Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-26 / 21. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1963. A nagyatád—bodvicai óvodában IzHfc a tízórai. Mackó űrflt és • babákat la »megTizsoniiáztatiák«. Változatos eszközökkel ismertetik a Szovjetunió eredményeit és Nagyatádom anfoétot randez­A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyes elnöksége a múlt év utolsó negyedében szí­nes, változatos programmal igyekezett megvalósítana egyik fő feladatát, a Szovjetunió eredményednek ismertetését. Az MSZBT-aktívák a mogye nagyobb üzemeiben előadáso­kat tartottak a szovjet műszá­la és tudományos sikerekről. Az ősszel megindított orosz nyelvtanfolyamokon kívül 4 általános iskolában és 14 kö­zépiskolában 450 tanuló rész­egeiével kiegészítő nyelvtan- folyamokat szerveztek. A megye több községében és Kaposváron műsoros baráti ta­lálkozókat rendeztek az ideig­lenesen Magyarországon állo­másozó szovjet alakulatok tiszt­jeivel és hozzátartozóikkal Legközelebb Balartonboglárarv Karúdon és a Nagybereki Ál­lami Gazdaságban lesz ilyen találkozó. Sikeresen zajlottak le a wr vemberben megrendezett szov­jet filmhét ünnepi megnyitói Kaposváron és a megye 16 na­gyobb községében. A filmelő- adások után Barcson, Csurgón tete. Az igen népszerű szellemi vetélkedőkön felhasználták az MSZBT »60 kérdés a Szovjet­unióról-“ című anyagát is. A kérdések nagy része azonban túlságosan nehéznek bizonyult, ezért a jövőben alkalmasabb kérdéscsoportokat kell kijelöl­ni. A Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményei ismer­tetésének egyik legcélraveze­tőbb eszköze a vándorkiállítás. A képsorozatokból álló kiállí­tásiakat a megye 56 községi művelődési házának küldték meg. FIKé'zült a letitSkéíeleseftl! szovjet gépkocsi modellje Moszkva, (MTI). A moszkvai Lihacsev gép- kocsigyár elkészítette a legtö­kéletesebb szovjet gépkocsit, a ZIL—111-g modelljét. Az új kocsi teljesen automatizált se­bességváltóval működik, maxi­mális óránkénti sebessége 170 kilométer. A z asszony beletúrt a pénztárcájába. Idegesen és ugyanakkor értetlenül is. Egy pillanatig kinézett az ab­lakon, mintha az utcától vár­na tanácsot, hol a pénz, vagy éppen ott lebegne az ablak­üveg mutatta négyszögben az a százforintos, amely még délben megvolt és most nincs. Még egyszer végiggondolta: nem, sehol sem váltotta fel a pénzt, volt amiyi aprója, és nem is ránthatta ki tárcájá­ból, mert az aprót másutt tartja. Akkor az erszénynek is el kellett volna vesznie. Azasztalnál ott ült a fia. Feltűnően belemélyedt egy könyvbe, két csontos, kamasz keze •valósággal satuba szorí­totta homlokát, és eltakarta szemét is, mintha az utcáról beszűrődő fény ellen védené— —^ Szilágyi Erzsébet levelét megírta... — kdníálta most hangosan a fiú, és az asszony látni vélte, hogy ujjal közül rásandít. — A fenő ebbe a kölyökhe! Nem bírok vele. Nem. Amióta az aipja vtthagyott, végképp nem — mormogta magában az asszony és újból kotorászni kezdett, most már reménytele­nül, inkább csak tehetetlensé­gében, a pénztárca gyomrá­ban. ... — ... azt is telesirta ... — Nem nyúltál a pénztár­cámhoz? — ... fiának a levél... fjamid a fenébe azt a J' Hunyadi nemtudom- kicsodát... Válaszolj, ha kér­dezlek! — rivall rá most éles, majdcsaknem rikácsoló hazu­gon a fiúra. Már nem tud csöndesen beszélni vele, már csak kiabálni, rikácsolni tud, ha hozzá szól. És sehogy sem képes legyűrni magában a rettenetes és szégyentelen ér? zést: fél és irtózik a saját fiá­tól. Á tekintetétől. A titkos útjaitól. Az idegenségétőL Fél- hülye röhögésétől és furcsa, szinte sokszor érthetetlen szavaitól. _A fiú felkapta a fejét, és összehúzta vékony szemöldö­két. Szemében inkább düh, mint riadtság. — Wen» hallod? A feite egyen meg! Már válaszra sem méltatod az anyádat, mi? — Mit akar tőlem? S miért rikácsol itt? Nem vagyok sü­ket. Hagyjon tanulni... Már tanulni sem hagy?! — vicso- gott a fiú, és felugrott az asz­tal mellől. Nyurga, anyjánál magasabb, de horpadt mellű, vékony dongdjú gyerek volt. Az anyja akaratlanul hátra- hőkolt. — Azt kérdeztem, miéit nyúlhattál az erszényemben? — Én? — kérdezte felhábo­rodott arcot vágva a fiú., va­lami olyan nyeglesé-—d. hegy anyját még jobban elöntötte a méreg. — Te, igen, te... — kia­bálta most már mindjobban belevörösödve. Nem, már nem tudja fékezni magát, és meg­bánni se gyengeségét, lassan már csak gyűlölni tudja ezt a gyereket, aki pedig az övé, de csak volt, s aki, úgy érzi, el­lensége lett az elmúlt hóna­pok alatt. — Elloptad a száz­forintost. Én dolgozom, hogy legyen a beledbe enni, hogy ruhád legyen, hogy tanulhass, te meg képes vagy lopni. Az anyádtól. Piszok. Hói a pénz? Hol a pénz! — Ne hisztizzen itt nekem! De jól adja. Mit tudom én, hogy mire költötte azt a ron­gyos verest? Vagy kire? El- ugrasztja a dohányt, és ne­kem rendez itt színházat — kiabálta vissza a fiú. A z asszony egy pillanatra **• megdermedt. Mit akart mondani az a ronda kölyök azzal a valakivel?... Csak \nem sejti?... Vagy tálán tud­ja is?... Lehetetlen. Arra mindig vigyázott. A gyerek előtt soha. Soha! És különben is, mit tudhat még egy tizen­öt éves fiú? Vagy nagyon is sokat tudhat? Ránézett a fiá­ra, de az már tüntetőén visz- szaült az asztal mögé, fejét is­mét két markába dugta, mint­ha falat húzna közte és kö­zötte: vastag, ledönthetetlen falat. De hol van a százforin­tos? Nem vihette el más, csak a fia. Eddig is lopott már tőle, két-három forintot, egy­szer egy tízest... Gyerek- csínynek tartotta. De ez most száz forint, ez az összes pénze a fizetésig... Ez nem tréfa, ez nem gyerekcsíny. Odament az asztalhoz, megállt a fia mellett, és inhább könyörög­ve, mint felelősségre vonva szólt most hozzá: — Ugye, te vetted él a szá­zast? Add vissza! Hallod? Add vissza! A fiú fölnézett, lassan vé- gigmérie az anyját, úgy je­gyezte meg: — Ne murizzon már üt ne­kem! ... Hagyjon békét... — és darálni kezdte a verset: — Szilágyi Erzsébet levelét megírta ... megírta.... és látja, elfelejtettem. Maga miatt. Már tanulni sem hagy. Elmegyek, míg kidühöngi ma­gát — ugrott fel. A z anyja utánaluipott. — Maradsz! Ide a százast, a százforintosomat! Add ide, mert baltával hasítlak szét, te strici — visított most már me­gint, s ujjaival belekapaszko­dott a fiú kabátjába, hogy az lecsúszott a válláról. — Most már juszt se — akarta kirántani magát anyja kezéből a fiú, de az ujjak ke­ményen fogták, nem volt me­nekülés. Egy pillanatig né­mán néztek farkasszemet egy­mással, mint Icát ellenség,. akiket végső és döntő párbaj- ? ra szólított valaki egymás el­len. — Add vissza a pénzt, te tolvaj. Megállj, följelentelek a, rendőrségen. Elvisznek a javí­tóba. Börtönbe dugnak, hogy ott fogsz rohadni. Szégyente­len,. — Hagyjon békén! — vál­tott fenyegetőre a fiú hangja. Az asszony most már sem­mit se látott, csak a fenyege­tő hangot hallotta. Ezt a ] vészjósló hangot, amelytől ‘ nem megijedt, de megvadult. > Behajlított ujjaival, teljes ^ erővel arcul vágta a fiút. A gyerek felordított, hátraug- rott, megtorpant egy pillanat­ra, az anyja még látta, hogy orrút elönti a vér, hirtelen fellobbant benne a számalom is, aztán csak azt érezte, hogy megtántorodik a kapott po­fontól. Megütötte, visszaütötte a fia. — Engem ütött: meg? Hát tudja meg, én vettem el a va­cak százasát. Kellett. Semmi köze hozzá, hogy mire. Én se kérdeztem, hogy a szeretőire mennyit köb:. Érti? A z ajtóban még vissza- fordult a fiú szipogva, véres orrát törölgetve: — Azt hiszi, nem tudom... Azt hiszi, mert bedug a má­sik szobába aludni, nem hal­lok semmit? Maga szégyente­len. Igenis. Még hallotta, amint becsap­ta a konyhaajtót, és hallotta$ rohanó lépteit is. Aztán egyedül maradt. Tel jesen egyedül. Gyurko Gésa Sikeresen kiállta a próbát az első lengyel—német személygépkocsi A KGST Gépipari ÁLLandó Bizottságának tavaly októberi határozata alapján Lengy előír szagban nagyszabású előkészü­letek folynak a lengyel Syre­rn és a német Wartburg gép- kocsigyár kooperációjára, amely abból SU, hogy a var; sóS gyár Wartburg motort sze­rel a Syren® karosszériájába. Az eiső “összeházasított« len­gyel—német gépkocsi már M- á'ulitn a próbát, és 20 000 kilo­méteres próbaút után bebizo­nyította előnyeit a régi típus­sal szemben. (MTI) Közgyűlésre és bálra készülnek a kaposvári sporthorgászok (Tudósítónktól.) A városi tanács kas tanács­terme a hét két napján a sporthorgászok »tanyája-«. Itt beszélik meg a múlt év nagy fogásait. Alig várják azt az időt, mikor ismét kiülhetnek az ái-kok, folyók, tavak partjára. Felcsillannak a szemék, ami­kor meghallják azt az örvende­tes hírt, hogy az ősszel a Bala­tonba 130 000 darab nemesített pontyot telepítettek. Helyeslés­sel fogadják azt a bejelentést is, hogy megtiltották a bala- tonmáriai árkon és a Zalán a villannyal való hálászást Viszont Kaposvár továbbra is szomorú képet fest a hor- gászvizék szempontjából. A Kapos és a Malomárok vize annyira szennyezett, hogy a múlt év tavaszán betelepített nyolc mázsa ivadék túlnyomó- rés# elpusztult. Nincs megfe­lelő derítő a TRANSZVILL- nál, a tejüzemnél, a kefeüzem­nél, a MÁV Fűtőháznál és a cukorgyárnál. Horváth Emil, a kaposvári sporthorgászok elnöke elmon­dotta, hogy február 3-án köz­gyűlést tart az egyesület feb­ruár 9-én pedig a Béke Szálló­ban megrendezik a szokásos horgászbált Az „ulti" múltja, jelene és jövője Hazánkban is már a »►tömeg­sport-« jellegét ölti az ultijáték, óvatos becslések szerint is leg­alább félmillióan hódolnak Ma­gyarországon a piros hetesnek. Az ultijátékosok tekintélyes ré­sze már a tudományosság töké­lyére emelte ismereteit, közü­lük többen a játék eredetének és fejlődésének mélyreható ta­nulmányozására adták fejüket. Sikerült eljutniuk az ulti böl­csőjéhez, aniely nem más, mint a máriás, ahol már fellelhető az ultimo, az utolsó ütés lati­nos elnevezése. A máriásnak persze nincs köze semmiféle Máriához, annál inkább a há­zassághoz, a francia mariage kifejezéshez, vagyis a király és a dáma, a király és a felső »összeházasításához-«, amely 20 vagy 40 jó pont bemondására jogosítja fel a játékost. Az ulti­nak tehát a Franciaországból származó mariage az őse. Ezt még ketten játszották. Kártyá­saink viszont büszkén vallják, hogy a népszerű játék igazi modern változata, a rablóulti Magyarországról indult hódító útjára, s annak ma is hazánk­ban van a legtöbb híve. Ennek okát nem utolsósorban a társa­dalmi változásokban is keresik. Az emberek társadalmi rangját 15—20 évvel ezelőtt a kártyapar­tik alapján is azonnal föl lehe­tett ismerni aszerint, hogy ta­rokkot, bridzset, alsóst vagy durákot, snapszlit, zsírost ját­szott-e a társaság. Az ulti va­lahol a két játéktípus között foglal helyet, amely nélkülözi ugyan a tarokkal és a briddzsel járó hosszú fejtörést, de érde­kesebb, és nagyobb kómbinatív készséget Igényel, mint pél­dául a clurák. Az ultijátékosokban legújab­ban már az a gondolat is fel­merült, hogy kedvenc szórako­zásukat a sakkhoz hasonlóan versenyszerűvé teszik. Egyik hetilapunk, amely nemrég vé­letlen az nltiverseny kifejezést használta, egész kötetre való levelet kapott az üzemekből, művelődési házakból a verseny szabályait illetően. Az sincs tehát kizárva, hogy az altisok rövidesen bekapcsolódnak a szellemisport-mozgalomba. •. Párizsi matuzsálemek F ránc iaonszágban körülbe­ül 300 olyan ember él, aki már betöltötte 100. életévét. Közülük csaknem 50-en Pá­rizsban laknak. A Le Monde című lap jelentése szerint a százéves párizsiak 75 száza­léka nő. Ki a megbízható? Az El Messageero című ró­mai újságban jeleni meg a következő hirdetés: »Össz­komfortos kétszobás lakás megbízható bérlőnek kiadó. A Lazio futballcsapat szur­kolói előnyben..« Antíkoi- a riporter fölke­reste a háztulajdonost., és megkérdezte tőle, miért tart­ja a Lazio szurkolóit meg­bízhatóbbaknak más embe­reknél, a következő választ kapta: »Jómagam az ÁS Ró­ma csapat szurlwlója va­gyok. A Lazio már két évvel ezelőtt lekerült a bajnoki Rá­táról. Ügy gondolom, ha va­laki kitart az ilyen Imvés eséllyel rendelkező csapat mellett, az bizonyára jelle- mes és megbízható ember!« Nyikolaj Szei Pavel IvMNOVKS IŐIZF.ROV Mák-Máé azt hiszi. Hogy VADÁSZCIMBOKÁJA A BO­LOND JAY JÁRATJA VELE A AMIKOK.— if HA Hi f ÁKÁK A&VONHAJSZOLí LOVAKAT. LEAALA'BB K, .SXXXX%XXXXXXSXX9tX3e%%ieXXieXSSSSSS3tSXS)^%Xii}SXSS%$i%!>iXX%$SXSSSS3SXÍSSÍXi %í(S3SSeX3ÍXXXXXXXS«3SXXXXXÍSXXX! XSXX%XXXXXXXXXSXXX3SX3S%XXX3aS%%9eXXXSXX%X3tieX%^\!exSSy lo 1 y -------------------------­A RAJNAI VÁRKASTÉLY t p. VALEMTYII IYM0V # tndományoB- £ fantasztikus regénye í í I nyomán írta Cs. Horváth Tibor, rajtolta Sebök Imié SZERENCSÉT­»TR.A6HK US ZÍA NHEL VETÖL lenseg sz HÁROMEZER A"tL O ME TEJ< Keletre re tilABA PPŐMLJ4 ÉLESZTGETA/L PEDHUjQ P/ATAL- EM&ERNEK, H* CLYEMGEN /$, ö€ VER * SZÍVE» “ VéGUL..» A­.. •Á 0/ LEŐALABB BA VÁROSBA ÉK TELIK MIRE NK A8DIRÍ KIBÍRJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents