Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-09 / 288. szám

Vasárnap, 1962. december 9. 5 SOMOGYI NÉPLAP Cser Pál: A dám Imre mindig elsőnek érkezik a hivatalba. Ilyen módon méltó utóda a hajdankori Adómnak, aki valamennyi ősünk közül első­nek szakította át a paradicso­mi célszalagot. Ezt nem a bib­liai példázat okából teszi, ha­nem egyszerűen azért, mert ő a lomok, s elve a példamuta­tás. Egynéhány percet minden alkalommal beszélget János bácsival, az öreg hivatalsegéd­del. Még cigarettával is meg­kínálja. Ez elv nála: kapcsolat a tömegekkel. Amikor ez a ceremónia lezajlik, bemegy a szobájába. Szokásához híven megnézi az előjegyzési nap­tárt, ujját végighúzza az író­asztal peremén, szórakozottan belékotor fiókjába, majd az ablak elé áll. Széthúzza a csip­kefüggönyt, s kábámul az ut­cára. Így szokta évek óta, min­den nap. A szomszédos helyiségekből jövés-menés, beszéd, székek tologatása hallik be. Megindul a hivatali vérkeringés. Adóm abbahagyja a szemlélődést, le­ül asztalához. Homlokára rán­cokat igazit, tömpe ujjaival ha­jába túr, s mindez a koncent­ráció, a meginduló agymunka külső és igen mutatós jele. Ma­ga elé teríti a Hivatalos Köz­lönyt, s szépen hegyezett ce­ruzájával mintaegyeneseket húzogat a fekete betúbarázdák alá. Kopognak. Az elgondolkodó, munkába merülő ember fáradt, közö­nyös hangján mond igent. Nem néz föl az ajtónyitásra, általá­ban egy főnöknek erre nem lehet ideje. Húzza a vonalakat, s közben dünnyög, fejét csó­válja. Csodálatos, de még igy munka közben is megérzi, hogy Józsáné van itt az iktatóból. Miután végzett a vonallal, el­mélázva föltefcint, s fölfedezi a belépőt. Homlokráncait meg­tartva udvariasan mosolyog: — Á, jó reggelt! Mi újság? Mosolyát nem szokta min­denkire pazarolni, mert annak . ellenére, hogy tele van szocia­lista humánummal — ezt kü­lönben tízszer is elmondja napjában —, ellene van min­denféle bratyiszellernnek. Ez is elv nála. Feráze Józsáné ki­vétel. Az asszonyt a férfi ese­tének tartják a földnek ezen a parányi pontján, ahol ez, a rém akármilyen Hivatal pumpálja az életelixírt elevenekbe es holtakba. Valójában semmi olyan kapcsolat nincs Adóm és a nő között, mint amilyenre általában az emberek gondol­nak. A főnök és Józsáné kö­zött csupán eszmei kollegiali­tás van. Ez pedig a követke­zőkben nyilvánul meg: A férfi a megértő, anyásko­dó Józsánénak szokta elsírni panaszait, lelki vívódásait. Tudni kell, hogy Adám időn­ként úldöztetési mániába esik. Ha kritizálják, dagadó szíve három-négy napra fájdalma­san összefacsarodik. Ha nem értenek vele egyet, felszökik a vérnyomása. Nem is annyi­ra önmaga miatt, hanem a szocializmusért, mellyel any- nyira egynek érzi magát. Ilyenkor mindig Józsáné ka­lauzolja vissza az életbe, ön- iY^-aábnz és vezetői el úvatott- s-'gin:> illúzióihoz. Egyszóval ilyen társar’e'mtizg is hasznos kapcs lat van kőzett k, s ez bővül m*!T érzel, hogv -Tózs «é széli'íja rr ki a hivatali, a hí­va*-Ion ' "di a társadalmi s e,‘-yA>- • • kék mer'-’-'men'^k kwi.'cn kh -n-t'-lt és szvkli- f Érv mintahő:r-s­nár k" ' ‘ sem le''e*re p.-.,-,/ v-0-vi s nem cseda. hogy a • f,.-i-v n P7 .,t . ■■ „ /M!emberek • - '..-HV TT'11 y . . mondokf r . . . ho^v 1'Tesr pi -1 ! sn kr­■ = t r1p,h''T?v 7.C • ' V t,,“ P7 'ri-Hb eve* nlr* oki b-rnne ezt a cső-KI'* • • •-'-■é'"*- soha mrs “fo 1 -rz* , amit n»m, tód. ismerni, ami­nek még hírét sem hallotta, mert mindez fenemód impo­náló valami, s szerfölött emeli a tekintélyt is, — Már február óta vártam ezt az intézkedést, Giziké. A férges alma lehullik a iáról.,. Van még valami? Tulajdonképpen nem is volt kíváncsi semmire a nagyvilá­gon. Melege lett, s veszettül viszketett a tarkója, mint min­dig, ha izgalomba jön. Józsáné a háziasszonyok ősi ösztönével igazgatja a polc tótágast álló könyveit. Az író- szerszámokat katonás rendbe sorakoztatja az asztalon. — Emléikszdk az utóbbi hó-, napokra? — Hagyjuk, Giziké! Én min­dig azt mondtam, az én sze­mélyem nem számit. Kommu­nista vagyok, érdekeim másod­lagosak, harmadlagosak a tár­sadalom, a közösség, a Hivatal érdekei mellett. Ezt mondtam nemegyszer Mesternek is. Ha a párt, ha a szocializmus érde­ke úgy kívánja, visszamegyek a malomba molnárnak, s biz­tosan könnyebben, kevesebb gonddal élek, mint itt. De az ilyen nagyokosok, kiskirályok ne éljenek vissza hatalmukkal, az emberek hiszékenységével, bizalmával és jóindulatával. Az igazság az, hogy Adám Im­re sohasem volt molnár, még csak molnártojás sem: mint malomellenőr működött a há­ború két utolsó esztendejében. De volt időszak, amikor olyan nagy figyelmet fordítottunk a propagandára, s ezt Adám sa­ját személyére is vonatkoztat­ta, s először magával, majd Józsénéval hitette el a mese­beli molnárlegény legendáját. Arról azután már az asszony gondoskodott, hogy ország-vi­lág tudjon róla. Mester kiski- rályoskodásából pedig annyi az igaz, hogy miután többször is eredmény nélkül próbálta Adám munkáját helyrebillen­teni, a múlt hónapban kifa­kadt: — Nem megy ez így tovább. A feladatok régen túlnőttek a fejed fölött. Papoltunk neked eleget, de semmi sem használt. Hibáid egész sora tesz lehetet­lenné itt, s ha maradsz, balke­zes diktátor lesz belőled vagy elkorrumpélódsz. Pedig egyik se lenne jó. Adám elképedt erre a ker­telés nélküli kijelentésre. Mes­ternek nem szólt ugyan egy szót sem, de heteken át ül­dözte az összes helyi és me­gyei vezetőket, hogy igazságot szolgáltasson a világ minden káderének és a vérig sértett demokráciának. Humanista nemzet vagyunk, s ebből adó­dik, hogy nem szeretünk em­bereket hibáik emlegetésével szemtől szembe sértegetni, az illetékesek többsége csak hüm- mögetett, s a háta mögött mondta csak ki az igazságot. Ennek ellenére Adám Imre jól érez+e, hogy valami van a le­vegőben, s ennek tudható be az az egynéhány elejtett meg­jegyzése, hogy visszamegy a malomba, ám lássák az illeté­kesek, mire megy nélküle az ország és az egész béketábor. Annvira azonban józan és elő­relátó maradt, hogy a lesülle- f^.vrsebb'úrkel szemben meg­őrizze szerénységét. __ Én öntudatos ember va­p yok, és úgy engedelmeske­dem mint eev kiskatona. Bizony ez így szépen hang­zott. Va'ójában mélyen el volt keseredve. — Utazik rém a piszok — mondta Józsánénak. — Utazik rám. hiszen februárban már a ícnvkérezőgéppel elkezdte. Igen, igen, a fényképezőgép. Veteted a Hivatal részére egy gépet, hogy a dokumentációs anyagok gyűjtéséhez legyen saját masinájuk. Mivel a gép drága volt, nem bízhatta akár­kire, maga vállalta azt a mun­katöbbletet, amellyel kezelése jár. Ebbe kötött bele Mester először. Azon is rigelyázott hegy a kulturális alapot telje­sen a futballcsapat új centeré­nek átigazoltatására költötte. Nevetséges az egész. Az meg, aztán főleg az, hogy n"ki. Adám Imrének miért-nem le­het szőlőbérlet* úgyabbul, miért nem mehet el üdülni Galyatetőre évente egy, esetleg két alkalommal. — Nem kópzed magad!... Felületes vagy!... Minden ténykedésed a reprezentá- lás!... Frázisokat pufogtatsz, s azt mondod erre, politika... Nem tudod a munkát át.ogni, irányítani, úgy megy az, ahogy beosztottjaid becsületből ép­pen viszik ... Nyakra-főre di­csérteted magad, s a hátad mö­gött kinevetnek... Ilyeneket mondott Mester. Ádámnak legalább tíz ellen­érve volt minden vádaskodás­ra, de nem védekezett, nem vitatkozott, mint ahogy később mondta, nem akart önmaga prókátora lenni, beszéljenek a tények. Ebbe a pillanatokig tartó meditációba belecserregett a telefon. Ádám a kagyló felé nyúlt, de azután meggondolta a dolgot. — Vegye föl, Giziké, nem vagyok idehaza! Az asszony szolgálatkészen lépett a telefonhoz. — Halló?! Itt Józsáné...' Ádám elvtárs házon kívül van ... Nem tudom... Tíz­felé biztosan itt lesz... Igen, igen, megmondom. A készülék mellett álló. asz- szonyból enyhe parfümillat és a mosdószappan friss, ízes il­lata szállt a férfi felé. Talán emiatt volt, hogy .megfogta az asszony karját, s ütemesen si­mogatta. — Ki volt? — Mester telefonált. Föl kell mennie tizenegyre hozzá. Ádám elengedte Józsánét. — Még most is ráncigálri akar ez az alak? Nagy frászt! Mondja, milyen volt a hang­ja? Nem lehetett észrevenni, hogy izgatott? Nem lehetett kiérezni, hogy letört? — Hát nem is tudom ponto­san. Mintha lett voína vala­mi érdekes kicsengése szavai­nak. Rekedt volt. Talán egy kissé. fátyolos. . . Ádám felkacagott: — Azt elhiszem, hogy fátyo­los volt. Sajnálom, hogy nem vettem föl a kagylót, szeret­tem volna még utoljára hal­lani a mesteri hangokat. Józsáné kedvesen megigazí­totta a férfi félrecsúszott nyakkendőjét Aztán a fémvo­nalzót egyensúlyozta szórako­zottan ujjai között. Nem, nem szólt egy szót sem, hagyta Ádámot töprengeni. Gyakor­latból tudta, hogy ilyenkor a hallgatás szent áhítata szük­séges főnöke meditációjához. — Köszönöm, Giziké! ó zsűrié nem felélt vissza; csöndesen, mint egy templomi egér, kisurrant a szobából. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Ádám Imire halkan füttyögetve az ablak elé állt Egyetlen pontra né­zett a függöny csipkéin át, egyetlen pontra, a szemközti ház homlokzatára, melyen egy vizes, salétromos folt éktelen­kedett, s éppen úgy nézett ki, mint egy- fejére állított lovas­huszár. De csak szeme látta, nem gondolt rá, amint másra sem, amit fontosnak lehetne nevezni. Nevetséges, de éppen az járt a fejében, hogy gyer­mekkorában mennyire szeret­te a mákos tésztát. Látta ma­gát a konyhaasztal mellett ül­ni, melynek linóleum térítőjén három sötét folt éktelenke­dett: meleg lábasok csúf nyo­ma. A tányéron púposán dom­borodik a tésztarakás, beborít­va cukrozott. mákkal... Csöngött a telefon. Lassú, kényelmes léptekkel ment a készülékhez, útközben még ci­garettára is rágyújtott, majd unalommal nyúlt a készülék után. — Tessék? ... Te vagy, Pis­ta? ... Alig ismertem meg a hangodat... Jó, átküldőm hozzátok a szerelőt... Ugyan már, természetes.... Igen... Te, hallottad, hogy Mestert leváltják? ... Pedig komoly a dolog ... Holtbiztos! ... Te sajnálod? Ugyan, kérlek' P'- ‘olhatatlan ember r'-oc igazán tárgyilagosan ■ •' dolgot A jelenlegi körű > J nyék között nem való vezető­nek ... Nincs igazad! Már ré­gen élszakadt tőlünk, a töme­gektől ... Ajaj, dehogy túlzók. Megmondtam én, barátom, négyszemközt is a hibáit... Pont ejt nem akartam, ne­hogy azt mondják, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzetben, a szocializnáus építésének mai szakaszában mi, vezetők mar­juk egymást... Vitatom, amit állítasz... Én most is azt mondom, hogy mint embert sajnálom. Igen, igen. ... Nem vagyok elfogult, de te még most is neki nyalizoi, még előttem is... Szervusz! Gondolkodva, ajkát bigy- gyesztve tette le a hallgatót Micsoda ember ez a Hajdú?! Született szolga, aki kritika nélkül nézi a dolgokat. Nincs Mesternek olyan érdeme... Egye meg a fene! Fölvette ballonkabátját, sze­mére igazította aranykeretes utcai szemüvegét, s fontosko­dó ábrázattal elhagyta szenté­lyét. Amint átvonult a hivata­li termeken, arcának tízféle fintorával ragyogtatta körbe magát. Körülbelül egy tábor- szemagyi. szemle felelne meg eme ténykedésének. Mindig meglátni, mindig észrevenni valamit, hogy a född forgása meg ne álljon. Sárgolyónkat a nap fénye élteti, a Hivatalt Ádám Imre. íme most is föl­fedezi, hogy az egyik íróasz­tal mögött üres a szék. — Hol van Ben dl k artárs? — kérdezi Szabó Olgát. — Beteg, nem jött be. Már tegnap sem érezte jól magát. — S be sem jelentette! Ér­dekes. Mit képzel az az alak? — Az osztályvezető elvtárs­nak beüzente, hogy nem jö­het. Kislánya volt itt, még nyolc órakor. D ohogva hagyta el az irodahelyiséget. Még kint az utcán is prüsszögött ma­gában -Joggal, mert ez a Bendl egészen eCron tóttá köz­érzetét. Végeredményben az is elvtelenség volt, hogy idáig tűrte. Le kell számolni, most itt az ideje, hogy le lehessen számolni vele is. Csibész. • Bendl-ügy régi ügy, mottó­ja a t következő: Ezelőtt hat esztendővel, az ellenforradalom leverése utáni hetekben Ádám Jenő összehív­ta a Hivatal törzsgárdáját, és ilyen femnköiit szavakat mon­dott: — Elvtársak, levontam ezek­nek a szörnyű napoknak a ta­nulságát Beismerem, hogy szűklátókörűségemmel, önzé­semmel. tudatlanságommal akaratlanul is ezeknek a pat­kányoknak toltam a ■ szekerét. Csak így, a magamfajta embe­rek miatt tudták kikezdeni a pártot, a szocializmust, tizen­két esztendő erőfeszítéseit... — Ember vagy, Imire! — mondta Bendl. — Ember vagy, újrakezdjük, jobban, elvsze- rűibben, hibamentesen. Az első pár hónapban men­tek is a dolgok. Az első ellen­tét is olyan volt csupán, mint távolról felvillanó piros fény, talán egyikük sem figyelt föl rá. Azt mondta Bendl: — Hagyd már el a sleppe- det! Körül udvarolnak, dörgö- lőznek, hízelegnek, a hátad mögött meg nyelvüket öltöge- tik. Mint részegre a gyerekek. Ott kezdted el, ahol abba­hagytad. Nem így fogadkoztál! Közben telt, múlt, szaladt az idő. Adám 0S7*&rszerijen kerülgette a Bsndlivel való intim beszélgetéseket. Nem is tudta pontosan me»fo-raImaz­ni, hogy mi, de vrKmi riasz­totta ettől az errhe 'öl. Talán a szeme? Igen. lehet. Ha rá­nézett, valami rosszallást ol­vasott ki belőle. Többet is. Néma fenyegetést. Pillanatnyi megingásának tanúját. Árulták azok a szemek. Persze ez csak leírva ilyen Egyszerű, de az bizonyos, ho*y hosszú hóna­pok alatt furcsa fotográfia -lakúit ki v-’-nne BendVől. r>-.., r .• - rí......11 ig_ ez a a b*Tornyos ■ «rnberség szolt, Ruisz György: BÖLLÉR hanem a kaján gúny. Igen, gúnyolódott rajta, a társadal­mi rendszeren... Ez, ez a reakciós, ez, ez az eülenforra- dalmár. Ehhez a véleményhez az utolsó lökést az adta meg, amikor ötvennyolcban azt mondta ez a díszes alak: — Semmi szükség arra, hogy Ádám elvtárs születésnapjá­ból népünnepélyt csináljunk. Ádám Imre ilyen gondola­tokkal ballagott az uteán. Nem is csoda tehát, hogy nem vette észre ennek a parádé­san szép tavaszi délelőttnek gyönyörű tündöklését Már évek óta, bizony, hosszú évek óta nincs ideje ilyesmire. A kerítésen át kikukucskáló fe­hér jácintok, mélyszínű tuli­pánok talán maguk sem tud­ják, hogy neki hiába viríta­nak. S vajon mi haszna így a ' házak ereszein csivitelő, csi­ripelő verébsereg meleget, fényt, életet és szerelmi örö­meket hozsannázó alkalmi koncertjének? Mi haszna lehet így a kopott téglajárda hasí­tékaiban futkosó apróka, szí­nes bogárkáié igyekezetének? Semmi, de semmi, mert ő a föld tengelyének középpontjá­ban áll, pólus, fókusz és mi­fene ... Ám legyen rosszmájú aki akar. Lelke rajta. Tessék csak észrevenni, Ádám Imre igen­is a földön jár, kinyitja lel­kének titkos rekeszeit, hogy boldogságot, derűt és békessé­get sugározzon a halandó em­berekre. No, nem holmi cso­dákról van szó. Egyszerű, hét­köznapi dolog az egész. A szemközti járdán óvodások vo­nulnak giibegörbe sorokban, s az igen bölcs óvó néni inté­sére hangos köszöntést külde­nek felé. Csak úgy trillázik az egész utca. Adám Imre megáll, két kéz­zel legyezhet az apróságok fe­lé, s közben megelégedéssel ta­pasztalja, hogy a járókelők kedves mosollyal nézik ezt a képet. Bizony, a gyerekek ösztönösen megérzik, ki a jó és igaz ember. Ádám Imre mindezt okosan tudja kama­toztatni. Végeredményben így mutatkozik meg az igazi tö­megkapcsolat — állapítja meg többször magában. El is röp­pen borongós hangulata, és su­gárzó képpel ballag tovább. Erre kalapot emel, amarra ke­zével hiteget. Nem olyan akár­ki ember ő, akit a fél város ne ismerne. S most ismét eszé­be jut Mester az összes pré­dikációival együtt Mikor él­vezett ekkora népszerűséget? S ilyen ember, pont az ilyen ember akarta kioktatni őt a vezetés helyes módszeredről? Röhej. A Központ előtt WoQf, az öreg hivatalse­géd árvácskát ültet a járdaszélen meg­húzódó keskeny ágyasba. — Szépítkezünik, öreg har­cos, szépítkezüok? — köszon- tött'e. .. — Most már muszáj, Adam elvtárs, mert különben igen csupaszon néznénk ki. Tavasz van a javából. Nézte, figyelte az ügyeske­dő i. Tulajdonképpen nem azért állt le. Se Wolf munkája, sem az árvácskák nem érdekelték. Egy kicsit tájékozódni akart — KJ van fent? — Hát Mester elvtárs is* Sipőc elvtársinő is, Szálúi elv­társ is. A központból is jöt­tek ketten, de azokat nem is­merem. — Szóval megint nagy a forgalom? — Tudja, néha így, néha úgy. Az előbb érkezett a gép­állomás igazgatója és Farkas elvtárs is a tanácstól. — Engem is hivattak, nem tudja, mi van? Ártatlanul hangzott a kér­dés. Egészen közel ment a vi­rágokkal bíbelődő hivatalse­gédhez, szeme, füle, orra, mindenféle érzékszerve ké­szenlétben volt a feleletre. — Fene, tudja, nem kötik az én orromra. Az azonban igaz, átkozottan peches nap ez. Mester elvtárs megy. Ádám Imre nagyszerűen ad­ta a meglepettet. Keze, lába, vállárak rángatózása, hunyor­gó szenmyitása, arcának sok­féle rezdülése árulkodott er­ről. — Ugyan már. Ne járassa velem április bolondját! — Márpedig így van, Ádám elvtárs! A megyéhez megy ve­zetőnek. Adámban megfagyott a lé­lek, s érezte megsemmisülé­sét. El is felejtett köszönni, vakon, süketen botorkált a be­járat felé. Ingadozó léptekkel állt meg az ajtó előtt. Ciga­rettáira gyújtott Három, négy gyufaszál lobogott él ujjai kö­zött, míg a dohány végre tü­zet fogott Nehéz, fáradt lép­tekkel vonszolta magát a szürke köves lépcsőkön. Min­den mozdulatára átcikkázott benne Mesterrel kapcsolatban, tett összes kijelentése. Józsá­né rendben volna, csak leg­alább azt a hülye telefonbe­szélgetést tagadhatná le. A lépcsőház fordulójában egy pillanatra megállt. Egy Munkácsy-reprodukció lógott ott, azt bámulta értelmetlenül. Aztán eltette aranykeretes szemüvegét, idegesen hajába túrt, s megindult fölfelé. Me­net közben lírai, testet, lelket ringató lírai felszólalást fo­gai mazgatott: i— Mindannyian szívből sajnáljuk távozásod ... Hiá­nyozni fogsz nekünk:.. —­Nem, nem, ez így nem jő!. .3 Bizony nagy szükség lenne itt rád ezekben a nehéz idők­ben . *. Így sem jó... Nagy veszteség ez nekünk, s meg­mondom őszintén, különösen nekem az.:. Tudjuk, hogy amikor a megye vezetésébe kerülsz, a legalkalmasabb em­ber kezében lesz.;. Te, te«»; Az emeleti folyosó ablakain széles sugárban zúdul be a kinti fényesség. Az egyik pár­kányon egy dongó zúgva, döngve erőlködik, s elszánt makacssággal ugrik a fényes üvegnek. Délig, talán estig vergődik így, s reggelre élet­telenül. összetörve hever majd saját hímpor:ihan. Aztán majd az öreg Well kisőpri.

Next

/
Thumbnails
Contents