Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1962. december & Elesett emberek vámszedői Készül a hóember. Négyszáznyolcvannal emelkedett az idén a gázfogyasztók száma Kaposváron Egyre több a tiszta, kényel­mes és gazdaságos gáztűzhely Kaposvár lakóházaiban. Noha az igényeket — főként mert nincs elég gázpalack — nem tudják kielégíteni, azért min­Franciaországban megdrágult a cukor Párizs (TASZSZ). A francia kormány csütörtökön öt centimével emelte a cukor kilo­grammonkénti árát. A L'Humanité hangsúlyozza, az áremelést a cu­korgyár-tulajdonolok érdekében hajtották végre. (MTI) Újabb lakbéremelés Nyugat-Beriinben Berlin (MTI). Kereken 650 000 nyugat berlini családnak — tehát csaknem min­denkinek — jövő év augu ztjiá el­sejétől tíz-tizenöt száza’ékkai na­gyobb lakbért kell majd űzetnie. den évben sikerül emelni a gázpalack-tulajdonosok szá­mát. Tavaly a városi tanács ke­reskedelmi osztálya 240 csa­ládnak juttatott gázpalackot. Az idén két ízben is osztottak: először 400-at, másodszor pe­dig 80-at utaltak ki. Ezzel az akkori 750 igénylőnek több mint felét kielégítették, s míg tavaly csak kétgyermekes, az idén már sok egygyemekes (10—11 éves korig számítva) család is kapott gázt. Az utolsó osztás óta azon­ban ismét nagymértékben, mintegy 350-nel emelkedett a gázpalackigénylők száma. Szomorú statisztika. Megyénkben jelenleg kétszáz- húszán kérik szociális otthon­ban történő ' elhelyezésüket Megtört, idős emberek. A leg­többen egyedül, magányosan élnek. Megöregedtek, és nem kellenek már senkinek. A kérelmek nyolcvan száza­léka jogos, valóban égetően szükséges lenne a magatehe­tetlen emberek otthonba he­lyezése. Azonban a lad—gyön­gyöspusztai szociális otthon építését még csak jövőre kez­dik eb Ha elkészül, százötven öreg találhat itt meleg fészek­re. De addig mi lesz velük? Ki vigyáz rájuk, ki viseli gondjukat? Sajnos, egyáltalán nem meg­nyugtató a helyzet. Még ott is komoly bajok vannak, ahol eltartásra kötelezhető személy található. A kérelmezők jelen­tős része kényelemszeretet, közömbösség vagy a szülő megbecsülésének hiánya, nem pedig a rossz anyagi körül­mények miatt akarja otthonba juttatni apját, anyját. A megyei tanács szociálpo­litikai előadóiéinak asztalfiók- i ából megdöbbentő adatok ke­rülnek elő. Egy vállalati igaz­gató — fel tété1 ezhetőem nem pénzgondok miatt — édesap­ját és édesanyját szeretné szo­ciális otthonba küldeni, mert »betegek, öregek«. Egy nevelt fiú — kato­natiszt jelenleg —, amióta megnősült, meg se látogatta idős, beteg anyját, nem is írt neki, hanem egyszerűen bead­ta a kérelmet, hogy az öreg­asszonyt helyezzék otthonba. Tafoon él egy 82 éves néni­ké. Se nevelt lánya, se édes lánya nem törődik vele. A leg­különbözőbb kifogásokat mondják, csak támogatná ne kelljen. Lehetne tovább sorolni a példákat, hiszen van belőlük jócskán. Nagyon sok helyen az állam nyakába igyekeznek varrni az idős, elesett embere­ket; sokszor olyan tűrhetetlen helyzetet teremtenek számuk­ra, hogy valóban nincs más megoldás, csak a szociális ott­hon. A gyermeki hála ismeretlen fogalom némely ember számá­ra; szívtelen, gonosz módon akarnak megszabadulni szü­leiktől. Van ennek a dolognak egy másik oldala is. Ez a vagyon kérdése. Faluhelyen még ma is szokás, hogy a házat tartási szerződés fejében átadják az egyik gyereknek. Egy ideig van is helyük az öregeknek, de aztán kiszorulnak a szobából, és nemegyszer az istállóba fe­jeződik be útjuk. Sajnos, elég gyakran találkozunk ilyen esettel. A fiatalok és öregek problémája ebben a vonatko­zásban is élesen összecsap. Mint hivatalos adatok bizo­nyítják, a szülők és a gyer­mekek közötti szakítás az anyós és a feleség civódása miatt a leggyakoribb. Természetes az, hogy más világban él a két korosztály, de egy meleg leves, egy kis emberség még akkor is meg­jár, hanem párosul ölelgetés- sel, sámogatással. Nem kell messzire menni a példák ke­resésében, hiszen sok olyan nagymamát és nagypapát is­merünk, akik unokáik gondo­zását tekintik legszebb felada­tuknak. Súlyosabb formában jelentkezik az öreg emberek kijátszása, amikor életjáradék­ra ingatlant, házat, villát vá­sárolnak tőlük. így volt ez egy dombóvári asszony eseté­ben is. Eladta házát, majd kisvártatva megbetegedett, és kórházba került. A gondos orvosi kezelés rövid idő alatt meggyógyította. írtak hát el­tartójának, a ház új tulajdo­nosának, hogy jöhet a néniért. Erre az a válasz érkezett, hogy maradjon csak bent a kórházban, mert eladták a házat, és nem tudják hova tenni«. Ecsen yben Sz. Zs. házába lakik Sz. Gy. A 82 éves Sz. Zs-t beküldték lakói a kórház idegosztályára azzal, hogy, idős kora miatt már nem be­számítható. Az öreg azonban meggyógyult. Ekkor a községi tanácstól levél érkezett. »Sz. Gy. nem vállalja a további gondozást, mert eddig is csak az embert nézte a betegben, s nem tudta megállni, hogy — mivel a házában lakott — ne adjon neki enni, és ne nyissa rá az ajtót.« A községi tanács levele arról nem szól. hogy mi lesz Sz. Zs. 250 forint nyugdíjával és földjáradéká- val. Vajon nem kerül illeték­telen kezekbe a pénz? A kórház orvosai a meg­mondhatói, mennyi szomorú emberi sorssal találkoznak. Kezeltek az idegosztályon egy Balaton-narti nénit. Villáját életjáradékira eladta pesti em­bereiknek. Az új tulajdonosok kórházba küldték, mert »mi csak nyáron vagyunk a Bala­tonon. addig ki gondozza...« Határtalon az a kö­zömbösség. amely ezekből az ügyekből árad. Az elesett em­berek vámszedői nem tétlen­kednek napjainkban sem. Hol durva, erőszakos módon, hol fondorlattal igyekeznek hasz­not húzni az öregekből. Sajnos, hatóságaink nem­egyszer tehetetlenek. Egyrészt nem találják a módját a cél­szerű intézkedésnek, másrészt pedig vonakodnak beavatkozni a családi viszálykodásokba. Tanácsainknak, gyámügyi ál­landó bizottságainknak lenne a feladatuk az idős emberek életének figyelemmel kísérése. Hogy hátralevő napjaikat ne keseríthesse meg senki. Polesz György Gyermehszépségversenyt g Sä és Fényképész Ktsz A Kaposvári Fodrász- és Fényképész Ktsz legutóbbi ter­melési tanácskozásán Pásztori Sándor elnök arról számolha­tott be, hogy eredményesen zárult a kongresszus tisztele­tére indított verseny, s hogy — a ktsz életében először — hat dolgozó kapta meg a kiváló ok­levelet. Közölte, hogy decem­ber 1-én gyermekszépségver­A maláj film történetének tíz esztendejében most csat­tant volna el a vásznon az első csók, ha a női főszerep­lő édesapja, valamint politi­kai és vallási csoportok közbe nem lépnek. Che Noo- rasir.aht, a film hősnőjét már kellőképpen előkészí­tették az égbekiáltó ese­ményre — és ő bele is nyu­godott —, de az erkölcsi ha­gyományok alapján mégsem vitás, hogy a rendező és az senyt indítottak. Festőművé- atya közötti vitából ki ké­szekből, óvónőkből álló zsűri' rüi ki győztesen. A film dönti majd el, hogy kik legye- ; re.d zője a »Közeledik a nek a nyertesek. A négy elsőt | hajnal» című filmmel fel megjutamazzák. A szépségver- % akarta rázni az álszenteske- senyen részt vevő gyermekek? aő közvéleményt, hiszen a fényképeiből kiállítást rendez-í közönség előszeretettel tódul Törvényhozók a vidám párizsi éjszakában A Montrealban megjelenő francia nyelvű La Presse ne­vű lap munkatársa, Jean Charpentier azzal vádolt négy kanadai szenátort és tizenegy parlamenti képvise­lőt, högy legutóbb, mikor ki­küldték őket a NATO pári­zsi értekezletére, gondosan kerülték az üléstermet, ellen­ben éjszakáikat a Place Pi- galle mulatóiban töltötték bárhölgyek társaságában, nappal pedig aludtak. Az újságíró cikke hatamas vihart robbantott ki a kana­dai parlamentben. A politi­kusok, akiket otthon a fele­ségük is alaposan kérdőre vont, az újságíró skalpját követelik, és azt állítják ró­la, hogy »meg seim ítélhette párizsi magatartásukat, mert ő maga folyton be volt rúg­va, és hazaiövet a repülőgé­pen aludta ki mámorát«. A kanadai adófizetők most azon tanakodnak, vajon a honatyák joggal költik-e az állampolgárok adóját párizsi kéjutazásra. * • * Molójföklon tilos a filmcsók A JELZŐTÁBLA IGYELMEZTET! ZSÁKUlCÁBA KERÜLHET, ha gépkocsiját baleset éri, és NINCS ÁLTALÁNOS GÉPIÁRMÜ-BIZTOSÍTÁSA! Állami Biztosító. (3187) ITát most már én is makk ■TI ásszá változtam; délutá­nonként, amikor hazaérkezem, .űzet rakok, befutok. Az jár eszemben: így guggolt le az ősember is az első tűzhöz; fa­rakás, szikra, láng, lobogó ha­sábok, ejnye, hát nem változik ez meg az atomkorszakban? A különbség csak annyi: az ős­ember megvárta, mig a vil- .ám felgyújt egy fát, a parazsat őrizte aztán időről időre, vagy önmaga csiholt tüzet két szá­raz fa dörzsölgetésével; én pe­dig arra várok, hogy nedves gyufám fellobbanjon, azután arra, hogy az összegyűrt papi­ros lángoljon, aztán arra, hogy i nedves fába beleharapjon a Láng, aztán arra... Uramis­ten, hogyan gondolta ezt Pro­métheusz, amikor — állítólag — lelopta az Olümposzról ne­künk a tüzet? Mert nálam pél­dául kokszról van szó. A koksz ugrál a faparázson, roppan- robban, olyan lármát csap a kályhában, mintha gépfegyver volna és nem koksz, égni azon­ban magának az istennek, il­letve a félisten Prométheusz­nak sem ég. Én magam, szakállt alnn makk ász pedig piromániás le­szek a tél végéig. Nézem a tü­zet, közben fújom. Akácfa vol­tál, úgy látszik, az is akarsz maradni, hideg hasáb az apró­fa tetején, legföljebb elkomo­rulsz, megfeketedsz a füsttől, de égni nem égsz. Nyers vagy és rideg, a vizet könnyezed, mely beléd szorult, s én les­hetem, mikor lesz meleg a szo­bám. Már harmadszor nyalábotok fel papirosokat, lám, még egy kéziratot is feláldozok. A kéz­iratban arról van szó, milyen szerelmes vagyok, csupa tűz és láng, lobog a novellában a szerelem, ég a szívem, de az életébe melegséget vinni. De irodalom se segít, a novella el- szép, de szép. hamvad, a fa nem gyullad Nézem a tüzet, a pirosló sze- meg, soha ilyen csődjét az iro- mehet az alkonyaiban, nézem dalomnak! Az aprófa pedig ki- az ugráló lángot, micsoda ked- fogyott. Milyen háztartási esz- vés manótánc, őszi-téli kedves közt kellene most latba, illetve Hetére a faropogás melódiája- tűzbe vetni, esetleg a fakana- ra. Már nem kell fújni, oltha- lakat vagy a fűszerespolcot a tatlanul ég, mint a szerelem, konyhából; kár, hogy a tégla föl lehetne gyújtani vele a vi- nem ég, szétszedném a házat. lágat, hogy a csillagok mele- Molnár Ferenc ezt írta: a has gedjenek tüzénél, egyelőre azonban megelégszem, ha a faparázsnál meggyullad a koksz, ez a rideg matéria, ez a szénszármazékú ármány — tessék, elfeketítette a para­zsat. Hát ennyit érne a lángo­lás, a lobogás, hát ennyit a hű szerelem? Gyerünk, fűz. Vár az íróasz­talom, várnak könyveim, fogy az időm. Gyerünk, koksz, válj az izzástól lilává, tüzes fehér­ré, legyen tavasz a szobában, nyár. El kell olvasnom még ezt és ezt és ezt, olyan sok könyv van és olyan kevés nap. Gyerünk, meleg: áradj. Hideg azt szobában mindenki öregebb, mint ahogy a kora mondja, megtavaszodunk a langy me- meg koromat, koksztűz! Hadd higgyem a melegben, hogy barna még a hajam, hogy Makk ász a tüdő kérdése. Én meg mondom: a tűz a tüdő kérdé­se. Fújjad, ki tudja, meddig fújhatod. Amíg halálosan bele ‘e9Óen, csald nem vörösödsz, zihálsz, pulzu- "" sód megbolydul, verejtékezel immár. No lám, nem is kell befűteni, csak fújni az átko- megfiatalodtam, hadd álmodoz­zon tüzet, máris meleged lesz, zam. Gyerünk, tűz: úgyis az a kutyafáját. A kutyafáját en- a sorsod, hogy égsz; milyen jó nek a fának, azt hiszi, az er- é&ni masért, másokért. Engem dobén van és nem a kályhá- Pedig ments föl makk ász vol- ban. tóm alól, eleget guggoltam itt Aztán: végre! A láng meg- várakozva. Pattogj, hogy én fogta a hasábokat, úgy látszik, beszüntethessem magánpatto- nem ereszti. Nézni kell. Nézni gúsomat, lássam: mennyit ér ez a csodát, a piros színű csodát, a rábeszélésem, ég, és pirossá sorvad a fa. Aztán: végre. Pattog. Ég a Ilyen a lobogás: izzó és sor- koksz. Előveszem a könyve- vasztó, milyen szép jelkép és met. Ez történik a könyv lap­jeladás. Lobogni, égni, elsor- jain, az történik, vadni a szenvedélyes lángolás- -A tűz ■—■ hiába — érdekesebb ban, és melegíteni vele, mások Bods Béla nek a Latinka Sándor Műve­lődési Házban. Bejelentette az elnök, hogy korszerűsítik a Máius 1. utcai fénykép észüzletet. Űj színes és fekete-fehér laboratóriumot építenek, bővítik a műtermet. Két dolgozójuk Budapesten volt tapasztalatcserén, s így deeember 1-től színes műter­mi felvételek készítését és színes amatőr felvételek má- "olását is vállalják. Sokat áldoz a szövetkezet arra, hogy a kanosvári járás­ban tovább feilődmn a fod- rászszőlqáU'i.táíS. Január 1-től Magyaratádon női, Somocv- szilban és Memyért női-férfi Kaposmérőben férfifodrászat kezdi meg működjét A fod­rászokkal együtt fénykéné'ze­két is küldenek ezekbe a köz­ségekbe. A ktsz vezetői Kanosvárnn ’s bővíteni szeretnék a szolgál­tatást. Nincs ugyanis fodrász- üzletük a. Cserben, a tevtilmű- vek, a Pázmány Péter utca, a riamianich utca. a Hársfa utca és a Marx Kámlv utca törae- téKen. A Cserben elfoglalhat­nák e*zv rnaffáoMsiioams meg- r.resedett üzletét, ám rnűködó­ri pn«e',élv irán.tí kőr)e.r«ük«0 a Belkereskedelmi M’nio-té- rium még nem válaszolt. Ért- Veteflnn. hnzv miért nem. h°lv- sei rtöntenek az ilven ijtvgV- Ken. hiszen a mérvet és a vá­*wci taoées inKhau („meri a Imrv^rrári íöv5z»ve!ket és lotiotő- 'égeket, mint a minisztérium. Sz. L. UfagSPripftalc n leírnitrifft. börtönbe kerültek Athén (AP). Athénben tizenöt hónapi börtönbüntetésre ítéltek két újságírót, akik az Athinaiki című lapban sértő kijelenté­seket tettek Frederika királynő ellen. olyan nyugati filmekhez, amely"kben éppenséggel nem fukarkodnak a csókkal. * * * A tudás — barackjai Dr. Tatham Whitbead an­gol botanikus furcsa megál­lapítással állt elő: véleménye szerint a bibliában tévedé­sen alapulnak azok a sorok, amelyek szerint Éva a para­dicsomban a »tudás fájáról« almával kínálta Ádámot. Az angol botanikus azzal érvel hogy a bibliában szereplő édenkert Mezopotámia terü­letén feküdt, ahol egyáltalán nem ismerték az almafákat. A bibliai időkben Whi+bead S7/>i-vnt ezen a vidéken csak két ehető gyümölcs létezett: a birs és a sárgabarack. Márpedig, mondta a tudós doktor, aligha tételezhető fel, hogy Éva a savanyú, szinte ehetetlen birsalmával kísértésbe tudta volna hozni Ádámot. Marad tehát egye­düli lehetőségként »a tudás — barackja«. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyed Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-IL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VALLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u, C.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents