Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-09 / 6. szám

3 SOMOGYI NÉPfear Szerda, 1963. jamiár 9. A KÁR MEGTÉRÜLT üez a legjobb, ha soha sincs baj. Ezt kívánja minden em­ber, mégis nagyon sokszor Szá­guld a mentő- és a tűzoltóko­csi. Elszomorító látvány a sé­rült ember. Ilyenkor anyagi gondok is szakadnak a csa­ládra. A leégett épület helyre­hozása sokba kerül. Hosszú évekig kell spórolni, mire ösz- szejön a pénz. A biztosítási kötvény azonban nagyon sok családon segít. Kirándulás és tűz Doma János kaposvári lakos szeptember 2-án felült a Da­nii viára, és horgászni indult. — Aztán gazdag legyen ám a zsákmány! — kiáltottak utá­na az ismerősök. Kisgyialán ha­tárában azt vette észre, hogy lángol alatta a motor. Leállí­totta gyorsan, és azt sem tud­ta, mit tegyen. Megpróbálta el­oltani a tüzet, sajnos, nem si­került. Odavan a motor — gondol­ta magában keserűen. Másnap bejelentette az esetet az Álla­mi Biztosító megyei igazgató­ságán. A kárbecslők kiszálltak a helyszínre, megnézték a ron­csokat, és Doma János néhány hét múlva 7000 forint kártérí­tést kapott. Somogyszobon, a Kálvin ut­ca 25. szám alatt, Vince Sán­dor portáján június 21-én is­meretlen okból tűz keletkezett. Jöttek a szomszédok, segítet­tek oltani. Kivonult a tűzoltó­ság, megtettek mindent, mégis nehezen sikerült megzaboláz­ni az eget nyaldosó lángokat. A gazda komor arccal nézte a megszenesedett szerszámo­kat. Eszébe sem jutott a ház­táji biztosítás. Amikor kint jártak nála, sokáig töprengett. Minek fizessen minden évben 250 forintot, ezt a portát min­dig elkerülte a baj. A tűzoltó­ság jelentése alapján jötték az Állami Biztosító emberei, és Vineze Sándor megkapta a tel­jes kártérítést. 30 390 forintot számoltak le a tenyerébe. Három baleset A több száz jegyzőkönyvből hármat választottunk ki. Tuko- ra József nagykónyi lakos 1962. január 21-én hazafelé indult. A járda olyan sima volt, mint a tükör. Megcsúszott és elesett. Kórházba kellett szállítani, mert eltörött a bokája. Az or­vosi bizottság rokkantságot ál­lapított meg. Tukora József a gyógyulás után 9600 forintot kapott a baleset-biztosítás alapján. Kiss Pálné november 6-án a mezőről ment hazafelé. Meg­botlott a kocsiúton, és bokatö­rést szenvedett. Az Állami Biz­tosító 10 000 forinttal kártala­nította. Torma Ibolya tanuló utazás közben szenvedett balesetet. A becsukódó vasúti kocsi ajtaja megsebesítette az ujját. Tanu­lóbérletén biztosítási bélyeg volt. A tíznapi betegállomány idejére 500 forintot utalt ki ne­ki a megyei igazgatóság. Több euer káreset Az Állami Biztosító megyei igazgatósága a múlt évben is több ezer káresetet rendezett. Életbiztosításokat, tűz-, jég- és viharkárokat, több száz utas- baleset-biztosítást. A kifizetett kárösszeg több millió forint. Termelőszövetkezetek és kárt szenvedett emberek kapták a kártérítést, hogy újra kezdhes­sék az építést, hogy nyugod­tan, gond nélkül gyógyulhassa­nak. N. S. Egymillióid forint forgalom (Tudósítónktól.) A földművesszövetkezeti kis­kereskedelmi egységek a múlt éviben csaknem 900 millió fo­rint értékű árut adtak el a fal­vak dolgozóinak. Az éves ter­vet az ímsz-ek 101,6 százalék­ra teljesítették. A legtöbb áru a kaposvári járás falvaiban kelt el. Itt a tervet 111,5 szá­zalékra teljesítettek. A ven­déglátóipar nem teljesítette terwé*. Kevesebb ételt és italt fogyasztottak a vendéglőkben az emberek, mint amennyire a tervkészítéskor számítottak. A múlt évben a falusi kis­kereskedelmi és vendéglátó- ipari egységek 1 079 595 000 fo­rint forgalmat bonyolítottak le. — KITÜNTETŐ OKLEVE­LET és egyhavi fizetésének megfelelő jutalmat kapott Beukő István, a magyaratádi földműves&zövethezeti bőit vezetője 25 évi becsületes, szorgalmas munkájáért. sei*» a gyár. Tudora, nehezed­re esik megtenned, de szem­be kéül nézni az igazsággal — Nem! Ne beszélj így! — kiáltotta könyörögve Nágya. — Talán helytelen, de egysze­rűen képtelen vagyok arra, hogy még Matvejevet is be­avassam kétségeimbe. Elég, ha Krilov tud a dologról. Azonkívül. s. nagyon féltem Valentyint. Hidd el, ha ró­lam van szó, nem számolnék semmivel! — folytatta rövid hallgatás után. — De azok után, amit Valentyin átélt... -— Nágya az utcán, a járóke­lők szeme láttára zokogni kez­dett. Elbúcsúztak anélkül, hogy bármiben is megegyeztek vol­na. Csak a találkozót beszél­ték meg másnapra, amikor majd végképp eldöntik, mit tegyenek. De másnapra Ná­gya nem mehetett el a talál­kozóra. Magas lázzal ágynak dőlt.' Az orvos tüdőgyulladást állapított meg; az asszonyt kórházba szállították; Tizenkettedik fejezet Maja a dívány sarkába ku­porodott. s szemét mereven egy pontra szegezve töpren­gett. Ha Nágya nem betegszik meg, akkor ő a leghatározot­tabban. töprengés nélkül cse­lekszik; meggyőzi barátnőjét, hogy mindent mondjon él Matvejevnek. Sőt Nágya en­gedőimével magára vállalja ezt a feladatot Barátnőjét súlyos egészségi állapota azonban le­hetetlenné tette, hogy beszél­jen vele az ügyről. Arra vi­szont nem tudta rászánni ma­gát hogy nélküle cselekedjék bármit is. Ügy vé&ez ehhez nincs joga. Viszont tudta, hogy nem jár el helyesen. Mindent él kéme mondaná Matvejevnek, éspe­dig azonnal, percnyi haloga­tás nélkül. Hiszen ha hallgat és Nágya aggodalma helyes­nek bizonyult, minden óra sze­rencsétlenséggel fenyeget sok embert és elsősorban Valen­tyint Másrészt attól tartott, hogy Matvejevék, akik sejtik Sztye- pantkovszkij iránti szerelmét, még majd azt gondolják, hegy tettét féltékenység, gyűlölet, vagy ki tudja, mi irányítja. Mit tegyen tehát? Beszéljen talán Vera Andrejevnával? Tudta, hogy őszintén szereti őt, és bízik bemre. Igen, két­ségtelenül ez a helyes megol­dás. Hogy nem jutott már előbb is az eszébe? Maja fel­ugrott a díványról, hogy azon­nal elinduljon Matvejevék- hez; de amikor az órára pil­lantott, belátta: nagyon ké­ső van. Várni kell másnapig. Egyébként is holnapra meg­hívták Matvejevék a szilvesz­teri összejövetelre. Igaz, nem a legalkalmasabb az ünnepi esten ilyen ügyekről beszélget­ni, de nincs más választása..; * * * A falióra tizenkettőt ütött; e pillanatban egymás után lé­pett Resetov dolgozószobájába Vergizov, Szmknov és Potoo- how; — Foglaljanak helyet, etv- társak! — mondta az ezredes. — Lássunk munkához! Jelen­tést kérek, Szmimov elvtárs! — A repülőgép szerelése lé­nyegében befejeződött. Cso­portunk a meghatározott terv szierint végzi munkáját. Resetov feljegyzett vaSanát a noteszébe. — Mikor lesz a prébaxepü­lés? — Január negyedikén tizen­hat órakor. Matvejevnek és Krilovnak egyaránt az a vé­leménye, hogy a határidőre mindennel elkészülnek. — A mai naptól helyezze csoportját eteő fokú készült­ségbe. így maradnak a repülés befejeztéig. — Parancsára, Mihail Nyi- kolajevics! *— felelt Szmimov. — Szeretném azt is tudomásá­ra hozni: Sztyepankovszki j ragaszkodik hozzá, hogy sze­mélyesen részt vehessen a pró­barepülésen. Az igazgató és a pártbizottság nem helyesli ezt A minisztérium azonban megadta neki az engedélyt. — Repülőgéptervezők álta­lában ritkán vesznek részt ilyenfajta repülésekén! Mi in­dítja erre Sztyepankovszkijt? — Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy személyesen el­lenőrizze a repülőgép és a műszerek működését a leve­gőben. Véleménye szerint így tudja m latoetö legrövidebb A termelőszövetkezeti építkezések érdekében MEGYESZERTE TÖBB MILLIÓS BERUHÁZÁSOK­RA kerül sor az idén. Hogy ezek közül csak néhányat em­lítsünk; Kaposváron 16 tan­termes közgazdasági techni­kum épül 11 millió forintos, 7 tantermes gépipari technikum 4 millió forintos, Marcaliban pedig gimnázium 8 millió fo­rintos költséggel. Az építkezé­sek terveit a Somogy megyei Tanácsi Tervező Iroda adap­tálja, vagyis a helyszínire al­kalmazza a típusterveket, és el­készíti a költségvetéseket. Az említetteken kívül sok építke­zést, átalakítást és közművesí­tést terveztek erre az évre a megye termelőszövetkezetai is. 388 tervet kell a körülmények­nek megfelelően átdolgozni a tsz-ek részére, elkészíteni a költségvetést, mert csak így kezdődhet meg az építkezés. A közös gazdaságoknak mielőbb szükségük van istállókra és más, ’ az állatok korszerű el­helyezéséhez és a termények tárolásához nélkülözhetetlen épületekre. A TANÁCSI TERVEZŐ IRODA, jóllehet egyéb fel­adatokat is ró- rá sok más, ki­zárólag tanácsi építkezés, még­is részt vállalt a nagy munká­ból: eddig több mint nyolcvan létesítmény tervének elkészí­tésére kapott megbízást a tsz-ektöl, ebből 41 közművesí­tésre vonatkozik. Az iroda dol­gozói — tervezők, geodéták, kalkulátorok — közül egy né­hány emberből álló kis csoport dolgozik a vállalás megvalósí­tásán, a tsz-megibízások telje­sítésén. Kaiser . József, Pilát Olivér, Pusztai Istvánná tervezők és Szabó László geodéta áz új év első napjaiban már vidékien jártak, a közművesítés lehető­ségeit vizsgálták. Most a föl­vett anyag birtokában a tervek fölé hajolnak, számolnak, víz­vezetéket szerelnek — a ter­ven —, hogy mielőbb teljesül­jön a termelőszövetkezetek vá­gya. — Öreglakon jártunk, s lát­tuk, milyen nagy gondot okoz, ha nincs az istállóban víz. A száz férőhelyes szarvasmarha- istállóhoz laj tokban hordják a vize* a sáros, csúszós dombol­dalon — mondja Pusztai Ist­vánná gépésztervező. — Az ilyen előzetes fölméréskor de­rül ki, mit és hogyan kell mó­dosítani a típusterven, hogy megfeleljen a követelmények­nek . is meg a helyi adottsá­goknak is. Szabó László földmérő az időjárásra panaszkodik. — A felázott talajon körül­ményesebbé vált a munkám. Feladatom, hogy megnézzem a időn beRfl kiküszöbölni az esetleges hiányosságokat, és ami a legfontosabb: látja, mi­lyen változtatásokat kell vég­rehajtani a konstrukción. — Szerintem — fordult Vergizov az ezredeshez — a mi munkatársunknak is el kell kísérni a repülőgépet Különösen szükségesnek tar­tom ezt azért, mivél a terve­ző is felszáll. — Igaza van. Ön vegyen részt a prőbaúton, VaszOij Kuzmics! Lépjen érintkezésbe Matvejewel és Krilowal, és igyekezzék mielőbb elintézni a formaságokat. A próbarepülé- sig nem sok idő áll már ren­delkezésre. — Meglesz, Miíhall Nyikofta- jevics — Szmimov elvtárs a meg­beszélt időben tájékoztasson engem az ügyek állásáról! — Igenis! Megengedi, hogy távozzam? — Igen! — És most Rese­tov Potrohovhoz fordult. — Van-e valami eredmény, al­hadnagy elvtárs? — Mint már jelentettem, el­lenőriztem azoknak a szemé­lyeknek a kartonját, akik az elmúlt esztendőben városunk­ban bejelentették magukat a rendőrségen. Figyelemre mél­tó az a polgártársnő, aki nyolc hónappal ezelőtt jelentette be magát az ötödik kerületben. — Nyolc hónapja? — Igenis! — Folytassa, alhadnagy riv­táot tervezett épület helyét, a dom­borzati viszonyokat. A létesít­mények többnyire a szövetke­zeti majorokban épülnek majd, ebből következik, hogy nekünk is ott van most munkánk, és gépkocsival nehezen jutunk ki a határba... SZORGALOMBÓL, LELKE­SEDÉSBŐL NINCS HIÁNY a nehézségek ellenére sem. A termelőszövetkezetólctől kapott megbízásokat igyekeznek telje­síteni. Hivatalos munkaidőn kívül is dolgoznak — külön- díjazás nélkül. Bármilyen nagy is azonban e néhány emberben a dolgozni- akarás, a feladatokkal nem tudnak megbirkózni. — Ez a véleménye az iroda vezetőjé­nek, Szigetvári Györgynek. — Későn, csak a múlt év vé­gén érkeztek hozzánk a meg­bízások, s emiatt már nem tud­tuk őket kellő módon beüte­mezni. Ebből adódik, hogy az a néhány munkatársunk, aki a tsz-tervekkel foglalkozik, nem győzi a tempót. S még ha a tervek meg a költségvetések elkészülnének is — persze a tervezettnél későbbi időpont­ban — nem valószínű, hogy a kivitelezők vállalnák az épít­kezéseknek az év végére való befejezését. HOGYAN LEHETNE EZEN SEGÍTENI, hiszen senkinek sem mindegy, hogy az idénre tervezett létesítményeket eb­ben az évben vagy pedig jövő­re adhatják át. Tenni kellene valamit — mégpedig sürgősen — a tervezett beruházások megvalósítása érdekében. — Üj munkatársakkal bő- víthebnék a létszámot, és mind­járt növekedne az iroda mun­kaibírása, több tervet és köHi- ségvetést készíthetnének. — Igen, erre mi is gondol­tunk, de nem sikerült megva­lósítanunk. Az új dolgozóknak ugyanis lakás kell, azt pedig nem adhatunk. Akinek pedig van lakása, azt nem engedik el munkahelyéről — válaszolja az irodavezető. Tehát ezen az úton nem odd«- ható meg a probléma. Sziget­vári Györgynek leginkább az a javaslata érdemel alapos megfontolást és figyelmet, amelyet a megbízások bekül­désének határidejére tesz. — Ha tavaly júniusban vagy jú­liusban, vagyis mór félévkor tudjuk, hogy milyen munka vár ránk az idei beruházáso­kat illetően, másképpen oszt­juk el a tennivalókat. Ügy, hogy a tavasz beköszöntésekor már kész tervekkel és költség- vetésekkel indulhat meg az építkezés a termelőszövetkeze­tekben. A tervek határidőre való elkészítésére ezt a megr oldást találom a legjobbnak, a továbbiakban így kellene csi­nálni. EHHEZ A JAVASLATHOZ hadd tegyük még hozzá: eny­hítene a gondokon, ha az iroda dolgozóinak egy csoportja ki­zárólag a tsz-ek terveivel fog­lalkozna; a megbízások alap­ján megvizsgálná az építkezé­sek helyét, elkészítené a költ­ségvetéseket a megye közös gazdaságainak. Így is lehetne, s talán legjobban így lehetne segíteni a jelenlegi probléma megoldását. A szövetkezetek érdekében, hogy az idénre ter­vezett építkezések — istállók, dohánypajták, közművesítések stb. — még ebben az évben be­fejeződjenek. Hermész Ferenc A körzetesítés ma még sok helyen gondot okoz. Nehezen egyeznek bele a szülők, hogy gyermekeik, a szomszédos fa­luba járjanak iskolába. Igaz. 1nem mindenütt teremtettük még meg a körzetesítés felté­teleit: némely helyen utazta­tási gondok vannak, s a köz­lekedés pénzbe kerül, tehát érzékenyen érinti a szülők zsebét. Sok helyen még jo­gos a panasz, s talán érthető az ellenállás is, hiszen új mód­szer bevezetéséről van szó, aminek hasznát közvetlenül nem a szülők, hanem a gyer­mekek élvezik. Mégis feltűnő és érthetetlen a bakházi szülők magatartása a körzetesítéssel kapcsolat­ban. Amikor elhatározták, '— Szamarkancfból érkezett a várasba, és öt hónapig, vala­mint kilenc napig lakott a megadott címen. Ezután anél­kül, hogy kijelentette volna magát, ideiglenesen Szamar- kartdba távozott Háziasszonya szerint elutazásának családi oka volt. A nő azóta nem tért vissza. — Érdeklődött Szamarkamd- ban? — kérdezte Resetov, mi­közben élénk figyelemmel te­kintett Fotrohovra. — Igen! A városi rendőrség közölte, hogy Szamarkandban ilyen nevű nő nem található. — Mi a nő neve? — Szeverinova Ligyija Vla- gyimirovna. — Szeverinovát mondott? — kérdezte hangsúlyozottan Re­setov, és összenézett Vergi- zowal. — Tegnap Krilov is ezt a nevet említette. — Pontosan így van, Mihail Nyikolajevics — erősítette meg Vergizov. — Ezt a ne­vet említette Krilov, amikor Sztyepankovszki j menyasszo­nyáról beszélt. — Milyen intézkedéseket tett? — kérdezte Resetov. — Az osztály tegnap meg­kezdte a nő személyazonossá­gának megállapítását — felelt Vergizov. Resetov megnyomott egy csengőgombot. A dolgozószobába belépett az ügyeletes. (Folytatjuk) hogy a falu felső tagozatosai Háromfára járnak iskolába, nem volt *könnyű meggyőzni őket. Pedig ez végleges meg­oldás, az új iskola tervezésé­nél már figyelembe vették a szomszédos falu tanulóit is. A két község közti távolság há­rom kilométer, s ez tavaszig kora őszi időszakban nem okoz különösebb nehézségein gyerekeknek. Télen azonban elképzelhe­tetlen, hogy az iskolások a sá­ros, havas, szeles völgyön át naponta kétszer megtegyék az utat. Ezért határoztak úgy az illetékesek a háromfai tsz ve­zetőivel egyetértésben, hogy télen a szövetkezet fogatai szállítják be és haza a gyere­keket. A határozat megszületett hát, amikor azonban leesett az első hó, a gyerekek három napig nem mentek iskolába, nem volt kocsi. A szövetkezet írásban és szóban is utasította Deliága Imre bakházi brigádvezetőt, hogy gondoskodjék a kocsik­ról. Azóta sem történt sem­mi, s ha a gyerekek nem akar­nak hiányozni az iskolából, bizony térdig járnak a hóban, lucsokban. A brigádvezető közölte, hogy kiadta az utasítást. A fogatosok azonban, akik ma­guk is családapák, saját gyer­mekeik is Háromfára járnak, tehát önmaguk is érdekeltek a dologban, nem hajlandók be­fogni. Milyen érveik vannak? Elképesztőek. Rossz az út, ráz a kocsi, tehát nem vállalnak felelősséget a gyerekekért. A sajátjukért sem. Másrészt hátha megfáznak a gyerekek a kocsin... A felelősség ilyen ferde ér­telmezése egy kissé szokatlan nálunk. Vajon melyik megol­dás jár több veszéllyel: az, ha kocsin viszik a gyerekeket, vagy az, ha kínlódnak három kilométeren át a félméteres hóban vagy sárban, s csontig fáznak, míg odaérnek Három­fára? Nem felelősségvállalás ez, hanem felelőtlenség. Vélemé­nyünk szerint a szövetkezet­nek minden módja és eszköze megvan ahhoz, hogy belátás­ra bírja fogatosait, vagy ha ez sem megy, más megoldást keressen... J. B.

Next

/
Thumbnails
Contents