kilométer hosszúságban, de minek? Hiszen az emberek nagy részének még kenyere sincs. A népet egyáltalán nem segíti a kormány. Nekik a rablás a fontos, hogy minél hamarabb nagy vagyont szerezzenek. Mert tudják, hogy nem tart sokáig az uralmuk. Aztán külföldre szöknek, és újra összeesküvéseket szerveznek.« o »Én angolosan jöttem el az országból« — mondja Gharib. Apja zanzibari földbirtokos. »Egész nap csak a hasát süt- teti, meg az emberek munkáját ellenőrzi. Nem bírtam ezt.« Most itt tanul nálunk. »Csak akkor tudok hazamenni, ha független lesz az ország. De hogy mikor?...« Szeme élénken csillog, kis szakállát simogatja. »Soha nem felejtjük el a kolonialisták gaztetteit. Velük nincs kompromisszum. Amikor a politikai függetlenségért harcolunk, küzdünk a gazdaságiért is.« A fiatal, húszéves fiú már sok megpróbáltatáson átesett. Amikor megszökött otthonról, nehezen élt. Dolgozott a ku- waiti sejkségben, olaj munkás volt, aztán továbblépett, és végül Budapesten kötött ki! De nyughatatlan. »Berlinben voltam meg Prágában éppen, at DÍVSZ küldött ki, hogy ott is beszéljek a zanzibari emberek életéről.« o Omar hallgatag. Egy kicsit lampalázas, ha beszélnie kell, így inkább csak figyel, ismerkedik. Amikor azonban megszólal, sok érdekes dolgot mond eL »A szudáni nép dolgozott, termelt és kifáradt. És miért? Azért, hogy az imperialistáknak temérdek hasznuk legyen. Hát nem! Harcolni kell ellenük! Mert a neokolcmializmus a legfőbb veszély, hiszen a szépen csomagolt jelszavak mögött a régi módszerek■ rejtőznek. A mi népünk már nem hisz a hamis ígéreteknek. Megtanultuk, és keserű árat fizettünk érte, hogy a barátság álarca mögött a régi kizsákmányolok rejtőznek.« Egyszerűen beszél, de szenvedély rejlik szavaiban. Föliz- zik benne a szabadságszeretet forrósága és a rajongás hazájáért. A köszönet is ídcsendül belőle, a köszönet azért, hogy tanulhat, hogy megbecsülik és szeretik. »•Hogy mikor mehetek haza? Én se tudom. Hazamehetnék ugyan holnap is, de csak a börtön várna rám, a rabság. A testi, lelki egyaránt. Itt inkább megtanulok mindent, amivel majd hasznára lehetek népem* nek.« o Sokan utánuk fordiulnafe a Béke Étteremben. Egy férfi Qmarhoz lép, megöleli. Az ifjúsági ház klubtermében diáklányok ostromolják őket címért, aláírásért. Ez a népszerűség a barátnak szól, akinek más ugyan a nyelve, mint a mienk, de a szive ágy dobban, mint bármelyik magyar fiatalnak. S aki ugyanazt vallja, mint Somogy sok ezer lánya és fia: »A béke útján kell járnunk.« Poles* György cA Ö reg cseresznyefa vagyok. Itt fekszem a földön. Ágaimtól már megfosztottak, törzsemet itt hagyták még egy darabig, mert még keringenek bennem az éltető nedvek... Furcsa, hogy beszélek, de mielőtt tűz emésztené el minden porcikámat, hadd mondjam el sorsomat, talán megvigasztalódik az az öreg mamika is, akinek oly nagy bánata vagyok... Sudár, fiatal kis fa voltam, amikor egy férfi élete derekán elültetett. Ennek a bánatos mamikának a nagyapja volt az az ember. Rendes gazda volt, gondomat viselte, nyesegette ág- karjaimat, locsolgatott, permetezett, hogy minél több gyümölcsöt érleljek neki. Igyekeztem is hálás lenni, s mikor zöld leveleim között matStva leszakították piros, vastag húsú, érett gyümölcseimet, gyakran hallottam: — tútjátok, ez jóravaló fa. Viseld neki gondját, fiam, ha én már nem leszek, mert ez még kiszolgálja a te gyerekeidet is... A fiú megfogadta az öreg szavát... Rohanlak az évek, lassan az is sírba hajolt, így maradtam én a mamikára. Magasra nőttem, messzire ellátok ... Talán két éve lehetett, mikor észrevettem,, hogy jó hatszáz méterre tőlem új, fiatal gyümölcsfák kerültek a földbe. Nem egy-két darab, hanem sok, s mindig terjeszkedtek, közeledtek felém. Egy kicsit furcsa volt ennyi sudár fa- kölyköt látni együtt, de azért örült öreg szívem, mert igen szépen gondjukat viselték. Már akkor éreztem az öregséget, és gondoltam is, hogy az én időm lejárt... Valargi megváltozhatott — így vélekedtem széttekintve a vidéken —■, mert nem keskeny földcsíkokat, hanem nagy, tenger gabonákat C Csuetoyác, sátya tsete&oaác.«« Ö, tíi szegény nagyvárosok, bennetek alig van tenyérnyi helye a zöldnék, füveknek, fáknak és virágoknak. Fogalmatok sincs, milyen az, amikor rajzani kezdenék a cserebogarak, és a gyerekek olyan vadászatokat rendezhetnek, hogy izgalmasabbat a vad- disznónyomot követő felnőttek sem! ülő az igyekezet, mert nagy dolgok eldöntéséről van sző. Ki fog legtöbb csimbókot? Ki a legszebben fejlett példányok gazdája? Ki milyen találékonysággal hasznosítja a zsákmányt? És talán ez az utóbbi a leglényegesebb! Reszkess, világ mert ötletességben utolérhetetlen az ifjú generáció! Sokféle a hasznosítás módozata, s mindegyik alkalmas arra, hogy a sokszor morcos felnőtteket kizökkentse nagyképű nyugalmukból. Kivált akkor, ha ezek a felnőttek már elfelejtették nebulókorukat, a cserebogárvadászat viharzó szenvedélyét! Mindenféle kellemetlenségeket ígérnek ilyenkor a felnőttek garmaV (iájával. Nemritkán be is váltják az ígéreteket. Főleg a tanító bácsik és nénik. Egykettőre elkérik az ellenőrzők ön yvet, hogy gyászba borítsák a napot. Pedig igazán eíhi- hetnék, hogy egyszerre eljöhet harminc-negyven cserebogár az iskolába csupa tudásszomjból. Olyan hihetetlen ez?! Ó, ti sokszor savanyú ábrázatú felnőttek! Mennyit tudtok fontoskodni, lelkendezni a technika csodáiról, a tudomány fejlődéséről, de egy csöpp érzéketek sincs a tudományos megfigyelések iránt. Pedig cserebogárrajzás idején töméntelen tudományos megfigyelésre nyílik alkalom. Kiderít- tetlennek maradhatnak-e az olyan mindenkor megfejtésre váró titkok, mint például az, hogy hogyan viselkedik a cserebogár az üres be- főttesüvegben és abban. amiben van még lekvár is? Vagy mit csinál a cserebogár a tintásüvegben, esetleg ha rászabadul egy bőséges tinta- fürdő után a házi füzetre? Ilyenkor lehet kipróbálni, hogy anyunak igaza van-e, hogy apának csakugyan drótkötélből vannak-e az idegei, ha a felöltője zsebéből cserebogarak kíváncsiskodnak elő. Egyszóval.;. Cserebogár, sárga cserebogár, csodálatos tettekre tudod ihletni a legif- jabbakat. Még a pottömkéket is, akik egyelőre *csébebogáj-«-nak neveznek. A minap például egy hároméves legényke ejtette rémületbe az autóbusz utazó- közönségét. Még akkora riadalmat! Pedig nem történt más, csak véletlenül kinyílt a börtönül használt csokoládésdoboz, és mire az ablakon kinézegető anyuka föleszmélt, az utasok idegesen csapkodtak, kisfia pedig örömtől sugárzó arcocskával vi- sítozta: — Csebe- bogáj! Az ördögadtád másztak és szárnyra kaptak, melyik merre látta a szabadulás reményét. Hősi halált halt mind. A kalauznak felszökött a vérnyomása. Még akkor is morgolódott, amikor az utasok már megenyhültek, mert míg vigasztalták a pityergő gyereket, elszállt éveik ködén áttört a mesz- sze hagyott gyermekkor egyetlen napsugara;.; L. L _________J A z idén ismét megrendezik a balatoni közegészségügyi napokat (Tudósítónktól.) A Magyar Hygiéniikusok Társasága, a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Országos Egészségügyi Választmánya és a Somogy megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás az idén is megrendezi a már hagyományossá vált balatoni közegészségügyi napokat. A Siófokon május 9-től 11-ig tartó közegészségügyi napokon több filmvetítéssel egybekötött tudományos előadás hangzik el. Dr. Páter János a balatoni üdülés múltjáról, jelenéről és jövőjéről tart majd előadást. Szó lesz a százéves Siófok-üdülőhely fejlődéséről, a Balatonpart egészségügyi ellátásának és fejlődésének problémáiról, a szabad fürdőzés élettani és kórtani hatásairól és a sátortáborok időszerű egészségügyi kérdéseiről. Tavasz a baromfiudvarban. Nem történt hiba... (Tudósítónktól.) A böhönyei földművesszövetkezet 1 501 000 forinttal túlteljesítette az első negyedévi tervet A MÉSZÖV tervosztályának dolgozói az eredmények átvizsgálásakor hibát sejtettek, és ezért újból megvizsgálták a dokumentumokat. De a vizsgálat nem sok újat hozott. Megállapították, hogy a szövetkezet körzetében — különösen a böhönyei iparcikkből tokban — soha még ilyen nagy forgalom nem volt. Csak a vas-műszaki szaküzletben három hónap alatt 36 televíziót, 20 rádiót, 15 motorkerékpárt, 25 kerékpárt, 45 mosógépet, 64 tűzhelyet és sok más, nagy értékű cikket adtak éL Élénk volt a ruházati forgalom is a három hónap alatt. Segítette a tervteljesítést az is, hogy a vas-műszaki boltot kijelölték OTP-hitelakcióra. Mindent összevetve a vizsgálat nem talált hibát. Azt állapította meg, hogy a parasztság jobban él, és többet vásárok És a földművesszövetkezet is jobban dolgozik. láttam. A mamika meg addig soha nem hallott szavakat dünnyögetett az alattam elterülő szőlőt művelgetve. ■— No, csak nevelkedjetek, gyarapodjatok... Ide a sorba teszek még egy kis sárgarépát is... Kell a kis háztáji pótlék a magamfajta öregnek... — Aztán egy nap négy-öt ember tűnt fel. Nézegették a kis fákat, s mind közelebb értek hozzám. Nem messze megálltak, jól hallottam, amit beszéltek: ■— Na, elnök, akkor most ezekre is rákerül a sor... — Rá bizony... Ügyis csúfság már itt ez a néhány darab szőlő meg gyümölcsfa. És különben is ide terveztük a további telepítéseket.. , •— Holnapután jön a gép. A szőlőket, melyeket nem visznek el gazdáik, azokat le tudja forgatni, de ezeket a fákat előbb ki kell emelni. Űgyhogy mielőtt hozzákezd a munkához, ki kell szedni őket... VJ ég csupaszok voltak ágkarjaim, s a tavaszi szél incselkedésére fogtam, hogy úgy összeborzongtam. De most már megválthatom, az elmúlás közelségétől való félelem remegi eteti meg egy pillanatra ... A hátralevő időben szüntelenül néztem a tájat, és búcsúztam mindentől... Aztán egy kora reggel megjelent a mamika, megállt a szőlő sarkában, és csak nézett. Nemsokára ideért annak a néhány férfinak a kíséretében egy szörnyeteg nagy gép. Ott pöfögött a lábamnál, de azért jól megértettem az emberek szavát. — Te Jancsi — fordult a mamika ahhoz, akit a múltkor elnöknek szólítottak —, ha van egy csöpp jó érzésed irántam,, akkor ezt az egy cseresznyefát meghagyod. A szőlőt nem bánom, vigyétek, de ezt.ezt még a nagyapám telepítette... — elcsuklott a hangja. — Aranyos mamám, nem lehet. Igaz, hogy gyümölcsös lesz itt, de hogy néz ki majd a sok, szép fiatal csemete között ez a vén, beteg fa! Csak terjesztené a férgeket!... Éreztem, hogy valami erős láncfélét hurkolnak a derekamra. — Ne légy szívtelen, Jancsi, hailgass meg! — kiáltotta a mamilaa. De akkor már fülsiketítőén fölberregett a motor. Ereztem, hogy kapaszkodó gyökereim mint szakadnak el az éltető földtől, egész testem beleremegett, és egy pillanat múlva már nem láttam a messzi tájat, a földön hevertem ... Szegény mamika kötényébe temetett arccal rám borult és sírt... Nagyon sajnáltam... Én csak egy fa vagyok, nem érthette meg a szavamat, hiába magyaráztam, kár a könnyekért! ... Hiszen igazuk volt azoknak, alcik ezt tették velem. Az én időm lejárt, és helyet kell adni a fiataloknak. Hadd nevelkedjenek, hadd te. remjenek gazdagon és sokat! Kár volt sírni a mamikénak, a könnyek helyett erre a sok, élettől duzzadó, fiatal csemetére kellett volna tekinteni és örülni... Nem mondom, a derekamat egy kicsit megnyomta h lánc, de azért nagyon nem bánkódom, így van ez helyesen, ez a dolgok rendje. De azért megsúgtam a múlt éjszakán a közeli csemetéknek: ne feledkezzenek el rólam, gondoljalak néha rám... / "gy történt. És most itt fekszem ágkarjaimtól meg f osztottan. Törzsemben még keringenek az éltető nedvek. Mielőtt tűzre kerülnék, el kellett ezt mondanom, főleg azért, hogy megvigasztaljam a bánkódó mamikát...« Vörös Márta mSOROK Azok a fekete foltok! Egy férfi elmegjy a szemorvoshoz, s élpanaszolja, hogy olvasás közben elmosó-' dott, fekete foltokat lát a papíron. Az orvos megvizsgálja és szemüveget rendel neki. De emberünk néhány nap múlva — immár szemüveggel — ismét megjelenik a rendelésen. — Nos — kérdezi az orvos —, még mindig látja a fekete foltokat? — Még mindig — feleli a férfi —, de szemüveggel, most már sokkal tisztábban. ... Erkölcsös kisfiú A tanítónő az iskolában « jó erkölcsről tart előadást, majd megkérdezi Pistikét: — Nos, kisfiam, ha például én belenyúlok egy bácsi zsebébe, és onnan pénzt veszek M az ő tudta nélkül, akkor mi vagyok én? Pistike habozás nélkül rávágja: — A feleségei • * * * A stréber Az igazgató, aiki nagy barátja a színháznak, megkérdezi egyik munkatársát, hogy mit játszanak este. A beosztott rohan, fellapozza az újságot, s abban látja, hogy aznap Shakespeare Vízke- reszt, vagy amit akartok című vígjátéfca van műsoron. Megy vissza az igazgatóhoz, és nagy alázatosan bejelenti: — Vízkereszt. vagy amit az igazgató elvtárs akar.;; ... David Merrick, ismert ibnodwayi rendező megcáfolta azokat a híreket, amelyek szerint a közeljövőben mint színész lép színpadra. — Eszem ágában sincs — tiltakozott —, különben sem vagyok színésznek való. Nincsenek beteges ambícióim, nincs erős könyököm. Nem hiszem magamról, hogy én vagyok a világon a legvonzóbb férfi, nem rettegek attól, hogy minden huszonnégy árában egy napot öregszem, és nincs zabszem abban a testrészemben, amelyen ülök. * * * Fülsiketítő koncert Nam Dzsun Pajk dél-koreai származású zongoristát az úgynevezett technikai zene legavatottabb tolmácsoió- jának tartják az USA illetékes »művészi« berkeiben. Nam Dzsun Pajk ugyanis légkalapács, sziréna és más hasonló fülsiketítő eszközök segédletével tartja koncertjeit. A hír természetesen arról nem szól, hogy egy-egy ilyen hangverseny után a technikai zene hódolói közül hányán rohannak kétségbeesve megrepedt dobhártyával a fülorvoshoz...« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tanác? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉPLAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk viss'za. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbp^ítőknél. Előfizetési díj egy nőnapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6.
