Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-24 / 46. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1963. február 24. ZAJLIK A JÉG A SZÉL VESZETTÜL HORDJA A HAVAT, mintha tűvel szurkodnál? a katona arcát. Társa a figyelőben van, ő ^ meg itt lent topog nehéz, kővé fagyott csizmáiban. Az egész vidék égy nagy, hatalmas szürkeség. Csak két élet dacol idekint. Valaki kiabál. Vagy csak a szél játéka ez? De mégis. Odaát a gémeskútmál emberi alak körvonalai látszanak. — Halló, katonák! Határőrök! Winkler őrvezető már lazítja a sapkát jobb fülén, a hangok tisztábbak, érthetőbbek. — Nagyon fontos! Mondanék valamit.. ., Mit akarhat ez az ember? A tanyáról jött ki bizonyosan, itt van a határ mentén, de mi dolga ilyen ítéletidőben? A katona nézi szótlanul' — Jöjjön már ide... Legyen szíves ... Igazán nagyon fontos. A férfi nyugtalan és kétség- beesett. Most már tölcsért próbál formálni szája köré, r még hangosabban hahózik. A katona nem tétovázik tovább. Az őrsön telefon cseng: — Százados elvtárs, jelentem ... Hosszú percek múlnak el, csak percek, de végtelennek rémlenek az idegen férfi szemében, aki odaát ki-be futkos a tanyáról. Melegedne tán, de be se ér, már újra kint van a határon. Várja a parancsnokot.. Budapesten is cseng a telefon, de az őrs parancsnoka már közelíts a határt Kiss szakaszve- zetővel az oldalán. A férfi szinte áthajlik a határon, úgy várja, úgy hívja őket. KÉZFOGÁS. ODAÄT. a férfi szuszog, nevét mondja: Miklosics István. És magyaráz izgatottan: — A kislányom ... Irénke. Nagyon, nagyon beteg a kislányom ... Segítsenek. Választ se vár. — Hiába kiabálok a mieinknek a Dráván túlr a ... Nem hallják. Zajlik a jég. A komp odafagyott a túloldalra, csónakkal se mehetünk... értik ... beteg a kicsi lányom.. . segítsenek... Kemény kézfogás, s a bundasapka alatt biztatóan villan elő a szakaszvezető fehér fogsora. Csak » két szó hangzik el harsányan, határozottan, de ez a két szó életet jelent.. — Öltöztessék fel! Az őrs már lázban van, futkosás, telefon,egyik a másik után. A százados hívja a szomszéd község állomását. Két perc múlva a váltókezelő, Jankómra Vendel fut lóhalálában az orvosért. Készüljön föl, érte jönnek ... azonnal. Két fogat fordul ki egyszerre az őrs udvaráról. Egyik az orvosért, a másik a határ félé... A férfi bebugyolált apróságot szorongat a karján. Félve, óvatosan lépked a térdig érő hóban, mögötte az asszony, félénken, bátortalanul. Kiss Bar. gyermek... Küldünk még orvosságot ... — De... ha számlát adnának ... Jugoszláviából küldenénk pénzt... — Ugyan, kedvesem. Vigye csak haza szépen a kislányát elég az nekünk, ha minél előbb meggyógyul... Könny fátyolozza az anya szemét, kezüket szorongatja, nem tudja elengedni, mondana még valamit, de dadog, szinte nem jön ki hang a torkán. S A SZÁN ELINDUL A HATÄR FELÉ. Irénkét nem figyelmezteti senki. Alig több mint három éves, de hálás tud lenni, azt mondja: — Köszönöm szépen, katona bácsi... ugye, mos t már nem halok meg? — Nem, nem, kicsi babám... A szél tombol a határ mentén. Egy viharlámpa pislákol odaát, az apa várja türelmetlenül szeretteit, arcába belevág a fagyos, könyörtelen szél. Zajlik a iég a Dráván. Zajlik a szívekben is ... Jávori Béla Az egész falu tanítója lett TLf iikar először találkoztunk, ■***■ rájus volt. A gyerekek kinn hancúroztak az iskolaudvaron, mi egy fa árnyékába húzódva beszélgettünk. Nem mint tanítót kerestem föl akkor Németh Lajos bácsit, hanem ügy, mint Szenta párttitkárát. Arca elevenen megmaradt emlékezetemben, szavait ma is tisztán hallom: — Nagy baj van a mi szövetkezetünkben ... — S a határt, a gazdaságot naponta járó ember ismeretével, biztonságával sorolta, hol, mi a hiba, a fogyatékosság, amely nyomja, görnyeszti az Aranykalászt. Már akkor bámultam azt a munkát, melyet nagyon szeretett hivatása mellett végez. Megesett például, hogy egy fiatal kocsis szaladt hozzá estefelé az iskolába, mikor már épp hazafelé indult. Elmondta, hogy ellik egy ló, és 6 nem tudja, mit csináljon. Lajos bácsi kapta a kabátját, s mintha mi sem lett volna természetesebb, késő éjszakáig, míg világra nem jött a kis csikó, ott segédkezett az istállóban ... Egy csöpp a tengerben ez az eset, de ez is hozzátartozik Lajos bácsi arcképéhez... C most másodszor találkoz- tunk. Nem változott. Arcín derű és nyugalom, szava éppoly halk, mint akkor volt. Még nem hallotta senki ingerülten kiabálni. — Harminchárom éve vagyok tanító. — Elhallgat egy pillanatra, lehajtja fejét, ki tudja, a harminchárom év melyik napja jut éppen eszébe. Meghúzza a vállát, úgy fejezi be a mondatot. — Ez maga magáért elmondja, hogy nem könnyű szívvel vállalkoztam életemnek talán legnehezebb feladatára... Mert Németh Lajos január 14-én a szövetkezet elnöke lett. A legbonyolultabb és egyben a legszebb tanítói munkára kérte föl a közösség, amikor még a zárszámadás előtti közgyűlésen az ő kezébe tette le a nagyon elrontott gazdaság vezetésének gondját. Ha azt mondom, szeretik, tisztelik a faluban, és nagyon bíznak benne, akkor keveset mondtam. Itt nőtt föl, mint testvérét, úgy ismer mindenkit; s legtöbbjét azoknak, akik az Aranykalászban dolgoznak, annak idején 6 tanította meg, hogyan kell leírti a t betűt, s mi a titka az egyszeregynek ... S most ismét őt akarta az egész falu. — A kérésre nem tudtam azt mondani, hogy nem. Olyan csalódást okoztam volna, hogy minden eddigi munkám egyetlen pillanat alatt romokban heverne ... Mélyet szív a cigarettából. — Érzem, mekkora súlya van ennek a bizalomnak, tudom, sokat várnak tőlem az eml>e- rek. De az is világos, s ezt meg is mondtam, hogy ilyen helyzetben, amiben vagyunk, csodát nem lehet csinálni. Ha egy év alatt az elgörbült kocsiru- dat egyenesbe állítjuk, s ráhelyezzük a rendes kerékcsapásra a szekeret, már akkor igen nagyot tettünk ... Egymillió-háromszázezer forint mérleghiány, kimondani is sok! Tizenhat forintos osztalék, amiben benne van már a részes értéke is, ez bizony kevés. Szomorú szívvel készítette el Lajos bácsi a zárszámadást — mert már az ő feladata volt ez —, s reményekkel telve állították össze az idei tervet. Aztán elrendezték az állatgondozók bérezését, szaladgált az új elnök szálas takarmány után, egy héten keresztül vitatta nemcsak a vezetőséggel, hanem szinte az egész faluval a munkadíjazási formákat, és kidolgozták, milyen munkákért mennyi egység jár. Közgyűlésen határozták el, hogy az idén nem lesz részes művelés, haKözlemény Az ipari vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek birtokában és magántulajdonban levő tűzoltó, poroltó, haboltó stb. készülékek félévenkénti ellenőrzését, karbantartását és javítását 1963. február 1-től a Bonyhádi Vasipari Ktsz végzi. Eddig ezt a munkát a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat végezte, ezért az állami gazdaságok, gépállomások és mezőgazdasági termelőszövetkezetek kivételével felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy szerződéskötés céljából keressék föl a Bonyhádi Vasipari Ktsz-t, Bonyhád, Rákóczi u. 20.. telefon: 60. (3349) FIZETESEMELÉS nabás nyújtja a karját, s gyengéden szorítja magához a kislányt. Int az anyának, jön ő is. Egy pillanatra félrehúzza a kendőt: tűzben ég a kicsi arcocska, s a kislány megszólal: — Ugye, anyukám, nem halok meg ... ? A szakaszvezető válaszol: — Nem, kicsi babám, ne félj... Megyünk már a doktor 'bácsihoz... A LOVAK FÚJTATNAK a dühöngő szélben. A két határőr testével védi a beteget. S a tanácsházán már ott az orvos. Dr. Csatos Lóránd idejében érkezett. Ott a tanácselnök is, s még néhányan az anyát nyugtatják, míg a szakaszvezető óvatosan az asztalra fekteti Irénkét... — Doktor bácsi, ugye nem kapok pikket... ? Az orvos is értetlenül néz, talán így hívják odaát az injekciót? Megnyugtatja, s aztán vizsgál. Türelmesen, lelkiismeretesen. Az elnöknek súgja oda: — Heveny gyomor- és bélhurut, erős influenza, 39 és fél a láza ... Éppen idejében jött. — Én sokszor voltam ám Magyarországon — mondja a kislány láztól akadozva. — Mindig ide utazunk nagyapával ... amikor vonatost játszunk ... Az orvos simogatja aranyos kis kerek arcát, minta bocsánatot akarna kérni, hogy megszegi ígéretét.' Három injekciót ad, s aztán ott ül mellette másfél-két órán át, figyeli a hatást. Köziben már az olajfúrók autója közelíti a szomszéd falut; Késő van, alszik a gyógyszerész. De gyorsan fölkel, nem zúgolódik, kötelesség ez. Az orvos még mindig ott van a beteg mellett. Átadja a gyógyszert, kezet fognak. Az asszony félszegen szól: — Én ... ón mivel tartozom, doktor úr? — Semmi, semmi az egész. Szóljanak, ha nem javulna a Gyakran szóbeszéd tárgya manapság a Somogy megyei Faipari Vállalat fényezőműhelyében a nemrég felszabadult fiatalok szaktudása. A vitára az adott okot, hogy a legutóbbi fizetésemeléskor Tóth Józsefnek, Horváth Istvánnak, Koczka Józsefnek és Vámosi Józsefnek nem emelték az órabérét, noha mindannyian jó munkát végeztek, és aámítottak arra, hogy ők is a tizenkilenc munkás közé tartoznak, akiknek változott a fizetésük. Erre azért nem került sor, mert a fiatalok nem vettek részt az üzemben indított szakmai továbbképző tanfolyamon. A termelési tanácskozáson ugyanis a vállalat dolgozói úgy határoztak, hogy azoknak, akik nem járnak el az előadásokra, még ha egyébként jól dolgoznak is, ne emeljék a fizetésüket. Az említett négy fiatal is megszavazta ezt. Igen ám, de a határozatot csak addig tekintették érvényben levőnek, amíg nem származott hátrányuk belőle. Mihelyt velük szemben alkalmazták, igazságtalanságról kezdtek beszélni. Úgymond, a vállalat vezetőinek nem azt kellett volna nézni, hogy nem jelentek meg a továbbképzésen, hanem hogy teljesítményük eléri a többiekét. Az ő szaktudásuk kielégítő — hangsúlyozták, s nem eshetnek el anyagi előnyöktől azért, mert nem képezik magukat. Kétségbe vonták, hogy jogosan járt el a vállalat. Az idősebb munkások és az üzem vezetőj természetesen szembeszálltak a fiatalok nézetével. — Igaz — mondták nekik —, jól dolgoztatok, csak elfelejtitek, hogy azért sikerült olyan eredményt elérnetek, mint az idősebbek, mert jól begyakoroltátok magatokat abba a munkába, amit végeztek. De ha át kell állni, rögtön megmutatkozik, hogy kevés még a tapasztalatotok, és nem vagytok sokoldalúak. S azt, míg az új munkába belejöttök, megsínyli az üzem. Van tehát különbség az idősebb szakmunkások és a ti szaktudásotok, használhatóságotok között. Ezt a különbséget még akkor is jogunk lenne a bérezésnél érvényesíteni, ha a termelési tanácskozásion nem született volna meg az a bizonyos döntés; hiszen a szaktudást mindig és mindenütt anyagilag is elismerték. Mivel határozatot is hoztunk arra, hogy csak annak a fizetését emeljük, aki képezi magát, úgy érezzük, kétszeresen is igazságosan jártunk el veletek. A fiúk bólogattak, nagy nehezen, de végül is elismerték, hogy a vállalat vezetőinek, az idősebb szakmunkásoknak helytálló az érvelésük, és tudomásul vették, hogy az igazgató nem zárkózik el a fizetésemeléstől, ha a fiatalok a termelési tanácskozás határozatához tartják magukat, eljárnak a tanfolyamra. Valahányszor azonban erről előjön a szó, a fiúk azt hajtogatják, amit eleinte, vagyis, hogy igazságtalanul bántak velük. A vita tehát — most már az üzem vezetőinek kikapcsolásával — fel-fellángol, tovább gyűrűzik. Vitatkozni persze lehet, hasznos is, de ebben az egyszer már lezárt s most újra fölmelegített vitában mindinkább fennál az a veszély, hogy a vélt sérelmet tápláló fiatalok végül is egészen bemagyarázzák önmaguknak, hogy igazuk van. Szegedi Nándor nem premizálás. A vitái?, a tanácskozások éjszakákba nyúllak. A magába zárkózott, eike;ere:és szélén álló közösség feloldódott. Nemcsak néznek, hanem lassan látni is megtanulnak, és fcatzálnek, javasolnak. — Tanító bácsi, itt ezt láttam, de máshogyan kellene csinálni __ — Tanító bácsi, így szólít mindenki — mondja mosolyogva —, mert én már csak az maradok nekik ... S hogy kívánságuk teljesült, felvUlanyozódott, föléledt a falu. Évek óta összegyűlt trá- gyát hordanak a talajerőben oly szegény földekre. S amir nem lehetett hallani négy éven át, tíz forduló után azt mondják a fogatosok: — Tanító bácsi, elég világos van, én még fordulok egyet.., Ha tíz asszonyt kémek a ku- koricaválogatáshoz, húszán jelennek meg reggel. Eddig ismeretlen, új jelenségek ezek Szentén. Jó. hogy így van, s az lesz az igazi győzelem, ha így is marad! U s mikor elüti az óra áz egyet, Lajos bácsi most is belép az osztályterembe szeretett elsőseihez, másodikosaikhoz. A tanév végéig minden délután tanít is. — Szeretném, ha tíz forintom volna, de csak hat van. Na, Jancsi, mennyit adsz aktkor nekem? — Akkor én adok magánál? négy forintot! — vágja rá az éjfekete szemű kis .cigánygyerek ... Felelnek a gyerekek. Nem osztályzatra, mint. ahogy nem osztályzatra felel ebben az évben Szenta közössége sem. A lecke mindnyájuk előtt ismert: hogyan tud kiemelkedni a bajokból az Aranykalász Termelőszövetkezet? Ezt kell megtanulni az 54 éves, ősz hajú tanító irányításával, erre kell felelnie minden egyes szentai embernek. S az lesz.a jó, akkor lesz olyan gondtalanul mosolygó minden felnőtt arca, mint most az osztályban a gyerekeké, ha nem akad egy se olyan, akt azt mondja: — Táhító- bécsi, én nem készültem. Vörös Márta. Aszály ellen edzik a növényeket A Szovjetunió sztyeppvidékein az idén olyan növények vetését honosítják meg, amelyeknek a magvait előzőleg aszály ellen preparálták. Az edzés abból áll, hogy a vetőmagot először vízben áztatják, majd amikor csírázni kezd, »-aszálynak-« vetik alá — kiszárítják. A Tlimirjazev növény fiziológiai intézet tudósai az aszály elleni »edzés« technikáját már a következő növényeknél dolgozták ki: őszi és tavaszi búza, árpa, zab, kukorica, cukorrépa, borsó, köles, napraforgó, hüvelyesek, burgonya, paradicsom és répafélék. A földművesszövetkezetek szaküzleteiben öltözzön ízlésesen, divatosan! Felöltökben, szóló zakókban, pantallókban. gyermek sportöltönyökben stb. nasy választék. (3374)
