Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

. »Sir Arthur Éorr/ngton, 4 neu: 4TOMTUOŐS, EGY R4JN4P4RT! MSÉRK4E MEGTEKINTÉSE SORÁN LEZUHANT 4 '&/ tOKRÖl es N4L41R4 EÚZTA MAGMT. SzöRNYösea! * HOGY TUDOTT /LVESEf/SE BELER4NJMAH, H4GGER i ,XX<^SV^X^^%%XVA^V^XXN'V^%%%%VVVVXVV«XX%VVXVV%XVXS«?OSX?SXSS*S{ÍVSk%St3tJ«SCSSSX5£J(SXJt*líJt%?C5íJOtJs; ÍSCNSNNNNNNNXSSXSSSNNNSeXNNNNNSÖÍNSNNSíNSeXXNNXNNNNlíXSÍSi ^ r P A RAJNAI VÁRKASTÉLY \ VBIENTYI IVANOV 2 tudományos­ig fantasztikus regénye ^ nyomán írta * í Cs. Horváth liter, rajzolta Sebük Imre ^Ne VEGYE 4 LEL KERE 4 DOLGOT. M4CMLl! ÉS 4M! 42 T ILLETI. M4JD. CSAK BOLDOGULUNK NÉLKÜLE IS. JÖJJÖN. . ÉRTESÍTENÜNK KELL 4 SAJTÓT. SOMOGYI NÉPLAP Péntek, IMS. janifti Kíváncsiságból szenvedély Késő este van. Egymás után ^tétednek el a Nagybereki \Uami Gazdaság munkás! aká- ainak ablakai. A Balaton fe­di jeges szél süvölt. Aki csak eheti, védett helyre tudódik ilyenkor. Az egyik látásból világosság árad. Benyitunk. A vörösen izzó dobkályha közelé­ben a háziasszony ül, és han­gosan olvas. A mellette levő asztalkánál pedig férje fogla­latoskodik, furcsa alakú szer­számokkal farag valamit. Fél- füllel hallgatja az olvasmányt, közben keze munkálkodik, sze­me pedig az alakuló formáló­dó fát viasgálgatja. is sikerült úgy, ahogy szeret­tem volna. Aztán egyre job­ban bei e jöttem. Most mér szenvedélyem a faragás, nem tudnám abbahagyni. Míg beszél, sem tétlenkedik. Erős — traktorhoz szokott — kezében szinte elvesz a ceru­za, ahogy a mintákat rajzolja. A maga készítette kések gye­rekjátéknak tetszenek. A fa­esztergapadot is ő állította össze — ócska alkatrészekből. Három-négy éve, hogy szen­vedélyévé vált a faragás. Nem tudná megmondani, hány tár­gyat készített már: szelencét, kazettát, korsót, hegedűt és j^r~T'Ty v?tr--s ■ »w'-y If v t * ' ^ *' — így van ez nálunk a téli estéken minden nap — moso­lyognak. — A gyerekek alsza­nak. nrri pedig így szórako­zunk. Frankberger S&ndor trakto­ros, munkásőr készségesen sze­di elő a szebbnél szebb és a még csak formálódó faragáso­kat. Közben elmondja, hogyan tett belőle faragó. *— Már harmincéves Is el­múltam, amikor a kíváncsiság kezembe adta ezeket a furcsa formájú késeket... A közel­ben lakik Kálmán Pista bá­csi, a népművészet mestere, s egyszer meglátogattam. Cso­dálkozva néztem, hogyan for­málja, alakítja a fát, s mint kerülnek ki keze alól a gyö­nyörű faragások. Akikor elha­tároztam, hogy megpróbálom, hátha nekem is sikerül. Nem ment könnyen, s az első nem cigarettaszipkát. Egyik mun­káját megmutatta Kálmán Pista bácsinak. Az megdicsér­te és buzdította. A múlt év­ben a fegyveres erők kiállítá­sán második díjat nyert az­zal a szelencével, amelyet a munkásőrség fennállásának ötéves fordulójára kiadott jel­vény másolatával díszített. Most egy korsón és egy szelencén dolgozik. A korsón maga elképzelte minták, vilá­gok alakulnak ki, a szelence tetején pedig a János vitéz cí­mű mesejátékból egy jelene­tet dolgoz ki késével. Frankberger Sándor farag, alkot, amikor ideje engedi. Kilencéves fia, Laci már kö­veti példáját, ő is farag, s le­het, hogy egyszer népművész válik belőle, 9b. L. A kínai falu képzett agrotechnikusokat kap Egyre több főiskolai vagy középiskolai képzettségű agro- nómus és agrotechnikus megy dolgozni a kínai falvakba. A Peking környéki falvakban, ahol a modem technika \ már szép ’ fejlődést ért el, több min t 900 végzős mezőgazdasá­gi főiskolai hallgató vezeti a kutatási, agrotechnikai és ál­latgyógyászati munkát. A szubtropikus Kvantung tartományban a mezőgazdasági és orvosi főiskolákon végzet­tek kilenctizedé önkéntesen állt az elmúlt években a fal­vak szolgálatába. Hszinkiangban, ahol a fel- szabadulás előtt alig találhat­tunk főiskolai képzettségű em­bereket, most minden állami gazdaságban és sok népi kommunában a helybeli Au­gusztus 1. főiskolán végzett szakember dolgozik. B irkapaprikás!... A falu­si embernek összefut a nyála erre a szóra, mert nincs ennél ünnepibb, igazibb étéi. Persze nem úgy, ahogy a váro­siak csinálják, két kiló húsból, a gázláng fölött, hanem úgy, ahogy tágas portákon szokás: egész birkából, bográcsban, lassú tűzön... Asszony ne is fogjon hozzál Rideg pusztai ember érti en­nek a módját, ezt a magasztos szertartást, aki a tilos grófi jó­szágot csenve főzte a fasorban, iXLgy ott leste el a soha senki­nek ki nem adott receptet... Minden faluban megvan en­nek a szertartásnak az egyedü­li főpapja. Ö öli le az áldozati állatot, ö trancsírozza a húst, s maga teszi a bográcsba is szigorú rend szerint, nehogy összekeveredjen az oldalas a zsigerrel s a comb a nyakas­sal. Sőt, paprikát, hagymát ma­ga hint rá, 6 rakja a sohasem lángoló, de mindig eleven pa­rázzsal izzó tüzet, s a forga­tást se bízza másra. Akkurátu­son terpeszt csinál a tűz fö­lött, két kézzel marokra kap­ja a bogrács fülét, és ügyesen konya rint vele háromszor jobbra. Egy szem hús sem pá­lyázik él eközben a másik mel­lől, csak éppen kavarodVk egy kicsit a bográcsban. A bor, az meg külön tudo­mány. Ha nem erős és nem tűzpiros, mint a templomi ias- kancsóban, a jó szakács rá se teszi a húsra. így aztán rend­szerint köze van a borvásárhoz is. A faluban, ahol a zárszám- 'rl adás ért, Pipás Misim ennek a mestere. Kis töves ember, s szájában tényleg mindig ott tüzesedik a cserép­pipa, akkor is, mikor a bog­rácsot forgatja. Egyszer meg­esett vele, hogy ilyen művelet közben rákiáltott a nászuram­ra a Gern Panni lakodalmán — mert ott okveteUenkcdett a bogrács körül —, és a bagó a húsba pottyant, de hiába csú­folták vele, esak nem hagyta el a pipát ilyenkor sem. Már csak azért sem, mert ezután sem csappant meg a falu bizal­ma. Májusi majálison, ünnepi banketten, lakodalomban min­dig őt kérték a bogrács mellé. így csöppent ide a tsz mu­latságára is, pedig se kutyája, se macskája a közösködőknek. Az elnök üzent neki, beígért egypár liter bort meg egy tál paprikást a családnak, ez is ki­tesz annyit, mint egy nap. szám, s ráadásul azt is meglát­ja, milyen vígan lesznek a té eszesek: hány munkaegység­nyi futja nekik az evés-ivásra. Látta, hogy tekintélyes ven­dégek m vannak, s jobban ügyelt a bográcsra: hadd men­jen híre a tudományának. ííent a nagyteremben már folyt a poharazás, de nem úgy mint szokott. Éppen hogy csak nyalogatták az em­berek a pohár szélét, az asz­szunyok meg rá se ige n néztek. Mindenki a vacsorát várta, mert arra lehet inni. annak minclen falatjára. Pipás köny- nyebben volt, mer* egy-egy darab félfövésben levő húst megmártogatott a csöndesen rotyogó lében, azon mód me­legen bekapta, s nagyot húzott rá a demizsoriból, ami kettős célt szolgált a bogrács mellett. E™iszer fűszer volt, másodszor meg vendégkínáló. Mert ami­kor a hús szaga hosszúra nyú­lik. és. fölszippantják az em­berek, jön ám a kóstolgató de- putáció! Először az elnök fordult be a fél tetejű szin alá, de épven jókor, mert Pinást el kellett igazítani a fa dolgában. Indult is mindjárt, hogy markoljon egy hónalj akáctuskót. Maga az elnök maradt addig a bog­rács önzője. Kóstolgatta, kós­tolgatta a párolgó húst, s úgy találta paraszti nyelvével, hogy kevés benne a bor. Nem szólt Pipáznak, mert tudta, hogy ebben nincs alku, hanem fogta a nagy üveget, és jó li­ter ereiéig belekotnyeleskedett a szertartásba. Aztán a bog­rács fölötti gőzben ősszedöf- ssölte a két tenyerét, a csiz­mája sarkát is összekoccantot­ta, s a közeledő Pipáznak így tett: — Ez még jobb less, mint amit a novemberi ünnepre fő­zött. Pipás item szólt rá semmit, csak a tűzre rakott nagy gond­dal, s hagyta, hogy menjen az elnök. Biztos volt a dolgában, esküdött rá. Hamar híre ment a füstön- fűlt teremben, hogy odakint már nemcsak a hosszú szag, hanem a csiklandós íz is vígan bugyog, s a kéttucatnyi társa­ságból többen nem bírták ülve kivárni a tálalást. Különösen a virgoncabb fiatalok setten­kedtek ki egyenként vagy pá­rosával a tűz mellé azzal a kettős szándékkal, amivel már előbb ott járt az elnök. Any- nytt mindenki tud a nagy szer­tartásból, hogy boron fő a jó birkapaprikás, s ők úgy is vol­tak vele: ha a bor is meg a paprikás is igen-igen jó kü- löiirkülön, micsoda szentséges lehet az együtt! Az egyik kis csapat valami lányüggyel tralctálta Pipást, hogy félrevonja figyelmét; amíg egyikük kotnyeleskedett a borral, a másik egy marék cigarettával bolondította el. Aztán a magas vendégek akar­tak ismerkedni a szertartás főpapjával, s aki addig őrizte a bográcsot, ugyancsak engedett a csábításnak mert az úgy lesz jó... P's jött az ünnepélyes pil­^ lanat... Pipás előtt, a bogrács körül három fehér kötényes lány so­rakozott nagy porcelán tálak­kal. Térültek-fordultak, s a hosszú asztalon mindenki elől magas gőzoszlop szállt fel a dúsan rakott tányérokról. Be­széd alig volt, mindenkit le­foglalt a csodálatos élvezet, a nagyszerű ízlceresés. Újra meg újra fordultak a lányok. El­hangzott az első felhívás is az első közös pohárra. Ahogy fo­gyott a szaftos hús, úgy enged­tek föl lassan a nyelvek. Min­denki Pipást dicsérte, aki ugyancsak jó étvággyal kana­lazott égy tálból. Szemmel lát­hatóan nemigen érdekelte a IcaUektív válveregetés, inkább azon volt,' hogy idejében haza­érjen a paprikással meg a bor­ral a családhoz. Az evéssel azért nem kergette magát, sze­dett háromszor is, mert úgy érezte, mintha tényleg önma­gát múlta volna felül ezzel a birkával. Ha azt mondták, igyék, ivott is, egészségeset szusszantott utána, s várta a jussát Észrevette az elnök, s emelkedett volna az asztaltól, de hirtelen érdekes ssibongásl érzett a lábában.-r- Ejnye, csak nem tán? — villant át barna homlokán a magát vádló kérdés. — Hiszen még álig ittam... Aztán hirtelen az jutott eszé­be, hogy nem is illik a vendé­geket magukra hagyni, s intett a brigádvezetőnek. — Add már oda Pipűsnak azt a bort, amit kikészítettem, meg a tál paprikást a lányok­tól: Menni akar... Valamelyik asszony közben arról beszélt, hogy máma meg akarta tréfálni emberét, túl altart rajta inni, de olyan ez a bor., hogy már a szaga is meg- zsibongatja az embert. Itt van ni, alig ivott, de máris olyan táncolhatnékja van... Lett is hamar olyan vigalom, mintha tíz menyasszonyt lael­lett volna az üjasszony-szolc- nyába rázni, pedig a bor alig fogyott. A vendégek is elcso­dálkoztak, hogy micsoda va­rázslatos étel ez a falusi bir. kapaprikás.., IUpás közben a kerítés mögül elö-elövgró csá­bosokat kergette végig a falu hosszú országútién, és zsibon- gó fejjel tisztázta magában, hogy közelebbi útra hol is szo­kott befordulni. Az utcájuk, vé­gén már a pipát is kivette a szájából, és nótázni kezdett. Hirtelen jött melegségéből csak az asszony hangja hűtötte le a gangon. — Harminc éve sose jött kend nótázva ebbe a házba! Tán csak nem babonpzták meg!? , — Ugyan, no, hát alig ittam. — Akkor bizony1 az a nagy hírű paprikás keverte meg biz­tosan — csattant rá ingerked­ve. S nem is sejtette, hogy mi­lyen igazat mondott. Sz. Simon István Robotember a múzeumban A moszkvai politechnikai múzeumban a látogatókat ezentúl .robotember vezeti végig. A vörös-fehér színű műanyag figura 173 centi magas, s a 45 perces körsé­ta alatt a múzeum vala­mennyi látnivalójáról részle­tes felvilágosítást ad. * * Meghalt a világ les öregebb embere A napokban hunyt el 163 éves korában SZÍria, sót va- lószínűleg a világ legöregebb embere, az 1800-ban szüle­tett Mahamoud Warden. A halál oka a halotti bizo­nyítvány szerint »agglcori gyengeség és idegösszeroppa- nás« volt. * ♦ t. Több mint száz éré házasok Az üzérbe j dzsúni Suhbatíov házaspár megkezdte házaséleté­nek második évszázadát. Az idős házaspár nemrég ünne­pelte házasságkötésük 101. év­fordulóját. Mindketten 117 éve­sek, és 16 éves korukban kötöt­tek házasságot, összesen 11 gyermekük, majdnem 100 uno­kájuk és dédunokájuk van. * * * Vigasztalan kép A török egészségügyi mi­niszter beszámolójában kije­lentette: Az országban 5500 emberre jut egy orvos, 120 kerületben egyáltalán nin­csenek orvosok és csupán 17 kórházi ágy jut 10 000 lakos­ra. • • • Ezerhétszáz éves bor Nyugat-Ciprusban az ősi Paphos város ásatásainál feltártak egy II. századból származó épületet, amelynek mozaikpadlóján egy széttö­rött borosamfora hevert. Az amfora belsejében a régé­szek 1700 éves bor üledékét találták teljesen szilárd, majdnem elszenesedett álla­potban. * » * Egyszeri felhúzással hat évig járó óra A Leóin Kohászati Müvek műszerüzemétől néhány hete nyugdíjba ment Poschner Pál diósgyőri lakos mintegy negy­ven éve foglalkozik az órás­szakmával. A diósgyőri gyárban ő volt az időelemzők stopper­óráinak szakavatott mestere. Szakmájának többszörös kiváló dolgozója. Nyugdíjas napjaiban régi alkatrészekből olyan órát készített, amely egyszeri fel­húzással legalább hat évig mű­ködik. A szép kivitelű, 15 cen­timéter magas, nyolc centimé­ter széles asztali óra készítési módját újításnak is benyújtja. (MTI) ^v\\\WNS V< VsW\% . • , YéWSVVI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents