Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

Vasárnap, 1962. december 9.

5

SOMOGYI NÉPLAP

Cser Pál:

A

dám Imre mindig elsőnek érkezik a hivatalba. Ilyen módon méltó utóda a hajdankori Adómnak, aki valamennyi ősünk közül elsőnek szakította át a paradicsomi célszalagot. Ezt nem a bibliai példázat okából teszi, hanem egyszerűen azért, mert ő a lomok, s elve a példamutatás. Egynéhány percet minden alkalommal beszélget János bácsival, az öreg hivatalsegéddel. Még cigarettával is megkínálja. Ez elv nála: kapcsolat a tömegekkel. Amikor ez a ceremónia lezajlik, bemegy a szobájába. Szokásához híven megnézi az előjegyzési naptárt, ujját végighúzza az íróasztal peremén, szórakozottan belékotor fiókjába, majd az ablak elé áll. Széthúzza a csipkefüggönyt, s kábámul az utcára. Így szokta évek óta, minden nap.

A szomszédos helyiségekből jövés-menés, beszéd, székek tologatása hallik be. Megindul a hivatali vérkeringés. Adóm abbahagyja a szemlélődést, leül asztalához. Homlokára ráncokat igazit, tömpe ujjaival hajába túr, s mindez a koncentráció, a meginduló agymunka külső és igen mutatós jele. Maga elé teríti a Hivatalos Közlönyt, s szépen hegyezett ceruzájával mintaegyeneseket húzogat a fekete betúbarázdák alá.

Kopognak.

Az elgondolkodó, munkába merülő ember fáradt, közönyös hangján mond igent. Nem néz föl az ajtónyitásra, általában egy főnöknek erre nem lehet ideje. Húzza a vonalakat, s közben dünnyög, fejét csóválja. Csodálatos, de még igy munka közben is megérzi, hogy Józsáné van itt az iktatóból. Miután végzett a vonallal, elmélázva föltefcint, s fölfedezi a belépőt. Homlokráncait megtartva udvariasan mosolyog: — Á, jó reggelt! Mi újság? Mosolyát nem szokta mindenkire pazarolni, mert annak . ellenére, hogy tele van szocialista humánummal — ezt különben tízszer is elmondja napjában —, ellene van mindenféle bratyiszellernnek. Ez is elv nála. Feráze Józsáné kivétel. Az asszonyt a férfi esetének tartják a földnek ezen a parányi pontján, ahol ez, a rém akármilyen Hivatal pumpálja az életelixírt elevenekbe es holtakba. Valójában semmi olyan kapcsolat nincs Adóm és a nő között, mint amilyenre általában az emberek gondolnak. A főnök és Józsáné között csupán eszmei kollegialitás van. Ez pedig a következőkben nyilvánul meg:

A férfi a megértő, anyáskodó Józsánénak szokta elsírni panaszait, lelki vívódásait. Tudni kell, hogy Adám időnként úldöztetési mániába esik. Ha kritizálják, dagadó szíve három-négy napra fájdalmasan összefacsarodik. Ha nem értenek vele egyet, felszökik a vérnyomása. Nem is annyira önmaga miatt, hanem a szocializmusért, mellyel any- nyira egynek érzi magát. Ilyenkor mindig Józsáné kalauzolja vissza az életbe, ön- iY^-aábnz és vezetői el úvatott- s-'gin:> illúzióihoz. Egyszóval ilyen társar’e'mtizg is hasznos kapcs lat van kőzett k, s ez bővül m*!T érzel, hogv -Tózs «é széli'íja rr ki a hivatali, a híva*-Ion ' "di a társadalmi s e,‘-yA>- • • kék mer'-’-'men'^k

kwi.'cn kh -n-t'-lt és szvkli- f Érv mintahő:r-snár k" ' ‘ sem le''e*re

p.-.,-,/ v-0-vi s nem cseda. hogy

a • f,.-i-v n

P7 .,t . ■■ „ /M!emberek

• - '..-HV

TT'11

y . . mondokf

r . . . ho^v 1'Tesr

pi -1 ! sn kr■ = t r1p,h''T?v

7.C • ' V

t,,“ P7 'ri-Hb eve*

nlr* oki b-rnne ezt a cső-KI'* • • •-'-■é'"*- soha

mrs “fo 1 -rz*

, amit n»m, tód. ismerni, aminek még hírét sem hallotta,

mert mindez fenemód imponáló valami, s szerfölött emeli a tekintélyt is,

— Már február óta vártam ezt az intézkedést, Giziké. A férges alma lehullik a iáról.,. Van még valami?

Tulajdonképpen nem is volt kíváncsi semmire a nagyvilágon. Melege lett, s veszettül viszketett a tarkója, mint mindig, ha izgalomba jön.

Józsáné a háziasszonyok ősi ösztönével igazgatja a polc tótágast álló könyveit. Az író- szerszámokat katonás rendbe sorakoztatja az asztalon.

— Emléikszdk az utóbbi hó-, napokra?

— Hagyjuk, Giziké! Én mindig azt mondtam, az én személyem nem számit. Kommunista vagyok, érdekeim másodlagosak, harmadlagosak a társadalom, a közösség, a Hivatal érdekei mellett. Ezt mondtam nemegyszer Mesternek is. Ha a párt, ha a szocializmus érdeke úgy kívánja, visszamegyek a malomba molnárnak, s biztosan könnyebben, kevesebb gonddal élek, mint itt. De az ilyen nagyokosok, kiskirályok ne éljenek vissza hatalmukkal, az emberek hiszékenységével, bizalmával és jóindulatával.

Az igazság az, hogy Adám Imre sohasem volt molnár, még csak molnártojás sem: mint malomellenőr működött a háború két utolsó esztendejében. De volt időszak, amikor olyan nagy figyelmet fordítottunk a propagandára, s ezt Adám saját személyére is vonatkoztatta, s először magával, majd Józsénéval hitette el a mesebeli molnárlegény legendáját. Arról azután már az asszony gondoskodott, hogy ország-világ tudjon róla. Mester kiski- rályoskodásából pedig annyi az igaz, hogy miután többször is eredmény nélkül próbálta Adám munkáját helyrebillenteni, a múlt hónapban kifakadt:

— Nem megy ez így tovább. A feladatok régen túlnőttek a fejed fölött. Papoltunk neked eleget, de semmi sem használt. Hibáid egész sora tesz lehetetlenné itt, s ha maradsz, balkezes diktátor lesz belőled vagy elkorrumpélódsz. Pedig egyik se lenne jó.

Adám elképedt erre a kertelés nélküli kijelentésre. Mesternek nem szólt ugyan egy szót sem, de heteken át üldözte az összes helyi és megyei vezetőket, hogy igazságot szolgáltasson a világ minden káderének és a vérig sértett demokráciának. Humanista nemzet vagyunk, s ebből adódik, hogy nem szeretünk embereket hibáik emlegetésével szemtől szembe sértegetni, az illetékesek többsége csak hüm- mögetett, s a háta mögött mondta csak ki az igazságot. Ennek ellenére Adám Imre jól érez+e, hogy valami van a levegőben, s ennek tudható be az az egynéhány elejtett megjegyzése, hogy visszamegy a malomba, ám lássák az illetékesek, mire megy nélküle az ország és az egész béketábor. Annvira azonban józan és előrelátó maradt, hogy a lesülle- f^.vrsebb'úrkel szemben megőrizze szerénységét.

__ Én öntudatos ember vap

yok, és úgy engedelmeskedem mint eev kiskatona.

Bizony ez így szépen hangzott. Va'ójában mélyen el volt keseredve.

— Utazik rém a piszok — mondta Józsánénak. — Utazik rám. hiszen februárban már a ícnvkérezőgéppel elkezdte.

Igen, igen, a fényképezőgép. Veteted a Hivatal részére egy gépet, hogy a dokumentációs anyagok gyűjtéséhez legyen saját masinájuk. Mivel a gép drága volt, nem bízhatta akárkire, maga vállalta azt a munkatöbbletet, amellyel kezelése jár. Ebbe kötött bele Mester először. Azon is rigelyázott hegy a kulturális alapot teljesen a futballcsapat új centerének átigazoltatására költötte. Nevetséges az egész. Az meg, aztán főleg az, hogy n"ki. Adám Imrének miért-nem lehet szőlőbérlet*

úgyabbul, miért nem mehet el üdülni Galyatetőre évente egy, esetleg két alkalommal.

— Nem kópzed magad!... Felületes vagy!... Minden ténykedésed a reprezentá- lás!... Frázisokat pufogtatsz, s azt mondod erre, politika... Nem tudod a munkát át.ogni, irányítani, úgy megy az, ahogy beosztottjaid becsületből éppen viszik ... Nyakra-főre dicsérteted magad, s a hátad mögött kinevetnek...

Ilyeneket mondott Mester. Ádámnak legalább tíz ellenérve volt minden vádaskodásra, de nem védekezett, nem vitatkozott, mint ahogy később mondta, nem akart önmaga prókátora lenni, beszéljenek a tények.

Ebbe a pillanatokig tartó meditációba belecserregett a telefon. Ádám a kagyló felé nyúlt, de azután meggondolta a dolgot.

— Vegye föl, Giziké, nem vagyok idehaza!

Az asszony szolgálatkészen lépett a telefonhoz.

— Halló?! Itt Józsáné...' Ádám elvtárs házon kívül van ... Nem tudom... Tízfelé biztosan itt lesz... Igen, igen, megmondom.

A készülék mellett álló. asz- szonyból enyhe parfümillat és a mosdószappan friss, ízes illata szállt a férfi felé. Talán emiatt volt, hogy .megfogta az asszony karját, s ütemesen simogatta.

— Ki volt?

— Mester telefonált. Föl kell mennie tizenegyre hozzá.

Ádám elengedte Józsánét.

— Még most is ráncigálri akar ez az alak? Nagy frászt! Mondja, milyen volt a hangja? Nem lehetett észrevenni, hogy izgatott? Nem lehetett kiérezni, hogy letört?

— Hát nem is tudom pontosan. Mintha lett voína valami érdekes kicsengése szavainak. Rekedt volt. Talán egy kissé. fátyolos. . .

Ádám felkacagott:

— Azt elhiszem, hogy fátyolos volt. Sajnálom, hogy nem vettem föl a kagylót, szerettem volna még utoljára hallani a mesteri hangokat.

Józsáné kedvesen megigazította a férfi félrecsúszott nyakkendőjét Aztán a fémvonalzót egyensúlyozta szórakozottan ujjai között. Nem, nem szólt egy szót sem, hagyta Ádámot töprengeni. Gyakorlatból tudta, hogy ilyenkor a hallgatás szent áhítata szükséges főnöke meditációjához.

— Köszönöm, Giziké! ó zsűrié nem felélt

vissza; csöndesen, mint egy templomi egér, kisurrant a szobából. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Ádám Imire halkan füttyögetve az ablak elé állt Egyetlen pontra nézett a függöny csipkéin át, egyetlen pontra, a szemközti ház homlokzatára, melyen egy vizes, salétromos folt éktelenkedett, s éppen úgy nézett ki, mint egy- fejére állított lovashuszár. De csak szeme látta, nem gondolt rá, amint másra sem, amit fontosnak lehetne nevezni. Nevetséges, de éppen az járt a fejében, hogy gyermekkorában mennyire szerette a mákos tésztát. Látta magát a konyhaasztal mellett ülni, melynek linóleum térítőjén három sötét folt éktelenkedett: meleg lábasok csúf nyoma. A tányéron púposán domborodik a tésztarakás, beborítva cukrozott. mákkal...

Csöngött a telefon. Lassú, kényelmes léptekkel ment a készülékhez, útközben még cigarettára is rágyújtott, majd unalommal nyúlt a készülék után.

— Tessék? ... Te vagy, Pista? ... Alig ismertem meg a hangodat... Jó, átküldőm hozzátok a szerelőt... Ugyan már, természetes.... Igen... Te, hallottad, hogy Mestert leváltják? ... Pedig komoly a dolog ... Holtbiztos! ... Te sajnálod? Ugyan, kérlek' P'- ‘olhatatlan ember r'-oc igazán tárgyilagosan ■ •' dolgot A jelenlegi körű >

J

nyék között nem való vezetőnek ... Nincs igazad! Már régen élszakadt tőlünk, a tömegektől ... Ajaj, dehogy túlzók. Megmondtam én, barátom, négyszemközt is a hibáit... Pont ejt nem akartam, nehogy azt mondják, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben, a szocializnáus építésének mai szakaszában mi, vezetők marjuk egymást... Vitatom, amit állítasz... Én most is azt mondom, hogy mint embert sajnálom. Igen, igen. ... Nem vagyok elfogult, de te még most is neki nyalizoi, még előttem is... Szervusz!

Gondolkodva, ajkát bigy- gyesztve tette le a hallgatót Micsoda ember ez a Hajdú?! Született szolga, aki kritika nélkül nézi a dolgokat. Nincs Mesternek olyan érdeme... Egye meg a fene!

Fölvette ballonkabátját, szemére igazította aranykeretes utcai szemüvegét, s fontoskodó ábrázattal elhagyta szentélyét. Amint átvonult a hivatali termeken, arcának tízféle fintorával ragyogtatta körbe magát. Körülbelül egy tábor- szemagyi. szemle felelne meg eme ténykedésének. Mindig meglátni, mindig észrevenni valamit, hogy a född forgása meg ne álljon. Sárgolyónkat a nap fénye élteti, a Hivatalt Ádám Imre. íme most is fölfedezi, hogy az egyik íróasztal mögött üres a szék.

— Hol van Ben dl k artárs? — kérdezi Szabó Olgát.

— Beteg, nem jött be. Már tegnap sem érezte jól magát.

— S be sem jelentette! Érdekes. Mit képzel az az alak?

— Az osztályvezető elvtársnak beüzente, hogy nem jöhet. Kislánya volt itt, még nyolc órakor.

D

ohogva hagyta el az irodahelyiséget. Még kint az utcán is prüsszögött magában -Joggal, mert ez a Bendl egészen eCron tóttá közérzetét. Végeredményben az is elvtelenség volt, hogy idáig tűrte. Le kell számolni, most itt az ideje, hogy le lehessen számolni vele is. Csibész. • Bendl-ügy régi ügy, mottója a t következő:

Ezelőtt hat esztendővel, az ellenforradalom leverése utáni hetekben Ádám Jenő összehívta a Hivatal törzsgárdáját, és ilyen femnköiit szavakat mondott:

— Elvtársak, levontam ezeknek a szörnyű napoknak a tanulságát Beismerem, hogy szűklátókörűségemmel, önzésemmel. tudatlanságommal akaratlanul is ezeknek a patkányoknak toltam a ■ szekerét. Csak így, a magamfajta emberek miatt tudták kikezdeni a pártot, a szocializmust, tizenkét esztendő erőfeszítéseit...

— Ember vagy, Imire! — mondta Bendl. — Ember vagy, újrakezdjük, jobban, elvsze- rűibben, hibamentesen.

Az első pár hónapban mentek is a dolgok. Az első ellentét is olyan volt csupán, mint távolról felvillanó piros fény, talán egyikük sem figyelt föl rá. Azt mondta Bendl:

— Hagyd már el a sleppe- det! Körül udvarolnak, dörgö- lőznek, hízelegnek, a hátad mögött meg nyelvüket öltöge- tik. Mint részegre a gyerekek. Ott kezdted el, ahol abbahagytad. Nem így fogadkoztál!

Közben telt, múlt, szaladt az idő. Adám 0S7*&rszerijen kerülgette a Bsndlivel való intim beszélgetéseket. Nem is tudta pontosan me»fo-raImazni, hogy mi, de vrKmi riasztotta ettől az errhe 'öl. Talán a szeme? Igen. lehet. Ha ránézett, valami rosszallást olvasott ki belőle. Többet is. Néma fenyegetést. Pillanatnyi megingásának tanúját. Árulták azok a szemek. Persze ez csak leírva ilyen Egyszerű, de az bizonyos, ho*y hosszú hónapok alatt furcsa fotográfia -lakúit ki v-’-nne BendVől. r>-.., r .• - rí......11 ig_

ez a a b*Tornyos ■ «rnberség szolt,

Ruisz György: BÖLLÉR

hanem a kaján gúny. Igen, gúnyolódott rajta, a társadalmi rendszeren... Ez, ez a reakciós, ez, ez az eülenforra- dalmár. Ehhez a véleményhez az utolsó lökést az adta meg, amikor ötvennyolcban azt mondta ez a díszes alak:

— Semmi szükség arra, hogy Ádám elvtárs születésnapjából népünnepélyt csináljunk.

Ádám Imre ilyen gondolatokkal ballagott az uteán. Nem is csoda tehát, hogy nem vette észre ennek a parádésan szép tavaszi délelőttnek gyönyörű tündöklését Már évek óta, bizony, hosszú évek óta nincs ideje ilyesmire. A kerítésen át kikukucskáló fehér jácintok, mélyszínű tulipánok talán maguk sem tudják, hogy neki hiába virítanak. S vajon mi haszna így a ' házak ereszein csivitelő, csiripelő verébsereg meleget, fényt, életet és szerelmi örömeket hozsannázó alkalmi koncertjének? Mi haszna lehet így a kopott téglajárda hasítékaiban futkosó apróka, színes bogárkáié igyekezetének? Semmi, de semmi, mert ő a föld tengelyének középpontjában áll, pólus, fókusz és mifene ...

Ám legyen rosszmájú aki akar. Lelke rajta. Tessék csak észrevenni, Ádám Imre igenis a földön jár, kinyitja lelkének titkos rekeszeit, hogy boldogságot, derűt és békességet sugározzon a halandó emberekre. No, nem holmi csodákról van szó. Egyszerű, hétköznapi dolog az egész. A szemközti járdán óvodások vonulnak giibegörbe sorokban, s az igen bölcs óvó néni intésére hangos köszöntést küldenek felé. Csak úgy trillázik az egész utca.

Adám Imre megáll, két kézzel legyezhet az apróságok felé, s közben megelégedéssel tapasztalja, hogy a járókelők kedves mosollyal nézik ezt a képet. Bizony, a gyerekek ösztönösen megérzik, ki a jó és igaz ember. Ádám Imre mindezt okosan tudja kamatoztatni. Végeredményben így mutatkozik meg az igazi tömegkapcsolat — állapítja meg többször magában. El is röppen borongós hangulata, és sugárzó képpel ballag tovább. Erre kalapot emel, amarra kezével hiteget. Nem olyan akárki ember ő, akit a fél város ne ismerne. S most ismét eszébe jut Mester az összes prédikációival együtt Mikor élvezett ekkora népszerűséget? S ilyen ember, pont az ilyen ember akarta kioktatni őt a vezetés helyes módszeredről? Röhej.

A Központ előtt WoQf, az öreg hivatalsegéd árvácskát ültet a járdaszélen meghúzódó keskeny ágyasba.

— Szépítkezünik, öreg harcos, szépítkezüok? — köszon- tött'e. ..

— Most már muszáj, Adam elvtárs, mert különben igen csupaszon néznénk ki. Tavasz van a javából.

Nézte, figyelte az ügyeskedő i. Tulajdonképpen

nem azért állt le. Se Wolf

munkája, sem az árvácskák nem érdekelték. Egy kicsit tájékozódni akart

— KJ van fent?

— Hát Mester elvtárs is* Sipőc elvtársinő is, Szálúi elvtárs is. A központból is jöttek ketten, de azokat nem ismerem.

— Szóval megint nagy a forgalom?

— Tudja, néha így, néha úgy. Az előbb érkezett a gépállomás igazgatója és Farkas elvtárs is a tanácstól.

— Engem is hivattak, nem tudja, mi van?

Ártatlanul hangzott a kérdés. Egészen közel ment a virágokkal bíbelődő hivatalsegédhez, szeme, füle, orra, mindenféle érzékszerve készenlétben volt a feleletre.

— Fene, tudja, nem kötik az én orromra. Az azonban igaz, átkozottan peches nap ez. Mester elvtárs megy.

Ádám Imre nagyszerűen adta a meglepettet. Keze, lába, vállárak rángatózása, hunyorgó szenmyitása, arcának sokféle rezdülése árulkodott erről.

— Ugyan már. Ne járassa velem április bolondját!

— Márpedig így van, Ádám elvtárs! A megyéhez megy vezetőnek.

Adámban megfagyott a lélek, s érezte megsemmisülését. El is felejtett köszönni, vakon, süketen botorkált a bejárat felé. Ingadozó léptekkel állt meg az ajtó előtt. Cigarettáira gyújtott Három, négy gyufaszál lobogott él ujjai között, míg a dohány végre tüzet fogott Nehéz, fáradt léptekkel vonszolta magát a szürke köves lépcsőkön. Minden mozdulatára átcikkázott benne Mesterrel kapcsolatban, tett összes kijelentése. Józsáné rendben volna, csak legalább azt a hülye telefonbeszélgetést tagadhatná le.

A lépcsőház fordulójában egy pillanatra megállt. Egy Munkácsy-reprodukció lógott ott, azt bámulta értelmetlenül. Aztán eltette aranykeretes szemüvegét, idegesen hajába túrt, s megindult fölfelé. Menet közben lírai, testet, lelket ringató lírai felszólalást fogai mazgatott:

i— Mindannyian szívből sajnáljuk távozásod ... Hiányozni fogsz nekünk:.. —Nem, nem, ez így nem jő!. .3 Bizony nagy szükség lenne itt rád ezekben a nehéz időkben . *. Így sem jó... Nagy veszteség ez nekünk, s megmondom őszintén, különösen nekem az.:. Tudjuk, hogy amikor a megye vezetésébe kerülsz, a legalkalmasabb ember kezében lesz.;. Te, te«»;

Az emeleti folyosó ablakain széles sugárban zúdul be a kinti fényesség. Az egyik párkányon egy dongó zúgva, döngve erőlködik, s elszánt makacssággal ugrik a fényes üvegnek. Délig, talán estig vergődik így, s reggelre élettelenül. összetörve hever majd saját hímpor:ihan. Aztán majd az öreg Well kisőpri.