Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-05 / 29. szám
Kedd, 1963. február 5. 3 SOMOGYI WÍSPILMT Istvándi tapasztalatok és tanulságok Számadás a megerősödés évérő! Az 1961-es és az 1962-ee évet lezáró közgyűlésen is részt vettem Istvánéiban. így hát önkéntelenül kínálkozik az alkalom a két zárszámadás . összehasonlítására. Egyelőre hagyjuk az adatokat, inkább másról szóljunk először. A múlt év februárjában szinte kenyér- gond gyötörte a családok többségét, ma azt tervezgethetik, hogy mise költsék pénzüket. Akkor keserűség, fájó panasz tört fél az emberekből, az idei zárszámadás pedig az elégedettség boldog örömével tölti él őket. Tavaly a vezetés és a tagság kölcsönösen hibáztat, ta, korholta egymást, ma ben. sőséges, meghitt kapcsolat honos az Üj Élet Termelöszövet. kezeiben. Egyenetlenség, széthúzás, ‘ bizalmatlanság, útkeresés kapott hangot 1961. február 17-én: megértés, teremtő összefogás, bizalom légköre uralkodik most, & érezni, hallani, tapasztalni a szilárd eltökéltséget: tovább a tova ly megtalált úton. Bevált kezdemény ezés Mi történt hát 1962-ben Istvándiban? Lapunk olvasói előtt ez nem ismeretien, hiszen a Somogyi Néplap tavaly — vállalásához híven — hónapról hónapira beszámolt az Üj Élet Hsa munkájáról, gazdálkodásáról, az istvándiak életkörülményeinek: alakulásáról. Most elérkezett az ideje, hogy egy esztendő alatt szerzett tapasztalataink birtokában, a zárszámadás eredményeinek ismeretében elkészítsük összegezésünket, örömmel írhatom, hogy Istvándi oly sok próbálkozás, aranyi botladozóé és kudarc tetőn végre révbe jutott. Célba érését, a szervezet 'térségből, a nélkülözésből és a reménytetensé$X)l való kilábalását egy új módszer bátor kipróbálása, sikeres megvalósítása eredményezte: ez a kezdeményezés »Az erősebb se. gítse a gyengét« néven vonult be tavaly a tsz-mozgalom történetébe. A szülök! Petőfi Tsz vezetői — Szeitz István elnök és Petres Imre mezőgazdász — vállalkoztak arra, hogy segítenék az isfcvándiaknak. Megválasztásuk után becsülettel hozzáláttak vállalt kötelességük teljesítéséhez. Most a közgyűlés megállapíthatta, hogy Szeitz elvtárs kettős elnöki, Petres elvtárs kettős mezőgazdászi tisztségében derekas munkát végzett. Helytálltak a szuloki vezetők Szeitz elvtárs, amint felállt a szombati közgyűlésen, hogy ismertesse a beszámolót, még szóhoz sem juthatott^ máris fel- dübörgött a taps a teremben. Tavaly az istvándiak nem tapszövetkezet. Az kell hozzá, hogy a vezetés értsen szót mindenben a tagsággal, jelölje meg pontosan a feladatokat, és a vezetők meg a tagok egyetértésben, egymással összefogva dolgozzanak az év minden napján. A tavaly elért eredmény elsősorban a tagságot, kivált az asszonyokat dicsérd, szorgalmasan dolgoztak, mert végre megbizonyosodhattak arról, hogy' van értelme munkájuknak. Egy pillanatra gondoljanak csak arra, hogy milyen helyzetben volnának most, ha Szeitz István tsz-dnök a beszámolót mondja. soltak az akkori elnöknek. Most a vezetés iránti ragaszkodásának számtalan tanú jelét adta a tagság. Köszönetét mondott a szülőik! vezetőiknek Somogyi József, Bartha Zsig- mond, Lágy Jánosné, Kresz Gyula; felszólalásuikat taps fogadta annak bizonyságaként, hogy az egész falu véleményét öntötték szavakba. Méltatta érdemeiket dr. Popp Ferenc, a járási párLvb tagja, a járási tanács elnöke is. Dr. Nagy Lajos, a megyed pártbizottság tit- kára pedig felszólalásában a többi között hangsúlyozta: — Nagyon jó volt hallani mindazt, amit az elnök és a tagok itt ma elmondtak. Ami tavaly Istvándiban történt, az a legjobb példája annak, hogy egyetlen esztendő alatt meny. nyíre megjavulhat egy gyenge tavaly nem váltják le vezetőiket. De hát leváltották őket, s helyettük a szulokiakat kérték föl szövetkezetük irányítására, mert bíztak Szeitz és Petres elvtársakbam. S ők ennek az előlegezett bizalomnak megfeleltek, ígéreteiket a tagság támogatásával sikerült beváltaniuk. A megyei párt-végrehajtó bizottság nevében elismerésemet fejezem ki és köszönetét mondok Szeitz és Petres elv— Igen, kiderSM, hogy Ignat Melébov kommunista! — folytatta Belgorodov. — Hogy miképp tudtom nézeteimmel összeegyeztetni est a tényt? Segített rajtam nehéz perceimben. Felesége és gyermeked ápoltak, és a kenyerüket ettem. Hiába is kerestem lelkemben gyűlöletet Melehov és családja iránt. Ekkor arra gondoltam, hős? Metehoar — kivétel. Csak lassan álltaim talpra. Mindvégig megható gondoskodással vettek körül. Amikor megerősödtem, elhatároztam, elmegyek a pénzért a rejtekhelyre. Házigazdáimnak is megmondtam, hogy vasárnap néhány napra elutazom a rokonaimhoz. De ugyanezen a vasárnapon kitört a háború. Azzal kezdődött, hogy a németek borzalmas módon bombázták a Lakónegyedeket. Máseny- Ica, Melehovék háromesztendős kislánya mór az első repülőtá- madáskor meghalt. A városban mindenütt halottak és sebesültek hevertek. Jajkiáltások hangzottak a házak romjai alól. Az első repülőtámadást követte a második, a harmadik ... Megtömte pipáját és rágyújtott. Remegett a keze. Homlokán a ráncok elmélyültek, rángott az arca. — Elhatároztam, hogy eljutok szülővárosomba, ahol jól ismertek. Az általános zűrzavarban összeszedtem a holmimat, és észrevétlenül elhagytam Melehovék romba dőlt házát. Űjból fölébredt bennem a birtoklás vágya. Még örültem is, hogy a német technika rettenetes ereje rázúdult a bolsevikokra. Nekik nem tudnak ellenállni, és a németek alatt majd minden úgy lesz, mánt| azelőtt. Visszakapom a birto-; komat, tiszti rangomat, régi ♦ helyemet a társadalomban. így ♦ gondolkoztam, miközben a me- ♦ nefcülőlkkel zsúfolt, poros úton j haladtam. Öregek, asszonyok, $ gyerekek meneteltek az úton. * Egyesek kis batyut vittek a vállukon, mások a legszükségesebb holmijaikkal gyermek- kocsit toltak maguk előtt. Csak nehezen tudtak közöttük utat törni az autók. Szomorú látvány volt... Estefelé repülőgépek tűntek fel. Zuhanórepülés közben lőtték a menekülőket: gyermekek pusztultak él anyjuk szeme láttára, akik saját testükkel fedezték őket. A repülőgépek újból és újból támadást intézve folytatták borzalmas munkájúkat. Ekkor hirtelen valami történt fent az égen. Megszűnt a lövöldözés. Eddig az árok fenekén lapultam; fölemeltem fejemet. Egy magányos szovjet vadászgép fölvette a harcot hat német repülővél szemben. Fürgén mozgott közöttük, és egymás után mérte Tájuk csapásait. Az egyik német gép hamarosan lángra lobbant, és orrászövetkezetekben rejlik a me. zőgazdasági termelés növelésé, nek legnagyobb tartaléka, s hosszú évek helyett csupán egy esztendő elegendő ennék feltárására, a termésmennyiség számottevő emelésére. Mindent egybevetve: Istvándi tavaly a termelésiben 6,5 milliós hozamot produkált az előző évi kereken 4,5 .milliós értékkel szemben. Kétmilliós többlet egy nem nagy faluban, csaknem másfélszeres eredmény egyik évről a másikra — íme, a perdöntő bizonyíték: ekkora előrelépésre képes a gyenge szövetkezet tagsága ilyen rövid idő alatt, ha jó kezekbe adta a vezetést. S íme, a beszédes bizonyíték: »Az erősebb seffítse a gyengét«-mozgalom 10—12 hónap alatt jelentős fordulatot, dönt» változást eredményezhet, a mélypontról fölemelheti a közepesek színvonalára a nagy nehézségekkel küszködő szövetkezetét, ha gazdálkodási adottságai megfelelőek. Pénzosztás az Irodában. Rendbe jött a gazdasági helyzet Az állam — látva az istvándi Űj Élet nehéz helyzetét — ! ehetővé tette, hogy kereken 180 000 forint hitel visszafizetésétől mentesüljön 1962-ben. Most a zárszámadás készítésekor kiderült, hogy erre a segítségre a szövetkezetnek nincs szüksége, rendezte is azonnal ezt a kötelezettsegót. Volt miből. Hiszen tavaly 4,5 milliót kapott áruért, kereken egy és negyed millióval többet, mint 1961-ben. A növénytermesztésben érték el a legnagyobb emelkedést. Ez az ágazat 1961-ben a tervezettnél 1 millióval kisebb, tavaly meg az előző évínét 1,3 millióval nagyobb, 3 milliós bevételt adott. A több terményből és termék, bői több jutott közfogyasztásra Az asszonyok egy eső portja a közgyűlése«. mindazért, amit 1962.ben Istvándiban tették. Növekvő termelési eredmények Az istvándi Űj Élet Termete valy a termelésben magasan felülmúlta minden korábbi eredményét Az alap ja ennek az, hogy o szuldki vezetők nemcsak mi emberek meggyőzéséhez érte- nek, hanem mesterei a közös munka, a termelés, a gazdáí- Itodás megszervezésének, irányításának is. Istvándi meg. val a földbe fúródott. A töb-!erösödésének> teüpraállásénak biek minden irányba saétsaó- I esztendejéről beszéljenek a túród tak. A szovjet vadászgép |:nyék. kört írt le az országút fölött, és í A burgonya 1962-ben kereken üldözőbe vette a németeket a|^®® mázsás holdamként! haza- látvány örökre emlékezetem- |mot1adott' Két ^ félszerese ez be vesodott. Fölkeltem, lepő- |cukornSpa ho]d ja i96i_ben 72, roltaim magamról a földet, és j tavaly meg 148 mázsát tervalami új, eddig sohasem tapasztalt érzés fogott eL Eleinte nem tudtam megérteni, hogy mi ez. (Folytatjuk^ rnett. Ez is kétszeres hozam. A kukorica 17 mázsa szemtermése ugyancsak duplája az 1961. évinek. Megyére, sőt országra szóló bizonyságot adott ezzel ^Istvándi: valóban « gyenge is — lám, mennyire egybeesik a gyenge szövetkezetek megszilárdításában a tagság és a népgazdaság érdeke —; s megnövekedett bevételeiből az Új Élet Tsz rendezni tudta anyagi, pénzügyi helyzetét Az előző évekből cipelt terhet képes vett letenni: félmilliónál nagyobb ae az összeg, amellyel tavaly ré& adósságait egyenlítette ki. S ma szilárd anyagi alapokon áll. Csak az elismerés hangján lehet szóim arról, hogy az istvándi nép 1962-ben csak- nem 50 forintos munkaegységet produkált: kiosztani ennyit hattok ki, mert rendezni kéfflett régi tartozásaikat, aztán tartalékoltak is 128 000 forintot 1963-ra. így munkaegységenként kerek 35 forint jutott az előző évi 17 forint 1 fillérrel szemben. Varga Árpád mégis á közösben dolgozik Ezekben a napokban 840 000 forintot osztottak ki a faluban. Ennyi pénzt egyszerre Istvándi még sosem kapott. Tavaly az elnök sajnálkozva mondta a zárszámadó közgyűlésen, hogy a mérleghiány miatt nem jut egy fillér sem részesedésre. Hány meg hány asszony fakadt sírva akkor elkeseredésében! Meglett korú férfiak is csüggétegen hallgattak vagy elégedetlenül kiabáltok. A fia. tálok meg azt keresték, hogyan, höl, miből teremthetnének pénzt. Akkor beszélgettem — a közgyűlés^ befejeztével — Varga Árpád fiatal fogatossal. — Nem. egy percet sem dolga, zom tovább a tsz-ben — mondta keserűen. Próbáltam vigasztalná, jobb belátásra bírni. — így megélek anélkül is, hogy hajtanám a tsz lovait. — vetette ellen. Magyarázatként hozzátette: — Nevelek egy hús- bikát, kapok érte annyit, amennyit egész évi munkámmal kereshetnék a közösben. S most isimét találkoztunk. Régi ismerősöm ae irodában pénzét számolgatta — egyik képünkön vele együtt Simon Viktor fogatos, Gréczi István főkönyvelő és Borbás Sándor vezetőségi tag látható —; azt mondta, hogy megvan a 7923 forint az utolsó fillérig. — Ennyit kapott egész évben? — Dehogy, ez esek a végkí- egyenlítés. Összesen 16 695 forint a járandóságom. De ne úgy vegye ám, hogy egész évben kerestem. Májusban kezdtem dolgozni, később meg megbetegedett a lovam. Jövedelméből 2385 forint jut egy hónapra. — S a bikát meghizialta-e? — Meg bizony, kaptam érte több mint tízezret. A többi pénz most már a közösből jön. Megyek is minden nap az idén is; ebben az évben nem májusban kezdem a munkáit, hanem máris dolgozom naponta.» azért nem oszt Petres Imre mezőgazdász Saniló József tsz-gazdával beszélget. ‘Csak a lovaimat el ne adják, akkor meglátják majd az év végén, hogy mennyi lesz a munkaegységem — mondta a 24 éves fiatalember. Mások véleményét is idézhetném annak bizonyítására, hogy Istvándiban megnőtt a ifbzös munka becsülete, s a szövetkezet az emberek biztos létalapjává vált. Megszilárdult a bizalom Az istvándiak, a*i.u,ui 1961- oen csak 1,2 manó iwuu jö- veciejem jutott, a mun ... bari 2 4UZ5VZ lorintot kapui®., aö- veueimuk tenni. meg,-eiszerező- aott. bzoi gaimas, aeiekas munkával terein lel.lek meg az ist- vanaiok ezeket a mállókat. Ma mar senkinek sem kell letagadnia vagy a megszegj/cm festői tartva elhallgatnia, nogy ísl- vándiban lakik, hogy az istvándi Uj Életnek a tagja. Ma mar sem a kaposvári, sem a pécsi vonaton senki nem neveznetd őket »doiogtalan, lusta nép. seggnek. A megalázas és le Ki. csíny lés ideje lejárt, vissza; nyerte önbecsülését, megkapta, megtalálta méltó helyét a megye tsz-mozgalmában ez a falu, ennek a falunak a népe. Istvándi ma már nem elrettentő példa, hanem a gyenge szövetkezetek megerősödésének megy eszerte követendő példája. Nincs gazos kukoricája, nincs mérleghiánya, nincs elesettsé- gében lázongó tsz-tagsága, ellenben van gondosan megmií-. veit határa, van tartaléka, van közös munkája árán boldogul ló, elégedett, higgadt, józan gondolkodású szövetkezeti ptL- rasztsága. Megvallom: bízva bíztam ab- ban egy évvel ezelőtt, hogy a szuloki vezetéssel sikerül javítani az istvándi Űj Élet szánalmas helyzetén. Ám azt nem mertem remélni, hogy egyetlen, év alatt ilyen nagy változás menjen végbe, hogy abban a teremben, ahol tavaly keserű, ség kilátástalanság nyomasztotta az embereket, ugyanolt egy évvel leésőbb a megelégedett~ ség boldogító érzése ragadja magával az istvándiakat és vendégeiket. Örömünneppé avatták ezt a zárszámadást, vb. dám mulatságot tartottak szombaton. Nagy dolgot vittek véghez 1962-ben, szövetkezetük megszilárdításénak esztendejében. Most sokkalta kedvezőbb feltételekkel, szilárdabb anyagi helyzetbe lefödhetnek neki ennek az évnek. Egyeeztendős megfigyeléseim alapján elmondhatom, hogy az istvándi fordulatban a legjelentősebb, nek azt tartom, hogy a falu népe saját tapasztalatából meg; tanulhatta: rendet lehet tea remterü, meg lehet élni a sző; vetkezetben. Ezt a fölismerést, a szövetkezet, a szövetkezés1 iránti bizalmat méltán tekinthetjük olyan becses politikai - erkölcsi tőkének, amely mindennél hatásosabb ösztönzője további erőfeszítéseknek, záloga újabb és újabb munkasikereknek. » • • A Somogyi Néplap egy év óta tartó istvándi cikksorozatának végére értünk. Együtt örülünk az istvándiakkal, hogy szép reményeiket sikerült valóra váltaniuk, s örülünk, hogy 1962-es évet szövetkezetük megerősödésének esztendejévé avathatták. Szívből kívánjuk, hogy a megtalált helyes úton haladva még szehh »Termények kísérjék fáradozásaikat. Kutas József
