Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-18 / 295. szám

KexM. 1902. december IS. 5 SOMOGYI NtSFfjer Születőben a sopronhorpácsi intenzív búzafajta A Sopronhorpácsi Növény- nemesi tésd és Növénytermesz­tési Kutató Intézetben Gráczöl Géza tudományos kutató 1955 óta foglalkozik búza nemesíté­sével. 1958-ban kezdte meg egy új intenzív típusú, magyar bú­zafajta előállítását. 1500 törzs­ből választott ki tízet, s ezek közül a 457-es számú vizsgázott a legjobban. Ebből a törzsből az idén már 100 négyzetméte­ren termett. Az új búza, amely most kerül országos elbírálásra, kitűnő tulajdonságokkal ren­delkezik. Korai érésű, szalma­szilárdsága megegyezik az olasz búzákéval, télállósága és mi­nősége jobb, mint az olasz faj­táké. Jól hálálja meg a műtrá­gyát, gépi aratásra kiválóan al­kalmas. Minden remény megvan ar­ra, hogy néhány éven belül köztermesztésre kerüljön az első sopronhorpácsi intenzív búzafajta. (MTI) Több mint negyven új képzőművészeti kiadvány A Képzőművészeti Alap Kiadó­vállalatánál a minap hozták nyil­vánosságra az 1963-ban kiadásra kerülő könyvek jegyzékét. A jövő évben több mint 46 kép­zőművészeti mű jelenik meg a ki­adó gondozásában. Készül a Pouv- re-album második kötete és Erpel »A megfestett világ« című köny­ve. Egyre népszerűbbek a Művészet Kiskönyvtára című sorozat kiad­ványai Is. Az egyetemes képző­művészet kimagasló egyéniségeinek életművét és legfontosabb alkotá­sait bemutató sorozat jövőre újabb 16 kötettel bővül. Érdeklődésre tarthat «sämot B. Supka Magdolnának a két háború közötti festészet egyik legjelentő­sebb alakjáról, Aba Novait Vil­mosról írt tanulmánya. Újdonság­nak ígérkezik Genthon István -Ferenczy Károly« című kötete is. Az Életrajz-6orozatban kapja kézhez az olvasó Irving Stone Van Gogh életrajzát. A kiadóvállalat a jövő évben fo­tóalbumot jelentet meg Sopron­ról, Egerről és Budapestről. Érdekesnek ígérkezik a mai ma­gyar képzőművészet legújabb al­kotásait és képzőművészetünk álta­lános problémáit tárgyaló »Száz művész — száz mű« című kötet. A Képzőművészeti Alap Kiadóvál­lalatának 1963. évi tervében szere­pel Boskovits Miklós »Botticelli« című reprezentatív albumának ki­adása is. Megjelenik a Derkovits Gyula fametszeteit bemutató kö­tet is. A képzőművészeti kiadvá­nyok kedvelői bizonyára nagy örömmel fogadják majd Fraijk Ar- nau »Hamisítók művészete — mű­vészi hamisítványok« című érde­kes írását. (MTI) OLij u q a t-h erl/n i Lm él Nyugat-Berlin, 1962. novem­ber. Nem tudom megítélni, meny­nyire túloznak azok, akik a Kurfürstendammot a világ legfényesebb utcájának tart­ják. Tény azonban, hogy Nyu­gat-Berlin főutcájának forgal­ma, fényáradata szemkápráz­tató. Autó autó hátán, fényes szállodák, kávéházak és étter­mek sora, amelyeknek teraszá­ról elegáns hölgyek és urak, s talán még nagyobb jólétet élve­ző kutyák szemlélik a látniva­lókat. Még a fényözönt is sike­rül túlragyogniuk Nyugat-Ber- Mn legelőkelőbb mozijainak. A ragyogó üzletekben, áruházak­ban a világon minden kapha­tó a mogyoró nagyságú gyé­mántoktól kezdve a csak alig valamivel nagyobb japán tran­zisztoros rádiókig. A csemegeüz­letekben a skót viszki és a hol­land sajt, az olasz szardínia és az eredeti angol Worchestei- szósz kelleti magát. S különle­ges csemegét hirdetnek a gyógyszertárak is. Egy piru­lát, amely erősíti a szívet, s erre »az élet rohanásában a munkaintenzitás fenntartásira annyira szükség pan«. A gyógy­szertár hirdetésén a fénykén érdekes jelenetet ábrázol. Zsú­folt villamosmegállónál össze­esik valaki. Az emberek elro­hannak mellette, a szerencsét­len a tömegben egyedül vergő­dik. A gyógyszertár figyelmez­tetése: »Holnap önnel is meg­történhet ... Gondoljon a hol­napra ...« Az emberek, akik meg-meg- állnak a nagy áruházak kira­katai előtt, nem szentelnek túl­ságosan nagy figyelmet a gyógyszertári reklámnak. A jövőre gondolni? Nyugat-Ber- linben a jelen fényeit a jövő árnyai homályosítják el... Schmidt úr nem szegény em­ber. Igaz, hogy csak két alkal­mazottat tart, de a Dahlemben működő boltjának raktára és Schmidt úr tőkéje a mi fo­galmaink szerint nagy vagyon. Tény: annyit, amennyit Schmidt úr magáénak mondhat, nálunk legföljebb öttalálatos lottószelvénnyel lehet szerezni. De Schmidt úr ennek ellenére megnéz minden márkát, sőt pfenniget is: nem úgy viselke­dik, mint nálunk néhány sze­rencse csinálta milliomos. Igaz, a magyar lottónyertes és a nyugat-berlini kiskereskedő minden nemzeti sajátosságból fakadó eltérésén kívül egy alapvető dologban különbözik egymástól: a magyarországi lottónyertes tudja, hogy mun­kájából bármikor boldogul, mint ahogy a nyereményig is abból élt, Schmidt úr pedig, ha a jelenben biztosnak látszik is az egzisztenciája, egyáltalán nem tudja, mit hoz a holnap. És még kevésbé mer arra gon­dolni, hogy mit hoz a holnap­után ... A kiskereskedő (méteráru­boltja van) panaszkodik: — Rémes! Csak december 22-re vállalták el a költözteté­semet! És egy vagyonért. Ka­rácsonykor otthon nélkül len­ni... És ki tudja, nem lesz-e akkor már késő?... Schmidt úr ugyanis elköl­tözik. Kiárusítja a boltját (ne­héz dolog ez egy üzletember számára, hiszen számos porté­kát hirtelenében csak áron alul lehet eladni), és Baden- Badenben nyit majd új üzle­tet. — Miért megy el, uram? — Az orvos levegőváltozást helyzetet teremtene. Neuköln- ben tízperces séta alatt hét olyan üzletet számoltam meg, amelynek tulajdonosai elköltö­zés miatt kivétel nélkül kiáru­sítanak. A kistőkés menti a tő­kéjét Nyugat-Berlinből, mint ahogy nagyon sok orvos is el­költözött a Szövetségi Köztár­saság területére. Hogy miért? Drewitznél, ahol az NDK ha­tóságai ellenőrzik a Nyu-gat- Berlinből az NSZK-ba irányu­ló autobabnforgalmat, az egyik vámtisztviselő így elemzi a helyzetet: — Az emberek érzik, hogy a nyugat-berlini »kirakatkor­így kormányoz ViUy Brandt polgármester. (MTI Külföldi Képszolgálat.) rendeli... Tudja, a szivem... A sok izgalom... Pihenni kel­lene, de nem lehet... Hát ak­kor, azt mondta az orvos, leg­alább környezetváltozás... — Az orvos szerint a nyugat- berlini atmoszféra nem tesz jót a szívnek? Csak nem a po­litikai klímára gondol? Schmidt úr diplomatikus, s rendelkezik némi akasztófa­humorral is: — Egy jó orvos abban kü­lönbözik a politikusoktól, hogy mindenre gondol... A politikusok, vagyis Willy Brandt és az általa »kormány­zott« szenátus mindent meg­tesznek, hogy Schmidt úr, ille­tőleg a Schmidt urak Nyugat- Berlinben maradjanak. De akárcsak ismerősöm, mások sem hallgatnak rá: ismét emel­kedett azoknak a száma, akik búcsút mondanak Nyugat-Ber- linnek, a háborús tűzfészek­nek. és valahol nyugodtabb vi­déken keresik megélhetésüket. Hosszú hónapokra előre nem lehet bútorszállító kocsikhoz jutni, pedig a nagy szállítócé­gek hatalmas kocsijai éjjel- napoal úton vannak Nyugat Berlinből Nyugat-Németor- szágba és vissza. A módosab­bak repülőgépen költözködnek- csak el a frontvárosból, még mielőtt a hidegháború (ame­lyet ugyancsak nehéz idegek­kel bírni) még veszedelmesebb szak« a végéhez közeledik. A nagytőke még megpróbál ma­radni, hiszen tulajdonának csak egy részét képezik a nyu­gat-berlini üzérnek, s legföl­jebb leírja majd veszteségként. De a kisemberek, akik ha el­vesztik nyugat-berlini tőkéjü­ket, egzisztenciájukat, min­dent elvesztenek, menekülnek. Egy esztendő alatt több mint tízezer család költözött el Nyu­gat-Berlinből ... És mintha csak illusztrálni akarnák a vámtisztviselő sza­vait, egyszerre négy nagy bú­torszállító kocsi gördül be az ellenőrző pontra. Egy-egy ko­csiban (pótkocsisak!) két-há­zés bizonyos veszteségekkel jár. A »gazdasági csoda« apos­tolai olyképpen szabták meg az irányadó »igéket«, hogy a Nyugat-Berlinben székelő vál­lalatok, vállalkozók számára előnyöket biztosítanak. Nagy adókedvezményt kapnak a Nyugat-Berlinben előállított termékek. A kisemberek azon­ban lemondanak erről a plusz­ról is, hogy biztonságban tud­ják magukat. A nagyvállalatok pedig olyképpen oldják meg a dolgot, hogy egy kis részleget működtetnek Nyugat-Beriin- ben, a Nyugat-Németországban előállított termékeket közvetle­nül a befejezés előtt Berlinbe küldik, s ott végeztetik rajtuk rz utolsó simításokat. A köny­velésben az egész mint nyu­gat-berlini gyártmány szere­pel, s így igényt tartanak az adókedvezményre még akkor is, ha mondjuk, a kész cipőkre ott csak a sarokvédő vasakat verték rá. A nagy cégek (így az AEG, a Telefunken. a Sie­mens, az UFA filmgyár) első­sorban a szakembereket men­tik Nyugat-Berlinből. Sok cég ezeknek a kulcsalkalmazottak- nak a 'költözködés! költségeit is fedezte. És a nagy cégek urai­nak általában jó szokott lenni a politikában is az orruk: ér­zik, hogy a »-kirakatváros« amelyre már nagy csapást mér­gek az 1961. augusztus 13-i in­tézkedések, egyszer, nem is olyan sokára egészen másfaj- | ta várossá változik majd. Tény, hogy a kisembereknek nincs félteni valójuk akkor : sem, ha a mostani frontváros­ból demilátarizált szabad város válna. Csakhogy éppen a front- város pszichológiája, az újra és újra mesterségesen felszított háborús pánikhangulat meg­zavarja ezeket az embereket, s menekülésre készteti őket. Willy Bnamdték. miközben szüntelenül a »frontvárosról« beszélnek, mindent megtesz­nek, hogy anyagi előnyökkel maradásra bírják a nyugat- berlinieket. Ez az ellentmon­dás a legkülönbözőbb módo­kon tükröződik. Hogy csak egyet említsünk: Willy Brandt egyik külföldi útján beszédet ii: PILI Új film forgatását tervezi Denys de la Patelliere francia ren­dező, »A nagy csalá­dok«, »Az Eiffel-to- rony árnyékában« al­kotója. »Alomrevü« cí­mű müvében minden ismert színész eljátsz­hat ja azt a szerepet, amelyről egész életé­ben álmodozott. rom család szállíttatja ingósá- mondott, s kijelentette, hogy NEM A CÉQÉR TESZI... Mai mese — igaz mese p1 gyszer volt, hol nem volt, a Balatonon in­nen, Somogy határain belül, lankás dombok tövében rej­tőzködött egy falu. Az embe­rek együtt mentek dolgozni, együtt tértek haza a munká­ból, merthogy szövetkezetben éltek. Vezetőjüknek nagy gond fortyogott a fejében: hová is tegye azt a pár forint ócskát, amely ott árválkodott a bu- gyellárisban. No, nem azért volt ez a csuda nagy gond, mert már minden hiányt pó­toltak; hiányzott bizony még sok minden, s emiatt a szor­gos emberek sokat zúgolódtak. De a vezető ezt nem vette ész­re, talán azért, mert annyira törte a fejét, hogy ennek za­jától se látott, se hallott... Amint egyszer hazafelé lé­pegetett, elzörgött mellette egy szekér. A közösségnek vagy harminc ilyen kocsija volt. de itt hiányzott róluk egy deszka, ott korhadt volt az ülés, valamennyit jól meg­rágta már az idő kiéhezett fo­ga. Igen rászorulták már a bognárok gyógyító kezére. Tehát ballagott hazafelé a vezető, és tengernyi töprengé­se közepette akaratlanul is rá­nézett a szekérre, aztán a homlokára ütött. Megvan! — kiáltott, de nehogy most azt higgye valaki, hogy a ferdén álló kerék megjavítása vagy a hiányzó oldaldeszka pótlása jutott eszébe ... Tüstént visszafordult, be­ment az irodába, és levelet irt a szomszéd faluba az egyik festéssel és mázolással foglalkozó komájának, hogy sürgősen készítsen harminc bádogtáblát, szépen rajzolja rá a szövetkezet nevét, no meg természetesen a faluét is. Aztán — mint aki jól végezte dolgát, mire végre- valahára, talált helyet a pénznek — megnyugodva ha­zament. A mesterember nagy mű- gonddal kipingálta a táblákat. s bizony sokan meglepődtek, mikor a nagy csomaggal beállított a falu­ba. A vezető úgy látta, hogy nemcsak csodálkoznak, hanem mérgelődnek is az emberek, amiért a forintocskákat ilyen táblákra cserélte el, ezért jobbnak vélte, ha nem rög­tön, hanem majd egy derű­sebb napon szerelik föl őket a szekerek oldalára. Húzta- halasztotta a dolgot, egyszer aztán csak rászánta magát az intézkedésre. Régen nem zú­dult a nyakába olyan szóára­dat, mint akkor! — Előbb legyen kocsioldal, amire föl lehet szerelni a táblát! — hallotta innen üt, onnan is. így aztán a táblák vissza­kerültek az irodába, föl az egyik szekrény tetejére, de a vezető már nem törődött ve­lük, a maga részéről letette a nagy gondot. Tett-múlt az idő, új irá­nyítók kerültek a közösség élére. Észrevették, hogy rosz- szak a szekerek, és szép las­san elkezdték reparálni a ba­jokat. Ezt már jó szemmel nézték az emberek. A táb­lák azóta is ott árválkodnak a szekrény tetején. De nem az ő hibájuk, hogy korábban érkeztek, mint kellett volna! Békésen várják azt az időt, amikor nemcsak az ő szépsé­gük dicséri majd a közössé­get, hanem minden egyéb vetekszik rendességben ve­nia. TIT ért bizony elsősorban nem a cégtábla a fon­tos, hanem az, hogy rend­ben legyen a szekér... Vörös Márta E házból irányítják a nyugat-berlini hidegháborút; az előtérben a legfőbb gazda gépkocsija. (MTI Külföldi Képszolgálat) gait. A négy kocsi tehát mint­egy tíz elköltözőt jelent. — A fő forgalom éjszaka bonyolódik — magyarázzák nekünk. — Így szervezik meg a dolgot, mert kínos volt szá­mukra, hogy televíziósaink és fotóriportereink fölvételeket készítettek az elköltöző-áradat­ról. A rekordforgalmat az ok­tóber 1-ről 2-re virradó éjsza­kán jegyeztük fel: összesen száztizenkét család költözött el sötétedéstől pirkadatig! Pedig — különösen az üzlet­emberek számára — az elköltö­edz Élet című olasz film (18 éven felülieknek) december 20—26-lg kerül műsorra ■ Vörös Csillag Filmszínházban. Előadások kezdete: hétköznap fél 5 és 8 órakor, ünnepnap 4 és 7 órakor, 24-én délelőtt 16 órakor. (326*) Somogy megyei Mozlüzeml Vállalat. Lengyel filmhetet rendeztek Kubában, Andrzej Waida, a »Hamu és gyémánt«, a »Csatorna«, a »Sámson« alkotója és Becta Tyszkie- wicz filmszínésznö látogatott el ebből az alkalomból Ku­bába. Míchelangelóról Ké- s?ít filmet Philip Don­ne hollywoodi rende­ző »Agónia én exrózls« címmel. A film fősze­repét Richard Dürfen játssza, rr. Gyula pá­pát Snencer Tracy, »A hetedik k»reszt«-hől, az »Aki szelet ret«-hől Ismert filmszínész kel­ti életre. ... Picasso- filmplakát A müncheni Gior5, film gvár felkérte P"b- lo Picassót. készíts-1 el a Bertolt Brrvt Kóldusonefája nyo­mán készült film mo­zi olakátlót. A PVér ; szerint a »^z°'dzíc1ó"- nak ígérkező film ez­által megfelelő propa­gandát kap-«. • * * Fövide**m tneerfc***- d?k DosztoiovszVH »Ríln és bűrthAd*s~ című regénvéne1^ fiTtnváltozatot Oro" w#»Hes rendezi. koTnvfknvnt Il**n Sehet* ftffA »**«*«r, Porfir v’-t'-- p-áTAMró szerepét Welles játssza. • * * Velencében for­gatják »A szerelem J ábécéje-» című Ro~ j land Petit-filme.t. A -főszerepeket Judy 1 Oarland és Jean- j Paul Belmondó ala- j kit ja. »Kanóc« címmel sza­tirikus rövidtiim-so- j rozat indult a Rr»ov*et- • unióban. Szegei Mi- | haTkov, a éo«r»zof ve- \ zetőie a. közelnv'^+b'* mutatta be az ötödik | és hatódik »K>*vóc«-ot I a leningrádi íróknak. Jövőre minden hónap-| ban megjelenik a mo­zik vásznán a hamar ] megkedvelt szatirikus krónika. Azt is tervi zik, hogv a légi óbb íe- i lenetekből betöltő szatirikus fű­met készítenek majd. MáwrfnírraiMnf szSimíllió fllmtocta-• r. $ r amióta az NDK kormánya fel­állította a határvonalat, Nyu­gat-Berlinben senki sincs biz­tonságiján. Lehet, hogy a Kurfürsten­damm a világ egyik legfénye­sebb utcája. De tény, hogy ami Nyugat-Berlinben törté­nik, az nagyon sötét dolog. Rá­világít erre Schmidt úr és a sok-sok Schmidt elköltözése, akik búcsút mondanak Nyugat- Berlinnek, mert a klíma, az atmoszféra máris nagyon meg­viselte őket. Pintér István r- Ír Különleges, rácsos térhatású filmfelvevő- gépet szerkesztett * Lenlngrádi Filmmér nőki Intézet tudósai Provomlj professzor ve­zetésével. Az »RKSZ— 1.» segítségével má­sodpercenként százmil­lió felvételt készíthet­nek. A felvevőgéppel már számos, rövid idő alatt végbemenő folya­matot tanulmányoztak. A tudósok és mérnö­kök hozzáláttak az »RKSZ—2.« megkonst­ruálásához. Ez a gép még gyorsabban dol­gozik majd. Ha kö­zönséges filmsz*!agra rögzítenék az egv má­sodperc alatt lezajló folyamatot, n. fim be­mutatása több mint egy esztendőt venne igénybe. * * * A párizsi Kinopano- rama termében bemu­tatták a »Vo’g — ' n1- ga« című úi • o 1-t filmet. Író je * «-Ballada a !u társszerzője, je Szegeij, >* r *■ ső napja« al1-* * film egy azé-* «-• erő­iemről és egy i:lős em bérről szól, aki nerr f* akar megöregedni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents