Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

SOMOOVT WEPT,AP 14 Hétfő, 1962. december ML Nemcsak a sportpályán, hanem az életben is... Általános vé­lemény, hogy a sport edzetté, ellenállóvá teszi az emberi szer­vezetet. Amikor a kaposvári kór­ház baleseti osz­tályán dr. Bo­dosi Mihállyal, az osztály veze­tő főorvosával találkoztunk, meggyőződ he­tünk arról, hogy a sportnak más varázséreia is van: fiatallá tesz. Ki hinné, hogy a Somogy megyei etlóták kedves ►•Miska bácsiia* már lóval túl jár az ötvenen? Bár szemüvege is öregíti, mégis inkább az öt x- en inneninek gondolná az em­ber a fiat-los te- JÖntefű. még ma is ig^n rugal­mas íárású Bo- dosi Mihályt. — Hiába, be- idevző-’őtt az emberbe a rugé- konyság. Annak idején, amikor kisdiák vo^- ] még ha nem vállalkoznék is tam, éppen rugalmasságom arra a bizonyos két méterre — miatt lettem ugróatléta. Nem j mondotta dr. Bodosi Mihály Hűi mine esztendővel ezelőtt, untkor > MAFC-pályán túljutott 198 cno-c magasságon. csen diákoskodó kaposvári fiú ugrotta át a bűvös kétméteres magasságot. A Mór-kollégium gnsnágot, s állapították meg, hogy Bodosi valójában a 200,5 om-es magasságon jutott túl. Nem lett belőle magyar re­kord. A tanulmányai miatt el­foglalt. az akkori idők sze­gény diákjainak sorsát élő Bodosinak még agyszer nőm sikerült megismételnie ezt a bravúrt. Mégis frtak róla Lon­donban. Párizsiban, Rómában Meg is hívták. S Bodosi ment, látott és győzött.. Ezekről az utakról ma is szívesén beszél. Úgy emlékszik vissza, hogy a főiskolás világ- bajnokságok vagy a berlini 1936-os olimpia (ahol nem si­került tudása legjavát nyúj­tani) nemcsak azért voltak je­lentős állomások számára mert mindenkor nagy élményt je­lentettek, hanem azért is, mert ezek az utak segítették elő, hogy nyelveket tanuljon. Ezért tud német, angol, fran­cia szakfolyóiratokat olvasni, amelyekből megismeri, hogy milyen a sportélet ezekben az országokban, de manapság — és ez érthető — mind nagyobb figyelmet szented az e nyel­veken megjelenő orvosi tanul­mányoknak. múlik el nyomtalanul az em-! főorvos, akit éppen tudomá- . ü.tik . ... . a7fmhan' Az egykori kiváló sportem­ber életében az, hogy tíz esz- nyos munkája közben zavar- aueuxai viaaaia azonoan ^ ameliettí hQgy a megyej tunk meg. nem volt hivatalos verseny, atlétikai szövetség egyik veze­— Ha a sportról van szó, így hiába mérték utána a ma- tője, ha keli sportversenybíró, akkor sohsem z varnak. Bár­mennyire leköt is navi mun­kám, a sporttal állandóan megvan a kapcsolatom. Ha más nem, akkor átböngészem a lapok sportrovatát. Megné­zem, hogy hol tartanak a szakmabeliek, megcsodálom Brumelt meg a többieket, ak:k kicsiszolták a magasugrás tech­nikáját. Mi bizony egészen más utakon jártunk, de hát annak idején nem is voltak ilyen nagyok a lehetőségek — emlékezik vissza az a Bodosi, aki 22 éven keresztül tartotta a 198 em-es magyar magas- úgró csúcsot. , _ . . ' Már csak az utóbbiért is ér­tendőn át naponta harcoltam j {jejías riportáany a főorvos. a magaságokért. Valóban, ma | Azért nemkülönben hogy Eu- orvos már megállapította a Minikul halált. Dr. Bodosi . „ , , . j , „ . . ö. Mihály főorvos azonban utasítást adott, hogy mesterséges légzést IS könnyűnek erzem magam, I ropaban elsőnek az akkor Pe- kell alkalmazni. Ebben maga is segédkezett, s a -halotti életre keit. Dr. Bodosi Mihály -civilben«. aztán -hivatalból- — de a valóságban is — a K. Lendü­let Sportkör elnöke, elsősor­ban orvosi hivatásának él. Bújja a hazai és a külföldi iro­dalmat, hogy adott esetekben enyhíteni tudjon a szenvedő emberek fájda'mán. Ugyan­olyan kitűnő orvos, mint ami­lyen kitűnő magasugró volt annak idején. Az előkerülő ko­rabeli sport fényképek, a föl­idézett emlékek, az osz'ály adjunktusának adott szakmai tanácsa, a beszélgetés közben lebonyolított számtalan tele­fon azt bizonyítja, hogy szem­től szemben vagyunk egy olyan emberrel, aki — mint annak ideién a legnehezebb sportcsatákban helytáll a min­den napi éfetben is Nem is tudnánk eldönteni, hogy Bo­dosi Mihály doktornak igen gazdag vitréniében melvik a becsesebb éri ék ű emlék: a fő­iskolai világbajnoki trófea, a vá’ogatott versenyeken szer­zett aranyérem vagy az a ■•7én elismerés, ame'y ^r. idén Semmelweis szüie'éfananján érte. amikor -Érdemes orvos- kitüntetést kapott — Ott kell helytállni, ahora az embert a kötelességteljesi- *és szólítja. Mindenütt legjobb tudásunk szerint kell megvívni a har- | cot. Persze erre megfelelőképp 'kell föl1 ászülni. Aligha hin­ném, hogy az én példám át­lag fölötti volna. Mint kapós vári kisdiáknak, majd pécsi egyetemistának, később mint áVás nélküli orvosnak 1950-től pedig mint a kaposvári kór­ház orvosának egy cél lebe­gett elértem: legyőzni a ne­hézségeket! Általában ha az ember nagyon akarja, ez si­kerűi is — mondja összegezé­sül. Abba marad a beszélgetés, mert a főorvost az egyik igen súlyos beteghez hívják. A hirtelen félbeszakadt be­szélgetés után még sem tá­vozik üres kézzel a krónikás. Sőt igen sok élménnyel gazda­godott. S azzal a tanulsággal, hogy a kitartó munka, az aka­rás, a sport és a hivatás szere tete, rengeteg tanulás, lemon­dás — ezek együttesen alakít hatnak egy embert őt és fél évtized alatt olyan kitűnő sportemberré, mint az egykori magyar magasugróba jnok, e olyan nagyszerű szakemberré mint amilyen a kandidátus: értekezését hamarosan meg­védő dr. Bodosi Mihály ka­posvári sebész főorvos, aki a sportpályán és az életben egyaránt helytállt. Kovács Sándor M ÉV SPORTOLÓI A MÜOSZ Sportújságíró Szak>= o-ztálya a beérkezett szavazatok alapján az idén is elkészítette az év legj .bb magyar sportolóinak rangsorát. A szavazás eredménye s Nők : 1. Egervári Márta (úszó). 2. Kontsek Jolán (atléta). 3. Juhász Katalin (vívó). I férfiak : 1. Pólyák Imre (birkózó). 2. Veres Győző (sú.yemelő). 3. Zsivótzky Gyula (atléta). Csapat: 1. Vízilabda-válogatott 2. Női tőrcsapat. 3. Labdarúgó-válogatott. cA fi utalok ÉS AZ Öx JEK Aligha van még egy oly sport­ág,. mint a sakkozás. Az évek itt nem állítanak tilalomiát, rmnt — mondjuk — a labdarúgóknál vagy az atlétáknál. A 16 éves if­jú ugyanúgy sakkozhat, mint az, aki túljutott már a hatodik x-eru A legjobb Somogy megyei sakk­csapatban is találunk fiatalok t és öregeket egyaránt. Alább bemu­tatjuk a csapat legidősebb és leg­fiatalabb versenyzőjét. Dr. Sipos Ferenc, aki már oly sokszor megnyerte a Somogy me­gyei bajnokságot, ma is első táb­lás játékosa a Petőfinek. Nem árulta el éveinek számát, de ta­núskodik a kép. Feri bácsi biz >ny közel van a hatvanhoz. Tudását nem rejti véka alá. ö tanítja a legifjabb nemzedéket. A sporttelepet vastag hőtakaró borította. Mégsem volt néptelen a pálya. Közepén egy szép szál fe­nyő állt, a sportolók karácsony­fája. Rajta és alatta tengernyi ajándék, a sportolók Télapója sor­ba szólította a jutalomra várókat. Ügy fest, Télapó is elsősorban labdarúgóba rat, mert legelőször a kerek bőrlabda szerelmeseit hívta magához. Ember nagyságú csoma­got tett eléjük, s azt a futballhi- vők gyorsabban bontották fel, mint ahogy a Kinizsi csatárok tör­nek az ellenfél kapuja felé. —■ Ni esak, egy olyan csatár, aki gólt tud lőni ! — hangzott a csodálko­zás, amikor a csomagból előlépett egy épkézláb góllövő. Ez bíz my el is kel majd a somogyi csapa­tok háza táján, elsősorban a Ki­nizsinél. De kellene belőle az iŰ labdarúgó-r át' " • *ottnak is. Télapó következő ajándéka is a futballrajongóké. A kibontott cro- magból egy hatalmas szemüveg került elő. A szurkolók tüstént fölismerték : ez a játékvezetőknek vaíó. Akadt, aki megjegyezte, né­ha nem is árt maid föhenni ezt a praktikus ajándékot. így nem fordulhat elő még egyszer, hogy a ll-est rúgó játékos mellett a fotoriporter is a 16-oson belül tar­tózkodjék a büntetőrúgás elvégző­iékor, mint ama K. H. Vasutas — fcagyatad méikőzésen. •. ^xVÁcsOnyi áLom — Kaposvári rózsa ökölvívói! — harsogott Télapó hangja. Aztán egy nagy és egy kisebb csomagot nyújtott át a Dózsa boksz-dóknak. Az elsőt nyilván a csapatbajnoki jó szereplésért. Hadd egyenek Nyáriék, hisz az egész bajnokság alatt úgyis fogyasztottak. A má­sodik csomagon felirat : »A sike­res túra receptje.« Bizony mar az NDK-beli portya előtt, de különösen Berlinben jó lett volna ismerni ezt a »►recep­tet ...«. — Somogyi úszók ! — Népes csapat lépett elő Télapó szavára, s átnyújtották a jóságos öregnek az itt látható képet. — Tudom, ismerem problémáto­kat. Valóban, csaknem ilyen me­dencében kell növekednie a somo­gyi úszó-utánpótlásnak. De sebaj, ha megírta Is a Somogyi Néplap, hogy nem lesz fedett uszoda, csak elkezdődik az építkezése, s 1965-re el is készül — mondotta Télapó. A Kinizsi és a K. H. Vasutas úszói harsány hurrát kiáltottak erre. — Gratulálok a KMTE férfi és női asztaliteniszezőinek. Elsősor­ban a nőknek, akik pontveszte- ség nélkül fejezték be az őszi baj­nokságot — mondotta Télapó, s át- nyúitotta ajándékcsomagját. Belő­le lám, előkerült a női csapat ól­ból. Télapó remek somogyi sport- —Végre ! — szólt a krónikás, és eredményeket gyűjtött csokorba, saját szavaira fölébfedt. Mert s adott át azzal : »Legyen neked mindez karácsonyi álom volt csu- is néha könnyebb napod, s ne pán. csak a labdarúgók feketevasár- Némelyik azért talán valóra vá- napjáról kelljen tudósítást lmod«, ük. K. S. A csapat Benjáminja Jóba II. A Táncsics Gimnázium tanulója, a somogyi sakkozás nagy ígérete. Most mintha megtorpant volna. De reméljük, hogy hamarosan is­mét azt a Jóbát látjuk maid a csapatban, aki már 15 éves korá­ban is szép sikereket ért el öreg, tapasztalt versenyzők ellenében. ső számú utánpótlása. — Igaz ugyan, hogy egy női csapat soha­sem lehet öreg, de az is igaz, hogy erre az együttesre is előbb-utóbb ráfér a fiatalítás — mondta Tél­apó. Gazdag volt az idei karácsony mindenütt. A sportolóknál Is. Nemcsak annyi ajándék került a sportolók somogyi karácsonyfájá­ra, amennyit élelmes rajzolónk hirtelenében papírra tudott vetni. Láttuk, hogy Télapó Csurgóra annyi pénzt hezott, amelyből 1963- ban mégiscsak felépülhet a kor­szerű sporttelep. Jutott ajándék a legnagyobb vidéki sportkörnek, a Siófoki Bányásznak is. Télapó lel­kesedéspirulával ajándékozta meg a kedvenc Bány ász-la'bdarúgókat, hogy a csapat elkerüljön a kiesé­si zónából. A K. Honvédnak Apó megmutatta az NB II-be való utat. A pingpongozok Kaposváron edző­termeket kaptak. A vívók úgyszin­tén. A tekézők négyespálvát. A Somogy megyei Labda rúgó Szö­vetség hosszú válság után új fő­titkárt, a kaposvári teniszezők pályát, a megyei röplabda^zövet- ség pedig egy békepipát, amelyet remélhetően a Kaposvári Városi Röplabda Szövetséggel közösen szívnak majd e&.. íwihoou;.— ;9v Mint a kép elárulja, a sport krónikása sem maradt ki a sor­PISTA tévedett Pistának, ennek az alig húsz éves fiatalembernek miért ne imponált volna, hogy vasárna­ponként, a győztes meccs után a kis városkában még az idősebbek is előre köszöntek neki? ö volt a csapat üdvös­kéje, a retteg ?tt hírű közép­hátvéd, aki egyik oszlopa volt a védelmi betonfalnak, s meg- keserítője az ellenfél csatárai­nak. A centerhalf posztján szinte tévedhetelenül oldotta meg a ráháruló feladatokat. Talán ezért is esett rá a vá­lasztás, amikor vezetőt keres­tek a járási sporttanács élére. — Itt van ez a fiú. fz'.g-vérig sportember, nagyszerű labda­rúgó, de más sportágakban is jártas. Aligha van nála alkal­masabb, aki sportvezető lehet­ne — így ajánlották a sportkör vezetői a megyeieknek Pistát. Sokáig nem is volt semmi baj. Az if fű J'T’ST-ve^ető ugvanolvan magab;zto~an iga­zodott el a snortvezetés labi­rintusában, mint a kapuk előt­ti kavarodások tisztázásakor. Pistának teh*t nemcsak a lá­bal voltak biztosak, finnem az irányító keze is, s helyén volt a szíve és az esze, akár a zöld gyepen, akár a járás sportjá­nak kormánykerekénél volt rá szükség Ki is tüntették jó munkájáért. A sok sok dicséret azonban nem használt. Mindjobban tév­útra került ez a fiatal sportem­ber. Jogos büszkesége hetyke­séggé változott. Időnként már úgy vélte, hogy ki is adhatna tanácsot neki? Talán az edző, aki véleménye szerint az utób­bi időben »kirúgott« rá? Ped g csak annyi történt, hogy a jó szemű tréner észre­vette, hogy Pista az edzéseken sokat kényelmeskedik. ímmel- ámmal végzi a gyakorlatokat, ezért aztán a bajnoki meccse­ken sem tudta azt nyújtani, mint amit már megszoktak tő­le. Oda is szólt neki az egyik edzésen: »Pista, ha nem csi­nálja komolyan, akko” jobb, ha abbahagyja s lemegy!« Egyéb s^m kellett az nmügv is érzékeny fiúnak. Szó nélkül sarkon fordult, s el ndult az öltöző felé. Az edző még utána- szólt: »Kérem, várion meg az öltözőben, szeretnék beszélget­ni magával!« — Lehet! — vágta vissza a sértett labdarúgó, de ekkor már tudta, hogv er~e a beszél­getésre aT**ha k«rü! *or. C«ak úgy spbt*b°n mosakodott le. s „ hawta a fxis^et"'iést a szertá- ■ rosnál, aztán távozott. Azóta a r«anatnak még a tájára sem m*»nt. ö menten, akit »me^sértof- t.*»k«*> t-«ri bocsánatot? N^m, «ob Tvrt részi nto-zzük? a labda­rúgócsapat élete Pista nélkül is továbbmegy a megszokott vágányon. Pista meg azt vallja: »Nekem nem hiányzik a csa­pat!« Azonban al gha csenge­nek őszintén a szavak. Nem is lehet igaz ez az állítás. Pista még ma is fiatal. Korábbi sze­replése bizonyította, hogy elje­gyezte magát a sporttal. Min­denki tudja, hogy aki egyszer iszik a snort máltonyábó’, az a kerek bőrlabdának még igazi sérelem esetén sem tud egy­szer s mindenkorra hátat for­dítani. Fái neki vajon, hogy n~m kérlelik, mint korábban? Ez nem tartozik a közre, k>,'ró- lag Pista ma^ánü^ve. Az azon­ban \gen, hogy arn'ko’ ^‘sta egy járás snortt^n^cs'nr,I- eít a vezetője, akkor vá’Ia'fa, ^ogy segít ig^zi s^o^tembor^ket ne­velni. Olyaro^et, ak’k a test­edzés megúhndotf: <é­!V»k bí^ei Ak*k lemondanak az élrat ar>ró-cs»'>*‘ő, s~t o-v’-or n-gxTQ^b ö"ö’v>n!»,n', f «5 n .7 t, hoo'v vasáén «no^k^t '’-’i-'-'k: l^giavát r>’nVtb''«ss*k. frí-’^-Plt bo^v --é­d’kál és bort, Kszfk. 1w°rt bo­gvan kö,,T''t'>,hot f ’á­rás^bar, ^ Cn^T+voWn "™rá­zaktól és a*r*í,ro- -~*a­ga a f''<r,’,pb7Ty i«orpi-,wsKv - •'Há­lva eU«n ’ S TTÓ+ofT; kor fn»ifftnn •», . De Dít még ma ?s a-»»kor nem látja be9 hogy tévedett

Next

/
Thumbnails
Contents