Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-26 / 21. szám

Szombat, 1963. január 26, 3 SOMOGYI NÉPLAP ■ NE FELEDJÉK... Zárszámadáskor Vízváron HAT ÉVE KERÜLT A KÖZSÉGBE, és most harmad­szor is bizalmat kapott ■vá­lasztókörzetében. A fogadtatása? Hogyan fo­gadták szívükbe, barátságukba az emberek? — Az igazat megvallva fél­tek tőlem. Ha nem monták is, éreztem, hogy fenntartásokkal választottak meg, a járás aján­lására. Ha átgondolom mind­azt, amely izgathatta őket, meg is értem őket. Annyi minden történt ennek a köz­ségnek az életében... Én voltam a tizennegyedik ta­nácselnökük. Azt hiszem, ez sok mindent elárul. Bizalmi válság volt Nagy­korpádon. S Kincses József visszaszerezte ázt a bizalmat is, amelyet elődei elfecsérel­tek. Miért szerették meg? Azt hiszem, emberségéért, egysze­rűségéért. Mert megértette az embereket, megértette gond­jaikat is, hiszen ő maga sem él gondtalanul. Hét gyermeke van, s amikor együtt az egész család, tizen ülnek az asztal­hoz. Vele van béna testvére is, tdcit a paralízis tehetetlen­ségre ítélt vagy negyvenöt év­vel ezelőtt. Kincses József megfogadta, hogy bárhova ves­se is a sors, testvérét soha nem hagyja magára. A gyere­kele még iskolába járnak, bi­zony van rájuk kiadás. Ön­maga napról napra hideget ebédéi, s mire hazavetődik Szabásra — mert ott lakik —, előfordul, hogy vacsora nél­kül fekszik le. A tanácselnök­nek sűrűn akad esti elfoglalt­sága, ilyen-olyan gyűlés. De hát ezt egyáltalán nem pa­naszkodásként mondta el, hi­szen mines panászra ok, örül annak. hogy egyre inkább rendbe jön a falu szénája. — Nem mondom, hogy nem lehetne jobb, mégis előrehala­dásnak tartom —• mondja —, hogy' a termelőszövetkezetben az egy munkaegységre járó osztalék a tavalyi 26 forintról 35 forintra emelkedett. EZ A FALU RÉGEN az egykéről volt hires. Manapság már ritka az olyan család, ahol ne volna legalább két gyerek jelezve, hogy változott az életfelfogás Nagykorpádon is. Persze, aki netán az anya­könyvből akarna meggyőződni erről a változásról, azt hamar eoalódós érheti, ugyanis a nagykorpád! újszülötteket Nagyatádon anyakönyvezik, nőivel a várandós asszonyok szinte kivétei nélikűl bevonul­nak a járási székhely szülő­otthonába. Azt hallottam a község egyik tekintélyes emberétől, hogy taég akadnak a tsz-ben olya­nok. akik egyrészt pocsékolják a közvagyont, másrészt meg azt lesüt, mit vihetnek el a közösségből. De — remélik — előbb-utóbb kiirtják ezt a múltból itt maradt szokást is. Segítenek ebben a falu kom­munistái, alcik három kivéte­lével a termelőszövetkezetben dolgoznak, s módjuk, alkal­muk von arra, hogy utat tör­jenek az újnak erkölcsi vonat­kozásban is. A PÁRTSZERVEZET BE­FOLYÁSA NAGY, s évről év­re növeltszik tekintélye. En­nek forrása az emberséges módszerekben és a falu né­pével kialakult jó kapcsolat­ban van. Mindenről tud a pártszervezet, s minden, a fa­lut érdeklő kérdésiben hallatja szavát, de nagyon ügyelnek arra, hogy a befolyásolás ne Az 1959-besi alakult fonói Aranykalász Termelőszövetke­zet évről évre gyarapodik, erősödik. Négy évvel ezelőtt a tagok által bevitt szarvasmar­hákkal alapították meg a te­henészetet, kezdték meg a hiz­lalást. Az akkori 12 darabról 96-ra emelkedett a szövetkezet sza-'tvasmarhar-áUománya, és 315 Sertésük van. Az alig 1000 holdas, 160 tagot számláló gazdaság sok pénzt fektetett épületekbe, gépekbe, hogy megalapozza a nagyüzemi gaz­dálkodást. A beruházások a velük vagy bennük előálMtött termények, termékek értéké­be« térülnek meg. öltse a parancsolgatás formá­ját. Hogy ez mennyire hasz­nos, azt bizonyítja a pártszer­vezet, a tanács és a Hazafias Népfront közötti gyümölcsöző együttműködés is. A népfront egybefogja a kommunistákat és a pórtonkívülieket. Vezetésé­ben is érvényesül ez az élv, a népfronthizöttságnak például a református lelkész a titkára. MÁR Jó IDEJE VÉGE A BIZALMI VÁLSÁGNAK Nagykorpádon. A tanulságot azonban nem szabad elfelejte­ni. Kincses József elvtárs be­csülettel kivette részét ebből a munkából. Hogy továbbra is eredményesen munkálkodhas­sanak, ne feledjék, 1960-ban 27 férőhelyes ser- tésfiaztatót építettek. Egy év­vel később már többre is fu­totta: egy 120 férőhelyes ser­téshizlaldát emeltek, és ku­takat ástak. Tavaly két, egyen­ként 50 növendékmarha tar­tására alkalmas istállót épí­tettek. Az egyik istálló tel­jesen, a másik pedig felerész­ben a szövetkezet pénzén épült. Ugyancsak a múlt év­ben létesítettek egy 39 holdas halastavat, a 239 000 forintos költségnek csaknem felét sa­ját pénzükből fedezték. Szé­pen fejlődött az Aranykalász Nem túlzás azt mondani, hogy örömünnepet ültek Víz­váron csütörtökön, a zárszám­adás napján. A délutáni köz­gyűlés gazdag számvetést ké­szíthetett egy dolgos esztendő szép munkasikereiről; a vízvá­riak minden várakozását fölül­múló eredményből fakadt a másnapba belenyúlt táncmu­latság vidám hangulata. A be­számolót, a felszólalásokat hall­gatva meg az emberekkel be­szélgetve megtudhattuk: sem­mi rendkívüli dolog nem tör­tént tavaly Vízváron, csupán az, hogy a Vörös Csillag Tsz tagjai, vezetői becsülettel meg. tették azt, amit jól felfogott érdekükben meg kellett ten­Tsz gépparkja is: Zetort, Be­loruszt és sok munkagépet, két pótkocsit és egy gumike­rekű szállítókocsit vásároltak. Bár elég nagy volt a beru­házott összeg, négy éven át szilárdan tartották a 30 forint körüli munkaegységértéket. Kunfalvi Emöné főkönyvelő most készíti a tsz mérlegét. 38—40 forintos munkaegység­érték szerepel benne. Éz pe­dig a tagok szorgalmán kívül arról is tanúskodik, hogy a beruházások — ha mértékle­tesek — növelik a jövedelmet, és ezáltal a szövetkezetét, a tagokat gazdagítják. >■ niük. Lássunk erre először né­hány bizonyító adatot. Negyvenöt forint A munkaegységenként! ré­szesedés értéke 45 forint. Az előző esztendőt 34 forinttal zárták, 1960-ban 27 forintot osztottak. Egyenletes fejlődés­ről tanúskodnak ezek a szá­mok. A múlt évben a bevétel összege meghaladta az 5,2 mil­lió forintot; ennek több mint félét a növénytermesztés adta. Azt jelentené ez, hogy hatá­rúkban minden növény magas vagy jó terméssel fizet? Nem, itt még nem tartanak. Maga Drávái István, a szövetkezet elnöke mondta el, hogy pél­dául a belterjes búza holdan­ként két mázsával kevesebbet termett, mint amennyit tervez­tek. A kapások, azok igen, azok tavaly ontották a termést. A burgonya mindin holdjáról pél­dául 125 mázsát takaríthattak be. A* asszonyok dicsérete A .burgonyát, a kukoricát az asszonyok (kapálják Vízváron is. övék elsősorban az érdem, ha gazdag a termés. Az elnök is meg Bodor János mezőgazdász is nagy elismeréssel beszélt ró­luk, szorgalmas munkájukról. A közgyűlési teremben szom: szádom észrevette, hogy jegy­zetemben gyorsan szaporodtak a sorok. — Beleírja az újságba azt is, amit az asszonyokról mondtak? — Megírnám, ha említené­nek neveket — írja csak, hogy én, Baksa Imréné 70 éves létemre 167 egységet szereztem. Dolgoztom a gépnél is bíborcsépléskor. Ami munka adódott, minden, beül részt vettem. Természete­sen a kapálásban is. Mindig mellettem kapált Kereszthegyi Ferencné; neki valamivel több a munkaegysége, de hát ő fia­talabb is .nálam... A kétezer holdas szövetkezet­ben 1961-ben 242, tavaly meg 270 ember dolgozott. A Vörös Csillag Tsz erősödését látva 1962-ben számos fiatalasszony kapcsolódott be a közös mun­kába. Maronics Lászióné, Ko­csis Sándomé, ifj. Németh Já­nosáé, Földing Jánosné és má­sok kapát fogtak a kezükbe, hogy míg férjük a falutól tá­vol keres pénzt, addig ők itt­hon, a szövetkezetben segéd­kezzenek családjuk hasznára,. a közösség javára. Nem jártok rosszul a 45 fófintos munka­egységgel! Egyikük-másikuk most bizonyára értésére adja férjének; -Jobban szeretném, Varga József POLITECHNIKAI ÓRÁN A fonói Aranykalász Tsz erősödése a számok tükrében ■wnSna feleletet adni. De 5 ma­kacsul hallgatott. Resetov látta, hogy es a hallgatás nem a bűnösök os­toba konoksága, amelyet a megtorlástól való félelem dik­tál. Inkább érzéseinek zűrza­varát tükrözi; azt, hogy el­vesztette hitét abban, amit eddig csinált. Ebből adódik teljes közömbössége és egy­kedvűsége minden, még az élet iránt is. Hogyan lehetne fagyiját kiragadni ebből az állapotából? Váratlan kitörése 5 utolsó kihallgatásakor, és mindaz, amit haragjában mon­dott, fontos gondolatra vezet­te Resetovot Visszaemlékezett rá, hogy Belgorodova-Szeveri- nova egyik megelőző kihall­gatásén kijelentette: csak most értette meg tettének esztelemséget. Miután olyhosz- szú ideig tartózkodott a Szov­jetunióban, és nem keltett semmi gyanút, bizonyosra vet­te, hogy egyáltalán nem fe­nyegeti veszély. Az édesanyjá­tól, aki oly forrón szerette, tartott a legkevésbé; s az a tény, hogy épp édesanyja lep­lezte le — ez keltette benne az érzelmek és kételyek leg­nagyobb viharát. Látta, hogy itt az embereket egészen más megfontolások vezetik csele­kedeteikben. A nyugodt lelki­ismeret és a kötelesrégteliesf- tés érzését itt nem lehet meg­vásárolni. Resetov hosszasan gondol­kodott. Miután vic<zotort Li- gyiía kihallgatásáról. magához ihávatta Kosztricskint. Amikor a hadnagy belépett dolgozó- szobájába, éppen befejezte a Moszkvával folytatott telefon­beszélgetést. , — Ezredes elvtárs! Paran­csára megjelentem! — Foglaljon helyet had­nagy! — felelte Resetov ba­rátságosan. Beszélgetésük a késő éjsza­kába nyúlt. Közben az ezre­des kétszer is beszélt Moszkvá­val, majd az ország északi ré­szének egyik nagyobb területi .központjával. Másnap Kosztricskin repülő­gépre ült, hogy végrehajtsa Resetov különleges megbíza­tását. Harmadik fejezet. Az északi város erős fagy- gyal fogadta _ Kosztricskint. Dér lepte be a távíró vezetéke­ket, a fák csupasz ágait. Deres volt az emberek szakálla, szemöldöke, bajusza, úgy, hogy alig lehetett őket megkülön­böztetni egymástól az utcán. A hideg azonban, úgy látszott, csöppet sem • félemlíti meg az ittenieket, mint például a dél­vidéken. Az utcák forgalma­sak voltak. A hatalmas gyár- kéményektíől nagy, bodor füstfelhők szálltak az ég félé. A város életének nyugodt lük­tetésében Kosztricsin jókedvet és erőt érzett. Önkéntelenül irigyelte az északialkat. Még nemezcsizmában, meleg, pré­mes fülessapkában és köpenye felett viselt hosszú árhabun- dában is érezte, hogyan hatod csontjáig a hideg. A terület áBambiztonsági szerveknél már előre jeleztek érkezését. Kosztricskin nyom­ban bemutatta iratait, és egy óra múlva két tüzes ló vonta parasztszánon elindult útjának végső célja, Újtelep felé Az út kezdetén Kosztricskin két­kedőén vizsgái gáttá a kezdet­leges szállítóeszközt; később azonban őszinte köszönetét mondott érte az elvtársaknak. Minden más jármű alkalmat­lan lett volna a hóborította utakon. A kocsis’szokatlanul hallga­tag ember volt A negyvenöt kilométeres úton egy árva szót sem szólt. Kosztricskin így za­vartalanul átadhatta magát az utóbbi időben gyakran vissza­visszatérő gondolatainak. Ma­jára gondolt. Attól az éjszaká­tól kezdve, mikor a kémeket elfogták, és véletlenül találko­zott vele, olthatatlan vonzal­mat érzett iránta. Ilyen mely éi-zés eddig még sohasem éb­redt benne, s egészein hatal­mába kerítette Kosztricskint. Azon az emlékezetes éjsza­kán a sors kétszer hozta össze Majával. A lány — hála az ő beavatkozásának — elkerülte a halált. És bár akkor egyetlen szót sem váltottak, hálás és gyengéd pillantása a fiatalem­ber szívéig hatolt. Mialatt a kórházban feküdt, Kosztrics­kin kétszer is meglátogatta. Mindkét esetben nagyokat hallgatott, és gondolatban szid­ta magát ezért. Maja viszont Könnyedén beszélgetett vele, és Kosztricskin úgy érezte, hogy szünet nélkül elhallgatná ked­ves hangját, nézné szemérmes tekintetű szemét. A kórházi raid természetesen szigorúan korlátozta a látogatási időt, és a hadnagy engedelmesen távo­zott. Néha nem is merészke­dett be a kórterembe, csak az ügyeletes orvosoknál és nővé­reknél érdeklődött Maja egész­ségi állapota felől. Igazi kínja azonban csak akkor kezdődött, amikor Maját kiírták a kórház­ból- Kosztricskin nem merte rászánni magát, hogy megláto­gassa. Csak mielőtt északra utazott volna, hívta fel telefo­non a kórházban, érdeklődött egészsége felől, és közölte ve­le, hogy váratlan kiküldetésre utazik. S most nagyon sajnál­ta, hogy nem ment él hozzá el­búcsúzni. Megfogadta magá­ban, hogy bármi történjék is, azonnal meglátogatja, amikor hazatér. Elhatározása azonnal jókedvre derítette. Cigarettát vett élő és rágyújtott. Alkonyodott, amikor eljutot­tak Újtelepre, amely hosszan húzódott egy befagyott folyó partján. Egy újdonatúj faház­nál végre a kocsis is megszó­lalt rekedtes hangján; — Helyben vagyunk, had­nagy elvtársi — Kérem, várjon rám né­hány percig! — Kosztricskin leszállt a szánról, és sokáig topogott elzsihbadt lábán. Az­tán kopogtatott az ajtón, és bement a házba. Az asztalnál ülő két férfi arcát egy íielfordi. tott lábosra állított petróleum- j lámpa pirosas fénye világítót-1 ta meg. A lámpa mellett egy | nagy fazék héjában főtt i krumpli gőzölgőit, mellette hú-1 sós serpenyő, rnél ytányérral ♦ letakarva- A két férfi szemlá-1 tonnást éppen vacsorához ké-1 szült: lehéjazott krumplit tar-1 tottak a kezükben. Kérdőn te-1 leintettek a belépőre. Egyikük nagyon magasnak J látszott. Arca markáns volt, bi- 5 zonytalan színű, dús bajuszát S felfelé pödörve viselte. Jobb } szemével gondosan szemügyre | vette a vendégét, a bal sze-| móré félig ráborult a szemhéj, i Kecskebőr zeke fedte széles há- j tét, vattanadrégja szárát ne-1 mezcsizmájába gyűrte. Az asz- $ tálnál ülő másik férfi csak fe- í le akkora lehetett. Nagy orra i csaknem egész arcát elfoglal- } ta. Szeme viszont kiesd volt, * gyors pillantású. Haj már csak | imitt-amott fedte hegyes kopo- 5 nyáját; Ids keze, rövid karja | az asztalon nyugodott, mindez ♦ arra mutatott, hogy törpe ül | a szemlélő előtt. — Kit keres? — állt fel az | asztal mellől a pödört bajuszú, j mély hangú férfi, majd ottho. ; nosam megtöíjplte a kezét, és ♦ az ajtpban álló Kosztricskin 5 elé ment. A hadnagy megértet- j te, hogy a ház urával beszél. | — Belgorodov Vasdlij Za- | harovicsot keresem! Öp az? I — Igen, én vagyok! És ön | kicsoda? ♦ (Folytatjuk^; ! ha fölhagynál a vándorlással, és itthon maradnál a tsz-ben.« Kölcsönös elismerés A beszámoló után felállt Ha- marics Mihályné, és javasolta, hogy asszonyt is válasszanak a vezetőségbe, majd a mező­gazdász felé fordulva egyszerű szavakkal ezt mondta: — Kö­szönjük Bodor elvtársinak, hogy egész évben annyit fáradozott értünk, szövetkezetünkért. Dr. Papp Ferenc, a járási ta­nács elnöke meg arról beszélt, hegy a vezetőség és a tagság egyetértése az eredmények növekedésének- egyik forrása. Hallottam este, hogy Csizmadia János, Miháldinecz Mihály, Tó ka István és Gergulás Márton brigádvezetők nevét is tiszte­lettel és szeretettel emleget­ték. Gasparics János meg az ellenőrző bizottságban végzett jó munkájával szerzett elisme­rést magának. Elismerés és köszönet a dol­gos tagságnak — elismerés és köszönet a hozzáértő vezető­ségnek. A kölcsönös bizalom, az egymás megbecsülése, az együvé tartozás szép megnyil­vánulása mindez. Köszönet a vezetőség nevében a helytálló embereknek, akiknek munkája teremti meg á jólétet; köszönet a vezetőknek, akik a gazdaság irányítása mellett az egész fa­lu gondjait is vállukon vise­lik, sőt egy év óta a szomszé­dos Bélavár népét is igyekez­nek a jobb élet útjára segíte­ni. Lám, nemcsak a kisparcellá- kat szántották össze Vízváron, hanem mind megértőbb emberi közösséggé is válik a szövet- kezet. A még jobb eredményekért A vízvári Vörös Csillag 45 forintos részesedése nem a legjobbnak, de jónak számít a barcsi járásban. Ebben a köz­ségben, amióta az egész falu szövetkezetben gazdálkodik, ilyen magas osztalék eddig még egyetlen évben sem jutott. Most a vízváriak azt határoz­ták el, hogy az idei esztendő­ben a 45 forintot is túlszárnyal­ják. Mi kell ehhez? Az, hogy a maga posztján mindenki még egy kicsit többet tegyen a kö­zösségért. Ha valamennyi fo- gatos jobban kihasználja a munkanapot, akkor — mint Kató Ottó plébános is említet­te a közgyűlésen — nem ékte­lenkedne tovább az istállók környékén a trágya. Ha a szer­ves anyag idejében a földibe jut, akkor a vízvári határ ka­lászos gabonát meg takarmányt is többet ad. Ha lesz elegendő etetnivaíó, növelhetik az állat- állományt, hogy még több pénz kapjanak tejért, hízott jó­szágért Szép eredményeket rétit számba a közgyűlés, volt okuk a vízváriaknak a vigasságra. S jó, hogy a sikeres esztendő le2árásénak napján is fölismer­ték, megjelölték a ma és a holnap, a dolgos hétköznapok tennivalóit — hogy jövőre még örvendetesebb esemény legyen a zárszámadás. Kutas József A Somogy megyei Növényvédő Állomás (Toponár) két egyetemi végzettségű apiénest vésziül a tabi és a csurgói járásba körzeti agTonómusnak. ülőt or vese fém as állás elnyeréséhes ssükséges. Jelentkezés Toponáron, a növényvédő állomás igazgatójánál. Fölvétel esetén az üti- költséget megtérítjük. (4304)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents