Somogyi Néplap, 1963. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

monitort, I9Í3. február S3. 3 SOMOGYI NfiPLiW Ml a ír Sofern megálltak a napok­ban a Május 1. utcában, s nézték aggódva a Latinka-ház tetején dolgozó embereket, akik vágtáit a jeget, és szór­ták le a hóval együtt az utcá­ra. — Életveszélyes munka. Miért van erre szükség, hi­szen ez egy új ház?! — je­gyezték meg többen. Valóban, miért volt erre szükség? Talán attól féltek, hogy a tető nem bírja a ter­helést és beszakad? Nem, más volt a baj. Ahogy meg­enyhült az idő, s a hó olvad­ni kezdett, a harmadik emeleti la­kások többségében tartha­tatlanná vált a helyzet. Az esőcsatorna nem ve­zette le a hóiét, s befolyt a lakásokba. Dr. Fekecséket kisfiúk égjük éjszaka azzal ébresztette föl, hogy »esik az eső«, és ő ázik. Nem sokkal ezután a mennye­zeten át valósággal ömlött a víz a szobába. Sátorlapokat voltak kénytelenek a parkettá­ra teregetni, hogy «az alattuk levő lakást és a magukét is valamiképpen megóvják a víz pusztításától. Szeles Jánosék arra lettek figyelmesek, hogy amikor a villanyt felkap­csolták, szikrázott, serce- gett. A borából, a kap­csolóból is folyt a víz. Kikapcsolták az áramot, így- szerencsére nem történt bal­eset. De napokig kénytelenek voltak gyertyával világítani. Több bizottság is járt azóta a házban, hogy megállapítsa a hiba okát. Az első vélemény az volt, hogy a tv-antennákat szabálytalanul szerelték föl, és a vascsövek mellett beszivár­og a víz a padlásra, onnan a lakásokiba. A tv-antenmák egy részénél valóban így történt. Igaz az is, hogy a szerelők — és a jeget, havat tisztítók — munkájuk köbben sok palát összetörték. Győri János elvtárssal, az Építőipari Vállalat igazgalójá-j val és több mérnökével meg-j tekintettük a Latinka-ház pad-' lását és a harmadik emeleti ■ lakásokat. A szakemberek megállapították, hogy a szabálytalanul fölszerelt tv-antermák, az összetört palák csak kis részben okozták a beázást. A fő ok, hogy a házat úgyne­vezett fekvő ereszcsator­nával látták el. Amikor az olvadás megindult, a nagy hó, majd a vastag jég­réteg miatt a hóiét az amúgy is keskeny csatorna nem tud- ; ta levezetni, s a víz befolyt a j lakásokba. A szakemberek szerint az ilyen rendszerű csa­torma mindenütt hasonló bo­nyodalmakat okozott Szerin-] tűk ' helyesebb lett volna füg­gő ereszcsatornát fölsze­relni, ez ugyan kevésbé tetszetős, de sokkal megfelelőbb. Novemberben lejárt az épü­let jótállási ideje. Ettől füg­getlenül Győri elvtárs meg­ígérte, hogy segítenek az In­gatlankezelő Vállalatnak a hi­bák mielőbbi megszüntetésé­ben, Véleményük szerint ha­ladéktalanul rendbe kell hoz­ni a hótól és jégtől szétfeszí­tett csatornákat, majd a tetőt jó erős hófogó ráccsal kell el­látni, nehogy a következő té­len hasonló bajokkal kelljen küszködni. Csaknem ln millió forintba került a Latinka-ház. Szépek í> lakások, de mit ér, ha beáznak? A tervezők jól tudták, hogy a fekvő ereszcsatornák másutt sem váltak be. Vajon ki a fe­lelős, hogy mégis ilyeneket szereltek föl? Szalai László Negyvenegy malac prémiumként A kaposmérői Oj Élet Tsz j gazdaságban. Voltara már baglaspusztai sertéstenyésze- tóben dolgozik Szarka Lajos sertésgondozó és felesége. Negyvennégy anyadisznót gon­doznak, etetnek elletnek. Jó munkájukért 1962-bem negy­venegy malacoit kaptak pré­miumként. — Szeretem az állatokat — mondja Lajos bácsi. — Már a harmincas években eiletős ka­nász voltam a nyiresi MIR­A Finommechanikai VáUalat siófoki kirendeltségén havonta 130 —150 rádiót javítanak meg. Irányi Ferenc, aki a vállalatnál ki­tüntetéssel szabadult, rádiójavítás közben. csordás, bivalyos, béres, min­déin jószághoz érték. — Sok dolguk van az álla­tokkal? — Igen — kapcsolódik bele a beszélgetésbe felesége is — Elles idején éjjel-nappal az ólaiknál voltunk. Éjfélig én, éjfél után felváltott a férjem. Ö sokszor egy héten csak egyszer jön haza. De non saj­náljuk a munkát Pruchner András tsz-elnök azt mondja, hogy nagyon elé­gedettek Szarkáét munkájá­val Tavaly 630 malac levá­lasztását tervezték, s Szarkáék- nak köszönhető, hogy ez a szám 810-re ugrott a múlt esztendőben. — Mit csináltak a negyven­egy malaccal? — Kettőt megtartottunk, a többit eladtuk — mondja La­jos bácsi. — Az imént számí­tottuk ki, hogy nyolcezer-öt­száz forint jött értük. A múlt évben kilencszázon felül volt a munkaegységünk, a termé­nyekkel együtt ötvenezer fo­rint körül kaptunk. — Csak fa kellene — böki ki végül Szarka néni. — Sók gondot okoz az idei tél. Nincs szalma, sokszor a férjemnek kell elmennie messzire rakod­ni. Sok probléma volt a ma­lacok etetésével is. Négy-öt hétig kevés eleséget hoztak nékik. Természetesen így nem­igen gyarapodhattak. Később ugyan kaptak elegendőt, de a lám áradást nehéz már behoz­ni. Reméljük azonban, hogy az idén is szép eredményt érünk él állatainkkal... S. M. „Valaki rontotta a légkört...“ Mindig izgalmas dolog visszapargatnd az eseményekéi. A vizsgálódás képet ad az em­berekről, nézetekről, örömök­ről, bajokról, s rendszerint a rugókat, indítékokat tárja föl. Nosi, így történt legutóbbi is, amikor egy levél zavaros útját követtem. És mennyi minden tisztázódott e levél nyomán! Útmutatónak elég annyit mondanom, hogy egy az ese­ményektől teljesen független, más faluban élő ember tárta föl levelében Somogyszentpál lakóinak panaszát. Apró mo- zaikokat rakosgatott össze bi­zonyítékul: Gelencsér Ferenc tsz-elnök lejáratta magát, el­veszítette a talajt lába alól, visszaélt azzal, amivel élnie kellett volna: a párt bizalmá­val. Szomorú dolog, de ez is előfordul még, s nem kesereg­ni kell rajta, hanem levonni a következtetést... A panaszt elküldtük a Mar­cali Járási Tanács Mezőgazda- sági Osztályára. Kivizsgálást kértünk, s hamarosan megér­kezett Molnár Imre elvtársitól a válasz röviden, kurtán-fur- csán, érthetetlenül. »■A panasz tárgyában közlőm, hogy azt kivizsgálni a panasz általánossága, valamint rágal­mazó volta miatt nem áll mó­dunkban.* Először csak azon csodálkoztam, hogy ha vizsgálták ki, honnét tudják, hogy rágalmazó? De még ezen túltettük volna magunkat, ha egy hót múlva nem érkezik „ hír: Gelencsér Ferencet * közgyűlés leváltotta... Mégiscsak történhetett egy­némely dolog Scmogyszentpa- lon ... A faluban sok ember­rel beszéltem azóta, tsz- tagokkal, vezetőkkel. Vélemé­nyük meggyőzött arról, hogy nem túlságosan nagy felelős­ségérzettel írták a szűkszavú közleményt, amit úgy szoktunk nevezni, hogy válasz a dolgo­zók panaszára... Hallgatom az embereket, az értékelés reális. Nem háborog- nak, hanem megállapítanak; nem csapkodják az asztalt, ha­nem érvelnek; nem szűkítik le egy ember munkájának, maga­tartásénak elemzését a hibák­ra és visszásságokra, ellenke­zőleg. Megállapítják, hogy Ge­lencsér kezdetben jól dolgo­zott, védte a közös vagyont, sokat köszönhetnek neki. Az emberek azonban még mindig Földrengés! íbiában Heves földrengés döntötte majd­nem teljesen romba a 10 500 lakosú Barce líbiai várost, amely Benghá- zifól alig 90 kilométerre északke­letre fekszik. A földrengés ide­jén, csütörtökön 22.30 órakor fel­hőszakadás söpört végig a városon és környékén. A városka 250 lakó­ját holtan találták a romok között. (MTI) félnek, tartanak valamitől, s ezt a légkört nem a párt te­remtette, hanem Gelencsér, aki éveikig a párttal vagdalkozott, s ily módon »fogadta« az ész­revételeket, bírálatokat: »Ve­gyék tudomásul, engem a párt helyezett ide három évre, hoz­zám nem nyúlhat senki. És különben is, aki szervezkedik ellenem, az rontja a légkört...« Magyarul: aki szólni mert, annak nem volt helye tovább a vezetőségben, a brigádveze­tői poszton, mert rontotta a légkört. Az elnök tábora tehát nem állandósulhatott, hacsak a volt ellenőrző bizottsági el­nököt, Kovács Józsefet nem számítjuk ide. De mi volt a kifogás? Észrevették, hogy az elnök nem érti a dolgát. A tanács többet tudott a szövetkezetről, mint ő; jelzéseket kért csak, hogy be tudjon számolni a já­rásiaknak. De még ha csak a gazdálkodásihoz nem értett vol na. Legalább törekedett volna valamire, képezte volna ma­gát ... Nem. Ezenkívül nem történt más, mint hozzányúlt a közösség vagyonához, idejé­nek nagyobbik felét vadászat- tal töltötte, s autókázott saját liocsiján a járáshoz és másho. vá, hiszen a vadászgatás min­dig jó kapcsolatokat teremt. S az emberek hallgattak, később már nem mertek szólni. Fele. lősek ezért? Igen. Csakhogy valaki rontotta a légkört... Az egyik ember — érdekes — így beszél: — Tudja, elv­társ, sok mindent elnéztünk volna, még az* is, hogy nem ént a gazdálkodásihoz, hiszen segíthetjük őt. De legalább em­ber tudott volna maradni hoz­zánk! Durva volt és arogáns. Ügy beszélt, mint a cselédeiveL Persze csak év közben. Mert a közgyűlésen, ott mindig »kedves barátaim« voltunk ... Figyelmeztettük, kértük: Feri, nem lehet így... A párttal fe­nyegetőzött. »Beszélhetnek, amit akarnak, engem a párt állított ide...« Sok ember ül együtt, tudom, jeleznénék, ha valaki is eltú­lozná a dolgokat A vélemény azonban egybehangzó. S a méL tatlenkodás is jogos. Két évvel ezelőtt ugyanilyen hibák merültek föl, a közgyű­lés akkor viharosabb volt mint most. A járásiak azonban közbeszóltak. Azt hiszem, nem látták a dolgok lényegét, rossz, indulatú szervezkedést véltek fölfedezni. Aztán elcsendesült minden, a hibák fokozódtak. Már Zetomal, tsz-autóval jár­tak vadászni, már ellenőrizhe­tetlen a magánkocsi benzin- használata. És bizalmatlanság, gyanú, harag és vádaskodás... Kérdezem, hogy milyen a gazdasági eredmény, nincs-e valami összefüggés. De elege, diettek. Az egyik parasztember megfontoltan. Érveket sorako*. tattak s nem asszonyt piety, kát. Niklai Ferdinánd szavad, bői idézek: »Kádár elvtárs kongresszusi beszámolójában elmondotta, hogy a népnek jár ga van olyan vezetőt választan ni, akiben bízik, aid el is tud* ja látni feladatát. SomogyszenU pál tanárokat, orvosokat, mér'* nököket adott üz országnak, miért ne tudna egy tsz-elnököt is adni?...-» És javasolt. A közgyűlés elfogadta, s Gelen, csér Ferenc kényszeredetten lemondott, így: »Az elnöki tisztségről ezennel lemondok a tsz állítólagos boldogulása ja* vára.* A járás képviselői egyetér­tettek, nem is tehettek volna mást. Mégis valamiféle viszaljr- gást érzek szavukból az ítélet, alkotásnál. Látták, figyelték a szentpáli eseményeket? Igen. Hiszen többször is figyelmez­tették Gelencsért, nem hasz. nált. De valahogy belenyugod­tak ebbe. A falusiak pedig így látták: a járásiak jól tudtáki hogy mi a helyzet, mégsem mondták, hogy most már elég! Azt hiszem, jogos volt türel­metlenségük ... És a levél, a panaszra adott válasz? Kérde­zem Molnár elvtárstól, hogy mivel magyarázható a felületes megállapítás. — Megkérdeztem az elnöktől, hogy a panasz igaz-e, azt mond­ta, hogy nem. — És ezzel befejeződött a vizsgálat? — Mit tehettem volna? Nincs időnk arra, hogy Fenyvesire járjunk vizsgálódná ... — De hiszen tudta, hogy nem rágalmakról van szó, évek óta ismeri Gelencsér hibáit, miért hallgatta el mégis? — Láttam már előre, hogy úgyis ez lesz Gelencsér sorsa. Maga kereste magának... S egy kicsit a járás is hoz­zásegített. Belátom, nehéz megálljt parancsolni egy em­bernek, akit a járási szervek vittek oda, s talán ilyen meg­bízatást adtak: teremts rendet a szövetkezetben. Nehéz, de nem lehetetlen. Mert ha vala­ki rontotta a légkört, ez a va­laki elsősorban a tsz-elnök volt, aki — ha nem tettek is lovat alá a járási szervek — vissza­élt a bizalommal, elvesztette a fejét, s nagyon megérett ar­ra. hogy eltanácsolják a falu­ból. Nem volt durva a hang, nem volt semmiféle rosszindu­latú szervezkedés Somogy szent- pálon. Csupán maguk válasz­tottak az emberek, s egyikük így fogalmazta meg gondola­tait: — Szívesen látjuk még egy hónapig Gelencsér elvtársat — vendégként De értse meg, ne­künk olyan emberre van szük­ségünk, aki törődik velünk, ké­pezi magát, és felvirágoztatja vezte, hogy az estét Gáljával tölti. Végül mégsem számiba rá magát, hegy elmenjen hozzá, és éjjel két óráig kóborolt a vá­ros utcáin. Reggel fáradtan, kialvaflanul ment munkába. Hogyan fogad­ja most majd Galja? Igen, a lány láthatóan megneheztelt rá, amiért este feléje sem né­zett. Amikor kocsijával kigördült a garázs kapuján, Mihail meg­könnyebbülten felsóhajtott Es­tig van ideje átgondolni min­dent. Visszaérkeztekor azonban Galja már nem volt a garázs­ban. Erős fejfájásra panaszko­dott, és egy órával a munka befejezése előtt hazament Másnap Mihail nem mehetett munkába. Megbetegedett Dá- sa néni. A korán elözvegyült idős asszony egész leikével csüggött árva umokaöccsén. Sztyepan ellenben régóta nem szerette: soha meg nem bocsá­totta neki. amiért Mihailt a bűn útjára vitte, és börtönbe juttat­ta. Unokaöccse letartóztatása után Dúsa néni súlyos szívbajt kapott. Most bizonyosra vette, hogy Sztyepan nem ok nélkül hívatta Mihailt — s nagyon felizgatta magát, heves szív­rohamot kapott. Mihail három napig el sem mozdult nagynénje betegágya mellől. Még az orvosságért is a szomszéd kislány ment a gyógyszertárba. A negy edik napon Dása néni valamivel jobban érezte ma­gát, és Mihail kiment levegőz­ni. Sokáig kószált a város ut­cáin, amíg véglegesen határo­zott. Nincs joga másként cse­lekedni! Nem szabad késleked­nie. Csaknem futva érkezett a megállóhoz, ahol már sokan várakoztak. Amikor a trolibusz megállt, Mihail félrenyomta az utasokat, és mit sem törődve szemrehányó pi Hántásukkal, felszállt a járműre. Szélvészként rántott be a házba, inge alá rejtette a pénzt és távozott. Tizenötödik fejezet Az autó megkerülte a víztor­nyot, és rátért az országúira, A városon túl a sofőr teljes gázt adott. Néha egy-egy magányos fa suhant el az ablak mellett. Végre messziről magas jege­nyesor tűnt fel. Vergizov tudta, hogy a jegenyéken túl kezdő­dik az erdőbe vezető út. Az autót Zvjagincev vezette, aki a maximális sebesség miatt még egy másodpercre sem vehette le szemét as út­ról Csontos arcán feszült fi­gyelem tükröződött. Már a jegenyesort is elhagy­ták. Zvjagtncev fékezett, bal­ra fordult, s a kocsit a mere­dek lejtőnek irányította. Alat­ta nagy falu terült el, mögötte az erdő kéklett, szinte kar­nyújtásnyira. Vergizov és Zvja­gincev azonban jól tudta, hogy ez csak csalóka látszat Hosz- szú még az út odáig. Végre elérték az országút végét. Az erdei út mentén a fák eleinte egyesével, majd egyre sűrűbben sorakoztak. Be­értek az erdőbe. A terepjáró Dodge fékezett. Vergizov óvatosságból min­denesetre elővette revolverét Figj'elmesen vizsgálta a kör­nyéket, de semmi gyanúsat nem észlelt. Az őrnagy gondolatban is­mét sorra vette a művelet va­lamennyi mozzanatát A ten­gerparti események után fel­tétlenül szükségessé vált az er­dei rejtekhely felfedése. Nem bizonyos, hogy éppen ez az el­lenség támaszpontja, de Rese- tov ezredesnek az volt a véle­ménye, hogy mindentől füg­getlenül birtokba kell venniök a rejtekhelyei. Amikor az ez­redes találkozott Belgorodova- Szeverinovával, a lány említést tett e helyről. Az utóbbi napok eseményei igazolták, hogy pon­tos adatokkal szolgált. Egysze­rűen viselkedett, a hizelgés legkisebb nyoma nélkül. Régi fennhéjázó magatartásával tel­jesen felhagyott. De Belgoro- dova-Szeverinova már meg­előzően is beszélt arról Szmir- novruak, hogy Gowlen egy al­kalommal futólag említette a sorrendiben következő művele­tet, és célzott rá: az erdei rej­tekhelyét esetleges különleges helyzet kialakulása miatt fenn kell tartami. Az eddigi próbálkozások, hogy megtalálják a rejtekhe­lyei, nem vezettek eredmény­re. A különleges csoportnak, amely most magával hozta Sze- verinova-Belgarodovát, ezért jutott döntő szerepe a további kutatásokban. Vergizov min­den intézkedést megtett, hogy ez a kirándulás a legnagyobb titoikiban maradjon. Eddig min- dien tervszerűen haladt előre.. Az út kanyarulatánál Zvja gincev megállította az autót. — Itt vagyunk, őrnagy elv- társ! Innen az út a vasúti pá­lyatesthez vezet — mondotta. A nagy erőfeszítéstől kimerült- halvány arcán a szokásosnál jobban kiütköztek a szeplők. (Folytatjuk.) ezt mondja a jegyzőkönyv ta­núsága szerint: »Én magam is nehezen léptem be a tsz-be, mindig arra gondoltam, hogy a tsz-ek nem lesznek életképe­sek, talán még vissza lehet térni az egyéni gazdálkodáshoz. Most már látom, hogy a moz­galom megerősödött, most már mindent el kell követni, hogy^ a szövetkezet jó legyen...* Nem bizalmatlanok tehát, nem elégedetlenkedők. Csak többet akarnak, még több lehetősé­get látnak a közös munkában. Ezért hát a jogos felháboro­dás ... Az idei közgyűlésen hat járási vezető is ott volt. S az egyik tszrtag föltette a kérdést: — Szeretnénk tudni, hegy azért vannak-e itt az elvtár­siak, hogy újra megvédjék Ge­lencsér Ferencet, vagy azért, hogy a párt politikáját képvi­seljék. S aztán megindult az áradat. Igaz, a járásnál most is szer­vezkedésnek tartják, igaz, hogy személyeskedésnek bélyegzik és rosszindulatnak. Mégis azt mondanám: most érvényesült a szövetkezeti demokrácia. Az emberek beszéltek: higgadtan, a szövetkezetét... Jávori Béla NAGY ÜZEMI TŰZHELYEK készítését éa» mindennemű LAKATOSMUNKÁT vállal a Kaposvári Vasipari és Műszaki Ktsz, Május 1. Uo 3. sz:. Telefon 14-68. __________________________(16052) Fe lújított gördülőcsapágya k Gfártja a Maglsdi Géngyár és Öntöde, Maglód. Rendelhető és vásárolható korlátlan mennyiségben budapesti csapágyüzletünk­ben, V„ Alkotmány a. 18., az új ár 50°/p-áért. _______________________(3303) y t

Next

/
Thumbnails
Contents