Somogyi Néplap, 1963. március (20. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-21 / 67. szám

Csütörtök, 1963. március 21. s SOMOGYI NÉPLAr Szélmalomban* Tüskevárért BOGDÁN JÓZSEF AZÓTA MÁR KÖZSÉGI TANÁCSTAG Berzencén. Fiatal ember, tele tcnniakar ássál. Még a választá­sok előtt ismerkedtem meg ve­le. Végighallgattam panaszát arról, hogy választóira, a tüs­kevári cigányokra «nem néz még az Isten sem«. Pedig a Berzencétől öt kilométerre fék vő Tüskeváron igyekvő, törek­vő emberek élnék, akiknek leg­hőbb vágyuk otthagyni az er­dei kunyhókat és beköltözni a faluba. Igen ám. de melyikbe? Szen- ta egy kilométerre van a tele­püléstől, Berzenoe pedig, ahova közigazgatásilag tartoznak, öt kilométerre. Szentára járnak a gyerekek iskolába, a szülők vá­sárolni, egynémelyüké itt is dol­gozik. Az »anyaközség«-be csu­pán hivatalos ügyeik intézése végett gyalogolnak be a tüske­váriak. Okoz is bonyodalmat a hovatartozóság'l Talán ezért vagy éppen azért, hogy köny- nyebb legyen a dolga a ber- zencei tanácsnak, ezelőtt más­fél-két évvel felmerült az a ja­vaslat, hogy csatolják Tüske­várt a közelebb levő Szenná­hoz. Lett erre rihillió, tiltakozó hadjárat! — Ide ugyan ne csatolják, van nekünk elég gondunk az itt született felnőtt cigányok­kal is, még jó, ha nekik tudunk munkaalkalmat biztosítani! — No de gondolják meg az elvtársik! Berzencétől messzi­re van Tüskevár, őszi és téli időben nehéz megközelíteni. NEM ÉS NEM! A megegye­zésire, átrendezésre nem ke­rült sor. Akkor hát... mit ter­vez a berzencei tanács, ho­gyan iát hozzá a cigányak la» kás- és életkörülményei naiv megjavításához? Tervek nin­csenek róla, az elképzelések is meglehetősen halványak. Jól­lehet nem egy cigánycsalád költözött már be a faluba, há­zat vettek, mégis kielégíthetet­lennek látszanak azok a kíván­ságok, hogy ha már elmoz­dulhatnak az erdőből, akkor ne valami új telepre menje­nek, hanem be a faluba. Meg­értik ezt a község vezetői, csak­hogy ez még nem elegendő ah­hoz, hogy beépíthető házhelye­ket varázsoljanak egy-egy ut­cába. A Dózsa utca végén, az ágynevezett Cigányban lehet­ne építkezni, de maga az új tanácstag, Bogdán József tilta­kozik legerőteljesebben ez el­len a megoldás ellen. Miért? Nem messze ide van az a kút, amelyet az elhullott állatok te­metkezési helyéül használ a község. S mi tagadás, az idő­sebbekkel nehéz boldogulni, nehéz meggyőzni őket arról, hogy milyen veszedelmes az egészségre az elhullott állatok húsának fogyasztása. Ez a fia­talember, aki a társadalom erejébe \7etett hittel csatázik most tanácstagként választói­val, hogy mind többen szaba­duljanak meg a rossz hagyo­mányoktól, a babonák özöné­töl, egyedül nem mehet sokra. Tervekre van szükség s a Ber- zencén és környékén letelepe­dett cigányok életének alapos ismeretére. Ez utóbbi pedig igen hiányos. Sőt, mintha va­lamiféle adminisztratív szem­lélet is akadályozná a tisztán­látást. KÉRDEZEM A TANÁCS VEZETŐITŐL, hány cigány la­kosa van a falunak. A titkár rám néz, és szemével azt mond­ja, hogy igazán kérdezhetnék könnyebbet is, majd megva­karja a füle tövét, és ezt mondja: — Hát nem akarok hazudni, mert nem tudom ... Később derül ki, hogy a Pe­tőfi és a Rét utcáiban lakik több mint ötvenöt felnőtt csa ládostul, ami — keveset mon­dok — meg is kétszerezi az iménti számot. Cigányok, akik régebb óta laknak mór bent a faluban. Kosárfonással, papír- vi rág-készí téssel foglalkoznak. Munkáikat házalva, vásározva adják el. Vannak még népze­nészek, meg olyanok is, akik erdőgazdaságban, állami gaz­daságban dolgoznak. Követke­zésképpen őket mór nem tart­ják nyilván a cigányok között. Vajon a könnyebbség ked­véért? A nevelés pedig itt is kötelezne, bent a faluban. Mi­re gondolok? Elmondták az elvtársak, csak nemrég fedez­ték föl, hogy kivágták — is­meretlen tettesek — a tanács­háza portájának végében álló akácokat. Majd pedig, hogy most készülnek Gyékényesre visszaküldeni egy idősebb ci­gányembert családostul, mert amióta betette a lábát Tüske­várra, ismét több a baj... Időnként adódik alkalom ol­csó házvételre benn a faluban. Az évek óta dolgozó tüskevá­riak ki is használják ezeket az alkalmakat boldogan. Mégsem egészséges, hogy csak úgy spontán foglalkoznak a cigá­nyokkal. A tüskeváriakon csak az se­gítene, ha rövidesen betelepül­hetnének a faluba. Hívta-e mór össze a községi tanács együtt a falu társadalmi szer­vezeteivel a cigánylakosságot, megbeszólte-e velük problé­máikat, adta-e tanújelét an­nak, hogy felelősséget érez sorsukért? MA IS OLYAN HANGU­LAT URALKODIK, hogy jobb lenne Tüskevárt átjátszani Szentánaik. S míg ez lesz a jellemző a szemléletmódra, addig Bogdán József szélmal­mokkal csatázik, esetleg bele­fárad abba, amire tanácstag­ként vállalkozott. A csurgói já­rásnak kevés cigánylákta köz­ségében található papírra fek­tetett intézkedési terv a ci­gánykérdés megoldására. Ber- zencén talán jobban hiányzik ez a terv, mint másutt, hiszen gazdag a község, lakói művelt emberek, akik képesek megér­teni társadalmi és történelmi jelentőségét azoknak az erőfe­szítéseknek, amelyeket nap­jainkban teszünk országszerte azért, hogy cigányszármazású dolgozótársaink mellé oda ál­líthassuk azokat is, akik még elmaradottságban élnek. Neve­lés, céltudatos munka és az embernek kijáró megbecsü­lés kell ide, és terv, amelynek végrehajtását számon lehet — sőt kell is — kérni. László Ibolya /Ueücnett élt bennük a dicsé pvő te tát'dik ta tá ea emléke ni.) Mit mutatott meg a per? — Hősök és urak A Pécsre átszállított kapos­vári kommunistákat Felszeghy János királyi ügyész hallgatta ki március 27-én és 28-án. A bátorság jellemezte őket. »Koz­ma Géza joghallgató például nyíltan vallotta be az ügyész­ségi elnöknek, hogy meggyőző­désből állt a vörös eszmék szolgálatába.« »Az ügyész az állami és tár­sadalmi rend felforgatásának vétsége címén kedden már be is nyújtotta a vádiratot, és in­dítványozta a vörös agitátorok előzetes letartóztatásba helye­zését ... A vizsgálóbíró a ked­di kihallgatások után szerdán (március 29.) délelőtt meg­hozta határozatát, amelyben mind a tíz kommunistát előze­tes letartóztatásba helyezte. A letartóztatottakat: Varga Fe­renc 28 éves asztalost, Kozma Géza 20 éves joghallgatót, Vigh Pál 26 éves cipészt, Ko­vács Gyula 31 éves cipészt, Király József 41 éves asztalost, Hoffer Lajos 18 éves szobafes­tőt, Szabó Mihály 38 éves asz­talost, Sommer Ignác 30 éves szabót, kaposvári lakosokat, Ke­lemen József 28 éves asztalost, Baranya István 32 éves bor­bélyt, jutái lakosokat a Pécsi Kir. Törvényszék fogházába szállították, és külön cellákba helyezték el őket.*i A per május 8-án kezdődött, és másnap este már ítéletet is hirdettek. Az ítéleteket hama­rosan legfelsőbb fokon is jó­váhagyták. A per folyamán Kelemen följelentette a szom­bathelyi nyomozókat kihallga­tási módszereik miatt. Udry Ferenc detektív úri módon letagadott mindent. Varga még Kaposváron, a vá­rosi kapitányságon történt ki­hallgatása után jelentette és megmutatta a »kihallgatás lát­ható nyomait«, Udry detektív azonban a bíróság előtt meges­küdött a feszületre, hogy »sen­kiről nincs tudomása, akit bántalmaztak volna, és neki senki nem jelentett, panasszal nem fordult hozzá«. Ezzel ösz- szecsapta bokáját és távozott. A magyar királyi bíróság tag­jai közül senki sem kételke­dett a detektívfelügyelő szavá­ban. A védők kérték dr. Vida- kovics törvényszéki orvos ki­hallgatását. Talán mondani sem kell, hogy a bíróság ezt megtagadta. így aztán Vargát 3, Vighet 2 évi, Kovácsolt 9, Királyt 7, Sza­bót 8. Kozmát 6, Kelement, Kanyart és Eibichet 1—1, Bá­rányét pedig 2 hónapi szabad­ságvesztésre ítélték a »Magyar Szent Korona nevében«. »A vádirat szerint Varga Fe­renc kaposvári asztalossegéd és társai az állami és társa­dalmi rend felforgatására irá­nyuló bűntettet, illetve vétsé­get követtek el, mert a prole­tár uralom erőszakos, tehát forradalmi úton való létesíté­sére mozgalmat indítottak. A cél érdekében Varga Ferenc kommunista sejtet szervezett, összeköttetést létesített a bu­dapesti központtal, továbbá a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének Titkárságával és az úgynevezett Vörös Se­gély Bizottságával. Varga bu­dapesti útjairól vörös sajtóter­mékeket hozott Kaposvárra, és ezeket a nyomtatványokat, amelyek a legvadabb izgatást tartalmazták a kormányzó, a kormány és a középosztály el­len, szétosztotta a sejtek tag­jainak olvasás és terjesztés végett. Varga irányítása mel­lett a többi vádlott is kommu­nista. tevékenységet fejtett ki mindaddig, amíg a rendőrség és csendőrség le nem leplez* te őket.« A kommunisták kaposvári sejtje Húszéin Radaui (Zalan Adil), az Iraki Kommunista Párt kivégzett főtitkára. (MTI Külföldi Képszolgálat) vé tettem volna a terv máso­dik részének megvalósítását. Ugyanaznap este. a gyár igaz­gatójának, Matvejevnek a me­érö, miért késtem le a repülő- — Mivel tudja ezt bizonyíta- erdei rejtekhelyei De nem si- gép indulását..; ni? — kérdezte halkan Gowlen. karült eljutnom oda. Elhallgatott. Gowlen sem — Davis nagyon meggondo- — Nem magyarázták meg szólt. Ormyergén és nyakán latiamul járt eL Megpróbálko- önnek, hogyan találhatja meg? metrendszerű géppel Moszkvá- élénkpiros foltok tanúsították, zott például valakivel; akiről — Megkísérelték. Müllemé ba kellett mennie, hogy elvi- hogy az elbeszélése felizgatta, semmit se tudott, és beszervez- egyszer élvezetett az erdőbe, gye a repülőgép építésére vo- Ligyija újabb cigarettát vett te. Ez az ember megbízhatat- hogy kapcsolatot létesítsen av-i ságok figyelmét. így történhe­A bíróság ítéletében emlí­tett kommunista sejt 1932 au­gusztusában egy Budapestről érkezett elvtárs, Haracsi Mi­hály szervező munkája nyo­mán jött létre. Haracsi a Győrffy-féle szabóságban dol­gozott. A Kontrássy utcában, a Varga-féle fűszerüzletben meg­ismerkedett az ott segédeskedő Varga Ferenccel, majd Kovács Gyula cipészmesterrel. Később Vargát bízza meg a helyi sejt kiépítésével. Mesterét, Király Józsefet, Eibich Pál cipészt és Vigh Pál cipészsegédet is be­szervezte Varga, majd Pécsen megismerkedett Kozma jog­hallgatóval, s az is készségesen vállalkozott pártmunkára. No­vemberben Kelement Jutón és az ő révén Baranyó Istvánt is megnyeri a pártnak. Kaposvá­ron ugyanekkor Hoffer Lajos­sal ismerkedik meg, reá az if­júmunkások szervezését bízza. Ugyanennek az évnek a végén Vigh Pál révén bekerült a mozgalomba Kanyar Ferenc és Csendes Mihály is. A budapesti elvtársakkal Varga tartotta a kapcsolatot, s így a fővárosba való utazásai­val felhívhatta magára a ható­natkozó értékes anyagot. A ki a dobozból, sokáig nyom- lannak bizonyult. El kellett val az emberrel, akinek engem sikeres próbaút megünneplésé- kodta, majd rágyújtott. tenni az útból. Davis valami be kellett volna avatni a titok­re Matvejevék vendégeket hív­tak. Én is ott voltam. Jól is­mertem lakásuk beosztását, gyakran jártam náluk Sztye- pankovszkijjal, és elhatároz­tam, hogy megszerzem, az ina­tokat. De... de .; s minden tervem füstbe ment az átko­zott Davis miatt.;; — Ligyija elhallgatott. Arca fájdalmas tett művelet, fintorba torzult Szeme lázban égett, keze görcsösen ökölbe szorult — Davisszel a repülőgép ki­próbálása előtti napon talál­koztam utoljára. — Ligyija le­gyűrte izgalmát. — Megegyez­— Davis elmaradása és a bűnözővel intéztette el, és a ba. A találkozás azonban meg­riasztó jelzés a bázisnál, egy- rákövetkező napon már hiába hiúsult — éppen idegenek jár- aránt veszélyre mutatott! — vártam, hogy elhozza a »meg- tak az erdőben. Ügy tettünk, folytatta. — Matvejevhez nem lepetés«-t. Azonnal el kellett mintha gombát szednénk, s lett volna helyes elmennem, hagynom a várost. Azóta csak egy idő után dolgunk végezet­hiszem nem tudhattam, milyen egyszer jártam a Szovjetszkaja lenül visszatértünk. Nos, mit te- »nyomot hagyott« Davis. így utca harmincnyolcas szám hettem volna? Ebben a kriti- vallott kudarcot Davis miatt e előtt, s végleg meggyőződtem kus helyzetben kénytelen vol- rendkívül sikeresen előkészí- arról, hogy többé nem mehetek tam magam keresni a kapcso­oda. latot az illetővel. Kétszer is — Miért? jártam az erdőben, de ismét — A lakásból ismeretlen csak eredménytelenül. Harma­asszony jött ki vederrel a ke- dik alkalommal tűzharc kellős zében. Megértettem, hogy Frau közepébe kerültem és megsebe- Müller nincs ott többé. Meglfi- sültem. Csakis a szerencsés vé- gyelőt tettek a helyére. lettemnek köszönhetem, hogy — Mit keresett ön az erdő- életben maradtam.;. Kudar­caim, amelyek ebben az or­szágban érték, remélhetőleg csak balsorsommal magyaráz­hatók ..: — Ligyija Hosszabb csend következett. Ligyija szomorúan meredt a füstölgő cigarettára. — Mi történt Davisszel? — kérdezte végül Gowlen. . .. , , — Pontosan máig sem tw- , „ ....... _ funk, hogy egy oraval a fe- Btónte azt lültemj hogy ten? - vágott közbe élésén vállas előtt egy megbeszelt valami óiknál fogva egyszerűen (^'ow'erL helyen atadja a »Meglepetés— elkésett, rä a Müller lakás Ligyija tudta: azért hallgat­J2«-t. ue nem jelentkezett..; riasztó jelzése sincsen vele fa eddig olyan odaadóan. azért ...-Miért? — kérdezte Gow- semmiféle összefüggésben, figyelte minden mozdulatát, felsohajtott, arca ettapadt. Sen. Hangja hirtelen Tekedtte Mindenképpen meg kellett arcának, szemének kifejezését^ Gowlen egyre növekvő bi vait* tudnom azonban, mi történt hogy meg,győződjék, vajon iga- malommal figyelte. A lány — Akkor még magam sem DavisszeL és mit jelentett a aat mond-e. Sebaj, ezzel is elő- egyetlen célra összponbositotfca tudtam az okát. Az idő kataszt- riasztó jelzés. Csali Frau Mül- to számolt. minden erejét: ne váltsák rofális gyorsasággal múlott, és leméi érdeklődhettem, éj jel vi- — Mivel Mültemé lakását hanem kapcsolják be az ij Davis nem jelentkezett. Két- szont nem volt tanácsos meglá- felfedték, többé nem volt mó- műveletbe. Bizonyos volt ben- sógbccsett lépésre szántam el lógatnom. A következő nap dómban rádióüzenetet küldeni, magamat. Taxiba ültem, és a már módját ejtettem, hogy be- S ha ilyen nyugtalanító körül- Multer lakás félé vitettem ma- pillantsak a Szovjetszkaja ut- menyek között visszatérek gam, ahonnan érkeznie kellett cai ház kerítése mögé. A ku- városba, hogy felkutassam tett 1933. március 18-án is, amikor Budapesten a központi összekötővel találkozott, és anyagot kapott. Ezzel esett ösz- sze a jutái csendörspicli jelen­tése és a szombathelyi csend- őmyomozók megindította nyo­mozás. Vargát mór március 19-én keresték lakásán a de­tektívek. A kaposvári elvtár­sak nem tudtak a jutái sejt lebukásáról, és nem menekül­tek el. Összeesett Vigh és Koz­ma röplapszórásának időpont ja is. Ezeket a röplapokat már­cius 16-án küldték a pesti elv­társak Kaposvárra. A sejt tagjai rendszeresen ol­vasták és megvitatták a kom­idéig türelmesen vára­kötve a kutyä. Az volt a jelzés, értettem meg, hogy mi történ- koztam, és meggyőződtem ró- nogy tilos bér lenni hozzá, s betett : Davis lebukta tta a 1st- la, hogy nem figyelnek. Megkí már természetesen meg- kast. séreltem tehát felhasználni az mundsta sajtót: a Társadalmi mélyen | Szemlét, a 100%~ot, a Marxiz­must, a Vörös Ellenzéket, a Vörös Segélyt, az Ifjúmunkást, az Üj Márciust és Stromfeld Készül az új háború című minden erejét: ne váltsák te,.könyvét, valamint a Vörös Se­gítőt és egyéb röpiratokat, il­letve haladó szellemű könyve­, . ... - két. A házkutatásokon a csend­ne ugyanis, hogy előkészítet-1 örség és a renddraég mintegy tek ilyen műveletet. Gowlen | tizenötféle röpiratot. sajtóter- nem szórakozáshói látogatott el | méket és sok haladó szellemű ide. Ligyija közben mogorván! könyvet _ talált. Pedig akik- megtudták a lebukások hírét, _ igyekeztek megsemmisíteni sza-|mindent; Király például elás- |ta kertjében a röplapokat, de $ sajnos, a detektívek megtalál- UFolytaijukJ táfc őket. nézett maga elé és hallgatott; szorongva várta Gowlen vait. A kis sejtet, mely még mun­kája kezdetén volt, a csendőr- spiclik révén lefejezték. Az elvtársak igen nehéz körülmé­nyek között dolgoztak, nem is­merték jól az illegalitás sza­bályait, tapasztalatlanok, vol­tak. Érdemeiket azonban sem­mi sem csökkenti. Szerény közkatonái voltak a pártnak, az eszmének, bátran állták a sarat az osztályharcban, egész­ségüket, életüket áldozták az ügyért. Bátran hitték, hirdet­ték és terjesztették a párt sza­vát, büszkén hivatkoztak a pro- Letárforradalom nagyszerűsé­gére: »A palotákat, amelyek­ben ezelőtt a burzsoá csőcse­lék dorbézolt a dolgozók véres verítékén szerzett milliókból, a győztes proletárforradalom, a dolgozók tulajdonába adta, s a fényes és minden kényelem­mel felszerelt burzsoá lakások­ban munkáscsaládok laktak. A gyárak, bányák, bankok a dol­gozók tulajdonába mentek át, és megszűnt a dolgozók min­den kizsákmányolása és elnyo­mása. Nem voltak nyomorban tengődő munkanélküliek, nem volt ínségmunka nyomorúságos bérekkel, nem kellett a mun­kásoknak mosléklevesen napi 12—14 órán át baromi munkát végezni, nem verték a dolgozó­kat félholtra a burzsoá pribé­kek. Mutassátok meg, hogy tudtok és akartok harcolni a jólétért, szabadságért, a máso­dik Tanács-M agyarországért! Földért, kenyérért, szabadsá­gért! Éljen a Szovjetunió, min­den dolgozó hazája, mely min­den dolgozó harcát vezeti! A második Magyar-Tanácsköztár­saságért!'« Harcuk célja valósággá váll. A 44. évfordulón büszkén hajtjuk meg az emlékezés zász­laját a halottak és élők előtt; Andrássy Antal AZ ÉM 44. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT (Bpest, V., Kossuth Lajos tér 13—15.) azonnal fölvesz buda­pesti munkahelyekre kő­műves-, ács-, állványozó­szakmunkásokat, építő­ipari könnyűgépkezelő­ket, kubikosokat, férfi és női segédmunkásokat. Szállást és napi egyszeri ét­kezést biztosítunk. Munka­ruha. vidékieknek tanács- igazolás és szakmunkások- m nak szerszám szükséges. 2-

Next

/
Thumbnails
Contents