Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-12 / 290. szám

Szerda, 1962. december 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP Közünk van hozzá... Anyja felelőtlensége miatt súlyos veszélybe került egy kisgyerek. Szerencsére nem történt baj, de könnyen történ­hetett volna. Az esetet eziel talán le is lehetne zárni, ha a szóban forgó anya rádöbben cselekedetének helytelen voltá­ra. De nem így tett. Durván rátámadt az őt figyelmeztetőre, hogy semmi köze a dologhoz, s hogy milyen jogon kéri tőle számon a felelősséget. Mit lehet ilyenkor tenni? A jó szán­dékkal közeledő ember vagy lenyeli a sértést, és arra gondol, .hogy a legjobb hallgatni, senkinek az ügyébe be nem avat­kozni, vagy pedig tovább vitatkozik, és hangos szócsatába, civódásta keveredik. Külföldet járt emberek élménybeszámolóiban nemegy­szer szerepel az egyes nyugati országokban tapasztalható ön­zés bemutatása, ahol mindenki csak saját magának él, és nem törődik azzal, hogy a másik mit cselekszik. Nálunk viszont mindinkább közüggyé válik, ha valaki beteg és elesett, s azonnal megmozdul a közösség segítő keze, amikor szükség van ró. Nagyszerű dolog, hogy kis úttörők idős, magatehe­tetlen embereket gondoznak, hogy szocialista brigádjaink tagjai nem hagyják egyedül beteg társukat, hanem kitaka­rítják lakását, kimossák ruháit, gyümölccsel, édességgel ked­veskednek neki. De mi történjék olyankor, ha a jó szándék, a segíteni akarás falba ütközik? Legyintsünk, hogy »akkor mi közünk hoz-’á«? Nyeljük le a fejünkhöz vágott sértéseket, hogy »tö­rődjék a saját dolgával-«? Nem arról van szó, hogy intézményesen vájkáljunk az emberek magánéletében, e^yre-rrásra beleavatkozzunk dol­gaikba. Ezt senki sem veszi jó néven. De akkor mégis hol a határ, ahol szólhatunk, ahol szólnunk kell? Mert miért nem szívleli meg az említett anya az intő szót, miért kel ki magából, amikor felelősségére figyelmez­tetik? Rossz emberi tulajdonság volna? Meglehet. Ha azon­ban nem szólnak neki, akkor újra meg újra egyedül hagyja pólyás gyermekét És akkor e’ég egy fordulás... Az emberek egy része még mindig nem törődik szívvel, kötelességgel a másikkal. Nem, mert egyszer talán a sze­mébe vágták: »Mi köze hozzá, ez az én ügyem ...« Mi köze hozzá? Nagyon könnyű ezt kimondani. Pedig közünk van h^zzá, hogy a kisgyermek ne essék le az asztal­ról; közünk van hozzá, hogy a részeg férj ne üsse-verje fe­leségét és gyermekeit; közünk van hozzá, hogy ne herdálják sehol a népvagyont; közénk van hozzá, hogy megszűnjék a protekció, a »szooalista összeköttetés«. És felelősréme vonó jogunk is van. Éljünk hát vele. P. Gy. Félkészétel-bemutaf-ó Kaposváron (Tudósítónktól.) Tegnap délelőtt az Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat Ady Endre utcai csemegebolit- jábam bemutatták a legújabb félig kész ételeket. Nagy volt az érdeklődés az alumínium fóliába csomagolt készítmé­nyek iránt. Tetszett az asszo­nyoknak a teljésen előkészí­tett, fűszerezett, fóliába cso­magolt rakott burgonya, ser­tésborda vajas burgonyával, sertés sült párolt káposztá­val. Kedvelt ételnek ígérke­zik a brassói apró pecsenye is. Tóth Károly, a. Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat munkatársa az érdeklődőknek elmondotta a fóliába csoma­golt félkész ételek előnyeit, majd bemutató következett. 20—25 perc alatt elkészült egy-egy étéi. ' A csomagok tartalma két személynek elegendő. A teg­nap bemutatott árukból a vá­ros minden hűtőszekrénnyel rendelkező boltjában lesz vá­laszték. — Kibővített elnökségi ülé­sen beszélik meg az MHS já­rási szervezeteiben az alap­szervezeti vezetőségválasztá­sok problémáit. Decemberben mindenütt megtartják az el­nökségi üléseket, ezután ke­rül sor a vezetőségek újjává- lasztására és a járási küldött­értekezletekre. /• Az ételeket mindig az éj­szakai órákban készítik, és reggel már árusítják az üzle­tek. Láttuk — sióvá tesszük A UUalcat tney. a Már azt hittük, hogy vég­re így lesz ezután, rajötie.. az Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat vezetői, hogy a kirakatot céljának megfele­lően is lehet használni. Unalmas volt már a Május 1. utcai húsüzlet kirakatá­nak fehér csempéit nézeget­ni azzal a néhány poros plakáttal együtt, örültünk, amikor megláttuk, hogy a kirakatba végre szalámi- és felvágottféléket helyeztek el gusztusos szalonnák és más ínycsiklandozó falatok tár­saságában. No lám, így is lehet, azért van a kirakott, hogy kirakjanak bele egyet s mást. Aztán jött a csalódás. El­tűnt a szalámi, a szalonna — szerencsére csak a kira­katból —, és oda került he­lyére a nagy reklám: »Lot­tósorsolás Kaposváron.« Elfelejtettem megnézni, hogy vajon a Totó—lottó Iroda kirakatában a télisza­lámit és az angolszalonnát reklámozzák-e. Van még egy másik ilyen csodabogár is a városban. Ez a Május 1. utcai tejbott úgynevezett nyomogatós tej-, kávé- és kakaóadagoló auto­matája. Nem vagyok zsugo­ri, de nem szeretem, ha va­lamit megcsinálnak és oz használhatatlan. Akár a sa­ját zsebemre megy a játék, akár a közösségére. Nos, megcsinálták ezt az okos kis masinát, és nagy lett a bolt népszerűsége egy­szerre. Egy érme, egy gomb­nyomás, egy pohár reggeli, uzsonna, vacsora. Csak egy volt a bökkenő, de ezt a vá­sárlók alig-álig vették ész­re. Nem lehetett rendesen tisztán tartani az adagolót, a vascsöveket. Augusztusban aztán el­romlott a gép, és azóta csak dísz az üzletben. Senki sem tudja, nem is seiti. hogy mi lesz a sorsa. Megjavítják-e vagy leszerelik? (Polesz) Közepes volt a felhozatal a tegnapi kaposvári disznópiacon (Tudósitónktól.) Itt a disznóölések ideje, megélénkült a forgalom a kaposvári sertéspiacon. Teg­nap több volt a vevő, mint az eladó. Az árak nagyjában azonosak voltak a tavalyiak­kal. 100—120 kg-os hússertést 17—18 forintos kilónkénti áron lehetett venni, míg a jól meg­hízott, 140—200 kilogrammos sertések 18—19,50 forint kö­zött keltek el. Tegnap Renger János hetesi tsz-gazdáé volt a legszebb példány, 202 kilo­grammos hízott sertést hozott a piacra. járta Dél-Amerika, Ázsia, Af­rika piacait. Külkereskedel­münk a KGST-n belül és a tő­kés világpiacon egyaránt biz­tatóan erősödik. Jó minőségű termékeink vevőre találnak a világszerte élesedő versenyben, ugyanakkor mi is igényt tar­tunk a nemzetközi ipari mun­kamegosztáson belül más né­pek munkájának termékeire. Ügy véljük, ezzel szolgáljuk az egyetemes emberiség érdekeit. S miközben iparunk gőzerő­vel dolgozik, tovább akarunk lépni barátainkkal, szocialista partnereinkkel együtt. Azt sze­retnénk, ha a fejlett országok világszerte egyenrangú fél­ként kereskednének a fejletlen országokkal. Ezért terjesztette be javaslatát a szovjet delegá­ció az ENSZ XVII. üléssza­kán: 1963-ban hívjanak össze nemzetközi kereskedelmi érte­kezletet. A monopóliumoknak ez per­sze kevéssé tetszik. A megva­lósuláshoz is rögös lehet a pá­lya. Járható és sima visz.ont a szocialista országok útja. a KGST erősítése, amely előse­gíti minden tagállam népgaz­daságának fölemel' ekését, le­hetőséget nyújt még olcsóbb, még magasabb színvonalú ter­mékek export—importiára. Így készülünk a KGST VVTI. ülésszakára, amely újabb lé­pésekkel hozza közelebb né­peink ivari, mezőgazdasági, tu­dományos erőfeszítéseit. III. Azt jelenti ez, hogy nincs gondunk, tennivalónk? Ko­rántsem. A népi demokráciák a tőikés rendszertől számos el­maradott, kis szériára beállí­tott, kis kapacitású gyárat örö­költek. Ezekben a gyárakban nehéz világpiaci színvonalon versenyképes árut termelni. Ugyanakkor iprfejlesztési terv- gazdálkodásunk első éveiben párhuzamosan épültek olyan objektumok, amelyek azonos árut azonos szovjet nyers­anyagból készítettek, ám ha­sonlóképpen versenyképtelen kis szériában. Egyetlen autógyárunkban például tíz-egynéhány év alatt sem termeltünk százezer te­hergépkocsit, de felnőtt köz­ben egy olyan műszaki-techni­kai gárda, amely már szívesen átállt volna személykocsi­gyártásra hasonló kis szériás körülmények között. A világ­méretű verseny azonban min­denekelőtt nemzetközi koope­rációt követel, hogy olcsó és jó minőségű termékéket vihes­sünk 50—60 éves autógyárak termékei közé. Ezért teljesen érthető, ha egyetlen autógyá­runk a kis szériában is gazda­ságos autóbuszalváz-készítést s a különleges célokat kielégí­tő (tartály-, hűtő- stb.) autó­gyártást erősíti. Mérnökeink, tervezőink, szakembereink ezt fölismerve egyre inkább látják, nincs ér­telme drága normál teherautó­kat. kis teljesítményű traktor­családokat, sokfajta rádiót. száznál többféle ^kohászati ter­mékeket készíteni, amikor — a gyártási profil szűkítésével — néhány fajtát nagyobb mennyiségben, olcsóbban álfít- hatunk elő. A szocializmus tág határain belül ez a józan mun­kamegosztás, a koncentrál! ipar biztosíthat versenyképes termékeket a világpiacon. Ezért hazánkban is a munka- igényes, kevesebb anyagot igénylő gépek, híradástechni­kai berendezések, kis és közép­szériában is gazdaságos, speciá­lis gyártmányok felé tolódik a magyar ipar termékválasztéka. Ezt az igazságot tükrözik a párt kongresszusi irányelvei, amikor kimondják: »Ügy ja­vítjuk iparunk szerkezetét, hogy növeljük a korszerű mű­szaki kultúrát képviselő, mo­dern technikán alapuló, ha­zánk adottságainak megfelelő iparágak részarányát.« Célunk az, hogy minimális ráfordítá­sokkal maximális eredményt érjünk el. Ezek a gondo’atok eligazítást adnak a jövőt ku­tató szemmel néző szakembe­réknek is. Megmagyarázzák néhány közelmúltban tett in­tézkedés — gyárösszevonás, profilváltozás stb. — okát. Megértik: megszüntetjük az elképzelt világpiacon egymás mellett álló kis népi demokra­tikus elárusítóbódékat, hogy helyükbe modern. vilár>színvo nalnn "Vő »eladótermeket- ho­zunk IHre minden vevő igé­nyeinek kielégítésére. Mindezt megtehetjük olyan világrendszerben, amelyben a (hlaládi A ház ki­emelkedik Fő utcabeli társai közül: piros téglái elárul­ják, hogy gaz­dája még nem sok sót fogyasz­tott el azóta, mióta benne lakik. »Tízéves küszködés, szorgalom, ta­karékos gazdál­kodás van eb­ben a házban« — mondják a ház lakói —, ugyanis annyi idő alatt gyűj­tögették össze a rávaló pénzt és építőanyagot. A régit lebon­tották, s helyé­be varázsolták ezt a mesébe il­lő szép, minden igényt kielégítő otthont. Józsika oroszul tanul. A konyhában modem bútor feszít tanúsítván, hogy szem­lélet, ízlés, sok minden válto­zóiban, megújulóban van ma a falun. Régen mire gyűjtöge­tett a parasztember? Fogához vert minden garast, szinte ön­megtartóztató módon élt, saj­nálta saját szájától is a jó fa­latot, csakhogy fődet vehes­sen. Az önsanyargatás, a föld is­ten ítése a múlté. Parasztsá­gunk megtanult új módon, emberi módon élni. A Németh család legkiseb­bek tagja, a hatodik osztályos Józsika oroszul tanul. Ez szá­mára éppoly természetes, mint az, hogy délben és este jó étel várja otthon, s hogy ta­nítása után kedve szerint ját­szogathat, nem fogják be ti­zenkét éves korában nehéz, rendszeres munkába. Apa és fia: »Sohase legyen háború.« Erre koccintanak. — Kilencvenöt gyerekkel hogy is boldogulhatott volna egymagában a tanítónk? — folytatja a visszaemlékezést Németh bácsi — úgy látszik, ő is tudta ezt, s nem nagyon törte magát, hogy minél több termelési eszközök túlnyomó többsége társadalmi tulajdon­ban van, s megteremtődnek a tervszerű együttműködés elő­feltételei. Ezért lehetséges a KGST-hez tartozó országok húszéves távlati tervének ki­dolgozásán belül erőforrásaink jobb felhasználása, a szocialis­ta nemzetközi munkamegosz­tás fejlesztése. Legfontosabb beruházásaink összehangolásá­val, a termelés széles körű sza­kosításával az egész szocialista világrendszer mérhetetlenül megerősödik. Tálán ez fáj a SZER kommentátorának... IV. Mert igaz, a nemzetközi kooperáció néha jobb, mint a belföldi. A Barátság-vezetéken az olaj simábban halad, mint egy-egy szállítmány a szom­széd gyárba. De éppen a nem­rég lezárult üzemi pórtértekez- letek a tanúi: dolgozóink lát­ják a tennivalókat. A Beloian­nisz gyár kommunistáinak tag­gyűlésén az egyik felszólaló el­mondotta: egyes üzemeinkben a társvállalatok elmaradása miatt nem tudják exportter­veiket teljesíteni. A pártérte­kezletek nyilvánossága előtt felhívták a KGM illetékes ve­zetőinek figyelmét, hogv csak az - —-iUtműködő vállalatok evys~res és összefogott mun­kájával teljesíthetik fontos exportfeladataikat. Dolgozóink itt is. másutt is a lazaságokat, a nemtörődöm­séget, a lemaradások okozóit bírálják, s nem azt az összefo-; gást, azt a perspektívát, ame-; lyet népeink számára a KGST: nyújt. Ezt fogalmazzák meg­voltaképpen a párt kongresz : szusi irányelvei is, amikor ar- ' ról szólnak: »Mindazok a szer­vek, amelyeknek szerepük van a nemzetközi szocialista együttműködésben, tartsák szem előtt az internacionaliz­mus elveit. Arra van szükség hogy végleg felszámoljuk a gazdaságvezetés nacionalista vonásait és az autarchiára va­ló törekvést, növeljük a tér melési és kooperációs fegyel­met, teljesítsük vállalt kötele zettségeinket.« A müncheni körök sopán kodnak. Nem, nem azért, hogv fejletlen kis tőkésállamok ol cső nyersanyagért drága kész árut kapnak, hogy éhes mono póliumok elnyelik a verseny-; kéotelen kis cégeket, hogy! emiatt modem rabszolgaság; formáiéban megismétlődhet —j szabad munkaerő-vándorlás cí-j mén — a valamikor általunk: annyira ismert munkáskálvá-; ria. ök a magyar népgazdaság got »féltik«. Messziről az ember azt) mond, amit akar — tartja a: közmondás. A SZER munka-: társának is rendelkezésére áll; az effajta kiskapu, amikor vi­tatkozunk. De hát a tények] makacs jószágok. S ebben a; cikkben csak tényeket irtunk; válaszképpen az állításokra...] Jarmies László bői éljen« — fejti ki tömőre») egyszerűen álláspontját, ame­lyet sokan, s egyre többen tar­tanak magukénak Öreglakon is. Mit szeretnének Némethék? Hogy minél jobban erősödjék, s többet osszon tagjainak a szövetkezet. S még azt is, hogy ne legyen igazságtalan­ság, kivételezés vagy elnézés, Este főzés közben. amikor a jogokról, juttatások» ról van szó. Ne fordulhasson elő, hogy az egyik brigádve­zető például hatszáz négyszög* öllel nagyobb háztáji terüle­tet mérhessen ki, s tarthas­son meg magának. Senkinek se legyen több joga, mint a másiknak. — És szeretnénk — veszi át a szót az idősebb Németh bá­csi —, ha a béke megmarad­na. Ügy legyen, ahogy Hrus­csov mondja: »Sohase legyen háború.« ikre koccintsunk. i. Varga József A fiatalabbik Némethné, aki csak egy fél napot hiányzott a tsz-ből. — Az én karomban — mondja az igaz mesét a hat- van-egynéhány tavaszt meg­ért Németh bácsi — kilenc­venöt gyerek járt egy tanító elé. Akkor még nem volt ek­kora kultúra, minit most — mondja egyszerű, mesterkélet­len szavakkal, s megemlíti, hogy ők bizony már hozzá sem tudnak szólni a gyerek leckéihez, nemhogy segíthet­nének neki. tudományt töltsön a fejünkbe* gondolt egyet, s kiment a sző­lőjébe dolgozni. Mi meg per­sze ennek örültünk a legjob­ban, zsiványkodhattunk az is­kola helyett. Előbb kellett volna kezdeni ezt a mait, jó így, ne is jöjjön vissza a múlt — szögezi le véleményét a nagyapa. Ha amúgy iskolás módra osztályozni lehetne a fiatalab­bik Németh házaspárnak a termelőszövetkezethez való vi­szonyát, feltétlenül kitűnő ér­demjegy illetné őket. A fiataasszony ebben az év» ben egyetlen fél napot hiány­zott a közös munkából; a ker­tészetben van mindennapos el­foglaltsága, s november else­jéig már 320 munkaegységet írtak a javára. »Év végén rosszul esne, ha keveset kap­nék« — mondja. A nagymama, Németh néni s azt hajtogatja, hogy túl ke­veset vannak odahaza a fiata­lok, minden ház körüli mun­ka rájuk, a két öregre vár. De azért megkapálták a fiata­lokra kimért kapásterületeket is, s be is takarították róla a termést a közösnek. Nekik kell gondozniuk a háztáji jószágot, rendben tartani az otthont, s jó vacsorát készíteni a mun­kából hazatérőknek. Mert Né­meth Józsefnek nincs ideje unatkozásra, ő látja el takar­mánnyal a közös jószágót; Hajnaliban kel, s indul etetni a lovakat a távol eső istállóba. »Ha az ember dolgozik, nem kell törnie a fejét, hogy mi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents