Somogyi Néplap, 1962. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-24 / 301. szám
SOWOOYT NfrPT.AP 4 Hétfő, 1962. december 24. cJhníg, úgi'CL m &mhj, (akad... Felvételre keresünk lehetőleg mélyépítő Ipari gépek üzemeltetésének irányításában jártas GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, munkahelyi főgépész munkakörre gyakorlattal rendelkező GÉPÉSZTECHNIKUST vagy SZAKMUNKÁST, MUNKAVEZETŐT mélyépítési gyakorlattal és technikumi végzettséggel. Fizetés megállapodás szerint. Pályázatokat Közúti Üzemi Vállalat, Kaposvár címre kérjük. (78756) Szakboltjaink bő választékkal állnak a vásárlók rendelkezésére. Női téli kabátok 800,— Ft-tól 1600,— Ft-ig. Kaposváron: 120. sz. áruház, Ady Endre utca 2. 136. sz. bolt, Május 1. utca 21. sz. 134. sz. bolt, Ady Endre utca 15. Siófok, Balatonboglár, Barcs, Nagyatád, Fonyód. Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat. (78817) Talán a legszebb látvány a mosolygó gyermekarc. Az apák és anyák szívében gyermekük első mosolya, első kacaja nyitja a tavaszt. Néha azonban kopogtat a tél is. A gyermekek arcán kigyúlnak a láz rózsái. Ilyenkor árván hever a brummogó mackó, a hajas baba, a mesekönyv. Csak aggódás van és rémület és féltés ... És vannak nagyszívű, fehér köpenyes emberek. Ott állnak a gyermekágy mellett, tartják az injekciós tűt, megsimogatják a lázban égő arcocskát. Számukra a legnagyobb ajándék az első mosoly. Az ő munkájukat ez dicséri. És ez a legszebb elismerés. Most, karácsonykor, a békesség ünnepén emlékezzünk meg róluk. Somogy még három évvel ezelőtt is sötét folt volt a gyermekgyógyászat »térképén-«: országos viszonylatban itt sírtak legtöbbet a szülőit. Féltek a kórház gyermekosztályától . Most ne kutassuk az okokat, örüljünk. Mert a »fekete* Somogy az élre tört. Az utolsó helyről a harmadikra került. És mindez három év alatt történt. Ez a kép emlék. A főorvos té'r! It helyez új osztály alapozásakor. Az üvegfalak mögött életet mentenek. Külföldi és hazai neves professzorok érdeklődnek: hogyan csinálták? Országos viszonylatban tízezer gyermekre hét kórházi ágy jut Somogybán 4,3. Tehát itt dolgozni kellett. Tenni, nagyon sokat Pótolni az évtizedes mulasztásokat 1960-ban 1893, tavaly 2364, az idén eddig 2331 gyermeket gyógyítottak meg dr. Halka San or főorvos, dr. Szíj járt ó Árpád adjunktus, dr. Szép Etelka, dr. Kocsis Sándor, dr. Pékó Tévéz, dr. Séra Károlyné, dr. Kristófné, dr. Böröcz László orvosok, Czinkóczki Mária főnővér, Rózsi nővér és az osztály kollektívája. ... Egy éve találkoztam először csacska, nagy szemű kisgyermek már messziről kiabált: — Jön a doktor apuka! Itt tanult meg beszélni. A »doktor apuka* hosszú hónapokon át még éjszaka ,s órákat töltött az ágya mellett. Beo6ztottaitól tudom, hogy fáradhatatlan. Rejtély, hogy mikor alszik. Budapesten klinikán dolgozott. Csaknem három évtizede gyermekgyógyász. Három évvel ezelőtt búcsút mondot a fővárosnak, és hazajött Somogyba. Tenni akart. És cselekedett. Megkérdeztem tőle, mi a legnagyobb öröme. Az épülő új osztályra mutatott... * * * — Mi a titka ennek? A szürke szemű, őszülő orvos sokára válaszol. — Nincs ebben semmi titokzatos. Orvos vagyok ... Bejárjuk az osztályt. Mutatja a súlyos betegeket. A pdhe- gő négyéves Lacikát, akit eddig húsz esetben adott vissza az életnek. Tegnap újra behozta a mentő. A kisfiú térdén apró kék f-’t. Hemofília. Újra sikerült. Lacika kinyitja a szemét és mosolyog. A másik kórteremben egy kék szemű kislány a babáját pólyázza. Az ágyon tábla: »Szigorú nyugalom.* Most már Je lehet venni a táblát. A főorvos nem szól, csak elém teszi a kórlapot. Évikét kereken hat hónapig kezelték. A koraszülöttek osztályán csillogó ’ üvegfalak mögött taaz őszülő főorvossal. Talán öt1 láljuk dr. Szijjártó Árpád ad•— Meggyógyultál, Editke. perce beszélgethettünk, kopogtak az ajtón. — Súlyos eset — mondta a nővérke. Ez délelőtt kilenckor történt. Egy hároméves, szőke hajú barcsi kislány édesanyja sírt a kórházkapuban. Ott álltam a kislány ágya mellett. Néztem a főorvost és a lehunyt szemű csöppséget. Órák teltek el így. A nővérkék homlokán patakzott a verejték. Már láttam arcukon a lemondást. Miért csak mo6t jöttek? Mit lehet tenni az utolsó percben? Délután kettőkor megtudtam, hogy mit jelent az első mosoly. Az arcokat, a szemeket vizsgáltam. A főorvos szürke szemében öröm ragyogott, a gyermek szemében a bágyadt játékosság szikrája. Sikerült. Győzött a tudás, az akarat. Aztán láttam a falvakban. Minden héten kétszer kimegy tanácsadásra. Állandóan járja a megyét. Hallottam a somogy- szlli Horváth Marika esetéről. A hatvannyolc dekás koraszülött kislány burája mellett napokig vigyázott. A mosolygó, gügyögő csöppség öt kiló hetven dekával hagyta el a kórházat. Az ilyen eset nagyon ritka. Hogyan lehetett mégis megtenni? Mi kellett hozzá? Szív és akarat. Jártam a kórtermekben. Egy junktust. Percek óta nézzük a kezét. — Vércsere — mondja a főorvos. , Hozzáteszem: »Életmentés.« Szabó Józsika talán sohasem tudja meg, hogy négynapos korában megmentették az életnek. Két emelettel följebb egy göndör hajú, szemüveges fiatal orvos, dr. Kocsis Sándor tart vizitet. Hátravan még a főorvosi ellenőrzés. És hallom a bűvös szót: — Meggyógyultál, Editke. És látom a mosolyfakadást... Németh Sándor i Hárman ülünk a művelődési autóban: Fucskár László gépkocsivezető, Csáki Pál könyvtáros meg én. Odakint kér gyetlenül fúj a szél. Besüvölt a Moszkvics résein. A gépkocsivezető szinte az üveghez nyomja az orráé, annyira kémleli a csúszós utat; a sötét tájba járja tekintetét. Füttyent egyet. Rövidet, dühöset. — Alig bírom tartani a kocsit, annyira fúj ez az átkozott szél... Hallgatunk. — Jó volna valami pusztai történet+.. a karácsonyi számba — töröm meg a csöndet. — Majd mesélnek egyet Hódosháton Gondáék. Nagyon kedves, vendégszerető emberek — mosolyodik rám Csáki Pali. — Mindjárt ott leszünk, csak előbb bemegyünk Alsó- kölkedre a vetítőberendezésért... Tegnap náluk tartottunk előadást, fölösleges lett volna hazacipelni... Lefordulunk a kövesútról. A négy kerék surrogva tiporja a frissen esett havat, Az iskola meredek bejáratán azonban nem sikerül behajtani. A kocsi visszacsúszik, megdől, majd elakad a hóban. A hátsó kerekek tehetetlenül forognak a buckában. — Megtoljuk? — kérdi Pali. Fucskár dühösen biccent. Nekiveselkedünk. Egy tapodtat sem mozdul. Laci veszettül hintáztatja a kocsit. Teljes erővel nekidőlünk. Valamivel előbbre ugrik. — Inkább hátra! — kiált ki társunk a kocsiból. A Moszkvics orrához megyünk. Bokáig süppedünk a hóban, álé a cipőnkbe folyik. Oda se neki, csak nyomjuk a kocsit. Kutyaugatás hallik az iskola felől, kerek fény közeledik. Pali gombócot gyúr, s a veszettül ugató állathoz hajítja: — A fene egyen meg... Annyit járnnh ide, mégse is- mersz meg!... — szitkozódik a foga között. — Csak nem akadtatok el? — kérdi Jankovics József tanító. — De éppen... — dörmög Fucskár kelletlenül. — Tegnap simán bejöttem, rá se gondoltam, hogy baj lesz... — Olvadt reggel, délelőtt meg esett a hó... csalóka a talaj — állapítja meg a tanító. Hárman toljuk a kocsit. Józsi bácsi elmegy lapátért. A szél megkeresi a bebúvót, besüvít a kabátunk alá. Zoknink merő víz, vacogunk, de rendületlenül küszködünk a Moszkviccsal. Pali elhányja a kerekek alól a havat. Mindén erőnket beleadjuk a nyomásba ... A kocsi megmozdul... Addig húzzukr-vonjuk, míg rá nem áll a bejáraton túl a csapára. Fucskár cifrákat mondogat, miközben kikászálódik az autóból. — Ebbe a cirkuszos életbe bolondulok bele — füstölög, — Gondolj Dérynére ... Az még mostohább körülmények közt vándorolt — csitítja Pali. — Meglásd, egyszer még rólunk nevezik el a pusztán. — A menydörgös ménkűt — indul el Fucskár az iskola felé. Megyünk a nyoméiban. — Ugye mondtam, hogy álljunk meg az elágazásnál — Jbölcselkedik Pali —, idáig csak eljutottunk, de hogyan megyünk ki?! — S talán a vén. isten cipelte volna helyettünk azt az agregátort — hördült fel a gépkocsivezető. — Éppen elég a kocsiig cipelni azt a nyolcvar,kilós szerkezetet... Kihordjuk a holmit. Fucskár a volánhoz ül. Megint nekiveselkedünk a kocsinak. Olyan sebesen fáról hátra, mint valami rakéta. Aztán lecsúszik a csapáról, me " - lik. A kerekek tehetetlenül pörögnek. Ásunk. Tolunk. Előre. Hátra. Csak vem moccan. Egy fiatalember bukkan elő a sötétségből. — Gyere, Jóska, segíts! — kiált rá a tanító. Most már négyen feszülünk neki az autónak. * kerekek úgy szórják a sarat, mint a. köszörű a szikrát. Pali esőkabátján állapodnak meg a sárvöttyök. — Jobb oldalra! — kommendóz a gépkocsivezető. Bokáig merülünk a latyakban. Vállunkat az ajtónak vetjük. Ha lecsúszik a kocsi a meredek parton. föVbvkfen- cezik. A motor teljes erővel dolgozik. A Moszkvics ’'át-:! a felénk csúszik. A kocsi megbillen. Ijedten elugrunk. Bele a legnagyobb vízbe. — Azt a bagolai szűz Máriáját! — fakad ki a gépkocsivezető. Az autó annyira lecsúszott a csáváról b--- a szentlélek tartja. Fucskár mozdulni sem mer, ne’-g- - tölbo- ruljon. — Jóska, szaladj el emberekért!... intézkedik a tanító. — Mindéért hat. óra — kesereg Fucskár. — Hódoshá- ton már biztosan türelmetlen a közönség... Űgu jérvnh, mint a múltkor. Késtünk a hóvihar miatt., és senkit se találton k. Palival bemegyünk a tani-óikhoz melegedni. Nemsokára jön értünk Józsi bácsi: itt a segítség. Az előbbi segítőnkön, kívül mén két ember tonna a kocsi mellett,. Egit bajuszos öreg meg egy fiat"! ember. — Már lefeküdt mindenki... Nem találtam mást — mentegetőzik a fiú. — Sz’en elegen vagyunk — így a bajuszos. — Az, Megfogjuk a kocsi végű sarkát. a~tón tnsrza- emeljük a csapára — viccel az újonnan xö’t Ha*"' — her. — Ha bírják a kilenc mézsár — moron eV ese ’etten a gépkocsivezető. — Négykerék-meaba’táso- i-o-sj k"!l"ne, az úgy kímenne. mint a sicc. De hát hjé’-a i-értüvk, nemf adtak... Csak a~ állami gazdaságoknak. i’a mo~t tel-nizión látnának bennünket oda főnt. biztosan megesne r";tuvk a szívük... No, essünk neki, emberek! Azonban hiába esünk, a kocsi vem mordul Pali az órájára néz, idegesen ugrál a reflektor fényében: — Emberek, egy évig járhat ingyen moziba, aki lovat hoz! A bajuszos fölveti a fejét, hunyorog, s alig hallhatóan megszólal: — Nincs most ló, nem úgy van, mint am asze'világban. Űjra nekifeszülünk a kocsinak. A tanító ásót hoz. A pusztaiak lefaragják a meredélyt. Most már szabad az út. Tolunk. Ásunk. A kocsi, meglódul. Ásunk. Tolunk. A kerekek biztosan kapaszkodnak a talajban, a Moszkvics kihátrál a kövesútra. Fújtatva loholunk utána. Fucskár letekeri az ablakot: — Emberek, igyanak meg egy nagyfröccsöt a számlámra ... Egészségükre, köszönjük a segítséget. — Hát ilyen elakadásunk se volt még, pedig volt néhány esetünk az utóbbi időben — magyarázza Csáki Pult. — Látja, Géza, itt a pusztai történet — rikkant egyet Fucskár László. — Ezt írja meg. Megírtam. lajos Géza