Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-26 / 71. szám

Fürdőt építenek szol losgyoro hon AZ MSZMP MEGYEI B1ZOTTS AGA-ES A MEGYEI TANACS LAP-jA Ki mit tud? a Mecsek alján Jegyzetek a televízió pécsi vetélkedő műsoráról Nagy népszerűsége el­lenére — így reflektorfény­ben látva, közelebb a kamerá­hoz — igen vegyes érzéseket támasztott a televízió Ki mit tud? műsora Pécsen a Fegyve­res Erők Klubjában. S ebben a véleményben talán egy kicsit osztoznak velem azok is, akik a képernyő előtt ültek szom­baton délután. Ügy gondolom, hogy ha ezzel a rendszerrel folytatódik a tv kétséget kizá­róan legnagyobb táborral ren­delkező adása, elkerülhetetlen a visszatetsző jelenségek és fo­nák helyzetek sorozata. Ez pe­dig nem használ a közízlés fej­lesztésének, s nem használ mű­velődéspolitikánknak sem. Nézzünk e tapasztalatokból néhányat. Általában a műsor összeállí­tásakor sok, a hivatalos szak­értők szerint is művészileg nem kifogásolható műsorszám ki­marad, holott a közönség szíve­sen látná őket (esetleg szíve­sebben, mint sok mást). Tud­nunk kell azonban, hogy a szer­kesztőket köti egyfelől a négy műfaj (vers-próza és ének-zene előadása; tánc; egyéb) megfe­lelő aránya az egy óra negy­ven perces műsorban, másfelől e kettős kötöttség mellett a sok és egyre több kiemelkedően igényes szám közül témában is a lehető legváltozatosabbat kell — pontosabban kellene — kiválasztaniuk. Hasonló meg- okolással nem kerülhetett a kamera elé a Somogy megyei BM-együttes és a Táncsics Gimnázium kamara-együttese. Az utóbbinál kétségtelenül az lett volna a korrekt eljárás, ha a pécsi zeneművészeti szakis- kolások vonósötösét csak a ka­posvári gimnazisták meghall­gatása után iktatják a műsor­ba — ha jobbnak találják őket Ilyen esetben gyenge vigasz az az ígéret, hogy Szegeden vagy Pesten fölléptetik őket. A másik észrevételünk: mű­velődéspolitikai szempontból egyre inkább vitatható az ügyességi számok létjogosult­sága olyan műsorban, amely­nek a karakterét, a gerincét körülbelül nyolcvan százalék­ban a liánom művészeti ágiból merítik. Mi történt legutóbb? Amikor a hetedik szám után kiderült, hogy a műsor időben »csúszott«, közölték a 8. és 9. számmal versenyző két kapos­vári kislánnyal, Fábián Évával (versmondás) és Kaminszky Katival (táncdal), hogy sajnos, kimaradnak. »Pechjük« van? Igen. A többi jöhet. Állítólag ilyesmi gyakorta előfordul. Ez — szerintünk — a versenyek történetében példátlan igazság­talanság, és a vetélkedő szel­lem arculcsapása. S ilyen eset­ben különösképpen visszatet­sző az úgynevezett egyéb szá­mok műsorra tűzése. Visszatet­sző, mert ugyanakkor ott lát­tuk a bombasztikus, de fantá­ziátlan és dilettáns fogpöcköló triót (amihez sem tudás, sem zenei felkészültség nem szük­séges, bárki megcsinálhatja, akinek hallása van). És még műfajon belül is, mint Parragi Zsuzsa (bűvész. 4.) esetében láthattuk, hiába mutogatja oroszlánkörmeit a szellem, az ügyesség, ha ellene »foggal« (s talán egy kis mellkassal is) küzd a nyers erő. Érthető a két indokolatlanul ttiszkvaliü- kált« tehetséges fiatal megbán- tottsága. Vannak ellenérzé­seink, kétségek támadnak bennünk. Nem szenved-e csor­bát népművelésügyünk a ve­télkedőkön, ha a múzsák egyre több alkalommal háttérbe szo­rulnak — vagy szóhoz sem jut­nak — varieté »attrakciók« miatt? S vajon szerencsés do- log-e olyan műsorszámoknak a beiktatása, amelyek a szóra­koztató jellegen túl nem adnak valami többletet, valami ízlést, esztétikai érzéket alakító több­letet ebben az adásban a leg­alább kétmillióra becsülhető nézötábomak? S egyáltalán a kamera elé kerülni ebben a stádiumban a szerencse, a vé­letlen dolga-e, vagy a vaksors különös kegyeiből lehetséges? Ügy érezzük, a tv-nek ez a műsora már régen túlnőtt ed­digi rendszerén és keretein. S ha nem indul meg a jövőben egy egészséges műfajbeli — és műfajon balüli! — differenciál lódás, akkor a döntő után egé­szen nyugodtan megrendezhe­tik a Ki miben »pechesek« ve­télkedőjét. Biztosan lesznek egy műsorra való számban ilyenek! A műsor — eltekintve az említett hiányosságoktól — egészében a színvonalasabbak közé tartozott. Előbukkantak azonban gyönge oldalai is. Nem volt szerencsés a műfaji ará­nyok kialákítása. Soknak érez­tük a táncot; a négy szám kö­zül három — nagyjából témá­jában is hasonló — népitánc- kompozícáóí láttunk. A három könnyűzenei produkcióból táncdalt csupán egy alkalom­mal hallottunk, bár- az igények többet kívánnak. A komoly ze­nét viszont mindössze a vonós kvintett és Takács Klára (Ka­posvár, Munkácsy Gimnázium) megkapóan szép, kulturált és eddigi föllépéseinek talán ép­pen legsikerültebb daléneklé­se képviselte. Megérdemelten jutott a vetélkedők történeté­ben első ízben harmadiknak a vonatra a szintén kiváló tánc- dalkettős és a népdalénekes kislány mellé. Hasonlóképpen — az irodalmi színpadok kor­szakában —; kevésnek éreztük az elhangzott két költeményt Babits Danaidák- című’ verse másodrendű szerepet kapott; a figyelmet okkal, a pécsi gim­nazista lányok modem tánc- konmozíciója kötötte le. A ZSÜri többször igen ne­héz helyzetbe került, de egy kivétellel (eröművész, 15.) ál­talában jól, igazságosan látta el feladatát. Megyeri Károly gördülékenyen, frissen, szelle­mesen vezette a vetélkedést. Az időbeli csúszásról nem te­het, tőle telhetőén sürgette a zsűrit az elhúzódó vitás dön­tések alkalmával. Wallinger Endre Régi tervet valósítanak meg ebben az évben Szöllősgyörök lakói. Evek óta majd minden tanácsülésen szó esett arról, hogy nagy szükség lenne egy tisztasági fürdőre. A tanács szorgalmasan gyűjtötte a pénzt erre a célra. Két évvel ezelőtt a tisztasági versenyt ez a falu nyerte meg »A megye legtisz­tább községe« címmel együtt 60 000 forint jutalmat is ka­pott a falu. Ezt a pénzt is bankba tették, és megrendelték a fürdő terveit. Félmillió forintba kerül a fürdő. Az épületben hat férfi, hat női kádfürdő, négy-négy zuhanyozófülke lesz öltözőkkel és mellékhelyiségekkel. A fürdőt a falu központjá­ban. a posta melletti telken építik föl. Rövidesen megkez­dik a munkát. A téglát már a helyszínre szállították. A la­kosság 150 000 forintot ajánlott fel a községfejlesztés céljára. 45 000 forint értékű társadalmi munkát vállalt a falu népe. Sok kárt tett az épületekben a hó és a fagy Amikor megkezdődött a hó­olvadás, sokszor csengett a te­lefon a Kaposvári Ingatlanke­zelő Vállalatnál A lakók ar­ról panaszkodtak, hogy beázott a tető, vagy hogy megrepedt a vízvezeték, sürgős segítséget kémek. Nem véletlen, hogy legtöbb­ször e kétféle hibáról érkezett jelentés. A téd ugyanis nagyon megviselte az épületeket. A nagy hidegben a víz belefa­gyott a vezetékekbe, és megre- pesztette őket- Amikor a jég fölengedett, a víz betört a pincékbe, lakásokba. Az enyhülés próbára tette a háztetőket is. A csatornákba A belvizek idején A növénytermesztő brigád munkába megy. (Endrődi István rajza) befagyott víz megakadályozta, hogy a hóié zavartalanul le­folyhasson. Emiatt sok helyütt beázott a mennyezet vagy az oldalfal. Az Ingatlankezelőnek január 1-től eddig 187 tetőbe­ázásból keletkezett kárt kel­lett helyrehoznia. 473 esetben fordult elő csőrepedés. Ma is még napról napra akad tél okozta hiba az épüle­tekben. Sok olyan vízszivár­gásra bukkannak, amelyet csak jóval a csőrepedés után lehet észrevenni. A vállalat mindent megtesz, hogy a hibá­kat a lehető leggyorsabban ki­javítsa. Gyermekei nélkülöztek, ő meg italozott Egy éva és kéthónapi szabad­ságvesztésre, háromévi jog­vesztésre ítélte a Nagyatádi Járásbíróság Herceg Lajos kis» bajomi lakost Herceg kőmű­vesként dolgozott, és elég jól keresett. Fizetését azonban nem családjára fordította, ha­nem állandóan italozott. Fele­sége kérésére sem hagyott fel a mértéktelen alkoholfogyasz­tással. Volt olyan időszak, amikor többet tartózkodott a kocsmában, mint munkahe­lyén. Amikor felesége emiatt szólt neki, és öt gyerekükre hivatkozott, megverte. A gye­rekek sokat nélkülöztek, kop­laltak, és csak a szomszédok­nak köszönhető, hogy nem be­tegedtek meg. Herceg rendszertelenül dol­gozott, és mivel keresete nem volt elég az italra, lopni kez­dett. Somogyi Sándorné kis­baj omi lakostól órát vitt el, az állami erdőből pedig fenyőfá­kat szerzett. A bíróság felelős­ségire vonta, s egyszer már megbüntették a tartási kötele­zettség elmulasztása miatt is. Amikor 1961-ben kiszabadult a börtönből, a Kutasi Állami Gazdaságban kapott munkát. Keresetéből azonban csak két­szer adott haza, akkor is mind­össze 500 forintot, noha a bíró­ság az öt gyerek után 800 fo­rint tartásdíj megfizetésére kö­telezte. Keresetét most is ita­lozásra költötte, részegen járt haza, és gorombáskodott csa­ládjával. Mindezt figyelembe véve hozta meg ítéletét a bíróság, ezenkívül kötelezte Hercegei, hogy kényszer-alkoholelvonó kezelésen vegyen részt. Hozzátartozik az ügyhöz, hogy Herceg az ítélethozatal előtt Budapestre ment, alkal­mi munkákat vállalt, és nem jelentkezett be, nehogy letilt­sák a bérét. A bíróság elfogató­parancsot adott ki ellene, és előzetes letartóztatásba helyez­te, mert csak így lehetett biz­tosítani, hogy a tárgyaláson megjelenjen. Az alábbit tréfának szán­tam lélegzetvételnyi balese­temről. De a tréfálkozás mö­gött a gyakorlati életben va­ló botorkálásaim jelképe ez, s nemcsak az enyém. Néha a legegyszerűbb dolgokból is megbukunk. Tanulság? A ta­nulság mindenkinek a maga dolga Tehát: én, megrögzött váro­si ember csőin ezt a négy to­jást látom; az egyszerű fel­adat: forralni kell őket víz­ben, hogy a fehérje, sárgája megkeményedjék, aztán majd mindegyik tojást negyedébe vágni a vacsoratálhoz. Az em­beriség előtt úgyszólván nincs lehetetlen. De az ügyetlenség­nek sincs határa, én pedig az ügyetlenekhez tartozom. Vagy­is előbb lábast kell keresni; micsoda titkai vannak a kony­haszekrénynek! Mennyi tárgy szolgálja az embert. Ezek itt darálók. Lusta vagyok rágni? Megaprózzák a húst, a mákot, a diót, én csak nyelek, ezért vannak daráló rabszolgáim. Szita! Nem tudom-, mire váló, de van. Ha kikérdeznek, sze­mélyi tulajdonom: sok-sok könyv, ruhák, fehérneműk, golyóstollak, képek, apró szo­boralakok — és egy szita. Ez a lábas talán jó lesz. Talán? Most döntenem kell, alumínium vagy zománcos — a felelősség súlyának mázsája kezd rám nehezedni. Azt hal­lottam, legjobb tojást főzni... de melyikben? Annyi kalan­dom volt már szép nőkkel, irodalmi remekkel, fasiszták­kal, hódító zenékkel — most itt ez a lábas ... Hideg vízbe hell-e föltennem vagy forró­ban? A tojásokat lepje el ter­mészetesen a víz. Mavgham­nál olvastam: sót kell tenni a vízbe, nehogy a. tojások megre-i pedjenek. Él-] jen az iroda­lom! Körmömet egy kicsit meg-\F pörkölte a fa, mikor a tü-'f~ zet meggyújtot­tam. Pfff... gáz fújt' egyet, óriási vörös láng, aztán el­alszik. A kony-l ha, úgy lát­szik, idegennek tart, pedig az én bériemé __________ nyemhez tar­tozik, az én konyhám. Gáz­szag van. Aztán: az életben minden megoldódik egyszer. Szabályos lábas, szabályos gázláng, sza­bályos víz, benne a tojások és só, ahogy Maugham írta. Él­jen! Nincs más hátra, mint kivárni a tíz (7.. .) percet, mig a tojások megkeményed­nek. Kimehetnék a konyhából, nyertem az életből tíz percet, ezalatt a technikai civilizáció tojást főz nekem, már tudni­illik a lábas és a gázláng. Dez nem tudom levenni a szeme­met a lobogó vízről. Micsoda jó csoda: az égő gáz meleggé változik, bugyborékoltatia a vizet, a tiknyomok (tojások) topognak a forróságban, néha meg is fordulnak; másik cso­da: most válnak eledellé, fe­hérje, zsír, vitamin... Ekkor valami roppan. A tár­gyak zaja olyan különös, le­fordíthatatlan beszéd! A tojá­sok összekoccannak. Az anya­tyúk féltése rohant tálán be a konyhába óvni ivadékait a for­ró váztól. Még egy roppanás! A tojások bel­sejében valami történt. Ez is titok, legalább nekem. Ijedten látom: fehérje és sárgája fel­lázadt a mész- héj börtöne el­len, vulkán tor ki, a lábast ha­bos tajték bo­rítja, tojásláva ömlik, 'fehér ^ hab, sárga mál- vulgári- " sam, mintha a tojások helyén rántotta úszna a lábasban mindinkább növekedve. Ha így tovább, túlcsurog a lába­son, konyhán, lakáson, emele­ten, eltemet a vizes rántotta, ej, mi a kő, tyúl-anyó, kend, — mi ez, jettatore, vérbosszú? A víz lobog, mint a szerelem, a tojások pattognák, a félel­metes, undok rántotta növek­szik, mit tegyek? Talán rosszul választottam a lábast? A felelősségérzet most már leránt hínárjába, elvesz­tem. Hogyan lehetne a repe­déseken visszadugni ezt az il­legális rántottat, ezt az elvi- zezödött fehér—sárga masszát, miért is nincs egy macskám, hogy pecsenyének adjam át neki a néhai tojások kiforrt belsejét? Gázlángot gyorsan elzárni, igen, de azután? A mű tönkrement, a tyúké és az enyém, a közös mű. Bélyeg a homlokomon: selejtgyártó! Döbbenten nyúlok a lábas után: megharap a fülével, ve­szettül forró, ezt elfelejtettem ámulatomban. Maugham, én beletettem a sót a vízbe! A világ forog velem. Hová kell önteni ezt a tojáslét, ezt a bu­ta sűrűséget, a szeméttartóba, a vízvezetékbe? Most már a konyha is bosszút áll, a tá­nyérok kinevetnek, rajtam ka­cag a gáztűzhely, ujjal mutat rám a seprűnyél. Az igazi férfi nem adja meg magát! Újabb lábas, újabb fejtörés — no, most zo­máncos ba. Beleteszem a vízbe a sót! A gyufa nehezen gyul­lad, vizes kézzel, ó, olvasó, nehogy megfogd a gyújtó fosz- foros fejét! Indulok az éléskamrába újabb tojásokért. Lassan, láb­újhegyen, óvatosan, lélegzet­visszafojtva, közben mindemre fülelve, közömbösnek mutatott arckifejezéssel: meg ne sejt­sék a tojások, hogy meg aka­rom főzni őket! Óvatosan, lá­gyan, apai szelídséggel teszem őket a vízbe, álmodjanak szé­peket. Mi lesz, nem tudom. A végzet kezében vagyok, ó, to­jások. Bodó Béla SOROK, Kényes a „jó hírnevére“ Edda Mussolini, az egyko­ri olasz diktátor lánya, Cia- no gróf özvegye pert indí­tott Carlo Lizzani rendező és Dimo de Laurentis film- producer éllen, és követelte, hogy a Veronai per című filmjüket tiltsák be, és ko­bozzák el. Az ok: a film »bemocskoilja elhunyt férjé­nek emlékét«. * * * Macskakorlátozás Az egyesült államokbeli Dallas város hatóságai ren­deletét adtak ki, amelynek értelmében egy család leg­följebb négy macskát tart­hat. A hatóságok kénytele­nek voltak ehhez a rendsza­bályhoz folyamodni, mert a macskák száma elérte a 175 000-et, ami óriási szám a város lakosságához képest Bármennyire szeressék is a háziállatokat ■— vélekednek a városatyák —, mégiscsak gondoskodni kell a »kisebb­ségben levő emberek« egész­ségéről. * * * A négyéves Kati elém tartja tenyerét. Két szem cukor van rajta, egy rózsa­szín és egy fehér. Udvaria­san megkínál: — Tessék, válasszál! — Aztán habozva hozzáteszi: — De a rózsaszín az enyém! * * * Mesélnem kellett Zsuzsi­nak. Mivel éppen el voltam foglalva, egy közismert me­sébe kezdtem, ami nem vont el a munkámtól. — Ne ezt mondd — sza­kított félbe a kislány —, egy maszék mesét mesélj! — Hát az milyen? — Az olyan, amit most éppen te magad gondolsz ki. » * * Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok ateínöke meglepő nyilatkozatot tett közzé a napokban. — Az USA — úgymond — körülbelül annyit költ évente a kozmosz meghódí­tására, mint az amerikai nők púderra, rúzsra és kö­römlakkra. Tekintettel arra, hogy az amerikai nők is hódításra költik a felbecsült összeget a párhuzamos befektetések összehasonlító jellegű ered­ményeire is kíváncsiak let­tünk volna... * * • Victor Matture hollywoo­di filmszínész nemrég köz­napi. polgári foglalkozást választott magának. Televí­ziós készülékeket árul. El­határozásának okát így fo­galmazta meg: »Nagyon szeretem a filmművészetet, de pályafu­tásom során, sajnos, csak hülye filmekben léphettem föl. S ami a legszomorúbb: olyan hülye filmekben, amelyekre már egy fél óra leforgása után nem emlék­szik a közönség...« * * * A norvégiai Begnhard Klceften és motorkerékpár­ja együttesen 130 évesek. A motorkerékpár 47, a tulaj­donosa pedig 83. Kloeften ma is szorgalmasan járja az Oslo környéki országutakat, s kiváló motorkerékpár-ver­senyző hírében áll. 1916-ban vásárolt motorkerékpárja még ma is kifogástalanul működik. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrsünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helvi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomd*- ipari Vállalat kaposvári üzemében# Kaposvár, Latinka S. u. fi.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents