Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-09 / 33. szám

Szombat, 1963. február 9. 3 SOMOGYI NßWLAY Termelési, munkaszervezési tapasztalatainkat készséggel átadjuk másaknak Beszélgetés Hegedűs Lászlóval, a Lábodi Állami Gazdaság mezőgazdászával Hegedűs László, a Lábódi Állami Gazdaság növény ter­mesztési mezőgazdásza mun­kájáról, a szervezési, az üzem­viteli és a termelési problé­mákról tájékoztat. Sok olyan bevált, jó módszert említ, amely hasznára válhatna más gazdaságoknak is. Sok tapasz­talatot gyűjtött, hiszen a Gyógynövény és Kertimag Gazdaságtól már 1959-ben Lá­bodra • került, és két éven ke­resztül az összevont gazdaság kialakulásáig üzemegység-ve­zetőként dolgozott. Mostani fő feladata a. növénytermelés szervezése, az ezzel kapcsola­tos újabb irányelvek kidolgo­zása, a legmegfelelőbb nagy­üzemi módszerek megkeresése. Kerületek, komplexbrigádok — Az már köztudott — mondja —, hogy nálunk a je­lenlegi fölszereltség és szétta­goltság mellett a kerületi gaz­dálkodási rendszer a leg járha­tóbb út A legfontosabb éLv — s ezt nem nélkülözheti a mo­dern nagyüzem —, hogy min­den munkánál összpontosítjuk az erőket. Ennek feltétele, hogv a glépek kiszolgálása, az ellen­őrzés, az irányítás a lehető legkisebb zökkenőkkel történ­jék. Példákat mond. Az aratásra, a silózásra, a szénabetakarítás- ra kerületenként komplexbri- gádokat alakítottak. A -szénás brigád« példáid májustól szep­temberig semmi mást nem esd- aáJ, csak kaszál, és elvégzi a kazalba rakásig az összes ten­nivalót. így elvégzik a három­szori, négyszeri kaszálást, nem késnek el a munkával, s aem vénül el a takarmány. A vegyszeres gyomirtás A beszélgetés átsiklik a vegyszerekre. Ez kedvenc té­mája Hegedűs Lászlónak. — A vegyszereknek haUatla- rml nagy a jelentőségük — mondja —, a nagyüzem nem nélkülözheti őket! Nem vélet­len, hogy az idén nemcsak az állami gazdaságokban, hanem a tsz-ekben is ugrásszerűen emelkedik a gyomirtó szerek használatának mértéke. Csak nem mindegy, hogy hogyan használják. — S máris a ta­pasztalatokról, a bevált mód­szerekről szól. Lábodon tavaly egyetlén összevont brigádot alakítottak a kukorica vegysze­rezésére. A 17 erőgép vezetői­vel együtt harmincnégyen vé­gezték a 4200 hold hungazino- zását. Napi 200 hold volt a teljesítményük. — A vegyszerek alkalmazá­sánál nagyon fontos — mond­ja —, hogy legalább két év távlatában gondolkodjon a ve­zetőség, így készítse el a ve­téstervet. Mi öt kiló Hunga- zint adunk az új kezelésű te­rületekre, s a biztonság ked­véért négy kilót másodszorra. Kezdéskor 800, tavaly 600 liter vízzel permeteztük M, az idén pedig 300-zal fogjuk. Mennyi viz kell a ünngazinfyoz? A megyében sokfelé vitáz­nak arról, hogy mennyi vízzel biztonságos és jó a Humgazin használata. Egyrészt az bátorí­totta fél a gazdaságot a víz- mennyiség ötvenszázalékos csökkentésére, hogy már ta­valy bevált a 300 literes kísér­let, és ezt csak megerősítették a repülőgéppel történő vegy­szerezés tapasztalatai. Itt ugyanis mindössze 70 liter víz­zel keverték a Hungazint, és egyformán jó eredményeket értek eL Másrészt pedig az — és talán ez a döntő —, hogy nem Rapidtox vagy RS—09-es géppeb hanem a Jakoda Gyula technikus készítette permete­zőberendezéssel végezték a munkát. Ehhez pedig nem kel­lett más, minit egy nagyméretű tartály a keveréshez, bordó és egy egyszerű csőrendszer a permetezéshez. így nem 30, hanem 45 . holdat permetezhet egy gép naponta, és másik elő­nye, hogy szeles időben is al­kalmazható. . — A víz csökkentése — ma­gyarázza a mezőgazdász — megtakarítást jelent, és a ten­nivaló gyorsabb elvégzését se­gíti. Két géppel és hét személy- lyel csökken az idén brigá­dunk, s míg tavaly az egy hold­ra ráfordított munkaidő 102 perc volt, az idén 68 perc lesz. Jó tanács a tsz-eknek — Tapasztalataink alapján ésszerűnek tartanám, ha a tsz- ek a mi komplexbrigádunik példájára egy-egy járásban alakítanának egy-egy ilyen brigádot. Természetesen a ná­lunk már bevált fölszerelést al­kalmazva. Mi készséggel segí­tünk a tsz-eknek, szívesen lá­tunk gazdaságunkban bárkit, akit érdekel a permetezőberen­dezés. Helyes lenne még ide­iében egy tapasztalatcserét rendezni itt Aki látta beren­dezésünket, azt nem kell meg­győzni; a mikeiék már fabri­kálják maguknak. Más vegyszerekről is szó esik még: a repülőgépekről, me­lyek ma mér nélkülözhetetle­nek, meg hogy az idén kísérlet­képpen bevezetik az új telepí­tésű lucerna vegyszeres gyom­talanítását .. i Hegedűs László sok olyan kipróbált módszert említett, amelyet ajánlatos átvenniük a közös gazdaságoknak..; V. M. Számadás a megerősödés évéről Böhönwe előbbre lépett Nézze, fiam, ha tavaly nem dolgozunk olyan sokat, olyan lelkiismeretesen, akkor a mai zárszámadó közgyűlésen elé­gedetlenek volnánk. A múlt évet szomorú zárszámadás után kezdőik, de most bebizo­nyosodott, hogy többre képe­sek a böhönyeiek, különösen akkor, ha a vezetők jól sáfár- kodnaík a javakkal —1 mond­ta Répást Istvánná a Szabad­ság Tsz közgyűlése után. Ré­pásiné munkában megörege­dett, 68 éves asszony. Férjé­vel együtt lépett a tsz-be, és a közös használatába adták 10 hold földjüket. A beszámoló­ban elmondott eredmények hallatán az öröm kifejezése áradt szót ráncos arcán. Érdemes roll jobban dolgozni —; Érdemes volt jobban megfogni a munkát — ez a véleménye Balogh György fo- gatosnak is. A szövetkezeti gazdák közül sokan csak ta­valy dolgoztak igazán, ami­kor látták, hogy az új vezetés határozottabb, hozzáértőbb a réginél. Tavaly fizettek elő­ször rendszeresen előleget, 8 forintot havonta. És ekkor ad­ták a prémiumot is. Lengyel István, Kisbakos József, Vá­rad!} István, Ruslcá Jánosné és mások jobban helytálltak, mint a korábbi években, és nem maradt el az eredmény sem: a termelőszövetkezetnek 1959 óta nem volt a tavalyi­hoz hasonló jövedelme. Kilé­pett a gyenge tsz-ek sorábóL és — az 1961. évi mérleg­hiánnyal szemben —• most 22 forint 32 fillért ér a munka­egység, 8 forinttal többet, mint egy évvél ezelőtt. Asszonyokkal beszélgettem a közgyűlés után. A gazdasági beszámoló gyakran dicsérte munkájukat. Kovács Lajosné növénytermesztési csapatveze­tő 1961-ben férjévél együtt egymaga 200-afc Akkor alig több mint 5000 forintot kap­tak ketten együttvéve, most meg egyedül csaknem ennyit kap. Ezenfelül 11 mázsa csö­ves kukorica is jutott neki a harmadosból. Kapott még két mázsa burgonyát és 40. kiló cukrot is. , Serkcníett a jó szó és a prémium — Nem véletlen, hogy ta­valy minden talpalattnyi föl­det megmunkáltunk — mond­ja Kovácsné. — Az elnök és a főagronómus gyakran megláto­gatott bennünket a mezőn, be­szélgettek vélünk. Szívesen is dolgoztunk — dicsérte a veze­tőket Kovácsné. — Ezenkívül a prémium is serkentett. Bíz­tunk benne, hogy a vezetőség megvalósítja ígéretét. Es nem csalódtunk... Nem csalódott Nébli János­né bairomfigondozó sem. — Két évvel ezelőtt 711 egységet kaptam; a múlt évben jóval kevesebb húscsibét gondoztam, tehát keresetem is csökkent, 490 egységet szereztem. Mégis több volt a jövedelmem, mint 1961-ben... Néfoliné kapálást is vállalt, és prémiumként 14 mázsa bur­gonyát kapott. Munkaegysé­geire pedig csaknem egy má­zsa cukor jut. A Szabadság Tsz , tavaly több mint egymillió forint ér­tékű terményt és állatot, va­lamint 82 000 forint készpénzt adott tagjainak munkaegysé­gén feliül. Ez az összeg 10 fo­rint 18 fillérre! növeli a ré­szesedést. és háromszorosa az 1966. ősi­nek. Megnyugodtak az emberek A fejlődés, láváit a tavalyi előretörés megnyugtatta, az embereket. Évek óta először tapasztalták, hogy a közös gazdaság erősödése gazdagabb zárszámadást eredményez. Horváth János így emlékezett vissza az utóbbi évekre: — Feltűnt tavaly, hogy nem szidták a tagok a vezetőket és fordítva, mint a korábbi esztendőkben. Két-három év­vel ezelőtt kilátástalannak véltük életünket a tsz-ben, s megmondom, ahogyan gondol­tam: ha lett volna egy kis rés, hát azon keresztül kibúj­tam volna a szövetkezetből. Most már nem keresem azt a rést, jól érzem magam ide­bent. Egy év alatt változott meg Horváth János véleménye; Ennyi idő is elég volt arra, hogy a böhönyeiek meggyő­ződjenek róla: van lehetőség a mérleghiány elkerülésére, a szövetkezet megszilárdítására. Szabó Kálmán tsz-elnök, Illés László főmezőgazdász meg a többi vezető nem művelt cso­dát, csupán szót éltettek az emberekkel, és közös erővel emelték ki a tsz-t a gyengék sorából. Jäger János, Deti Lajosné meg negyvenöt férfi és nő pénzjutalmat kapott a mosta­ni zárszámadáskor. Ők bizo­nyították .be elsősorban, hogy a böhönyeiek még annál is többre képesek, mint ameny- nyit tavaly felmutattak. Bár ezzel a zárszámadással előbb­re léptek, ám még ennél is A vízrajzi szolgálat hójelzések és a heti Vízrajzi szolgálatunk, amely 77 esztendeje mindennap ad vízállásjelzést, az idén meg­kezdte a napi hójelentést is. A hóállás jelzést 110 hazai és 160 külföldi megfigyelőállomás adataiból állítják össze, s köz­ük benne az egy nap alatt le­hullott hó mennyiségét, vala­mint a hóréteg magasságát. A magyar vízrajzi szolgálat egyébként csaknem 70 évvel ezelőtt — az egész világon el­gazdák. Arról is tudomást szerezhettek, hogy szövetkeze­tük tiszta vagyona egy esz­von tendő alatt két és fél millió 3 0 egyseget szerzett, tava y forinttal gyarapodott, és most a tehermentes vagyonból több mint 13 000 forint jut egy A zárszámadó közgyűlésen szebb eredményeket érhetnék sok adatot hallottak a tsz- el ügy tervezik v'~~” — megkezdte a napi hótérképek kiadását sőnek — kezdte meg a napi víz járási térképek kibocsátá­sát, s most bevezette a heten­kénti »hótérképek« készítését is. A legfrisébb jelentések sze­rint hazánkban a Dunától ke­letre eső területeken átlago­san 10—20, a Dunántúlon 40— 70 centiméter magas hóréteg borítja a talajt, a hegyekben pedig eléri a 70—120 centi­métert. (MTI) _ Arról is tájékoztatta őket Péter János főkönyvelő, hogy egy-egy tag átlagos jö­vedelme kétszerese az 1961. hogy az időn 10 forinttal növelik az egy munkaegységre jutó részese­dést. Hogy a következő zár­számadáskor a terv megvaló­sulását jelenthesse a vezető­ség. avőgből már most kel! cselekedni. Ügy, ahogyan ta­valy: jó szervezéssel, közös erővel kell hozzálátni a mun­kához. Hern esz Fereneäs mu értettél meg abból, amit elmondtam? Elítélsz, mert visszatértem népemhez?... Ljuda! De végtére az apád vá­gyók! ... Az apád! — Éppen ez az... az apám! 4— mondta keserűen a lány. Belgorodov bűnének súlya alatt, görnyedve, lehajtott fej­jel, megtörtén állt előtte. Ami­kor először meglátta Ljudát, boldogságában csaknem elállt a szívverése: leánya itt van, a szovjetországban. Nem tudta milyen bűnt követett el, de abban bizonyos volt, hogy meg kell mentenie gyermekét. Amikor látogatási engedé­lyért Resetovhoz fordult, azt remélte, segítségére lehet Ljudának, és meggyőzi: te­gyen őszinte vallomást, örökre tépje le magáról borzalmas kötelékeit, segítse a szovjetha­tóságokat, és akadályozza meg a díverziós cselekményeket. Nem vigasztalta magát ha­mis illúzióikkal, megértette, hogy leánya, akiit diverzámis- kolában neveltek, bizalmatla­nul tekint mindenre, és felté­telezi, hogy apja a szovjet- hatalom ellensége maradt. Azért mondta el olyan részle­tesen az igazságot önmagáról, mert szerette volna rávenni Ligyiját: tegyen pontot a té­velygések után. tárjon fel min­dent őszintén magáról és bűn­társairól, enyhítse vele bűnei súlyát s a büntetést. Azt akar­ta, hogy leánya is megtalálja hazáját. De amit most Ligyiiától hal­lott lesújtotta. Szavai haso­gatták apai szívét. Elismerte súlyos bűnét, hogy megrántot­ta leánya lelkét; de hiszen ma­ga is eltévelyedett, és ezért vitte leányát is ugyanerre az útra. Ügy vélte, ez enyhíti bű­nét leánya szemében, de Ligyi- ja mindent másként értelme­zett, és elítélte apját S Belgo rodovnak fájdalommal kellett beismernie, hogy a maga módján igaza van. — Ljuda, drágám, megérdem­lőm, hogy a legszigorúbban elítélj! De akkor meg voltaim győződve róla, hogy igazam van! Aztán kiderült, hogy szörnyűségesen tévedtem. Hát ezért már halálra ítélnéd? Nincs a szívedben szemernyi jóérzés sem idős apád iránt, Ljuda? Lehet, hogy te már nem szeretsz engem? Hány évem van még hátra? Ne ölj meg! Te vagy számomra az egyetlen az egész világon ... — Csak az éltetett, hogy rád gondoltam! — felelte gonoszul Litánia. — Te voltál az egyet­len ember, akit szerettem. Különben nem is lett volna értelme az életemnek. És te a legszömyűbb módon meg­csúfoltad a lányod szeretetét Most már csak azért, érdemes élnem, hogy bebizonyítsam nekik... bebizonyítsam neki... — Ligyiia az ajtó felé rohant, de hirtelen megtorpant, és erőtlenül a falna!, dőlt. — Ljuda, kislányom, miről beszélsz? — Belgorodov ré­mülten nézett fá; nem értette mi megy végbe benne. Idgyija pedig kezébe ter-.etve arcát, keservesen, szívszaggatóan fel­^zokogott — Ljudocsika, drágám... bocsáss meg nekem! — Bel­gorodov magánkívül volt. Mélységies boldogitalanságban lánya felé nyújtotta kezét. De Ligvija, minit akit kígvó csí­pett meg, hátraugrott. — Ne nyúlj hozzám! — kiáltotta hisztérikusan. — Menj innen! Belgorodov alig állt a lábán. Mindkét kezévé! fejéhez ka­pott, és tenyerét halántékára szorította. Hasogató, tompa fájdalmat érzett, megingott és súlyos dobbanással véaigzu- hant a földön. Ligyija a legközelebbi kihall­gatáson Szmimov százados út­ján arra kérte Resetov ezre­dest, hogy fogadja. A száza­dos megígérte, hogy továbbít­ja kérését Nyolcadik fejezet Vergizov őrnagy a repülő­térről egyenesen az államíbiz- temsági szervek központjába sietett. Tudta, hogy Resetov türelmetlenül várja jelentését a határon történt incidensről. Tisztában volt feladata fon­tosságával, és részletesen ki­vizsgálta az esetet De sajná­lattal kellett beismernie, hogy egyelőire sok mindent nem lát világosan. A határőrség pa­rancsnokának első szavai után szertefoszlott az a reménye, hogy a határőrök segítségével legalább némi fény derül a határon történtekre. Kiderült, hogy mindent a titokzatosság leple borít. Pedig rendkívül sok függött attól, milyen gyor­san fedik fél a titkot. Egyet­len percet sem késlekedhetett: Resetov ezredes felállt, és» elébe sietett. t — Hogy utazott, Vaszili j I Kuzmics? _ I — Köszönöm, jó utam volt.» Resetov kissé fáradt bánnál szeme barátságosan nézett? Vergizövna; nyájas pillantása: új energiával töltötte el az őr-| nagyot. í — Mondja csak, Vaszili j* Kuzmics — kezdte az ezredes* —, eléggé frissnek érzi ma-5 gát, hogy jelentést tegyen,: vagy előbb pihenni szeretne? ; Kipihentem magam, mi-| előtt a repülőtérre mentem, ésj a negyvenöt perces repülő- S utat is végigaludtam. j — Akkor kérem, monoja éL,t mi történt ott leran... | — A gép menetrendszerűen érkezett — kezdte beszámoló­ját Vergizov —, de a repülő­tér sokáig nem fogadott min­ket. Sűrű köd zavarta a le­szállást. Épp az ilyen időt sze­retik a hívatlan vendégek, hogy látogatást tegyenek ná­lunk. A tengeren és a parton fokozott készültségben volt az őrség. Az emberek mindenütt résen álltak. Nulla óra ötvenkét perckor történt a »Névtelen« foknál. Éppen a Mityuhin szakaszve­zető parancsnoksága alatt álló: tengerész járőr teljesített szol-; gálatot. (Folytatjuk.) IV A „nyugdíjas állás“ Az idősebbek jól emlékezhetnek, milyen nagy szó volt még 20—25 évvel ezelőtt a »nyugdíjas állás«. A nyugdíjjogosultság társadalmi rangot, »jó partit« jelen­tett, hiszen a »nyugodt öregség« biztonságát helyezte ki­látásba. E biztonság »ára« nem volt csekély! A vállala­ti nyugdíjpénztári tagok fizetésük 7 százalékával adóztak évtizedekig. A munkásoktól a nagyon lás összegű OTT öregségi járadékért — a betegbiztosítás összegén kívül — munkabérük 2—3 százalékát vonták le. Ennek ellenében a Horthy-rendszer munkásainak átlagos öregségi járadé­ka nem érte el a havi 18 pengőt. S ez a »jótétemény« is mindössze 4916 ipari munkásnak jutott osztályrészül — a 65 éves korhatár után. S nemcsak a korhatár elérése volt szükséges, hanem a folyamatosan ledolgozott 400 munkahét igazolása is. Ezt a feltételt volt a legnehezebb teljesíteni — a munkanélküliség miatt. A magas korhatár nemcsak hazánkban volt a letűnt társadalmi rendszer »vívmánya«. Az Amerikai Egyesült Államokban, a Német Szövetségi Köztársaságban, sőt a »jómódú« Svédországban is férfiak, nők egyaránt ma is csak 65. életévük betöltése után tophatnak nyugdíjat. Angliában és Ausztriában a férfiak 65, a nők 60 éves ko­ruktól jogosultak a nyugdíjellátásra — ha nyugdíjas ál­lásban dolgoznak. Nálunk ma már a lakosság mintegy 95 száza,lók.a él­vez »nyugdíjbiztosítást. Hazánkban tehát szinte mindenki nyugdíjas állásban dolgozik! Eléggé elterjedt az a nézet, hogy »az államnak tulaj­doniképpen nem jelent áldozatot ez a nyugdíjrendszer, hiszen a befizetett járulékok fedezik a kiadásokat«. A kapitalizmus idején sokan meggazdagodtak a nyugdíj- pénztárak nyereségéből. Ma viszont a bérből élők 3 szá­zalékos nyugdíj-hozzájárulása a kifizetett nyugdíjaknak csak mintegy a harmadát fe lezi! Jellemző, hogy például 1962-ben 5,4 milliárd forintot fordított az állam a nyugdí­jasok ellátására, a 3 százalékos járulékokból befolyó ősz- szeg viszont mindössze 1,8—2 milliárd ferint. És ez az arány állandóan változik a nyugdíjasok javára, hiszen az átlagos életkor és a munkában eltöltött évek száma állandóan növekszik hazánkban, ma már 15 esztendővel tovább élnek az »öregek«, mint 20—25 évvel ezelőtt! Ám nézzünk csali egyetlen példát; ha feltétele-ziilc, hogy egy munkás havi átlagkeresete 16" 0 forint 30 év diát! a le­vont 3 százalékból összesen 17 "80 for nt gyűlik össze Ez az összeg a szabályos 1040 forin4os havi nyundíi folyósí­tásához alig másfél esztendőre elegendő. Az átlagéletkor hosszabbodása nyomán ma már kb. io—15 esztendőre te­hető a nyugdíjban el+öl*ött idő. NyHndf*rendsrerünk te­hát mélységesen humánus, és a néni állam négy áldoza­tok árán — a még tap"s»fal ható hibák iavításával — mindjobban biztosítja jelenleg 780 069 idős embernek a nyugodt öregséget, s a fiataloknak a »nyugdíjas állást«...

Next

/
Thumbnails
Contents