Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-15 / 11. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd. 1963. január A JAPÁN BÉKEKÜLDÖTTSÉG L1DICÉBEN mm. (BeiJipftfetés EQY ÚTTÖRÖZENEKARRÓL A la—Oevie -iioe ini»ai japau bekemcaet négy tagja or. M. Szato vezetésével január 8-án a csehszlovákiai Lidicébe látoga­tott. A képen: A japán küldöttség a lidicei mártírok közös sír­jál előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat) Kétszáznegyvenheten jelentkeztek a Felsőfokú Gép- és Villamosipari Technikumba A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium — mint lapunk de­cember 31-i számában közöl­tük — engedélyt adott arr? hogy Kaposváron megindítsák a Felsőfokú Gép- és Villamos- ipari Technikum esti tagoza­tát, ha legalább negyven je­lentkező lesz. A jelentkezési íveket január 5-ig kellett el­juttatni a megyei pártbizott­ság ipari osztályához. 247-en jelentkeztek, ebből 234-et vet­tek föl a felvételi vizsgákat előkészítő tanfolyamra. Kellő szakmai gyakorlat és iskolai végzettség hiányában tizenhá­rom személyt elutasítottak, illetvtf általános iskolába vagy középfokú gépipari techni­kumba javasoltak. Az előkészítő tanfolyamra ----1---------------------------------■—— A KRESZ-ankétok sikere Nem megy máról holnapra az' átállás a közlekedés új rendjére. Hogy minél keve­sebb legyen a zökkenő, ezért közlekedési hatóságaink a Magyar Autó Klubbal karölt­ve megyeszerte KRESZ-anké- tokat, -tanfolyamokat szervez­tek. Kaposváron több mint ötszázam vettek részt a három előadásból álló amkéton. — Magunk sem hittük vol­na, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés — mondotta Kolip Gyula réndőr százados. — Az első kaposvári tanfolyam be­fejezése után újabb előadáso­kat tartunk csütörtökönként az AKÖV Berzsenyi utcai kultúrtermében. Január 17-éin este öt órakor kezdjük — kel­lő számú jelentkező esetén — az új kaposvári KRESZ-tanfo- lyamot. Siófokon január 18-án este öt órakor a Kőolajveze­ték Vállalat kultúrtermében, Nagyatádon február 1-én a művelődési házban tartunk filmvetítéssel egybekötött KRESZ-előadást a Magyar Autó Klub kaposvári helyi csoportjával közösen. fölvetteket január 19-én szom­baton délután két órakor a megyei pártbizottság nagyter­mében tájékoztatják a vizs­gaelőkészítő lebonyolításáról. A felvételi vizsgán megfelelt hallgatók előreláthatólag már az 1963/64-es tanévben abban az új gépipari technikumban tanulhatnak, amelynek építé­sét hamarosan megkezdik. Lóth Imre tanárral beszélge­tek. <5 vezeti a balatonberényi úttörőzenekart. Sok jót hallot­tam már róla, most közelebb­ről szeretném megismerni munkáját, eredményeit, — Negyventagú a zeneka­runk. Harmincán haladó, kot­taismerő, tízen kezdő — főleg alsó tagozatos — tanulók. Ök adják az utánpótlást. — mond­ja. — Húsz furulyával, nyolc hegedűvel, tíz tangóharmoni­kával, négy xilophonnal és rit­mushangszerekkel rendelkezik az együttes. Még 1961 őszén kezdtünk hozzá a szervezés­hez, s a tavalyi járási kulturá­lis szemlén már felléptünk »ki­váló« minősítéssel. Vezettem már ifjúsági és üzemi zeneka­rokat, de a szorgalom, a mu­zsika iránti rajongás és a szü­lői áldozatkészség ilyen példá­jával még nem találkoztam, mint itt. Képzelje: egy év alatt nyolc hegedűt, kilenc tangó- harmonikát és kottaállványo­kat vásároltak a szülők ebben a kis faluban. S a próbákon? Soha egyetlen hiányzó sincs. — Ezek a gyerekek tehát ki­vétel nélkül most tanulnak először zenét. Bizonyára sok türelmet, áldozatvállalást igé­nyelt az alapok lerakása, amíg az első összpróbáig eljutottak. Hogyan, milyen módszerrel fo­lyik a zeneoktatás? — Szakköri foglalkozásokon és hangszercsoportonként is egyszer hetemként. Elrr-vlefci ok­tatásban szintén a hangszeres foglalkozásokon részesülnek. Nehézség csupán az i ő tago­zatosoknál merül fői, ‘ k csak a szolmizációs jegyeket isme­rik. De a lelkesedés, a szorga­lom náluk is hamarosan meg­hozza a gyümölcséi. — A hangszercsoportok ta­nítása, a zenekari próba bizo­nyára sok idejét elveszi. Egy kissé nem illő dolog, de meg­kérdem: a hegedű, a harmoni­ka, a furulya és az ütőhang­szerek tanítása mennyivel egé­szíti ki a fizetését? — Nevetni fog. Semmivel. A szakiköri díjat kapom hivata­losan, a többit társadalmi mun­kában végzem. Higgye el, a legszebb fizetség az, ha a gye­rekek megszeretik az együtt- muaákálást. Ha látom, hogy fejlődnek, hogy van eredmé­nye ennek a többletmunkának. Meg aztán ha nem szakköri keretben folyna az oktatás, azt esetleg maga a tömegmuzsiká­lás érdeke sínylené meg. Talán éppen a tehetséges, zenei érzék­kel rendelkező gyerek szülője nem tudná fizetni azt a havi 40—50 forintot Így pedig a fu­rulyát mindenki be tudta sze­rezni, és az iskolának is van­nak hangszered. És nem fáj a szive senkinek látva, hogy a másik tanulhat zenét, ő nem.. — Mondjon valamit önmaga- ] ról, zenei tanulmányairól. — Nem sok és nem túl érde­kes, amit elmondhatok. Az eg­ri tanítóképzőben tanultam ze­nét, majd a Zeneművészeti Főiskolán végeztem egy évet ének főtamszakan Sajnos, apám háborús rokkant, kellett > a keresetem... Tizennyolc éve tanítok, két éve itt, Balaton- benényben. Szeretem a hivatá­som, és megbecsülik a mun­kám. Voltak álmaim, de egyál­talán nem érzem magam »■ket­tétört egzisztenciának«, és nem is kívánkozom Pestre sem, ahol nevelkedtem. Leve­lező hallgatóként szereztem meg a matematika—fizika ta­nári oklevelet, ezeket a tár­gyakat tanítom, s mellette a muzsikának élek. Megvan a szépsége ennek az életnek is, és a legnagyobb boldogság az. ha a gyerekek — akik most is­merkednek az ilyen összetéte­lű zenekari többszólamúsággal — törekszenek minél tisztáb­ban, minél szebben muzsikál­ni. — Köszönöm a beszélgetést, de úgy veszem észre, nagyon előrehaladt az idő, várják a tanítványai. További sok si­kert kívánunk, és reméljük, hallunk még a balatonberényi úttörőzenekarról. Wal linger Endre míVfeW fin # P fi Iff) Um «Ti H|i „Szebbé tenni a hétköznapokat A budapesti gyorson talál­koztam Zolival. Nagyon régen láttam. Az általános iskolában osztálytársak voltunk. Majd Pécsre került, azóta nem be­széltem vele. Emlékezetemben megmaradt olyannak, mint ak­kor volt, örökké vidám, tréfára kész fiúnak, aki el-elmélázott egy Ady-versen, s akit legszi- lajabb pillanatában is lecsen­desített a zene. Néha elhozta hegedűjét s játszott. Mi pisz- szenni sem mertünk. Szőke ha­ja arcába hullott, kezében tán­colt a vonó, hajlongott, s mi úgy éreztük, hogy talán nem is lát bennünket, elvesztünk számára, s elveszett minden abban a pillanatban, csak egy dolog létezik, a zene. Most itt ül velem szemben, és olyannak látszik, mint évek­kel ezelőtt. Csak pár centivel magasabb, s a hangja lett mé­lyebb. Megmaradt a kedves, kisfiús mosoly, a megszokott kézmozdulat, a kissé gúnyoros pillantás. Hosszú az út Budapestig, van idő a beszélgetésre. — A Műszaki Egyetemre já­rok — meséli. — Itthon töl­töttem a szünidőt. Sokat tanul­tam, mert huszonegyedikén vizsgázom. Tudod, milyen tár­gyaim vannak? Sorolja őket, mindegyikhez fűz valami meg­jegyzést. Ámultán figyelek. Műszaki Egyetem és Zoli! Hát a hege­dű, az irodaiam? —... nagyon furcsa helyzet­be kerültem- Ugyanis ha vala­mi tanuLnivalóm van, nem va­gyok képes másra gondolni. Nem tudok más elfoglaltságot találni vagy szórakozni. S minthogy Pesten ahhoz szok­tam, hogy este tanulók, Kapos­váron képtelen voltam nappal, így elszálltak a nappaljaim ki­használatlanul. Beszél az egyetemről, a tár­sairól. Lassanként megismerke­dem szobatársaival. Elmeséli, hogy az egyiknek »csodálatos« keze van. Felvilágosít, hogy nagyszerű műszaki rajzoló, sze­retné utolérni a tudásban. Ma­gam előtt látom a matematika előadót, akinek nevét Zoli szin­te áhítattal ejti ki, akj olyan »koponya«, hogy ha elkezd be­szélni, lehetetlen nem megér­teni vagy másra figyelni. — Ha az ő előadását hallga­tom, mindig rájövök, hogy nem tudok semmit. Kifejezések, megoldások, egyenletek zúgnak el mellettem a levegőben, alig győzöm kapkodni a fejem. De én nagyon szeretem ezeket a zúgásokat... Hallgatom. S közben rájö­vök, hogy mennyire megválto­zott ez a fiú. Egy egészen új Zolit ismerek meg, akinek egy műszaki vagy matematikai kér­dés izgalmait jelent, akinek csillogni kezd a szeme, há a technikáról van szó. — Régebben nagyon érdek­lődtél a történelem, az iroda­lom, a zene iránt. Arra is gon­doltál, hogy hegedűművész le­szel. Miért lettél hűtlen mind­ezekhez? — kérdem egy kicsit szemrehányóan. A kérdés figyelőn áll meg a levegőben. Zoli késik a válasz­szák — Nem lettem hűtlen — vá­laszolja lassan. — Járok hang­versenyekre, sokat olvasok, s ha van időm, gyakorolok is. — Felélénkülve folytatja. Hiába magyaráznám, hogy milyen ér­zés tölt el egy új, érdekes mű­szer vagy gép láttára. Amikor hegedülök, úgy érzem, hogy valahova elrepülök, megszűnik minden körülöttem. Ha üzem­be megyeik, s gépeket látok, ha egy-egy nagyszerű kísérletről hallok, akkor az a valóság, s arra gondolok, hogy majd én is tervezek, én is akarok valamit adni. Szeretnék jó mérnök len­ni, sok, sók új dolgot szerkesz­teni. Jó lenne új találmányok­kal szebbé, könnyebbé tenni a hétköznapokat. S később, évek múltán, ha azt hallom maid, hogy egy új műszer bevezeté­sével valamilyen üzemben ki­váló eredményt értek el, sze­retném azt mondani, hogy én is tettem azért valamit, én is részt vettem ebben. Persze ez még messze van. Jelenleg min­den vágyam egy jő négyes bi­zonyítvány. Csak annyi, amennyi erőmből telik. Ügy ér­zem, ezt el tudom érni. Év közben sem lazsáltam, nem akartam, hogy a »hajrá«-ban sok anyag szakadjon a nya­kamba. Nem szeretnék sem a szüleimnek, sem magamnak csalódást okozni. Nekem most mindenekelőtt a tanulás a leg­fontosabb. Strubl Márta Élénk úttörőélet Balaionszenigyörgyön A balatonszentgyörgyi úttö­rők szín j tőszói nemrégiben nagy sikerrel mutattak be egy — az úttörőélet törvé­nyeit ábrázóló — színdarabot. A bevételből és a megyei út­törőelnökség' támogatásával egy tizenkét személyes sátrat vettek. Az őrsi foglalkozások meghitt óráiban a tavaszra, a nyárra gondolnak, a vidám kirándulásokra és a táboro­zásra, ahol sok kedves emlé­ket szereztek az előző évek-, ben. A rávalót főleg szereplé­sekkel gyűjtötték össze. Színjátszó csoportjukat is­merik már a környéken. A múlt évben az Űttörőbarátság című háromfelvonésos dara­bot tanulták meg. Ezzel »tá­joltak« Holládon, Vörsön, Ba-' latonberényben és Újlakon.' Hétezer forint gyűlt össze ilyj módon. De ha úgy hozza aj sor, nem hátrálnak meg a ka-j panyéltől sem. A falusi ifjú- ? sági szövetkezetben három hold kukoricát műveltek meg. A közös alapból az úttörő­szoba fölszerelését gyarapítot­ták. Okosan, gazdaságosan használták fél a színdarabok bevételét is. Négynapos kirán­dulást tettek a Dunaújváros— Budapest—Duna-kanyar útvo­nalon. Felejthetetlen élmény­ben volt részük. Budapesten cirkuszban voltak, és életük­ben először az Operába is el­jutottak: a Romeo és Júlia című balettet látták. A tavasszal Aggtelekre akarnak kirándulni, a kisdo­bosok pedig a nagykanizsai olajtelepet tekintik meg. S ezen a nyáron is a Balatoni mellett fognak táborozni. I Egyedülálló eset Koppenhágában egy fia­talasszony egy hónappal ez­előtti halott gyermeket ho­zott a világra. Harminc nappal Äfesöbb ismét jelent­kezett a kórházban, és egy második — egészséges — gyermeknek adott életet. Az orvosok megállapítotok, hogy nem valamilyen külö­nös ikerszülésről van szó, hanem két egymás után be­következett terhességről. A kopoenhágai kórház megál­lapítása szerint az orvostu­domány ilyen esetet eddig nem jegyzett föl. * * * Ételtől is be lehet rúgni Egy amerikai orvosi szak­lap közleménye szerint igen sok hús- és főzelélcfélében fellelhető az úgynevezett typotophan nevű aminosaA>, amely ha nagyobb mennyisé­gekben kerül az emberi szervezetbe, olyan tüneteket okoz, mint a részegség. *|* * Értékes festirények árverése a televízióban Párizsban első ízben ren­deztek televíziós árverést Ezen Braque-, Chagall- és Miro-festményeket adtak eL. Az árverésből befolyt össze­get a barcelonai árvízkáro­sultak javára fordítják. A képeket a televízióban elő­ször bemutatták, majd min­den este közölték a közön­séggel, hogy az egyes ké­pekre milyen értékű ajánla­tok érkeztek csekken. **é Az igazgató vicceket me­sél. Körülötte mindenki ne­vet, csak egy valaki marad komoly. Miért nem nevet? — kér­di tőle a szomszédja. — Én más vállalatnál dolgozom. * * • Mit exportál San Marino? A világ legkisebb és leg­régibb köztársaságának leg­főbb exportcikke a levél­bélyeg és a körömlakk. San Marinában évente csaknem 26 millió forintnak megfe­lelő értékű bélyegsorozato- kát bocsátanak ki, amelyek rendkívül kedveltek a gyűj­tők körében. Az ország ezenkívül a körömlakk gyártására specializálta ma­gát; évén te 2,5 millió üveg San Marinó-i körömlakk ke­iül a világpiacra. I® A RAJNAI VÁRKASTÉLY ! VALENTIN IVAN V tudományos- fantasztikns regényt- nyomán írta Cs. Horváth Tibor, rajzolta Sebök Imre

Next

/
Thumbnails
Contents