Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-16 / 12. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1963. január IC Pánik és düh Londonban De Gaulle sajtónyilatkozatának visszhangja London (MTI). Köves Tibor, az MTI lon­doni tudósítója jelenti: De Gaulle francia elnök hét­fő esti sajtóértekezlete után valóságos pánik tört ki Lon­donban. Az angol hivatalos kö­rök leplezetlen felháborodás­sal fogadták — az ITN tele­víziós társaság kommentátorá­nak szavaival élve — »De Gaulle megalázó, brutális el­utasítását-«. Hivatalosan még nem kom­mentálták De Gaulle nyilatko­zatát, de jól értesült források arra számítanak, hogy Mac­millan rendkívüli miniszterta­nácsot hív össze a — nem tel­jesen 'váratlanul — előállt helyzet megvitatására. A kor­mány több tagja úgy véli, hogy Macmillan megkísérelheti egy nyugat-európai csúcsértekezlet elé tárni Anglia távolmaradá­sának következményeit. Az ITN, rendkívüli műsort szentelt a De Gaulle-nyilatko- -zatnak. Közvetítették a francia -elnök beszédének azt a részét, amelyben követeli, hogy Ang­lia adja fel a nemzetközösségi kedvezményes vámrendszert, fenntartás nélkül vesse alá .magát a »hatok« vámrendsze­rének, szüntesse meg az angol mezőgazdaság állami ártámo­gatását. De Gaulle-t ezután »szembesítették« Macmillan- nel, fölelevenítve a miniszter- elnök tavaly októberben mon­dott beszédét, amelyben köte­lezettséget vállalt a fenti an­gol érdekek megvédelmezésé- re. A keddi lapok főcímei: »Je­ges szélroham« (Times), »De Gaulle nemet mond« (Finan­cial Times), »De Gaulle be­vágja az ajtót Nagy-Britannia előtt« (Daily Telegraph), »A Nyugat kettészakítása« (Daily Mail). A Times vezércikke így tol­mácsolja a francia elnök Ang­liának címzett szavait: »De Gaulle azt mondta Macmillan- nek, eredj haza, s majd akkor próbálkozz, újra, ha nagyobb leszel...« ‘ A tekintélyes lap szerint nem maradt más hát­ra, mint beismerni a kudarcot. Az életre-halálra Közös Piac-párti Daily Mail megálla­pítja, hogy ha csak az utolsó pillanatban valami csoda nem történik, nem nyílik meg újra a Közös Piac kapuja Anglia előtt. Az ugyancsak Közös Piac-párti Guardian vezércik­kében kijelenti: »Elképzelhe­tetlen, hogy Nagy-Britannia a De Gaulle által elgondolt Eu­rópához csatlakozzék. Anglia mindenekelőtt atlanti hatalom, s fontosabb számára az Egye­sült Államokhoz fűződő kap­csolata, mint Európa.« A Financial Times szerint Anglián már csak az segíthet, ha Franciaország partnereit — elsősorban a nyugatnémeteket — maga mellé tudja állítani De Gaulle-lal szemben. De Gaulle a háborús utat választotta, Francia lapok De Gaulle sajtónyilatkozatáról • Km • Párizs (MTI). De Gaulle hétfői sajtónyilat­kozata aggodalmat és nyugta­lanságot váltott ki a francia közvéleményben. Ezt tükrözik a keddi lapok címei is: »De Gaulle-t npm érdekli a lesze­relés.« — »Az elnök nemet mond az amerikaiaknak és az angoloknak.« — »Adenauerral akarja építeni Európát.« — »Megdöbbenés Brüsszelben és Washingtonban.« Az atlanti politika hívei Franciaország elszigetelődésé­től tartanak, a franciák több­ségét azonban a kilátástalan és esztelen fegyverkezési ver­seny lehetőségei döbbentik meg. »A Kelet és "a Nyugat viszo­nya, a leszerelés problémája Franciaország és mindenki szá­mára élet-halál kérdése — írja a Liberation. — De Gaulle-t nem érdekli ez a probléma, önkényesen a fegyverkezési verseny, az örök hidegháború, az atomháború lehetőségének útját választja. A másik lehe­tőség, a béke biztosítása nem érdekli, nem hisz behne, sem­mit sem tesz megvalósításá­ért.« De Gaulle Párizs és Bonn együttműködésében látja Eu­rópa alapját. Vajon lehet-e ki­zárólag Adenauerra építeni Franciaország egész külpoliti­káját? — teszi föl a kérdést a lap, s rámutat: De Gaulle ki­jelentéseiből arra lehet követ­keztetni, hogy a német atom- fegyverkezést tiltó 1954. évi párizsi egyezmény revíziójá­nak a híve, s azon van, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság a tömegpusztító fegyverek birtokába jusson. »De Gaulle választott a há­ború és béke kérdésében — ír­ja vezércikkében a L’Huma- nité. — Határozottan a fegy­verkezési verseny mellett fog­lalt állást, egészen a végső apo­kalipszisig. A franciák azt sze­rették volna hallani, miként lehet a békét biztosítani. De Gaulle azt magyarázta el, ho­gyan kell a háborút előkészí­teni.« Kitüntetés a „hidegháborúban" való részvéteiért Washington (TASZSZ). Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma törvényter­vezetet nyújtott be a kong­resszusnak arról, hogy a leg-, magasabb hadikitüntetéseket ezután »a hidegháborús küz­delemben tanúsított hősiessé­gért« is odaítélhessék katonai személyeknek. A jelenlegi tör­vények és rendelkezések ér­telmében ugyanis ezeket a ki­tüntetéseket rendszerint az Egyesült Államok fegyveres ellenségei elleni harcok ide­jén teljesített szolgálatért ado­mányozták. A tervek szerint az ameri­kai fegyveres erők katonái és tisztjei a jövőben a baráti or­szágok csapatainál teljesített szolgálat idején tanúsított »hő­siességért és bátorságért« is részesülhetnek hadikitüntetés­ben. (MTI) Ebédeljen herceggel... A herceget így hívják: John marquis de Tavistock baron Chenies Howland Russel de Stheertum. Foglalkozása: vendéglátó. Estélyeket és ebédeket ad, amelyekért a megjelentek sze­mélyenként 500 dollárt •fizet­nek. Ügy látszik, megéri ne­kik — odahaza, Amerikában elmondhatják, hogy »együtt vacsoráztunk ... (a hosszú ne­vet nem írom le, örülök, hogy egyszer sikerült) herceggel«. Mert főleg gazdag amerikai turisták veszik igénybe a ven­dégszeretetet. John marquis ... stb. úr 1960-ban eladósodott. Már- már dobra került a London melletti ősi birtok, amelyért valaha annyi vért hullattak a normann elődök. Tanácsta­lanságában nem tudta, mit csináljon. Ekkor fölkereste őt egy ismeretlen fiatal ügyvéd. Húszszázalékos részesedésért megmenti a herceget. A herceg kifakadt: — De minek a húsz százalékáért, uram ? Egyetlen pennym sincs ... A találékony ügyvéd ötlete szerint átrendezték a kas­télyt, s hirdetni kezdték a la­pokban, hogy Tavistock her­cege szerény díj fejében látvá­nyos arisztokrata otthonában fogadásokat ad. Az angol ol­vasók nevettek — az ameri­kai turisták pedig fölkeresték a hercegi otthont. Ettek és fizettek (persze nem a her­cegnek, hanem a diszkrét pénztárnál), és otthon eldi­csekedtek előkelő vendéglátó­jukkal, aki a fogadás végén megajándékozta őket az ősi otthon parányi cimerével. A hitelesség kedvéért. Az üzlet megy. Ügy látszik, aki a sznobok butaságára épít — kősziklára épít. S. N. Csőmbe ..hajlandó véget vetni Katanga elsxafcadasanak** Az ENSZ csapatai előrenyomultak Kolwezi felé Brazzaville (MTI). Brazzaville-ben kedden köz­zétették a Csombe-féle hatósá­gok közleményét. A közlemény szerint a »katangai kormány« hétfőn Csőmbe elnökletével összeült Kolweziben. Csom- béék a következő nyilatkozatot tették: »Készek vagyunk kinyilvání­tani a világ előtt, hogy Katan­ga elszakadása véget ért. Ké­szek vagyunk biztosítani a mozgásszabadságot az ENSZ- cs apatok számára egész Katan- gában. Készek vagyunk vissza­térni Ehsabethville-be, hogy megállapítsuk az U Thant-terv Kuznyecov szovjet külügyminiszter-helyettes Havannába érkezett Nyilatkozata a mexikói repülőtéren Havanna (TASZSZ). V. J. Kuznyecov szovjet kül­ügyminiszter-helyettes útban Kuba felé Mexikóba érkezett. A repülőtéren a következő nyi­latkozatot tette a sajtó képvi­selőinek: — New Yorkban részt vet­tünk azokon a tárgyalásokon, amelyek az ENSZ főtitkárának bevonásával folytak a közvet­lenül érdekelt felek között a közelmúltban lezajlott karib- tengeri válság rendezésére vo­natkozóan. Ezek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselőinek az ENSZ főtitkárához intézett le­velével, valamint a Kubai Köz­társaság kormányának ugyan­csak az ENSZ főtitkárához in­tézett megfelelő dokumentu­maival értek véget. Az emlí­tett közös levél megerősíti a karib-tengeri térség válságának rendezésére vonatkozó meg­egyezést, azt a megegyezést, amely a Szovjetunió miniszter- elnökének és az Egyesült Álla­mok elnökének üzenetváltásá­val jött létre. — A New York-i tárgyalá­sok folyamán több olyan kér­dést nem sikerült megoldani, amelyek fontos jelentőséggel bírilak a karibi térség szilárd békéjének biztosítása szem­pontjából. Sajnálnunk kell, hogy az Egyesült Államok kor­mánya nem fogadta el a Kubai Köztársaság kormányának 1962. október 28-án tett javas­latait, amelyek a béke erősíté­sére és e térség helyzetének to­vábbi normalizálására irányul­nak, és amelyek teljes mérté­kig megfelelnek az ENSZ alap­okmányának. A szovjet kor. mány maradéktalanul támogat­ja a Kubai Köztársaság kor­mányának ezeket a javaslatait, és úgy véli, hogy azokat meg kell valósítani. Kuznyecov és kísérete hét­főn megérkezett Havannába. A szovjet külügyminiszter-he­lyettest a repülőtéren Raul Roa kubai külügyminiszter és más hivatalos személyiségek, vala­mint A. I. Alekszejev szovjet nagykövet fogadták. (MTI) A száműzetésből visszatért két vezető politikus &ső találkozója lógó tővárosában Lomé (MTI).. Abidjanban, Elefántcsont­part fővárosában hétfőn este lehallgatták a loméi rádió köz­leményét, amely szerint a ha­talmat jelenleg kézben tartó ■ katonai bizottság felszólította Nicolas Grunitzky volt mi­niszterelnököt, aki a vasárnapi államcsínyig Dahomeyben élt száműzetésben, hogy alakítson ideiglenes kormányt. Az AFP jelentése szerint Grunitzky hétfőn este a togód főváros közelében levő katonai támaszpontra érkezett, s a ka­tonák nagy lelkesedéssel fo­gadták. A Dahomeyből haza­tért politikus, aki korábban egyszer már betöltötte a mi­niszterelnöki tisztet, a követ­kezőket jelentette ki: »Még semmi különöset nem mondha­tok. Mindössze az a kívánsá­gom, hogy gyorsan alakuljon meg a valamennyi togód érde­keit szolgáló kormány.« Ezután Grunitzky a loméi kormányépületbe ment, s föl­vette az érintkezést Meacsi el­lenzéki politikussal, aki va­sárnapig Ghánában élt szám­űzetésben. A találkozón jelen’ volt a katonai forradalmi bi­zottság kilenc tagja, valamint Paul Darboux dahomeyi ke­reskedelemügyi miniszter, akit kormánya a vasárnapi togói puccs után küldött az ország­ba. Darboux egyébként még Grunitzky megérkezése előtt kijelentette: alkalma volt meg­győződni arról, hogy a togói felkelést nem külföldről szítot­ták, hanem az valóbaa nem­zeti mozgalom. Ángolellenes tüntetés Leopoidville-ben Leopoldville (MTI). Kalmár György, az MTI Kongóba küldött tudósítója je­lenti: Kedden délelőtt tömegtünte­tés volt Leopoldville-ben a brit nagykövetség épülete előtt, s a város főútvonalain. A tünte­tőket a Lovanium-egyetem mintegy kétszáz diákja vezet­te a reggeli órákban a brit nagykövetséghez, olyan felira­tok alatt, amelyek az angol kormány katangai politikája ellen tiltakoztak. »Le Nagy- Britanniával!« s »Le Macmil- lan.nel, az áruló Csőmbe segí­tőtársával!« — hirdették a jel­szavas táblák. A tüntetik kö­rülvették a követség épületét, s kövekkel dobálták az abla­kokat. Hamarosan benyomul­tak a kapun, s megszállták a földszinti irodákat, ahol a kö­vetség kulturális és propagan­da-szekciója dolgozik. Rövide­sen kongói rendőrök jelentek meg, s igyekeztek visszaszorí­tani a gyorsan növekvő töme­get. A diákok letépték a kapu­ról az angol címert, s később gyalázó kiáltások közepette hordozták azt végig Leopold­ville utcáin. A helyszínre sie- tö Robert Gardiner, az ENSZ kongói főmegbízottja vetett vé­get — egy szakasz nigériai rendőr segítségével — a kö­rülzárt brit követség előtti tüntetésnek. A menef ezután a Boulevard d'Élberten vonult | végig. A nigériai rendőrökkel kö­rülvett belga követség előtt már nem álltak meg a tünte­tők. csak fenyegető szavakat kiáltoztak, s öklüket rázták az ablakok felé. A felvonulók to­vábbra is Csombét, s az árulót támogató Macmillant, Welens. kyt és szövetségeseiket szidal­mazták. alkalmazásának módozatait. Készek vagyunk lojális együtt­működést teremteni az ENSZ- szel megbízatásának végrehaj­tásában és kérjük, hogy a ta­lálkozás napját és óráját ha­tározzák meg.« A közlemény végül kéri, hogy alkalmazzák az U Thant-tervben foglalt am­nesztiát és biztosítsák a Csöm- be-kormány tagjainak bizton­ságát. A nyilatkozatot eljuttatták U Thantnák, Adoula kongói miniszterelnöknek, az ameri­kai, az angol, a francia és a belga kormánynak. A nyilatkozatot a »katangai kormány« hétfői ülésén fogad­ták el, azonban a keddre vir­radó éjszaka újabb harcolt zaj­lottak le az ENSZ-csapatok és a katangai erők között. Elisa- bethville-ben .az ENSZ-erők egyik indiai szóvivője közöl­te, hogy a kéksisakosok előre­tolt állását a Dikulwe-folyó partján, Jadotville-től 65 kilo­méterre heves géppuska- és ak­navető tűz alá vették. A táma­dást Csőmbe szolgálatában ál­ló zsoldosok hajtották végre. A harc kedd reggel is folyta­tódott. Az ENSZ-csapatok 13 kilométert nyomultak előre Kolwezi irányába. NEW YORK U Thant ENSZ-főtitkár ked­den nyilatkozatban üdvözölte Csőmbe bejelentését. U THant kifejezte reményét, hogy Csőm­be nyilatkozatát gyorsan és teljes mértékben végrehajtják. Az ENSZ-főtitkár hozzáfűzte, hogy a világszervezet »minden rendelkezésére álló eszközzel segíteni fog a Csőmbe nyilat­kozatából értelmezhető ígéret megvalósításában«. (Reuter, AP, AFP) Magyarországra érkezett Ruth Gage Colby a „Nők harcoljatok a békéért“ elnevezésű amerikai békemozgalom vezetőségének tagja kéért« elnevezésű békemozga­lom vezetőségének tagja, s Az Országos Béketanács meghívására Magyarországra érkezett Ruth Gage Colby, neves észak-amerikai békehar­cos, a »Nők harcoljatok a bé­néhány napot tölt hazánkban. (MTI) : FREILICHMANN: Frey francia belügyminiszter »megmagyarázza« a múlt éy február 8- vércs rendőrtámadás okait a Polip csapjai (20) — Matvejev most éjjel-nap­Párizs (MTI). Frey francia (belügyminisz­ter csaknem egy év' után fel­fedte a múlt év február 8-i párizsi véres rendőrtámadás bűnöseit. A rendőrök brutális beavatkozása következtében — mint ismeretes — nyolc an­tifasiszta tüntető életét vesz­tette. A rendőrség annak ide­jén azzal érvelt, hogy a. tün­tetők egymást taposták agyon. A belügyminiszter most az UNR lapjának adott nyilatko­zatában kijelentette: a karha­talmi erők közé keveredtek O AS -egyen ru bába öltözött, igazi rendőrbotokkal felfegy­verzett személyek, ők verték halálra a tüntetőket. Minderre — a miniszter szerint — Vincent volt OAS- vezető lefoglalt levelezéséből derült fény. Vincent-t fél éve letartóztatták és azóta el is ítélték, a rendőrség soraiba behatolt OAS-banditák közül viszont senkit sem fogtak el. Ügylátszik — írja a Liberé- tton — a belügyminiszter Tá­ján tett kijelentései nem vál­tak dicsőségére, ezért most* feltűnőt, úgy érezte, más magyarázatot kell adni. Most viszont mindent megszerezhetünk, amire szűk- pal a gyárban van — folytatta ségünk van. Tervem második Ligyija. — A repülőgép fel- . részét erre építettem. A lány szállása után hazatér, hogy ki­jött, hogy a tüntetés másnap-! hátradőlt a széken, és újból pihenje magát, mielőtt Moszk­--- •*-»*■ —»-=--•------ --1 * körülnézett. Nem látott semmi vába indul. Az iratokat tehát h azaviszi magával. Megszerez- — Este tízig ön elintézheti ni persze nem lesz könnyű. A Oleget. Tíz órakor taxiba ül, legegyszerűbb lenne lefényké- és kimegy a villanegyedbe; a pezni őket, erre azonban az hetedik utca huszonhatos szá- adott körülmények közt nem mű házában lakik egy bizonyos lehet számítani. Föl kell hasz- Prisztarcev nevű egyén. Volt nálnj az altatógázos lemezeket, cári hivatalnok. Csak a jó fi- öt percbe sem telik, és Mat- zetség érdekli. A többivel egy- vejev meg a felesége mélyen Varsó (MTI) »általán nem törődik. Az ő ud- alusznak. Csak éppen be kell A Trybuna Ludu saját érte-!varán van a garázs, amelyben menni a szobájukba, és elvin- hivatkozva közli,jKorallov Professzor Póbedája ni az iratokat. Utána autón el j- -•-•-jj --J» -i-if*áll. Az autót most senki sem kell jutni Zarecsno’éba és on- használja. A fiú nyakig ül a ta- nan repülőgépen át a határon, nulásban, az öreg pedig nem jó, hogy eszembe jutott, a ha­tud vezetni. Az autó “indulásra tárátlépésbez az iratok rend­kész; üzemanyag js van elegen- ben vannak? dő. Itt vannak a kulcsok. — — Igen! E tekintetben mim­^ Az előtte levő Kazbek cigaret- den rendben van — felelte Da- 12 szá-ftásdoboz felé intett szemével, vis. Pontban éjfélkor várjon — Hát akkor ma lói aludja -rám a Griboiedov és Szverd- ki magát: holnan éiiel három­osszena-jlov utca sarkán. száz kilométert kell megtennie Ligyija, mintha éhes volna, au+óval. Ligyija kérdően nézett rá, a férfi továbbra is hallgatott. Brazília fölemeli a szociaiisfa országokkal folytatott i kereskedelmének érlékét sütéseire hogy Brazília rövid idő alatt a szocialista országokkal foly­tatott kereskedőimének , érté­két évi 300 millió dollárra akarja emelni. Ez azt jelen­tené, hogy Brazília külkeres­kedelmi forgalmának zalékát a szocialista országok­kal bonyolítaná le. sonlításképpen megemlíthet­jük, hogy ez az érték az 1960. | úgy látott neki az evésnek. Da­*vis ellenben mindössze a kis és 1961. évben 30 millió, 1962­nobár vodkát hajtotta fel, nem ben pedig 80 millió dollár kö- Javult az ételhez, és komoran Egyik cigarettát szivta a rftá­rül mozgott, ‘meredt maga elé. süt után. Ingerülten boncolgat»

Next

/
Thumbnails
Contents