Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-31 / 76. szám

C?CS*1 s]f Is fiú V1LAC PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁRA: 60 FILLÉR XX. ÉVFOLYAM 76. SZÁM. * VASÁRNAP, 1963. MÁRCIUS 31. Mai számunk tartalmából: A kétszínű anya bűne (3. o.) Életfogytiglanra ítélte önmagát.. (4. o.) Csak a szemébe! (5. o.) Rejtvény, humor (7. o.) MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA elnök biztonság»» Igáiban leváltották tisztségé­ből Gyurisics Dániel tsz-eünö- köt. Új elnököt választottak a közelmúltban Fonyódon, So­mogyszentpólon, Csurgónagy- martonban, Segesden, Somban és még sok helyen: minden ötö­dik-hatodik termelőszövetkezet tagsága most másra bízta a ve­zetést. Hány meg hány elnök érzi emiatt is bizonytalanság­ban magát. Így azonban ered­ményesen dolgozni nem lehet Mi ad hát biztonságot az el­nöknek? Az egyik tsz-elnök tavaly ke. rült a szövetkezetbe. Nagyüze­mi. vezetési tapasztalatainak gyümölcsöztetéséhez szinte az első nat. vn hozzákezdett. Azt is már keidet kezdetén megtanul­ta, hogy mi is az a szövetkeze­ti demokrácia. Nem döntött fontos dolgokban a vezetőség vagy a tagság megkérdezése nélkül, hanem mindent meg-, beszélt velük. Hogy erre mód­ja és alkalma legyen, gyakran tartott közgyűlést. Szóba ke­rült egyszer az öregek támoga­tása. Az elnök nem tanácsta­lanul állt a tagság elé, hanem kész elgondolást ismertetett — javaslatként. Érvelt, magyará­zott, s szavaival egyszerre ha­tott az értelemre is, az érzel­mekre is, és a bensőséges esz­mecsere végén a tagság meg­szavazta a javaslatot Így vált az elnöknek az öregek segít­ségére telt indítványa a tsz- gazdák egységes akaratává, közgyűlési határozattá. Ez a vezetési módszer tetszik az embereknek. A tagságra tá­maszkodik az elnök, s tettek­kel bizonyítja, hogy valóban a szövetkezet gazdáinak tekinti őket — ez is alapja biztonság­érzetének. A minap Attalában Gondos József mondta el: — Nem hív­hatjuk minduntalan össze a tagságot. Elnökségem ideje alatt mégis azt tanultam meg legjobban, hogy ne intézked­jek megkérdezésük nélkül olyan dolgokban, amelyek az egész közösséget érintik. Arra törekszem, hogy ismerjem mindenkor az emberek hangu­latát, véleményét. Reggelen­ként az állatgondozókkal be­szélgetek a majorban, napköz­ben meg a mezőt járom. Ilyen­kor bárki elmondja észrevéte­leit a munkákról, a munka megszervezéséről, és azt is hoz­záteszi, hogy szerinte mit le­hetne, mit kellene jobban csi­nálni. Arra nagyon ügyelek, hogy az embereknek ezek a helyes javaslatai meg is való­suljanak. Ki kell választani né­hány traktorost, aki átvegye az új gépeket? Tanfolyamra kell valakit küldeni? A szakmun­kásoknak több munkaegysé­get kellene adni? Mind-mind olyan kérdés ez, amit könnyeb­ben, és megnyugtatóbban és le­hetőleg közmegelégedésre old­hatunk meg sok tagunk javas­latának, véleményének ismere­tében és figyelembevételével.-“ Két év múltán az addig gyenge attalai termelőszövetke­zet több mint 42 forintos része­sedést és egységenként 6 forint prémiumot fizetett. A növekvő gazdasági eredményekben ben­ne van Gondos elvtárs áldoza­tos munkája és az is, hogy az elnök kora reggeltől késő estig az emberek között jár, buzdítja őket, és megszívleli jótanácsaikat. Ma ez a falu nyugodtan tekint holnapja elé. Ezért nemcsak a tagságnak, hanem az elnöknek is megvan és egyre erősödik a biztonság- érzete. Fonai M. Sándor, a fonói Aranykalász elnöke nyugodtan ment el a közgyűlésre. Tudta agyán, hogy ellenfelei estén­ként itt is, ott is összedugták a fejüket, és próbálták előkészí­teni leváltását. Ma is azt mond­ja: »Ha a népnek nem felelek meg, akkor odábbállok, legyen más az elnök.« Am a fonóiak túlnyomó többsége úgy találta, hogy elnökük továbbra is mél­tó a bizalomra, ezért megerő­sítették tisztségében. És hiába kiabálta a gyűlés befejeztével az egyik hangoskodó utcahosz- szat, hogy — szerinte — nem érvényes a választás, mégis az az igazság, hogy a fonóiak jól tudják, miért szavaztak így. El­nökük higgadt, megfontolt em­ber, és egyre határozottabban fellép a rendbontókkal szem­ben. Csak azok mesterkedtek ellene a közgyűlés előtt is. A tagság legfelsőbb fórumán azonban egyikük sem mert ki­állni a nyílt színre. Ha bárme­lyikük megteszi ezt, gáncsos- kodásáért megkapja a magáét a józan, gondolkodású tsz-gaz­dáktól. Mert az igazságos veze. tőt megvédi a tsz-tagok tömege némelyek támadásaitól. Igen, ez is biztonságot ad az elnök­nek. Ügy véljük, hogy éppen a fo­nói eset válaszol a jól dolgozó és mégis bizonytalanságban élő elnökök fő gondjára. A szö­vetkezeti vezető, ha helyt akar állni posztján, kell, hogy ne­met is mondjon azoknak, akik jogtalan kéréssel zaklatják, vagy akik fegyelmezetlensé­gükkel megsértik a rendet. A szövetkezeti gazdák közösségé­nek dolga, hogy ne engedje, hogy ók legyenek a hangadók. Előfordulhat, hogy valakit sé­relem ér. Ha elégtételt nem kap, nagy hangon mondja: »Nem kell nekünk az ilyen el­nök.« Ami azt illeti, a jogos panaszt orvosolni kell. Ám az egyszeri vagy egyéni sérelmet — bármilyen érzékenyen érinti is az érdekelt tsz-tagot — nem lehet a közösség sérelmévé nyilvánítani, s az ilyen eset nem lehet jogcím arra, hogy bárki csupán emiatt hangula­tot keltsen az elnök ellen. Félreértés ne essék: senki nem veszi védelmébe a szövet­kezeti vezetőt, ha jóvátehetetlen mulasztást követ el, ha súlyo­san vétett a tsz-taeság érde­ke ellen, ha hozzányúlt a köz­vagyonhoz, vagy hozzáértésből, emberségből elégtelenre vizs­gázott. Az az elnök sem érde­mel elismerést, aki közömbös vagy érzéketlen az emberek ügves-bajos dolgai iránt. Nem válik dicséretére az sem, ha kérés ellenére sem ad egy kö- teg Szalmát disznópörzsöléshez vagy fogatot azért, hogy a tsz- lag kukoricaszárat vihessen ha­za a tehenének. De azért azt mégiscsak az elnök egész tevé­kenységének mérlegelése után döntheti el a tagság, hogy az elnököt le kell váltani, vagy meg kell bírálni, hogy méltó-e tisztségére avagy nem. A tag­ság dönthet, nem néhány em­ber. Mert egy-két hangadó az nem az egész falu, még akkor sem, ha a hangoskodóbbja ál­lítólag a tagság nevében beszél. Ne az ilyenek hangja töltse be a közgyűlési termet; a közgyű­lésen a szövetkezet derekasan munkálkodó gazdái adják meg az alaphangot, ők irányítsák, formálják a közvéleményt. Be­lőlük nem a tisztségért való tü­lekedés és nem is a sértett hiú­ság beszél, ők a munka jogán beszélnek az ezernyi gonddal küszködő, a közért fáradozó, rátermett, emberséges vezető védelmében is. Ez a közszellem garantálja legjobban az elnök j biztonságát Kutas József i Losonczi Pál földművelésügyi miniszter sajtótájékoztatója a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről Losonczi Pál földművelés- ügyi miniszter a Parlamentben tájékoztatta a sajtó képvise­lőit a mezőgazdaság helyzeté­ből, az időszerű feladatokról. Bevezetőben vázolta a múlt (évi eredményeket. Mint mon­dotta: az 1962-es esztendő idő­járása rendkívül kedvezőtlen volt, a tenyészidőszakban ások évi csapadékátlagnak mindösz- sze 65 százaléka hullott le, és az is egyenetlenül. Ennek el­lenére a gabonafélék átlag szemtermése elérte a 11,9 má­zsát; ez az eddigi legjobb ter­més, hiszen 1959-ben, a köztu­domásúan jó időjárású évben 11,8 mázsa szemtermést takarí­tottunk be holdanként. 15 százalékkal rótt a tagság jövedelme neh m Ez az eredmény mindenek­előtt a parasztság jó munkájá­nak köszönhető, továbbá az anyagi ösztönzés kiszélesítésé- k, a nagyüzemi lehetőségek ibontakozásának. A mezőgaz­dasági üzemek 25 százalékkal több műtrágyát kaptak, mint a megelőző esztendőben, az ön­tözött terület 65 százalékkal növekedett, 3 300 000 hold mélyszántással indult az év, és 7000-rel több traktor állt rendelkezésre. A termelőszö­vetkezetek a kapásnövónyek- ből növelték terméseredmé­nyeiket, közös vagyonuk 20 százalékkal lett magasabb, o tagok jövedelme pedig 15 szá­zalékkal több, mint a megelőző évben. Több jól gazdálkodó szövetkezetünk volt, mint 1961-ben, ugyanakkor emelke­dett a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek száma is. Ezek­ben a mérleghiányos szövetke­zeti gazdaságokban a helyi ve­zetést nem sikerült kellő mér­tékben megszilárdítani, és így áz anyagi támogatás nem hoz­hatta meg a várt eredménye­ket. A fagy és a belvíz okozta károkról szólva a miniszter megállapította, hogy a Dunán­túlon, ahol végig hótakaró fed­te a vetéseket, a fagy számot­tevő kárt nem okozott. A korai vetések az erős telet a vártnál jobban bírták, míg a későiek általában 5—10 százalékos kárt szenvedtek. A búzák általában jól teleltek, a kiesés a szokott­nál nem lesz nagyobb. A tönk­rement vetések pótlására ele. gendő a vetőmagkészlet: mint­egy félmillió holdra elegendő tavaszi árpa, borsó, naprafor­gó, kukorica és más vetőma­got tartalékoltunk. Az őszről elmaradt kenyér, gabonavetést a kései kitava­szodás miatt tavaszi búzával nem lehet pótolni, ezekre a földekre elsősorban borsó, lu­cerna, burgonya, napraforgó kerül. Intézkedések az állattenyésztés fejlesztésére fejlesztésére. Többek között 4000 forintra emelte az üszők leellésekor nyújtott állami tá­mogatást, az üszőnevelés költ­ségét az állam meghitelezi a termelőszövetkezeteidnek, jú­lius 1-től a tej felvásárlási árát 20 fillérrel emelik, a tenyész. üszők átlagára 9000 forint kö­rül alakul ki. Ezenkívül a kor­mány jelentős mennyiségű ta­karmányt juttat központi kész­letből a szarvasmarhatartó termelőszövetkezeteknek és háztáji gazdaságoknak. Mind­ezek az intézkedések érdekelt­té teszik a termelőket abban, hogy a tehéntartást felkarol­ják, és elősegítik a tehénlét­szám növekedését, minőségi ja. vulását. A kocalétszám csők. kenésének oka főként a takar­mányhiány volt. A kormány, zat most jelentősen javította a kocakihelyezési, kocatartási és süldőnevelési akciók feltéte­leit. Az intézkedések hatékony­ságára jellemző, hogy egy hó­nap alatt 60 000 kocát helyez, tek ki a háztáji gazdaságokba és 20 000-et a termelőszövetke­zetekbe. Nagyobb gondot a rétek, legelők javítására A szigorú tél különösen ne­héz helyzetet teremtett az ál­latok átteleltetésénéi. Mégis a tejtermelés kisebb visszaesésén és néhány helyen — főleg a szerfás és szabadtartásos is­tállókban — tapasztalható kon­dícióromláson kívül az áttele- lést sikerrel megoldjuk. Az állatállomány nagyjából azo­nos az előző évivel, a tehenek és a kocák száma tavaly azon­ban csökkent. Ennek oka jó­részt az, hogy a marhahizlalás kifizetődőbb, mint a tehéntar. tás, s hogy a tejtermelésben bizonyos ráfizetés mutatko­zott. A közelmúltban intézke. déseket hozott a kormány a szarvasmarha törzsállomány Az időszerű tavaszi felada­tokról szólva a miniszter hang­súlyozta, hogy kedvező tavaszi és nyáreleji időjárás esetén, megfelelő trágyázás, növény- ápolás és vegyszeres gyomirtás mellett lehetőségünk van jó termés elérésére. Most, hogy a tavaszi munkákra mindössze másfél hónapunk maradt, a siker döntő feltétele, hogy a traktorokat kettős műszakban üzemeltessük, és hogy állandó gépjavító szolgálatot működ­tessünk. Nagy feladatot jelent az idei öntözési terv végrehaj­tása. Sok a teendőnk a rét- és legelőjavításban. Erre a mun­kára eddig nem fordítottunk elég gondot. A minisztérium most méri fel a feladatokat. A 2.5 millió holdnyi rét- és lege- iőterület linkből 600 000 hold megjavításával, újratelepítésé­vel. öntözésével megteremthet­nénk a gazdaságosabb tejter­melés feltételeit. A tavaszi munkákhoz kellő mennyiségű műtrágya áll ren­delkezésre. 1963 első félévében 21 százalékkal több nitrogén­műtrágyát használhatnak fel a mezőgazdasági üzemek, mint tavaly ilyenkor, az egy holdra (Folytatás a 2. oldalon) Megkezdődtek a tavaszi munkák a nagyatádi járásban A nagyatádi járás homokos talajú községeiben mozgalmas volt a hét vége, szántottak, vetettek a határban. Trakto­rok dübörögtek, fogatos vető­gépek rótták a táblákat, a burgomyaprizmák mellett szor­galmas asszonyok válogatták a gumókat, trágyát hordtak szét a fogatok a földeken — ez a kép tárult elénk járás szerte. Előkészítik a vetőburgonyát Az aprómagvakat elvetették, végeztek az őszi kalászosok Csíráztatják a burgonyát a kadarkúti Szabadság Tsz-ben. Üjhe- lyl János gondoskodik arról, hogy az öt kályha megfelelő hő­mérsékletet adjon a ládákban elhelyezett 2 vagonnyi vetógumó­íejtrágyázásával a nagykorpá­éi Fetőfi Tsz-ben, s most fe­jezték be az erdei munkákat is. A hatáir nagyobb része a késői olvadás miatt még sá­ros, nem bírja el a gépeket, de a fogatok és az emberek már kivonultak a földekre. Terítették az istállótrágyát, szórták a sziuperfoszfátot. A trágyázott földibe dohányt és előhajtatott burgonyát ültet­nek majd. Negyven asszony burgonyát válogatott. Az idén negyvenhat holdon lesz korai burgonyájuk, harmincegy hold dal több, mint tavaly. Ha to­vább tart a jó idő, hétfőn szánthatnak a traktorok. Két műszakban szántanak a traktorok A kutasi Második Ötéves Terv Tsz-ben már a múlt hé­ten elkezdték, s most a hét végére befejezték nyolcvan hold vöröshere vetését. A ve­téssel egy időben fogtak hozzá az ősziek fejtrágyázásához, s eddig mintegy kilencven hol­don végezték el ezt a mun­kát. A télen több mint két­száz holdra hordták ki az is- tállótrágyát burgonya, kukori­ca, paradicsom és uborka alá. Az istállóknál ezután felgyűl lemlő trágyát a tagok háztáji szőlőjébe és kertjére hordják. Hétfőn kezdik a trágyaterítést a közös területen. 180 hold ré­tet és legelőt fejtrágyáznaik, illetve vegyszeresen gyomtala- nítanak. 120 kiló műtrágyát adnak holdanként a fűhozam növelése céljából. Ugyancsak a jövő hét elején szántanak majd újiburgonya alá, és elő­készítik a talajt 50 hold bor­sónak. Az állami gazdaságban vö­rös herét vetettek. Ezenkívül mintegy 700 holdat fejtrágyáz­tak gépi és kézi erővel. A traktorok a hét végén kezdték el a szántást: 13 erőgép for­gatja a földet, valamennyikét műszakban dolgozott. Késő ősszel érkezett a gazdaság négy DUTRA-traktora, s eze­ket most próbálták ki a szán­tásban: öt dkefejjel szánt mindegyik. Kétszázötven dol­gozó burgonyát válogatott: a több mint 300 vagonnyi bur­gonyából rövidesen szállítanak is. A válogatással egy időben mindjárt fémzárolták is az ér­tékesítésre kerülő vetőgumót. Vetik a borsót Ott jártunkkor borsót vetet­tek a szabási Béke Termelő- szövetkezetben. Fogatos vető­gépek végezték ezt a munkát szakaszosan, hogy a termés ne egyszerre érjen be. Így elke­rülik a munkatorlódást a be­takarításnál. A tervezett 60 holdból 25 holdat vetettek el eddig. A hét végére 410 hold őszi vetés fej trágyázásával vé­geztek. Négy traktor szántott a határban, s a fogatok egy része a melegágyakhoz hordta az istái] ótr ágy át. A prizmák­ból harmincöt asszony váló« gáttá a vetőgumót. A tsz ve-, zetői úgy tervezik, hogy a jö­vő hót elején elültetik az őszi szedésű burgonya egy részét. a R.

Next

/
Thumbnails
Contents