Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-08 / 5. szám
\ Kedd, 1963. január 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP A csökölyiek ezermestere Csöndes, kevés beszédű ember Vida Vendel, a csökölyi VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet főgépésze. A gazdaság javítóműhelyében traktorokat szerel, de gyakran hívják a majorba vagy a községi darálóhoz is, ha a motor elromlott. A műhelyben kellemes meleget ont a maga szerkesztette olajkályha. A falon mérőműszerek. Ezek is Vida Vendel ügyességéről, leleményességéről tanúskodnak. Ö állította össze és szerelte föl a _ falra valamennyit. Azok közé az ezermesterek közé tartozik, akik betegek, ha nem törhetik fejüket valami újabb, ésszerűbb megoldáson, amivel üzemanyagot, munkát lehet megtakarítani. A szövetkezet munkagépei között akad néhány olyan is, amilyent bizony hiába keresnénk az AG- ROKER lerakatában, de olyan gyár sincs, ahol ezeket készítik. A főgépész agyában született meg e praktikus masinák terve, és maga alkotta meg őket. Az általa készített műtrágyaszóróról, szártépőről meg az átalakított traktorvontatású ekékről beszélgetünk. — Tizenkét éves koromban kötöttem örök barátságot a gépeikkel — mondja az olajtól barna arcú ember. — Nem tartom számon, hányszor módosítottam a gyárból érkezett traktorokon, munkagépeken. Néha egy kis átállítás is elég mit ahhoz, hogy kevesebb üzemanyag fogyjon. Mindig arra törekedtem, hogy a lehető legkisebb költséggel dolgozzon a gép. A műtrágyaSzőró egyszerű, könnyű szerkezet. A traktor könnyebben vontatja, mint a gyári műtrágyaszóró gépet. Vida Vendel ►►gyártmánya« homoki talajra készült, és szemcsés műtrágyát szór. Számottevő megtakarítást ért el vele a termelőszövetkezet. Előnyéről így beszél a gép »szülőatyja«: — Ezzel a szerkezettel harminc méter kitérj edésben szórjuk a műtrágyát. Az új műtrágyaszórók egy-egy sávban csak három mértért »visznek«, tehát a mi gépünk teljesítménye ennek tízszerese. Nálunk bevált, a szövetkézét vezetői elégedettek vele, hiszen ezzel a géppel sokkal gyorsabban szórjuk ki a műtrágyát, és a szórás egyenletessége is kielégítő. Sok közös gazdaságban nagy gondot okoz a 'kukoricaszár levágása. Ahol kevés a munkaerő, viszont elegendő silója van a tsz-nék, ott a kukorica- szart leszántják a traktorok. Mivel ez meglehetősen körülVida Vendel fögépész a gépi fűkasza egyik tartozékát maga készítette alkatrésszel cseréli ki. menyes, ezért a leggyakrabban sdlókombájnnal aprítják fel, s a gép elhinti a földön. Ez azonban költséges eljárás. Vida Vendel ócskavastelepről vásárolt alkatrészből szártépő gépet készített. — Ez a gép könnyű, tehát a vontató gyorsan haladhat vele. Egyszerre két sor kukorica- szart vág le, és szabdal el tíz centiméteres darabokra. Utána már könnyen szánthat a traktor — magyarázza a főgépész. Harminc százalékkal növekedett a teljesítményük, és tíz- százalékos üzemanyag-megtakarításuk van azoknak a Beloruszoknak, amelyeknek ekéjét módosította Vida Vendel. — Az ilyen traktorokra jellemző, hogy szántás közben a laza talajon a gép bal hátsó kereke lesüllyedi, s ilyenkor nehéz feladat elé állítja a traktorost. Homokos talajunkon gyakran- előfordult ilyesmi. A bajon úgy segítettem, hogy készítettem egy emelőszerkezetet, ez biztosítja az eke szabad mozgását, a mélységállító kereket pedig hátrább helyeztem. A módosítás bevált; tsz-ünk valamennyi traktora, sőt a Nagyatádi Gépállomás néhány gépe is így szánt. Vida Vendel Pataki József szerelővel most a gépek téli nagyjavítását végzi, s közben, ha ideje engedi, újabb módosításokon töri a fejét. Jó lenne, ha az illetékesek is fölfigyelnének a főgépész ügyességére, leleményességére, és segítenék munkáját, hogy még nagyobb kedve legyen ilyen gépek szerkesztéséhez. Gyakorlatban bevált, hasznos ésszerűsítéseit pedig szélesebb körben kellene alkalmazni. Bizonyos, hógy másutt is megtakarítást jelentenének. rternesz Ferenc Rövidebb úton A Kaposvári Ruhaüzemben mindig akadt valami új az utóbbi években: hol az üzemépületet bővítették, hol a gépi berendezést korszerűsítették. Különösen nagy gondot fordítottak a termelés szalagosítá- sára. A munkatermekben már kialakították a szalagokat. Egy-egy munkás csak egyféle műveletet végez a készülő gyermekruhákon, így gyorsaidban dolgozik. Korszerűbb anyagmozgatás Az üzem vezetői örültek a gépteremben elért sikernek, s jóleső érzéssel mutatták meg az idegeneknek a modem gépekkel fölszerelt, higiénikus körülmények között, világos munka termekben felállított szalagokat, amelyek mellett izségük károsodása nélkül zhatnak az üzem lányai, asszonyai. Nem elégedtek meg azonban azzal, hogy a géptermekben rendet teremtettek. Ugyanis bosszantotta őket, hogy a korszerűen dolgozó munkatermekbe hosszú, kerülő utakon jut el az anyag, s fölöslegesen vándorol a kész áru. Nem nézték sokáig tétlenül ezt az állapotot, s elhatározták, hogy a lehető leggyorsabban változtatnak rajta. Biztató előzmények Gondot okozott azonban, hogy honnan vegyenek pénzt a gyárépület átalakításával járó gazdaságosabb anyagmozgatás kiépítésére. Nehezítette a feladatot, hogy a terv megvalósításához új, az eddiginél jóval nagyobb készáru- és anyagraktárra is szükségük volt. Egy bizonyos összegű felújítási hitel rendelkezésükre állt Tárlatnyitás a Rippl-Rónai Múzeumban Vasárnap délelőtt nyitották meg az 1963-as év első kiállítását a Rippl-Rónai Múzeum kiállítótermeiben. Az »Építjük, védjük szép hazánkat« című tárlat anyagát — mint már jeleztük — az Emst Múzeum őszi tárlatának anyagából válogatták a rendezők, a Művészeti Dolgozók Szakszervezete és a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége. A Művészeti Dolgozók Szak- szervezete nevében Laky Ida festőművész üdvözölte a megjelenteket. Megnyitó beszédében elmondotta, hogy a kiállítás célja a honvédelem és a termelőmunka, a katonaélet és a dolgozó emberek hétköznapjainak ábrázolása korszerű és igényes eszközökkel. A művészek huzamosabb időt töltöttek és töltenek gyárakban, üzemekben és honvédségünk egységeinél. — Ez jó és hasznos út, a közönség és a művészek egymásra találásának útja, amely elősegíti a szocialista realizmus kibontakozását a képzőművészetben — mondotta a többi között, és kifejezte reményét, hogy a kiállítás anyaga megnyeri a kaposvári közönség érdeklődését, tetszését. ugyan, de kevés volt ahhoz, hogy ilyen nagy fába vágják fejszéjüket. Ekkor az a gondolatuk támadt, hogy egymillió forint visszafizetendő (volt önköltségcsökkentő) hitelt kémek a Beruházási Banktól. Bátran nyúltak ehhez a lehetőséghez, hiszen korábban is megtették, ha fejleszteni akarták az üzemet. A korszerűsítés mindig olyan eredménnyel járt, hogy abból határidőre vissza tudták fizetni a hitelt. Ügy vélték, hogy az anyagmozgatás ésszerűsítésével olyan többletered- ményt érnek el, amelyből idejében visszafizethetik a kölcsönt. Ésszerű sorrend A visszafizetendő és a felújítási hitelből a már korszerű géptermek és irodák kivételével szinte átépítették az egész gyárat. Arra törekedtek, hogy az anyag minél gyorsabban, kerüjő utak nélkül jusson el rendeltetési helyére. Étert a beérkező anyag számára az üzemépület elején, az alagsorban (mely valamikor pince volt) neonfényes raktárt építettek. Itt rendezik az anyagot. Innen liften a közvetlenül egy emelettel följebb levő gyártáselőkészítőbe jut, ott elvégzik a laboratóriumi munkát, modelleznek, elkészítik a mintadarabokat. Ebből a helyiségből a mintegy 45 méter hosszú szabászatra kerül a ruha. A szabászok a textíliát gépesített szállítóeszközre rakják, s az anélkül, hogy valaki hozzányúlna. a szomszédban levő géptermekbe viszi. A munkatermekből a kész gyerekruhák egyenesen az újonnan épült vasalóba, onnan pedig az egy( emelettel lejjeb levő igen szép készáruraktárba jutnak. Az árunak ez az útja sokkal ésszerűbb annál, mint amikor a raktárból a távoli szabászatra kellett vinni előbb az anyagot, aztán vissza kellett ismét szállítani az udvaron és különféle kerülő utakon a kiindulóhelyre. Az átalakítás után több mint kétszáz méterrel rővi- debb utat tesz meg a készáruraktárig, mint azelőtt. Nincs megállás Ezzel az építkezéssel a munkaszervezést tekintve a ruhaüzem a megyében a második helyre került. Csak a textil- művek előzi meg. Ha azt számítjuk, hogy a textilművek aránylag új üzem, s a legkorszerűbb termelési szempontok szerint építették, a ruhaüzem viszont igen rossz települési viszonyok között levő kisüzemből küzdötte fel magát erre a helyre, különösen elismerésre méltó a fejlődésnek az az útja, amelyet megtett. Kiépült egy modem, háromemeletes gyár, amelyben a korszerű anyag- mozgatás kialakítása folytán felszabadultak olyan helyiségek is, amelyekben megfelelő szociális, egészségügyi létesítményeket, tanműhelyt rendezhetnek be. Ügy tetszik, hogy ezzel a ra- haüzem kimerítette a fejlődés minden lehetőségét. Ám szó sincs erről! Az eredmények újabb lépésekre ösztönzik a gyár vezetőit. Most például a gőzfűtés bevezetésén gondolkodnak. Alighanem erre újabb hitelt igényelnek. Hogy megtérül-e? Ha csupán attól a költségtől mentesülnek, amelyet a kályhák karbantartása, kezelése, a befüstölődött helyiségek festése évente megemészt, a számvetés már akkor is biztató. Mindezt azért teszek, mert lépést akarnak tartami a fejlődéssel. Egy üzem sem várhatja, hogy mások oldják meg problémáit — tartják a ruhaüzemben —, és ennek megfelelően — felhasználva az állam kedvezményes támogatását — segítenek magukon. így nemcsak az anyag útja, hanem a fejlesztés ideje is jóval megrövidül. * Szegedi Nándor Több somogyi bor díjat nyert az országos kiállításon (Tudósítónktól.) Megyénk nem szűkölködik jó bort termő vidékekben. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt évben megrendezett megyei versenyre 53 bormintát küldtek be az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák. A versenyen négy aranyéremmel jutalmazták a Balatonboglári Állama Gazdaságot, a Mecsek vidéki Borfar- galmi Vállalat pedig három aranyérmet kapott somogyi boraiért. A kötcsei Jóremémy- ség Tsz olasz rizlingje és a bálát on lellei Balaton Gyöngye Tsz olasz rizlingje szintén aranyérmet nyert vegye észre; de tegye meg feltétlenül ... Egy ideig csöndben ültek. — Nem gondolja, Nagyezsda Alekszandrovna — kezdte óvatosan Krilov —, hogy aggodalma alaptalan? Valentyin Alek- szandrovics komoly ember, és nem követ el baklövést. Erről leghatározottabban meg vagyok győződve. — Köszönöm, Vlagyimir Nyíkolajevics! — mondta há- gya megkönnyebbülten. — Nagy kő esett le a szívemről. Tehát ön is bizonyos abban, hogy Valentyin semmilyen körülmények között sem feledkezik meg magáról? — Igen, bizonyos vagyok benne! — jelentette ki határozottan a férfi. — De... ön is ígérje meg, Nagyezsda Alek- szandrovna, hogy azonnal értesít, ha bármi gyanúsat észlel. — ígérem, Vlagyimir Nyiko- lajevics! — No hát akkor megegyeztünk — fejezte be a beszélgetést Krilov vidáman. — És most, ha tetszik, ha nem, velünk fog ebédelni. — Nagyon köszönöm, Vlagyimir Nyikolajevics, már ebédeltem! — De hiszen megmondtam, Nagyezsda Alekszandrovna. ha tetszik, ha nem, velünk kell ebédelnie. Ez a beszélgetés némileg megnyugtatta Nágyát, de ébersége nem csökkent. Ligviia egyre nagyobb tért hódított Sztyepankovszki iék életében. Most mér mindjárt munka után elment hozzájuk, s a háztartásban is foglalatoskodott Minden jel arra vallott, hogy igyekszik közelebb kerülni Nágyához. Nágya viszont fölfedezte, hogy Ligyija nagyszerűen ért a főzéshez, mindennék pompásan megadja az ízét, és bármit el tud készíteni. Ettől kezdve kicsit más szemmel nézett rá, most már határozottan tetszett neki. S ha nem emlékszik folyton a szívének oly kedves Majára, talán megszilárdul a véleménye, hogy Ligyija Valentyin számára született. Különben is a férfi most már titkolózás nélkül nyíltan kijelentette, hogy hamarosan feleségül veszd. Nágya fájdalommal hallgatta bátyja szavait, de nőm tudta rászánni magát, hogy Majára emlékeztesse. Valentyin senkinek sem engedte meg, hogy belépjen a szobájába: csak Ligyija kedvéért tért el e szabálytóL Egy alkalommal a lány a zongorához ült, s a szoba megtelt a Hattyúk tava keringőjé- nek csodálatos muzsikájával, majd Glinka-, Glazunov-, Beet- hoveu-melódiák váltották egymást. Ligyija azelőtt, bárhogy kérlelte is Valentyin, sohasem játszott. Nagyezsda Alekszand- rova elbűvölten ült a szomszéd szobában, és hallgatta a félig nyitott ajtó mögül áradó muzsikát. És ekkor Ligviia énekelni kezdett. Nágya először hallotta csodálatos hangját. Amikor felhangzott a Pillangókisasszony megindító áriája, nem tudta megállni, hogy át ne menjen bátyja szobájába. Valentyin úgy hallgatta az éneket, hogy rajongó tekintetét egyetlen pillanatra sem vette le LigyijáróL Nágya sokáig visszaemlékezett a lány arcára. Borongó bánat tükröződött rajta, amit az ária ébresztett benne, de amikor Valen- tyinra nézett, kék szemében acélos, hideg fény villant. A szomszéd szobában csengett a telefon; Nágya átment, hogy fölvegye a kagylót. A gyárból telefonáltak. Sztyepan- kovszkijnak sürgősen be kellett mennie az irodába. A férfi bűntudatos, elégedetlen arccal hagyta magára a lányt, de megígérte, hogy gyorsan visz- szatér. Ligyija még egy ideig játszott, majd minden elcsön- desedett. Nágya, aki közben odakint takarításhoz látott, a félig nyitott ajtón keresztül meglátta Ligyiját. Különös testtartásban hajolt az asztal fölé, és figyelmesen nézett valamit. Közben az egyik kezét kabátja zsebében tartotta, a másikkal pedig melltűjét szorította. Amikor Nágya belépett a szobába, hirtelen fölegyenesedett; előtte az asztalon összekunkorodó tervrajz himbálózott. Ligyija cigarettát vett elő, és nyugodtan rágyújtott. — Mit gondol, Nágya — kérdezte —, sokáig elmarad még Valentyin? — hangja közömbösen csengett. — Igazán nem tudom! — felelte az asszony, s alig tudta leplezni izgamát. — Kérte, hogy várja meg. — Nem is akarok elmenni! Csak olyan unalmas egyedül. Nagyon jól mondják, hogy nincs rosszabb a várakozásnál. Talán segíthetek magának valamiben? — Nem, nem! — sietett a válasszal Nágya. — Már mindennel készen vagyok. Csak a vázában kell még kicserélnem a vizet. — Fölemelte a krizantémokkal teli vázát, és vadul dobogó szívvel kiment a szobából. Szüntelenül az előbbi jelenetre gondolt. Milyen tervrajz volt az asztalon? Miért érdekelte annyira Ligyiját? Miért hajolt, olyan különös, természetellenes testtartásban az asztal fölé? ... Talán ... fényképezett? Nágya hallott róla, hogy vannak közönséges kabátgombba, melltűbe szerelt mik- ro-fényképezőgépek. Még a gondolattól is megdermedt a szíve, borzongás futott át a testén. Este. amikor bátyjával magára maradt, elmondott neki mindent: nem volt már hozzá lelkiereje, hogy eltitkolja rettenetes gyanúját. Valentyin felháborodva jelentette ki, hogy húga rémeket lát. Különben sem tart a szobájában semmi olyat, ami bárkit is érdekelne, legkevésbé Ligyiját. Értékes tervrajzot, kutatási eredményeket sohasem hoz haza, és itthon általában csak olyan munkákon dolgozik, amelyeknek semmiféle titkos katonai vonatkozásuk nincsen. Ezt húgának is illene tudnia. — Tegyük fel, hogy elfogadom, amit mondasz — felelte Nágya izgatottan —, nem titkos iratot hagytál az asztalon, de mégsem szabadna idegen embert beengedned a dolgozószobádba. Nincs jogod, hogy itt beszélj a gyár munkájáról! — fejezte be izgatott, éles hangon. — Semmiféle titkot nem mondtam el neki! De különben ... különben is Ligyija nekünk nem idegen! — kiáltotta indulatosan Valentyin. — A »nekünk«-ön kit értesz? — Legalábbis nekem nem idegen. — És Maja? — Mi köze ehhez Majának? — kérdezte zavartan Sztyepan- kovszkij. — Ha te így teszed föl a kérdést, akkor nincs több mondanivalóm. Arra azonban szeretnélek emlékeztetni, hogy a munkád nemcsak a te személyes ügyed. — Már megmagyaráztam neked, hogy semmiféle titkos ügyet nem fecsegek ki... — De hiszen magam hallottam, Valja, amikor igenis ilyesmiről beszéltél! — mondta halkan, de határozottan Nágya. — Nem hinném, hogy jogod van ehhez..: — Nos, az már az én dolgom, hogy mihez van jogom és mihez nincs — vágott közbe nyersen Sztyepankovszkij és becsapta az ajtót. A testvérek eddig sohasem zördültek össze; Nágya éppen ezért nagyon a szívére vette bátyja goromba viselkedését, és kettejük kapcsolatában csaknem észrevehetetlen, de mély szakadás keletkezett. (•Folytatjuk.) >♦ Az országos borversenyen is ttöbb díjat kaptak a somogyiak. JA Balatonboglári Állami Gaz- Jdaság Csabagyöngyét és olasz Irizlingjét aranyéremmel, saszúa | borát pedig bronzéremmel tün- I tették ki. Több díjat nyert So- t mogyban termett boraival a ♦ Mecsek vidéki Borforgabm {Vállalat is. ♦ «> : : : I I Január 17-én és 18-án épitőÍ ipari napokat tartanak Kaposváron. Ez alkalommal sok szó esik majd az építőipar munka- | szervezési problémáiról. Tárágyainak a Somogy megyei épí- í tőipari vállalatok 1963. évi fel- I készüléséről azzal a céllal, jhogy elősegítsék az építkezések ‘gyors és gazdaságos lebonyolítását. Több tudományos elődadás hangzik el az építőipar «jelenéről, jövőjéről, az új épí- Itészeti eljárásokról, a blokkos ♦ építkezésről stb. Szó lesz az | anyag- és hitelgazdálkodásról, | valamint a városrendezésről. ♦ Ebben a témakörben Perregi I Tamás budapesti mérnök, Ka- Jposvár városrendezési tervéinek elkészítője somogyi vonat- * I kozású problémákról beszél. Az építőipari napok tanulságainak összefoglalójára meg- ♦ hívják valamennyi vállalat {igazgatóját és beruházási el* I adóját. Építőipari napok Kaposváron
