Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

A KOLDUSDIÁK Színhazunk legutóbb Millöcker A koldus- diák című müv Ível jelentkezett az operettszín­padon. Mozgalmas, ötletes előadást láthat­tunk Szilagyi Sándor rendezésében. Tarr Béla meseszert! díszletképe megteremtette az operett világ vo >zó légkörét, s a zene, mely jobbára valóban az operettből s Millöckertől való, kellemes perceket szerzett a közönség­nek. A műsorban olvashatjuk ugyan, hogy a bécsi zeneköltő remekét Bethlen B. László átdolgozta, kimaradt azonban egy nagyon lé­nyeges mozzanat, az ti., hogy ki és miért spökelte meg az operettet különböző tnyalánk- ságofkkal. Nemcsak a zene, a szöveg is át­alakult. csorbát szenvedett sok helyütt, s az az érzésünk, hogy ez a »művi beavatkozás« nem tette telje-ebbé a közönségsikert. A ren­dezésben is felfedezhettünk néhány vitatható szánté gyerekes ötletet, mint például a tisztek -ólfogása«, aim mesébe iHő lehet ugyan, de üfct kissé felbosszantja az embert »egyszerű­ségével«. (A tiszteket ugyanis egy kötéllel te­relik össze, s ők egyszeriben tehetetlenné válnak, hogy tovább folytatódhassák az elő­adás.) A színiház zenekara igazán kellemes, szép perceket szerze t Várkonyi Sándor vezetésé­vel. Hangulatos, kidolgozott, szép volt a mu­zsika. Egyetlen észrevételünk volt csupán: a tempókat nem bírták az énekesek, nem bír­ta a kórus sem, s hogy miért? Valószínű, Palmatieza grófnő és a rendőrfőnök. 11a és (.'serényi Béla..) (Kürthy bárom női főszereplő: Pálfy Alice, Kürthy Ila és Hubay Ani­kó. A háttérben Miéi szláv: Szabó István. hogy nem ezekhez a ttiShaj- Sofct tempókhoz szokott az együttes, s láthatóan most meglepődött»., Jól sikerült a szereposztás. Remek figurát teremtett So­mogyi Géza Qllendar és Cse- rényi Béla Rampaesek rendőr­főnök szerepében. Hubay Ani­kó és Pálfy Alice szinte ki­egészítette egymást. Hubay hangja egyre figyelemremél­tóbb, Pálfy érettebben, ked­vesen játszik. Az előadás leg­problematikusabb szereplője — rajta kívül álló okokból — Csányi János. Nem tudni, máért nem látják már be szín­házunk vezetői, -hogy barito­nistáival —• mert Csányi az —, nem lehet, nem szabad bonvivánszerepet énekeltetni. Ez az erőltetés árt mindenek­előtt a művésznek, tönkrete­szi a hangját, lejáratja a kö­zönség előtt, s árt a színház­nak is. Lehet, hogy kényszer­megoldás, mé­gis az a véle­ményünk, hogy a színháznak egyetlen művé­szét sem szabad ilyen nehéz helyzetbe hoz­ni. Emlékez­zünk csak az első felvonás­ra: a magas hangoknál. — érthető — csak láttuk, hogy a címszereplő énekel, de nem hallhattuk. Ilyen körülmé­nyek között a művész min­den törekvése igyekezete hiá­bavalónak bi- Bronlsalava és ■anyui. Figyelmeztető jelenség ez, hisz az utóbbi években soha­sem volt teljes az operettgar- nitúra. Vagy szubretthiánnyal küzdött a színház, vagy a pri­madonna szerepkörét, a tán- cosfcomdfcus helyét, vagy ép­pen a bonvivánét nem tud­ták megnyugtatóan betölteni. Az előadás a bemutatón telt ház előtt zajlott le. A főbb szerepekben még Kürthy llá- val, Szokolay Ottóval és Ba­lázs Andorrai találkoztunk. Körmendy Éva táncai és Gár­donyi János jól sikerült maszkjai hozzájárultak A koidusd-iák kaposvári sikeré­hez. Jávori Béla Ollendorf ezredes cinkost keres. (Szokolay Ottó, Somogyi Géza, Cserényi Béla, Balázs Andor és Kiss László.) Száz gyerek álma Betört és kicsúzlizott ablakok, összefinkált falak és piszkos lépcsőházak éktelenítik Kaposváron a Beloiannisz utca 5. számú bérházat. Száz gyerek lakik itt. Értük és miattuk gyakori a veszekedés. A KIK jegyzőkönyvei elgon­dolkodtató számokat tartalmaznak. Károk, tetemes károk. Gyerekkéz műve mind. Pedig ezek a gyerekek semmivel sem rosszabbak, mint más házakban lakó társaik. A legfontosabbról mindig meg­feledkeznek a szigorú, a büntetést vagy kártérítést kérő il­letékesék. Ariéi, hogy ilyen ház nincs több a városban. Itt nincs udvar. Azaz van egy néhány méter szélességű szabad hely közvetlenül az udvari részen. De itt kora tavasztól ké­ső őszig ruhát szárítanak. Ez a terület még erre a célra is kevés. Játszani nem lehet nem szabad. Az utcán sem. A szülők előtt ott az elszomorító tragédia: egy kisgyerek man­kóval jár. Hova menjenek, mit csináljanak? Érthető, hogy a gye­rekek szeretnének egy zavartalan zugot keresni. Jobb hí­ján járják a pincéket, firkálnak a falakra, és még akarat­lanul is kárt tesznek. Lenne megoldás. A ház mögött van egy beépítetlen kert, a tűzoltósággal határos. Zöldséget és kukoricát ter­melnék benne. Mór évekkel ezelőtt szóba jött, hogy meg­kapják a gyerekek a kertet. A szülök felajánlották, hogy társadalmi munkáiban magas kerítést építenek és parkosíta­nak. A -bürokrácia áthúzta a tervet (állami telekről van szó). A ház lakói már sokszor föl tették a kérdést : Néhány kiló kukorica vagy száz gyerek érdeke a fontosabb? Az In­gatlankezelő Vállalat nemrég gyerekgyűlést tartott a ház­ban. A hozzászólók — csupa kiseverek — kivétel nélkül azt kérték a bácsiktól, hogy segítsenek a kertet megszerez­ni. — Ez a mi álmunk — mondták, — s ha valóra válik, kevés lesz a kár. Háromévi huzavona után a városi tanács tegyen pontot az ügy végére. Váltsa valóra száz kisgyerek álmát. N. S. SOROK. Megjelent a Somogyi írás márciusi száma A napokban jelent meg a Somogyi írás márciusi száma. Hatvannégy oldalon húsz szer­zőnek az írását tartalmazza, és a 22. oldalon Z. Soós István fa­metszetét mutatja be. Első he­lyen közli Gyergyai Albert hangjátékámak- a Rousseau boldog óráinak második ré­szét. Gábor Andornak halála évfordulója alkalmából Nyár­végi alkony c. költeményét, Szűcs Lászlónak, Fekete Lajos­nak. Ténagy Sándornak, Veress Miklósnak és Lázár Tibornak két-kót versét s még négy má­sik szerző költeményeit olvas­hatjuk benne. Földeák János, Csákvári János és Somogyi Károly egy-egy elbeszéléssel, Somogyi Pál regényrészlettel jelentkezett ezúttal. A Megyénk múltja és jeleme- rovatban Urai Miklós tollából Somogy a felszabadulás előes­téjén címmel részletet olvas­hatunk a szerző egy készülő ta­nulmányából- Bellyei László két megjelent kötetről, Gyenes Zoltán a közgazdasági techni­kum emlékkönyvéről írt a Szemle-rovatban. Gáts Tibor Bábművészet Somogybán című cikke található a Művészet-ro­vatban. Tavasz a falusi boltokban (Tudós Hónktól.) Az utóbbi két hétben telje­sen megváltoztak a falusi bol­tok kirakatai. A legújabb diva- tú öltönyök, felöltők, női és gyermekruhák, kötött ruhák és fehérneműk kerültek a zor­dabb időre emlékeztető téli cikkek helyére. A falusi szaküzletek vezetői idejében beszerezték a leg­újabb divatai tavaszi ruházati cikkeket. A nagykereskedelmi vállalatoktól több mint 10 mil­lió forint értékű árut vásárol­tak. Megyénk falusi száküzle­teiben mintegy 65 millió fo­rintnyi ruhanemű van. Ebből csaknem 18 millió forintra rúg a tavaszi ruházati árukészlet értéke. Sok motort adnak el a vas- műszaki szaküzletekben. 150 motor és mintegy félezer ke­rékpár van a boltokban. Kere­setté vált a porszívó és a hű­tőszekrény. Szulókban például a zárszámadás után nyolc hű­tőszekrényt vásároltak a tsz- parasztok. Pcfróle ft nt lámpa A kaposvári vasútállomásnál, a Béke Szálló előtt és a Kossuth té­rem levő új hír­lapárusító pavilo­nok kedves szín­foltjai a város­nak. Kár, hogy a Béke előtt még ma is üresem ásít az új pavilon, s a mellette levő, egy cseppet sem tet­szetős deszkabódé- bam kínálják az újságokat. Még vigasztalanabb ké­pet nyújt estén­ként a Kossuth téri új hírlapáru­sító pavilon. Bár csupán néhány méternyire van tőle a legközeleb­bi villanyoszlop, hónapok óta kép­telenek bevezetni a villanyt. Az új­ságárus nénike petróleumlámpa »fényénél« vakos- kodva kénytelen a vásárlókat ki­szolgálni. Kályha sem fér a piciny helyiségbe, így a télen sokat kel­lett fagyoskodnia. Petróleumlámpa, vele szemben pe­dig nagyvarosnak, modern neonfel- iratok! Szép »össz­kép«! Javasoljuk: adják ajándékba a petróleumlám­pát amnak, aki fe­lelős azért, bőgj' még mindig nincs villany ebben a pavilonban. Sz. L. Janitzkv: Pálfy Alice és Szoko- Uy Ottó, Megtartotta megyei küldöttgyűlését a XIOSZ Hétfőn tartotta megyei kül­döttgyűlését a Kisiparosok' Or­szágos Szervezetének Somogy megyei csoportja. A választ­mány beszámolóját Endrédi Lajos, a KIOSZ megbízott me­gyei titkára ismertette. Ele­mezte a tagság négyévi mun­káját, számot adott arról, hogy a vezetőség milyen eredmé­nyesen dolgozott, és fölvázolta a jövő terveit. A megyei választmány mun­kájáról szólva megállapította, hogy a ráháruló feladatokat teljesítette. A beszámoló szó­lott arról is, hogy a kisiparos­ságnak jó kapcsolata van a helyi párt-, társadalmi és ál­lami szervekkel. Ezt bizonyít­ja az is, hogy a járási nép­frontbizottságokban tizenhét, a községi nópfrontbizottságök- ban pedig kétszázhúsz kisipa­ros működik. Endréd! elvtáns a továbbiak­ban megemlítette, hogy az el­múlt négy óv alatt a megye kisiparosainak 35—40 százaléka lépett ktsz-be vagy vállalathoz. Ez időben 661 új iparengedélyt adtak ki. Az előadó ezután a dolgozók szakmai fejlődéséről beszélt. Csak a múlt évben — mondot­ta — mintegy négyszáz kisipa­ros vett részt szakmai tovább­képző tanfolyamon. Ez azt mu­tatja, hogy ezen a téren jelen­tős javulás következett be. A beszámoló a továbbiak­ban a kontárkérdésset foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy a kontárok elleni küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság és a hatóság összefog egymással. A jövő terveiről elmondotta, hogy állandó figyelmet kell szentelni a helyi iparpolitikai terv végrehajtására. Mindent el kell követni, a lakosság za­vartalan ellátásáért. Mivel a növekvő igények megkövetelik a szakmai tudás állandó fej­lesztését, ezért nagy gondot kell fordítani a szaktanfolya­mok és üzemlátogatások ren­dezésére, gyarapítani kell a politikai és az általános mű­veltség emelését szolgáló elő­adások számát. A választmány beszámolóját élénk vita követte. A felszóla­lók között volt Kutas János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, dr. Halász János elvtárs, a Haza­fias Népfront megyei titkára, Iharosi elvtáns, a megyei ta­nács ipari osztályának képvise­lője. A vita után a beszámolót és a határozati javaslatot elfogad­ták. Végül megválasztották az új választmányt. Nyájőrző róka Olvasom, hogy egy jugo- J szláviai földműves az ősszel | egy fiatal rókakölyköt fogott j az erdőben. Hazavitte, táp­lálta, fölnevelte, megszelídí­tette a kis jószágot. A róka- kölyök annyira megszokta a ház kőiül élő baromfiakat, hogy egyikben sem tesz kárt, sőt a legelőre kihajtott bir­kákat éppúgy őrzi, mint va­lami juhászkutya. Lám, lám! A kutyából nem lesz szalon­na, de az alattomos rókából lehet jó »kutya« ... — vm — * * * Furcsa megszokások Jean Rostand, a világhírű biológus és André Morois, az ismert francia író, mindket­ten akadémiai tagok, mun­kaszokásaikról beszélgettek. — Ha gondolkozom — mondta Rostand —, kinyúj­tom a lábam az asztal alatt, ha pedig írok, mindkét lá­bamat a szék alá húzom. — Kedves Rostandom — válaszolt Morois —, abból, amit mondott, nyilvánvalóan következik: amikor ír, nem gondolkozik... Ideális házasság Egy londoni ciikuszj artis­tanő házasságot kötött egy tűzoltóval. Nincs ebben sem­mi különös, mégis valameny- nyi londoni lap beszámolt a frigyről. A tűzoltó ifjú fe­lesége ugyanis — tűznyelő. ... Sidneyben tisztasági hetet rendeztek. A város vezetősé­ge felszólította a lakosságot, hogy minden fölösleges hol­mit, limlomot rakjanak ki a ház elé, az úttest szélére, hogy a szemetet el hordhas­sák. Egy autó is állt ezekben a napokban az út szélén, ütött-kopott, ócska batár volt — a köztisztasági dol­gozók mégsem nyúltak hoz­zá. Egyik rozoga kilincsén ugyanis egy papírlap függött ezzel a szöveggel: »El ne vidd! Nem szemét! Autó! Jobbra nem telik!« * * * Édes dolog... Színhely: Vörös Csillag Filmszínház. Pereg a film, az egyik páholyból suttogás hallatszik. — Tessék! — súgja a férfi. — Nem kell — válaszolja a nő. — Fogadja ét! — Nem, tegye efí — Na, itt van! — Mondtam már, tegye el! Csend, később ismét a nő: — Ne rakja ide! Halk kuncorgással figyelik a közelben ülők a párbeszé­det. Miről lehet szó? Végül a szomszéd páholyban ülő férfi oldja meg a rejtélyt: türelmét vesztve így szól a zajongókhoz: — Fogadja el azt a cso­koládét, kisasszony, mert nem tudok figyelni a film­re! — sm — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknáj és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár* Latinka S. u. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents