Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-12 / 290. szám

J

SOMOGYI NÉPLAP

6

Szerda, 1962. december K.

Kéí óra Moszkvában

Moszkvában vagyunk. Sajnos csak két órára jöttünk. Kevés az időnk, jól be kell osztani. Este van. Fénypompában úszik a város. A Kreml tündöklő vörös csillaga messziről jelzi a központot, a Vörös teret.

A Magyar—Szovjet Baráti Társaság esti nyelvtanfolyamának hallgatói a mai órájukon Moszkváról tanulnak. Gondolatban a Moszkva partján sétálnak, megtekintik a nevezetesebb műemlékeket. És mivel Horváth József kérdez, pk gondolataikat elmondják — oroszul. Fiatalok. Ha nem tudnám, hogy csak dolgozók tanulhatnak ebben a csoportban, azt hinném, hogy még közép- iskolásak.

— Nem sokat tévedett. Én most érettségiztem és egy évig a Textil-nagykereskedelmi Vállalatnál dolgozom — mondja Farkas Gabriella. Utána Szegedre megyek az egyetemre. Hllő jegyeztek magyar— orosz szakra, azért is járok ide. Nem akarom, hogy kiessek a nyelvgyakorlatból. Aztán ha letettem az orosz nyelvvizsgát, jöhet a francia...

Andaházi Márta két éve érettségizett. Most a rendelőintézetben segédasszisztens.

— Hogy miért tanulok oroszt? — kérdezi. — Mert világnyelv. És sókat szeretnék utazni külföldre, szükségem van rá ...

Mártával szemben a bájos arcú. kedves mosolvú tanfo- lyamf°lelős, Kiss Marika ül. Könyvtáros a szakszervezeti könyvHrhan.

•— Közénfakú könvvtáros- kénzőre iárok. ott kötelező egy nyelv elsajátítása. Én az oroszt választottam. Hotrv mi megv legnehezebben? Talán a szavak tanulása...

Én nyit a kislányokról. És a fiák? Komoly belgyógyász ül velem szemben. Area kisfiús, ÍR évesnek néz ki. He szavaiból a ménfőn folt sás, a tanulóiéi tudniakarás cseng. Megtudtam: 24 éves és hat hete avatták. a kórházban dolgozik. Neve: Tóth Ferenc.

— A gimnáziumban orosz tagozatra jártam. Az egyetemen államvizsgáztaim is belőle, de bizony a gvakorló év alatt sokat felejtettem. Pedig nekem különösen fontos. Hiszen a szovjet orvostudomány eredményeit, fejlődését közvetlenül a szakirodalomból tanulmányozhatom. Ehhez pedig alapos nyelvtudásra van szükségem. A rákos kísérletekkel szeretnék közelebbről foglalkozni, és ezen a területen a szovjet rákkutatók az elsők a világon. Ezért is igyekszem...

A tanfolyam hallgatója Gelencsér István is, az SZMT központi könyvtárának vezetője.

— Könyvtáros munkámban nagy segítséget jelent az orosz nyelv ismerete. Sajnos nehezen tudok lépést tartani a tananyaggal, a gyerekekkel, mivel én levelező tagozaton érettségiztem és egyedül tanultam az orosz nyelvet. De igyekszem ...

Csák öten tanulnak a tanfolyamon? — fordulok a tanárhoz. i

— Nem. Két hiányzónk van. Az egyik igazoltan, mulaszt, a másik csak később tud jönni.

A további programról, a közös tervekről beszélünk. Arról, hogy majd Csehov novellákat olvasnak eredetiben, és orosz nyelvleckét hallgatnak hanglemezről.

— Nehéz a nyolc órai munka után tanulni — mondja Horváth József. — De szorgalmasak, igyekvők. Nincs velük különösebb problémám.

Hetenként egyszer két órára összejönnek, és ilyenkor a szavak szárnyán a Szovjetunióba látogatnak. A csodálatos műemlékekben gyönyörködnek, és egyre észrevétlenebből hatolnak át a nehézségéken, sajátítják el az orosz nyelvet.

Benkő Judit

Négy és fél méteres nyomtávú vasút tervei a Szovjetunióban

Az ipar és a mezőgazdaság termelése a Szovjetunióban hétről hétre és hónapról hónapra felfelé íveL Gépek, nyersanyagok, termények, különféle áruk elképzelhetetlenül nagy tömege változtat helyet a sokezer kilométeres vasútvonalakon. Érthető, hogy a termelés növekedése fokozottabb követelményeket támaszt a közlekedési és szállítási technikával szemben is. Vajon mj a megoldás útja? Hogyan lehet zavartalanul lebonyolítani a növekvő árukészletek szállítását, gyors elosztását az egymástól igen nagy távolságra levő fogyasztási központok között? Erre kerestek választ a szovjet mérnökök.

A moszkvai Metro vonalain 1,5—2 percenként követik egymást a- szerelvények, de a távolsági közlekedésben

ilyen szerelvény-sűrűség nem tartható fenn. Ugyancsak nem lehet biztosítani a növekvő árumennyiség szállítását a tehervagonok hosszméreteinek növelésével sem. Jurij Mo- ralevics szovjet mérnök érdekes javaslatot vetett fel: változtassuk meg a vasúti nyomtávot! A Szovjetunióban jelenleg a vasútvonalakon a két sínszál távolsága 1524 mm. kereken 1.5 méter. Moralevics elgondolása értelmében az új, nagyforgalmú vasútvonalat 4.5 méteres nyomtávval építenék és ez lehetőséget nyújtana arra, hogy — aránytalanságod fellépése nélkül — a jelenleg használatos tehervagonok fontosabb méreteit — tehát szélességüket, hosszukat és magasságukat is háromszorosra lőhetne növelni. Ez térfogatban 27-szeres befogadóképességhez vezet!

Mit jelent ez az elgondolás a gyakorlat számára? Jelenleg 60 tonnás terményszállító vagonok gördülnek a szovjet vasútvonalakon — az újtípusú, óriásnyomtávú vasútakon haladó és arányosan megnövelt vagonok mindegyikébe 1600 tonna termény férne! Természetesen az áttérés az új nyomtávra nem megv egvik napról a másikra, és azonkívül nem is mindenütt kifizetődő az óriásnyomtáv létesítése.

Moralevics véleménye szerint nem elképzelhetetlen a 4,5 m-es nyomtávú vonalakon a 190—200 km/óra sebesség. Ez azt jelenti, hogy a Moszkva—Leningrad közti távolságot az óriásnyomtávú szerelvény a jelenlegi 9—10 óra helyett 3—4 óra alatt teszi meg. Moralevics elgondolását számos szovjet mérnök helyesléssel fogadta, s várható, hogy már a közeljövőben hallunk az első, egyelőre még kísérleti ielle- gű pályaszakasz megépítéséről. (Ligeti)

Megkezdődött a vadászati szezon. A MA VAD kaposvári kirendeltségén nagy a forgalom. Hetenként 700—800 nyulat, 100 fácánt, 50—60 szarvast és vaddisznót vesznek át. Szukovics István a beérkezett nyulakat megtisztítja, majd osztályozza. A vadak nagy részét exportálják.

Még egy járatra lenne szükség

►»■Meg akarod őrizni testi épséged? Ne törd magad reggel, hogy felférj az autóbuszra! Nem akarsz bosszúságot magadnak? Ne kérdezz semmit a kalauztól!« Nyugodtan elhelyezhetnének ilyen szövegű táblákat a fonyódi állomáson, mert mint meghallottuk, nagy bajok vannak ott. Panasz panaszra, levél levélre halmozódik, még sincs változás. Az indító ok pedig nem más, mint az, hogy kevés a járat az állomástól föl a hegyre, a községbe. Még helyesebben: akkor kevés a járat, amikor legjobban kellene: reggel, munkakezdés, tanítás előtt. Több ember dolgozik most fönn a községben, ideiglenesen ide helyezték a bankot is, ide járnak az iskolások, a napközisek, a bölcső- dések, s vannak, itt más intéz- ménvek is, ahol nemcsak a fürdőtelepiek, hanem a környező községbeliek is dolgoznak. Óránként fordul a busz ezen a rövid szakaszon, s ez napközben elegendő. De a fél nyolcas járatnál óriási tömeg van az állomáson. Nyáron kel-1

lemes, de télen fölgyalogolni a hegyre, bizony nem ideális. Sokan lemaradnak, s akik fölférnek a kocsiba, egymás nyakába, hátába préselődnek.

Jó lenne meghallgatni ezt a panaszt, amíg nem késő. Nem nagy távolságról, 5—6 perces útról van csupán szó, arról, hogy nyolc óra előtt ne egyszer, hanem kétszer forduljon az autóbusz. Egy kis jóindulattal meg tudná tenni a MÁVAUT, hogy megszervezze ezt a második járatot, legalább addig, amíg nem fordul enyhébbre az idő.

S még néhány szó az udvariasságról. Az egyik utas megkérdezte a kalauzt, mikor indul a legközelebbi járat. Azt a választ kapta: »Ott van a tábla, nézze meg!« Nos, ehhez nem fűzünk kommentárt. Reméljük, a fonvódiak, s a környező községből idejárok nagy gondja éppolyan hamar megoldódik, mint ahogy rádöbben ez a kalauz arra. hoev így nem szabad bánni embertársainkkal...

V. M.

Bormúzeum a Balatonboglári Állami Gazdaságban

800 000 forintos költséggel bormúzeummá alakítják át a Balatonboglári Állami Gazdaság szőllőskislaki üzemegységében levő egykori kastélyt. A múzeumban 300 fajta hazai és külföldi bort helyeznek el. Külön \ borkóstolót létesítenek, ezen \ kívül pedig vendégszobákat is építenek külföldiek részére. A bormúzeum építését a jövő év elején kezdik meg.

* * *

Brigitte Bardot eredeti nyilatkozata:

»... A szerelem éppen olyan, mint az autóvezetés... Az ember gyakran túl gyorsan rajtol, vigyázatlanul gyorsít, és vagy túl későn vagy egyáltalán nem lép a fékre ...«

* * *

Százezer

amatőr csillagász

Az első mesterséges hold j felbocsátása óta világszerte ' fokozódott az érdeklődés a ; csillagászat iránt. Egy belga \ statisztikus szerint a világ \ 60 országában több mint 200 egyesület működik mintegy 100 000 taggal. A legnépesebb a lengyel csillagászok krakkói klubja: 5200 tagja van. A világ legnagyobb amatőr készítésű távcsöve az indianai egyetem kezelésében működik. A 92 centiméteres távcsövet a 7 méteres kupolával együtt amerikai amatőrök szerkesztették.

* * *

Ultrahanggal fagyasztott tejjel kísérleteznek Angliában. A tejnek a szokásos körülmények közötti fagyasztásánál a zsíros alkatrészek elválnak a víziben oldható alkatrészektől, ultrahang behatása következtében azonban nem történik az alkatrészek kevertségében változás.

7\7 yolcéves koromig nem

*■ 7 ismertem a félelmet.

Ä faluban, ahol születtem, élt egy bolond nő; Kokovai Böskéfek hívták, és néha megzavarta a gyerekeket. Mi a falutól két kilométerre laktunk egy tanyán, odáig nem jött el Böske. Én kicsi voltam és sovány, és talán ezért nem bántott, ha ritkán szembetalálkoztam vele. Nem volt tehát okom az ijedezésre.

Azután a felnőttek belém- oltották a rettegést. Mindenekelőtt azzal, hogy beszéltek róla. Ha este, sötétedéskor a kertbe küldtek zöldségért, az anyám halkan, együttérzően megkérdezte: >►Nem félsz?« Ha apám rámszólt, hogy nézzem meg, be van-e csukva a disznóól ajtaja, szigorúan rámnézett: *Remélem, nem félsz?«

»Miért kellene félnem?« — kérdeztem önkéntelenül is. Este is, éjjel is minden olyan csendes, mint nappal. Legfeljebb néha ugatnak a kutyák, de se rablók, se s-ellemek nem járnak errefelé. Pár nap múlva azonban már nem voltam Uyen biztos a d-lg^mban. legalábbis ami a szellemeket illeti.

Egy vendég felbolygatta a l*Dcem ti. xí-iét Kosztolányi

Mihály, az egyik szomszédunk. Mihály bácsi nagy darab ember volt, szabályos arccal, fekete szemekkel és sűrű tömött bajusszal. Én tisztelettel néztem föl rá, már csak azért is, mert lassan, szinte méltóság- teljesen eltette ki a szavakat, mint a bölcsek. Legalábbis akkor még azt hittem, hogy a bölcsek így beszélnek.

A férfiak ettek, ittak és beszélgettek. Én a kemencepadkán ültem, és lestem a szavukat. Sokáig csak az időjárást emlegették, aztán rátértek a tehenek etetésére, és a sertés- orbánc-Aérványra. Már majdnem elaludtam, amikor Kosztolányi Mihály az apámhoz fordult:

— Ott a nádas előtt van egy zsombék — mondta lassan, kétesen ízlelve a szavakat. Figyelted-e mostanában?

— Láttam — mondja apám halkabban, titokzatosan.

Mihály bácsi felemelte az ujját, kicsit ravaszkásan hunyorgott, és sejtelmesen ezt súgta:

__ Egy vasládában ott van

e

lásva az öreg Maczelka gróf

kincse.

— Miért ásta volna el? — hitetlenkedett az apám.

TJegyezni kezdtem a füle■“ met. Még a szememet is becsuktam, legfőképpen két okból: egyrészt így azt hiszik, hogy alszom és nem szólnak rám a haVgatódzás miatt, másrészt azt olvastam a kalendáriumban, hony becsukott szemmel jobban hall az ember.

— Azt mondják, hogy megharagudott a fiaira, és nem akarta nekik adni az aranyat — f-ívta*fa a szomszéd. — Ravasz ember volt az öreg. Elvitte a ládát egy lakatoshoz,

az beleszerelt neki egy oroszlánt.

Erre a megállapításra majdnem leestem a kuckóból.

Az öreg ivott, és azt mondta:

— Később többen is lü akarták ásni az aranyat, de amikor fél méterre értek a kincshez, kiugrott a ládából az oroszlán, és mindenki hanyatt-homlok elfutott. Mire másnap odamerészkedtek, a föld olyan sima. volt, mintha nem is ástak volna ott soha.

A vendég belenézett a poharába, és fölényesen kinyilatkoztatta, hogy az oroszlánban az öreg Maczelka szelleme él. Ezzel felállott, elbúcsúzott és elment, de itthagyta minálunk a szellemeket. a vasládába zárt oroszlánnal. Egész este a vasládán járt az eszem. Másnap reggel megkérdeztem anvám- tól, Hornt vannak-e szellemek?

— Én még eoyet sem láttam — mondta anyám közömbösen.

Többet nem kérdeztem. Féltem, hogai a felnőttek válaszai egyre jobban összezavarják bennem a világról alkotott gyermeki elképzeléseimet. A szellemek azonban üldözőbe vettek. Többé nem volt menekvésem, velük aludtam él, és ők. ébresztettek reggel.

l\Jéhány hét múlva egy má1" sik szomszéd jött hozzánk látogatóba, Rostás Péter. Ha elképzeltem, hogy meVé áll a mi másik szomszédunk, Kosztolányi Mihály, nevetné- kem támadt. Rostás Péter kis ember volt. bajusz nélkül és áttetszőén kék szemekkel. Ezen az est°n ismét szóba került a M-ozélka gróf kincse. Fölálltam, hony kisom *-r fái jak.

mert már elegem volt a szellemekből. Rostás Péter azonban megkérdezte tőlem:

— Hát te, Ferkó, láttál-e már lidércet?

— Nem láttam — vallottam be töredelmesen.

— Tudod, a lidérc a temetőben tanyázik — magyarázta rögtön. — Minden éjfélkor megjelenik. Olyankor a frissen hantólt sírok fölött sárgás fény villan. Akkor száll ki a testből a lélek.

— Mitől sárgás a lélek? — kérdeztem csodálkozva, mert úgy éreztem, hogy az egyébként érdekes és tudományos magyarázat ezen a ponton egy kicsit sántít. Rostás Péter zavarba jött.

— Hát... ég a csont — mondta csöppnyi töprengés után. — A csontban foszfor vari, az villog a sír fölött olyan ijesztően. A lélek csak így tud távozni a testből — tette hozzá.

Ezen igen megdöbbentem, mert rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem ismerem a. világot, pedig már nyolcéves vagyok, és átböngésztem az ide» kalendáriumot. Elolvastam már néhány könyvet, de azokban sehol sem volt szó ilnesmiről. Azon az estén ménis sokáig nem tudtam elaludni. Csak forgolódtam az ányamban. Anyám megneszelte, hogy nem alszom, és csendben odajött hozzám.

— Csak nem félsz a lidérc- töl? — kérdezte halkan. Én csak ijedten meredtem a sötétségbe, nem tudtam válaszolni. Anyám magához húzott, megcsókolt, és a telkemre kötötte, hony mindig siessek haza az iskolából. Ettől a naptól kezdve kezdtem igazán félni.

Tiélután jártam iskolába, és ősszel meg télen legtöbbször már sötét volt, amikor hazafelé indultam. Az iskola alig száz lépésre lehetett a temetőtől. Szinte a temetőkapu előtt kellett elmennem. Olyankor szivemet a torkomban éreztem, és akaratlanul a temetőkert titokzatos sötétiébe pillantottam. Azután szilárd elhatározással csak az utat. a csúszós keskeny utat néztem magam előtt.

Az egűik este a temető fdől valami furcsa fény csapott a szemembe Tudtam. hogy abba az irávyhfj p>öe*nek a Iris- sen hántolt sí «ok. Most. költözik odébb a lélek — futott át a? aauamon. Ve miért nem várAa meg az éjfélt? Miért sietős neki anyuira az átköltözés? — próbáltam tréfával elütni a dolgot, de nem sikerült. A fény egűre csak vill-ooft sárgásán, tompán, ijesztően. Remegni kezdtem, majd futásnak eredtem.

Pár lépés után suhogást hali-fiam martam, möoött. Valaki követ, gondol*am. Meaálltam. Csend honolt körülöttem, csak a tücskök ciripeltek a temetőárokban. A szívem mind jobban vert. Újra futni kezdtem. Megint követett a suhogás. Ha jobban futottam, erősödött a suhogás. És ez így ment hazáig: futottam, megálltam.

Még a lelkem is reszketett, mire hazaértem.

— Mi történt veled, fiam? — kérdezte anyám, látva rémült arcomat.

— Semmi — tagadtam le mindent.

Szégyelltem bevallani a félelmet. Másnap, amikor az iskolába mentem, bátrabban néztem a temető felé. Világos nappal volt, egy kicsit fújt a szél. Az új sírokon rezegtek-zizegtek a koszorúk. Frissen, tisztán játszottak. Néhány arany színű ugrándozott a szélben. A rájuk tűző napban vilióztak, csillogtak. Úgy mint este. Nagy kő esett le a szívemről. Hát ezeket a fényes szalagokat néztem én lidérc- nek.

A lelkem mélyén azonban már ott tanyázott a félelem. S amikor napok múlva ’ hazafelé menet megzörrent a sötétben valami, ismét csak futásnak eredtem. A suhogás megint mellém szegődött. A szívem összeszorult, a torkomban galuskát éreztem, és kivert a hideg veríték. A különös hang egészen hazáig üldözött.

Már sok mindent megértettem, a suhogást mén nem. Aztán egyszer elmondjam awám- nok. Gondolkodott egy k!csit, aztán a nadrágomra nézett:

— Szaladj csak! — mondta.

Szót fogadtam, és ismét csak

hallottam a s*ihogást. Ekkor a nadrágomra pillant ttom, és fels«ahadul*an nevetni kezdtem. Pá'öttem hogy a bársouy- nadrág érdessége adja az ijesztő hgnaot. Anuám szer«teftel ma«ához s«orit«tt. és láttam az ar-án. hogsi háni-a valami.

— Sokszor féltél’’ — kérdezte.

— Né^a — ta«od*am *e a bársoaynadrág felét, é az aranyszínű koszorúké’ teljes egészében.

A zon a napon volté, m tíz“ éves.

Mészáros Ferenc