Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

Tasárnap, 1962. december 2. 3 SOMOGYI NÉPLAP A LEGFIATALABB FALU Nem is olyan régen még puszta volt itt. A falu 1947 ta­vaszán született. Negyven csa­lád alapította meg. Neve: Rác­egres. Ma 61 lakóháza és 260 lakosa van. Szorgalmas, igyek­vő, dolgos emberek. Járom a falut, és a szüle­tés tanúit ke­resem. Mit mondanak ők, hogyan véleked­nek? Az egyik mutatós ház rendezett udvarán két kisgye­rek játszik. A nagymama — halk szavú, idős nénike — uzsonnát készít az unokáknak. — A mi falunk? Nézzen be a házakba, csak öregeket talál itthon. A fiatalok kint dolgoz­nak a határban. Szorgalmas nép ez nagyon. A múltról kérdezem, a cse­lédéletről, a közös konyháról, fiatalságáról. — Régen volt az. Nézze az unokáimat, ők már a jobb vi­lágban születtek ... Megvan mindenük, nem szenvednek hiányt semmiben. Ezek nyu­godtan'járhatnak iskolába. — Miért, régen nem lehe­tett? A nagymama sokára vála­szol. — Tavasszal és ősszel úgy- ahogy, ha nem volt szükség kispásztoiTa vagy lóvezetőre. De télen csak kevesen mehet­tek iskolába. Nem volt lábbe­li. Az ablakhoz lép, és a gyere­kekre mutat. — Ezek még nyáron is cipő­ben járnak. Ha akarja, meg­mutatom a szekrényt... Mosolyog. Ráncos arcát meg­szépíti a mosoly. — És a múltra, a hiányzó cipőkről, a cselédéletről szo­kott mesélni unokáinak? A válasz elgondolkodtató. — Minek ismerjék meg a mi keserű életünket... Emlékezés Különös ember a »-nagy« szö­vetkezet elnöke. Első látásra azt lehetne hinni róla, hogy még sohasem nevetett igazán. Pedig nem így van. Amikor a falu születéséről beszélgetünk, csillogni kezd a szeme, és ott van az arcán, hogy most iga­zán, szívből mosolyog. — Az volt a szép dolog. Ma a répaföldön is éppen erről beszélgettünk az asszonyokkal. Az összefogásról, arról, hogy negyven család szorgoskodott minden háznál. Napok alatt te­tő alá kerültek az új épületek, s az emberek arcáról sugárzott az öröm... Az volt a leg­szebb. Látni a szemekben az örömöt... Én is így építkez­tem, nekem is így lett házam. Akkor ez volt a legnagyobb dolog. Persze azóta már történ­tek nagyobbak is... És sorolja a nagyobbakat. Elmondja, hogy Hűt József ko­csis három gyermekét taníttat­ja, a legidősebb már mérnök. A faluból hárman végeztek egyetemet, hatan középiskolát, négyen most érettségiznek, újabb hat fiatal pedig szakmát tanuL A falu most is egységes. Azt hiszem, ez a legnagyobb do­log... Sorra nyitunk be a családok­hoz. Nincs föl­des konyha, minden házban rádió, minden másodikban motorkerékpár van. Jogos tehát a megállapí­tás: Rácegresen elégedettek az emberek. Kaponya Miliálynál várom először a bizonyítást. Az idős ember először bort tesz az asz­talra, csak aztán szólal meg. — Érdemes számvetést ké­szíteni. Szá mvetés ■— Hát készítsünk. Svájcisapkás fiatalember nyitja ránk az ajtót — Az unokám, kezdjük talán nála. Tizennyolc éves, van há­rom öltöny ünneplős ruhája, négy öltöny másak, nyolc pár cipője, hat fehér inge, egy bőr­kabátja, és ki tudná még fel­sorolni, ml mindene? Az apja az én fiam. Én is dolgos em­ber voltam, mégis keveset tud­tam adni neki... Űjra tölt a poharakba. Apám, meg még annak az apja is cseléd volt, Kommenciót kaptunk: tizenhat méz-a gabo­nát. hat mázsa fát, kukorica- földet, kertit, harminc kiló sót és huszonnégy pengő fer- tályp-énzt. Most pedig írjuk ide mellé a tavalyi bevételünket: százhűszenhárem mázsa ter­mény, két mázsa cukor és ti­zenháromezer forint készpénz. Nem is érdemes beszorozni. Vi­lágos ez és érthető. Igen, ez érthető és világos. Hallgattunk hát és koccintot­tunk. A bizonyosság kedvéért azért újra megkérdezem. — Elégedett? Gyors és határozott a vá­lasz. — Nem. — Nem? Hiszen a számok, az összehasonlítás... A 68 éves ember tréfásan folytatja: — Látom kételkedik, pedig így van. A dolgos ember min­dig jobban szeretett volna él­ni, és ma ezt megteheti. Hol­nap meg még jobban, mint ma. Így van ez, és így a jó... Németh Sándor Húsz év alatt csaknem száz város építi Bulgáriában A szövetkezet elnökéről már Magyaratádon hallottam. — Megfontolt, komoly em­ber. Amikor a két falu szövet­kezete egyesült, egyhangúlag Visnyei Mihály mellett állt ki a tagság. Cselédember volt, de kitűnően megállja a helyét. A rácegresiek húzódoztak az egyesüléstől, mert röpke két év alatt megmutatták, hogy mit lehet tenni, ha egy akarattal, egész emberként látnak mun­kához ... A termelőerők elhelyezése, a városok és falvak fejleszté­se a Bolgár Kommunista Párt VIII. kongresszusának iránya eivtervezete által vázolt egyik legfontosabb probléma. Az irányelvtervezet szerint a kö­vetkező húsz évben az ország falusi lakossága az összlakos­ságnak mindössze 30 százalékát fogja képezni. E cél elérése ér­dekében a falusi lakosság je­lentős része — kb. 350—400 000 fő — az iparba, az építkezés­be és a közlekedésbe megy dol­gozni, másik része — kb. egy­millió fő — városi lakos lesz, mivel számos falu várossá te­rebélyesedik, 20 év alatt kb.' 90—100 új város és városi tí­pusú település létesül Bulgá­riában. A kis városok fejlesztése cél­jából az utóbbi két évben 80 városban és faluban építettek ipari vállalatokat. Nemrégen határozat született arról, hogy 100 olyan faluban alapítanak ipari vállalatot, amelyekben megvannak a feltétel* k a vá­rosi típusú település vagy kis város létrehozásához. Egység Okuljanak saját kárukon Miért esett vissza a somi Béke Ore Tsz? CSÖNDES A SOMI HATÁR, vastag hótakaró borítja a föl­det. A traktorok abbahagyták a szántást, a korán, váratlanul betoppant tél leállította a me­zei munkát. Az istállók végé­ben töreket, polyvát meg répa­szeletet silóz néhány tsz-tag, köztük Major István is. Az idős szövetkezeti gazda elégedetle­nül mondja: — Hárman dolgozunk a si­lónál, nem győzzük a tenniva­lót. Öregek is vagyunk, már nem mozgunk úgy, mint a fia­talok, éppen ezért több ember kellett volna a silózáshoz. Eny- nyien nem bírunk vele... Magyar István éjjeliőr az ál­latok körül szorgoskodik. Tisz­ta, száraz almot tenne alájuk, ha volna. De nincs. — Nem hoznak szalmát, pe­dig már szégyelljük, ha valaki bejön az istállóba, olyan pisz­kos a jószág... Az Irodában Kovács Béla raktáros mérgelődik: — Mielőtt elmentek abrak- keverékért, megmondtam ne­kik, hogy elfogyott a sertéstáp, mégis csak csibetápot hoztak. Most megint darát adhatunk a sertéseknek... Kiss Gyula főkönyvelő igyekszik megnyugtatni a rak­irodában akadt elintézni való ügye, s közben a főkönyvelő­vel a betakarításról vált né­hány szót. — Meg a burgonya sem volna csupaszon, ha a ta­gokra hallgat a vezetőség. Miért kellett úgy rendelkezni, hogy a tag, ha végzett a kimért területen a szedéssel, nem áll­ítat másik parcellába addig, amíg mindenki utol nem éri? Ba akkor nem kényszerítik tét­lenségre és oktalan várakozás­ra az embereket, most prizmá­ban volna a burgonya, góréban a kukorica és padláson a nap­raforgó. — Nincs igazad, Gyula. Az emberek a legnagyobb betaka­rítási időben három héten át szüreteltek, meg a háztáji ter­ményt szállították haza. Akkor nem érdekelte őket a közös — vág vissza a főkönyvelő. Bizonyításul idei példákból sorol fel néhányat. Az ötven hold rostlent lekaszálták, és kupacokba rakták, de azon mód ott is maradt a földön. A teljes termés kárba veszett, ter­vezett bevételükből így két­százezer forint esett ki. A SZÖVETKEZETI GAZ­DÁK a vezetőséget okolják, amiért a sok termény most a hó alatt van. Főleg azt kifogá­vezetlen munka és a minden­ben tapasztalható tehetetlenség következménye. Ugyanezzel magyarázható a betakarítás nagymértékű lemaradása is.« Szervezetlenség és ismét szer­vezetlenség! Papp ' Sándor tsz-elnök a rendszeres eligazítások mellő­zéséért a mezőgazdászt, Loson- czi Pétert okolja.. — Amíg nem volt mezőgaz­dászunk, eredményesebben gazdálkodtunk, mint most. Je­lenleg betegállományban va­gyok, neki kellene helyettesí­tenie, de keveset tartózkodik a szövetkezetben. És a ve ető- ség tagjai is ahelyett, hogy egy emberként a gazdálkodás eredményességén munkálkod­nának, inkáb ki-ki az egyéni érdekeit helyezi előtérbe.. Nem mami, hanem segíteni kellene egymást, hogy előbbre jus­sunk ... És hogy nem jutottak előbb­re, azért hibáztathatok a tagok is, mert nem a kellő módon fogták meg a munkát. Mégis az ő hibájuk fölé emelkedik a ve­zetők, az egész vezetőség sú­lyosabb mulasztása, összefogá­suk példa lehetett volna a ta­gok előtt. így azonban csak széthúzást láthattak a gazdák. Erről beszél Horváth Ferenc, az ellenőrző bizottság elnöke: — Szégyenkezünk tsz-ünk miatt. A kapkodás, a fejetlen­ség nem is hozhatott volna egészséges gyümölcsöt. Én is sokszor arra gondoltam, hogy olyan ez a szövetkezet, mintha nem volna gazdája. A munka- fegyelem laza, de a vezetők semmit sem tesznek azért, hogy rend legyen. Jellemző, hogy a sok szabálytalsnság el­lenére az idén mindössze egyetlen fegyelmi eljárást in­dítottak. SOKAN VÉLEKEDNEK ÍGY Somban. — A jól megfon­tolt, előrelátó, határozott irá­nyításra van szükség — mond­ják az emberek, s ezt meg kell hallaniuk a vezetőknek is. Nem szabad, hogy az ideihez hasonló szervezetlenség legyen úrrá a jövő esztendőben is. Drága tandíj a mérleghiány a somiaknak, s okvetlenül okul­niuk kell belőle. Mindenekelőtt azt a tanulságot vonhatják le, hogy szorgalom és munkaszer­vezés nélkül nem lehet ered­ményeket elérni. Szép a tsz el­nökének az az -elképzelése, hogy jövőre tanulmányozzák a jól gazdálkodó termelőszövet­caiost, nogy íegKozeieoD, na a vontató korpáért megy Tabra, elhozzák majd a tápot. No de addig is fogy a dara, a jó­szágnak enni kelL EMBEREK JÖNNEK az iro­dába, kinek-kinek más a prob­lémája, amelyre itt keres meg­oldást. Odakint ismét szállin­gózik a hó, s még vastagabb takaró terül szét a somiak föld­jén. A fehér pelyhek nem is érik el mindenütt a földet, már előbb megpihennek, ráta­padnak a szegletien naprafor­góra, a cukor- és takarmányré­pa- meg a burgonyakupacok­ra. Téli lepel borítja a Béke Őre sok ezer forintot érő ter­ményét, amely megtermett ugyan, de betakarításával na­gyon elmaradtak. Miért késtek meg vele ennyire? Ezt kérde­zik maguk a szövetkezeti ta­gok is egymástól otthon és a tsz-irodában. Jól tudják, hogy része van az elmaradásban a tél szokatlanul korai beköszön­tésének. De hát mindent nem lehet az időjárásra fogni. Az a helyes, ha okulásként gondo­san számba veszik az összes emberi mulasztást is. — Szedtük volna a naprafor­gót akkor, amikor annak az ideje volt — magyarázza Hor­váth Gyula, akinek éppen az solják, hogy a brigádvezető’ megbeszélések, eligazítások sorra elmaradnak, s emiatt munkaszervezésről jóformán beszélni sem lehet. Érről ta­núskodik a raktáros, az éjjeliőr és a silózáshoz beosztott tsz- tag panasza is. Az emberek tá­jékozatlanok a szövetkezet be­vételeiről, de azt is csak ke­vesen tudják a Béke Őre tag­jai közül, hogy tsz-ük az idén mérleghiányos lesz. De nem is csoda, hogy a tsz anyagi hely­zetét nem ismerik, hiszen köz­gyűlést március óta nem tar­tottak. Pedig lett volna miről beszélni, különösen akkor, ami­kor még előttük volt az őszi munkák dandárja. Akkor kel­lett volna megmondani az em­bereknek, hogy mit jelent a késői bet"karodás. Most már csak a sajnálatos tényekről le­het számot adni, s ez tömören kifejezve: 347 000 forint mér­leghiány. Ide jutott az 1959-ben még 22 forintos részesedést osztó somi termelőszövetkezet. A Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatósága nemrég mérte föl a termelőszövetke­zetnél várható termi-kiesé­seket, s megnézte ennek okát. A vizsgálatról készült jegyző­könyvben ez van: »A mérleg­hiány nagyobb részben a szer­»kinematografizmust« határ­vonalnak tekintik, amely kü­lönválasztja a színház és a film h lövészeit. Ezt a határt azonban szinte minden nap — hol ezen, hol azon az oldalon — a legkisebb nehézség nélkül átlépik. MI TEHÁT TULAJDON­KÉPPEN AZ A »KINEMA- TOGRAFIZMUS«, hantnan ke­rült elő, és mivé fejlődhet? A színész kinematografizmu- sának fogalmát szerintem csak a rossz filmrendezők találták ki, azok, akik — ahelyett, hogy becsületesen beismernék — nem tudnak megfelelően bánni, »gazdálkodni« a szí­nésszel, nem tudják kihozni belőle azt, amit lehetne — in­kább ilyen ködös fogalmakkal takaróznak. Azt kérdezheti valaki: de mi legyen azokkal a színészek­kel, akikből a színházi körül­mények annyira »kilógnak«, hogy bármilyen filmszerepet kapnak, mindegyik alakításu­kon érezni a mesterkéltséget, az erőszakoltságot, a színház­ban pedig — ahol rivalda, ki­készítés és tisztes távolság van a.széksorok és a színpad kö­zött — tűrhetőek? De ha a színészi ábrázolás inai vonásairól beszélünk, nyu­godtan számításon kívül hagy­hatjuk az ilyen színészt. Nem pusztán azért, mert nem felel meg a filmre, hanem legfőkép­pen amiatt, hogy ő a régi, már letűnt játékiskota elveinek hor­dozója. S itt már nem a film sajátos jellegéről van szó, ha­nem a «gínész. tehetségéről, rol. S most lássuk a film techni­kájának és sajátosságainak ha­tását a színészre. Szinte szó szerint a szemünk előtt tűnik el, a múlté lesz mindaz, ami­re azelőtt szükség volt a for­gatáshoz, a kamera előtti já­tékhoz. A filmek érzékenysé­gének fokozódásával csökkent a jupiterlámpák izzasztó hősé­ge és vakító fénye. A kamera szabad mozgásával kitágult a filmcselekmény korábbi szűk kerete, a filmkazetták gyakor­latilag nem szabnak határt a felvételek időtartamának, s tö­kéletesedett a hangvétel is. Röviden: a technika fejlődé­se, a gazdagabb mesterségbeli tapasztalatok révén hamarosan eltűnik mindaz, ami koráb­ban elvitathatatlanul sok ne­hézséget, kellemetlenséget oko­zott a filmszínész számára, s ami tulajdonképpen eddig spe­ciálissá tette ezt a munkát. AZ IDŐ, A KÖRNYEZŐ VALÓSÁG mindenekelőtt azért gyakorolja a legnagyobb hatást a színészi játék stílusá­ra, mert maga a színész is em­ber, aki emberek, saját kortár­sai között, gondjaikkal és örö­meikkel együtt él. S ezenkívül minden színművész arra törek­szik, hogy nézői a legtökélete­sebben megértsék, mert ez hasznos neki is, növelj művé­szi tekintélyét, hatását. De ah­hoz, hogy valakit megértsenek, nem elég pusztán egy nyelvet beszélnie a nézőkkel. Ezer do­log van még, amely nélkül ha­lott a nyelv. Az érzelmek les­arc gondolatok belső menetének megjelenítése — mindez a hangosan kimon­dott szónál semmivel sem gyen­gébb fegyvere az igazi mű­vésznek. Ha ez nem így volna, akkor például senki sem néz­né meg és játszana el újra meg újra a Hamletet, a dán herceg több száz évvel ezelőtt megírt történetét. Következésképpen a színész nemcsak magában hordozza a kor szellemét, hanem az alko­tás nagy fegyvereként használ­ja azt fel, olyan eszközként, amely nélkül képtelen lenne igazi hatást gyakorolni nézői­re, s amely nélkül elkerülhe­tetlenül megsemmisülne a szí­nész és a néző közötti kapcso­lat. EMLÉKEZETES AZ A NAP, amikor Leningrádbán először mutatták be a »Tiszta égbolt« című filmet. A film második fele ment már, az a rész, amelyben Oleg Tabakov csil­logó szemét mutatja a vászon, s ez a mondat hallható: »Igen, én tudom, hogy te igazi kom­munista vagy. Kommunista. De akkor miért nem vagy a pártban?« A nézőtéren döbbe­netes csend volt. S nemcsak a »Az én írása párom« című filmben a szétrombolt ezredkórház tatánál, ttwrtjuueoko: Batalov, Koziroyev: lvan Pereverzev, belső árnyaltságáról, művészi | finomabb árnyalatai, az kifejező eszközeinek tárháza- egy rezzenése, a | kezetek helyes, bevált mód­szavak súlya miatt. Mindenek- J szereit; a munkákat vállalás előtt azért, mert álma embere | S2er;nt adják majd ki a csa- szólt a vészen ról a ^ embere-;ládo s rendezi,k a háztáji hez; egesz lenyevel, a legese-» , kélyebb színészi nyomaték nél- j területeket; érvényt szereznek kül beszélt a színész, átérezve?az alapszabálynak, és megtart­ás művészien éreztetve min-|ják a fegyelmi határozatokat... den szó gyújtó erejét Ezt megelőzően pedig Ur- x banszkij Asztahov egyik, legsi- s mindezt mar az idén megvalo- kerültebb mondata hallatszott: tsítják, és nem várják meg, »Az, amit én átéltem az élet-1 amíg saját kárukon kell tá- ben, elég lett volna száz olyan- • nulniuk! nak, mint te vagy. És most♦ . , ... sem könwrű a helyzetem. De?, A varhato mérleghiányon az ha elölről kellene kezdenem az |ev végéig már semmi sem eny- életet, ugyanígy élném le. A % hit. Ho|y ez a kudarc jövőre te szamodra szép szó a. kom- Sne ismétlődhessen meg a ta­Tlek«mUS’ *** VeU! éUem É? |goknak is a vezetőknek is P Lepergett a szöveges rész. de jjj keU ^Vniuk a nemtörö- a kép még nem fejeződött be. Sokat segíthet hely­A színészek szeméről, arcáról “ Tabl ^rási Tanács annyi minden leolvasható volt ?lS aZZa ’ °g^ nen} veszi le sze" . « ** », * . , ♦met a somi tsz-rol, s mindiárt még, hogy egy sóhajtás is ele- X J •az első botlásnál közbelép, se­gít. Nehogy a jövő év hason­mása legyen az ideinek ... |De milyen jó lett volna, ha gendő válasz lett volna a mon- ? datra. * ♦ Senki sem mondhatja erről a ♦ jelenetről, hogy gyermeki naív- j Sággal játszották el, mert hi- | szén erejének és magával ra- | gadó varázsának titkát éppen- j séggel a színészi produkció í egyszerűségében, hitelességé-; ben találhatjuk meg. A SZÍNÉSZNEK EZ A KÉ-J PESSÉGE, amellyel egész lé-» nyét, szenvedélyének minden | erejét egyesíti az idővel, X amelyben él, s a nézővel, aki- ♦ nek alkot, az az utóbbi évek ? színészsikereinek a korábbiak- 5 tói megkülönböztető sajátossá- ? Hemesz Ferenc Az ÉM Somogy megyei ÁH. Építőipari Vállalat sza MiásGÍíat fölvesz. Érdeklődés, felvétel: Kapos­vár, Május 1. u. 57. (78602)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents