Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-09 / 57. szám

Többet váftunk... &Z MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Zserbószelet falun Amikor a neves francia Mester egy újfajta csokoládés süteményt készített, csodájára jártak Pest-Buda előkelő dá­mái, urai. Nemrég Bolhón voltam. A lányok és asszo­nyok főzőtanfolyamán éppen azzal a süteménnyel foglala­toskodtak, amelyik valamikor «nég a legelőkelőbb körök asz­talán. is rangos helyet kapott. Az általános iskola politech- asätai konyháján javában főtt, ratyogjott, illatozott az esti «•tananyag«. Tanulni jött ide ee a harminchét fiatalasszony és lány. Egy kissé szűkén vannak ebben az amúgy sem tágas helyiségben, de ez nein akadály. A hosszú asztalt es­téről estéire körülveszik. Hor­váth Sándoménak, a napközi szakácsának és Gadanecz Ven- delnének, a nőtanács elnöké­nek vezetéséivel szorgalmasan jegyzik az • ételek receptjét. Eközben hatan-nyolcán a tűz­hely körül buzgólkodnak az elméleti tantételek gyakorlati bizonyításán. A mai tananyag: becsinált leves, rakott burgo­nya, zserbószelet és linzerko­szorú. A gyúródeszka mellett Laklia bálijuk Hor­váth Sandámé­tól, és bizo­nyára van is benne valami, ha a nőta­nács felhívásá­ra ilyen szép számmal je­lentkeztek a tanfolyamra. A fiatalok impo­náló őszinte­séggel ismerik be, hogy bi­zony »előkép­zettség« nélkül, mert főzési tu­dományuk nemigen ha­ladta túl a rán- tottakészítés műveletét. Anyáink sor­sára gondolok. Már fiatal lánykorukban kenyeret da­gasztottak, s korán megta­nultak főzni. Férjhez men­tek, vezették a háztartást, és Készül a zsertoó tésztája. Mag? «gyeimet Igényel a sózás, a kóstolás. KtMyné ém Vidák Lászióné segítségéivel egy fekete szemű, é.fbáz&s menyecske, Horváth MUMyné gyömöszöli, a sáf- gfeiyszínű linzermasszát. Nem tehetek róla, egy pffla- g*tra belém bújik az ördög. — Húslevest főztek-e már?-*• Hogyne... — S mondja, kedves, vBá- #s* vagy sötét rántással sack­te a húslevest készíteni? —• Jaj, ne kérdezgessen any­agit, nem látja, mennyi dol­gom van?! — pironkodik nagy kacagás közepette. Meg kell adni, kivágta magát, s ha majd férjuram előtt kén vizs­gálnia e tudományból, bizto­san nem kerül rántás a hús- Söbe. Mert ahogy errefelé is tartják, a jó konyha fegyver n» pccvrvrtv Pr*vf'v'n.ri V 7I főzték azt, ami éppen volt, amire futotta... Falun jobbára egyhangú éte­lek kerültek az asztalra, még akkor is, ha éppen volt hús, baromfi meg zsírozó elegen­dő. M a a lá­nyok határo- zottarbbak, ön­állóbbak. Tá­radnak, öltöz­ködnek, szóra- kóznak. Viszont kevesen tudnak főzni közülük. Pedig — ha a »gyomrán ke­resztül megtar­tani az em­bert« elmélet időszerűségén vitatkozhatnánk is, mint a bolhói példa is iga zolja, nem árt, ha tud főzni asszony. W. E. Nixon mint Iv-esillag New York (TASZSZ). Nixon, as Egyesült Államon volt alelnöki- — ma -politikai hulla« — hosszabb hallgatás után elhatároz­ta, hogy újabb erőpróbát tesz, ez alkalommal tv-esillag szerepében. Nixon, március 7-én közreműkö­dött Jack Paar televíziórendező tv- műsorában, amelyet a kanadai te­levízió közvetített. A volt alelnök új szerepében is a régi nótát fuj- | ta, amelyért a választók a múlt választásokon kjbuktatták. Nixon ugyanis azt követelte, hogy az Egyesült Államok hala­déktalanul számoljon le Kubával, a »kommunista veszéllyel«. Ebből S célból többek között azt javasol­ta, hogy Kubát vegyék teljes gaz­dasági, katonai, politikai és diplo­máciai bfókád alá, távolítsák el a szigetországból az egész »szovjet személyzetet«, az Egyesült Álla­mok ellenőrizze Kuba területét és fosszák meg az amerikait segélytől mindazokat az országokat, ame­lyek kereskedelmi kapcsolatokat tartanak fenn Kubával. (MTI) Mérsékelt árdekfludés mel­lett csalódást keltő hangver­senyt hallhattunk legutóbb a Latiinka Művelődési Ház szín­háztermében. Lehet, hogy a nagyfokú érdektelenség hatá­sára, lehet, hogy a felkészülés elnagyoltsága miatt most ko­rántsem nyújtotta azt a szín­vonalat a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara, ame­lyet általában megszoktunk és elvárunk tőle. Fásultság, in- diszpomáitság érezhető a ze­nekar játékán, csupán a mű­sort záró Braihms-szimfómia egyes téteteiről tudunk elis­merően nyilatkozni. Sajnálatos tehát, hogy ez­úttal összegezésként kell ki­mondanunk: ezen az estén hiányzott a plusz, a művésti hozzáadás, az eméikedettóbb hangulat, amely emlékezetes­sé tehet egy hangversenyt. S hogy miért hiányzott? Érdekes és elszomorító is egyben, hogy az utóbbi idő­ben szinte sorozatként vissza­térő Mozart-művek megszólal­tatásának értékelésénél bizo­nyos hiányérzetről kelti be­számolnunk. Az embernek ön­kéntelenül is az a gondolata támad, hogy Mozart végtele­nül egyszerű — bár fölépíté­sében nagyon is bonyolult — muzsikája oktalanul igényte­lenséget vált ki, s mert tech­nikailag könnyűnek tetszik, lebecsülik, nem fordulnak hozzá kellő elmélyültséggel, művészi alázattal. Bárhogy van is, az A-dúr zongoraver­seny meglepően zavaros, ki­dolgozatlan, gondolatilag sze­gényes tolmácsolásban került a közönség elé. Szabó András — aki az utóbbi időben ta­lán túl nagy részt vállal ma­gára városunk zenei életébői — ernyedten, fásultan ját­szott: hangákat kaptunk csak, s nem érzelmeket, futamokat,] s nem tartalmi, gondolati ki-! fejezést. Csupán a második] tételében figyelhettünk föl né­hány őszintébb pillanatára. A Várkonyi Sándor vezette zenekar sem találta helyét, szinte folyamatosan felborult az egyensúlya. Nem lehetett együtt a szólóhangszerrel, vagy nyomába szegődött, vagy kísértette magát, s a vonós­kar például (Mozart egyszerű muzsikájánál!!!) lejátszási gon­dokkal küzdött. Brahms c-moll szimfóniájá­nak visszaadása jóval éret­tebb, megalapozottabb volt. Igaz, hogy az első két tétel­ben még keresnünk kellett a zeneköltőt s mondandóját, a sajátosan Beethovenre emlé­keztető . harmadik, még in­kább a negyedik tételben azonban — ha lehetett — kárpótlást igyekezett adni ze­nekarunk. A mű borongás hangulata ragadta meg itt karmesterünket, muzsikusain­kat, s a zene most mélyebb­ről bukkant fel, közelebb ke­rült a hallgatósághoz is. Igaz, hogy a témák megszólalásán túl művészi kiteljesítésükre kevéssé futotta az erőből, mégis azt mondhatjuk, hogy — a nyitányt is figyelembe véve — ez a szimfónia volt az est leksikerültebb száma, amit megérdemelt tapssal ju­talmazott a közönség. Többet vártunk, nagyobb igényű már a mi hallgatósá­gunk. S ha ez a koncert Jd- sébfo hullámvölgyet jelzett is, bízunk benne, hogy a felelős­ség s a művészi hitvallás sza­vára ebnélyültebb tmimika után lép majd ismét dobogóra együttesünk™ JL B. A twcitHcu. kefyetöi f* udósítonktöi.) Szerda és csütörtök tíéJeíöttön~ ként különösen sokan ülik körbe a kis asztalkákat a kaposvári lot­tózóban. Van aki előre elkészített lista fölé hajolva írja be az öt kockát. Akad olyan is, aki tár­saitól kérdezget ^nyerőszámokat«. Egy idős hölgy négylevelű lóhert őriz emlékkönyvében, s amikor elkészül a szelvény kitöltésével, a lóhere finoman hozzásimogatja a kitöltött szelvényhez. Van, aki kí­nosan ügyel arra, hogy jobb láb­bal lépje át a lottózó ajtaját. így akarja Fortuna kegyeit megnyerni. Hetente 8000—8500 lottószelvényt és 3500 totószelvényt adnak el. az irodában. S vajon a szerencse rá- mosolygott-e már az idén a ka­posvári lottózókra? — Igen — hangzik az tróda egyik dolgozójának válasza. — Ebben az évben eddig három né­gyes találat volt a városban. Dé­vai Zsigmond 25 000 forintot, egy cukorgyári héttagú lottózóbrigád több mint 30 000 forintot. egy magát megnevezni nem kívánó ka­posvári lottózó pedig 285 000 forin­tot nyert. Tehát jól indult ez az év. — S a folytatás milyen lesz? — Azt csak Fortuna tudja. Ha tudja... Aesopus-mese magyar rajzfilmen A Pannónia filmstúdióban befejezték az »Oroszlán, a tu­lok és a szamár« c. újdonság ceruzarajzi munkáit, » hamaro­san megkezdődnek a színes fel­vételek. A film az Aesopus- mese modem változata. Meg" öregszik az oroszlánfőnök, s beosztottjai, a tulok és a tea- már, akik eddig féltek erejé­től, már nem tisztelik, kijátsz- szák, megalázzák. ( Akkra“ is megpróbálják ezt, amikor áj főnököt kapnak, de hamar megtanulják, hogy az utódnak is vannak »fogai«. SOROK= S Z U P C R-O ETEK T ÍVDRÁMA Éppen befejeződött a televí- jóval felülmúlja a beazapga- teljesen kifosztanak, ön hány ziós oktatófilm. Ez mintegy nozott áldozatot. személyre tereli rá a gyanúi? pontot tett a detekttvdráma- Az eset színhelye egy New — Hétre, írók írószere indítóét tanfo- York-i szálloda, ahonnan hó- A szöszt ismét elnevette mo­lyom után. A film címe: »A rom hét alatt minden nap el- gát. beszappanozott áldozat.« Azt e^ gazdag vendég. Hu- — A mienkben, mutatta be, hogyan vedlett szonegy hulla volt benne, és nyolcvan gyanúsított szerepel: egy nyomozógyakornok álbor- tíz folytatást jelentett a tele- közte egy komplett fwtballcsa- béllyá, aki hét áldozatot gyil- vízióban. A gyanút sorjában pat, amelynek tagjai revü­kéit meg, míg végül ő maga rátereltem az eladósodott ho- táncosnőinek álcázzák magú- is egy olyan áldozatnak lett teldetektivre, a csempész lift- kát, továbbá egy állord a az áldozata, aki csak tettette bolyra, a részeges postásra, a családjával és egy fedélzeti magát halottnak. Mindez tér- kábítószereken élő szobaasz- zenekar, amelynek tagjai ék mészetesen csak azután követ- szonyra, a fbüntetett előéletű szercsempészek. Az ön gag-je kezett be, amikor a gyilkos- eis,5 emeleti pincérre, a hotel- a húsvéti Mikulással nem ság miatt bűnvádi eljárás in- bői csupán éjszaka távozó rossz, meg is vesszük öntől, dúlt egy pap, egy nyugatné- vendégre és a holdkóros ab- de feltétlenül megváltoztat- met falu bírája, egy _ postás, laktisztítóra. Gag-ek csak úgy jak kissé. Mikulás helyett, egy kerékpárversenyző és egy hemzsegtek a történetben, pél- mondjuk, egy rozmárt áltí- maneken ellen. dóul az egyik áldozathoz ép- tünk az ajtóba. Ámde önnél — Hölgyeim és mo* — pen húszéikor kopogott be var- a detektívfelügyelő a gyiíubs. szőlőit meg dr, Schwarz, a laki, és az ajtó előtt a Miku- Tudja, ki a gyilkos a mi da- tanfólyam vezetője, a krimi- lás állt. S ekkor jött a néző- rabunkban? nológia tanára —, az imént két fejbe vágó, ragyogó poén: Megpróbáltam kitalálni: látták, miről is szól egy mai a gyilkos a detektívfelügyelő — A hajóskapitány? bűnügyi dráma. Az olyan volt, alá a nyomozást vezette. — XJgyan, kérem! A kapi- Icezdőkrtél, mint Edgar Walla- De amikor bevittem a rész- tány a gyanúsítottak közé ce vagy Canon DoyHe, a go- fetes szinopszist a nyugatné- tartozik, tehát nem lehet « nosztevő fejbe vágni igyek- met tv-hez, a kedves szöszke gyilkos! szik 'a detektívet. De a bűn- darmaturg kisasszony megráz- __ Igaza van. Akkor kát a ü gyi drámák mai szerzője a ta a fejét: helytartó? közönséget vágja fejbe. Ehhez — Nagyon kedves, igazán __ seWk . drama­W wT kp<1,úeS' úr; kisasszony összekulcsolta hullára, másodszor több gya- ötletet mans túlszárnyaltok, kezét. — A mi gyilkosunkat nusitattra, harmadszor olyan Egész évi folytatásos detektív- senki ^ - kitalálni, megoldásra, amely üzenni drálml közvetítését készítjük kedves kolléga ű? még az öt- ólyasvalaH lesz a Szűkös, oki eío. Minden héten egy adagot venkettedik, vegyi utólső fedy- minden gyanún felül aU. Ha sugárzunk belőle. Szuper-de- tatás után sem ehhez még ki tudnak találni tektívdráma lesz. amely meU . ,. , néhány gag-et, például olyas- lett az ön története, sajnos, ~ Meffts kKSoda hár! mit, hogy csöngetnek, s az aj- engedje meg, hogy így fejez- ~ A szerző! Ez aztán a bé­tában mindig másvalaki ÓH, eem ki magam: teljesen ér- 1eíozés, mi? Szenzációs meg- nem az, akit várna az ember, dektelenné válik. Önnél meny- tepetés, ügye? akkor önöknek mint detektív- nyi a hullák száma? — A szerző? — csodálkoz­dráma-iróknah biztosítva van __ Huszonegy__felettem tam- — Akkor őt meg kell a legteljesebb sikerűik. Végez- szerényen. büntetni! tóm. _ Látja, a mienkben ki- ~ Ű™ mní “ íeU;Ue- Szö~ A hóna alatt függő tofcból lencvennyalc. Szerepel benne kirántotta pisztolyát, és bú- egy kelet-ázsiai gőzös egész csúzául háromszor a feje fölé luxus-utasgamitúrája, hét lőtt. Hazasiettem, hogy papír- milliárdos leánycsemete, negy­atíetema* eenelg vettegy mUüomoa pttpa, akiket Fordította- Sárközi Gyula. Mark Twain és a káromkodás Mark Twain megígérte feL leségének, hogy többé■ nem káromkodik. Egy nap elhatá­rozta, hogy megtanul kerék­pározni, és néhány leckeóra után egyedül indult a város­ba. Hazatérve így szólt: — Most végre tudo-m, ho­gyan kell igazán káromkod­ni. Felesége szemrehányóan tekintett rá: — Hányszor megígérted már. hogy nem fogsz károm­kodni! — Ugyan, drágám, dehogy­is káromkodtam. De hallot­, tad volna, hogy miket mond­tak azok, akiknek nekimen­tem,. Egy kiérdemesült kapitány Nem mindennapi kérelme­ző jelentkezett a southeiidi munkaközvetítő hivatalban: John Caumee kapitány, a »Queen Mary« és a »Queen Elisabeth« óceánjának egyko­ri parancsnoka. John Caun- ce .kapitány 41 évi szolgá­lat után 63 éves korában nyugdíjazták. Egy héttel nyugdíjaztatása után a ka­pitány jelentkezett az emlí­tett hivatalban, és állásért folyamodott. A Paris Jour című lap szerint a kapitány elmondotta a tisztviselőknek, hogy képtelen megélni évi 1400 francia franknak meg­felelő nyugdíjából. Megemlí­ti, hogy a kapitány annak ide;jén vendégül látta hajóján Winston Churchillit és Eisen­hower volt elnököt is. A lap megállapítja, hogy egy ilyen híres ember ma képtelen el­tartani magát. Fohász Valaki mesélte társaság­ban: »A mi kis városunkban szép kis plébániahivatal van. Egy alkalommal kopott ru­hás anyóka lépett be, hogy lerója az egyházi adót. Ami­kor a pénz a főtisztelendö fi­ókjában eltűnt, a néniké hangosan felsóhajtott: »Ö, is­tenem, egy százast már me­gint elvitt az ördögh » r * Űjabb elmélet Shakespeare diszkreditálására Kenneth Round angol kö­zépiskolai tanár azoknak a sorába állt, akik vitatják Willian Shakespeare szerző­ségét, és Bacont tekintik a shakespeare-i alkotások va­lódi szerzőjének. Round egyenesen azt állítja, hogy Shakespeare »ádáz zsaroló volt« Elméletének alátá­masztására 14 Shakespeare- szonettet sorol fel, amelyek­ben állítólag el van rejtve a titokzatos életmű kulcsa. Négy esztendei kutatómunká­val Round valamiféle »kó­dot« dolgozott ki, amelyet a szonettek megfelelő soraiba behelyettesítve bizonyítékot lehet szerezni a Shakespea­re-* elítélő állítás igazságá­ról. Round nagyszabású ta­nulmányt ír felfedezéséről. szike, és megint mosolygott. — Arra ítéljük, hogy végig kell ülnie a készülék előtt mind az Ötvenkét adást! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyeti Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-0. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP* LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünfc meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ffe Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda» ipari Vállalat kaposvári üzemébe*# Kaposvár, Latinka &. m» k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents