Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-01 / 281. szám

Szombat, 1962. december L 3 SOMOGYI NEPLA* Siánnai hordják a cukorrépát Bodrogon Az erős havazás, a vastag hótakaró a múlt hét végén , -gondot okozott a cukorgyárnak 1®. A rossz idő akadályozta a szállítást, így aztán — mond­hatnánk — máról holnapra »éltek«, mindössze , egy napra . való tartalékkal rendelkeztek. E hét elejétől némileg javult a helyzet, már két napra va­ló készletük van, és folyama­tosan érkeznek a répaszállít­mányok a könnyebben e1érhe­tő helyekről. Igen ám, de az ilyen helyekre hordott memy- nyiség sem túlságosan nagy, mindössze hat-hétezer vagon­ra tehető, viszont egy tekinté­lyes rész még kint van a szán­tóföldön kupacokban, s ennek beszállítása igen nagy erőfe­szítést követel a szövetkeze­tektől. Nem beszélve arról a répáról, amely még a föld­ben van. Az időjárástól függ, hogy mikor szedhetik ki. A betakarításról meg csak ak­kor lehet szó, ha a hó elol­vad. A szántóföldön kupacokba rakott rónát mielőbb be kell hordani nemcsak azért, hogy a gyár folyamatosan dolgoz­hasson, hanem a szövetkezet érdekében is. A bodrogiak okos kezdeményezése bizonyít­Őntözési szaktanfolyamon tanul 94 tsz-tag November 12-e óta tart Ba- latonbogláron a tsz-tagok me­gyénkben első öntözési szak- tanfolyama. Kiss Béla mező- gazdasági mérnöknek, a me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya munkatársának vezetésé­vel szövetkezeti kertészek, nö­vénytermesztési dolgozók is­merkednek három hétig az ön­tözéses termesztés szakmai tudnivalóival. Egy-egy közös gazdaság két- három tagját is elküldte a bentlakásos tanfolyamra. A 94 részvevő között ott találjuk mindazokat, akik már kezeltek öntözőberendezést, vagy árasz­tásos módszerrel hasznosítot­tak patakvizet a nagyüzemi zöldségkertészetekben. Leg­többjük minden képesítés nél­kül folytatott öntözéses gaz­dálkodást, s a gyakorlatban igyekezett elsajátítani annak módszereit Ezután az új kez­dőket nem hagyják magukra: a mostani tanfolyamon meg­szerzi a szaktudást minden olyan szövetkezet néhány tag­ja is, amely a télen vagy a ta­vasszal vásárol öntözőberende­zést. A programban szereplő tan­anyag hasznos elméleti ismere­teket foglal magában. A nö­vényélettan, a talajtan, a talaj­művelés alapfogalmaival kezd­ték a hallgatók a tanulást. Utá­na megismerték az öntözés többféle módszerét, megtanul­ták, hogyan kell megválasztani növényenként az öntözés legal­kalmasabb idejét, és elsajátí­tották a leghasználatosabb föl­szerelés, az MA—120-as típu­sú öntözőberendezés kezelését. (Ezt a berendezést a ságvári Egyetértés Tsz adta kölcsön oktatási célra.) A tanfolyamnak az a fő cél­ja, hogy kellő gyakorlati kép­zést adjon. Ennek elősegítésére gyakorlott szakembereket hív­tak meg előadónak. A Pécsi Vízügyi Igazgatóságtól Csekei Tibor és Rács Gyula, a bogiári gazdaságból Szalai Géza mező­gazdász, ( BalatonújhelyrőlMar- czi Ferenc főkertész vállalko­zott előadásra. Gödöny Mihály mezőgazdasági mérnök, a vör- si tsz-üzemegység vezetője ugyancsak készségesen elfo­gadta a meghívást, hogy kerté­szetük öntözésének gyakorlati tapasztalatait ismertesse. December 1-én fejeződik be a szaktanfolyam. Végzett hall­gatói hozzáértéssel munkálkod­hatnak majd az öntözéses gaz­dálkodás kiterjesztésén terme­lőszövetkezeteinkben. Szabálysértési tárgyalás Igáiban A Kaposvári Járási Tanács szabálysértési előadója hely­színi tárgyalást tartott Igái­ban, hogy véglet vessenek a helybeli önkiszolgáló boltból való lopásoknak. Részt vett a tárgyalás vezetésében Gyura- sics Dániel megyei tanácstag, Czagány Jánosné járási ta­nácstag és két községi tanács­tag. Meghívták az általános iskola hetven felső tagozatos tanulóját is. A diákok figyel­mesen hallgatták végig a tár­gyalást. Befejezése után Gyu- rasics Dániel tanácstag szólt az ifjúsághoz, s összegezte a tanulságokat. Nyílt tárgyaláson döntöttek Keller József igali pék ügyé­ben is. 2000 forintra bírságol­ták meg jogtalan ipargyakor­lás miatt ja, hogy le lehet győzni a ne­hézségeket, , a kedvezőtlen út­viszonyok ellenére is könnyen megközelíthető helyre szállít­ható a szántóföldről a ter­mény. — Az időjárás miatt mi is elmaradtunk a szállítással — mondta telefonon Zoltán Jó. zsef főkönyvelő —, ki kellett találnunk valamit. — A tana­kodás eredményt hozott: ko­csival nem lehet közlekedni, így szánnal szállítják a répát. Sikerült összeszedni a faluból 12 szánt, s ezek néhány nap óta mást sem tesznek, mint a mezőről hordják az út mellé a cukorrépát. Onnan már von­tatóval vihetik tovább. Két nap alatt 11 vagon répát hord­tak így le. A munka még egy hétig eltart, mert a hatvan holdról 72 helyett mintegy 100 vagon termésre számítanak. Ennek körülbelül a fáét szál­lították el eddig. A bodrogi Aranykalász Tsz- ben nemcsak a termény meg­mentésére, betakarítására gon­dolnak, hanem azokra az em­berekre is. akik a mostani nehéz napokban elvégzik a tennivalót, s védőitalt, forró teát adnak nekik. Nem eyii'M be a kukorica Többen jelezték, hogy a Malomipari és Terményfor­galmi Vállalat kaposvári tár­házának szárítója mellett le vő nagy mennyiségű csöves kukorica gőzölög. Sokan ar­ra gondolnak, hogy helytele­nül tárolták, és emiatt be­gyulladt. A bejelentést megvizsgál­tuk. A harmincvagonnyi ku- l iorica valóban erősen gőzö­lög. Ám a szakemberek sze­rint nem kell különösebb je­lentőséget tulajdonítani neki, mert az nem gyulladás jele, csupán egy fizikai jelenség­ről, mégpedig arról van szó, hogy a kukoricában levő nedvesség párolog, mivel a prizmának valamivel maga­sabb a hőmérséklete, mint a külső környezeté. Egyébként a kukoricának — mondják — ideje sincs arra, hogy meg­rohadjon, mert rövid idő alatt morzsolóba, illetve szá­rítóba viszik, és helyére újabb kerül. Mintegy 30 va­gon kukoricának állandóan tartalékban kell lennie, hogy a szárító narn 1000 mázsás kapacitását folyamatosan ki tudják használni. V ___ A gondosabb talojmunka és az anyagi ösztönzés meghozta eredményét: Holdanként 130 mázsa burgonya termett Hedrehelyen Hedrehely határa többnyire a pillangósokat, a gabonafélé­ket, a kukoricát, a cukor- és takarmányrépát szereti. A lan kas, agyagos domboldala­kon alig-alig akadt néhány parcella, ahol burgonyaindá­kat borzolt volna a szél. Mert csak éppen annyi krumplit termeltek egyéni korukban a heáirehelyi gazdák, hogy szük­ségletük kielégítésére ne kell­jen vidékről vásárolniuk. Be; íenyugodtak a terméseredmé­nyekbe, nem igyekeztek na­gyobb hozamot elérni, hiszen mindenki azt tartotta, hogy a dimbes-dombos vidék nem en­nek a növénynek való. Vajda János, aki pedig a falu egyik legjobb gazdája volt régebben is, 70—80 mázsás átlagot ért el. s ez Hedrehelyen már jó termésnek számított. Szintén így vélekedik GicZy Lajos csapatvezető: — Nálunk, kérem, sohasem ment a burgonya. Nem adta meg azt a termést, mint ha­zájában, Szolokban vagy más, homokos talajú községekben. Nem is erőlködtünk, nem tör­tük magunkat különösképpen. Némelyik esztendőben sike­rült ugyan száz mázsán felüli átlagot elérnem, de ezt is csak kisebb területen. Az idén bebizonyosodott, hogy a mi földünk is jól megtermi a burgonyát. Amit én régebben elegendőnek tartottam, az most már kevés is, hiszen ter­melőszövetkezetünk az idén nyolcvan hóidról nem keve­sebb, mint százharminc má­zsás átlagot takarított be. Ez pedig nagyon nagy szó, hiszen sose hittük volna, hogy ilyen gazdagon is fizethet határunk. A hedrehelyiek annyi bur­gonyát, mint az idén, a szö­vetkezet megalakulása óta még sohasem kaptak. A kapá­sok, a saraboló és burgonyát szállító íogatosok, a zsákolok és a traktorosok 5—9, a füg­getlenített vezetők pedig 3—5 mázsa prémiumot vittek ha­za. Az Űj Tavasz irodájában ar­ról beszélgettünk Jäger Ven­del elnökkel, hogy milyen ag­rotechnikai eljárással sikerült elérniük ezt a szép ered­ményt. — Heves megyéből jöttem Hedrehelyne, s a burgonya­termesztésben alkalmaztunk néhány hevesi módszert is. Ezek nem holmi csodaszereik, hiszen többek között az ülte­tés utáni töltögetés gazfojtó hatása ezen a környéken is ismert. Mindenesetre arra tö­rekedtünk, hogy mindent megadjunk a burgonyának, amire szüksége van. Barcsról. Homokszentgvörgy- ről és a tagoktól vásároltak a tavasszal vetőgumót. A mer* kur, a somogyi sárga, a kis- vándai rózsa egyaránt jól érezte magát a hedrehelyi ha­tár talajában. Mindjárt kike­lése után betöltötték a burgo­nyát, s egyetlen kapálással sem késtek el. Különösein két női munkacsapat vált ki szor­galmával: Bicskei Lajosné és Farkas Lászlóné csapata. De az általános igyekezetre jel­lemző, hogy amíg tavaly 25— 30 asszonyt tudtak a kapálás­ra mozgósítani, az idén száz­nál is többen munkálkodtak a burgonyatáblákon. A földeket jól előkészítették: árpa és búza után mélyszántottak a múlt nyáron, s, a télen 160 mázsa istállótrágyát hordtak rá holdanként. A növényápo­lásnál meg a betakarításnál sem volt fennakadás, minden­nel idejében végeztek Az ér­tékesítésre tervezett 16 vagon, helyett 52 vagonnal adtak el a MÉK-nek, és a vártnál 2 vagonnal több etetni való bur­gonyát vehetnek számításba a takarmánymérleg elkészítése­kor. S a hedrehelyiek által is nagyon dicsért termés a mun­kaegység értékét 26 forintról 30 forint fölé emeli. A szorga­lom, a nagyobb eredményre való törekvés jól gyümölcsö­zött. H. F. Teljesítették kongresszusi vállalásukat v az építőipari dolgozók Az Építő-, Fa- és Építő­anyag-ipari Dolgozók Szak- szervezetének megyed bizottsá­ga a héten értékelte a kong­resszusi munkaverseny ered­ményeit. örvendetes — állapí­tották meg —, hegy a vállalá­sokból egyre inkább kiszorul­nak az olyan feltételek, mint a »pontos munkakezdés«, a »munkaidő kihasználása« stb. Az építőipari vállalatok telje­sítették kongresszusi munka- versenyük célkitűzéseit. A Téglagyári Egyesülés eleget tett éves nyersgyártási tervé­nek, javult a minőség, a lakó­épületeket idejében átadták. Több említésre méltó kezde­ményezés született. Ezek kö­zül a legjelentősebb, hogy a dolgozók garanciát vállalnak az általuk végzett munkáért. A VIII. pártkongresszus be­fejeztével nem zárult le a munkaverseny. Valamennyi vállalatnál tovább küzdenek a selejt csökkentéséért, a ter­me! ékenység emeléséért, a jobb minőségért. Egyedül a Közúti Üzemi Vállalatnál fe­jeződött be a verseny, itt ugyanis a kedvezőtlen időjá­rás hátráltatja a munkát. A szakszervezet megyei bi­zottsága felhívta a dolgozók figyelmét arra, hogy idejét múlt vállalásaik helyett tűz­zenek ki új célokat maguk elé. Különösen igyekezzenek az önköltséget csökkenteni, ami­nőséget javítani és — kivált a faipari vállalatoknál — a hulladékanyagokat hasznosíta­ni. Szó esett a munkásvédelem­ről is. Minden építkezésein gondoskodni kell arról, hogy legyen elegendő mele"-'" ital, s hogy megfelelő téli -nahát kapjanak a dolgozók. Csaknem 200 mázsa babot értékesít a karádi Búzakalász Tsz Hogyan él a mexikói nép? terül el a végtelen hosszú Ni­no Perdito, az Elveszett Gyer­mek útja a nyomorúság külön­böző árnyalataival. Erről a hamisítatlan mexikói nyomo­rúságról írta a Problémás de Latin-Amerika a következőket: »A tömegek nyomora megren­dítő méreteket ölt... Az agyonreklámozott prosperitás csak a kiváltságos csoportokat érinti. A monopóliumok és a nagytőke arcátlanul parancsol­gatnak az ország gazdasági és társadalmi életének minden területén. Mexikó az éles el­lentétek országa: hatalmas pa­loták és luxusnegyedek a gaz­dagok számára, szenny, ba­A 28 államból, három auto­nóm területből és egy »szövet­ségi körzet«-ből álló Mexikó­Mexikó City lakosai a kubai nép igazságos harca mellett tüntet­nek. (MTI Külföldi Képszolgálat) ( veiknek megfelelően alakítják, irányítják a gazdasági életet; lefölözik a javát mindannak, amit Mexikó termel, és min­denből óriási profitot zsebel­nek be. Közben a mexikói nép tömegei leírhatatlan nyomor­ban sínylődnek. 120 000 falu­ban 17 000 iskola van mind­össze, s így az analfabétizmus, amelyet a szabad Kuba szinte varázsütésre számolt fel, egyik súlyos problémája az ország­nak. A munkanélküliek töme­gei kénytelenek az Egyesült Államokban keresni idénymun­kát. A mexikóit itt a jogsza­bályok sem védik, s a munka­adók maximálisan kizsákmá­nyolhatják őket. Ugyanakkor az amerikai tőke, amely a leg­különbözőbb módszerekkel tartja kezét Mexikó kincsein, és ellenőrzi a gazdasági élet legjelentősebb területeit, évről évre óriási hasznot húz. Olyan intézkedésekkel teszik tönkre az országot, mint a gyapotfö­löslegek elosztásának esete és az Egyesült Államokba irányu­ló ólom- és cinexport vámjá­nak fölemelése. A gazdasági élet az ameri­kai monopóliumok polipkarjai­ban vergődik. A mexikói nép­nek minden oka megvan arra, hogy gyűlölje az amerikai im­perializmust; nemzedékről nemzedékre jól tudja, mibe került neki az USA közelsége. nak csaknem harmincmillió la­kosa van. Tájainak szépsége, csodálatos gazdagságú régésze­ti lelőhelyei, az azték, tolék és maya kultúra művészi emlékei idegenek tömegét csábítják. Olajon kívül ezüstben és réz­ben is gazdag ország. Főváro­sa, a több mint hárommillió lakosú Mexikó City világváro­si fényben fogadja a látogató­kat. A főváros szikrázó neon­fényei mögött azonban egy or­szág nyomorba, sötétségbe kényszerítve él zsúpfedeles ka­libákban vagy a külvárosi si­kátorok viskóiban. Már magá­ban a fővárosban is a csillogó központon, a luxusépületekkel beszórt villanegyeden túl ott rakkok, szánalmas viskók, po­csolya és csatornavíz, éhínség és munkanélküliség a nép szá­mára. A hamis földosztás által utolsó reményeiktől megfosz­tott több millió paraszt, aki­nek nincs földje, de joga van a földhöz, sem az iparban, sem a községgazdálkodásban nem tud munkához jutni. Egy ré­szük örökre elköltözik Mexikó­ból, gyermekeik már ameri­kaiak lesznek. A városokban az amerikaiak kiszorítják a mexikói iparosokat és keres­kedőket. övék a luxushotelok, a bankbetétek, az elsuhanó gépkocsik, a drága borok, a jó ételek... rájuk mosolyog az élet, míg a mexikói nép ten­gődik ... Mert az ország egész gazdasági élete alá van rendel­ve az Amerikai Egyesült Álla­mok érdekeinek.-« És ilyen nagyarányú ameri­kai befolyás, gazdasági elnyo­más mellett is a mexikói nép hangja tisztán, világosan hang­zott a kubai forradalom tá­mogatására. Mexikó népe, ha­ladó erői — élükön a kommu­nistákkal — rá tudták kény­szeríteni Lopez Mateos kor­mányát, hogy ne hódoljon be az amerikai kívánságoknak. És ha vezetői az amerikai szomszédság árnyékában oly­kor ellentmondásos utakra vi­szik is Mexikót, népe az elsők között lesz Latin-Amerika új felszabadításában, abban a küz­delemben, melynek első feje­zetét Kuba már beírta a törté­nelembe. Kiss István I Keresik a termesztés és a. I A tavasszal hírül adtuk, | hogy a karádiak 400 hold köz- Ites bab termelését irányozták | elő. Ebből 400 mázsa ter- | mén yre számítottak. A ter- jmeszités módszerére, a hozam ♦ elosztására vonatkozóan a szö- I vetkezet megállapodást kötött I tagjaival. Holdanként 9 kiló I vetőmagot kaptak a növény- | ápolást végző asszonyok, s ♦ vállalták, hogy egy holdról a ♦ vetőmaggal együtt 35 kiló ba- fbot adnak majd vissza. ♦ A tervek azonban nem tel- íjesültek. Miért? A szövetike- Izet vezetői megállapították, jhogy ahol aránytalanul kevés f lett a hozam, ott nem vetet­itek el a kiadott 9 kilót. Ezért fáz egyik parcella jóval többet I adott egy mázsánál, a mási- Ikon meg még az a 35 kiló lsem termett meg, amelyet kö- I zösem kellett volna értékesí- f térni. A vetőmag egyöntetűsége | kizárja, hogy ilyen nagy elté­♦ rések keletkezzenek a hozam- |ban. Parrag György brigádjá- |nak tagjai szinte valameny- |nyien igen jól jártak a köztes I bab termelésével, s már a { betakarításkor szóltak, hogy |jövőre ismét szeretnének fog- llalkozni vele. A nőtanács 36 Ihold kukorica megmunkálását ♦ vállalta, erről a területről 37 {mázsa babot értékesítettek. A ♦ szövetkezet összesen 91 mázsa ♦ babot szállított el eddig, s |még opvareninvi vér é+edá«e*a. I Az idei tapasztalatok —bár ♦ teliesen nem valósultak meg ía babtermesz^és tervei — arra I ösztönzi a szövetkezetét, bogv {jövőre is foglalkozzon ezzel ♦a népgazdaság számára oly : elosztás jobb módszereit fontos növénnyel. Viszont a történtek arra indítják a ve­zetőséget, hogy változtassanak a módszereken. A nőtanács szép eredménye azt bizonyít­ja, hogy helyes közösen meg­munkálni, betakarítani a ba­bot, a teljes termést közösen értékesíteni s a pénzen osz­tozni. Jó néhányan viszont ra­gaszkodnak a természetbeli részesedéshez is. A szövetke­zet vezetői a tagokkal együtt keresik a legcélszerűbb meg­oldást. A tervek szerint 30 holdon fővetésűként, 150—200 holdon pedig köztesként ter­melnek majd babot. Olyan termesztési, értékesítési mód­szert akarnak kidolgozni, amelynek alkalmazásával a szövetkezet is, a tag is meg­találja számítását, és a Búza- kalász Tsz hozzájárulhat a népgazdaság igényeinek ki­elégítéséhez. Köztiletek, figyelem! Kérjük, hogy kará­csonyfa-szükségletü­ket 1962. december 3-ig -L méret sze­rint — írásban jelent­se be a Somogy megyei ílelmiHer- lisiereskedelmi Valialal 348 as rawi'nrj ban, a Kosz iopv Gásnár utca végén. Telelőn 10-19. (78639) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents