Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

Ked8. TSWS3. március 5. s SOMOGYI *T«PIúM* ' Mikor lesz a munka temetése? íVf agy visszatetszést keltett egy kaposvári taaácskozá- ^ som az egyik felszólaló megjegyzése. Munkáról, tár­sadalmi munkáról volt szó, é így summázta véleményét: »Tudom, hogy 0 jelenlevők is szívesen elmennének a munka temetésére...« Amikor a következő pillanatban többen is szót kértek, és élesen visszautasították a megjegyzést, a fiatalember szabad­kozni kezdett: Nem szó szerint értette a dolgot, arra gondolt, hogy vannak az embernek olyan pillanatai, amikor szívesen kikapcsolódna minden munkából, holmi »üresjáratra« cél­zott csupán, a néha jóleső semmittevésre. Az egészben az volt a legörvendetesebb, hogy milyen villámgyorsan reagált mindenki az elejtett mondatra, és mi­lyen nagyszerű példákkal cáfolták meg a furcsa állítást. Elmondották, hogy azok a fonodái munkások és munkás- nők, akik a rendkívüli időjárás miatt gyalog jártak be több kilométerről az üzembe, nem gondolták a munka temetésére. Elmondották, hogy a nyári önkéntes ifjúsági, építőtáborok részvevői nem muszájból választották a munkát. Elmondot­ták, hogy az emberek igenis akarnak és szeretnek dolgozna, mert munka nélkül, csak henyélve és napot lopva elképzel­hetetlen az élet. S ez így igaz. Vannak az embernek hangulatváltozásai, amikor nehezebben végzi feladatát, mint máskor; előfordul, hogy nyűgnek érezzük a mindennapi megszokott tevékeny­séget. De hogy a munka temetéséről ábrándozzanak a gyárak, üzenik, hivatalok dolgozói, az nemcsak merész megállapítás, hanem hibás is és elvetendő. JUJ onrihatni bátram, hogy az emberek java részé szxve­■***• sen csinálja azt, amit csinál Ki tudna például olyan pedagógust elképzelni, aki csak félvállról veszi a nevelést, a maga választotta hivatást? És lehetne tovább sorolni a szak­mákat, foglalkozásokat. Minden munka megtalálja a maga emberét. Közismert tény, hogy a nyugdíjba menő idős embereknek milyen nehéz megválni a gyártól, az üzemtől. Sokszor súlyos lelki megrázkódtatást okoz nekik a jól ismert és megszokott környezet hiánya. Kiesnek életritmusufeból, nem találják he­lyüket. A nyugdíjba küldöttek vissza-vissza járnak vállala­tukhoz, és munkát kémek. Vajon csak azért, mert pénzt akar­nak keresni? Aligha. Persze azért is, hiszen kapóra jön egy kis nyugdíj-kiegészítés. De alapjában véve nem ez az ok. Kelt a régi életritmus. Sokszor beszélnek arról, hogy a mai fiatalság munka néBaül szeretne élni, szép ruhában járni, szórakozni. Lehet, hogy némelyek így gondolkoznak. De az ilyen élet csak ideig- óráig volna jó. És vajon a lottó öttalálatos nyertesei most már nem dolgoznak többé? Lehetőségiük lenne henyélná.; s Nemrég beszélgettem egy fiatalasszonnyal. Férje jól he­tes, és úgy határoztak, hogy elég lesz az ő fizetése, az as­szonyka maradjon otthon. Eltelt négy hónap, és az ifjú féleség rájött, hogy unatkozik. Nem tudja lekötni a háztartás, hamar végez az otthoni munkával, és utána nem tud mit tenni. Elő­ször olvasni próbált, aztán horgolni kezdett, hogy csináljon valamit. De art is megunta, hiszen még mindig rengeteg ideje maradt, és nem tudta, mitévő legyen. Megbeszélte férjével a dolgot, és ma már újra dolgozik. Megemlíthet jük azt is, hogy amikor szabadságon vagyunk, egyre többet gondolunk arra, hogy vajon mi újság van oda­benn, mát csinálnak a többiek. Nagyon kevés azoknak a száma, akik munka nélkül el tadják képzelni az életet A mindennapi alkotó tevékenység hozzátartozik az ember fogalmához. Az alkotás öröme nagyszerű érzés, örül a színész, amikor tok-sok keserv« próba után sikert arat a bemutató; örül a tervező és az építész, a munkás, amikor elkészül a ház, a gyár, az iskola, fi’ ppen ezért a munka temetéséről efiiamaikodottan és “ meggondolatlanul nyilatkozó íiataJembemek csak egy dolgot lehet válaszolni: Hogy mikor lesz a munka teme­tésé? Amíg ember él a földön, és alkotni vágyik, soha. Polesz György tat a röntgen. Ezután eldönt­hetjük majd a továbbiakat. Zavjalov mintha nem is hal­lotta volna. Gondolatai egészen másutt jártak: merre tűnhetett el a Dodge? Miért vette útját e város környéki falu felé? Itt van-e még, vagy továbbment? A találgatások egyetlen pilla­natra sem hagyták nyugton. Az autó elrablója kétségtele­nül itt tartózkodik Lubkovó- ban. Valószínűleg itt hagyta valahol Belgo-rodova-Szeveri- novát, és utána gyorsan távo­zott e veszélyes helyről, hogy a kocsitól valahol megszaba­duljon. De akkor mi történhe­tett Zvjagincev sofőrrel? Önkéntelenül összeráncolta a homlokát. — Fáj ? — kérdezte együtt­érzően Varsavszkij. — Nem, semmi baj! — fe­lélte Zavjalov, majd hirtelen felállt, és az ajtóhoz indult. Varsavszkij utolérte, és erő­vel kényszerítette, hogy visz- szatérjen. — Eszénél van? — kiáltotta ró. — Nem szégyelli magát? Üljön nyugodtan, különben... egyszerűen a székhez kötö­zöm. Zavjalov engedelmesen le­olt, és türelmesen hallgatta az orvost. Közben már határozott is: értesíteni kell Resetovot a tör­téntekről. Amikor Varsavszkij végre befejezte a kötözést, a szemé­be nézett:. — Hallgasson meg, doktor! Megérti ön, mi az, hogy ha­laszthatatlan ügy? — Általában igen. De miért kérdezi? " — Válóban rettenetese« po­csékul érzem magam, és kény­telen vagyok igényibe vermi vendégszeretetét. Előbb azon­ban rövid időre távoznom kell, éspedig azonnal! Megérti? Kö­telességem, kedves... — Varsavszkij a nevem! — segítette ki zavaróból az or­vos. — ... kedves Varsavszkij elvtárs! Feltétlenül távoznom kell! A sebesült hangjában és szemében volt valami, ami megingatta az orvos hajfhatat- lansógát. — Messzire kell mennie? — érdeklődött, miközben feladta Zavjalov kabátját egészséges karjára, majd begomfoolta. Válasz helyett a százados megkérdezte: — Hol van i8t önöknél a postahivatal? — Elég messze! Kérem, vár­jon! Néhány perc múlva visz- szaérkezik a húgom, és elvi­szi kocsival. Sokkal gyorsab­ban odajut; járni amúgy sem szabad az ínránduiása miatt De... — Varsavszki j zavar­tan elhallgatott, majd szigo­rúan ikijelentetíe: — Mindenekelőtt fel kell Je­gyeznem, hogy igényibe vette a rendelőt. Zavjalov egészséges kezével a zsebében kotorászott. — Attól tartok, hogy igazol­ványaim nem elégítik ki önt. Személyi igazolványomat nem hoztam magammal . -.a — S egy Alekszandr Konsztantyi- novics Szergejev névre kiállí­tott motorkerékpárvezetói iga­zolványt nyújtott át; a ke­resztneve és apja neve volt csak valódi. | Egy párt-vb-lanácskozás nyomán a foityodi járás KISZ szervezeteinek munkájáról A FONYÖD1 JÁRÁSI KISZ- BIZOTTSÁG nyolc alapszerve- zetben végzett alapos, minden­re kiterjedő vizsgálatot. Föl­mérték az ifjúság helyzetét, és annak módját keresték, hogyan lehetne mind több fiatalt be­vonni a termelőszövetkezetek munkájába. Míg például a ka­posvári járásban- az a tapasz­talai, hogy igen sok tsz-be tö­megesen kérték felvételüket az üzemekből vagy egyéb munka­helyekről visszatérő fiatalok, addig a fonyódi járásiban csu­pán a balatonszentgyörgyi Dél- Balaton Termelőszövetkezetbe jelentkeztek nagyobb számban. A fonyódi járásban a 20—26 éves fiatalok úgy érzik, hogy már kinőttek a KISZ-ből. Né­mely helyen viszont a befelé fordulási akadályozza a -taglét­szám növelését, azaz a kevés­bé aktív tagokat kizárják, és úgynevezett elitgárdát hoznak létre. Ebből, fakad, hogy az alapszervezetek jó részében egyáltalán nem folyik céltuda­tos tagfelvételi munka. AZ EGY HELYBEN TOPO- GÁS rányomja bélyegét az alapszervezetek tevékenységé­re. A járási párt-vb éppen erről esett a legtöbb szó. Dr. Bagó C guta, a járási tanács vb- élnoke abban kereste a hiba okát, hogy az alapszervezetek nem tudnak a fiataloknak ér­dekes programot biztosítani. Ahol megfelelő szórakozási le­hetőségek várják az ifjúságot, ott nem nehéz a mozgalmi munka. Hozzájárul a fiatalok passzi­vitásához az is, hogy némely termelőszövetkezetben nem látják szívesen a lányokat és fiúkat. Ordacsehiben csak az úgynevezett tűzoltó munkák idejére — ősszel meg tavasszal — hívják vissza a másutt dol­gozó ifjakat. Érthető, hogy ilyen körülmények között senki sem megy szívesen dolgozni. Az ordacsehi tsz' vezetőinek ál­lásfoglalása árunál is inkább furcsa, mert jó néhány holdon töretlen a kukoricájuk. Kellett volna tehát a munkáskéz. AHHOZ, HOGY A FALVAK FIATALJAI NE VÁNDOROL­JANAK EL, elsősorban mun­kát kell adni nekik. Somogy- vámosról például a falu fiatal­jainak 63 százaléka dolgozik másutt. A járásban mindössze 18 KISZ-es tagja a tsz-nek. So­kan bedolgozóként tevékeny­kednek, és ha eredményüket nézzük, azt láthatjuk, hegy nem végeznek rossz munkát. Látrányban ifj. Mihályi János fogatos 415 munkaegységet szerzett, Siffter Lajos rakodó- munkás 470-et, A Somogy vári tsz-ben az egy fiatalra eső munkaegység 199. Jó módszer a fiatalok össze­fogására az ifjúsági brigádók és munkacsapatok szervezése. A Dél-Balaton Tsz-ben kettő, Somogytúron és'Buzsákon egy- egy munkacsapat ért el helye­zést a megyed, illetve az orszá­gos kukoricatermesztési ver­senyben. De a versen yakci ők bővítésié, új munkacsapatok szervezése is olyan bűvkör, ahonnan ki kell törni. A leg­több esetben nem is a fiatalok­kal van a baj, hanem a helyi vezetők makacsságával. Mindenesetre mind a tagszer­vezésben, mind pedig az ifjú­sági munkacsapatok szervezé­sében előbbre kell lépni. Ko­vács Béla, a járási pártbizott­ság ‘titkára hangsúlyozta, hogy nem szabad kampánymunkába kezdeni. A közeljövőben úgyis emelkedik a KISZ taglétszáma az úttörők átvételével. De ezen túlmenően sokkal gondosabban kell a szervező munkával fog­lalkozni, mint eddig. Jó lenne leszerelni a KlSZ-korosztályba tartozó, de a mozgalmi munká­tól egyre inkább eltávolodó fa­"tue.ugugusok áUaspoBtjaftc Némelyek »rangon aluli«-nak tartják a tsz-fiateJokkal való foglalkozást, és kifogásokat ke­resve nem vesznek részt a szeip- vezetek munkájában. A JÁRÁSI PÁRT-VB VÉLE­MÉNYE SZERINT a nyolc alapszervezetben megtartott vizsgálat hasznos volt. A jövő­ben azonban, tervszerűbbe® kell dolgozni. Elsősorban a tér- melőszövet kezet! alapszarveze» tek munkájának fölmérésére és) hatékony segítésére van szük­ség. Ebben nagyon, sokat segít­hetnek a pártszervezetek és az újonnan megalakult tanácsok is. Ne a fiatalok ledorongolása legyen a cél — mint Harson, Somogyimban és a Lengyeltóti, Állami Gazdaság pártszerveze­tében számtalanszor tapasztal­ták —, hanem az őszinte segí­teni akarás. Annak ellenére, hogy a fo­nyódi járásban ilyen hibákkal találkozott a vizsgálat, a me­gyei KISZ- és a járási párt-vb jónak értékelte a munkát. Nyo­matékosan hangsúlyozták a ta­nácskozáson, hogy a tervszerű­ség fontos dolog, ezt a járási KISZ-bizottság feltétlenül ve­gye figyelembe. Az ifjúság nagy lehetőségek előtt áll, élni kell ezekkel a le­hetőségekkel. P. Gy. IKREK A ráksi Crj Elet Tsz-ben látták meg x napvilágot. A szövetkezet fennállása óta ők az első hármas ikrek. Jó testvérek; mindhár­man erősek, egészségesek, és már együtt nevelődnek szabadtartá- sosan a gazdas ág, többi borjával. Varsavszkij megkérdezte, és Ilyenkor két szeme között hogy milyen körülmények kö- egyenes ránc szántja végig zött szenvedett bálesetet, homlokát. Gondolatai újból és mindezt bejegyezte a naplóba, újból visszatérnek a kiinduló- majd megkönnyebbülten felső- ponthoz: a tengerparti esemé- hajtott. Úgy látszott, elhiszi, nyékihez. hogy »Szergejev« nem vette A külföldi felderítés fcísérle- észre a távíróoszlop vastá- te, hogy a kártevők sikeretele- masztékát, amelynek motorke- nül megrendezett partraszállá- rékpárjával nekirohaot. sával eltereljék a figyelmet fő­_ . , emberük bevetéséről, meghiú­Tlz perc múlva Zavjalov sult Fellebbenc a fátyol, Rimma mellett ült az autó- amellyel leplezni akarták a bo­bén; a lány a postahivatalba 20 helyett 40 forint Egy év utón Ötvöskónyiban Egy évvel ezelőtt az öívösfcő- n yi Aramykálásiz Termelőszö­vetkezet zárszámadó közgyűlé­sén forró hangulat uralkodott. Az eredmény, az alig 20 forin­tos részesedés nem elégítette ki a gazdákat. Sok hozzászólás, hosszas vita után a tagság le­váltotta az elnököt, és egyhan­gúlag Farkas Jánost választot­ta meg a szövetkezet élére. írtam annak idején a köz- gycfLésrői. Az új vezetőkkel kapcsolatban megjegyeztem a cikk végén: »A közösség bizal­mait előlegezett nekik, s csu­pán ra j túli áll, hogyan élnék vele. Ha a tagság melléjük áll, akkor bizonyosan megerősödik, meggazdagszik az ötvöskónyi Aranykalász, így a szövetkezeti gazdák jövedelme is növekszik majd.« Azóta eltelt egy esztendő. Mi történt ez alatt a tizenkét hó­nap alatt ötvöskónyiban? Ve­gyünk csak néhány példát. 1961-ben a gondatlan, hanyag növényápolás következtében jókora területen nem sikerült a vetőburgonya-termesztés. Eb­ből 400 000 forint kára szárma­vitte :. . Harmadik rész A TITOKZATOS VÍRUS . Első fejeztet rús, ködös éjszaka titkát. Pedig az ellenség ördögi ra­vaszsággal eszelte ki a művele­tet, és borzalmas kegyetlenség­gel hajtotta Végre. Miközben a tengeren az őr­naszádok, a szárazföldön a ha­zott a tsz-nek. S tavaly? — Valamennyi kapásnövé­nyünk többet termett a terve­zettnél, mert idejében és szak­szerűen megmunkáltuk — mondja az elnök. — Annak el­lenére, hogy két évvel ezelőtt néhány munkafolyamat elma­radt, tehát a ráfordítás is ke­vesebb volt, mégis tízezer egy­séggel többet használt fel a tsz akkor, mint 1962-ben. A jobb munkaszervezés, a többtermelés és a munkaegy­séggel való takarékos gazdál­kodás a jövedelem emelkedé­sét eredményezte. Mit monda­nak erről a szövetkezeti gaz­dák? Kovács Károly sertésgondozó a szövetkezetben. 1961-ben 890 egységet szerzett, és mégis 1455 forint túlelőleggel kezdte a múlt évet,. Hogyan volt ta­valy? — Ha időmből futotta, az ólak körül is végeztem kisebb javításokat, igazításokat. Év végén 913 egységet számoltak el munkámért Kovács bácsi több mint 20 000 forint készpénzt és több ezer forint értékű terményt meg prémiumként öt süldőt kapott a közösből. — Nem kellett vitatkoznom I az elnökkel, mint két évvel ez­előtt, hogy utalványozza az ál­latoknak járó takarmányt. Negyven kocám volt tavaly, s «fialás előtt megnyomták átla­gosan a három mázsát üs Van értéke, becsülete a mun­kaegységnek Ötvöskónyiban, a tagok igyekszenek is minél több foglalatosságot találni a közösben. Erről beszél Dénesi János brigádvezető is: — Naponta szólítanak meg az utcán az emberek, és art kérdezik, hogy mikor állhatnak munkába. Szeretnének már dolgozni... Sok. elismerő, dicsérő jelző­vel illették a mostani elnökü­ket az ötvöskónyiak. Része volt a tavalyi eredményekben, be­csülik is érte. A zárszámadás­kor 6 is meg a tagság is öröm­mel nyugtázta, hogy az előző évi nem egészen 26 forint he­lyett 34 forintot, prémiummal együtt pedig több mint 40 fo­rintot ér a munkaegység. Egy év alatt tehát megkétszerező­dött az egységenkénti jövede­lem. Jönnek is egymás utón a kívülállók, és kérik felvételü­ket a tsz-be. Domokos Jánosné a múlt hónapban költözött a faluba, de már járt a tsz-iro- dán fölvétele végeit Az új vezetéssel megjavult a munka, a gazdálkodás, és két­szereséin nőtt a jövedelem az Aranykalász Tsz-ben. S ehhez a kedvező fordulathoz mind­össze egyetlen évre volt szük­ség. Hernesz Ferenc Éjszaka. Néptelenek az ut­cák. A mélységes csendben már messziről hallani az el­késett járókelők lépteit, az autógumi surrogását. Az utca- kereszteződéseknél elhagyot­tan állnak a rendőrposztok. Alszik a város. Csak az egyik kétemeletes ház ablaka vilá­gos a késői órában. Csendes a szoba. A falióra egyhangúan üt. Resetov elgondolkodva né­zi az álomba merült várost. Könnyű szellő borzolja őszülő haját. Gépiesen nyúl zubbonya zsebéhez — az utóbbi időkben szokta ezt meg. Azóta, hogy egyetlen lánya, Valja, gyakor­lati munkára utazott Szibériá­ba, Resetov magánál hordja a fényképét.' Amikor vágyódik utána, előveszi, nézegeti a ké­pet. De most éppen csak meg­érinti a zsebét, gondolatai az utolsó napok eseményed körül forognak. Az ezredes barna szemének pillantása elsiklik a messzeségbe. Kissé csontos, nyílt arca időnként elkomorul, tárőrök gondosan őrizték a ha­tárokat, a víz alatt, nagy mély­ségben a partok felé lopakodott az ellenség. Amikor a tenger­alattjáró elérte rendeltetési he­lyét, megállt. Az adott jelre megérkezett egy második ten­geralattjáró, amely élesen dél­keletnek fordult, mialatt az el­ső továbbra is délnyugatinak tartott. S most az első kapott jelzést: vonja magara a határ­őrök figyelmét. Amikor tartóz­kodási helyét a rádiólokátor már felfedezte és bemérte, partra tette a diverzánsokat. A partraszállók még csak nem is gyanították, hogy a kártevő feladat szervezői már eleve halálra szánták őket. De elpusztult a tengeralattjáró is, ami már természetesen koránt­sem egyezett az ellenség számí­tásaival. (Folytatjuk.).

Next

/
Thumbnails
Contents