Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-31 / 305. szám

Hétfő, 1962. december 31. SOMOGYI NÉPLAP Cser Pál: Bőin n&ir A z okos ember sok min­denre vigyáz, különö­sen arra, ki a barát­ja, ki nem a barátja ... Barát igen sokféle lehet: kedves és kellemetlen, jó és rossz, gyer­mekkori, katonakor!, hivatalid és hasznos barát. A barátok széles és tág skáláján úgy le­het játszani, mint egy hang- versenyorgonán.. Még úgyab- bujl is. S csoda vagy nem csoda, a legtöbb ember a hasznos barátok sípjain tilin- kózik. Példa Pajor Péter meg­ható története. Pajor Péter hivatali dolgo­zó, vagyis ülőmunkás, mégpe­dig a javából. Tényleg az. En­nek a Pajor Fétemek van egy barátja, de olyan barátja, hogy az nem mindennapi. Ügy hívják, hogy Ágoston Ádám, de a mi vidékünkön a nevét rangosán mondják: "•Városi elvtársi, vagy szócserével így: »Elvtárs a városból.-« S ebben a tiszteletteljes megnevezés­ben tekintélytisztelet, szocia­lista hódolat is benne foglal­tatik. Meg ami tetszik. Tehát Pajor Péternek Ágos­ton Ádám a barátja. Igazi és példamutató barátság ez. Va­lamikor, hajdanán egyazon időben oltották be őket difté- ria ellen, együtt jártak óvodá­ba, s rettentő nagy sikert arat­tak a HÓFEHÉRKE ÉS A HÉT TÖRPE című előadáson, egyikük törpe volt, a másikuk király-fiú. Időköziben a sors szeszélye elszakította őket egy­mástól, de — van igazság! — a felszabadulás ismét össze­hozta őket, mint jótékony szél a tenger bolygó gályáit... Ennyi a tényálladék. Par­don, az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy Pajor Péter soha, de soha nem élt vissza ezzel a barátsággal, a maga hasznára még véletlenül sem fordította, inkább áldozatot hozott érte. Hadd beszéljenek a tények: öt esztendeje folyvást — min­dig januárius első napján — szerencsét hozó mázsás malac­kával lepi meg Ágoston Ádám kedves családját. Felnagyít- tatta Ágoston Ádám csecse­mőkori fotográfiáját, aranyos keretbe rakatta, s ez ott függ nyugvóágya fölött ezzel az il­ledelmes felírással: »Lássátok, halandók, miből lesz a csere­bogár.« Nyaranta négy hétre kibéreli saját pénzéből Szarka Szilveszter bélaitelepi villáját, s szánté anyai, mi több, ős­anyai gondossággal őrködik afelett, hogy szívbe!! cimborá­ja a világ zajától elvonulva bámulhassa a Balatonunk hullámos tarajai fölött ragyo­gó, Badacsonytól Fonyódig nyújtózó aranyhidat. S a töb­bi és a többi..: Bizony így van ez, s előbb lesz a pancsen lámából római pápa, vagy a • pápából szemi- náriumve’zető egy marxista tanfolyamon, mint Pajorunk­ból eme fémjelzett barátsággal visszaélő férfiú. A közeli na­púkban például szóváltása tá­madt Princz elvtárssal, körze­tünk iparüeveinek vezetőjével. A szót amiatt váltották, hogy Addán vagy Eddén építsék-e föl a törpe vízmüvet. Ftíncz véleménye az volt, Addán, Pa­jor véleménye az volt, Eddén. — Nézze, elvtárskám! — mondotta Pajor —, én elfoga­dom az összes érveit mint té­nyeket, de a dialektika köz­beszól, hogyan vesszük így figyelembe a haladó hagyo­mányokat? Princz megvakarta a füle tövét jelezve, hogy nem érti. Pajor me«v ' warázta: — Eddén -zületett Ágoston Ádám elv'-rsunk dédapja, Bem apó legendás zászlóvivő­je. Bizony il ven önzetlen, min­hatodik amaz, a hetedik pedig a fészkes fene tudja, hogy ki­csoda. íme, a bizonyos lepkék, kiket ide csábított a lámpa fé­nye. Kezdetben, úgy tetszik, csupán azért vannak itt, hogy nyugovás előtt kigyönyörköd­hessék magukat a »városi élv­----- '--------= társ-“-ban. kinyilatkoztassák, h ogy a szocializmus felé vivő pro- a megyétől. Engedd meg, hogy úton Ágoston elvtárs a leg- a a mai napra távol legyek a derekabb zászlóvivő. Ámbátor szobában, egyszeriben cesszióban jönnek a legyeik, _ __ __ _ s zúnyogok, a lepkék, a terem- hivatalitól, mert egy igen fan- valójában határozott szándék tés minden nemű és rangú tos és mindenképpen diszkrét hozta őket ide. Azonnal nem szárnyasai. A két érdemes ha- ügy kivizsgálására adott meg- hozakodnak elő jövetelükkel, zafi barátságát is ilyen sötét- bízatást. türelmesek ők és állhatatosak, be világító fáklya, korunk és Horváth csöndesen rebegd a Hogy az idő menjen, a hangu- a messri környék minden cső- rossebeket, de csak annyit lat emelkedjék, és Ágoston dabogara körberepdesi őket. mond fennhangon: kellemetesen érezze magát. Amikor Ágoston Ádám elv- — Mehetsz, mehetsz, de a ilyeneket mondanak: társ vérpirosra fényezett gép- szabadságod terhére írom. — Egyezik a véleményem kocsiján hozzánk érkezik, — Természetesen, termesze- Ágoston elvtárséval, szó sze- minden számottevő helyen tesen — mosolyog Pajor mint rint egyezik, hogyne egyezne, megáll a munka, az emberek egy üdvözült, de busa fejében most értem igazán a dialek- előszedik reményeiket, vá- ért is Horváth bűnlajtsromába tikus materializmust, gyaikat, álmaikat, s úgy vár- cirkalmazza, melyet egyszer — A nép szava ül szájad ják mindezek beteljesülését, Ágoston szignálni fog, s bi- szögletében, Ágoston elvtárs! mint a hajdanvaló tizenkét zony... - zalad az idő. Közben apostolok a szentlélek jövete- Kincs Gyula a sörforgalmi- Ágoston Ádám kivi­lét. Csupán a kózúgyektől tá- nál azt mondta beosztottjai- szi Gizikét a szabadba vol állók nem tudnak róla, nak: csillagokat nézni. Juci bánato­az egyszerű, számba csak szám _ Elvtársak, kartársak, szerint vett^ emberek, az útkö- munkatársak! A mad napon vezők, a hűtőházi munkások, nem leszek idehaza, a kifize- keres, akadozva ugyan, de na- a vasúti rakodók, de ez nem téseket ennek következtében gyón értelmesen és művészie- is erdekes, ők nincsenek bele- nem eszközöljük. Világos? sen elszavalja Ágnes asszony kalkulálva a Pajor és Ágoston Ágoston Ádám elvtárs megbí- balladáját. A vendégsereg óva- Adam-fele barátságba, marad- zásából kell fontos társadalmi tosan ós mértékkel iszik, esrii- nak továbbra is fundamen- végeznem, ami sajna, két a nagy fináléra tartogat- i turnnak, pillérnek soha nem a késő ^ órákig ls eltarthat, ják. f kacsintgatva a csillagokkal. A sörforgalmi dolgozói szív- Amikor Ágoston társnőjével Aeoston Adam elvtárs azon- ből sajnálják szeretett főnökü- kigyönyörködte magát a ban leustokozak mindenkor a ket a bejáratú munka mermybolt összes csillagaiban, fundamentumig, végigszáguld miatt, s fejcsóválva, egy kicsit egy hajtásra három kancsó idegesen folytatják munikáju- borral pótolja lemaradását, már elénekli a Debrecenbe kéne rója menni címzésű dalt, s kezdetét san néz utánuk, s mivel szub­jektív érzelmeire vigasztalást nálja meg Fésűs Miskát, a ,, szövetkezet szódáskocsisát’ ke- Ezalatt Kmcs Gyula az utcákat, az üzleteket tormáért, debrece­belére öleli Kulcsár Kálmánt, - a tanács hivatalsegédjét; mint .’ £iTÄ Gyöngy Mihály irodai szen­nénit a trafikot: megszemléli szohtotta Gizut ^ Ju­E termelőszövetkezet piaci Megdicsérte: őket első «z­standját; az ámház előttisar- , .kü*ta<*a ------------------- — —. k on fél óráig is integet bol- ^ ye?rte. .ho^ Mikulásra azaz ü Ágoston a városból. Télapó unnepere rendkívüli to­veszi a nagy paláver. Izélítők az ö szavaiból: — Jó, elintézem! — Mondja meg a telekikönyv­vezetőnek, hogy egy nagy mar­ha Mondja meg bátran, ért én dognak és boldogtalannak, , hogy azután az igazgatói sze- segélyben részesülnek, a párákban fél óráig mondogat- vábbiakban vázolta az osztály- >las5,a. harc jelenlegi állását, a nem­— Egy koszos szolgabíró vetkőzi helyzetet, a bolygókra megkínálta-e a nép egyszerű vató repülés perspektíváját s fiait cigarettával’ ugyanakkor fölkérte őket hogy — Ölelgette-e valaha egy a Csatakosék pincéjében tar­zsákolómunkást a megyéspüs- tondó aktívaülesen jelenjenek pok? meg. — Ez a szocializmus, bará- Paprika Lajos fényképészeti taim, aihogy én ország-világ műterme elé egy táblát akasz- élőtt art a söprögető vénasz- *°fí: Csa1 ádi okok miatt zár- szonyt megölelgetem. va " . Miközben Ágoston így erő- K A ®ra‘r a késő őszi ho­síti kapcsolatait a tömegekkel, I v 1 rnaly ködfátyolba innét onnét, valahormét elő- vonta a szőlőhegy or­bújik Pajor Péter, nyomában mait, Csatakosék pincéje előtt koslat a sörforgalmi vezetője, kormos falú bográcsban for- Kincs Gyula, s ugyancsak tyogott a nyálcsorgató gulyás, Gyöngy Mihály, az MSSU s odabent az eszterhéj alatt atyamestere, Paprika Lajos már elfogyott a virsli mustár­fényképész, a kisiparosok él- ral, a debreceni tormával, s a ________ _____________ n ölkségének jegyzőkönyweze- vigadozók nagyokat kortyol- részegek rekedt hangján Ágos- tője. Diszkréten állnak a hát- gattak a jóféle borból. A szén- ton Adóm térben mint minisztránsok a de Gizi a poharakat töltögeti, miséző pap körül. Bólogatnak, Juci viszont ott ül Ágoston mosolyognak, közben afölött Ádám és Pajor Péter között, tanakodnak, hogy valódi kis- exet iszik, talán a tizediket üstivei köszöntsék-e Ágoston már, erre is, arra is, amarra is, Ádámot, vagy inkább egy ha- legfőképpen Ágostonra, aMt rapás borsostokánnyal lássák-e botladozó nyelvével Ágicunak Hát megmondom, nulla, nulla, vendégül. titulál. két nulla egymás mellett, ez H ogy a dologban és az — Nekem szívügyem az ifjú- Pedag» tatuskám, mifelénk azt emberek között ren- ság! — mondja Ágoston Ádám jelenti, na, szépen mondom, det vágjunk, tudni a városból, s bizonyosságkép- azt jelenti, hogy illemhely, kell, hogy Kincs Gyula, Pap- pen átöleli a leányt. — Kerge népség — dünnyö­rika Lajos, Gyöngy Mihály Azután nótáznak, táncolnak, gi mérgesen az öreg, s kifordul nem Ágoston barátai, hanem hétköznapi dolgokról beszél- a pincéből. Pajor Péterrel cimboráinak, getnek, s böfögve bekanalaz- Nagy nevetés száll nyorrrá- de ilyenkor a baráti szolidari- gatják az időközben elkészült Erre Ágoston Adóm föM­tás összehozza őket. gulyást is. hoz vágja borospoharát; Nem érek ra, gyerekek A gyanútlan, a helyset felől Gyöngy Mihálynak elkapja a — ^ mondja nekik Ágoston tájékozatlan most art hihetne, nyakát, s fogcsikorgatva, hab- Adám —, nem érek rá, egy hogy ezután folytatódik a mu- ^ fojtogatja. rakás dolgot kell ma még latozás hajnalhasadásig, a fér- __ -ahótri +*> n-.kM rm n yélbe ütnöm, ezenkívül óriá- űak duhajok lesznek, a lányok i^Róhö^i si jelentőségű felszólalás is —n-------ű. dohogj 32 istenedet! Robogj — Majd lesz gondom arra a piszok Elekesre, ne féljen ma­ga attól. Csak nyugodjon meg, jóember, elintézem én, persze ez nem jelenti azt, hogy él­veimből egy fikarcnyit is en­gednék. Így futnak, tántorognak be­le a késői éjszakába. Tabi Vin­ce, az öreg hegyőr éj felfelé nyitja rájuk az ajtót. Illendően köszön, de azon nyomban do­hog is, mert a pince előtt ma­gasba szökő lángnyelvékkel lo­bog a tűz. (A kiürült bogrács alatti parázsra kéveszám hord­ták rá a venyigét, hogy akinek sürgős dolga lenne odakint, kapjon valami közvilágítást.) — Jó, jó, majd eloltjuk! — mondják többen is. — Ki maga? — formed rá a Az öreg sértődötten mondja hivatalát. — Tudja, maga mennyi ne­kem? — replikárik Ágoston —, tudja, vagy nem tudja? is pedig majd kibújnak bőrükből, .. van a tarsolyomban, melyet a hogy körberingatják őket. Aki én gépkocsivezetők ankétjén keU elgondolná, nagyot téved. ^er£ elmondanom, s ugyebár ide Mert érmen akkor midőn senaa ne merje tiszta fej kell, üres gyomor és Ágoston a gulyás utolsó mára- lekopna yalazna az egyszCTU tántoríthatatlan kiállás. De djkát kanalazza ki a bádogtá- dolgozo,kat’ miert taontom a be’ délután négykor találkozha- „yérból, és erre mindenki art tunk, s ha akarjátok, s ha mondja: kedves egészségedre, kedvetekre van, egy kicsit be- kopognak a vastag pdnceajtón. szélgethetünk. Először ketten jönnek, majd — Menjünk ki a Kukucs- hármam, négyen, öten. ka-hegyre, príma, primisszimó . , , ... bora van Csatakos Vendelnek. A Irucso<ia meglepetes. Nekem kiadja a pincekulcsot, — mondjak txmz vigyorral. ^ ^ így teljesein magunkban lehe- J5rpf jártunk, hallottuk a zajt ... - _ ____ Vtenjvrrimlr TVTt men'lr A dióic _ h a lét! Csapzott hajjal, tántorgó lép­tekkel ugrik a ki járathoz. — Hé, öreg! Gyere vissza, hadd öleljelek keblemre, ón vagyok Ágoston Ádám a város­ból. Búsan, szívfájdítóan ölelgeti TAKÁTS GYULA VERSEI EZÉRT KEDVELEM Szevenál, brómnál többet ér, ha jön hó: nyugodt leszek. Körém feszülnek a fehér nagy táblák, kristálylemezek. Megnyugtat az, hogy kevesebb s mind ritkább lesz a kész s a van. Állok, mint pont e szép lesen vonalzó szélin, boldogan. Mert ez, mi itt tisztul, maga a lét előtti lét tere. Az alkotás csontasztala s a láz fényes fehér heve. így képzelem... S ilyenkor mindig megszáll az édes nyugalom. S mint pontot a mérnök, elindít é havazó szép alkalom, hogy nincs!... Csak ón, s teremthetek! S mikor elolvad majd a hó, szebb síkok és új képletek arányán ébred a való, és más lesz, mint amit befed ez égből pelyhező fehér. Hát ezért kedvelem teled, mert tervem titkodig felér... ISMÉT CSALOGÁNY Ahol tavaly jártam s álldogáltam, ma ott megállók újra. A tavaszi tölgyes sűrűjében ismét csalogány fújja. Szebb-e a hangja a tavalymán S ő lenne? —■ Vagy egy másik hazatért költő, aki e zöldben telt szívvel fuvolázik? Nem a madár! — Szentség a szárny! — A MG Azt hallgatom oly szomjast. Bgy világot tanító példa szól itt e kis bokorban. Hallgattam tavaly, szivembe vésve, ahogy a gép szalagra, hogy nyár porában s majd tél derébe vigasztaljon a hangja. Vigasztalt, de elhalkult szépemben és most itt állok újra aranyhárfád alatt fénylő madár, hogy megtanuljam újra; nem a madár! — Szentség a szárny!—A MG S mint költészet egyháza ragyog bokrod, mint egykor Fénylik tanító lángja. SZIRMÁT ENDRE: MEGBÉKÉLÉS Ne szidd sziszegve régi gyávaságod, bátorságra igazul* már régan, amióta visszaadtam néked, amit kölcsön tán sohase kórban*, hogy Idötvözzem csontos embersége»; vérben, kormosán hiába dúlta vád és háború, üszkös gyanakvás — n szennyet a friss szél messze fórjte Görbe gondok púpozzák a hátáén, de egyenesít a délceg öröm, bütykös ujjam szoros fogásé*** a tisztesség bogait kötözöm. Fordul az év. Oldott megbékéKfc, magam-megváltás és csönd, pibe-szöke, csilingel a jeges, szánkózó idő, né se sandít a későn érkezőkre.; ízzé lázból, füves szelídségből gyúrtad össze forró tűzű szád, amely csengő gyöngyöket guribwa egyre mondja saját igazát. — Diót, mákot a vasodva forgat a messzeség hegyes foga, nyelve, s eléd terül a holnap békéje a szikrázó havon sisteregve a szándékok süppedek*» csendjük)« — Nekem Ágoston a legjobb szájéból nyúlós nyál barátom... Én viszont Kincs lila pettyes nyakkendőjére. Gyula legjobb barátja va- Ügy szemléli, mintha most lát- gyok... Kincs barátja Gyöngy ná életében először. Tátottszá tSak Jl mondja PajOT és b^^. Ni cs^r, Agos­den szenm* imigven tér és Ác"- -' ga. S pz p gal fo^a1 a közénV^r-- teri a rvr'r' mők c7í?tv' vaev és piszoktól ' "máit. Fajor Pé- Ádám barátsá- • •' -'csolat valóság- íircn olván. mint c1chimísták »ma- mint csecse- -■-1 a csukamájolaj - Tüá*vu-árok ha­..... • »ss©ge. M- . , +udia tapasz­‘ ■ ■ " 'V ha nyári kora őszi esté­ken világosságot gyújtunk a mint első számú barát. — Na. nem bánom — felel vissza Ágoston Ádám —, nem bánom. Te, Miska, az admi­nisztrációból elhozhatnád ma­gaddal art a két helyire ci- cusit! — Gizit meg Jucit? Jó! Ágoston Ádám elrohan, hív­ja a kötelesség, porzik az út ton Ádám is itt van, az angya- internacionalizmus fellegedben lát, ez ám a megtiszteltetés! szárnyal. Rekedtre ordítja ma­is a vendégsereg nő, növek- gát, de üres visszhang rá a szik, ellepik a padkát, a hor- válasz és a benti vigadozók ri- dök tetejét, vannak, akik egy- csaja. Lefektetik az öreg lócá- más ölébe kényszerülnek, s ra, rátekerik felöltőjét. Nagyo­Miefca, neki meg Paprika La­jos... Érdekes, hogy így együtt hajókázunk az élet nagy és háborgó tengerén. Hur­rá! Félálamban eszébe jut boldo­gult félesége, a Csodacsatár cí­mű film, a mesterséges hold, jú, beesett arcú, könnyzacskóé ismeretlen fekszik előtte, aki semmiképpen sem hasonlít Hó­fehérke daliás kdrályfiára. — Nem sok fantázia van már benned, Ágoston — düunyögi feléje, aztán kókadt feje iámért visszahull az asztalra. Mielőtt végképp álamba szenderülne. imigyen lesik áhítatai Ágoston kát isznak még egészségére, s az anyósa ajkán éktelenkedő egy katonatáraa jut eszébe, afcä szavát, arcrándulását, szeme a vendégsereg lassan, mint aki villogását, a szája szélén le- csordüló .bor pirinyó patakját. Kik ezek? Az egyik Pajor utána. Pajor Péter alig fél házigazdája, a másik Kincs só­óra múlva art mondja főnöké- gora, a harmadik Gyöngy Mi­nek, Horváth elvtársnak: hály keresztlányának férje, a — Ágoston elvtárs van ktstnegyedik ez, az ötödik az, a dolgát jól végezte, hazaindul. P ajor Péter barátja mellett marad vir­rasztónak. Kikönyö­köl a mocskos, bortócsás asz­talon, s míg el nem folyton mondogatja; szemölcs és a Kék Duna ke- a minisztériumban jelenleg ringó. Azután minden átme- osztályvezető, net nélkül az egyszeregyet — Nem is volt nekem sete mondja először magában, majd olyan jó barátom, mint Kárász félhangosan. Saját hangjától Pista! — súgja, suttogja, s az felriad. Bután néz körül, sze- új álmok, új lehetőségek, vá- alsrik, me megakad horkoló barátján, gyak és remények színes pap • undorodva látja, hogy annak japán álomba ítfenderul.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents