Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-31 / 305. szám
Hétfő, 1962. december 31. 3 SOMOGYI NÉPLAP A termelőszövetkezetek vezetéséről k * Napjainkban gyakran hallunk és olvasunk a termelő- szövetkezetek vezetéséről. "Jó vezetés — erős szövetkezet«; »A szövetkezet gazdálkodásának alapja a vezetés szilárdságax — ilyen jelszavakat láthatunk és hallhatunk. Milyen legyen a jó vezető, hogy betölthesse hivatását azon a helyen, ahova a közösség állította? A kívánalom sok, ezért csak a legfőbbeket írom le. Az elnök rendelkezzék kellő gazdasági szakismerettel, gyakorlattal, politikai tudással; művelt, igazságos, türelmes, erős akaratú, határozott, előrelátó legyen, olyan, aki nemcsak a gazdasági munkát tekinti feladatának, hanem törődik a közösség tagjainak egyéni gondjaival is. Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki ezekkel a kívánalmakkal nem ért egyet. S többé-kevésbé ilyenek is a vezetők. De vajon nincs-e olyan szövetkezeti elnök, aki azt képzeli magáról, hogy megütötte a mértéket, megfelel minden kívánalomnak? Sajnos, ilyen is akad, és ez hiba. Mert be kell ismerni, hogy néha botladozunk, tétovázunk, munka közben hibát követünk el. A követelmények nagyok. Szövetkezeti családok, egy-egy falu gazdasági, kulturális, politikai élete, fölemelkedése vagy hanyatlása tükrözi a vezető munkáját. Igaz, hogy ezt a munkát — amely nem any- nyira közvetlen; mint a mezőkön dolgozó tagságé — nem mindig értékelik azok, akikért elsősorban végezzük. Akadnak, akik úgy gondolják, hogy ők keresik meg a vezetőknek a kenyeret. A gondterhes napokat, az álmatlan éjszakákat nem látják. Sokat vár a vezetőktől a tagság. És mit kívánnak a vezetők? Csak annyit, hogy bízzon bennük, és higgyen nekik a tagság. Higgye el azt, hogy amit tanácsolnak, javasolnak, az az egész közösség érdekében való. Ismét eltelt egy év, zárszámadásra készülnek szövetkezeteink. Egy esztendő fáradozásainak eredményét teszik mérlegre. A tagság tekintete e napokban a vezetők felé fordul — jobban, mint valaha —, mert tudni szeretné, hogy reményeiben nem csalódott-e teljesültek-e az ígéretek. Várják a tavasszal meghirdetett és év közben megvalósított tervek eredményének a kihirdetését. Most a vezetők is mérlegre kerülnek. Ezt a mérleget a tagság tartja a tenyerén. Rossz lenne, ha ezt kellene mondani a vezetőről: »Nem gazdálkodtál úgy a rád bízott javakkal, mint kellett volna, úgy, hogy az az egész szövetkezet javát, boldogulását szolgálta volna...« Egy év tapasztalatai alapján sok mindemből le kell vonnunk a tanulságot, hogy betölthessük azt a hivatást, amely csak a közösség bizalmára épülhet, s amelyet úgy hívnak, hogy vezetés. Berki József fez-elnök, Homokszentgyörgy Termelőszövetkezeti egészségügyi felelősök egyhetes tanfolyama A múflt év őszén egy négynaügyi kérdésekről, a tsz-majorok tisztaságáról, a tejházak, istálpos tanfolyam után egészség- ügyi felelősök kezdték meg munkájukat megyénk termelőszövetkezetedben. A múlt héten hatnapos továbbképzést tartott részükre a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete és a Somogy megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás. A balatomboglári MÜM- üdüilőben megrendezett tanfolyamon a tahi, a siófoki, a fo- nyódi, a marcali és a barcsi járás 87 termelőszövetkezetének egészségügyi felelőse vett részt Előadások hangzottak el település- és éielmezés-egészséglók higiéniájáról, az állatról emberre terjedő fertőző betegségekről. Szó esett a mezőgazdasági balesetek megelőzéséről, a vegyi és mérgező anyagok helyes tárolásáról. A hallgatók gyakorlati továbbképzésben részesültek elsősegélynyújtásiból is. Előadást tartottak a termelőszövetkezetek szociálpolitikád feladatairól. A csurgói, a nagyatádi és a kaposvári járás tsz-einek egészségügyi felelősei részére januárban tartanak továbbképzést. Két tűz Gondatlanság miatt tűz keletkezett december 23-án a Malomipari és Terményforgalmi Vállalat kaposvári szárítótelepén. Túlfűtötték a kazánt, és a szárított kukorica begyulladt. Szerencsére a tüzet idejében észrevették, s így sikerült megelőzni terjedését. A kár 1500 forint. December 24-én Kadarkúton kigyulladt a GA 63-44 forgalmi rendszámú autóbusz, kandi József gépkocsivezető petro- forral melegítette az olajtek- nőt, őrizetlenül hagyta a kocsit, és lefeküdt aludni. Az anyagi kár 4000 forint. FREILICHMANN: a Polip csapjai Oleg Korallov lassan haladt Pobedáján a gyalogosok és autók sűrűjében. Pedig alig várta már, hogy kijusson a városhoz vezető széles országúira. Sietett; barátaival nyolc órára beszélt meg találkozót, és nem szeretett elkésni. Reggel megmondta szüleinek, hogy városi lakásukon alszik és nem a nyaralóban, ahol jelenleg a család tartózkodott. Amikor végre kijutott a -tömegből, nagy sebességre kapcsolt. A kettős elágazásnál jobbra fordult, és észrevette, hogy az országút közepén egy nő halad a város felé. Oleg bizonyosra vette, hogy meghallja a közeledő autó zaját, és félreáll az útból. De bosszúságára még csak hajlandóságot sem mutatott erre. Oleg még ekkor sem csökkentette a sebességet, csak megnyomta a dudát. A nő megriadt, elugrott jobbra, megbotlott és elesett. Oleg elrobogott mellette, aztán megállította autóját. A váratlan akadály miatt dühösen szaladt oda a lányhoz, fölsegítette, és bosszúsan mondta: — Hogyan lehetett ennyire vigyázatlan? Csaknem az autó alá került! Nagyon megütötte magáit? (8) — Nem baj! Elmúlik! — felelte csöndesen a lány. Nem nézett rá, a port tisztogatta vérző térdéről. Oleg megenyhült, és segítőkészen felajánlotta a kocsi mentőládájának kötszereit. Kinyitotta az autó hátsó ajtaját, leültette a lányt, gyufaszálra tekert vattadarabkát jódba mártott, leguggolt, és bekente vele a térdét. A jód csípett, s a lány. megrázkódott, mire Korallov föltekintett. Csak most látta meg közelről az arcát. Szépsége nagyon meglepte. — Hová megy? — kéritezte, s igyekezett, hogy hangja'közömbösnek hasson. — A városba — állt föl most már a lány is. — Elviszem, utamba esik. — Köszönöm. Magam is eljutok. — Nem! Nem engedem! — jelentette ki Oleg határozottan. — Én vagyok a hibás, engedje meg, hogy bűnömet valahogy jóvétagyem. Kérem, üljön be, és induljunk! — könnyed mozdulattal a kocsi felé tolta a lányt. A lány egy pillanatig még habozott, de azután beült. Oleg, mielőtt megfogta volna a kormányt, az ablak fölé •rősíielt visszapillantó tükörbe nézett, és elégedetten állapította meg: nyakkendője kifogástalan. Azonnal nagy sebességre kapcsolt. A kerekek alól röpködtek a kavicsok, szemközt rohantak a fák, a bokrok. A fiatalember szeme az utat figyelte, gondolatai azonban véletlen útitársnője körül forogtak. Minden tetszett neki rajta; ragyogóan fénylő nagy kék szeme, amelyet hosszú pilla árnyékolt, formás orra, finom ívű, duzzadt ajka, hullámos szőke haja. Ha olykor a lányra pillantott, észrevette, hogy az is érdeklődéssel vizsgálgatja. Nagyon szeretett volna beszédbe elegyedni vele, de zavarban volt, és az utat is figyelnie kellett. Amikor beérkeztek a városba, Oleg megállította az autót, kilépett az úttestre, megrugdosta a gumikat. A lány, mintha csak kitalálta volna a fiú átlátszó szándékát, huncut mosollyal jegyezte meg: — Nagyon jól vezet! Bizonyára első osztályú sofőr. — Egyetemista vagyok: rövidesen mérnök leszek — felelte. — És az autó"? — Apámé, Korallov professzoré. Talán ismeri is a nevét. — Nem! Csak néhány napja érkeztem a városba, és senkit sem ismerők. — Sokáig marad nálunk? Kiküldetésbe j(M vagy vendégségbe? — Csaknem eltalálta. A nagynéném él itt, akit régóta nem láttam. — Először jár városunkban? — Igen! — felelte saemlesüt- ve. üldözési mánia és jellemzés Két papírlap fekszik előttem, mindkettőn azonos aláírás. Mindkettő ugyanarról az emberről szól, csak a dátum más. És a tartalom. Megpróbálom magam elé képzelni azt az embert, akit bemutatnak ezek az írások. Képtelenség. íróját azonban magam előtt látom, jelleme pontosabban rajzolódik ki, mint azé, akiről elmondta véleményét... Az ellentmondások sorozata meghökkent. S most nem azért vetem papírra, mintha valami általánosan bevált szokásról, módszerről volna szó, ellenkezőleg. A felelőtlenség és rossz- indulat, a gyűlölködés és rága- lomhadjárat kivételes példájával találkoztam, ami előtt szinte értetlenül áll az ember. A két papírlap egyikét az osztályvezető 1958-ban írta helyetteséről, a másikat 1962-ben. Minősítések. Egy ember magatartásáról, munkájáról, szak- képzettségéről alkotott vélemény. Az első olvasása után arra gondolok: nem lehet jobbat, elismerőbbet írni; a második után: rosszabbat ádáz ellenségétől sem várhatna. De miért kerülgessem? Hiszen a sorok helyettem is beszélnek, s a közöttük áskálódó szemlélet önmagát leplezi le... »Csendes, békés magatartáséi. Feletteseivel szemben tisztelettudó, munkatársaihoz való viszonya jó.« Ilyen volt. És négy évvel később: »Régebbi csendesebb, békésebb magatartását főleg a műtőben türelmetlen, modortalan viselkedéssel váltotta föl. A fiatal orvosokkal ' való kapcsolata ma is változatlan, és úgy szolgálatban, mint azon kívül, korához és szolgálati beosztásához nem illően tekintélyrontóan komolytalan.« Egy sorral lejjebb: "Igen jó elméleti felkészültséggel rendelkező, kiváló manualitású sebész, aki bármilyen nagy vagy komplikált műtét önálló megoldására alkalmas.« És 1962-ben: »Szakmai szempontból. főleg elméleti szinten nem fejlődött eléggé, kerüli a nagyobb fáradsággal járó, kevesebb sikerrel kecsegtető, nehezebb műtéti megoldásokat.« Próbálnék rövidebben idézgetni, az ellentmondások úgy is nyilvánvalók: 1958: A helyettes "a rendelkezésre álló irodalmi anyag olvasásával képezi magát. BeBeszélgetés közben Oleg a lány arcát figyelte: szerette volna eltalálni, hány éves. Semmi esetre sem több huszonötnél. Tehát idősebb nála, ez azonban kellemesen érintette, mert ennek ellenére is nagyon barátságosan beszélgetett vele. — Meddig marad minálunk? — érdeklődött Oleg. — Még nem döntöttem végleg! — felelte kitérően. — Diáklány? — Nem! És maga hányadéves? — Az idén végzek. Jelenleg üzemi gyakorlaton vagyok a gyárban. Egész nap ott tón- fergek. Halálosan kifárasztott már. De most már csak kibírom, hamarosan vége a gyakorlatnak, és kedvemre kipihenhetem magam. Hanem — kapott észbe hirtelen —. amennyiben először van nálunk, engedje meg, hogy megmutassam magának a várost. — Megengedem — felelte a lány nevetve, miközben kivillantotta szabályos fehér fogait. Oleg őszinte örömmel ült vissza a kormányhoz. Amikor az autó a mozi elé ért, a lány hirtelen odafordult hozzá: — Álljon meg, kérem. Én itt kiszállok. Oleg gyorsan fékezett, és új osztottamák továbbképzésében aktívan részt vesz. Családszerető, törekvő, takarékos, magánéletében is békességre igyekvő...« 1962: »... gyakran dicséri önmagát, hibáit a legritkább esetben ismeri el. Őszintesége az utóbbi időben nem meggyőző, közvetlen felettesével szembeni viselkedése több ízben fegyelemsértően tiszteletien... Nyolchónapi helyettesítése alatt pontatlansága, rendszertelensége, az osztály dolgozóinak összefogására és a munkafolyamat felelősségteljes irányítására való képtelensége vezető állásra való alkalmasságát nem igazolhatták. Jelenlegi adottságait mérlegelve (18 évi kórházi munka után!) rendelőintézeti szakorvosi munkakör betöltésére látszik alkalmasnak.« Töprengek. Mert négy esztendő alatt változhat egy ember, előnyére is, hátrányára is. Ez a »fordulat« azonban túlzás, szívesebben úgy mondanám: képtelenség! Az utóbbi minősítés záradéka azonban nevetséges, s azt bizonyítja, hogy nem a beosztott, hanem fölöttese körül fordult meg a világ. Ezt írja: »Végül meg kell említenem, hogy a korábbi minősítés e l ő- zetes értékeléseket is tartalmaz, melyek nem teljesültek, sőt egyes szempontok ellenkező irányban haladtak, ezért kénytelen vagyok beismeréssel lenni és meggondolatlanságomat elítélni.« Kór, hogy *z az önvallomás 1958-ra vonatkozik, s napjainkra nem, kár, hogy ez az ember még mindig képtelen eszmélni, s képtelen belátni, hogy önös érdekek, személyi ellentét — melynek ő maga az okozója — és ilyen nagyfokú szubjektivitás alapján ma már nem lehet megítélni embereket. Kutatom a rugókat, az indítékot. Miben árthatott ez az ember osztályvezetőjének? Mi a bűne, hogy így elparentál- ják? Elvesztette volna adottságait, képességeit négy esztendő alatt? Hiszen ha igaz az utóbbi minősítés, valakit felelősség terhel azért, hogy a beosztott kezébe valaha is életmentő kést adtak ... Megbántotta tán vezetőjét, tiszteletlen votlt? Nem vitatom, ilyesmi előtörjük, hol találkozhatunk. — Egy ideig hallgatott. — Megadnám a címem is; nagynéném azonban elutazott a fiához, és kényelmetlen lenne, ha eljönne hozzánk. Oleg elővette a noteszét, kitépett egy lapot, és felírta munkahelyének és lakásának telefonszámát. — Nagyon köszönöm, hogy elhozott! — nyújtotta a kezét a lány, és kedvesen hozzátette: — A mielőbbi viszontlátásra! Oleg nem engedte el. — A nevét... elfelejtette megmondani. — Ligyija ... Szeverinova ... — felelte, és kiszabadította kezét. Majd biccentett, és eltűnt a tömegben, f Oleg begyújtotta a motort. Az autó könnyedén elindult. Ligyija pedig bekerülve a járókelők tömegébe, végre meglátott egy telefonfülkét. Belépett, elővette az Olegtól kapott papírlapot, és feltárcsázta a megadott számot. — Központ... — hallatszott a vonal túlsó végéről. Ligyija szeme felragyogott. — Kérem a hatos műhelyt! — mondta nyugodtan. — Halló! Itt a hatos műhely! — felelte egy mély basszushang — Ki van a telefonnál? — A műhelyfőnök! ön kit keres? — Korallovot kérem! dúlhat. De ez még nem csorbit- ja szakmai felkészültségét! Kutatom az okokat, s bármennyire nem merték kimondani hosszú éveken keresztül, most újra, talán tizedszer bebizonyosodott: szakmai féltékenység, üldözési mánia, rosszindulat az ellentétek okozója! Ez szülte az ellentmondásokkal terhes minősítéseket, ez próbál lehetetlenné tenni nem hibátlan, de jó képességű munkatársakat, ez bomlasztja a rendet, a fegyelmet, az osztály szellemét... És nem első ízben. Jó néhány beosztott vált meg már az osztálytól .keserű szájízzel, mert főnökének nem volt elég saját jogos szakmai hírneve, félt, s nem tűrt meg senkit maga mellett, aki felnőtt, s valamivel többet tudott már, mint alorvos korában ... Mi történt hát, honnét a megváltozott vélemény? Nyolc hónapig beosztottja irányította az osztályt. Jól, rosszul? Nem vagyok hivatott eldönteni. De az osztályon fennakadás nem volt. S az osztályvezetőt betegsége alatt hamisan tájékoztatták helyettesének munkájáról. Kik tették ezt? Azok, akiknek érdekük volt tücsköt-bogarat szórni az orvosra. Érdekük, mert a csábító ígéret nem válhatott valóra addig, amíg a helyettest el nem mozdítják. S az osztályvezető hajlamos rá. hogy befogadja a rágalmakat. Nem vett fáradságot meggyőződni a »hírek« igazáról vagy tarthatatlanságáról, csak hitte, mint félő ember az isteni csodát. S hogy mi történt közben? Elmondani is kár. Hisz végső kicsengése itt van előttem, a minősítések híven tükrözik. A történet, bármily egyedi, rendkívül elgondolkoztató. Hányszor valljuk és alkalmazzuk az elvet: mindenkit munkája szerint; hányszor hangoztatjuk, hogy emberségesen az emberrel, hogy a megalapozatlan, felelőtlen ítélkezés árt, ambíciót pusztít, eltaszítja magunktól munkatársainkat, kiábrándulnak, s elvesztik lábuk alól a talajt. Miért nem becsüljük egymást? Honnét vesz bátorságot bárki, hogy 1962-ben vélt sérelmek alapján tekintélyféltés vagy : ! már jól ismert üldözési mániájának sugallatára megalapozatlan, nagyon is hazug véleményt alkosson munkatársáról? Ez a módszer nem a mi sajátunk, s az sem, hogy szakmai érdemekre hivatkozván hosszú évekig elnézzük, s még fedezzük is egy ember súlyos vezetési hibáit... Szélsőséges történet, igaz. De figyelmeztet... Jávori Béla A | ♦ : : évben is rendelkezésre állunk az alábbi szolgáltatásokkal: női és férfifodrászat (a város minden részén), ismerőse arcába pillantva megkérdezte: — Mikor láthatom? A lány habozott, majd így szólt: — Tudja mit, adja meg a te- iefonszámát. Ha lesz szabad iöőrn, felhívom, és megbeszél— Már elment. A lány alsó ajkába harapott, J és szemét behunyva egy pilla- * natig gondolkozott; majd las-1 san visszaakasztotta a kagylót,} és elégedetten távozott a fül-1 kéből. kozmetikai szalon, fényképész- és alkalmi rakodészolgálat. Felvilágosítás: Telefon 20-31 számon. (3222) ieoLytatiuk.1
