Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-22 / 17. szám

3 SOMOGYI Ufttil' Kedd, 1963. január 33. SZAVAK ÉLETE országunk élete AM életében tíz percet be- szára.-« És: »A gebe csak ge­A sámsoni takarmányfeielős ÁLLTAM A FALU FÖTE-1 KÉN, és fülem a következő mondatot kapta el: »Jön. a dömperrel, és az agronómus mégmondja . majd neki, hogy melyik üzemegység területén dolgozik; én úgy tudom, hogy a hidroglóbus mellett...« Szőrkucsmás, jegenyemagas férfi mondotta ezt egy sörös- hordót formázó testes ember­nek. Mindkettő látnivalóan paraszt volt. Az a fajta, ame­lyiknek emlékezete még őrzi a népmesék Árgyilus királyfiét és a nópballadákot benépesítő betyárok rekedt indulatsza­vait. És ez a mondat már olyan volt, hogy ha 18 évvel ezelőtt hangzik el, nincs az a magyar paraszt, aki megértse. Ilyen nagyot változott pa­rasztságunk nyelvkincse ilyen rövid idő alatt? Ilyen nagyot! S ebben a változásban nem kevés a nyelvnek természetes gazdagodása, és nagyon sok az, amit viharos iramú társa­dalmi-gazdasági átalakulásunk hozott magával. A nyelvészek számon tart­ják, hogy a Czuczor—Fogara- si-féie nyelvszótár, amely 1874-ben jelent meg, még •■csak« 110 784 cikkből állt, s ezen ■ belül mintegy 100 000 szót ismertetett Negyedszáza­dai később az Akadémia által kiadott »Címszójegyzék« már 122 000 szót ismertetett. Nem­régiben jelent meg a Magyar Nyelv Értelmező Szótárának hetedik, befejező kötete, s a hét vaske® kötetben 873 szócikket találunk. Nyelvünk óriási arányú ál­talános gazdagodását jelzik ezek a számok. És ezen belül a paraszti élő beszéd színese­dését, szebbé, kifejezőbbé vá­lását is. Hírhedtté vált a miúűt szá­zadban egy Mütter nevű an­gol nyelvésznek az az állítá­sa, hogy vannak angol pa­rasztok, akiknek a szókincse még a 300 szót sem éri éL Talán ez a képtelen . .»megálla­pítás« is bátorított nálunk az 1940-es években egy cikkírót arra, hogy kifejtse: a magyar parasztember beéri 300—500 szó használatéval. szélt már magyar paraszttal, vagy akárcsak belelapozott egy- népköltészeti antológiába, az tudja, hogy ez a tények milyen durva, igazságtalan — parasztságunkat mélyen sértő —r meghamisítása. És ha csak futólag is szemügyre vesszük, hogy mivel, mennyiben gya­rapodott parasztságunk szókin­cse a felszabadulás óta, el- ámulunk. ŰJ SZAVAK SEREGÉT hozta elsősorban a munkás- mozgalom. Még az átlagárfcel- miségiek körében is vajon há­nyán ismerték a Horthy-vi- lágbam például ezeket a sza­vakat: aktíva, népnevelő, párt- munhás, ideológia, pártiskola, dogmatizmus stb. A nagyüzemi gazdálkodás sajátos szervezési formái, Mindennapi gyakorlata is sza­vak százaival vagy talán ez­reivel gazdagította nyelvün­ket Valaha vajon mire gon­dolt volna a parasztember például ezeket a szavakat hallván: munkaegység, zár­számadás, brigádvezető, kom- bájnos, háztáji, agronórrms, tervfegyelem, mérleghiány, gépállomás, üzemegység, ser­tésgondozó; ellenőrző bizott­ság. De áradtak — és áradnak — az új szavak a közigazga­tás, a kereskedelem, az iskola életéből is. Ma már megszo­kott csengésül-: van az ilye­neknek: vébe-tag, népi ellen­őr, tanácstitkár, önkiszolgáló bolt, vendéglátóipar, árualap, technikum, levelező hallgató, társadalmi ösztöndíj, vegysze­res gyomirtás, hitelkeret, fa- luszínház, űrhajó, televízió, kardigán. Oj fogalmak, intézmények, eljárások, árucikkek, az új élet megannyi ténye hozta nyelvünkbe e szavakat vagy tette korábban ritkább hasz­nálatukat mindennapivá. Még régi közmondásaink egyike-másika is megújult az évek során. Korszerűbb gon­dolati. tartalmat kapott. Jegy­zetfüzetemben bukkan tam pél­dául a következőkre: »Jobb a sűrű előleg, mit a híg zár­számadás.« Vagy: »Idővel a buta elnök is hajt az okos be marad, ha tsz jászlához kö­tik is.« A magyar nyelv történeté­nek viszonylag rövid szakasza során gyökeresedtek meg ná­lunk e szavak. És jámbor test­vériességben élnék és hatnak olyan évezredes szavainkkal, mint a mos, varr, főz, apa, anya, vő. fis jól megférnek a nyelvújítás karában alkotott olyan — ma már matuzsálemi korúnak vélt — szavainkkal, mint például a sütemény, ügyes, veszteség, versenyez, emben-iség és társaik. ÉS HA MÁR A NYELV GAZDAGODÁSÁRÓL BESZÉ­LÜNK, nem meílhfümk el szó nélkül elhulló, lassan-las- san feledésbe merülő sza­vainkról sem. Azokról, ame­lyeknek használata a légi vi­lág intézményeihez, emberi viszonylataihoz, jogrendjéhez kapcsolódott. Gyakran tapasz­taltam, hogy a máj falusi gyermekek többsége nem érti már sok szó jelentését, holott azok használata még húsz esz­tendeje is természetes volt. »Ispán, intéző, szolgabíró, fia­talúr, ■méltóságos« — sorolhat­nánk a régi rendszer hatalmi viszonyait érzékeltető szava­kat. De az ilyen direkt politi­kai vonatkozású szavakon kí­vül százszámra vannak az olyanok, amelyek közvetettebb módon ugyanide ugyanerről a változásról beszélnek. Néhány hete példáid egy falusi iskola harmadik osztályos tanulóinak föltettem a kérdést: Mit neve­zünk palatáblának?« Huszon­egy gyermek válaszolt, vala­mennyi írásban. Egyetlen el­fogadható feleletet sem kap­tam. Mégis ideírok egyet a buzgó felvilágosítások közül: Így szólt: »Palatáblának mond­juk azt a táblát, amire őseink írtak, mert nem volt még papír...« S ezt a népmeséi ízű felele­tet töltőtollal rótta papírra a nebuló, ugyanolyannal, mint amilyennel én ezt a Ciliiket írom. így vaMhat szavak eltűnése arról, hogy miként válik tel­jesebbé, szdbbé az élet. Bajor Nagy A majorban rend, tisztaság, egy szál szénát sem lehet lát­ra sehol elszórva. A takar­mánykazlak előtt egy kis táb­la, rajta írás: milyen etefeni- való, mely állatok részére, és meddig lesz elég. A somogy- sámsoni November 7. Tsz-ben Király István állattenyésztési brigádvezetőt, bízták meg az­zal, hogy ellássa a takar­mányfelélő«! tisztségével járó teendőket is. Ellenőrző körút­járól rendszerint elégedettén tér vissza; nemcsak szólam, hangoztatott élv, hanem gya- korláfttá vált a gazdaságban a takarékos takarmánygazdál­kodás. — Nem most kezdtük a ta­karékoskodást — magyarázza. — Ha csak most kezdtük vol­na, úgy járnánk, mint ta­valy ... Igen, tavaly. Jó néhány gazdasághoz hasonlóan a ta­karmányhiány súlyosain érez­tette hátrányát ebben a szö­vetkezetben is. S akkor rá­jöttek, hogy gondosan meg­szervezett takarmányozás nél­kül igen sok értékes etetni va­ló vész kárba. A takarékosko­dást, az ésszerű etetést már a nyáron megkezdték: a takar­mányt pontosan, kimérték a jószágnak. — Minden kazalról tudtuk, hogy mennyi takarmány van benne — mondja —, hiszen pontosan mértük. Aztán meg­határoztuk, hogyan etessünk, miként teleltessünk át. Meg­állapítottuk, mennyi lesz egy jószág porciója, ear kazalnak Varsóin megkezdői» a tílmfesziíváiok íesztiiéíja Varsó (MTI). A lengyel kulturális élet évente megismétlődő kiemel­kedő eseménye a külföldi film- fesztiválokon . kitűnt filmek fesztiválja. Az idei fesztivált Tarkovszkij fiatal szovjet ren­dezőnek a velencei fesztivál nagydiját elnyert »Ivén gyer­mekkora« című filmjével nyi­tották meg. Az egés-z héten tartó bemutatókon műsorra ke­rül 15 olyan alkotás, amely Ve­lencében, Locamóban, San Se- bestiára'oan, Kárlovy Varyban és Cannes-ban díjat nyert. meddig kell elégnék lennie. Majd kiraktuk a táblákat is, nehogy véletlenül is valami félreértés történjék. Az útmutatást, az elveket minden állattenyésztésben dolgozó ismeri. Az intézkedés hasznosságáról is van már tapasztalatunk: a szarvasmar­hák kazla öt nappal tovább tartott, mint teirvezték, a lo­vaké viszont két nappal élőbb elfogyott Ilyen csekély élté­rés megeshet még nálunk is, ahol a takarmánynak valóban minden szálára ügyelnek. S megvan annak is a magyará­zata, hogy elszóródott szénát nem látni sehol sem. Válasz­tottak egy szérűfelelőst — az idős Tóth János bácsi látja el ezt a munkát —. s Király Ist­vánnal együtt nemcsak ellen­őrzi, hogy valóban az előírt mennyiségű takarmányt vi­szik-e el, hanem ki!ózza a porciót, és összetakarít ja a szérűskertet ia — Különös dolgokat nem csinálunk — mondja takar- mányfelelősi minőségben az állattenyésztési brigádvezető —, apróságok- ezek, de állí­tom most már tapasztalattól, hogy enélkül nem tudtuk vol­na elérni, hogy a számítások szerint május 10-ig elég le­gyen az etetnivalónk. A kezén számolgatja, pedig nagy tételekről van szó: — Huszonnyolc mázsa szá­las fogy el naponta, és ez nem kis memnjység. A takarékos­ság végett is meg azért is, mert ábrákból hiányunk van, nagyon kell vigyázni minden szálára. A szérűskerf tiszta, rendes, sokszor hóval, faggyal birkóz­nak meg, de elveikből, elkép­zeléseikből s most már gya­korlatukból nem engednek a sámsoni állattenyésztők. Bizo­nyosak benne, hogy ezzel a módszerrel síkéiül átteleltet- niük a közös jószágot. . V. M. Ernő (MTI) Mihajlov és Anya a szomszéd szobába rejtőzött. Egyikük sem gondolt rá, hogy kimenjen az udvarra. Csöndben, nehogy zajt üssenek, visszatértek a szobába, és a százados háta mögül ők is lepillantottak a föld alatti helyiségbe. A pislá­koló gyenge zseblámpa alig adott valami fényt. Amikor szemük hozzászokott a félho­mályhoz, egy férfit pillantottak meg. Rádió adó-vevőkészülék mellett ült, fülén fejhallgató­val. bal kezét tarkójára szorí­totta. Zavjalov egyetlen ugrással rávetette magát a »Turistádra. Mihajlov követte. Rövid küz­delem után Davis megkötözve hevert a fold alatti helyiség kőpadlóján. Tarkója vérzett. — Ezt bizonyára Komyilov- tól kapta! — mondta lihegve Mihajlov. — Alhadnagy, azonnal vált­sa fel a rádióst! Sznyegina elv- társnő, a készülékhez! — ren­delkezett Zavjalov. Anya a rádióhoz ült, és föl­vette a rejtjeles üzenetet. Huszadik fejezet I Maja halottsápadt arccal, mozdulatlanul feküdt az ágy­ban. Az orvos nehezen tudta elállítani váll seb ének vérzését, és csak az imént fejezte be a kötözést Vera Andrejevna kezében tartotta Maja élettelennek tet­sző kezét; arcán közben egyre csorogtak könnyei. Amikor a lány végre kinyitotta szemét, csodálkozva nézett körül. Az ablakon beugró férfiban fölis­merte azt a fiatalembert, aki­vel véletlenül összeütközött az utcán. Néhány órája még eszé­be sem jutott volna, hogy ne­ki köszönheti majd a megme­nekülését. Resetov, amikor megérkezett Matveievék lakására, gondo­san átvizsgálta a szobát. Az asztalom aktatáskát, köves gyű­rűt. mell-tűt, karkötőórát és a »♦♦»»»»♦»♦»«fr melltűbe szexeit mikro-fényké- pezőgéphez való rendkívül ru­galmas, vékony acélzsinórt ta­lált Helyeselte Kosztricskin elővigyázatosságát! az éksze­rek esetleg mérget tartalmaz­hatnak. — Hm! A »rajzok« is itt vannak! — mosolygott Resetov elégedetten, amikor megpillan­totta az aktatáskát és a mellet­te elszórt, teljesen üres rajz- papírokat A kémnek állított csapda tehát hibátlanul műkö­dött. A különleges csoport ügye­letese közben Ligyija címére érkezett táviratot hozott az ezredesnek, aki az összehajtott táviratot felbontás nélkül át­adta Vera Andrejevnának. Minden rendben! — olvas­ta Vera Andrejevna. — iVfeg- keztük repülőutunkat visszafe­lé. Várj tizenkét órákor! Csó­kollak: Sztyepankovszkij — Uram Istenem! Élnék! — kiáltott fel örömmel. Ligyija, amikor meghallotta a távirat szövegét, hirtelen mozdulattal fel akart ugrani, de Kosztricskin könnyedén megfogta a kezét, és a lány is­mét előző pózába dermedt. — Amint látja, Miss, hiába­való volt minden fáradozása. Ártalmatlanná tettük a »do­bozkát«, amelyet Korallov át­adott Sztyepankovsákijnak — mondta Resetov, és megvető pillantást vetett Ligyijára. A távirat szinte új erőt ön­tött Vera Andrejevnába. A »Miss« szó azonban mély fáj­dalmat okozott neki, és retteg­ve tekintett Ligyijára. Resetov átérezte anyai szívé­nek bánatát, s még csak vi­gasztalni sem próbálta. —■ De hol vannak Matveje- vék? — kapott észbe az ezre­des. — Bizonyára alusznak. — Bocsánatot kérek, de azonnal be kell jutnom hozzá­juk — mondta as ezredes. Együtt indultak Matvejevék szobája felé. Resetov pár pillanattal ké­sőbb visszavetett. — Doktor! — fordult az or­voshoz. — Azonnal jöjjön a harmadik szobába. Elsősegélyt kell nyújtani... Kinyitni minden ablakot! — adta ki a parancsot A küszöbön Vera Andrejev­na is megjelent. Zokogott. Re- setov hozzá sietett — Ne aggódjék, kedvesem! Rövidesen fölébrednek. A leg­jobb orvossága ennek — mu­tatott egy füstölgő lemezre — a tiszta, fagyos levegő. A se­besülteit azonban takarják be melegebben. És ön is, Vera Andrejevna, jobban öltözzék feL — Ezredes . elvtárs, szabad egy percre? — hívta félre az orvos. Megfeledkezve a hidegről Vera Andrejevna riadt tekin­tettel figyelte őket. — Az asszonyt meg lehet menteni. Matvejevért azonban nem kezeskedhetem — nézett az orvos jelentőségteljesen Re- setovra. — Hogy mondhat ilyet? Hi­szen Matvejevnek szinte el- pusztithatatlanul erős a szer­vezete. — Sajnos, állapotát súlyos­bítja, hegy az utóbbi időben túlterhelte magát munkával: alig pihent valamit Két katona levitte az utcá­ra Matvejevet, hogy kórházba szállítsák, Vera Andrejevna fájdalmas sóhajjal sietett utá­nuk. Az ajtóban Zavjalov száza­dos jelent meg. — Ezredes elvtársi Engedje meg, hogy jelentést tegyek! —■ Kérem! —• A »Turistá«-t letartóztat­tuk. A titkos rejtekhelyen fog­tuk el amikor épp a leadót akarta használni. — Sikerült neki? — Nem volt ideje rá. ezre­des elvtársi Abban a pillanat­A „VIT ORSZÁGÚTJÁN* ban törtünk rá. amikor bekap­csolta a készüléket — Nos hát, a »Főnök«-nek egy kicsit várnia keli — mond­ta Resetov, s figyelmét nem kerülte el, hogy az eddig fenn­héjázó Ligyija arca hirtelen elváltozik. — Elvezetni! — adta ki a parancsot, s a lány felé intett MÁSODIK RÉSZ A „Púpos Óriásinál Első fejezet A kétüléses autó simáin oda­gördült a Columbia Szálló be­járatihoz. Gowlen bevágta ma­ga után az ajtót és könnyed léptekkel fölsietett a lépcsőn. Elegáns, de nem az évszakhoz illő világos felöltőt és hason­ló színű könnyű kalapot viselt; kezében fölfelé vastagodó, vé­kony lovaglópálcát tartott A hivatalban arról élcelőd- tek, hogy Gowlen azért öltöz­ködik ilyen piperkőc módra, mert fiatalabbnak akar lát­szani, s emiatt részesíti előny­ben a világos színeket Gowlen arca elégedettséget és önbizalmat sugárzott, de be­lül annál rosszabbul érezte magát Erőteljesen belökte a forgóajtót, s az előcsarnokba lépett. Ez alkalommal a szálló pompája sem örvendeztette meg. Hanyag mozdulattal dob­ta a ruhatáros elé felöltőjét, kalapját, s megnézte magát az állótükörben. Külsejével elége­detten, nyugodt léptekkel a Lifthez indult, fölment a má­sodik emeletre. (Folytatják.) ( Irodalmi színpadi műsort hallottam szombaton este. A Kilián György Ifjúsági Ház együttesének első idei nyilvá- fnos szereplésére hívtak meg. | Kíváncsi voltam, kik a tagjai Jennek az irodalmi színpadnak. | Középiskolás fiatalok, a Mun. ♦ kácsy Leánygimnázium, a Köz- I gejsdasági Technikum és a Tán- J csira Gimnázium tanulói, aki- Jket az irodalom, a versek sze- jretete tart össze az iskolai ön- Jképzőkörben és az irodalmi I színpad munkájában. Második léve már, hogy hetente egy dél­jután jukat erre áldozzák; ver­eseket elemeznek, s ízlelgetik Ja szép és kifejező előadás, a | muzsikáló sorok zamatét. Ké­I szülnek a föllépésekre, a kul­turális szemlére, a Helikon-ün­nepségekre. Művés,zeti vezető­jük, Bálint György, a Csiky Gergely Színház rendezője készségesen és szeretettel fog­I lalkozik velük, s nagyra be­csüli ambíciójukat. Erre a szombat esti műso­rukra is már hónapok óta ké- Iszültek. »A VIT országútján« leimmel Krasznai Lajos tanár j összeállítása és összekötő szö- Jvege alapján áttekintő képet Jnyújtottak az 1962. évi Világ- lifjúsági Találkozó eszmei alap- I gondolatáról, a földrészek üze­netéről, a részvevő magyar küldöttség útjáról. Versekben: magyar, szovjet, amerikai, af­rikai, kínai, csehszlovák, len­gyel és finn költők egy-egy al­kotásával. Figyelemreméltó és igényes összeállítást hallottunk figyelemreméltó és igényes, ségre törekvő előadásban. Ter­mészetesen nem szabad itt az előadóművészet magasabb eredményeire gondolnunk. A műsor tolmácsoló! közül nem egy még csak néhány hónapra »rutinnal« a tarsolyában állt pódiumra. Többen a korábban beidegződött iskolás versmon­dás jegyeivel, azonban szinte 'saöveghifoa nélkül adták elő a költeményeket. Lelkiismerete, sen felkészültek, s egyik-másik vers előadójánál határozottam megcsillant valami, árrá több az átlagos versmondásnál. Szólni kell arról, hogy rrá. lyen fogadtatásban részesült a műsor. Húsz-valahány főt szá­moltam meg a 400 személyes teremben. E »ritka szép« szá­mú közönség egy része (jobb oldalon) nem ide, hanem az es­ti táncmulatságra jött. Közü­lük többen fesztelenül cigaret­táztak és »elménckedtek«. Lát­hatóan nem zavarta őket az, hogy a színpadon fiatalok ver­seket mondanak. A terem ■-*- bár a két cserépkályhába be­gyújtottak — jéghideg volt. Az öltöző, ahol délután főpróbát tartottak, úgyszintén. A füg­göny és a reflektor nem mű­ködött. Hogy a legelemibb technikai feltételeket nem képes biztosí­tani az Ifjúsági Ház egy-egy táncos rendezvény alkalmával, azt még csak valahogy kezd­jük megszokni. S a hallgatóság sem" igen szokott tolongani e ház előadásain. De hogy a vá­rosi és a megyei KlSZ-bizofct- ság népes, kulturális területen működő funkcionárius-gárdája közül senkit sem érdekelt az irodalmi színpad előadása, azon enyhén szólva csodálko­zunk. Az irodalmi színpad kama. raműfaj. Nálunk legalábbis az. Megfelelő előadóhelyiség — és közönség is — szükségeltetik részére. Ennek érdekében vég- zik az Ifjúsági Ház irodalmi színpadánál: előadói — Hege­dűs László, Kert LAszló, Kezdi Éva, Király Marianna, Király Zsuzsanna,. Pálfi Klára, Pálfi Zászló, Tóth Mária, Kardos Kálmán és Tallós Emil — is az úttörő munka szép, de há­látlan feladatát. Hisszük, nem eredménytelenül. WalUuger Ma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents