Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-27 / 48. szám
Sanda, 1963, február 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP cÁ hahív ón AJ ég nem enyhült a tél, még nem lógtak j-rj- testes jé icsapok az eresz alatt, még combig érő hóban törtettek az emberek, amikor ott jártam a határ közelében. Járőr indult az őrs udvaráról, és járőr tért haza tűzpiros arccal, fáradta i. Kérdezhettem volna tőlük, hogy milyen a szolgálat, megmosolyogtak volna. Inkább csak néztem őket. Akkor még törték az utat. Vigasztalan szürkeség telepedett a tájra, dühöngő, t a szél. A határőrök ellene szegültek magabiztosan, feszült energiával. Ha nem volna olyan sok élményem a határról, talán magam is azt látnám bennük, mint más városi ember: ők is katonák. E szónak azonban mélyebb tartalma van, ha nem az utcán, a kis dny oldalán s nem a laktanyában, könyv mellé kuporodva látom őket, hanem fegyverrel a kezükben, dacolva az idővel, a hóval a széllel... Nézem őket, és nem kérdezem: tudom, nem panaszkodnának. Nehéz a szolgálat, kővé fagy a csizma, és génberednek az ujjak, mégsem... Odabent jó meleg vár... Élni kell a határőr életét, s nem írni róla. Ha azt írom: k itelességtudat, nem mondok el mindent. Ha ig / próbálkozom: felelősségérzet: fennkölt, de üres szónak tetszik csupán. Ha harckészültséget, fegyelmet, bátorságot emlegetek, joggal mondják az emberek: igen, hát mit is mondhatna mást, ezt szokták írni a katonákról. Es ha azt mondom: fiatal, életerős emberek, akiknek nemcsak fegyverük van és élesen kutató szemük, hanem szívük, érzéseik, gondolataik, örömeik és bánataik, akkor talán közelebb kerülünk hozzájuk... Két éve tán, hogy megkérdeztem egy határőrt: nehéz-e a szolgálat? Azt mondta: — Nehéz, de hozzáedződünk ám ... — S a »de« valamiféle tiltakozást fejezett ki, valami ilyes. mit: megbecsülést várunk érte, de sajnálatot nem. Nos, hát ez a gondolat késztetett arra, hogy ne tőlük, ne róluk tájékozódjam elsősorban, iiikább arról, hogy gondoskodunk-e róluk, van-e bennünk olyasfajta törekvés, mint a gyár anyag- mozgatójában, aki a jó szakmunkás számára minden félté, télről gondoskodik. Nézem az élelmiszerraktárt. Zsúfolt és változatos. Nagy polcokon konzervhalmaz dicsekszik-...akkor sem lesz baj, ha tovább dühöng a tél, s a friss élelem kireked az őrsről. Ha parancsnok volnék, mégis »megfenyítenék« valakit. Egy ■“polgári alkalmazottat-«, aki Kaposvárról, a Húsipari Vállalattól telefonált így a legnagyobb tél kellős közepén: — Azért a harmincöt kiló húsért nem indítunk kocsit... És három napig nem volt hús az őrsön. Megfenyíteném? Nem, talán kivinném ezt az embert egyetlen éjszakára, ismer kedjék a határörélettel:.. Tudom, hogy elszégyellné magát... Méteres hó van, gyalog járni fizikai erőfeszítés. A járörtás- kából termoszt látok elővillanni. Melegszem a látványától is. Forró fekete van benne — járandóságon felül. S a szolgálat? Nem rőtüdébb most sem, de két részre osztott. Hideg van. S bármily tökéletes a ruházat, a fölszerelés, a met-sző szél áthatol a csonton is. Áthatolna. De az őrsön az embert nézik: ember fogja a fegyvert, nélküle nincs szolgálat, nincs fegyver, nincs határőrizet, ö az első — mit kívánhatnék még? Szolgálatba járt a szakács is, most nem, most éjjel- nappal az emberek rendelkezésére áll. Fprró kávé, kolbász, szalonna bőségesen. Odakint ég az arcuk, idebent derűsek, kiegyensúlyozottak, vidámak. Beszélnek a szabadságról, jóval többet kapnak, mint régen, szabadnap is van, összevonható eltávozásra... Csizmáik mélyre merülnek a hóban, bukdácsolnak néha egymást segítik ki. Van, akinek megfagyott a lába, a füle ... — előfordul, ők mondták így. Ilyen természetesen. S az őrsön rendkívüli esemény nincs, megakadályozzák. Nem akarom azt mondani, hogy hősök mindannyian, túloznék egy kicsit, ők maguk szerényebbek. Valamit mégis mondanom kell. Egy vers jut az eszembe, utolsó sorát idézem: »Sziklaszilárdan átl a hadár ...« Jávori Béla A rendteremtéshez nem elég a kézfeltartás A gyékényest Március 15. Tsz közgyűléséről HA EGY TERMELŐSZÖVETKEZET ELNÖKE eredményekről beszél — és főleg ezeket hangsúlyozza a zárszámadó közgyűlésen —, arra gondolhatnánk, hogy az egész évi gazdálkodás is eredményes volt. A gyékényest Március 15. Tsz zárszámadó közgyűlésének részvevői mégsem erre gondoltak, jóllehet a beszámoló sikereket próbált vázolni. Mindenki tudta már hetekkel korábban, hogy a tervezett 33 forintos részesedés helyett csak 24 forint lesz. Erről beszélgettek az emberek az okot keresve. Mi történt ebben a közös gazdaságban? Mindenekelőtt idézzünk néhány mondatot Kiss János tsz-elnök beszámolójából: — Szövetkezetünknek sok tagja csak néhány munkaegységet szerzett. Többet is dolgozhattak volna, de nem tették, ehelyett inkább ellenünk, a vezetők ellen uszítottak, rágalmakat szórtak a fejünkre. Igaz, akadtak hibák is. Én is követtem el néhányat, de az eredményeket sem szabad elhallgatni. Milyen eredményekre gondolt az elnök? Az építkezésekre és arra, hogy árpából nagyobb lett a hozam, mint amekkorára számítottak; kenyérgabonából négy vagonnal többet takarítottak be a tervezettnél. De ezzel le is zárhatjuk az eredmények sorát. Már csak azért is, mivel sem a növénytermesztés, sam az állattenyésztés nem teljesítette tervét. Csupán az utóbbinál több mint félmillió forintos a lemaradás. A kiesések és a terven felüli kiadások együttesen 9 forinttal csökkentették az egy munkaegységre eső részesedést ... TALÁN A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS vagy valami elemi csapás okozta a jövedelem ilyen mérvű csökkenését? Nem. Hallgassuk csak meg ismét az elnököt. — A burgonyából csaknem egy hónapon keresztül irtottuk a méteres gazt... Négyforintos órabért fizettünk kívülállóknak a spárgával kapcsolatos munkákért, mert tagjaink nem vállalták. A burgonyát kapálás nélkül töltötték be, a kukoricát késve kaoálták meg. Az év végi ösz- szesítő statisztikából kiderül, hogy harminc család nem dolgozott a közösben, és a háromszáznál is több tagból mindösz- sze hatvanhatnak volt 150—350 munkaegysége. Köztudomású, hogy a termelőszövetkezeti tagok túlnyomó többsége e két határszám között szerez mun- kaegységet, a gyékényes! MárMi a titka a csökölyi K/SZ-szervezet jó munkájának? tudósítónktól.) A nagyatádi járás egyik legjobb KISZ-szerveaeteként tartják számon a csökölyit. Vajon mi a titka jó munkájuknak? A múlt év őszén új titkár került a szervezet élére: a honvédségtől lé zeréit Toplak Ferenc. Sok tapasztalatot hozott magával a községbe a mozgalom életéből. Mindenütt ott van, ahol segíteni kelL Ú veze ti a népi tánccsoportot. A fiatalok most a kulturális szemlére készülnek, és egy műsoros estet adnak még ebben a hónapban. A Nagykónyi verbunkost, a Drákszéld párost és a Somogyi kan ásztáncot tanulják. A színjátszóik a Korai saláta című jelenettel vesznek részt a bemutatón. Ezeken kívül szn valattal és szólótánccal készülnek fel a szemlére. Eleven, pezsgő az élet a művelődési otthonban. A klubban 30—35 fiatal is megfordul. Néhányan tánczenét hallgatnak, mások pingpongoznak, többen társasjátékokkal szórakoznak. Az ifjúság a magva a művészeti csoportoknak is. Zsvgomts Imre, a művelődési otthon igazgatója szinte minden nap meglátogatja őket, tanácsokat ad nekik. Nem feledkezik meg róluk a községi tanácselnök, Faggyas János sem. Több előadást 1 tartott már a politikai oktatás keretében. A KISZ politikai kör I. évfolyamán 40 fiatal, a tagságnak mintegy 90 százaléka vesz részt rendszeresen. Az ismeretterjesztő előadásokon mindig ott találunk 25—30 fiatalt. A könyvtárnak is sok KISZ-es tagja van. A József Attila olvasómozgalomban har- mincketten vesznek részt. Segítik az úttörőcsapat munkáját, és együttműködnek a nőtanáccsal is. A leányok közül tizen ketten a kézimunka-tanfolyamra jártak. De nemcsajc a művelődési munkában haladnak élen a csökölyi fiataljok, hanem a termelésben is megállják a helyüket. A tsz-ben nyolc KISZ-es traktoros dolgozik, az alapszervezet most alakit belőlük írak- torosbrigádot. A jó munka titka Csököly- ben az összefogás. A titkárt nem hagyták magára a község vezetői. Munkájában olyan lelkes KISZ-esek támogatják, mint P. Horváth Erzsébet, Mates István, Joó Imre, Garai József és a többiek. cius 15. Tsz azonban kivétet A tagság egyharmada nem vagy csak nagyon keveset dolgozik a szövetkezetben. A TAGOK TUDJÁK, hogy tavalyi munkájuk ngm teremhetett ízesebb gyümölcsöt, ismerik a hibákat, csupán a kiutat nem látják tisztán valamennyien. A tsz-elnök uszításról, rágalmazásról beszélt, holott így fogalmazhatott volna helyesen: nem minden szövetkezeti gazda évtett egyet vele a múlt évben. Nem voltak mindenben azonos véleményen, külön utakon jártak, és ezek az utak egyre jobban távolodtak egymástól, s mint a közgyűlés bizonyította, nem is találkoztak többé. Ritecz György tsz-gazda az elnököt ezzel a két szóval jellemezte: »Szűklátókörű, gyengekezű.-“ Tóth Ernő mezőgazdász így summázta róla alkotott véleményét: »Elszakadt a tagságtól.“ Mindkét vélemény rámutat a hibák okára, de nem szabad szem elöl téveszteni az érem másik oldalát sem! Még akkor sem, ha a zárszámadó közgyűlés azzal, hogy Tóth Zslgmond személyében új elnököt választott, megoldottnak véli a nroblémákat. FÉLMEGOLDÁS LENNE EZ, mert az új elnök egymaga — bármennyire szereti, tiszteli is a tagság — képtelen megszüntetni a közös gazdaságban uralkodó zilált áll"potokat. Űj, hasznos módszereket vezethet be, kijavíthat néhány hibát, de a rendteremtéshez és a gazdaság fejlesztéséhez a tagsár nélkül nem foghat hozzá. Jóllehet a fegyveres testületnél szolgáló tisztet ellenszavazat nélkül választották elnökükké a szövetkezeti gazdák, a tavalyi eredmények túlszárnyalásához nem elegendő a kézfeltartás. Ha ezek a kezek ugyanilyen lendülettel nyúlnak a munka után is, ha többen és többet dolgoznak a közösben, mint ed- d»'g. akkor előbbre léphet a Március 15. Tsz. Ehhez az is szükséges, hogy ne csak a vezetőkkel, hanem önmagukkal szemben is legyenek következetesek a tagok. Okuljanak az 1962. év tapaszt"’aitaihó!' Hernesz Ferenc szfcihelyet, ahol az összecsapás lezajlott. Szmimov eltűnt az emberekkel a sűrűben. — Most nagyon fontos számunkra, milyen értesítést küld Zavjalov — folytatta halkan Resetov. —- Az ön indulásával egyidejűleg az erdő mögöttes területeire is küldtünk hátvédeket. A csoport Zavjalov százados vezetésével már az éjszakát is az erdőben töltötte, de ez idő alatt semmilyen esemény nem történt. Negyven perccel ezelőtt Zavjalov telefonértesítést küldött, hogy Zvjagincev gépkocsiját megtámadták az erdőben. A százados motorkerékpáron üldözi a mi Dodge-unkat. Hogy a Dodge merre vette az útját, ki ül a kormánynál, és mi történt Zvjagincewel —egyelőre nem tudjuk. — Zavjalov honnan telefonált? — A gabonaraktár automata telefonállomását használta. Ha a Dodge elhaladt a gabonaraktár előtt, akkocr csak egy irályba — Primorszknak tarthat. Az árterületen viszont az út csaknem járhatatlan, így csakis a Krutoj település felé fordulhat. Ott egy tízkilométeres dűlőuton kijuthat a Ki- jev—Krutoj országúira. Munkatársaink két csoportját irányítottam e pontokra, azzal a megbízatással, hogv kutassák fel a Dodge-ot. Zavjalovnak és a csoportoknak is parancsba adtam, hogy semmi esetre se tartóztassák fel az autót, hanem titokban kövessék végső céljáig. Feltételezhető, hogy az elrabolt autó és benne Belgorodova-Szeverinova lesz az a szál, amely lehetőséget nyújt az egész gombolyag felgöngyölítéséhez. ön, Vaszilij Kua- mics, kérem, azonnal lépjen kapcsolatba a közlekedési rendőrség valamennyi posztjával, és tudakolja meg, hogy a Dodge nem haladt-e át városi területeken. Legkésőbb harminc-negyven percen belül várom telefonértesítését. Rendelkezésére áll a Vörös Hajnal kolhoz autója — mutatott Resetov a közelben álló másfél tonnás teherautóra, majd kocsijához indult. Tizenhatodik fejezet Az állambiztonsá^ szervek munkatársai Zavjalov századost erős akaratú, bátor embernek tartották. Mindig nyugodt, kiegyensúlyozott természete is jó példa volt a többieknek. Sohasem tetrzelgett, kerülte a kérkedést. Kitűnően bánt a kézifegyverek minden fajtájával, de a feladatok végrehajtása során igen ritkán használta őket, mert arra törekedett, hogy élve fogja el az ellenségét. Már a háború idején is, amikor felderítőként szolgált a hadseregben, kitűnt találékonyságával és gvors határozó képességével. Nem egv alkalommal egyetlen lövés nélkül fogott igen értékes »«nyelvet“. Amikor Resetovtól megkapta feladatát, elsősorban kedvező leshelyet keresett. Imneh jól megfigyelhette az erdőhöz vezető utat. Ha az ellenség megkísérti a menekülést, csakis erre tarthat, a tó és a környező kertek irányába. Közel volt a vasúti pályatest is, amerre a kártevőik üldözése esetén ugyancsak elszelelhet- tek. Rejtekhelyén Zavjalov egyben a hátvéd szerepét is betöltötte: jobb helyet aligha találhatott volna erre a célra. Ügyesen álcázta figyelőhelyét, még a legtapasztaltabb felderítő sem találta volna meg egyhamar. Gondosan álcázta figyelőpárjának, Gavrilov törzsőrmesternek a helyét is. Ha Zavjalovról el lehetett mondani, hogy órákig tud ülni mozdulatlanul, Gavrilovnál erről szó sem lehetett. Hol egy ágat mozgatott meg, hol a száraz rozsé roppant meg alatta. — Gavrflovot figyelmeztetni kell! — határozta el Zavjalov, miiközben fürkészőn vizsgálta a környéket. Kitűnő hallása Tévén már jó messziről felfigyelt a közeledő Dodge motorjának egyenletes zúgására. Látta, hogy az autó felbukkan a fák között, maid egy időre eltűnik a sűrű bokrok mögött. Ezután a Dodge kissé balra fordult és megállt. Innen az út a vasúti pályatest felé vezetett. Zavjalov annak is tanúja volt, hogy a különleges megbízatású csoport, Zv ja gin covet az autónál hagyva, behatol az erdőbe. Rövid idő elteltével a százados lövésekre lett figyel roes. Mindenre felkészülten várakozott: a »vendégek“ rövidesen megjelenhetnek. De az idegenek helyett Kosztri»skin tűnt fel, vállán a sebesült BeTgoro- dova-Szeverinováwaii Tehát felfedezték az ellenséget, és most visszavág. Csend volt megint: csak a madarak énekeltek a sűrű lomb között. Zavjalov hirtelen kiáltást hallott; a fák között elrobogó Dodge-bol kieseit valaki. Az autó egy darabig cikcakkban haladt. A százados intett Gavrilovnak, hogy ne mozduljon helyéről, ő pedig a kiesett emberhez rohant. Arccal a föld felé, jobb karját furcsán maga alatt tartva, ismeretlen férfi feküdt előtte. Már vértócsa képződött mellette. Amikor a hátára fordította, látta, hogy bal melléből finn tőr markolata áll kd,.. Ez valószínűleg MihajLov alhadnagy műve. De hogyan történt a dolog? Közben Zavjalovnak nyögés ütötte meg a fülét. Néhány lépésnyire a halottól az eszméletlen Mihajlov alhadnagyra bukkant; csípősebélből ömlött a vér. Az autót bizonyára abban a pillanatban támadhatták meg, amikor Zavjalov elől el- ftedték a bokrok. De mi történt ezután? Feltételezhető, hogy valaki behatolt az autóba. Előre megbeszélt jellel magához hívta Gavrilov törzsőrmestert, átadta neki a sebesültet, és utasította, részesítse elsősegélyben, majd így folytatta: — A halottat rejtse el az árokban, takarja be ágakkal, és rendkívül ügyeljen M'haj- lovra. Igyekszem kapcsolatba lépni a központtal és autót kérni. A rejtekhelyről előhozta motorkerékpárját. Mindenáron el kell fogni az autó elrablóját. (Folytatjuk^ mező- , gazdmag a termelőszövetkezeti vezetők — tsz-elnökök, mezőgazdászok, könyvelők, brigádvezetők, — és a haladni, tanulni vágyó tsz-gazdák, szövetkezeti szakmunkások mezőgazdasági hetilapja i
