Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-14 / 37. szám
Csütörtök, 1963. február It 3 SOMOGYI NÉPLAP A szentborbási tsz-vezetők jó tanácsai a tengődieknek: Teremtsenek, , tartsanak fegyelmet Szentborbás 56 forintos, Tengőd 16 forint körüli részesedéssel zárta a múlt évet. Igen nagy a különbség a kettő között. Érthető, hogy a tengődlek nagy érdeklődéssel várták szombaton, hogy miről beszélnek a barcsi járásbeli vendégek, akik három napot töltöttek most ebben a faluban. A szentborbási Béke Tsz vezetői — Déffi Vendel elnök és Földest János főkönyvelő — elmondták, hogyan mennek a dolgok náluk, és kivált tanácsokat adtak a tengődieknek. Pótoljak a talajerőt A közös gazdálkodás első évében csak 27 forintra rúgott a munkaegység értéke Szent- borbáson. Keveset termett akkor a föld. Azóta csaknem megkétszerezték a főbb növények hozamát. Tavaly például belterjes búzából 22, hazai fajtából 12, együttvéve 15 mázsát takarítottak be holdanként. A hozamokat leginkább jó talajmunkával — őszi mélyszántással — meg azzal'növelték, hogy rendszeresen gyarapították a talaj termőerejét Ugye, milyen egyszerűen hangzik mindez, és mégis hány meg hány helyen nem fordítanak rá kellő gondot. Tengődön is csupán ezen a télen fogtak hozzá nagyobb Igyekezettel az évek óta felgyülemlett istállótrágya kihordásához. Hordják is ki mindet, úgy adnak majd nagyobb termést a kapásnövények is, a kalászosok is, a takarmányfé- lék is. Vagy ott van az állattenyésztés. Ebből pénzelt leginkább a szentborbási Béke. A tengődi Új Élet földjei is kiválóan alkalmasak takarmánytermesztésre. Kukoricát, pillangóst egyaránt jól megterem ez a határ. De nem elég válarnlt megtermelni, be is kell takarítani. A tengődlek kukoricájának jó része azonban most is a mezőn van. Igaz, kint érte az első ■ hó, de hát miért nem törték le azóta úgy, mint oly sok helyen a megyében? Fölmér- íék-e, mennyi káruk származik ebből? Rendezzék a nyilvántartást Faluhosszat hordják-viszik a szalmát a közös szérűről, s mindennek semmi nyoma sincs, vagy alig van nyoma az iro. dad nyilvántartásban. Az ilyen önkényes eltulajdonítás — magyarul: lopás — napirenden volt egész évben. Ki egy szatyor lencsét, ki egy petrence szénát vitt haza anélkül, hogy bárki is szólt volna neki. S a munkaegység? Az meg szinte hihetetlenül sok: 51 000. A tavalyi részes művelés mellett nem lehetne több 36— 38 000-nél. Bőkezűen, pazarlóan bántak vele. Az építkezésnél is, másutt is. Rendszeresítsenek munkalapokat, írassák alá a taggal is, a brigádvezetővel is, a bérszámfejtővel is meg az elnökkel is. így elejét véhetik a munkaegység- hígításának. A fogathasználatot meg kivált a háztáji területeiket is szigorúbban ellenőrizzék, és pontosan számoljanak el mindent. Szabálytalanságot, jogtalan előnyt ne élvezhessen senki, mert annak kárát a közösség érzi meg. Egyetértésben dolgozzanak A tanácskozáson szóba került, hogy a tengődi Üj Élet közös munkáiban mintegy 120 ember vesz részt. Ennyien végezhetnek mindennel, ha rendesen, odaadóam. dolgoznak. Ám az összhang, az egyetértés és a kellő munkaerkölcs megteremtéséért sokat kell még tenni. Állítsák helyre a vezetőség és a tagság kölcsönös bizalmát. A vezetés a szorgalmas dolgozókra támaszkodjék minden intézkedésében a kisebbségben levő hanyagokkal szemben. Tartsa kötelességének, hogy a tagságot rendszeresen tájékoztassa a szövetkezet helyzetéről. Meglepő, hogy még ezen a szombati megbeszélésen is érdeklődtek néhányon, hogy mennyit is termett tavaly a búza és a bab. Bo- zsoki József tsz-gazda meg amiatt bírálta a vezetőket, mert sem az őszi vetést, sem a mélyszántást nem végeztették él. Szabados Lajosné fejőnő pedig azokat marasztalta el, akik feleségüket nem engedik vagy nem hívják a tsz-be dolgozni. Szabó István viszont kijelentette: nem hajlandó semmit sem tenni a közösben, mert a mezőgazdász nem engedi, hogy lovakat hajtson. Érvek és ellenérvek hangzottak el. Néha élesen összecsaptak az ellentétes nézetek. Hallottunk helybeliektől is józan javaslatot, s ez azt mutatja: van Tengődön, aki tud és mer szót emelni közös dolgaik rendbe hozásáért. Ehhez adtak bátorítást, tanácsot,, útmutatást a barcsi járásból jött emberek, a szentborbási tsz-vezetők. Kutas József ŐKET JELÖLTÜK KÉT DÍSZTÁVIRAT A textilművek Egyetórtés- brigádjónak tagjai nem lelkesedtek túlságosan, amikor vezetőjüket, Kert Jánosnét országgyűlési képviselőnek jelölték. »Ha megválasztják, elhagy bennünket az anyi, a keresztanyi« — ugyanis így szólították a kaposvári vonatkísérő tömzsi, koromfekete hajú, pergő nyelvű feleségét. »Az pedig — mondták —, hogy a brigádvezető sokszor lesz távol, és más ügyekkel is foglalkozik majd, nem lesz kellemes a brigádra nézve.« Az Egyetértésnek mind a huszonhárom tagja tudja, hogy ennek a szókimondó asszonynak milyen nagy szerepe van abban, hogy ők olyan jól megértik egymást, s hogy teljesítAnyakoca gyanánt ártányt? Hova jutna az az igen kedvező kocaakció, amellyel államunk a sertésállomány számát segíti növelni, ha mindenki úgy tenne, mint Tóth György somodori vb-elnök? Tudomást szerzett az akcióról, és mint oly sokan mások, szerződést kötött süldőkoca átvételére Kakas Istvánnal, az Állatforgalmi Vállalat kaposvári kirendeltségének felvásárlójával. Kakas István beszerezte az iratokat, melyek szerint a koca két és fél hónapos vemhes a kihelyezéskor, és átadta a vfo-elnöknek a három mázsa takarmányra szóló utalványt. Tóth György aztán elment a helyi Kossuth Tsz majorjába, és Bárányt István brigádvezető meg Kardos György állatgondozó közreműködésével elvitte onnan az anyakocának való — ártányt. Hazavitte a 115 kg-os hízónak valót mondván, otthon úgyis van egy kocája, éppen a közelmúltban ellette meg, s szaporulatából majd letörleszti a kocaként átvett ártány ellenértékét így aztán ő is jól járt, mert lesz hízója, és a vállalatnak is átadja a szerződött süldőket. Talán nem is lett volna az »üzlet«-nek következménye, ha valakinek nem jut eszébe tudomásunkra hozni ezt a turpisságot. ! Az Állatforgalmi Vállalat fegyelmit indított felvásárlója eHen, de a fegyelmit föl kellett függeszteni, mivel közokirat-hamisítás és a társadalmi tulajdon megsértése forog fenn, s ez már az ügyészségire tartozik. Szükséges kihallgatni mindenkit, aki az ügyben szerepel, hiszen Kakas István — mint állítja — nem tudott arról, hogy a vb-elnök nem kocát vitt el a szövetkezettől. Az átvételkor i’—anis ő — a felvásárló — nem volt jelen. Tóth György is bizonyítja, hogy a felvásárló nem ismerte az ő elképzeléseit. Mulasztás mégis terheli, mert az átadáskor kötelessége lett volna a helyszínen tartózkodni. S mit mond a v(b-elnök? — Nem látok a dologban semmi szabálytalanságot. Egyáltalán nem értem azt, hogy valami hibát vagy bűnt követtem él (!). Meghökkentő ez a kijelentés egy olyan ember szájaiból, akinek hivatalánál fogva is őrködnie kellene a rend és £ szerződés hajszálpontos megtartásán. A megtörténteket visszacsinálni már nem lehet, majd a tárgyalás eldönti, ki és mennyiben vétkes ebben a különleges kocaakcdóban. Ha volnának ilyen díjak, az ötlet megérdemelné a legmagasabb fokozatot, de — mint a nem éppen dicső befejezés bizonyítja — követni veszedelmes! V. M. menyük 106,2 százalék — az üzemi átlag fölött van. Pedig a brigád megalakulása előtt sokat veszekedtek, sőt akadtak olyanok Is, akik nem beszélitek egyihással. Amikor Kertné a brigád megalakítása végett fölkereste őket, némelyek elmosolyodtak, és azt mondták: »Jó, hát legyen brigád, de ilyen társasággal aligha lesz életképes.« Mások pedig kíváncsian lesték, hogy Kert Jánosnénak nem törik-e bele a bicskája a kezdeményezésbe. Sokan emlékeznek / arra is, hogy amikor a brigád végül is megalakult, milyen nehéz volt összeszokni. Az első napokban az egyik brigádtag az étkezési szünetben idegenkedve, elhúzódva a többitől ült le. Kertné kérte, hogy jöjjön közéjük. Az morcosán azt kérdezte: »Mi az, még ennünk is együtt kell?« Kertné összefogta a tízórais szalvétát, felkapta, és azt mondta a félrehúzódónak: »Fogd a széket, és gyere utánam.« Néhány perc múlva jóízűen együtt falatozott a brigád minden tagja. És Kertné őrizte ezt az egyetértést. Mindent megtett, hogy a brigád hű legyen nevéhez. Ezért nem örültek eleinte a brigád tagjai Kertné jelölésének. Azt gondolták, hoigy ha képviselő lesz, a brigád a felét sem tudja majd produkálni annak, amit eddig. Nem lesz, aki anyáskodva azt mondja a lányoknak: »Te, hogyan tetted le a ruhád?« »Már megint hogy an viselkedsz?« Nem lesz, aki az üzem meg a műhely vezetőinek bátran a szemébe mondja, hogy milyen hiba akadályozza a munkát. Később mégis kezdtek megbarátkozni a gondolattal, hogy brigádvezetőjük országgyűlési képviselőjelölt lett. Hiszen Kertnének nem kell elszakadnia tőlük, ha képviselővé választják. S arra gondoltak* hogy jó, ha az országgyűlésben olyan emberek vannak, mint az ő üzemi »anyácskájuk«. Őszinte, szókimondó, jobbra, szebbre törekvő. Egy nap furcsa dolgot észlelj; munka közben a képviselőjelölt. A brigád tagjai gyanúsan viselkedtek. Át-átmen- tek egymáshoz, összedugták fejüket. sugdolóztak. Egy kis cédulára irkálgattak valamik Mi készül ? Pletykálják talán, vagy valami nem tetszik nekik? — gondola Kertné, de ahogy szemükbe nézett, nem. vett észre rosszindulatot. Mégis idegesített e a dolog, és megállította az egyik lányt, akinek egy cédula volt a kezében. A papíron ezt a mondattöredéket pillantotta meg: »... alkalmával szívből...« Visszament gépéhez, s ekkor odacsúszott valahonnan egy szépen csomagolt cukorka, aztán egy másik, harmadik, s miközben mosolyogva szedte fel őket, a lányok elkészítettek egy neki szóló dísztáviratot, s beragasztották a brigádnaplóba megbecsülésük és tiszteletük jeléül. Kertné ekkor még nem tudta, hogy a kaposvári postáról elindult egy kerékpáros a Szondy György utcai kis otthonba, és átadott egy másak dísztáviratot. Szülőfalujában adták fel. Ezt írták bemnej »Országgyűlési képviselővé jelölésed alkalmábói gratulálunk. E kitüntető bizalmait olyan őszinte szívvel fogadd, mint ahogy a nép beléd helyezte. Ezt kívánja neked sok somodori barátod, rokonod és ismerősöd...« Szegedi Nándor A „Tiszta Somogyért“-mozgalom eredményei Tótújfalu hatvanezer forint, a marcali és a fonyódi járás húsz-húszezer forint jutalmat kapott — Istenem, milyen ostoba vagyok! — kiáltott fel Maja és az asszonyhoz sietett — Bocsásson meg, oly fájdalmas látnom szenvedését... Hiszen senki sem oly drága nekem, mint ön, Vera Andrejevna, és lám, én... — Annyira elszomorította meggondolatlansága, hogy könnyek szökik a szemébe. Vera Andrejevna, rmnt mindig, most sem magával törődött, hanem a lányt kezdte nyugtatni. — Csillapodj, gyermekem! Mit tehetünk? Nem mindig boldogság ?z anyák osztályrésze. Olykor nehéz keresztet kell viselniük. Én is csak azért tudom a magamét elviselni, mert olyan gyermekeim vannak, mint Vlagyimir, Olga és te... És látod, máris megkönnyebbültem. — Gyengéden átölelte, és áthívta a szobájába. Maja, mióta kijött a kórházból, gyakran meglátogatta Vera Andrejevnát Minden alkalommal megfigyelte, hogy valami hiányzik a ragyogóan tiszta szobából, az a meghittség, amely azelőtt annyira megörvendeztette. Most azonban ismét a régi volt minden. Maja kitalálta, hogy ezt Vlagyimir Pefrovics hazatérése okozza. — Milyen jó itt önnél —• mondta halkan, és megcsókolta az asszonyt. — Felejtsük el mindazt, ami történt, mint egy rossz álmot. — Nem, kislányom: az ilyesmit nem lehet elfelejteni — szakította félbe Vera Andrejevna. — Tudod, néha úgy aémlik, hogy nem is az én lányom, nem én hordtam a szívem alatt, nem én babusgattam __Miféle sötét lelkek i rtották ki belőle az embert? — De hiszen ön tudja, hol nőtt fel, és hogyan nevelték. Mi mást lehetett volna várni tőle? Talán nem is olyan bűnös! — próbálta bizonytalanul vigasztalni Vera Andrejevnát. — Köszönöm, hogy ilyen jószívű vagy, Maja, de ... bűnei olyan szörnyűek, hogy szikrányi reményt se látok... — Vigasztalan bánatában torkára tapasztotta tenyerét, mintha fájdalmát akarná visz- szafojtami. — Még ha kém is, mégiscsak az én lányom! Megérted ezt? Az én gyermekem! És éppen az én lányom okozott ennyi bánatot, és okozott volna még többet, hanem olyan éberek azok, akik nyugalmunkat őrzik. S ml történt volna még, ha késlekednek?! — Nem késhettek el, Vera Andrejevna, mert mindenki segíti őket. Hiszen ön is az igazságot keresve ment el az állambiztonsági szervekhez, pedig a lányáról volt szó! Hát Nagyezsda Aleksz-ndrov- na? Ő is rászánta magát, hogy elmondja gyanúját Krilovnák. És feltétlenül végére járt volna a dolognak, ha nem betegszik meg súlyosan. De én, Vera Andrejevna, gyávának bizonyultam... nem tudtam dönteni... Soha nem bocsátom ezt meg magamnak. ön nemcsak családja életét mentette meg, hanem Ligyijáét is. Bízom benne, hogy észhez tér. Hiszen még olyan fiatal. Reméljük segítségére lesznek- hogy visszatérjen a helyes útra. Az asszony figyelmesen hallgatta, és lassan maga is hinni kezdte, hogy lánya még őszinte megbánásra bírható. A sokat szenvedett anyai szív újból reménykedni kezdett... Maja már távozni készült, amikor Vera Andrejevna újból magához ölelte: — Mondd, Maja, Valentyin- nal beszéltél azóta, hogy kijöttél a kórházból? . — Mióta Nágyával meglátogatott a kórházba, egyszer sem láttam — felelte kisvártatva, látható erőfeszítéssel a lány. — Bocsáss meg, de puszta kíváncsiságból kérdezem: milyen a kapcsolatod a hadnagy gyal? — Miféle kapcsolatom lehetne vele? Egyszerű barátság, ha egyáltalán annak nevezhető részvevő figyelme egy beteg iránt. Nem, Vera Andrejevna, nincs közöttünk semmi. Ez csak Olga képzelődése. — Régen láttad a hadnagyot? Kellemetlen erről beszélned? Ne haragudj reám... — Ugyan, hogy mondhat ilyet, Vera Andrejevna! Nem is tudnék haragudni önre. Egy hónappal ezelőtt felhívott telefonon, i megkérdezte, hogy érzem magam, és elköszönt. Sürgősen el kellett utaznia valahová messzire. — Végleg elutazott? — Nem tudom. De van-e ennek egyáltalán jelentősége? Felelet helyett Vera Andrejevna magához szorította Maját, és gyengéden megcsókolta. Tizedik fejezet Belgorodovot azután, hogy lá- ayávd találkozott, sürgősen kórházba kellett szállítani. Súlyos idegmegrázkódtatása epilepsziára emlékeztető rohamokat váltott ki. Enni sem akart, és így ereje gyorsan fogyót^. Állapota válságosra fordult. Orvosi konzíliumot hívtak ösz- szie, hogyan, mi módon lehetne megmenteni az életét. Amikor az orvosok sorban egymás után bevonultak a kórterembe, Belgorodov elnyújtózva feküdt az ágyon. Merev tekintettel a mennyezetre bámulta Azokban a ritka percekben, amikor az egész testét vasmarokkal szorongató fájdalom némileg enyhült- mereven, elcsigázottan hevent, nem mert mozdulni se... — Kérem a beteg kórlapját! — mondta halkan egy magas, barna szemű férfi. — Tessék, professzor elvtárs! — nyújtotta át a kartont fürgén a főorvos. — No, igen..: igen ..: — bólogatott Kazanszkij profesz- szor a szakvéleményeket vizsgálva, majd továbbadta a kórlapot a többi orvosnak—i Tehát ma tizenkettedik napja? — kérdezte. — Igen, pontosan így van ... — felelte a főorvos. — Az ideg- gyógyászok az epilepszia jellegzetes esetének tartják. De nem osztom a véleményüket. . — Érdekes! Mi hát az tál vő- | leménye? ♦ — Ügy látom, hogy rohamai- | nafc jellege erősen különbözik t attól, amit az enile^szi árnál | rendszerint mogfigyeiketünk- A f beteg végtagjai konvulzíve ősz- | szehÚTÓdnak: nem veszti el I eszméletét, de beszélni nem | bír.sj * A megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén a Vöröskereszt és a megyei népfrontbizottság előterjesztése alapján kiértékelték a tisztasági mozgalom 1962. évi eredményeit. Megállapították, hogy bár a hatodik éve folyó »Tiszta Somogyért«-mozgalom a községi tanácsok munkatervei alapján, a Vöröskereszt irányításával társadalmivá szélesedett, a megye 206 termelőszövetkezete, illetve 33 állami gazdasági üzemegysége közül mindössze hat-hat ért el a mozgalom követelményét jelentő 100 pontot. A megvius- gált 65 755 lakóház közül 6398 érdemelte meg a 100 pontot és a vele járó oklevelet. Hiba, hogy a tsz-ekben sok tejházat és tejkezelésre kijelölt helyiséget más célokra (tápszerek, takarmányok, szerszámok tárolására) használnak, s rendezetlenek a majorudvarok is. Az állami gazdaságokban főleg az üzemi konyhák és a munkásszállások tisztasága nem kielégítő. Az értékelő bizottság javaslatára a vb Tótújfalu községet részesítette a 60 000 forintos jutalomban. A marcali és a fonyódi járás húsz-húszezer forint jutalmát kapott. Uunmmia mm a fteIfi rümnűvEsnünnam iwsaJkis wfeteihe (FolytatjukJ
