Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-10 / 34. szám

Somogyi Néplap AZ Mé'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYÉT TA N ÁCS LAPJA PETER KARVAS: cAnägcnA éj cl tö b b Lek Szophoklész Antigoné­jában a természet vak erői­vel szemben álló, a gondolko­dásit tanuló, törvényeket bát­ran formáló, jó és rossz között tudatosan választó ember alakja magasodik ki a végzet­szerűen fenyegetett lét hátte­réből Peter Karvas, akárcsak tragédiájának klasszikus indí­tója, Szophoklész, a forradalmi cselekedetet magasztalja fel. Míg ez utóbbi egy zsarnokkal szemben, Karvas a világpusz- tító fasizmussal sziemben sze­rez érvényt a természetes em­beri érzelmeknek. Az Antigoné és a többiek cí­mű megrendítsen komor és mégis optimista kicsengésű tragédiában a hős nem magá­nyos vergődő. Erejét megszáz- szorozza a hasonló sorsra szánt közösség magára találása, fel­támadó ereje. »A magányos ember nagyon halott«... han­goztatja a tragédia hősnője, aki nem testvére eltemetésével harcol az önkény ellen, mint klasszikus előde, Szophoklész nagyszerű nőalakja, Antigoné. Nem. Anti, vagy más néven Tonka, a felig még gyermek­lány ismeretlen fogolytársának eltemetésére vállalkozik. Az átélt szenvedésektől hirtelen érettek határozottságával szán­ja rá magáit a zsarnokság el­len feszülő cselekedetre, hogy a szennybe, vérbe tepert embe­ri méltóságot fölemelje: dia­dalt arasson. Elindul tehát egyedül, és nem marad magá­ra. Az a hatalmas erő, amely az agyoncsigázott, elnyomorí­tott tömegből hangtalanul ugyan, de kirobban a tilalmat megszegők tettében, a teme­tésben, azt jelenti végső fokon, hogy az emberséget nem győz­heti le tartósan az embertelen­ség. Jeleníti azt is, hogy özem­ben összefogás győzhet a fa­sizmus fölött, túléli a fasiz­must. Á színpadkép szokatlan és meghökkentő. Koncentrációs tábor... Mindössze tíz a sze­replők száma, mégis olyan a íratás, mintha a hitlerista Né­metország valahány ilyen ha­láltáborának égre sikoltó kín­ja, szenvedése zúdulna ránk. Mementó... Hol van ebből a leiekbe markolóan ábrázolt va­lóságból a klasszikus értelem­ben vett magasztosság? Embe­rek vannak. Az egyik oldalon mezítelenségig kiszolgáltatott, mindemui megfosztott embe­rek. Hatalomvágy csinálta vé­res kezű félistenek, SS-ek a másik oldalon. Ez nem játék, ez történelem. Ügy vélem, szükségtelen hosszan fejteget­ni az emlékeztetés időszerűsé­gét. Gerhard Krone, a kon­centrációs tábor parancsnoka maga vallja magáról!, hogy «szakember-«. Ha elvesztik a háborút, akkor egy ideig majd pezsgőt árul, parfümöt vagy spanyol borokat. Legfőbb jel­lemvonása, hogy mindig kész harcba vinni az elesettók fiait, készül az új rombolásra akkor is, amikor átmenetileg ügynö- köL Sok embertől hallottam a megjegyzést: »...ilyen témá­jú darabot ma bemutatni nem kellene már. Én nyugodtan akarok élni, dolgozni és alud­ni!« Érdemes itt időzni né-, hány gondolatnyit. Hogy miért? Nyugodtan akartak él­ni ők is. Tónika. Tszméné, a göre» lártv Zárís és Zéman a és n Professzor, Jó­zef rtóiTm fiovs7.;ntén. A fa­sizmus máris árammal telített kerítést' táborokba tótól te "k-r a biztos pusztulásra. Előbb wbszolgamunkára, azután ha­lálra! Igen. A középkor inkvi- zitorai fantáziátlan sarlatánok voltak aihhoz képest, ahogy a »felsőbbrendűség« képzetétől megittasu-lt fasizmus hozzálá­tott a modem technika és tu­domány minden eszközével a »fölösleges« emberek százezrei­nek kiirtásához. A tömegsírok egvmás hegyén-hátán elporladt halottai, a krematóriumokban elégetettek százezrei szintén nyugodtan akartak élni, dol­gozni, aludni. Irtóztak a bor­zalmaktól; terveik, vágyaik, emlékeik, szeretteik voltak és hitvallásuk az emberiességről. Ők is élni akartak szabadon, boldogan. Közülük hányról nem tudunk egyebet, múlt azt, hogy voltak. Elpusztultak. De nemhiába! Nemcsak Európa, az egész világ ismeri a vesze­delmet, ami napjainkban feltámadni igyekszik. Ugrásra készen lapul egyszer, máskor meg nyíltan reváinsért kiált. Ezért időszerű ez a darab. Bjelinszkij írja valahol, hogy a költészetnek, irodalom­nak egyetlen műfaja sem kerí­ti olyan erővel hatalmába a lelkünket, nem ragad magával olyan ellenállhatatlan varázs- zsai, és nem nyújt olyan mély és maradandó élményt, mint a tragédia. P. Karvas alkotása, az Antigoné és a többiek az élteimet és érzelmeket felkor­bácsolni tudó tragédiák sorá­ba tartozik. Alakjai kitűnően megformáltak. A valóságot tükröző tartalom és a kimun­kált forma egymásra találása az előbbivel együtt alkotja a mű szépségét, erősségét, ami átüt még Tóth Tibor helyen­ként — elnézést a szójátékért — inkább görcsösen hü, mint műfordításán is. Igaz, a tolmá­csoló művészek az újnak és korszerűnek kijáró lelkesedés­sel láttak az Antigoné és a töb­biek bemutatásához. Nem a vé­letlen műve, hogy az együttes tagjainak művészi teljesítmé­nye úgyszólván azonos szinten mozog. Ritka, de nem véletlen dolog. Magyarázata, hogy a szárnyaló és tiszta eszmeiség, az egyes alakok életre keltésé­nek feladata megihlette mind a rendező Hortobágyi Margi- iot, mind pedig a tragédia elő­adásának együttesét. S ha már itt tartunk: a koncepciójában nem hibátlan, de mélyen értő rendezői munka eredménye az Antigoné és a többiek művé­szi sikere. Színházunk nyert a Karvas darab műsorra tűzésé­vel, most a közönségen a sor, hogy fölismerje ennek a tragé­diának a nagyszerűségét, idő­szerűségét is. Említettük, hogy nem hibátlan a rendezés kon­cepciója. A tolmácsolásban szükségtelenül sok a bfechti elem. Tudatosan-e vagy a mű cselekményének, színterének hatására, nem könnyű eldönte­ni. Az azonban bizonyos, hogy az elidegenítés eszközei fölös­legesek itt ennek a klasszikus eredetű alkotásnál: a színpad­ra vitelében. Nem szatíráról van szó. S még valamit: a re­mekül sikerült kísérőzene — Ta/rnay György alkotása —, a darab korszerű tartalma és formája megkövetelte volna a tisztán jelzésekkel megoldott színpadképet. A fel-felhangzó komor férfikórus remekül ér­zékelteti, hogy ezrek élnek a koncentrációs tábor barakkjai­ban. Kár volt tehát összekever­ni a naturálist a poétikussaL Gondolunk itt a rejtélyes na*~ deltetésű vastoranvra a hát­térben vagy a krematórium kéményeire. Fekete körfüg- göny, esetleg vetítés ... próbá­ra tehettük volna ezeket az eszközöket is egyszer már. Hi­szen az Antigoné és a többiek előadása elképzelhető orató- riumi előadásban is. Talán ér­demes ezen gondolkodni. Az alakításokról... Mint már mondottuk, azonos szinten mozognak. Szlonka Márta Tanlka szerepében gaz­dag líraisáagal, eszköztelenül, de nem erőtlenül formálta meg ezt a gyermekien kedves nő­alakot. Csodáljuk tönetlenségét, bátorságát. Vele áz otthon, a remény és az emlékek járnak a tábor lakói között. Felejthe­tetlenül szép végső összecsapá­sa Storchhal. aki a szeretőjévé tette, aki elől menekülve élete első igazán nagy tettének bol­dog tudatában inkább a halált választja. Pedig tervezett még az imént, hogy mit csinál ak­kor, ha kinyílnak a tábor ka­pui ... A Hadnagy — Szokolay Ottó —, a Professzor — Fillár Ist­ván —, Záris — Csihák László —, Zéman — Baranyi László — és Jozef Hajman — Holt János — mind, mind emléke­zetesen szép alakítás. Ők a töb­biek. Különösen szép példája a művészi emberábrazol ásnak Fillár István öreg nyom­dásza, Baranyi László remekül fölépített tanítója. Szokolayt helyenként elragadja a szerep pátosza. Mind hősök e tragé­diának az alakíai, az Antigoné­hoz tartozó többiek, mégis sze­münk láttára válnak hősökké, ez adja hitelességük varázsát. Az sem véletlen, hogy kitűnő fiatal művészünk ott nyújtja képességeiből a legtöbbet, ami­kor emberré szelídülve feielget a Professzor kérdésedre. Tud­nunk kell, hogy nincsenek szü­letett héroszok, emberek van­nak, akikről Szophoklész nem­hiába vallja: »Sok van, ami csodálatos, De az embernél -ra-cs se*; mi csodálatosabb!* Igen, a jóból és rosszból, erő­ből és gyengeségből összegyúrt, a maga féltő, ugyanakkor hős­tettekre képes embernél való­ban nincs csodálatosabb. Isz- móné alakítója Virág Hona. Küzd a szerepével, pedig — annak ellenére, hogy funkciója alig van a tragédiában — re­meikül megírt figure életre kel­tése jutott osztályrészéül. Túl­fűtött érzeSmesség és mozgás­beli görcsösség köti, holott fel­villan alakításában az egysze­rűség és a felszabadultság is. Szándékosan szólunk a »töb­biek« után Krone és • Storch alakítóiról. Bálint György Kro­ne] a félelmetesen életteli, ap­rólékosan kidolgozott jellem- rajz eredménye. Aligha talál­koztunk eddig olyan figurával, mint ez, aki a fasizmus lénye­gének eleven hordozója. Go­nosz a gonoszságért, gyilkos, de arra kényes, hogy tiszta maradjon a keze. Érmek az embernek nincs lelkiismerete, nem is lehet, mert egy a pusz­títás, öldöklés szakemberei kö­zül. Fölényes intelligencia és pakolj kegyetlenség a jellem­zője. De;., bár Bálint alakítá­sában kevésbé, a Storohot ala­kító Korándy Dénes alakításá­ban túltengenék a szatirikus megjelenítés elemei. Fölöslegie- sen, hiszen iránt mondottuk, nem szatíráról van szó. Végezetül még annyit: re­méljük, hogy az Antigoné és a többiek ősbemutatójának belső művészi sikere közönségsiker­ré válik. Megérdemli! ÍV A fehér: simo, a kék: fodros... Egy leány, aki az ujjaival is „lát“ A felvétel azt a ritka pilla, natot örökítette meg, amely­ről nemrégiben az egész vi­lágsajtó szenzációs tálalás, ban emlékezett meg: egy hu. szónkét éves szovjet lány uj­jaival közön­séges nyom­tatott újságot olvasott. A lány, Róza Kulesova, akit a képen orvosával, dr. Iszak Gold­berg ideggyó­gyásszal lá­tunk, epilep­tikus bántál, makban szen­ved. így ke­rült a Szverd. lov.klinikára ahol orvosa fölfigyelt a furcsa rendel lenességre, h- ugy tetszik, csodálatos képességre, hogy tudniillik Róza az uj­jaival színeket és betűfor­mákat is tud érzékeim. Goldberg doktor egybegyűlt kollégáinak jelenlétében iz­galmas kísérlettéi bizonyí­totta ezt. A lány szemét be­kötötte, majd könyvet tett elé, találomra kinyitotta, és Róza folyékonyan »letapo­gatta*< a közönséges ujjuk számára érthetetlen szőve, get. A kísérlet újságszöveg­gel, majd fényképpel folyta­tódott: Róza folyékonyan ol­vasott ujjaival, s tüstént meg tudta mondani, hogy mit Hát« a képen. Góldberg doktor ismertet­te kollégáival a »csoda* előz. ményeit. Róza maga nem vi­lágtalan: lát, de családjában többen vakok. Kislánykorá­ban ezért párhuzamosan ta­nulta meg az általánosan használatos írás.olvasást és a vakok Braille.írását. Mint ahogyan »kétnyelvű« gyer­mek esetében is megtörténik, Róza nem tett határozott különbséget a két írásrend­szer között, így látását ta. pintással is tudta helyette­síteni. Vajon a Braille-írás. tól olyan érzékeny lett.e a tapintása, hogy már loözön- séges nyomtatott szövegeket is »le tud tapogatni«? Rész­ben talán erre utal az a kí­sérleti tény, hogy ha az új­ságpapírt vékony üveglappal etakarják, az apróbetűs szöveget nem tudja ujjaival »elolvasni«, de erős vilá­gítás mellett még mindig meg tudja különböztetni velük a na. gyobb címbe­tűket. Róza tapin­tásra tudja érzékelni a színeket is. Azt mondja, hogy a fehé­ret simának érzi, a vörö­set szemcsés­nek, a kéket hullámosnak, fodrosnak. Hogy az ellenőr, zés minden tekintetben hi. teles legyen, a tudósok a kö. vetkező kísérlettel figyelték meg Róza színreakcióit: vi­lágoszöld kötésű könyvet vörös fénnyel világítottak meg, úgyhogy az kékre szí. neződött. Róza pontosan megnevezte a kék színt. Amikor a vörös fényt ki­kapcsolták, a könyv vissza­nyerte eredeti zöld színét, s a bekötött szemű Róza ar­cán őszinte csodálkozás tük­röződött: hogy lehet az, hogy egy könyv kötése csak úgy változtassa a színét?... A tudósok megfigyelték, hogy Róza agyának elektro. mos hullámai megváltoznak, amikor a lány ujjaival »ol­vas*. Mindeddig azonban nem sikerült összefüggést ta­lálni különös képessége és epileptikus bánialmai kö. zott. A szovjet szakorvosok valószínűnek tartják, hogy Róza Kulesovának fokozott érzékenységű idegvégződések vannak az ujjaiban. S. P. BESZÉLŐ 15 2 13 5 88 2 96 8 66 1 27 4 71 9 12 SZ£M8K 8 66127 4719 12 1930-ban 71 700 aktív kereső rendelkezett hazánkban felső­fokú szakképzettséggel, s 1960- ig ez a szám 101 200 főre nőtt, így minden huszadik bérből élő aktív kereső egyetemi, fő­iskolai oklevéllel rendelkezett, s minden tizedik dolgozó érettségizett. A második öt­éves terv végéig 389 200 felső- és középfokú végzettségű szak­ember lesz az országban, • * * Az ENSZ 1957. évi statiszti­kája szerint az egy főre jutó nyugdíj havi összege Auszt­riában 30, Nyugat-Németor- szágban 38, Olaszországban IS, Angliában 18, Svédországban 20 százaléka a munkások és alletlmazották havi átlagbéré­nek. Hazánkban a nyugdíj összege az átlagbérek 52 szá­zalékának felel meg. • * * 1960-ban vidéken a men­tőket kereken 78 000 esetben hívták ki szülő nők kórházba szállításához. • » • 1936-ban Magyarországom 7014 traktor és 6869 traktor­eke volt, 1961-ben 44167 trak­torral és 37 982 traktorekével rendelkeztünk. Az állami gaz­daságok búzatermésátlaga 1962-ben 13,7 mázsa volt hol­damként. Ezen belül a hazai fajták átlagtermése 12,9 má­zsa, a külföldi fajtáké 14 má­zsa, a szovjet Bezosztája-fajta átlagtermése pedig 16 mázsa holdanként. • • • 1938-ban hazánk lakosságá­nak mindössze 31 százaléka részesült (jórészt saját költsé- téwdflilowibiatoaitáaboa. 1962 végén a biztosítottak ará­nya 95 százalék. (Ugyanez a szám Svédországban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Svájcban 65, Franciaország­ban 49, Olaszországban 44, Tö­rökországban pedig csupán 2 százalék.) • * • 1957—60-ham összesen 302 952 lakás épült az országban. A második ötéves terv laikásépí. tési programja: 1965 végéig 250 000 új lakás, amelyet az MSZMP VIII. kongresszusa 300 000-na módosított. • • • 1965-ben minden harmadik családra jut egy mosógép, minden hetedikre egy motor- kerékpár, minden negyedikre televíziókészülék, és egyetlen család sem lesz rádió nélkül. • •• A kiállításoknak, múzeu­moknak 1960-ban 3 600 000, 1961-ben pedig már több mint 4 millió látogatójuk volt, • * • 1950 és 1960 köíölit több mint kétszeresére emelkedett a tanácsi és szakszervezett könyvtárak száma. A könyv­állomány 2,2 millióról 11,5 millióra, a beiratkozott olva­sók száma 400 000-röí 1,6 mil­lióra növekedett. • » * 1961-ben 200 000 hold olyan vegyszerrel kezelt kukorica­vetés volt hazánkban, amelyet nem kellett kapálni. 1965-ben 1230 000 hold kukoricából, vagyis a kukorica vetésterüle­tének kereken a feléről már vegyszerrel lehet irtani a nőmet, megess? Prémium a szerelemért Egy japán hangszergyár tavaly érdekes újítást veze­tett be. Mivel ennél a mun­kánál igen fontos a harmo­nikus légkör, az igazgató­ság elhatározta, hogy ha két fiatal dolgozó között kölcsö­nös vonzalom alakul ki, és ezt nyilvánosan is bejelen­tik, akkor mindegyiLkük a rendes fizetésén, felül havi 500 jen prémiumot kap. Mi­helyt a szerelem véget ér, megszűnik a kedvezmény. Az új intézkedés remekül bevált: a gyári fiatalok kö­zötti gyengéd kapcsolatok tartósabbá váltak, a szerel­mesek között kevesebb a féltékenykedés és veszeke­dés, s ez kedvezően hat ki a munkára. * * * Lincoln ágyában a mama aludt Kennedy elnök nemrégi­ben vendégeket kalauzolt a Fehér Házban, amelynek történelmi nevezetességeit mutogatta. Éppen Lincoln hálószobájába akarta beve­zetni a vendégeket, és már be is nyitott, amikor kény­telen volt zavartan behúzni az ajtót, és továbbvinni a vendégeket. Lincoln ágyában ugyanis történetesen éppen Kennedy anyja aliudit. * * e Nem elég harciasak A dél-vietnami Ngo Dinh Diem-klikk végre fölfedezte az eddigi katonai kudarcok »okát«. A dél-vietnami la­pok közük, hogy 43 szerel­mes népdalt betiltottak, mert »túlságosan érzelgő- sek, és csöklsntik a kato­nák harchépességét*. • * • Két lehetőség Diogenész a kútnál üldö­gélt, és retket eszegetett. Arra ment Arisztopposz, az udvari filozófus, és így szólt hozzá: »Ha hajlandó lennél egy kicsit hízelegni a zsar­nokunknak, nem kellene re­tekkel táplálkoznod.* Ékre Diogenész: »Ha vi­szont te hajlandó lennél ret­ket enni, akkor nem lcelle- ne hízelegned a zsarnok­nak.« Főbekólintós mint gyógymód John Warcrwn mefflbourrú lakos összetűzött szomszéd­jával. A vita annyira elfa­jult, hogy Warown alapo­san fejbe vágta szomszédját. Miután etoároleott a ha­ragja, nem hagyta nyugod­ni a leBttismerete. Minden nap várta a bírósági idézést. Ehelyett azonban a szom­szédjától kapott levelet. »Amióta fejbe vágott, Új­ra tudok aludni. Esztendők óta gyötrő álmatlanságom nyomtalanul eltűnt. Szíves gyógyiiezétését hálásan kö­szönöm, s ha ismét bajba kerülök, csakis önhöz for­dulok.* Somogyi Néplap Áz MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIHTU LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér L Telefon 15-16. F»lelös kiadó; A SOMOGT1 NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nrrn őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posla. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posláskézhesltőknél. előfizetési díj egy hónapra 11 Ft Index: Z5067. Készült a Somcgy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemébe*», Kaposvár, Lalink» S. a. *,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents