Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

SOMOGYI NßPtAP 8 Kedd, 1962. december i. Pedi£ jobb lett volna tanulni... — Milyen tételt húzott? —! Hányast kapott? — Nagyon* szigorú volt? — rohanják meg; a kérdések a fizikai beszámo-? lóról kilépő hallgatót. Felelet* helyett homlokát törölgeti,* majd az ablakpárkányra tévét táskáját előveszi kiskönyvét, i — ötös! — hallatszik a cső-; dálkozás egy kis irigység | hangján. — Én elfogadnám a kettest; te, csak ne kéne bemennem!; ÍRÓK AZ OLVASÓK KÖZÖTT Földeák János és Tabák András a barcsi Vörös Csillag Tsz-ben (Tudósítónktól.) ® Barcson is mozgalmas volt a vasárnap. A járási szervek a könyvtárral közösen könyvbarátnapot rendeztek a Vörös Csillag Tsz székházában. Az eredmények említésre méltóak: negyven új olva­sóval gyarapodott a könyvtár, és a könyvvásár alkalmával több mint kétezer forintot költöttek könyvre a termelőszövetkezet tagjai. Délelőtt meeeműsor voW a gyermekek részére. Délután irodalmi műsor keretében emlékeztek József Attila halálának évfordulójára — No, én ugyan nem! Nem* majd fejtörővel, hanglemezbemutatóval egybekötött klubdélután kö­vetkezett a fiatalok részvételével. Vendégeket is várt a termelőszövetkezet első könyvbarátnapjá- ra: Földeák János és Tabák András írókat. Velük este találkozhat­tak a termelőszövetkezet tagjai. Földeák János verseiből olvasott fel. Tabák András pedig egy elbeszéléssel mutatkozott be a közön­ségnek. A két íróvendég műveiből mintegy húsz példány talált gaz­dára. Kihasználva a ritka alkalmat a tulajdonosok dedikáltatták a megvásárolt könyveket. Az író—olvasó találkozót követő műsorban a szövetkezeti kórus és az irodalmi színpad együttese szórakoztatta a jelenlevőket. Fodor András és Szász Imre Somogytúron azért tanultam! — mondja í egy kis barna asszony. Majdnem összekapnak. Sze-J rencsére nyílik az ajtó. A ki-* lépőt ismét meglepik kéndé-J sekkel. ; — Ketten bemehetnek! —; adja át a tanár üzenetét. Égy másik teremben föld- i rajából és történelemből fe-í lelnek. Egyik-másik hallgató; szépen, összefüggően beszél. ♦ Néhánynak nehezebben megy.! — Ezt bizony jobban ,megt kellett volna tanulni! ; — Igen, de estére olyan fá-; radt vagyok. Hiába, nekünk, nem megy már úgy a tanulás,; mint a gyerekeknek. Vasárnap délután Somogy­túron, a művelődési otthon­ban találkozott az olvasókkal Fodor András költő és Szász - Tudom ón azt! Mikor <*ilmre ^ A találkozón meg. hol járta az álsó osztalyokat?| RuUkay a me_ Régen volt az már! e j p^bizottsag agit.-prop. páspusztán voltak a szüleim; osztályának, Varga István, a cseledék. is korán “♦megyei pártbizottság párt- és tam dolgozni. g l© e, ; tömegszervezeti osztályának volna tanulni, mint *^«zamimujlkatársa. Horváth László, ba jármi- ; a megyei tanács művelődés­A mellette ülő fiatal fiú* ügyi osztályának vezetője és félve pillant feL Látom én,! Németh Ernő, a Fonyódi Já- amit ó gondol: neki lett vol-J ^* Tanács Művelődésügyi * , . . t Osztályának vezetője, na alkalma tanulni, de ngn; Naszári János, a községi ta- vette komolyan. Nem szólok,; nács vb-eLnöke köszöntötte a de tudom, észreveszi a nagy; vendégeket örülnek — han­különtoségeit az idősebb csa-! goztatta , hogy megismer- . . . , . t. íkedhetnék Fodor András köl­ladapa es az o fiatalsága ko-j tóvd ^ Szász Inwe íróval, tótt.*• í akiknek művei megtalálhatók Kováts Sándomé ; a községi könyvtárban is. Ezután Fodor András rö­viden szólt arról, hogy a fo­nyódi járás ismerős neki, hisz gyermekkorának egy ré­szét itt élte le Felolvasott költeményeit azokból válasz­totta, amelyekhez az itt el­töltött gyermekkor emlékei adlak élményt. Szász Imre főként azokról az élményeiről beszélt, ame­lyeket Olaszországban szer­zett. Szavait nagy érdeklődés­sel hallgatták. A találkozó végén a tanács­elnök köszönetét fejezte ki a két íróvendégnek, s bejelen­tette, hogy több példányiban be fogják szerezni Fodor And­rás, illetve Szász Imre mun­káit, hogy műveiket jobban megismerhesse a község lakos­sága. Sz. N. Egy újabb határhő... Plakátok, meghívók hirdet­ték: az irodalom, a könyv ün­nepének szentelik december első vasárnapját Iharosberóny- ben. Sok ajtó kinyílt a házról házra járó fiatalok előtt, a csöndes beszélgetések során so­kan eszméltek föl arra, hogy jó, ha közelebb kerülnek a könyvhöz, ha rendszeresen ol­vasnák. A községi könyvtár 48 belépőkartonja telt meg ezen a napon, 1800 forint értékű iro­dalmi mű talált gazdára. A leg­keresettebb könyv Fülöp János Tövis című novellas kötete volt, s ez nem Véletlen, hiszen ezt az írót és vele együtt László Ibolya költőt várták estére. Hosszúnak tetszett a nap. Nehezen érkezett el az este, mikor a nagyteremben szoron­gó mintegy négyszáz ember megláthatta a várt vendégeket. Volt abban valami megkapó, ahogy Amcsi Józsefné mondta: — A kis unokám sem akart otthon maradni... Én meg igen szeretem az ilyen esemé­nyeket ... Később, mikor csillogó sze­mét egy pillanatra elfordította a színpadról, odasúgta a mel­lette ülő asszonynak: — Jaj, de nagyon szép, ugye, milyen kedvesen beszél mind­egyik? A vendégeket Szatmári Lász­ló kultúrotthon-igazgató és Borok Ferencné, a Hazafias Népfront járási titkára köszön­tötte. Az asztalon két csokor virág, az úttörők, a KISZ-esek ő ji cLai ajándékai... Először László COOCXXXXXXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX): OC)OOOCXXXX) bolya mutatkozott be, magá­dról beszélt, az életéről, s arról, .amiről a legnehezebb szólni, ide amit a legnagyobb érdeklő- idéssel vártak: hogyan lesz vá­rlakiból költő. Hálás tapssal ju- jtalmazták legőszintébb vallo- >mását: előadott verseit. Derű hullámzott végig a ter­emen, amikor Fülöp János úgy, ^kezdte a beszélgetést: »Körűi­méiül tízéves lehettem, mikor ^megszülettem... *< Néhány éjjelre, padra, kőre adjatok nekem fekhelyet. En nem vagyok jó gazda ökre, se lány, se bolha, se beteg. Jusson a néniknek nagy bögre, szerető mindnek, ki szeret —•. áldott, mert élek én örökre, aki egy éjre eltemet. (József Attila, 192«., Japán Kávéház.) A Japán Kávéház hosszú évekig nem volt egyszerűen csak kávéház. írók, költők, festők, szobrászok és még más hasonló szabálytalan foglalkozásúak jártak oda, s ha egy-egy is­meretlen ült le valamelyik asztalhoz, a törzs­vendégek azonnal kitalálósdit kezdtek játsza­ni. Azt igyekez­tek megállapí­tani, mi a fog­lalkozása az is­meretlennek, hány éves, és vajon, merre lakhat. A játékban Karinthy Fri­gyes, Nagy La­jos, Rejtő Jenő, József Attila és én vettünk részt. Legtöbb­ször melléfog­tunk, de sok esetben vala­melyikünknek sikerült az ama- tördetektiveshe- dés. A rekordot Nagy Lajos tartotta, aki egyszer kitalál­ta, hogy a szé­les arcú, vas­tag szemöldö­kű, nagy koc­kás ruhájú vad ismeretlen nem lehet más. mint hivatal­nok a vágóhí­don, kora 40— 45 év, és való­színűleg a So roksári úton lakik. József Attila odament a nagykockáshoz, bemutatkozott, kérdezgetett. Bámuló arccal jött vissza, gratulált Nagy La­josnak átnyújtott neki három Memphis ciga­rettát, mint kiérdemelt honoráriumot. — Hogy a csrdába jöttél ró? Minden stim- csak az nem, hogy a Soroksári úton la­Cinkotai Frigyes: JÓZSEF ATTILA. leik. Nem ott, hanem a Kén utcában, nem\ messze onnan. E játék után a sakk következett. Attila ját-J szott Rejtővel, pénzbe. Húsz fillérbe ment egy' parti, úgy emlékszem, hogy Attila vesztett.1 Közben szétszéledt a társaság, mindenki menti a dolgára. Egyedül József Attila maradt ülve. PapírtJ vett elő. Én kártyázni mentem, ő verset írt.j Sokszor és sol<at bámult a levegőbe. Elmúlt éjfél, a költő már befejezte költemé-i nyét, s fejét a mellére hajtja elaludt. Majd[ hirtelen felriadt, bizonytalan léptekkel oda­jött hozzám. Letettem a kártyát, megkérdez­tem, mi a baj. — írtam verset, azt hi-i szem, nem túl[ rossz. Felolvadt som. Akarod? A cigaretta tói rekedt han-'{ gon elkezdte^ mondani az Éji\ dalt. A végét[ keserűen eine-* vette. — Nincs la­kásom, meleg oj nyári éjjel. Ki megyek a liget-\ be, szeretek ott! aludni. Tlltk is* mostani han­gulatomhoz. Szerbusz. Hiába hív- j tam vissza* nem jött. Ma­kacs fiú voltl Attila. Én egyl pillanat tört\ része alatt or-* ra gondoltam,] hogy talán kártj tesz magában. Akkor nem történt semmi, csak úgy két év-\ tized múlva a vasúti s n:ke i Szárszón. Oszerű és megyeszerte hires neves Megölte a nyomor, a rothadt korszak és az^együttese adott műsort, és köitó­tömérdek igazságta'a z ág, mely ez időben jvendégüket a tél elé című versé- úr volt Magyarországon. ßvei köszöntötték. Ezután Takáts Brody András .Gyula életéről, munkásságáról be­Hányatott gyermekkoráról, küzdelmes fiatalságáról, mun­káiról szólott. Talán saját fia­talságukra gondoltak azok, akiknek akkor könny csillogott szemükben?... — Mi, írók legfőképpen az emberek . 1 elkéh ez értünk — mondta —; célunk, hogy köny­veink segítségével az emberek­ben levő ellentmondásokat vi­lágosabbá tegyük. Azt szeret­nénk, ha szebben élnénk okosabban... Kérdések hangzottak: a falu egyszerű embere hogyan ismer­heti meg a giccset; a Befond és az Özvegyek című novellák hősei élő alakok voltak-e; a versírásnál együtt jelentkezik-e a téma a formával; és jó vol­na szerelmes verseket is hal­lani. Természetesen valahány kérés teljesült. Aztán a vendégek is hallga­tók lettek, lelkes, tapsoló né­zők, akik mosolyogva figyel­ték az úttörő ének-és zenekar szépen előadott számait, a kis­lányok bájos táncát s az el­mondott verseket. S mikor ö6Sziecsapódott a függöny, jöttek a Tövis című novellas kötet új tulajdonosai, hogy az emléken kívül Fülöp János keze írását is magukkal vigyék. Néztem az egyik be­jegyzést: »Szatmári Lászlóné­nak és Laci eljövendő olva­sómnak, sok szeretettel Fülöp János.« Az asszony köszönet­tel böngészte a sorokat, Laci, az »eljövendő olvasó« békésen aludt karjában. Biró Pál, a könyvtár egyik új tagja nehe­zen találta a szavakat, akadoz­va csak ennyit mondott: »Gra tulálok! Gyönyörű volt ez az este és tanulságos is. Bár gyakrabban lenne ilyen!...« A falu kulturális Setében egy újabb határkő ez a nap, amelyre éppolyan szívesen gondolnak vissza a hallgatók, mint a vendégek... V. M. Könyvbarátnap Szóládon —* Egyszerű ember volt az apám, olyan, mint bármelyikünk édesapja. Hajnali há­rom-négy óra tájt kelt mindennap, és este kilencig dolgo­zott. Napközben a kiadóknál és az em­berek között járt, sokszor vidéken. Na­gyon szeretett és na­gyon tudott beszél­getni, és mindig ar­ról, ami partnereit a legjobban érdekel­te.. • Mély figyelemre talál a közvetlen visszaemlékezés Mó­ricz Zsigmondról. Mintegy kétszázan gyűltek össze a szó- ládi művelődési ott­honban, egy részük általános iskolás, nyüzsgő, virgonc gyerek. Most ők is elcsöndesednek, s el­nyílott ajkuk példáz­za figyelmüket, amint hallgatják a szót. Móricz Virág után Győré Imre olvas föl verseiből. Nagy taps fogadja, érez­hetően kezd oldódni a feszültség, az »ele­ven írók« fölidézte szótlan, tartózkodó légkör. S a hallga­tók kiváncsi, türel­metlen kérdezőkké válnak. Az egyik pedagógus tanítvá­nyainak, a Légy jó mindhalálig szerel­meseinek nevében érdeklődik Móricz Zsigmond somogyi kapcsolatairól. Peregnek a kérdé­sek. Honnan merítik témájukat az írók, a költők? Hogyan szü­letik az írásmü ! Van, aki a mű formálásá­nak technikáját sze­retné tudni; más ar­ról kérdez, írnak-e majd erről az útjuk- rói is. Egy tsz-tag az idézett szerelmes vers »folytatására« kíváncsi, s a fiatal költő nem kéreti magát: »Gabriella« című költeményével válaszok A könyvek, az Iro­dalom szeretetét tük­rözték a felszólalá­sok, s emellett ta­núskodik az a több száz kötet is, amely 4500 forint értékben gazdára talált ezen a vasárnapon az alig 1000 lelkes Szólád községben. ! é1 MSam Lelkes érdeklődés, szívélyes fogadtatás várta Hedrehelyen vasárnap Takáts IGyula József Attila-díjas költőt. Ezen a napon a községi könyvtár lOlvasóinak száma 208-ra emelke­dett, és az olvasók 218 kötet köny­vet kölcsönöztek ki a könyvtárból. A nap gazdag eseménysorát este író-olvasó találkozó zárta be. Zsú­folásig megtelt a művelődési ház nagyterme. A hedrehelyiek nép­szélt nagyon közvetlen hangon, majd műveiből olvasott feL A több mint kétórás találkozót könyvtombola zárta be. 300 forint értékű könyvet sorsoltak ki az író—olvasó találkozó résztvevői kö­zött. Somogysárdra Csanády János költő látogatott el. A szép számú érdeklődő közönség néhány tagja és a költő között igen élénk esz­mecsere zajlott le a könyvekről, az irodalomról és az olvasás hasz­náról. *, P* mwß Micsoda szerencse! A Ixrrai hó vastagon ter­peszkedik a háztetőkön. Itt- ott kikukucskál a járóke­lőkre. Amott egészen lelóg már. Csak addig le ne es­sen, míg elmegyek alatta! — Szervusz! De jó, hogy találkozunk! — állít meg egy ismerősöm. — Képzeld, láttam, a férjedhez tegnap egy nő ment be. Vagy más­fél óráig volt nála! Sietős volt az utam. Mér­gelődtem, hogy ilyen kelle­metlen hír miatt kell meg- állnom. Ebben a pillanatban ha­talmas robajjal omlott le az előbb nézett hótömeg. Ha barátnőm meg nem ál­lít. éppen a fejemre esik. Milyen szerencsés vagyok. K. S.-mé » . • Szabványosított szarvasmarha A Hannover melletti Marien- seeben működd Max-Planck In­tézet állattenyésztési részlege »szabványosított szarvasmar­hát« akar kitenyészteni, hogy megkönnyítse a német parasz­tok helyzetét az Európai Közös Piacon belüli versenyben. A »megtervezett állatot- sok hús­os kevés zsfrhozamra, a lehető leggyakoribb borjazásra és a legbőségesebb tejelésre nevelik. Tőgye is olyan lesz, hogy al­kalmas legyén a fejőgép leg­jobb kihasználására. Közbotrányt okozó „anatómiai tanulmányok" Páduában bíróság , elé ál­lítottak egy orvostanhallga­tót, mert barátnőjével egy pairkírozó kocsiban »közbot­rányt: okozó magatartást ta­núsított«. Miután a bíróság nem tudta megcáfolni azt az állítását, hogy az orvos- tanhallgató kolléganője csak anatómiai tanulmányaiban volt a fiatalember segítségé­be, a vádlottat fölmentet­ték. Elektronikus fiit süketek számára Az eddig használt hallóké­szülékek csak felerősítik a han­got, de teljesen süket emberek hallását nem adják vissza. Dr. John D. Doyle Los Angeles-i feltaláló most olyan készüléket szerkesztett, amelyet sebészileg »beépítenek« teljesen süket emberek koponyájába, és le­hetővé teszi, hogy azok is hall­janak, akiken eddig semmi­féle hallókészülék nem segí­tett. Az új »elektronikus fül« két parányi indukciós tekercs­ből áll. Az egyiket beágyazzák a beteg koponyájába. A te­kercsből vezeték indul ki, ame­lyet hozzákapcsolnak a belső fülben az úgynevezett csigá­hoz. A másik indukciós teker­cset a beteg külsőleg hordja magánál, ez mágneses mezőt termel, és impulzusokat ad a műtétileg beépített tekercsnek. Az egyik tehát adóként, a má­sik vevőként működik. Szegény agglegények A brazíliai kormány ren­deletét adott ki, mely sze­rint nemcsak az életet, ha­nem a halált is megnehezí­tik a szegény agglegények számára: az agglegények temetési költségeit a két­szeresére emelték. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Lenin u. 14. Telefon 15-10, 15-tL Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Kossuth tér 1. Telefon 15-16. Felelős kiadó: A SOMOGYI NÉP­LAP LAPKIADÓ VÁLLALAT IGAZGATÓJA. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 'ti Ft. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents