Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Hétfő, 1962. december SL A kívánságok teljesültek Ismét lepergett egy év az idő homokóráján. Itt yan az összegezés ideje. Tavaly ilyen­kor öt ember kívánságait, vá gyait vetette papírra az újság­író. Ma, egy évvel később va­lóra váltott tervekről készítet­tünk számadást. A munkásasszony Az egyhónapos fiatalasszony akkor pirulva suttogta el óha­ját. Csak úgy volt hajlandó közölni kívánságát, ha az is­meretlenség homályába burko­lózhat. A kívánság: a rugda- lózó, síró és kacagó kisbaba megérkezett. Igaz, fiút vártak, de azért nem cserélnék el Ág­nest egyetlen fiúért sem. Leg­alábbis erre esküszik Vas Akosné. Ezt erősítette meg a nagymama is. A kismama csillogó szemmel emlékezik. — A férjem odavolt egy kis­fiúért. Tudtam, hogy ott sétál a kórházkertben. Ági pedig ké­sett. Nem is keveset. És ami­kor kiszóltak neki, mégis úgy örült, hogy majd kiugrott a bőréből. Akkora piros szegfű- csokrot hozott, hogy amíg élek nem felejtem él... Almunk teljesült, és ez nagyon nagy öröm. Jövő ilyenkorra már járni és beszélni fog a lá­nyunk. Természetesen gondos­kodunk majd róla, hogy legyen fiútestvére is... Az idei kívánság teljesült, és ahol ilyen a »-tervgazdálkodás", ott nem kell félni a »lemara­dásától ... A szerelő ütöttem a tavalyi kép. Ahogy leér az oszlopról, és vállára ve­szi a mászóvasakat. Vajon mit csinál most, hol dolgozik ez a mosolygós villanyszerelő? Először az Áramszolgáltató Vállalatnál keresem. — Balatonföldváron megta­lálható. Higanygőzlámpákat szerelnek, határidős munka. Csutor József szerelő most a kábelfektetésen dolgozik. Telefonon kerestem Balaton- fóldváron. Sajnos, nem sikerült megtalálnom. Elindultam csa­ládjához, a Füredi utcába. Már az utca elején útba igazítottak. — Csutor szaki ott, az új sorházak mellett lakik. Bizto­san megismeri a házát, mert szép nagyon. Meg aztán tv-an- teraia van a tetőn. Megtaláltam a szép családi házat. Azonban hiába zörget­tem, nem voltak otthon. Nem beszélhettem senkivel, de így is megállapíthattam, hogy Csu­tor József valóra váltotta ter­vét. Megvan a televízió. Bizo­nyára örül a feleség és a két gyerek... Az előadó A csillogó szemű, vidám asz- szony ebben az évben is sok­sok embernek szerzett örömet. Kemendi Lajosné, az OTP előadója eredményes évről ké­szít számadást. — Akkor azt mondtam, hogy sok mindent kívánok. De most vegyük sorba. Sikeresen letet­tem a számviteli vizsgákat. Férjem is túl van már a sok tanuláson. Elmaradt a külföldi út, mert min­den időnket a tanulásra fordítottuk. Akkor így mond­tam: kocsit szeretnénk majd venni. Most így mondhatom: beadtuk az igénylést. Nagyjá­ból megvan rá a pénzünk. Jö­vőre talán már kocsitulajdono­sok leszünk. És ha minden jól megy, saját autónkon mehe­tünk külföldre. A diák lyette, tortát akar sütni az uno­káknak ... Én e zséget kívá­nok az új évtől Le nemcsak magamnak, hanem a felesé­gemnek is. Az lenne az igazi öröm, ha mindketten meggyó­gyulnánk. . Ellátogatnánk a fiamhoz To^aa megyébe, öt unokánk van •ís. Szeretnék velük játszani egy kicsit... Nem kívánok túl sokat, szeret­nék újra egészségesen munká­ba állni az Építőipari Vállalat­nál. Persze, érhetne még egy kis szerencse is. Mondjuk egy négyes a lottón. Én úgy érzem, megérdemelném...« Vajon mi teljesült Varga Pista bácsi kívánságaiból? Le­het, hogy minden, az is lehet, hogy nagyon kevés. Kár, hogy nem találkozhattam vele... Németh Sándor Nem változott semmit. Igaz, már serken a bajusza, de azért még évek kellenek a fér- fiasodáshoz. — A tervek? Mindent elmon­dok. Az a tanár, aki »pikkelt" rám, egészen más ember lett, nyugdíjba ment. Sikeresen le­érettségiztem. Ma már sok mindent másként látok. A nyá­ron az egész család értem moz­golódott. Mindenki megtett mindent, mégsem vettek föl a műszaki egyetemre. — És most? Most egy kicsit kutyaszorí­tóban vagyok. És pontosan a nyugdíjas tanáram próbál se­gíteni. Igaz, hogy szerettem volna egyetemre kerülni, de közepessel ez bajos dolog. De azért megtaláltam a számítá­somat. Egy év múlva tv-szere- lő leszek. Persze szüleim ne­hezen értenek meg, azt hiszik, hogy a diplománál kezdődik az ember. De a tanár úr talán jobb belátásra bírja majd őket. Mindenesetre azt mondom, megtaláltam életcélomat, és kitartok mellette. Naptár — —rryy-ryinnr>rLaf Csak néhány óra még, s többé nem nézlek. Első la­podon ez áll: >*1962.« Oly sárga már! Mennyi mindent rejtegetnek a lapok! Meny­nyi rossz és mennyi jó, mennyi szomorú és mennyi kedves emlék! Január, február, ó, de messze már! Márciusban sok volt az izgalom, április­ban több munka várt, s a május! Itt megáll a lapozás. Ó, állj meg, idő! Nem lehet már, hisz a nyár is elmúlt, a dalos, a virágos; a nyár: a hús patakvíz, az erdő! Xe, naptár, hát nem őriztél meg belőle semmit? De igen, az alkonyi napsugár itt raj­zolja szeptember betűit, arannyal szövi be októberét is. Jól van, öreg naptár! Csak vigyázz az emlékekre! Vedd föl snbádat, és vonulj be elődeid tárházába, mert íme, kopogtat az új. Első lapján csillog az 1963. Vajon mit rejteget? Tele yan szebbnél szebb tervvel, ígérettel, reményekkel! Mi lesz belőle a mienk? Meny­nyi lesz a rossz, és mennyi a jó? Mondd, áruld el. Nap­tár, légy egy kicsit jós! És halld, mintha szólna: »Ha jól .használod fel az időd, minden jó, minden re­mény a tied, Ember!«. K. S.-né A járókelő Keresem a fehér hajú, ked­ves nagyapát, de nem találom sehol. Egy éve így délelőtt óva­tosan lépkedett a síkos járdán. Ezt mondta: »A lányom meg­kért, hogy vásároljak be he­A Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 1963. évben is gazdag áruválasztékkal várja vevőközönségét A vállalat minden dolgozója és vezetősége ezúton kíván békés, boldog új esztendőt. (78876) Készül a házi feladat. Csizmadia Magdolna somogyudvarhelyi Hl. o. tanuló a nyelvtanleckét készíti. Kitűnő tanuló. Három határon keresztül három repülő ritte az életmentő gyógyszert Lengyelországba • Varsó (MTI). December 28-án este 23.00 órakor a katowicei kór­ház egyik betege olyan súlyos állapotba került, hogy az orvosok életmentő operációt határoztak ei. Ezt azonban csak akkor hajthatták végre, ha a (beteget előzőleg a nyugatnémet Bayer-cég különleges gyógyszerével keze­lik. A beteg egyik rokona utolsó mentsvárként felhívta telefonon a nyári nemzetközi kajaktúrán részt vett nyugatnémet csapat egyik tagját Hamburgban. Az ille­tő rövidhullámú rádióadó útján azonnal segítséget kért. A hannoveri amerikai kórház jelentkezett, és közölte, hogy katonai gép viszi a gyógyszert Hamburgba. Ott a Lufthansa légitársaság gépe vette át az értékes külde­ményt, és Nyugat-Berlinbe szállította. Az NDK rendőr­sége a gyógyszerért küldött, s azt az NDK légierejének parancsnoksága katonai géppel azonnal útnak indította Lengyelországba. December 29-én délelőtt 10.45 órakor — tehát nem egészen 12 óra alatt — a gyógyszer ren­deltetési helyére érkezett. A jóakaratú emberek össze» —— —^ fogták: az élet győzött a halál fölött, ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooocoooooooooccxxxxxxxxx Mikor született újév ünnepe? <s> Régi újságok erről is hírt ad­nak: »A messze ókorba nyú­lik vissza az újévi üdvözlés divatja. A régi zsidók az új év beköszöntését kürtszóval fo­gadták. A régi perzsák tojás­sal, mindenfajta keletkező élet szimbólumával ajándékozták meg egymást. Az ó/a“i ró­maiak újévkor nagy áldozati ünnepeket rendeztek, s divat­ban volt a kölcsönös üdvözlés és ajándékozás. Az újévi üd.- vözlést átvette a többi nép is azzal a különbséggel, hogy sok helyütt karácsonykor tör­téntek ezek a gratulációk. Becsben 11. József hozta be, hogy ne karácsony, hanem új­év legyen a szerencsekívána- tok hivatalos dátuma.« (A Nap 1905. január 1.) Arról is beszéltek a régi la­pok. hogyan kell ünnepelni. »Szilveszterkor tyúkot kell enni, tartja a babona, mert az hátrafelé kapar, újesztendő napján pedig malacot, mert az élőre túr. Ez az oka annak, hogy újév körül malacsimtás hangzik fel a vásárcsarnokok minden zugában, babérral, citrommal ékesített, hófehérre tisztított malacok jelennek meg a hentesboltok kirakatai­ban. Újévkor, ha csak teheti, még a legszegényebb ember is malacot eszik.-« Csakhogy — jegyzi meg maliciózusan — »Budapesten a legszegényebb malacevők alatt a miniszteri tanácsosokat és az előkelőbb bankok igazgatóit kell érteni, olyan drága ez a pecsenye új- esztendö tájékán.« Kifejti a Pesti Napló 1900. január 3-i számában az előbbi sorok író­ja azt is, hogy bármennyire nagy volt a kínálat, a forga­lom kicsi maradt. »... Körül­belül huszonötezerre tehető un£0fik • korén malacoknak a száma, melyek veszterkor »... annyi jókedvű hagyományos újévi pecsenye­ként szolgáltak a főváros kö­zönségének, s mint a XX. század első vértanúi hunytak el a XIX. század utolsó órái­ban.« Szilveszter körül nagy mulatozások estek min­dig, erről majdnem minden lap hirt ad mind a XIX. szá­zad, mind pedig a XX. század újévi tudósításában. Egyet azonban érdemes ismertetni: Humkár Sándor, Veszprém és Győr megye táblabírája az 1840-es években szolgagyöri kastélyában szilveszter éjsza­káját ünnepelte, s erre meg­hívta a vármegye minden úri famíliáját vendégként. Egy csinos fiatalember is koccint- gatott, s »az asszonyok kedv­telve kacérkodtak vele«. Az éjféli lakomán Hunikér Pál a fiatalembert bemutatta a társaságnak: — Ez az úr nem más, mint Birka Péter, tekin­tetes Veszprém vármegye hó­héra. — Az esetnek, a leven­dulaolajnak s az egyéb csilla­pítóknak nagy keletje volt" — még szerencse, hogy az egész csak rossz tréfa volt. (Pesti Napló, 1900. január.) Hát ha nem ilyen kuriózu­mokról szól is a többi tudósí­tás, de úgy látszik, a szilvesz­teri trombitálás sem új divat. A Nap 1905-ben írja: ».. .a sűrű tömegtől nyüzsgő kávé- házakban teljesen heterogen asztaltársaságok tolják egybe asztalaikat. a legpajkosabb a fesztelenség, az utcán pedig olyan jelenetek lathatók, hogy a rendőr csak különös tekin­tettel a Szyl-veszter estére ma­radt tétlenül.« Jól vigyázzunk mi is, csak óvatosan a du- haikodással, nehogv olyan tudósításba kerüljünk be. mint akikről a Kis Űiság 1910. ja- elvérzett xmér 2-i ic. Szil» embert még nem látott a vi­lág, mint amennyi most da- nortász, táncol végig az utcán. Majdnem minden ember éne­kel, és jókedvűen keringőzik, vagy szilaj csárdást jár éspe­dig addig, míg összeesik. (No, twist, megvan az előd!) Egész csomó ilyen esetről számolnak be derék mentőink.« Így foly­tatja a tudósítás: Akadtak, »... akik jókedvükben a hir­detési oszlopokat is megciró­gatták. A szilveszteri »muriból" ^4^Q-a\jlr'T jómagunknak is jó lesz, ha néhány tízforintossal a zse­bünkben térünk haza, mert újév reggelén kérlelhetetlenül megjelennek, no, azt már tud­juk, hogy kik. Például a ké­ményseprő, a házfelügyelő, a postás stb. A Nap hírlapírójá­nak (1906. január 3.) erről is »megvan a véleménye", mert így ír: »Az öregapáink a meg­mondhatói, hogy 50, de sőt 25 év előtt is még egy kedélyes, békés, szép ünnep volt az új­év napja. Az ismerősök el­mentek egymáshoz, és min­denféle jót kívánták egymás­nak az új esztendőben. Mind­egyik vendéggel, aki felkeres­te őket, asztalhoz lilének, po- harazgatának. És nagyapáink, akik most szerencsétlen uno­káiknál töltik az újév napját, elámulnak azon a rettenetes népvándorláson, amely elhoz­za a régiek szép szónoklatai helyett a maga rideg és gé­pies négy betűjét, a B. ü. É. K.-ot, hogy busás borravalót vágjon zsebre. A régi pat­riarchális idők felköszöntőjé­ről lemondtunk, de úgy lát­szik, a borravalóhoz ragaszko­dunk mindhalálig«. De azért B. U. É. K. A «fáraó átka" Ki ne hallott volna a »fáraó átkáról«? A tudomány részle­tesen foglalkozott ezzel a Je­lenséggel. de a spekuláció is megfelelően kihasználta. I>r. Mohamed Abd el-Aal kai­rói professzor most tanulmányt tett közzé az úgynevezett kopt betegségről, amelyet az orvos- tudomány már évek óta ismer, s amely olyan személyeknél lép föl, akik érintkezésbe kerültek a korakeresztény és kopt idő­ből származó múmiák ruháza­tával. Allergiás tünetek, to­rokgyulladás és magas láz kí­séri e betegséget. Eleinte azt gyanították, hogy a betegség okozói csupán a kopt múmiákban rejlenek. E vallás hívei — az óegyiptomiak- Ical ellentétben. — a mumizálás- kor nem távolították el a bele­ket a halott testéből. A tete­met sok rétegű bandázzsal vet­ték körül, s a rétegek kpzé sót és borókamagot szórtak. Azon­ban 1958-ban a »kopt betegség« olyan személyeknél is jelentke­zett, akik egy egyiptomi sírt nyitottak fel. Az egyiptomi professzor és munkatársai kutatásaikkal nemcsak az egyiptológusokat akarják megvédeni, hanem ki akarják deríteni a kórokozó mikroorganizmusok életképes­ségét is. Megállapították ugyan­is, hogy a múzeumi vitrinek üveglapjain és a múmiák szö­vet- és haj maradványain pe­nészgombák élnek. Az egyiptomi professzor csak mosolyog azokon a szenzációs híreken, hogy valami olyan ti­tokzatos vírust fedezett volna föl, amely Carnarvon lord és más egyiptológusok halálát okozta. Még emlékezetes, hogy a lord. és Hoard Carter 1922-ben feltárták Tut-Enk-Ámon föld alatti sziklasírját. A lord 1923- ban moszkítócsípés következ­tében meghalt. Az újságok ekkor találták a »fáradó átkát«, sőt hierogli­fákról is tudni véltek, amelyek ezt az »átkot« tartalmazták. Ettől kezdve minden személy haláláért — akinek valami kö­ze is volt ehhez a sírhoz — í »fáraó átkát« okoltak. Hal a legpiszkosabb a péti Petit francia tudós évek át folytatott vizsgálatot a világ legkülönbözőbb orsz." gaitoól származó bankjegye y kel A bankjegyekre tapa - baktériumokat kutatta. A. eredmény: a legpiszikosabfc bankjegyek Görögországé Kínában, Spamyolországb és Argentínában vannak fo. galomban. A legtisztábbat a francia és az amerikai pénzek. Valamennyi bankje­gyen tuberkulózis és a leg­különbözőbb bőrbetegsége­ket előidéző baktériumok í mutathatók ka. * * * Rablóból pandúr A kolumbiai rendőrség tíz évig folytatott hajtóvadásza­tot egy hét esztendőre el­ítélt bűnöző után, aki a fog. ház felé vezető úton sző kött meg. Most hamis né1 alatt találták meg mégpr dig az egyik fogházban, ah időközben mint börtönt csinált karriert. » * » Minden szülő tudja... Egy angol karikaturista egy ízben kijelentette: Vi­lágszerte minden szülő tud­ja, hogytn kellene más em­berek gjermekeit nevélini... Somogyi Néplap Az MSZdP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei lanács lapja. főszerkesztő: WITH LAJOS. Szerkeztöség: Kapos Lenin u. li. Telefon 15- Kiadja i Somogyi N Lapkiad« Vállalat, Kar Kossuth tér 1. Telefoi Felelős kia®: A SOMOC '• LAP LA1KIADO VALj*íL4. I4AZGATOJA. Beküldőd kéziratot nen őrzür meg, ét. nem adunk vissza. Terjeszti: ; Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és ptótáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 11 ­Készült a lomogy megyei Nyomda­ipari Válláat kaposvári üzemében. Kaposűr. Latinka S. u. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents