Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-13 / 36. szám
Szerda, 1963. február 13. 3 " "T SOMOGYI NÉPLAP A potonyiak látogatása Bábonymegyerben A SEGÍTSÉG AKKOR GYÜMÖLCSÖZIK, HA PÁROSUL A KÖZÖSSÉG SZORGALMÁVAL Biztosítják Kaposvár zöldségellátását A MÉK kaposvári kirendelteúgé- nek tárolóhelyein a legnagyobb hidegben sem szünetelt a munka. Pedig negyven-ötven centiméter mélyen megfagyott föld próbára egyetlen napig sem volt sokkért«! a zöldségellátásban. Volt burgonya is mindig, jutott belőle még a zse- lickisfaludi termelőszövetkezetnek is előcsíráztatásra. A MÉK derék tette a dolgozókat. Ennek ellenéi e 1 munkásairól szól képriportunk. Nemcsak a vezetőség, ha-i nem a brigádvezetők és több tag is — összesen mintegy ljarmincan — részt vettek a tanácskozáson. A barcsi járásból Potony szövetkezete, illetve vezetői vállalták, hogy ebben az évben segítik a test- i yérszövetkezetüknek tekintett bábonymogyeri Rudnay Tsz-t. Ezen a tanácskozáson —amely a potonyi vezetők viszontláto- gatását zárta le — először a helyi szövetkezet elnöke, Su- soczki József szólt a részvevőkhöz, és elmondta, amit Po- tomyban jár-tuikkor tapasztaltak. Potony éppúgy a . gyenge gazdaságok sorába tartozott egy évvel korábban, sőt azelőtt is, mint Bábon ymegyei’, csakhogy míg az előbbiben a múlt esztendő gyökeres változást hozott, ez a tabi járási község egy helyben topog, vagy talán még tovább gyengült. 1 010 000 forintra rúg a mérleghiány ebben az 1600 holdas szántóval rendelkező szövetkezetben! A gyengeség okait vizsgálták három napon keresztül a testvérszövetkezet vezetői: Klinger Sándor elnök, Marsi József párttitkár, Szi- nyákovics Pál brigádvezető és a szövetkezetét patronáló Állami Gazdaságok Megyei Igazigatósága részéről Szabados Dezső főmezőgazdász. A tapasztalatokról, a kivezető útról vitatkoztak az első tanácskozáson, Szétszórtság, ellentétek Három szövetkezete volt ezelőtt Bábonymegy érnék — a foábomyi, a megyeri és a hegyi (részen —, s a múlt év elején egyesültek. Sajnos, a három rész lakói között nincs megértés. S nagyrészt ez a szülője a gondoknak, bajoknak. Az elkeseredés, a bizalmatlanság már olyan méreteket öltött a közösségben, hogy lassan azt sem hiszik el, hogy ki lehet lábalni a nyomorúságból. A tanácskozás végén hallottam: »Szép, szép, amit elmondott a mi elnökünk meg a potonyi is az ottani szövetkezet munkájáról, hogy hogyan szüntették meg a hibákat. Csakhogy én nem hiszem el! Mert vagy nem volt náluk annyi baj, mint nálunk, t vagy ha volt, akkor nem létezik, hogy egy év alatt akkorát fejlődtek...« Bizalmatlansággal, hitetlen- kedéssel eltelve pedig nem lehet hozzákezdeni a bábcny- megyeri szövetkezet megerősítéséhez, táipraáliításához. Nemcsak az elnöknek, hanem az egész vezetőségnek és tagságnak egymással vállvetve kell munkálkodnia, ha eredményt akarnak elérni. Haívastiayolcezer munkaegység A testvcrszö vetkezet elnöke, Klinger elvtárs a háromnapos látogatás tapasztalatai alapján jól rátapintott a bajok elevenjére, amikor a 12,69 forintos »osztalék« okát részint abban látta, hogy túl sok .munkaegységet használtak feL — Hatvannyolcezer egységet írtak be tavaly. Ez azt jelenti —• mondotta —, hogy egy hold szántóra 42 egység jutott! Arra lehetne következtetni ebből, hogy a gazdaság az összes szántón a legmunkaigényesebb növényt, a cukorrépát termelte. A valóság azonban más. A potonyi Petőfi Tsz-ben viszont 31 356 egységet használtak fel tavaly, pedig területük alig valamivel kisebb a bábonymegyeriekénéb Helytelen, hogy összevissza, sokszor hetekig- nem kerülnek be a munkalapok az irodára. Ez az egységeLszámoláskor visszaélésekre ad alkalmat. A szövetkezet vezetői sem láthatják tisztán, hogy hányadán állnak a munkaegység fel- használásával. Igen sokat emésztett föl az is, hogy úgy premizáltak, hogy az össztermés 20 százalékát és a teljes munkaegységet adták a tagoknak. — Négy kovácsot tart a szövetkezet —• mondta Kiinger elvtárs —, s nem érteni, miért. Hiszen ahogy értesültem, munkájuk együttvéve sem ér sokkal többet egynél. Egyedül ök kétezer egységet visznek el évente! S lehetne sorolni még, milyen csatornákon patakzott el a munkaegység anélkül, hogy számot tevő eredmény lett volna mögötte. Jó termést csak kellő talajerejű föld adhat. A trágyázásFREILICHMANN: a Polip csapjai Kilencedik fejezet Amikor Vlagyimir Petrovics Matvejevet hazaszállították a kórházból, Vera Andrejevna nem volt otthon. Hazatérve meglátta Olga ragyogó arcát, és egyszeriben mindent megértett. Szemrehányó pillantást vetett lányára, amiért nem szólt előre, majd sietve levetette kabátját, és benyitott ve- jéhez. Matvejev a magasra dúcolt párnákon feküdt. Amikor meglátta anyósát, megsárgult, sovány arcát halvány mosoly derítette feL Kihegyesedett orra, beesett, fekete karikás szeme és általában beteges külseje megdöbbentette Vera Andrejevnát, Szíve összeszorult a fájdalomtól Erős akarattal elnyomta izgalmát, odament hozzá, és gyengéden megcsókolta. Tudta, hogy veje már túl van az életveszélyen, a legborzasztóbb már nem fenyegeti. De még mindig rettegett az életéért. Megsiimogatta Vlagyimir kezét, s közben hálásan gondolt Ka- zanszkij professzorra. Csakis ennek a még fiatal, de nagyon (44) tehetséges orvosnak köszönhették, hogy Vlagyimir életben maradt. * — Min gondolkodik, mama? — kérdezte halkan Matvejev. Vera Andrejevna csak ránézett könnyes szemmel, de nem felelt. Matvejev megértette, hogy bűnösnek érzi magát a Ligyija eíkozta bánat miatt, és mélységesen szenved. — Ugyan, mama, nem szabad! — mondta meggyőzően. — Nem szabad szomorkodnia! Már csaknem egészséges vagyok. Meglátja, hamarosan táncolni fogunk. Mesélje el inkább, hogyan élt itt egyedül, nélkülünk. Folyton arra kértem Olgát, látogassa meg magát, de ő azt állította, hogy még a házba sem engedte be. — Olga igazat mondott, Vo- logya! — törölte le lopva előtörő könnyeit Vera Andrejevna. — Egészséges vagyok, tudok vigyázni magamra. Olgának melletted volt a helye. — Kár volt annyira nyugtalankodnia, mama. Kívánni sem lehet megfelelőbb ápolást, mint amilyent a kórházban nyújtottak. Gondos figyelemmel vettek körül állandóan. A főorvos ról, a talajerő-visszapótlásról alig gondoskodtak Bábonyme- gyerben. A műtrágya egy részét nem használták fel. A pénz benne van, cs«k éppen nem hoz semmi hasznot. A* első: a javak megtermelése Sok kérdést tettek föl a potonyi vezetőknek a tanácskozáson részt vevő bábonymegye- riak. »Milyen a tagság összetétele, mert nálunk sok az öreg, a munkaképtelen; a brigádvezető, ha végigmegy a falun, alig talál öt-hat gyalogost.-« »Milyen terményekből érték el a kiváló eredményeket?« »Vannak-e Potonyban is használhatatlan földek?« »'Milyen premizálási módszert alkalmaztak?« Annak hallatán, hogy 62 hold burgonyából 470 000 forintot vett be a potonyi szövetkezet, többen is megjegyezték: ».Miért nem mondták nekünk akkoriban, hogyan kell ezt csinálni, mindjárt lett volna egy kis pénz.« »A részt kötni az egységes munkához, ez a helyes« — jegyezte meg valaki a válasz után. — »Ezen volt nálunk is egy négyórás vita, mégsem úgy lett. Pedig hát erről .an szó!« A tanácskozás ekkor átsiklott a javak elosztása módjának keresésére. Hosszan vitatkoztak például arról, hogy aki földet vitt a közösbe, miért nem kaphat háztáji területe után is földjáradékot. Leginkább az foglalkoztatta az embereket, hogy ki milyen javadalmazási forrna segítségével jutna a legnagyobb jövedelemhez. Ez persze érthető annyi keserves év után. A javak elosztásáról azonban csak akkor lehet beszélni, ha előbb előteremtették őket. Ez a tanácskozás volt hivatva arra, hogy összeegyeztetve a véleményeket, a tapasztalatokat, megvitassák, milyen módon lehetne a holtpontról kilendíteni a szövetkezetét, Napi ezer forint ráfizetés a tehenészetben Szabados elvtárs, a patronáló intézmény főmezőgazdásza épp ezért felhívta a kibővített vezetőségi ülés figyelmét a tanácskozás fő feladatára. Mint még éjjel is telefonált, és érdeklődött hogylétemrőí. — Igen, Vologya, Kazanszkij professzor sokat tett a megmentésedért. Egész életemben hálás leszek neki. Olgának mégis melletted kellett lennie. Máskülönben ón lettem volna ott, hiszen iü — Mama, csengettek! — szakította félbe Vlagyimir Petrovics. — Talán Valentyim Alek- szandrövics érkezett meg. Nagyon szeretném tudni, mi történik a gyárban! De a szobába Olga és Maja lépett be. — Nos, eleget gyönyörködtetek már egymásban, szerelmespár? — kérdezte nevetve Olga, és forrón átölelte édesanyját, s megcsókolta férjét. Vlagyimir Petrovics figyelmesen nézte Maját, aki egy hónapja jött ki a kórházbóL A sietéstől kipirult, egészségesnek és vidámnak látszott. — Hozzon széket, és üljön mellém, Maja? Jól van? — Köszönöm, Vlagyimir Petrovics! Már teljesen rendbe jöttem, és Imtűinően érzem magam. És ön? — Jól vagyok; én Ss hamarosan teljesen rendibe jövök. Azt hiszem, néhány nap, és már fel is kelhetek. — Ha ugyan megengedem» — fenyegette Olga, — Amíg nem engedélyezi a professzor, még csak gondolni se merj ilyesmire. Be kell tartani az orvosi utasítást — No, tessék! — mosolygott Matvejev. — Alighogy hazaértem, máris nyöghetem a családi zsarnokságot. Mi újság magánál, Maja? Ismét a kórházban dolgozik? — Igen! Tcrmésaetesen, És mondotta, a növénytermeléstől ugrásszerű változást nem várhatnak az idén. Egyrészt a talajerőviszonyok, másrészt az őszi vetőmagvakkal való oktalan takarékosság miatt, s ráadásul nem sok jóval kecsegtet az időjárás sem. Kivált itt súlyos a helyzet, hiszen 160 hold kukorica még töretlen, és 493 hold szántaikul. Viszonylag jelentős állatállománya van a szövetkezetnek, de igen nagy hiba, hogy például a tehenészet három helyen van, noha megfelelő központi istállóval rendelkeznek. Kellően ellenőrizni, gondozni, a 3,5 literes istáílóátlagot fölemelni így lehetetlen, Tavaly csak a tehenészet 4,50 forintot vitt el minden munkaegységből azzaL hogy naponta 1000 forint a ráfizetés itt! Az első teendő tehát — hangsúlyozta Szabados elvtárs — összevonni az állományt. Mivel takarmánnyal el van látva a szövetkezet, a gondozóknak ösztönző bérezést kell biztosítani,' hogy valóban szívügyüknek érezzék a tehenészet megjavítását. Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának szakemberei segítik a vetéstervet elkészíteni, támogatják a gazdaságot vegyszerrel, szükség esetén géppel és lucemavetömag- gaL A bäfoon.ymegyeräefc segítségére siető gazdaságok vezetőivel való első tanácskozás igen hasznosnak bizonyult. Kiinger elvtárs, a potonyi elnök megígérte, hogy nemcsak negyedévenként, hanem sokkal sűrűbben ellátogat ide, ha kell, huzamosabb időre is. Szabados elvtárs szavaiból kitűnt, hogy a patronáló intézmény azt tekinti feladatának, hogy minél hatékonyabb segítséget adjon. A munkát viszont a bábanyme- gyeri közösségnek kell elvégeznie. Az összefogás, a kezdeményezés csak úgy teremhet gazdag gyümölcsöt, ha az egész közösség is akarja ezt, elfogadja a segítő kezet, és mindent megtesz azért, hogy gazdaságuk már ebben az e\4>en a fölemelkedés útjára lépjen. Vörös Márta Csákánnyal, hosszú rudakkal törik föl az emberek a sárgarépát takaró prizmákat. A tárolás jól sikerült: nem romlott meg egyetlen darab sem a föld alatt. Amikor s került kibontani a prizmát, megkezdődik a rakodás. Bizony nem irigylésre méiti munka kézzel rakosgatni a répát. Az emberek .-aponta 30—10 mázsát ké« lenek elő szb i ásra. milyen derék, megértő emberek vesznek körül. A kicsinynek látszó seb sokáig nem gyógyult be... Ha látta volna, hogy gondoskodtak rólam! Valósággal kínos volt. — Nono! — kacsintott Olga huncutul barátnőjére. — Azt hiszem, nemcsak a kórház dolgozói voltak figyelmesek irántad. Hűséges lovagod is csaknem naponta rohant a látogatásodra. Vlagyimir Petrovics csodálkozva látta, hogy Maja zavarba esik, elpirult. Nem értette, miről van szó, és kérdően nézett feleségére, de Olga mosolyát rejtegetve buzgón rakosgatta a toalettasizialkáin a csecsebecséket. — Miféle lovagról beszélsz? — fordult Maja Olgához. — Ne tettesd miagad, Majka! És a hadnagy? Mindent tudok! — A hadnagy? Valóban meglátogatott, de ez csak egyszerű udvariassági látogatás volt. Szerintem nincsen abbán semmi különös, ha valaki, aki megmenti embertársa életét, érdeklődik egészsége iránt. S mindössze kétszer járt nálam, és nem minden nap ... — Várj csiak! Várj csald — szakította félbe Olga. — Klara Ivanovna, a főnővér átadta! üdvözletemet? No hát, ha tudni | akarod, ő mesélt nekem a ♦ hadnagyról. Oly kíváncsiváI tett, már alig várom, hogy lát- * hassam a lovagodat. Azt mond- ; ják, nagyon szép férfi, akarj a mesebeli daliam Néha raegáUnah egy lélegzetvételnyi szünetre. Jólesik ilyenkor a forró tea. Aztán kezdődik újra a munka. Mert biztosítani kell az el látást.. . BESZELŐ SZAMOK 15 2 13 5 88 2 96 8 66 1 27 4 71 9 12 8 66 1 27 4 71 9 Í2 (Folytat]ukj 1837 faluba Juttatta e! a villanyt államunk az elmúlt 17 esztendő alatt. Az ország 3207 községe közül 1961 végéig 309ü-ban volt már villany. # * * 1933-ban az ipar, a bányászat és a közlekedés szellemi dolgozói közül csak 94 000 veit állásban, 33 000 pedig munkanélküli volt. * * * Magyarország az első olyan államok között van, ahol bevezették az iskolafogászatot. • • •# Hazánkban évente és átlagosan, hatszor annyi mérnök végez, mint a kapitalizmus idején. 167 400 diplomásunknak a fele már a szocialista Magyarországon szerezte meg oklevelét. A Szovjetunió 2000 diplomás szakembert képezett ki számunkra. • * • Magyarország lakossága az átlagos napi 3000—3500 kalória fogyasztással a világ legjobban táplálkozó ncpeiaefc a sorába lépett» A középiskolák és egyetemek es* ti és levelező tagozatain 1360-ig 38 ezren szereztek érettségi bizonyítványt és 16 ezren diplomát. * * * A népi demokrácia a tudományi az irodalom, a képzőművészet, a zene, az építőművészet, a szülés filmművészet és az újságírás kiválóságait 152 Kossuth-díjjal, 120 József Attlla-dijjal, 130 Mun- kácsy-díjjal, 116 Erkel- és Lisztdíjjal, 79 Ybl-tííjjal, 135 Jászay Mari díjjal, 15 Balázs Béla-díjjai, illetve 18 Rózsa Ferenc-díjjal tüntette ki. * * * A múlt választáson 13 580 nÖC választottak meg tanácstagnak, közülük 1328 volt állandó bizotísá- gi elnök. * ♦ * Az országban 131 tanácselnöknő, 5-i elnökhelyettes van, és a tanácstitkárok egynegyed© nő. * * * A középiskolások 55,1 százaléka lány, az egyetemi és főiskolai hall- gatólc 34,6 százaléka szintén nő. * * * Az üzemi, vállalati étkezdékbe* fttOOe adag étéi fogy el naponta*
