Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-03 / 28. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. február S. GAZDAGABBAK LETTÜNK Néhány adat a nagyatádi járás fejlődéséről * Volt idő nálunk, ami- kasza, valamint a két kilomé­kor egyáltalán nem az számí­tott fontosnak, hogy mire, sok­kal inkább az, hogy kire sza­vaz a tisztelt választópolgár... Igazán mindegy volt, hogy dr. Szecsei István 400 holdas föld- birtokos ügyvédet vagy Berki Gyula kormányfőtanácsos urat választja, sorsa maradt a régi. Maradt a földesűré a föld és a jog, a választóé a pengős napszám, a nyomasztó adó, a létbizonytalanság, a rojtos nad­rág, és maradt a csendőr, aki vigyázott arra, hogy emiatt senki ne háborogjon ... Szó sincs arról, hogy most mellékes kérdés: kire szava­zunk. Még ha minden jelölt ugyanazt az alapvető célt, a szocializmus fölépítésének ügyét szolgálja is. Hogy meny­nyire nem mindegy, azt az a tény mutatja, hogy még a Ha­zafias Népfront által nagyon gondosan megválogatott jelöl­tek közül is kicseréltek 27 köz­ségi és egy járási tanácstagje­löltet, mert a választók talál­tak még jobbat, alkalmasab­bat! És ez így van jól, így van rendjén. Hiszen a választás négy évre szól, és mi mostaná­ban négy év alatt annyit al­kotunk, mint régebben 10—15 év során! Olyan emberek kel­lenek tehát az országgyűlésbe és a tanácsokba, akik mindig >»nyugtalanok«, akik mindig többet és jobbat akarnak, akik fáradhatatlanok a közösségért végzett munkában. A jelöltek nagy része ilyen ember, ezt már bebizonyítot­ták eddigi közéleti szercpiérük- kel. A jelöltek másik része ilyen lesz, erre ígéret eddigi helytállásuk, magatartásuk és rátermettségük, amivel kiérde­melték jelölőik előzetes bizal­mát. Jelöltjeink között talá­lunk üzemi jgpnkásokat, tsz- tagokat, értelmiségieket és al­kalmazottadat. Ez természetes is, hiszen mindegyik osztály, mindegyik réteg egyre nagyobb számban ad tehetséges, vezetés­re alkalmas embereket. Ha azt nézzük, kire szavazunk, nyu­godtan és teljes meggyőződés­sel szavazhatunk rájuk. És mégis azt kell monda­nunk, nálunk az a fontosabb, hogy mire szavazunk! Hiába a legtehetségesebb ember, a leg­nagyobb igyekezet, ha a politi­ka, amelyet képviselnek, nem a dolgozó nép szíve szerint va­ló! Éspedig nemcsak általában, hanem részleteiben is, nem­csak »-feint«, hanem »lent-« is — a legeldugottabb falun vagy tanyán is! Mi ilyen politikát folytatunk, ehhez kérjük a to­vábbi támogatást. A nagyatádi járás vá­lasztói nem üres szólamo­kon, hanem a legkézzelfogha­tóbb tényeken mérhetik le. mit jelent számukra ez a politika. És az eddigi eredmények alap­ján bizalommal nézhetnek a következő négy év, sőt a távo­labbi jövő elé is. Az eredmé­nyek magukért beszélnek. Mégsem tartjuk fölöslegesnek, hogy csokorba kötve bemutas­suk, íme, ezzel gazdagodtunk négy év alatt, és ezt akarjuk megvalósítani a következő idő­szakban. A szocialista iparban dolgo­zók száma négy év alatt 1060- ról 1580-ra emelkedett. A ter­melési érték 1908-ban 105 mil­lió forint Volt, 1962-ben már 240 millió forintot tett ki. A cómagyár dolgozóinak létszá­ma 446-ról 620-ra növekedett, a termelési érték 60 millió fo­rintról 130 millióra nőtt! Ha­sonló fejlődés tanúja a kon­zervgyár is. Négy évvel ezelőtt mindössze nyolcán dolgoztak az AKÖV kirendeltségen, ma az önálló telepen 83 embert foglalkoztatnak. Az akkori 8 teherautó helyett most 25 van, és 3 taxi is szolgálja a járás közlekedését. Autóbuszjárat in­dult Nagyatád—Kaposvár, Há­romfa, Mike, Szabás. Kutas, Ötvöskónyi és Tarany között. Kiépült a nagyatád—kaposvári *»űút 21 kilométeres járási sza­ter hosszú somogyszob—kaszói kövesút. A járás községeiben csaknem 27 kilométer szilárd burkolatú járda készült Nagyatádon kor­szerű úttestet kapott a Szabó Dezső utca és a Mártírok útja, folyik az Árpád utca kövezé­se. Épülőben ven a B" "(*•: — Lábod közti műút is. A lt'ske- reskedelmi forgalom llvü óta 135 százalékkal emelkedett. Szembetűnő a tartós fogyasz­tási cikkek vásárlásában be­következett fejlődés. 1953-ban csupán 1 darab televízió volt a járásban, jelenleg 250 előfi­zetőt tartanak nyilván! E' egymagában csaknem 2 millió forint »beruházást« jelent. A magánautók száma 43, a mo­torkerékpároké 470. Ezeknek 70—80 százalékát szintén az utóbbi négy év alatt vették. Megnőtt a mosógépek, a por­szívók, a padlókefélők és egyéb háztartási gépek száma is. A mezőgazdaság fejlődése is figyelemre méltó. A Írét álla- mi gazdaság színit© teljes gé­pesítésén kívül jelentősen elő­rehaladt a termelőszövetkeze, tek gépesítése is. 104 traktor, 6 teherautó, számos pótkocsi, kazalozó, silókombájn és egyéb mezőgazdasági gép van a tsz-ek tulajdonában. A háromfai Üj Barázda 2 darab SZK 4-ies kombájnt is vásárolt. (Négy évvel ezelőtt egyetlen saját erőgépük sem volt a tsz-ek- nek.) A termelőszövetkezetek összes vagyona 54,5 millió fo- rintról 76,3 millió forintra, tiszta vagyonuk 38,5 millió fo- rintról 57 millió forintra nőtt két év alatt. A kukoricát ez évben már 2200 kh-on kapálás nélkül termesztik vegyszerrel irtva a gyomot! Növekedtek a termésátlagok is. Járási átlag­ban a búza 1,6, a kukorica má- jusi morzsoltban 3,4, a burgo­nya mintegy 30 mázsával ter­mett többet 1962-beri. ' mint 1958-ban. Tekintélyes összeget, több mint 20 millió forintot költöt­tünk iskolák, óvodák és műve­lődési otthonok építésére, il­letve fölszerelésére. Csák a je­lentősebbeket említem meg. Nagyatádon 4 tantermes űj gimnázium, 4 tantermes álta­lános iskola, Háromfán és So­mogy szobán ugyancsak 4 tan­termes általános iskola épült. Megnyitás előtt áll a lábodi művelődési ház. Óvoda épült Háromfán, Segesden és Kisba­jomban. A kulturális forradalom eredményeként a gimnáziumi tanulók száma a négy évvel ezelőtti 124-ről 232-re emelke­dett a nappali és 40-ről 151-re a felnőtt tagozaton. Techni­kumba egyetlen felnőtt sem Járt, ma több mint százan ta­nulnak. Emelkedett a tanerők, a szakkörök, a művészeti cso­portok és a községi könyvtárak száma. A könyvállomány csak­nem megkétszereződött, a könyvvásárlásra fordított ösz- szeg pedig több mint ötszöröse az ,1958-asnak. Négy év alatt 53 állami és 412 magánerőből épített lakás, sál gazdagodott a járás. Most folyik 203 újabb állami lakás építése, és még ez év tavaszán megkezdődik egy 24 lakásos bérház építése Nagyatádon. Épül a törpe vízmű is, egész Nagyatád jó ivóvizet kap majd. 1964 végére elkészül a kenyér­gyár. Ugyanebben az évben megkezdik a 468 ágyas kórház és rendelőintézet építését. Ké­szül á község csatornázási ter­ve, és ez évben megkezdődik a kivitelezés is. Van tehát mi­re szavazni, van miért dolgoz­ni. És mégsem ez a leg­fontosabb! A legfőbb ered­mény, hogy nálunk munkásha­talom van, hogy minden dol­gozó ember szabadon fejtheti ki alkotóképességét. Ebben a légkörben születtek meg az eredmények is. Ez teszi lehe­tővé a haladást — a járás egy­re gyorsuló fölemelkedését — és — reméljük — t Nagyatád várossá fejlődését is. Torma István, az MSZMP Nagyatádi Járási Bizottságának első titkára Hetven fiatal tért vissza tavaly a karádi tsz be (Tudósítónktól.) A karádi művelődési ház ter­meit zsúfolásig megtöltötte a Búzakalász Tsz zárszámadó közgyűlését' tartó tagsága. Kro- mek Pál tsz-elnök az előző évi­nél lényegesen jobb eredmé­nyekről adhatott számot. A tsz az 1960-as évet még félmillió forint mérleghiánnyal és 14,95 forintos munkaegység-oszta­lékkal zárta, és 1961-ben is csak 18 forint volt egy-egy munkaegység értéke. A múlt évben bevezetett premizálási rendszer azonban jobb mun­kára serkentette a tagságot. Ennek eredményeként kukori­cából az előző évi 7 mázsás átlagterméssel szemben 19,5, napraforgóból az előző évi 3 mázsa helyett 7, burgonyából a 30 mázsa helyett 85 mázsát, cukorrépából a múlt évi 65 mázsa helyett 127 mázsát ter­meltek holdanként, és a koráb­bi 10 vagonnal szemben 100 holddal kevesebb területről 60 vagon pillangós szénát takarí­tottak bé a közösben. 1960-ban 168, 1961-ben 700, 1962-ben pe­dig már 1440 hízott sertést ér­tékesített a tsz. A tsz-nék 770 dolgozó tagja van. A korábban más munkák­ra eltávozottak közül 1962-ben 70 fiatal tért vissza a tsz-be. A .tervezettnél többet, 28 fo­rintot osztottak munkaegysé­genként, A tiszta vagyon érté­ke megközelíti a hétmillió fo­rintot. A zárszámadó közgyűlésen felszólalt Szirmai Jenő elvtárs. a SZÖVOSZ elnöke, a tabi já­rás országgyűlési képviselője­löltje is. A Szovjetunió új vasútvonalai Jevgenyij Kozsevnylkov, a Szov­jetunió közlekedés- és építésügyi minisztere az Izvesztyija mellékle­tében közli, hogy az országban az idén több mint 45DO kilométernyi új vasútvonalat építenek. A legnehezebb feladat az Aba- kan—Tajset közötti 700 kilométeres vonal építése. Ez a dél-szibériai fővonal utolsó részlete. A pálya itt a tajgón, egy hegyvonulaton ha­lad keresztül. Több száz hidat kell emelni és 9 alagutat fúrni. A miniszter emlékeztet rá, hogy a hétéves terv négy esztendeje alatt több mint 4500 kilométernyi új vasútvonal épült, 8500 kilomé­ternyi fővonalat pedig villamosí­tottak. Tél a rezervátumban Ön miért utazik ...? » ... Kérjük a közönséget, hogy az átmeneti korlátozá­sok miatt csak az utazzon, akinek fontos, halaszthatatlan dolga van ... Államvasutak.-« Zsúfolt minden vonat. Ko- carrkikal, bőröndökkel felpa. költ emberek tolonganak a vá­rótermeikben, a vasúti kocsik­ban. Vajon mindenkit halaszt­hatatlanul fontos ügye készte­tett arra, hogy vonatra száll­jon? — Ön miért utazik? — kér­deztük meg jó néhány utastól a kaposvári állomáson Simon József MÁV-főintézövel. Egy kis bort viszek Magas, erőteljes férfi akta­táskával és egy ötliteres de. mizsonnal a kezében. — Honnan? — Aszalóból. — Hová utazik? — Megyek haza Somogytar- nócára, M. Jenő a nevem, ott dolgozom az állami gazdaság­ban. Egy kis jó bort viszek aszalói ismerőseimtől... Ahogy az aszalói borokat is­merjük, bizony nem érte meg, hogy ilyen hideg időben ilyen hosszú utat tegyen meg néhány literért. Az anyóshoz, disznótorba Felesége és három gyereke kíséri F. Istvánt. Edényekkel, kosarakkal, különböző vágó., szúróeszközökkel szerelték föl magukat. — Talán költöznek? — Nem, az anyóshoz me­gyünk Babócsára disznótorba. — Olyan kövér az a disznó, hogy nem várhatott volna esetleg néhány napot? — Nem! írta is az anyós, jó lenne, ha még hizna a disz­nó ... De, tudja, lejöttek Pest. ről a sógoroméit is. Elhozták ők is a gyerekeket, így most együtt lesz a család, s levág­juk a disznót.,. Kezdődik az iskola Az előcsarnok büféje előtt álldogál egy idősebb férfi, két fiatal, egyforma zöld kabátot viselő kislány. — Valami fomtoe ügyben utaznak? — Kezdődik az iskola... — Unokáim pestiek, a na­gyobbik nyolcadik, a kisebbik hetedik általánosba jár — mondja Cz._ István. — A múlt héten jöttek le hozzánk, most kísérem őket vissza ... S hogy meg ne fázzanak a jégvirágos ablakú vonatban, a nagypapa és unokái kézről kézre adják az apró pálinkás- üveget Ez kell az iskolások­nak! Kislányomért teszem... Jól öltözött, barna irhabun. dát viselő nő lép a jegypénz tárhoz. — Kelenföldig kérek egy pámásat... Ugye, azrt fűtik? Megszólítjuk. — Elnézést, halaszthatatlan ügyben utazik? — Igen, tudják, a klslányo mért teszem... _•> — Első komoly bálja lesz a TIT-bál. Azt akarjuk, hogy va­lami rendes ruhában jelenjen meg, nehogy megszólják. — Itt nincs megfelelő vá­laszték? — Van ... Azért Pest mégis más. Ne mondják, hogy nem | hozunk áldozatot egyetlen kis­lányunkért .., Nézelődünk, utazgatunk ... Zsúfolt a váróterem a kora reggeli órákban is. Az egyik pádon egy negyven év körüli asszony üldögél. Lábánál ko­sarak, mellette jobbrói-balról hátizsákok, egyéb csomagok. — Merrefelé? — ó, nagyon messzire — vá- laszol A. Jánosné. _ •> — Diósjenóne. — Mi hozta ilyen távolra? — Nem egyedül vagyok... Három társam szétnéz egy ki. csit a piacon. Addig én vigyá­zok a csomagokra. Ha vissza­jönnek, én megyek ... Így utazgatunk, nézelődünk ... Es­te indulunk vissza, Dombó­vár, Pest, Vác és úgy Diós je. nőre... Az utazgatás, nézelődés köz­ben megteltek a kosarak bab. bal, tojással és más »apróság«, gal, amiből különben sincs sok a kaposvári piacon. Félő, hogy az ilyen »élelmes« asszonyok »jóvoltából« — akiket a hideg sem tart vissza — még ez a kevés is csökkenni fog. • * * Nehéz most azoknak a dől. gozóknak, akik órákat töltenek gyakran hideg vonatokon, fa­gyoskodnak, míg munkahe­lyükre, onnan pedig otthonuk, ba érnek. S a csomagoktól, a kosaras utasoktól legtöbben csak állóhelyhez jutnak. Bi­zony jó lenne, ha megszívlelni mindenki a MÁV felhívását, s csak azok utaznának, akiknek valóban halaszthatatlanul fon. tos. Szalai László Üttalan utakon, mezőkön, erdőkön keresztül siklik a szán. Térdig süppednek a lo­vak a hóban, a metsző szél csípi az ember arcát. /Figye­lem az erdőt, a nagy fehér­ségből feketén égbe nyúló fa- törzseket, a megimeredt in­dákkal guggoló bokrokat, és hallgatom a csendet. — Tavasszal, nyáron meg ősszel gyönyörű Itt — mond­ja Szabó Imre bácsi, a Lábo­di Állami Gazdaság rezervá­tumának fővadásza —, de most?... Most is szép. Kegyetlenül hidegen, zordan, de szép. A Vátumban nagyon ügyelnek arra. hogy ez elő ne fordul­jon, megkülönböztetett gond­dal vigyáznak rájuk. Siklik a szán ... Tizenkét Ilyen szán töri a havat napon­ta a csaknem százezer holdas rezervátumban abrakkal és jó minőségű lucernás zénával megra kottán. A több mint kétszáz etetőhelyre viszik az é’etet jelentő elesóget. Tudják, merre járnak az őzek, szarva­sok, nyulak, hol kell lerakni a szénát, jól ismerik, melyik fácémetető hely a leglátoga­tottabb, hova kell harmadna­ponként, hova kéthetenként Cl > i* ;■ ft 1 it'*'-'1 i -. •<» Szabó Imre és Deliága István a fácánoknak Ont eleségel. félméteres hóval borított szán­tókon összevissza kereszteződő csapások: a kóborló, élelmet, menedéket kereső vadak nyo­mai. A bokrok alján gubbasz­tó fácánoknak, a hó»an sote- sután bukdácsoló nyulaknak, a csoportba verődött, nehezen vánszorgó őzeknek, szarvasok­nak sok szenvedést, nagy meg­próbáltatást jelent a mostani idő. , Itt megriadva felröppen egy fácán, de néhány méterrel ar­rébb ismét visszabújik a cse­kély oltalmat adó csupasz bokrok tövébe. Amott pedig —• milyen szépek, milyen ke­csesek! — hét őz ballag ki a tisztásra. — Nézze csak, Imre bécsi, ott van! — szólal meg hirte­len Deliága István, a fogatos —, már a múltkor is észre­vinnl élelmet. Az ember segít a vadaknak, ápolja, gondozza őket, és aggódik értük. Imre bácsi ezt mondta: — öt hete, mióta leesett ez a nagy hó, nem voltam a csa­ládomnál Győrben, de addig nem is megyek, míg t jobbra nem fordul az idő. Nem tud­nám itthagyni őket... — Kémleli az eget, a havat, föl­fölemeli látcsövét, megfigyel mindent. Minden nap ezt csi­nálja. Bent Prépostpusztán, a fá­cánnevelőben, lényegesen jobb, könnyebb életük van a ma­daraknak. Az idegentől ugyan megriadnak, de Kovács Ist­vánná gondozó meleg-b": átsá- gos szólongató hangját már régen ismerik: — Gyertek, kis madaraim! A fácánnevelő környékén csapdákat állítanak fel, hogy gyarapít­sák a ncvelotyuk allimiany t. vettem amott, annál az etető­nél, hogy garázdálkodik az a szemtelen madarász héjjá... Imre bácsi máris emeli pus­káját — irtani, pusztítani kell a ragadozóikat. De túlságosan messze van a madár, csak az ág reccsen meg, a ragadozó továJbbrepül... — Az a baj, hogy nincs a vadaknak takarásuk ... Idegenül hangzik számomra a szakkifejezés. Az erdők, a cserjék aljnövényzetét jelenti. Ide be tudnak bújni a vadak, s védelmet találnak a hideg, a hó, a tél ellen. De ez a ta­karás lefagyott, a korábbi ol­vadás után, aztán ráhullt a sok hó. A nyulak és a na­gyobb vadak kikaparják a havat egészen a földig, itt csi­nálnak fészket maguknak, ide húzódnak be. Sokkal na­gyobb gond a táplálék meg­szerzése. Csoportokba verőd­nek, és kilnmétebeket Is e’- mennek az életem után. S ha nem találnak semmit, akkor rendületlenül baktatnak to­vább. elhagyják a megszokott vidéket is, idegen helyekre barangolnak. A lábodi rezer­Édes kis madaraim, n, (élje­tek ... ! És mennek utána. Olyan szelídek, mint a házi barom­fiak. ök pótolj ált a fácán- hiányt a rezervátumban. A bekerített rész fölött nincs há­ló, ezek a madarak rabok, szárnyuk le van kötve. Hószikrák csapódnak , ar­comba. Különös világ ez — de talán csak nekem tetszik annak. Mert Imre bácsi mega többiek itt vannak otthon. Hogy is mondta Varga József vadőr? — Csak néztem, hogy miért olyan b londul, vadul röpköd­nek ezek a madarak. ' Aztán mondom, hát persze, bántja őket ez a cudar élet.,, Igen, nehéz most az életűk. Nyugtrianok. Tizenkét szán járja naponta rn'nttuk a re- 7cirvát"mc><t. sok a n figyelik őket, aggódnak értük. A vad­őröknek, a vadászoknak, a rezervátum dolgozn'n-k kö­szönhető, hogy mind'« van az etetőben abrak s a csapások me’lett itt_ott egy-egy nyaláb széna... Vörös Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents