Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-06 / 30. szám

Szerda, 1963. február 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Itt az ideje Hogyan készülnek az év első termelési tanácskozására a Somogy megyei Faipari Vállalatnál? SZÉPEN FÉNYEZETT HÄ- LOGARNITÜKÄKAT, színes heveróket visznek a raktaxua a Somogy megyei Faipari Vál­lalatnál. Ez azt jelzi, hogy teljes erővel folyik a munka. Erről még inkább meggyőződ­hetek, amikor a gépházon, az előkészítő műhelyeken át az igazgatói irodába megyek. Vörös József igazgatót ezek­ben a napokban egyre többet foglalkoztatja a közelgő ter­melési tanácskozás, melyen nemcsak az eddig végzett mun­kát kell kiértékelni, hanem meg kell határozni egész évre szólóan a feladatokat is. Ab­ban a szerencsés helyzetben vannak, hogy múlt évi gazdál­kodásuk mérlegét már felül­vizsgálták, tehát könnyebb ké­pet alkotni az 1962-es eszten­dőről. Vörös elvtárs most azt latolgatja, hogyan készüljön fél az alig két hét múlva megtar­tandó termelési tanácskozásra. Vajon milyen legyen a beszá­moló? »Langyosa-e, vagy olyan, amely elgondolkoztatja az em­bereket? — Az utóbbit szeretném — mondja az igazgató. — Az elő­készülethez tartozik az is — hallom a műszaki vezetőtől, az szfo-titkártól —, hogy megbe­széléseket tartunk a fegyelem­ről, a technológiáról, a ver­senyről, az elavult normákról, a karbantartásról, a minőség­től, a tanulásról, és így to­vább. Amikor mindezt végighallga­tom, megjegyzem, hogy éjfélig is eltart a beszámoló, ha mind­ezt bele akarják zsúfolni. —... Nem, nem! — hangzik a tiltakozás. — Csak azt, ami lényeges, s úgy, hogy érthető legyen mindenki számára. Az előzetes megbeszéléseket azért tartjuk, hogy jól kidolgozott ja­vaslatokkal, megalapozott bí­rálattal, ésszerű elgondolások­kal léphessünk a munkások elé. A beszámolóban három fő kérdéssel szeretnénk foglalkoz­ni. Az idei feladatokkal, a munka versennyel és a hibák megelőzésével. A tervet mun­kapadokig lebontottuk, hogy mindenki tisztán láthassa ten­nivalóit A munka versenytől főként a minőség javítását vár­it*, mert most ez a legfonto­sabb. Kereken megmondjuk a hibák okait, s megvitatjuk megszüntetésük módját. Ehhez kérjük a munkások segítségét VAJON A MUNKÁSOK HOGYAN KÉSZÜLNEK FEL a termelési tanácskozásra? Azzal a céllal lépek a fénye- aöterembe, hogy választ kap­jak erre a kérdésre. Éppen éles vita folyik. Az egyik munkás szidja azokat, akik miatt már, ki tudja, hányadszor kell ja­vítania az egyik szekrény aj­taját. Mint a beszélgetésből ki­tűnik, annak a műhelynek a dolgozóit szapulják, ahonnan fényezésre kapják a bútort Egyrészt azért hibáztatják őket, mert a furnért rosszul ragaszt­ják rá az alapra, és »szűcsök«, puffadások támadnak rajta, másrészt, mert nem jól simít­ják a felületeket, emiatt »sző­rösek« maradnák. — A selejtnek mi csak öt százalékban vagyunk okai, ők kilencvenötben — mondja egy másik munkás. — A hibáknak most már végét kellene vetni. Utóvégre is megengedhetetlen, hogy az a vásárló, aki évekig rakosgatja félre pénzét bútor­ra, selejtet kapjon. Jó, jó, a hibák többségét kijavítjuk, de arra is gondolni kellene, hogy kinek a pénzéből. Nem vitás, az államéból, tehát a mienkből is... Helyben vagyunk — gondo­lom. A fő feladat a minőség javítása, amiről az igazgató is beszélt — A termelési tanácskozáson ezzel akarok foglalkozni — mondja Gulyás Lajos. — Meg ■\ T-Tril hogy tenni kell valamit a műhelyek közötti együttmű­ködés megjavításáért Mindezt azonban élőbb alaposan meg kell vitatnunk. Ott lesz a termelési tanács­kozáson Istvánovics László, a gépház dolgozója is. Szóvá te­szi majd a fa nedvességét, a raktározás hiányosságait Összetalálkozom azonban olyannal is, aki azok közé tar­tozik, akik nem szoktak részt venni a termelési értekezleten. Kovács Miklós számára gyak­ran akad »objektiv nehézség«, ami meggátolja abban, hogy elmenjen. Most som beszél a hiányosságokról, nem izgatja a selejt, az sem, hogy mit mon­danak arról a vállalatról, amelynek tíz éve dolgozója, ahol szakmáját szerezte ... — Az idei termelési tanács­kozáson ott leszek — mondja —, ha ... ha nem jön közbe megint valami. A TERMELÉSI TANÁCS­KOZÁSON arról is szó lesz, helyén van-e az üzemben min­den és mindenki. Elvégzá-e fel­adatát, úgy emeli-e a termelé­kenységet, ahogy a fejlődés megkívánja. Összehangoltan folyik-e a munka, mi a teendő ott, ahol nem így történik? Er­ről a nagy családi megbeszé­lésről, amelyen »összeigazítják a termelés óráit«, nem szabad hiányoznia senkinek. Hisz ket­tőn áll a vásár. A vállalat ve­zetőinek alapos felkészülése csak akkor éri el célját, ha minden munkás megismeri a problémákat, s részt vállal megoldásukból. Szegedi Nándor Jendné ráfcsi sertésgon­dozó a múlt év­ben 703 munka­egységet teljesí­tett. A falu la­kossága Járási ta­nácstagnak jelöl­m Természetesen jelentkezhet­tem volna munkára a németek­nél, hogy elkerüljem a halált De azok után, amiket láttam, a németekhez többé nem tudtam volna elmenni .. a Volt egy másik oka is, amiért nem te­hettem cat meg. A táborban feltűnt egy új táborfelügyelő. Hogy kicsoda — nem tudtuk. De amikor először Megláttuk, egy mellettem álló nő meg- monta a nevét: Masszoha. Még ott, a helyszínen agyonlőtte a nőt Bizonyára volt oka tarta­ni azoktól, akik ismerik. Hi­degvérrel kínozta ártatlan hon­fitársait. Különösen akkor ke- gyetlenfcedett, amikor német parancsnokok tartózkodtak a közelben. Azért hogy kiérde­melje elismerő mosolyukat, vagy hogy egy német őrmester barátságosan megveregesse a vállát, védtelen orosz emberek százait gyilkolta le, gyermeke­ket, asszonyokat, öregeket... Ha csatlakozom á németekhez, ehhez az aljas emberhez let­tem volna hasonló. A tábor apraja-nagyja egy­aránt gyűlölte ezt a felügyelőt A Végsőkig kétségbeesett as­szonyok valahogy tőrbe csal­ták. és jól helyben hagyták. Aznap száz embert kísértek az elhagyott kőbányához, s ott agyonlőtték őket A táborfelügyelő egy hétig nem mutatkozott. Amikor is­mét megjelent, még borzalma­sabb napok következtek. Né­hány tucatnyi házzá hasonló fejvadász kíséretében olyan eszeveszett tombolást vitt vég­be m táborban, hogy több ál­dozata volt, mint a legvesze­delmesebb járványnak. Vörös feje, fakó szeme, hasadt felső ajka — áldozatai egyikétől ma­radt emlék — mindig ott kísér­tett az őrület határáig jutott, elkínzott emberek szeme élőt Belgorodov leánya szemébe nézett — Megérted-e, hogy ez a szörnyeteg megsértette ben­nem az orosz ember méltóság- érzetét? Ekkor kérdeztem meg önmagámtól először, In vagy te? Orosz ember vagyok-«, vagy hazátlan bitang, aki nem ismeri a hazaszeretetét? Mindazok után, amit láttam, csak büszke lehettem honfitár­saimra és szilárd eltökéltsé­gükre, hogy nem hódolnak be az ellenségnek. És hogy őszin­te legyek, kislányom, itt ebben a halál táborban határoztam el, hegy meghalok a társaimmal együtt de nem hajtok feiet a fasiszták előtt, vagy ha sikerül — megszököm. Űj csoportot hajtottak a tá­borba, a Vörös Hadsereg pa­rancsnokainak és kommunistái­nak a családiam iáit. Közöttük volt Ignat Melehov családja is. Egy görnyedt, megkínzott nő­ben alig ismertem föl Marija Petrovát. Az örökké vidám, de­rűs nő most olyan volt, mint valami beteg öregasszony. De a szemében akarat lobogott. Nem lehetett megtörni semmi­féle kínzással. Most én igye­keztem mindennel. amivel csak lehetett, könnyíteni a sorsu­kon. Nem volt könnyű feladat. Belgorodov újból elhallga­tott, és aggódva tekintett lá­nyára, aki továbbra is mozdu­latlanul, mereven ült mellette. Mire gondolhat? Megérti-e őt? Nem tudhatta, hogy Ligyija agya lázasan működik; bizo­nyítékokat keres apja elbeszé­lésének igazolására. Nagyon el akarta hinni mindazt, amit hallott, mégis kínozta a kétke­dés, a gyanakvás. Megmutatko­zott nevelésének hatása, amit a cbverzánsiskokibon kapott. Belgorodov megtömködte, majd újból meggyújtotta pipá­ját, és tovább beszélt — És ekkor olyan esemény történt, amely minden eddigi meggyőződésemet megváltoz­tatta. Nem messze tőlünk he­lyeztek el egy családot. Egy­szerre érkeztek MelehovékkaL Marija Petrovna elmondta ne­kem, hogy egy katonaorvos családja. Az orvos felfeségón kívül, akinek útközben meghalt a kéthónapos gyermeke, itt voltak az asszony szüléd és ti­zenhárom esztendős húgocská- ja. Nem tudtam a családnevü­ket. Az orvos felesége körül­belül huszonkét-h úszón három esztendős \ lehetett, hatalmas konytba tűzött gesztenyebama ha iával, nagy szürke remével rendkívül vonzó teremtés volt. Bánatunk el1 önére is önkén­telenül gyönyörködtünk benne. A »Vörös« is felfigyelt rá. Va- lahánvszor elment mellette, egy-két másodpercig mindig megállt, hogy megnézze. Ö A Hazafias Népfront Somogy megyei tanácstagjelöltjei A megyei tanácstagjelöltek listáját a Hazafias Népfront megyei elnöksége elfogadta, és a névsort a megyei választási elnökséghez benyújtotta. A megyei választási elnökség a névsort törvényességi szem­pontból felülvizsgálta és jóvá­hagyta. A megyei tanácstagjelöltek nevét tartalmazó listát a vá­lasztási elnökség falragaszokon a választók tudomására hoz­za. A megyed tamácstagjelöltek névsorát választókerületenkén­ti sorrendben az alábbiakban közöljük: 1. Merő Béla gimnáziumi igazgató, Kaposvár. 2. Kisdeák József, az MSZMP Kaposvári Városi Bizottságá­nak első titkára, Kaposvár. 3. Dr. Szilágyi Lajos, a me­gyei tanács osztályvezetője, Kaposvár. 4. Badics Jánosáé fonónő, Kaposvár. 5. Csere Lászlómé ruhaüze­mi munkás, Kaposvár. 6. Herczeg Pál üzemi mun­kás, Kaposvár. 7. Lovas József, a TRANSZ­VILL gépészmérnöke, Kapos­vár. » 8. Nyíri Ferenc, az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetője, Kaposvár. 9. Vajda Sándor erdőmér­nök, Kaposvár. 10. Papp Sándor községi ta­nácselnök, Kaposszerdahely. 11. Dr. László István, a me­gyei tanács vb-elnöke, Kapos­vár. 12. Kiss István rendőr őr­nagy, Kaposvár. 13. Dr. Bacza Dezső esperes, Nagybajom. 14. Neubaner József földmű­vesszövetkezeti ügyvezető, Me- zőcsokonya. 15. Forró András téglagyári telepvezető, Kaposmérő. 16. Végh Imre pedagógus, Edde. 17. Dr. Tarjám László főor­vos, Kaposvár. 18. Horváth István tsz-elnök, Felsőmocsolád. 19. Dékány Ferenc, az MNB dolgozója, Kaposvár. 20. Nagy Józsefeié tsz-tag, Magyaratád. 21. Somogyi József, a me­gyei tanács osztályvezetője, Kaposvár. 22. Ezé rés Béla tsz-agronó- mus, Kapospula. 23. Mülléder Józsefeié tsz­tag, Göüe. 24. Tanai Imre, a KISZ me­gyei bizottságának titkára, Kaposvár. 25. Erős Lénáid általános is­kolai igazgató, Törökkoppány. 26. Keresztes Rozália tsz-tag, Karád. 27. Dr. Halász János, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra, Kaposvár. azonban mindannyiszor földre szegezte pillantását, és a »Vö­rös« szótlanul továbbment. A felügyelő érdeklődése az egész tábort aggasztotta. Tudtuk, hogy ebből csak baj származ­hat. Nem tévedtünk. Az or­vosnőt néhány nap múlva hí­vatták az irodába. Mintegy fél óráig volt távol. Sírva tért vissza. Kiderült, hogy a »Vö­rös« azt kívánta, legyen az ágyasa, és megígérte, hogy akkor életben marad. Külön­ben . ; . A tábor lélegzetvisszafojtva várta a szörnyű fejleményeket. A következő nap hajnalán nagy csoportot kísértek a kő­bányához. Ott tolongtunk a drótkerítés mentén, és csönd­ben, csak tekintetünkkel kí­sértük őket utolsó útjukra. Hegynek fölfelé kellett men­niük, hogy eljussanak a kőbá­nyához. Jól láthattuk, mi tör­ténik a drótkerítésen túl. A fűborította hegy legmagasabb pontján megállították, majd névjegyzék szerint csoportokba osztották a halálraítélteket. Ezután arccal a szakadék felé felsorakoztatták őket, és gép­pisztolysorozatot adtak le rá­juk. Az orvos felesége az utol­só csoportba került. A szeme láttára lőtték agyon az apját, anyját, húgocskáját. Utolsónak őt akarták a szakad ok szélére lökdösni... De nem mozdult helyéről... (Folytatjuk) 28. Dr. Szigeti Gyula refor­mátus lelkész, Tab. 29. Paska Ferenc tsz-elnök, Nagybe rény. 30. Horváth Zoltám, az SZMT dolgozója, Kaposvár. 31. Schmidt Gyula tsz-elnök, Kötcse. 32. Mohar László agrármér­nök, Kaposvár. 33. Özvegy Petzinger József­né erdészeti dolgozó, Zamárdi. 34. Dr. Somogyi Jenő járási állatorvos, Siófok. 35. Halustyik Mihály, a Ha­lászati Vállalat igazgatója, Sió­fok. 36. Kádár Miklós állami gaz­dasági főagronómus, Balaton- újhely. 37. Dr. Fonal János, a Ta­nácsi Bánya- és Építőanyag­ipari Egyesülés igazgatója, Kaposvár. 38. Károly Mártonná peda­gógus, Szöllősgyörök. 39. Völgyesi János állami gazdasági igazgató, öreglak. 40. Dr. Házfalvi Vilmos ál­latorvos, Lengyeltóti. 41. Kocsits Ferenc üzemve­zető, Balatonboglár. 42. Erdélyi Lajos főállatte­nyésztő, Balatonfemyves. 43. Gajdos László, az MSZMP Fonyódi Járási Bizottságának első titkára, Fonyód. 44. Csordás György földmű­vesszövetkezeti ügyvezető, So- mogysámson. 45. Prack Éva járási úttörő­titkár, Marcali. 46. Szabó Gizella vezető ápo­lónő, Marcali. 47. Lón ez János brigádveze­tő, Pusztakovácsi 48. Rádics József tsz-elnök, Bize. 49. Bálint József, a megyei tanács osztályvezetője, Kapos­vár. 50. Szigeti István, a megyei tanács vb-elnökhelyettese, Ka­posvár. 51. Bertók A. János tsz-bri- gád vezető, Vése. 52. Földházi Jánosné peda­gógus, Inke. 53. Horváth János, a MÉ­SZÖV elnöke, Kaposvár. 54. Dr. Ratkai Imre orvos. Porrogszentkirály. 55. Molnár Erzsébet általá­nos iskolai igazgató, Csurgó. 56. Sási János, a megyei ta­nács vb-elnökhelyettese, Ka­posvár. 57. Varga János tsz-tag, So mogyudvarhely. 58. Györkös Rudolf általá­nos iskolai igazgató, Somogy- szob. , 59. Sasvári Ferenc, a kon­zervgyár igazgatója, Nagy­atád. 60. Bőhm József, az MSZÄ1P megyei bizottságának titkára, Kaposvár. 61. Dr. Kassai János, a me­gyei tanács vb-titkára, Kapos­vár. 62. Kovács Fercncné, az MSZMP Nagyatádi Járási Bi­zottságának munkatársa, Nagy­atád. 63. Csepeli Ferencné fonal­gyári munkás, Nagyatád. 64. Horváth János .tsz-élnök. Görgeteg. 65. Laklia Mihály tanácsel­nök, E^lhó. 66. Mészáros Jánosné tsz­tag, Barcs. 67. Szabó János, a fűrész­üzem igazgatója, Barcs. 68. Balogh István tsz-elnök* Komlósd. 69. Berki József tsz-elnök, Homokszentgyörgy. 70. Dr. Nagy Lajos, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Kaposvár. 71. Pavlekovics János párt­munkás, Tótújfalu. 72. Milovecz József honvéd őrnagy, Kaposvár. 73. László Lajos honvéd al­ezredes, Kaposvár. 74. Székely Dezső BM-doi- gozó, Nagykanizsa. Takarékoskodjunk a tüzelővel! A renikívüM időjárás miatt a szokásosnál jóval több tüzelő fogyott el az idqlh nemcsak az iparban és a közlekedésiben, hanem a háztartásokban is. Az egész országban — külö­nösen a bányászok — nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy miinél több tüzelőt kapjon az ipar, a közlekedés és a la­kosság. Ennek ellenére is szá­molni kell tüzelőhiánnyal, hi­szen a tél továbbra is maka­csul kitart, megnehezíti a szál­lítást, a munkát. Arra kérjük a vállalatok, hi­vatalok vezetőit, dolgozóit, hogy takarékoskodjanak a tü­zelővel, Ott, ahol nem elen­gedhetetlen a fűtés, ne tüzel­jenek. Helyes lenne, ha a hi­vatalokban a dolgozókat ke­vesebb helyiségbe csoportosí­tanák át, hogy ne kelljen be­fűteni minden szobát. Hasonló összevonást lehetne végezni a javítóműhelyekben vagy olyan üzemrészekben, ahol nem fo­lyik helyhez kötött termelő- munka. Minden üzemben, hivatalban van lehetőség arra, hogy gyors intézkedésekkel, ésszerű át­szervezéssel tüzelőt takarítsa­nak meg. Bízunk abban, hogy a vállalatok és intézmények vezetői, dolgozói megjárták a tüzelővel való takarékoskodás fontosságát, és elősegítik, hogy az üzemek, az iskolák, a kór­házak, a lakosság, valamint a termeléshez szükséges gének, közlekedési eszközök számára elegendő szenet, fát tudjunk biztosítani. Tüzelőgazdálkodási Bizottság. Ct „Fejlődő Somogy Izgalmas dolog lenne statisztikát készíteni arról, hogy a* utóbbi négy esztendőben hogyan gazdagodtak az egyes csa­ládok. Megtudhatnánk ebből, hogy mennyi vágy, családi terv és hirtelen szülte elképzelés valósult meg a munkás hétköznapokon. Körülbelül ezren ilyen választ adnának: »Autót vásá­roltunk«. Körülbelül háromezer-ötszáz somogyi család arról beszélne boldogan, nogy televízió szállítja otthonába az or­szág és világ eseményeit. Háromezren vagy még tán többen is újságolnák el, hogy meleg családi fészekbe, új lakásba költöztek. S jönnének a további válaszok a tízezer új 'rádiótulaj­donostól, ^sok eaer családanyától, akinek már nem keD görnyednie a mosóteknő fölött, mert elvégzi helyette a ne­héz munkát a mosógép. És ez még nem is minden. Vajon melyik családi Számvetésben akadnánk rá azok­ra az adatokra, amelyek valamennyiünk javára születtek, s szinte az egész város, az egész megye fejlődését bizonyítják? Milyen szürkén hatnak magukban ezek a szavak: to­vább iparosodott a megye, a város. Pedig élet van bennük; Ezer meg ezer ember kapott lehetőséget, hogy kibontakoz­tathassa alkotó képességét; ezer meg ezer család, hogy vi­dámabb, kiegyensúlyozottabb életet éljen. Ez is nyitja an­nak, hogy miből vásárolhattak annyian televíziót, autót, s miből spórolhattak annyian házépítésre és másra ... Olykor-olykor még sokat panaszkodunk a közlekedési viszonyokra, pedig 35-ről 76-ra emelkedett négy. év alatt a megyében közlekedő autóbuszok száma. Űt. Négy év alatt kilenc község kapott bekötőutat; há­romszáz kilométer hosszúságú makadámutat portalanítottak: Űj üzleteket nyitottak, a régieket korszerűsítették. Minderről, megyénk iparának, mezőgazdaságának és kulturális életének fejlődéséről szándékozik kénét adni a Fejlődő Somogy című kiadvány, amely a napokban hagyta el a nyomdát, s amely a kiadó szavaival élve: »... párt­munkásaink és aktivistáink politikái, munkájához jelentős segítséget ad majd«. Olvasni, lapozni kellene min derűidnek ezt a könyvecskét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents