Somogyi Néplap, 1963. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

EGY „HOSSZ SZOKAS“-ROL 99 AZ UJJSZOPÁST úgy isme­ri a közfelfogás, mint a kis­gyermekek valamiféle rossz szokását. »De csúnya vagy» — szólnak a kis óvodásra, s az ilyenkor rendszerint szégyen­kezve abbahagyja »tettét«, de mihelyt elfordulnak, újrakezdi. Mit lehet tenni ilyenkor? Hány éves kortól nevezhetjük rend­ellenesnek ezeket a gyermeki megnyilvánulásokat, és egyál­talán rendellenes-e, ha ujját szopja a gyermek? — kérdez­hetik olykor a szülők, és bi­zony nem mindig találják meg a helyes feleletet. Ezek a tünetek egy bizonyos korhatárig — és ezt a szülők is tudják — természetesnek foghatók fel. Az újszülöttnek spontán kialakuló szokása ez, egyrészt, mert az éhségével já­ró kellemetlen állapotot meg­szünteti, másrészt az ajkakkal végzett .szopómozgás is bizo­nyos fokú kielégülést nyújt számára. Egy szempontból ál­lapotjelzés is az ujjak szájba vevése: a gyermek akkor me­nekül e primitiv örömforras- hoz, ha valami nincs rendben körülötte. Ha máT megtalálta egyszer a kezét — a sok kelle­metlen rázúduló új inger kö­zött bizonytalanul érezve ma­gát —, már reflexszérüen fog­ja szájába dugni, ha bármilyen baja van, mert ez a külvilág­gal való kapcsolatot jelenti számára, növeli bizonyságérze­tét: már nem lesz annyira »egyedül«. A CSECSEMŐ — bármennyi­re furcsán hangzik is — ma­gányos teremtés. A körülötte elük nem többek számára — kivéve a mamát — egyszerű tárgyaknál. Viszont magányá­ba, tétlenségébe nem hajlandó belenyugodni, s később már tárgyakat is a szájához emel. Ilyenkor a száj mint a tapin­tás érzékszerve szerepel a cse­csemőnél. általa szerez ismere­teket a külvilágról. S minél szélesebb lesz ez a külvilág­ból szerzett ismeretkör — melyhez idővel alkalmazkodni is képes —, annál kevesebbszer veszi igénybe egyetlen öröm­forrásként a kezét. ' Tgy marad el lassan-lassan a kéz és az ajkak eddigi, még természetesnek nevezhető kap­csolata — körülbelül az első év végére. Ha az egy éven fe­lüli gyermek nappal és rend­szeresen szopja ujjait, ott már valami nincs rendjén (az elal- vás előtti ujjszopás normális körülmények között is elhú- 7Ódb»f a harmadik-negyedik év végéig!) Az ilyen gyermek nem érzi jól magát környezetében, szüleihez, családjához való ér­zelmi kapcsolata rossz vagy nem kielégítő, és ezért mene­kül e primitív örömforráshoz. TEENDŐNK tehát semmi esetre se az ujjszopásról való lészöktatás legyen, hanem az ujjszopás okainak földerítése és megszüntetése. Ha a gyer­mek jól érzj magát környeze­tében, érdeklődése a külvilág felé fog irányulni, s önmagától talál az ujjszopás helyett más örömet adó tevékenységet. Férfiingek vasalása Ötösikrek Argentínában Jacinto, Olmando argentínai asszony ötös ikreket hozott a világra. Az ikrek közül négy fiú, egy lány. Valamennyien egészségesek. Az ötös ikreket kórházba szállították, hogy megfelelő gondozásba részesít h essék őket. A férfiingek tökéletes, szép vasalása legalább olyan művé­szét, mint valamilyen kompli­káltabb étel kifogástalan el­készítése és tálalása. Először az ing vállrészét vasaljuk ki úgy, hogy a hát felé eső var­rásnál az inget behajtjuk, a bé­lelt vállrészt kisimítjuk, és a vasaló hegyével az ing eleje fe­lé tartva simára vasaljuk a vállat, Ezután kisimítjuk a gal­lért úgy, hogy az ing eleje fe­lénk álljon közelebb. Majd a vasaló hegyével — a gallér egyik szélétől kiindulva a gal­lért pontosan a közepéig vasal­juk. (Bal kezünkkel a gallér másik szélét egy kissé húz­zuk.) Utána a gallér másik szé­létől indulva vasalunk a gal­lér közepéig. Vigyázzunk, gyű­rődések. ráncok ne legyenek! A gallér után az ujjakat va­saljuk. Előbb a kézelőket, ha­sonlóan mint a gallért, tehát a szélről elindulva a kézelő fe­léig vasalva. Majd az ujjat úgy hajtjuk össze, hogy a kézelő gombja és gomblyuka fedje egymást; kisimítjuk az ujjat, és előbb a belső, majd a külső oldalát vasaljuk le. A végigombolt férfiingek va­salása a továbbiakban köny- nyen megy'. Vasaljuk le előbb a gomblyuk- és a gombolás­pántot, majd az ing jobb ele­jén kiindulva körben az ing hátát és bal elejét. A vasalást úgy végezzük, hogy az ing al­jától indulunk a vasalóval, és a vádiak felé tartunk. Az összevarrt ingnek előbb a hátát, majd az elejét vasaljuk ki. Ebben az esetben valamivel lassabban megy a munka. Végül az inget szépen össze kell hajtanunk. A gallérnál és minden második gombnál ösz- szegomboljuk, majd az elejére fektetve szépen kisimítjuk. Mi­vel az ing háta egy kissé bő­vebb, ezt a bőséget összehajtás előtt a háton lesimítjuk. Utána a gallér szélétől számítva kb. 6—7 cm-nyire hátrahajtjuk az ing elejét, az ujjat könnyedén kihúzzuk, majd a karöltőhöz téve tenyerünket az ujjat visz- szahajtjuk úgy, hogy az ing hosszában feküdjön. Az ing al­só részét a kézelőig hatjuk vissza, majd az inget középen kettéhajtjuk, a gallér hátsó széle az ing alján fekszik. Egy­két vasa lónyommal formát adunk az összehajtott ingnék, az elején, a váltaknál és a szé­leknél rá vasalunk. A frissen vasalt ingeket ne rakjuk egymásra, mert a még meleg ruha könnyen gyúródik, és gondos munkánk kárba vész. KONYHA BURGONYÁS PALACSINTA Fél liter tejből, 1 tojásból, 20 deka lisztből, 3 darab főtt, át­tört burgonyából,, kevés sóval palacsintatésztát készítünk. Jól kikeverjük, hogy sima legyen. Utána palacsintát sütünk be­lőle. Tűzálló, jól kikent tálban egymásra rakjuk. Mindegyik palacsintát reszelt sajttal meg­hintjük, és tejföllel meglocsol­juk. Tejfölt öntünk a tetejére, és szép pirosra sütjük. RAKOTT SAJTOS BURGONYA Fél kg burgonyát héjában megfőzünk, meghámozunk, és karikára vágunk. 3 egész főtt tojást, 2 deci tejfölt, 5 deka ol­vasztott vajat és 5 deka reszelt sajtot jól összedolgozunk. A» karikára vágott burgonyát jól kivajazott, tűzálló tálba lerak­juk, megsózzuk, és minden le­rakott sort meglocsolunfc a ke­verékkel úgy, hogy a tetejére is jusson. Szép pirosra sütjük, melegen tálaljuk. SONKÁS KIFLI 15 deka lisztet kevés sóval, 15 deka tehéntúróval, 10 deka vajjal összegyúrunk. Kési ok - nyi vastagságra nyújtjuk, és 5—7 cm-es kockáikra vágjuk. Most elkészítjük a tölteléket: 10 deka őrölt sonkát 3 evőka­nál tejszínnel és 1 evőkanál szitált morzsával összekeve­rünk. Ebből a töltelékből a kockák közepére helyezünk, és kifliket formálunk belőlük. Tolással megkenjük, és kö­ménymaggal meghintjük. Pi­rosra sütjük. HASZNOS TANÁCSOK Gyűmölcsfoltot, borfoltot 24 órára áztassunk forralatían tej­be, s csak ezután érje víz. * * * Az indigópapírt fölfrissíthet­jük, ha festékes oldalával föl­felé meleg helyre tesszük.' A maradék festék egyenletesen szétolvad rajta. ... Könyvetekét úgy portalanit- juk, hogy kettőt-kettőt gyengén összeveregetünk. Még jobb a porszívó kis keféjével történő portalanítás. * * * Rozsdafoltot késről, kisebb vastárgyról falramu és petró­leum keverékének bedörgölésé- vel, ebben történő áztatással, majd melegvizes lemosással távolíthatunk el. * * * A zongorabillentyűket, ele­fántcsonttárgyakat benzinnel kell lemosni és utána ledörgöl- nd. * * * Az üvegpoharak mészlerakó- dását komyhasódörgöléssel tá­volítsuk eL • • « A savanyúság ecetjét ne önt-} síik ki: étel ízesítéséhez, cék-f Iához felhasználhatjuk. ... | Az ablakkeretet kenjük bej főtt lenolajjal, ez megvédi a* fát az esőtől, naptól. Ha babunk nem főtt meg idejében, kevés szódabikarbó­nával hamar megpuhul. ... I Cigarettahamut tegyünk időnként szobanövényünk földjére. Kitűnő trágya. ... A cipőtalp nyikorgását meg­szüntethetjük, ha melegített lenolajjal bekenjük, megszá­rítjuk. ... A műanyagok nem bírják sem a forrót, sem a hideget. Polisztirol tányérkát (olyan, mint a csiszolt kristály) ne használjunk hamutartónak, mert összeolvad. Nylonabroszt, térítőt ne haj­togassunk, mert a hajtogatás helyén előbb-utóbb megtörik. Az abroszt a langyos vizes le­mosás után rúdra tekerjük. cAUkalml Fekete szövetruha, harang szabású szoknyáján forint nagyságú bársonypettyek­kel, hosszftott derékvonalú bársony övvel. Fekete bársonyruha, dere­kán féloldalas púba redózés- seL Fekete dtisessz szegé­lyezéssel. Fekete arasybrokát rab., fekete, cakkoe szélű dfl- díszltéssel (hímzéssel rádolgozva). Fékedé, szövetruha, bársonyszalag díszítéssel, ellentétes végző­désnél egy-egy szép tűvel. » * ^/tleje egy kis nyuszi fűi * í> HÁZI QYÓQYSZERTÁR A könnyebb betegségek, ott­honi balesetek gyógyításához a jól fölszerelt lakás elengedhe­tetlen kelléke a házi gyógyszer- tár. Természetesen ez koránt­sem jeleniá azt, hogy a recept nélkül vásárolt, vagy korábban receptre fölirt és megmaradt gyógyszerek használata fölös- jegessé teszi az orvos szakava­tott, gyógyító tevékenységét Mit tartalmazzon a házi gyógyszertár? Hőmérőt, irrigátort, esetleg termofort. Elsősegélynyújtáshoz: gézt, steril sebkötöző csomagot, vat­tát tiszta sebbenzint vagy* al­koholt, jódtiniktúrát, sebtapaszt és egy doboz Ultraseptyl port. Gyomorégés ellen: szódabi­karbónát. Hasmenés ellen: széntablet­tát Székrekedés ellen: keserűvi­zet vagy más hashajtó gyógy­szert Feldörzsölt kipáfiott bőrre: Alsói krémet babaken öcsöt vagy börvazelirrt. Fejfájás ellen, lázcsillapító­nak: aszpirint, istopirimt vagy kalmopdrint. Fogfájás ellen: demalgont Toroköblítésre, (borogatásra: kamillateát Nátha ellen: hársfateát A gyógyszereket száraz, hű­F öv-árost gyermekotttion keres női munkaerőt gyerekek mellé varrastndássa). »Badacsony« jeligére aján­latokat a Kaposvári Hirdetőbe 78883-aS sráwira. (78883) rös helyen tartsuk, lehetőleg jól zárható helyen, hogy a gyerekek ne férhessenek hozzá. Ha van egy kis falra akasztha­tó szekrényünk, helyezzük el a fürdőszobáiban vagy a konyhá­ban, és ebben rendezzük be a házi gyógyszertárt Esetleg kü­lön zárható fiókban, ha ilyen mates, megfelel akármilyen jól zárható fa- vagy fémdoboz. A^ gyógyszeres dobozokra — haj nem volna rajtuk — írjuk ráj a gyógyszer nevét. Egy doboz-1 ban csak egyféle gyógyszert } tartsunk, mert fölcserélésük} kellemetlen, esetleg veszélyes* lehet. A hőmérőt ne rázzuk le köz-} yetlenül használat után, ha-} nem egy-két óra múlva. A leg-1 célszerűbb visszatenni a tokba, ‘ és' mindig használat előtt le­rázni. Megmaradt gyógyszereket ne tároljunk fölöslegesen. A ka­nalas orvosságok, antibiotiku-} mok hosszabb-rövidebb idő} ftiúltán megromianak.. i flni volt, hol nem, volt egyszer egy nyuszi család. Házuk egy nagy me­ző közepén állott. Volt is gondja nyuszi ma­mának. Négy kis tapsifülesé­nek nagy fáradsággal és sok veszedelem között tudta csak megszerezni az ennivalót. Féltette i* fiait, eleget fi­gyelmeztette őket: — Lapuljatok a fűben, meg ne moccanjatok, hosszú fületekkel se áruljátok el magatokat. Szürkésbamák vagytok, ki látna meg ben­neteket?! A kis nyuszik nem is moz­dultak a mezei házikóból. Csak a legkisebbik volt elé­gedetlen, mert bizony so­vány koszton élt. Gondolko­dóba esett, hogy világgá kel­lene menni. Eszébe jutott, amit a szomszédék tapsifüle- sétől hallott, hogy a közeli városban elő emberek mi­lyen finom káposztát és sár­garépát termelnek kertjük­ben. Az 6 szemében ezek vol­tak az elképzelhető legjobb falatok. — Ó, be jó is lehet ilyen sárgarépát rágcsálni, azután meg városban nincsen se ró­ka se farkas. Miért is lakunk itt a mezőn, és miért éppen ebben a lyukban? — mondo­gatta magában. A finom falatok egyre von­zották, és a könnyelmű kis nyuszi elfelejtette nyúl anyé intését. Elhatározta, hogy út­nak indul, és addig meg sem áll, amíg ahhoz a kerthez nem ér, ahol a finom káposz­ta és a sárgarépa terem. 4 mikor item vették ész- re, óvatosan kidugta orrát, kikukucskált a mezei házikóból Aztán elindult, csak ment, mendegélt, majd elkezdett futni, hogy mielőbb a káposztáskertbe érjen. Már jó ideje futott., messze elke­rült a házuktól, de a város még mindig nem látszott. Nyuszi gyomra meg már na­gyon üres volt. Éppen az erdő sziléhez ért Bizony nem volt elég figyel­mes, egyszerre csak valami a fülénél fogva megragadta, és a magasba emelte. Nagy fájdalmat érzett, mozdulni sem bírt. Egy róka fogta meg a nyu­szit. — Jó falat lesz végre — gondolta, amint vitte, és ro­hant vele be Az erdő sűrű­jébe, hogy mielőbb a föld alatti barlangjába érjen éhes fiaihoz, akik már várták a lakomát. Egyszer esők mi történt? Az erdő távolabbi részén éppen vadászok jártak, pus­karopogás, nagy durranás hallatszott. A róka ijedtében a földre lapult, megfeledke­zett a lakomáról. Nyuszit hir­telen kiejtette a szájából. rJ1 apsif ülésnek több se 1 kellett. Futott, ahogy csak bírt, egyre arra gondolt, csak mielőbb hazakerülne. Nyúl anyát soha többé el nem hagyná. Közben még mindig reszketett félelmé­ben. Amint futott, egyszer csak a mezó közepén talált egy lyukat, bebújt gyorsan. Hosz- szu ideig még a szemét sem nyitotta ki. Elhatározta, hogy itt meghúzza magát Amikor aztán egy letestt magéhoz tért, körülnézett, hogy ugyan hóvá is került. Valósággal elkábult az öröm­től, amikor saját kis házikó­jukra ismert, amelyet olyan könnyelműen elhagyóét. Hát még mikor n/yúl argó és testvérei is hazajöttek, akik már összevissza keres­ték á kis tapsifülest, akkor bukfencezett ám nagyokat örömében, hiszen nyuszi ma­ma még elébe is rakott egy szép sárgarépát. Hej, boldog is volt, és megígérte, hogy soha többé nem hagyja el őket. Azóta mindig hallgat nyúl (ínyé szavára. Ném is indult többé vándorútra. Még ma is ott élnek talán a nagy mező közepén. Antal Karoly

Next

/
Thumbnails
Contents