Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

Sanda, 1963, február 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP cÁ hahív ón AJ ég nem enyhült a tél, még nem lógtak j-rj- testes jé icsapok az eresz alatt, még combig érő hóban törtettek az emberek, ami­kor ott jártam a határ közelében. Járőr indult az őrs udvaráról, és járőr tért haza tűzpiros arccal, fáradta i. Kérdezhettem volna tőlük, hogy milyen a szolgálat, megmosolyogtak vol­na. Inkább csak néztem őket. Akkor még tör­ték az utat. Vigasztalan szürkeség telepedett a tájra, dühöngő, t a szél. A határőrök ellene szegültek magabiztosan, feszült energiával. Ha nem volna olyan sok élményem a határról, talán magam is azt látnám bennük, mint más városi ember: ők is katonák. E szó­nak azonban mélyebb tartalma van, ha nem az utcán, a kis dny oldalán s nem a laktanyá­ban, könyv mellé kuporodva látom őket, ha­nem fegyverrel a kezükben, dacolva az idő­vel, a hóval a széllel... Nézem őket, és nem kérdezem: tudom, nem panaszkodnának. Nehéz a szolgálat, kővé fagy a csizma, és génberednek az ujjak, mégsem... Odabent jó meleg vár... Élni kell a határőr életét, s nem írni róla. Ha azt írom: k itelességtudat, nem mondok el mindent. Ha ig / próbálkozom: felelősségérzet: fennkölt, de üres szónak tetszik csupán. Ha harckészültséget, fegyelmet, bátorságot emlege­tek, joggal mondják az emberek: igen, hát mit is mondhatna mást, ezt szokták írni a kato­nákról. Es ha azt mondom: fiatal, életerős emberek, akiknek nemcsak fegyverük van és élesen kutató szemük, hanem szívük, érzé­seik, gondolataik, örömeik és bánataik, akkor talán közelebb kerülünk hozzájuk... Két éve tán, hogy megkér­deztem egy határőrt: nehéz-e a szolgálat? Azt mondta: — Ne­héz, de hozzáedződünk ám ... — S a »de« valamiféle tiltako­zást fejezett ki, valami ilyes. mit: megbecsülést várunk érte, de sajnálatot nem. Nos, hát ez a gondolat késztetett arra, hogy ne tőlük, ne róluk tájéko­zódjam elsősorban, iiikább ar­ról, hogy gondoskodunk-e ró­luk, van-e bennünk olyasfajta törekvés, mint a gyár anyag- mozgatójában, aki a jó szak­munkás számára minden félté, télről gondoskodik. Nézem az élelmiszerraktárt. Zsúfolt és változatos. Nagy pol­cokon konzervhalmaz dicsek­szik-...akkor sem lesz baj, ha tovább dühöng a tél, s a friss élelem kireked az őrsről. Ha parancsnok volnék, mégis »megfenyítenék« valakit. Egy ■“polgári alkalmazottat-«, aki Kaposvárról, a Húsipari Válla­lattól telefonált így a legna­gyobb tél kellős közepén: — Azért a harmincöt kiló húsért nem indítunk kocsit... És három napig nem volt hús az őrsön. Megfenyíteném? Nem, talán kivinném ezt az embert egyetlen éjszakára, is­mer kedjék a határörélettel:.. Tudom, hogy elszégyellné ma­gát... Méteres hó van, gyalog járni fizikai erőfeszítés. A járörtás- kából termoszt látok elővillan­ni. Melegszem a látványától is. Forró fekete van benne — já­randóságon felül. S a szolgá­lat? Nem rőtüdébb most sem, de két részre osztott. Hideg van. S bármily tökéletes a ru­házat, a fölszerelés, a met-sző szél áthatol a csonton is. Átha­tolna. De az őrsön az embert nézik: ember fogja a fegyvert, nélküle nincs szolgálat, nincs fegyver, nincs határőrizet, ö az első — mit kívánhatnék még? Szolgálatba járt a sza­kács is, most nem, most éjjel- nappal az emberek rendelkezé­sére áll. Fprró kávé, kolbász, szalonna bőségesen. Odakint ég az arcuk, ide­bent derűsek, kiegyensúlyozot­tak, vidámak. Beszélnek a sza­badságról, jóval többet kap­nak, mint régen, szabadnap is van, összevonható eltávozás­ra... Csizmáik mélyre merülnek a hóban, bukdácsolnak néha egymást segítik ki. Van, akinek megfagyott a lába, a füle ... — előfordul, ők mondták így. Ilyen természetesen. S az őrsön rendkívüli esemény nincs, megakadályozzák. Nem akarom azt mondani, hogy hősök mindannyian, tú­loznék egy kicsit, ők maguk szerényebbek. Valamit mégis mondanom kell. Egy vers jut az eszembe, utolsó sorát idézem: »Sziklaszilárdan átl a hadár ...« Jávori Béla A rendteremtéshez nem elég a kézfeltartás A gyékényest Március 15. Tsz közgyűléséről HA EGY TERMELŐSZÖ­VETKEZET ELNÖKE eredmé­nyekről beszél — és főleg eze­ket hangsúlyozza a zárszám­adó közgyűlésen —, arra gon­dolhatnánk, hogy az egész évi gazdálkodás is eredményes volt. A gyékényest Március 15. Tsz zárszámadó közgyűlésének részvevői mégsem erre gondol­tak, jóllehet a beszámoló sike­reket próbált vázolni. Minden­ki tudta már hetekkel koráb­ban, hogy a tervezett 33 forin­tos részesedés helyett csak 24 forint lesz. Erről beszélgettek az emberek az okot keresve. Mi történt ebben a közös gazdaságban? Mindenekelőtt idézzünk néhány mondatot Kiss János tsz-elnök beszámo­lójából: — Szövetkezetünknek sok tagja csak néhány munkaegy­séget szerzett. Többet is dol­gozhattak volna, de nem tet­ték, ehelyett inkább ellenünk, a vezetők ellen uszítottak, rá­galmakat szórtak a fejünkre. Igaz, akadtak hibák is. Én is követtem el néhányat, de az eredményeket sem szabad el­hallgatni. Milyen eredményekre gon­dolt az elnök? Az építkezések­re és arra, hogy árpából na­gyobb lett a hozam, mint amekkorára számítottak; ke­nyérgabonából négy vagonnal többet takarítottak be a terve­zettnél. De ezzel le is zárhat­juk az eredmények sorát. Már csak azért is, mivel sem a nö­vénytermesztés, sam az állatte­nyésztés nem teljesítette ter­vét. Csupán az utóbbinál több mint félmillió forintos a lema­radás. A kiesések és a terven felüli kiadások együttesen 9 forinttal csökkentették az egy munkaegységre eső részese­dést ... TALÁN A KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁS vagy valami elemi csapás okozta a jövedelem ilyen mérvű csökkenését? Nem. Hallgassuk csak meg ismét az elnököt. — A burgonyából csaknem egy hónapon keresztül irtottuk a méteres gazt... Négyforin­tos órabért fizettünk kívülál­lóknak a spárgával kapcsolatos munkákért, mert tagjaink nem vállalták. A burgonyát kapálás nélkül töltötték be, a kukoricát késve kaoálták meg. Az év végi ösz- szesítő statisztikából kiderül, hogy harminc család nem dol­gozott a közösben, és a három­száznál is több tagból mindösz- sze hatvanhatnak volt 150—350 munkaegysége. Köztudomású, hogy a termelőszövetkezeti ta­gok túlnyomó többsége e két határszám között szerez mun- kaegységet, a gyékényes! Már­Mi a titka a csökölyi K/SZ-szervezet jó munkájának? tudósítónktól.) A nagyatádi járás egyik leg­jobb KISZ-szerveaeteként tart­ják számon a csökölyit. Vajon mi a titka jó munkájuknak? A múlt év őszén új titkár ke­rült a szervezet élére: a hon­védségtől lé zeréit Toplak Fe­renc. Sok tapasztalatot hozott magával a községbe a mozga­lom életéből. Mindenütt ott van, ahol segíteni kelL Ú veze ti a népi tánccsoportot. A fia­talok most a kulturális szemlé­re készülnek, és egy műsoros estet adnak még ebben a hó­napban. A Nagykónyi verbun­kost, a Drákszéld párost és a Somogyi kan ásztáncot tanulják. A színjátszóik a Korai saláta című jelenettel vesznek részt a bemutatón. Ezeken kívül szn valattal és szólótánccal készül­nek fel a szemlére. Eleven, pezsgő az élet a mű­velődési otthonban. A klubban 30—35 fiatal is megfordul. Né­hányan tánczenét hallgatnak, mások pingpongoznak, többen társasjátékokkal szórakoznak. Az ifjúság a magva a művésze­ti csoportoknak is. Zsvgomts Imre, a művelődési otthon igazgatója szinte minden nap meglátogatja őket, tanácsokat ad nekik. Nem feledkezik meg róluk a községi tanácselnök, Faggyas János sem. Több elő­adást 1 tartott már a politikai oktatás keretében. A KISZ po­litikai kör I. évfolyamán 40 fiatal, a tagságnak mintegy 90 százaléka vesz részt rendszere­sen. Az ismeretterjesztő előadáso­kon mindig ott találunk 25—30 fiatalt. A könyvtárnak is sok KISZ-es tagja van. A József Attila olvasómozgalomban har- mincketten vesznek részt. Segí­tik az úttörőcsapat munkáját, és együttműködnek a nőta­náccsal is. A leányok közül ti­zen ketten a kézimunka-tanfo­lyamra jártak. De nemcsajc a művelődési munkában haladnak élen a csökölyi fiataljok, hanem a ter­melésben is megállják a helyü­ket. A tsz-ben nyolc KISZ-es traktoros dolgozik, az alapszer­vezet most alakit belőlük írak- torosbrigádot. A jó munka titka Csököly- ben az összefogás. A titkárt nem hagyták magára a község vezetői. Munkájában olyan lel­kes KISZ-esek támogatják, mint P. Horváth Erzsébet, Ma­tes István, Joó Imre, Garai Jó­zsef és a többiek. cius 15. Tsz azonban kivétet A tagság egyharmada nem vagy csak nagyon keveset dol­gozik a szövetkezetben. A TAGOK TUDJÁK, hogy tavalyi munkájuk ngm terem­hetett ízesebb gyümölcsöt, is­merik a hibákat, csupán a ki­utat nem látják tisztán vala­mennyien. A tsz-elnök uszítás­ról, rágalmazásról beszélt, ho­lott így fogalmazhatott volna helyesen: nem minden szövet­kezeti gazda évtett egyet vele a múlt évben. Nem voltak min­denben azonos véleményen, kü­lön utakon jártak, és ezek az utak egyre jobban távolodtak egymástól, s mint a közgyűlés bizonyította, nem is találkoz­tak többé. Ritecz György tsz-gazda az elnököt ezzel a két szóval jel­lemezte: »Szűklátókörű, gyen­gekezű.-“ Tóth Ernő mezőgaz­dász így summázta róla alko­tott véleményét: »Elszakadt a tagságtól.“ Mindkét vélemény rámutat a hibák okára, de nem szabad szem elöl téveszteni az érem másik oldalát sem! Még akkor sem, ha a zárszámadó közgyűlés azzal, hogy Tóth Zslgmond személyében új elnö­köt választott, megoldottnak véli a nroblémákat. FÉLMEGOLDÁS LENNE EZ, mert az új elnök egymaga — bármennyire szereti, tiszteli is a tagság — képtelen meg­szüntetni a közös gazdaságban uralkodó zilált áll"potokat. Űj, hasznos módszereket vezethet be, kijavíthat néhány hibát, de a rendteremtéshez és a gazda­ság fejlesztéséhez a tagsár nél­kül nem foghat hozzá. Jóllehet a fegyveres testületnél szolgá­ló tisztet ellenszavazat nélkül választották elnökükké a szö­vetkezeti gazdák, a tavalyi eredmények túlszárnyalásához nem elegendő a kézfeltartás. Ha ezek a kezek ugyanilyen lendülettel nyúlnak a munka után is, ha többen és többet dolgoznak a közösben, mint ed- d»'g. akkor előbbre léphet a Március 15. Tsz. Ehhez az is szükséges, hogy ne csak a ve­zetőkkel, hanem önmagukkal szemben is legyenek követke­zetesek a tagok. Okuljanak az 1962. év tapaszt"’aitaihó!' Hernesz Ferenc szfcihelyet, ahol az összecsa­pás lezajlott. Szmimov eltűnt az embe­rekkel a sűrűben. — Most nagyon fontos szá­munkra, milyen értesítést küld Zavjalov — folytatta hal­kan Resetov. —- Az ön indu­lásával egyidejűleg az erdő mögöttes területeire is küld­tünk hátvédeket. A csoport Zavjalov százados vezetésével már az éjszakát is az erdőben töltötte, de ez idő alatt sem­milyen esemény nem történt. Negyven perccel ezelőtt Zav­jalov telefonértesítést küldött, hogy Zvjagincev gépkocsiját megtámadták az erdőben. A százados motorkerékpáron ül­dözi a mi Dodge-unkat. Hogy a Dodge merre vette az útját, ki ül a kormánynál, és mi történt Zvjagincewel —egye­lőre nem tudjuk. — Zavjalov honnan telefo­nált? — A gabonaraktár automa­ta telefonállomását használta. Ha a Dodge elhaladt a gabo­naraktár előtt, akkocr csak egy irályba — Primorszknak tart­hat. Az árterületen viszont az út csaknem járhatatlan, így csakis a Krutoj település felé fordulhat. Ott egy tízkilomé­teres dűlőuton kijuthat a Ki- jev—Krutoj országúira. Mun­katársaink két csoportját irá­nyítottam e pontokra, azzal a megbízatással, hogv kutassák fel a Dodge-ot. Zavjalovnak és a csoportoknak is parancs­ba adtam, hogy semmi esetre se tartóztassák fel az autót, hanem titokban kövessék vég­ső céljáig. Feltételezhető, hogy az elrabolt autó és benne Bel­gorodova-Szeverinova lesz az a szál, amely lehetőséget nyújt az egész gombolyag felgön­gyölítéséhez. ön, Vaszilij Kua- mics, kérem, azonnal lépjen kapcsolatba a közlekedési rendőrség valamennyi posztjá­val, és tudakolja meg, hogy a Dodge nem haladt-e át városi területeken. Legkésőbb har­minc-negyven percen belül várom telefonértesítését. Ren­delkezésére áll a Vörös Haj­nal kolhoz autója — mutatott Resetov a közelben álló más­fél tonnás teherautóra, majd kocsijához indult. Tizenhatodik fejezet Az állambiztonsá^ szervek munkatársai Zavjalov száza­dost erős akaratú, bátor em­bernek tartották. Mindig nyu­godt, kiegyensúlyozott termé­szete is jó példa volt a töb­bieknek. Sohasem tetrzelgett, kerülte a kérkedést. Kitűnően bánt a kézifegyverek minden fajtájával, de a feladatok vég­rehajtása során igen ritkán használta őket, mert arra tö­rekedett, hogy élve fogja el az ellenségét. Már a háború ide­jén is, amikor felderítőként szolgált a hadseregben, kitűnt találékonyságával és gvors ha­tározó képességével. Nem egv alkalommal egyetlen lövés nélkül fogott igen értékes »«nyelvet“. Amikor Resetovtól megkap­ta feladatát, elsősorban ked­vező leshelyet keresett. Imneh jól megfigyelhette az erdőhöz vezető utat. Ha az ellenség megkísérti a menekülést, csak­is erre tarthat, a tó és a kör­nyező kertek irányába. Közel volt a vasúti pályatest is, amerre a kártevőik üldözése esetén ugyancsak elszelelhet- tek. Rejtekhelyén Zavjalov egy­ben a hátvéd szerepét is be­töltötte: jobb helyet aligha ta­lálhatott volna erre a célra. Ügyesen álcázta figyelőhelyét, még a legtapasztaltabb felde­rítő sem találta volna meg egyhamar. Gondosan álcázta figyelőpárjának, Gavrilov törzsőrmesternek a helyét is. Ha Zavjalovról el lehetett mondani, hogy órákig tud ül­ni mozdulatlanul, Gavrilovnál erről szó sem lehetett. Hol egy ágat mozgatott meg, hol a száraz rozsé roppant meg alat­ta. — Gavrflovot figyelmeztetni kell! — határozta el Zavjalov, miiközben fürkészőn vizsgálta a környéket. Kitűnő hallása Té­vén már jó messziről felfigyelt a közeledő Dodge motorjának egyenletes zúgására. Látta, hogy az autó felbukkan a fák között, maid egy időre eltűnik a sűrű bokrok mögött. Ezután a Dodge kissé balra fordult és megállt. Innen az út a vasúti pályatest felé vezetett. Zavja­lov annak is tanúja volt, hogy a különleges megbízatású cso­port, Zv ja gin covet az autónál hagyva, behatol az erdőbe. Rövid idő elteltével a száza­dos lövésekre lett figyel roes. Mindenre felkészülten várako­zott: a »vendégek“ rövidesen megjelenhetnek. De az idege­nek helyett Kosztri»skin tűnt fel, vállán a sebesült BeTgoro- dova-Szeverinováwaii Tehát felfedezték az ellenséget, és most visszavág. Csend volt megint: csak a madarak énekeltek a sűrű lomb között. Zavjalov hirtelen kiáltást hallott; a fák között el­robogó Dodge-bol kieseit vala­ki. Az autó egy darabig cik­cakkban haladt. A százados in­tett Gavrilovnak, hogy ne moz­duljon helyéről, ő pedig a ki­esett emberhez rohant. Arccal a föld felé, jobb karját furcsán maga alatt tartva, ismeretlen férfi feküdt előtte. Már vértó­csa képződött mellette. Ami­kor a hátára fordította, látta, hogy bal melléből finn tőr markolata áll kd,.. Ez valószí­nűleg MihajLov alhadnagy mű­ve. De hogyan történt a dolog? Közben Zavjalovnak nyögés ütötte meg a fülét. Néhány lé­pésnyire a halottól az eszmé­letlen Mihajlov alhadnagyra bukkant; csípősebélből ömlött a vér. Az autót bizonyára abban a pillanatban támadhatták meg, amikor Zavjalov elől el- ftedték a bokrok. De mi történt ezután? Feltételezhető, hogy valaki behatolt az autóba. Elő­re megbeszélt jellel magához hívta Gavrilov törzsőrmestert, átadta neki a sebesültet, és utasította, részesítse elsőse­gélyben, majd így folytatta: — A halottat rejtse el az árokban, takarja be ágakkal, és rendkívül ügyeljen M'haj- lovra. Igyekszem kapcsolatba lépni a központtal és autót kér­ni. A rejtekhelyről előhozta mo­torkerékpárját. Mindenáron el kell fogni az autó elrablóját. (Folytatjuk^ mező- , gazdmag a termelőszövetkezeti vezetők — tsz-elnökök, mezőgazdászok, köny­velők, brigádvezetők, — és a halad­ni, tanulni vágyó tsz-gazdák, szövet­kezeti szakmunkások mezőgazdasági hetilapja i

Next

/
Thumbnails
Contents